Fülszöveg: 

Middren királyságában törvény tiltja az istenek imádatát. Korábban számtalan volt belőlük, egy nagy háború után trónra kerülő uralkodó azonban istenölőknek fizet azért, hogy leszámoljanak velük.
Kissen gyerekként végignézte, ahogyan egy tűzisten végez a családjával, felnőve istenölőként keresi a kenyerét, és szereti a munkáját. A kegyes hazugságok istene azonban kifog rajta: mivel egy fiatal lányhoz köti egy varázslat, csak annak élete árán lehetne elpusztítani.
Kissennek a szokatlan páros és egy titkos küldetést teljesítő, egykori lovag társaságában Blenraden városába kell utaznia, hogy ott mind a négyen szívességet kérjenek az ott tartózkodó utolsó vad istenektől, nyomukban azonban gyilkosok és démonok járnak, és körülöttük polgárháború bontakozik ki…

Szerintem: 

A vastagságából sejthettem volna, hogy ez nem egy nagy, epikus fantasy lesz, most mégis

kissé csalódott vagyok. Ennél valami nagyobb szabásút vártam.

A történet három főszereplőt mozgat: Kissen a családjából egyedüliként élte túl, hogy egy tűzistennek áldozatul akarták égetni őket. Felnőve az istenek esküdt ellensége, istenölő lett belőle. Inara még kislány, nemesi születésű, akinek van egy titka: egy kis isten hozzá kötötte magát, és most nem tudnak egymástól szabadulni. Elogast a trónörökös jó barátja, lovagja volt, míg elvi kérdéseket össze nem különböztek a királlyá lett baráttal. Amikor azonban Arren élete súlyos veszélybe kerül, nem rest a segítségére sietni.
Ők találkoznak majd össze, és indulnak együtt az istenek szentélyébe, hogy mindenki megoldást találjon a maga bajára.

A regény meg kb. annak a története, hogy kezdik el megkedvelni egymást és elmondani egymásnak a titkaikat. Az úton hol rájuk támadnak, hol segítőkbe botlanak. Harcolnak, beszélgetnek haladnak.
Nem rossz, csak éppen annyival nagyobb történetet akartam olvasni, hogy most folyton vártam, mikor történik már valami jelentős esemény. A legvégére, ahogy összeérnek a szálak, és kiderül, egyesek miben mesterkednek igazán, már valami megcsillan abból a nagyobb, világukat rengető küldetésből, amit vártam, de az csak a legvége. Egyelőre el is halasztva a harcot, csak a felismerések jöttek meg és egy kisebb összecsapás. Mondhatnám, hogy sorozatnyitánynak kerek, de már most is többet szerettem volna kapni.

A világa viszont izgalmas: ahogy istenek halnak és születnek, aktívan beleavatkoznak az emberek életébe. Megvannak a maguk gyengéi és erősségei – csak éppen nem emberszerűek, így azért nem rokonítanám őket a görög istenekkel. Szeretet, áldozatot és félelmet akarnak, és nagyon el tud szállni az egójuk. Már most többet megismerünk közülük, jobbakat és rosszabbakat is. A kisisten, Skedi az egyik legjobban sikerült alak a történetben. Bár a humoros részek nagyja is neki jut, nekem az volt emlékezetes tőle, amikor a becsvágy és a hataloméhség eluralkodott rajta. Az jól példázta, hogy a főszereplők országában miért volt szükség az istenek úgymond betiltására.

Emberből már jóval kevesebbet ismertünk meg, elsősorban a főszereplőket és a végére Arren is tisztábban állt előttünk. Alapvetően az jellemzi a főszereplő hármast, hogy sokat szenvedtek, sokat vesztettek, és ezzel próbálnak megbirkózni. Inara megoldást keres, amiben senki sem sérülne. Kissen véres bosszút akar, ő gyilkolna. Elo meg hátat fordított mindennek, elmenekült, csak most utánanyúlt a múltja. Egyikük sem rossz lélek, igyekeznek túlélni és az elveik szerint dönteni.

Most kb. úgy vagyok vele, hogy érdekel a folytatás, de annyira nem, hogy papíron megvegyem, inkább e-könyvként.

Idézet: 

Többet érsz, mint gondolod. Még élsz, hát kezdj valamit az életeddel. Az életeddel, és nem a haláloddal.