Fülszöveg: 

Dominique Lemieux nem csak luxusingatlanok értékesítésével szerzett magának hírnevet… A francia felső tízezer köreiben hedonista, szexi agglegényként tartják számon. Habár világéletében habzsolta az élvezeteket, és egész Párizs a lába előtt hever, mégis úgy érzi: valami hiányzik. Fásultságából és a kapuzárási pánik okozta szorongásából csupán az zökkenti ki, amikor hőn szeretett nagymamája egy rejtélyes feladatot bíz rá.

Temesvári Emese álmai sosem voltak nagyratörőek. Csak egy biztos munkára és párkapcsolatra vágyott. Ám az élete egy csapásra összeomlik, amikor fény derül párja hazugságaira. Úgy érzi, változtatnia kell, ezért jelentkezik arra a külföldi álláslehetőségre, amelyhez eddig nem volt bátorsága.

Dominique egy családi ügy miatt érkezik Prágába, Emese pedig azért, hogy felejtsen. A lány szívét összetörték, a férfi pedig női szívek szilánkjain gázol át, mióta az eszét tudja. Egy világ választotta el őket, ám a reptéren útjuk mégis keresztezi egymást. A véletlen találkozás pedig olyan események láncolatát indítja el, mely nem csak kettőjük életét forgatja fel.

Szerintem: 

Bár parfümökre szoktam inkább azt mondani, hogy évszakhoz is kötöttek, most sikerült találnom egy könyvet, amit simán be tudnék sorolni évszakos olvasáshoz. A Csak még egy perc

téli könyv, annak ellenére szinte karácsonyra ajánlanám, hogy nem karácsonyi romantikus.

Adott két ember – a nagyon jól kinéző, milliomos, kiábrándult nőcsábász francia és a szerelmi bánattól sújtott, önbizalomhiányos és teltebb magyar lány, akik Prágába érkezésükkor szó szerint egymásba botlanak. Ahogy Emese már az elején meg is fogalmazza, teljesen más a világuk. De Dominique a nőt akarja, és a regény annak a története, ahogy meg is szerzi. Ennyi alapján egy szokásos, egyszerű románc lenne, amiből tizenkettő egy tucat.

Ami a plusz, az Prága és a regényben megfogott hangulatok. Ahogy körbejárja az olyan témákat, mint az otthon és annak megteremtése. A család, mélyebben megfogva, mint a vérségi kötelékek. Érdekes, erre mindkét irányban van példa – miközben Dominique sok szállal kötődik a mamájához vagy a bátyjához, az egyéjszakás kalandból született gyermeket látni sem akarja, pedig ő aztán tényleg vér a véréből. Emese meg szerintem a barátnőjét éppen annyira a családjába sorolja, mint a szüleit. Ezektől lesz ez nekem téli könyv – szerelem, család fogalma és megélése, otthonkeresés.

Sajnos, a románc negyed ennyire se tudott érdekelni. Az egy dolog, hogy kiszámítható. Az ilyen könyveknél az a fura, ha az elején már nem tudjuk a végét. (Szeretem is, ami meg tud lepni. Ez nem az a könyv.) Ami a rosszabb, hogy ez megint csak egy felnőtt mese, aminek kb. minden részletét rá tudnék ugrani, hogy mennyire nem valóságos. Ha azt még el is nézem, hogy a milliomos a telefonos ügyfélszolgálatossal kavar, akkor sem tudok mit kezdeni azzal, mennyire mások a körei. Dominique olyan férfi, akiért a modellek állnak sorba és szerette is, váltogatta is a szebbnél szebb nőket. Akkor honnan jön neki, hogy a tizenkettő egy tucat, túlsúlyos, átlag barna hajú és szemű Emese neki a legszebb nő, akit valaha látott? Már első látásra majd megveszik érte, de miért? Akkor még fogalma sincs arról, milyen ember. Csak látta a külsejét. Így nem magyarázható azzal, hogy Emesét nem a vagyona érdekli. Ő nem egy aranyásó és nincs eltelve magától. Később már ezzel érthetőbb, miért szeret bele. De nem a legelején.

Meg különben is, annyira zavar az a nagy ömlengés az első találkozáskor, hogy Emese micsoda jó nő. Utána meg folyamatosan olyanokat olvasok, hogy szégyelli a háját, meg nem olyan nő, akikkel korábban dolga volt a férfinak. Saját magát teljesen átlagosnak látja, és amikor pl. az elején a barátjához felmenne, ott egy terhes nőt talál kisgyerekkel, akikről kiderül, hogy Ben családja – a nő végigméri, és elmeséli, neki azt mondta a férje, azért kellett neki szerető, mert a terhes felesége kövér neki. Emesét látva nem érti, akkor miért vele csalta. Még azt is elhinném, hogy kisugárzása van, magabiztos és eladja magát. Jól érzi magát a bőrében, amit látni is rajta. De Emesére még csak ez sem áll, önbizalomhiányos és ismételve magam, teljesen átlag nőnek tartja magát. Vannak jó tulajdonságai, ő a kedves és átlag szomszédlány, akire rátalál a herceg. Csak ez engem annyira idegesít…

Még egy gondolat. Az a kifakadás, hogy ő csak átlagos életet akar, és nem kér az ékszerekből, ruhákból és az olyan kiváltságokból, mint a párizsi Operába egy előadás?
A másik, hogy vannak olyan szálak, amelyek nem érnek össze. Elég csak Dominique születendő gyerekének az esete. Emese egyik indoka lesz a szakításra, hogy nem akar olyan emberrel lenni, akinek ennyire semmit jelent a gyereke. Aki még csak megismerni sem akarja a saját babáját. Ezzel semmit nem kezdenek majd. Ok, Dominique a lány elé veti magát, majdnem belehal a helyette kapott lövésbe. Azt megértem, hogy vissza lesz fogadva. De szóba se kerül, hogy mi lesz a picivel. Az a probléma csak úgy eltűnt? Az egyik halálom, amikor nincsenek a szálak elvarrva. Itt ez a baba ilyen.

Női, sok érzelem, több leírás. Nem egy pergő könyv – télen jobban viselem az ilyen történteket, most helyenként eléggé untam is magam.

Prágát és a hangulatát viszem magammal, a románcot meg feledem. Meg Emesét is, aki megkapta a maga meséjét.

Idézet: 

Csupán szerelmes vagy. Most már te is tudod, hogy nincs olyan messze egymástól a mennyország és a pokol. Ha nagyon szeretsz valakit, akkor az nagyon tud fájni. De attól szép, hogy elmúlik. A fájdalom is, és a boldogság is. Ezek váltogatják egymást. Csak a szeretet állandó.