Fülszöveg: 
Kiki, a kis boszorkány sosem futamodik meg a kihívások elől. Amikor betölti tizenharmadik évét, a boszorkányhagyománynak megfelelően útra kel, hogy egy új városban telepedjen le egy évre. Amikor Kiki Koriko tengerparti városába ér, biztos benne, hogy szívesen fogadják majd, ám a helyiek bizalmát nehezebb elnyerni, mint képzelte. Hűséges és pimasz macskájával, Dzsidzsivel az oldalán Kiki új barátokra lel, és megtanulja, hogy a varázslat a leghétköznapibb helyeken is virágozni képes.
Szerintem:
Aranyos kis mesekönyv, amit
kislányos családoknak szívesen a kezükbe is adnék. Szívesen olvastam magam is, bár a célközönség kora fölött vagyok bőven.
Nem is nagyon akarok kötekedni, csak egy kicsit. Ami miatt jó esti mesés könyv lenne, nekem pont az volt a problémám. Ez nem egy nagy történet, hanem olyan, mintha egy novellafüzért olvastam volna. Kiki kis kalandjai követik egymást, és olyanok, mintha külön kis mesék lennének. Nincs egy nagy, átfogó történet, ami az egészet összekötné. Az egésznek a hősnő személye és a visszatérő mellékszereplők adják a kohézióját, különben felcserélhető és önálló kis történetek lennének.
Bár Kiki boszorkány, ebben a történetben nincs is jelen a mágia. Annyira más a boszi-kép, hogy nem is nagyon tudtam ezzel mit kezdeni. Kb. annyiban mások, mint az átlag lányok, hogy seprűn repülnek. Különben ugyanúgy meg kell találniuk a szakmájukat, aminek köze sincs a legtöbb esetben boszorkánysághoz. Kiki édesanyja szirupot kever, falusi patikusként is elképzelhető, egy kifejezett sikertermékkel. Kiki a repülést használja majd ki, hogy futárcéget alapítson. Pedig aranyos kötet, csak nekem hiányzott a szó szerinti varázs.
A kis kalandok is ebből fakadóan egyszerűbbek és mindennapiak. Szülinapi ajándékot kivinni, segíteni a teregetésben, hasonlók. Könnyű elképzelni, hétköznapi alakokat sorakoztat fel és szerintem még közel is áll a gyerekek világához. Kicsiknek van kitalálva, ezért egyszerű és érthető. Nem is győzöm emlékeztetni magam, hogy ez kell a gyerekeknek. Nem felnőttkönyv, ne is várjam annak a jellemzőit benne.
A kedvenc szereplőm benne különben Dzsidzsi volt, Kiki cicája. Amit a szerző kitalált a boszik cicáiról, az egyik legjobb ötlete. A macseknak vannak humoros feltűnései, meg olyan menő is, ahogy a kislánnyal repked és társa mindenben. Egyszer még plüsst is eljátszott a kedvéért…
De bármelyik szereplőt lehetne kedvelni, ez a fajta meseregény, ahol mindenki kedves és szerethető. Nincs semmi rossz vagy gonosz a világában. Nem is egyéniségek a szereplők, leginkább a szakmájuk jellemzi őket, különben nem is nagyon lehetne megkülönböztetni őket.
Az egész világképe derűs, bizakodó és pozitív. Pozitív üzenetekkel van tele barátságról, bátorságról, vállalkozó kedvről, otthonról. Akad benne humor is, nagyon kicsi elmélkedés, és sok kellemes hangulat.
Ad hozzá az is, hogy illusztrált. Olyan szép grafika, mint a borító, nincs több benne, de a betett kisebb és nagyobb rajzokra is igaz, hogy kedvesek és aranyosak. Ahogy olvassa fel az ember a gyereknek, meg is lehet mutatni neki őket.
Kisiskolásként nagyon szerettem volna, ma azért egyszerűbb a történet és a szereplők, de azért a kedvessége megérint így is. Mosolygós gyerekkönyv, nem véletlenül készült belőle mese-feldolgozás is.
Idézet:
Sok erőt ad, ha van valaki, akivel osztozhat örömében-bánatában!
