Fülszöveg: 

A Koreában született, de örökbefogadás útján Amerikába került Ma- Ling Lee még csak tizennégy éves, amikor kellemes connecticuti kertvárosi otthona után a csillogó, de törvényen kívüli „eszkortiparban” találja magát. Sztriptíztáncosnők, stricik és prostituáltak fogadják be magukhoz, hamar megtanulja a kemény utcai élet csínját-bínját. Szerencséjére veleszületett érzéke van a marketinghez és az üzleti élethez, így tizenhat évesen megnyitja az első saját bordélyházát.

Húszéves kora előtt már a drogbiznisz nagyágyúi között forog, alig néhány esztendővel később több mint napi húszezer dollárt keres. Ma-Ling a maga szókimondó, őszinte stílusában az illegális vállalkozások nehézségeiről is mesél, nem csak az előnyeikről. Az ügyfelek felháborító vagy humoros fétisein túl, szót ejt a pénztelenségről és a magányról. Nem szépítve az igazságon, arról is ír, hogy mennyire nehéz elviselni, amikor az ember barátait legyőzi a drogfüggőség.

Miután a rendőrség bezáratja a bordélyházát, rájön, hogy itt az ideje az internet kínálta névtelenség kihasználásának. Megvásárolja az első netes címjegyzékét, kibérel egy offshore szervert, és megcélozza a hatalmas, középosztálybeli réteget.

Szerintem: 

Elsőre talán merészen hangzik, de egészen olyan ennek a történetnek a hangvétele, mint az Elit játszmáé. Ugyan a prostitúció

extrémebb, mint a pókerjátszmák szervezése, de egészen hasonló a hangulat és a hozzáállás.

Személyes beszámoló, egy életmese. Meglepően tárgyilagos és visszatekintő. Azért elég meredek dolgok megestek a főszereplővel, így azért meglepő, mennyire érzelemmentesen közvetít mindenről. Akár a családja széteséséről, akár a tönkrement kapcsolatokról, vagy ahányszor újra kellett kezdenie az életét.
A cselekményre jellemző, hogy egyszerre egy üzleti modell története, ahogy Ma-Ling felfuttatta a bordélyait és személyes történet is. Kikkel barátkozott, kit szeretett és éppen hol élt.

Többször is volt olyan érzetem, hogy karriertörténetként működik legjobban. Mint az amerikai álom filmek, csak itt eléggé szürke zóna, ahol a hősnő mozog. De hiába az üzlet jellege, ahogy korrekten igyekszik szervezni és fairnek lenni, lehet vele együttérezni és drukkolni neki.
De az is tény, hogy a magánéletére visszaüt, mivel foglalkozik. Ha nem is fejtegeti, hogy melyik kapcsolata miért ment szét, hogyan hatott rá is a munkája, azért benne volt az is.

Ami talán hiányzott, az a pikáns jelleg. Azt lehetne gondolni, hogy egy bordélyról és madámról szóló könyvben lesznek durva anekdoták. De itt sokkal inkább az üzleti modell, reklámozás, a lányok fizetése a lényeg és nem a megesett különös vagy éppen botrányos esetek. Nem véletlenül írom annyiszor a tárgyilagos jellegét vagy az üzletasszonyos hozzáállást. Nem botránykönyv lett. Nem is erotikus történet, annak ellenére, hogy prostitúcióról szól.

Az erőssége egyben a gyengéje is. Korrekt, szinte érzelemmentes beszámoló. Nem tudtam beleélni magam, nem kötött le igazán. Vagyis, volt végig hiányérzetem. A történetből is hiányzott egy meghatározó konfliktus – azt nem érzem annyira annak, hogy Lee tevékenysége illegális. Maximum akkor lenne az, ha lenne a történetben egy rá utazó rendőr is. De nincs.

Van egy-egy emlékezetesebb jelenete, egy-egy emlékezetesebb alak benne, de különben inkább üzletvezetési szemmel érdekes. Ha legális lenne az üzlete, simán sikertörténet is lehetne.

Jut eszembe, tartamot nem kerestem, de nem is leltem benne. A kitartásról és a dolgok túléléséről lehetne akár közhelyeket is elsütni, de mivel a kötet sem a közhelyeket igyekszik ismételni, ezt mellőzném.

Talán középre lőném be. Nem rossz, de nem is jó. Korrekt, csak annyira hiányzik nekem még valami belőle…

Idézet: 

Én osztom be a találkozókat, de minden lánynak vétójoga van. Ha olyasvalaki bukkan fel, aki nem jön be a lánynak – rossz érzése támad, vagy fél a pasastól, esetleg az illető túl öreg, túl részeg, vagy akár túl fekete (van egy félvér lányom, aki például csak fehérekkel hajlandó csinálni… mik nem vannak!) –, akkor kérdezősködés nélkül engedek az alkalmazottam akaratának. Az ő életéről, az ő testéről van szó, és jogában áll nemet mondani, ha úgy érzi.