Fülszöveg: 

A bérgyilkos

A sötételfek által támogatott Artemis Entreri uralma egyre erősebbé válik Calimport utcáin, habár óvatosságra inti, hogy sötét bőrű támogatójának becsvágya egyre növekszik. A bérgyilkos hamarosan arra az útra kényszerül, amelyen korábban legyűlöltebb ellensége járt, és ez az út olyan helyre vezet, ahol az Entrerihez hasonlókat soha nem látják szívesen.

A drow

Jarlaxle a sötét Menzoberranzanból gonosz szándékokkal a szívében érkezett a felszínre. A rosszindulatú Kristályszilánk befolyása erősödik, egészen addig, amíg a drow zsoldossal érkezett helyettesei is a hatása alá nem kerülnek. Amikor maga a Bregan D\'aerthe is ellene fordul, Jarlaxle kénytelen lesz arra az emberre bízni a sorsát, akit szolgasorba akar hajtani.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy Drizzt világában sokkal izgalmasabbra sikerültek a sötétebb szereplők, mint a nagy hősök. Sokkal emlékezetesebbek a drow Nagyasszonyok, Artemis Entreri és a pasák, a Bregan D'aerthe tagjai, mint a történetek hősei.

Így volt is bennem elvárás, hogy milyen lesz Entreri és Jarlaxle külön sorozata. Azt sejtettem, hogy

Salvatore elkezdi majd minkettejüket árnyalni. Eddig ők intrikáztak, gyilkoltak, és Artemis egyenesen Drizzt nagy ellenfelének kiáltotta ki magát. Az egyik drow zsoldos, aki kényelmes és jelentős életet épített ki magának férfi létére egy olyan társadalomban, amely a hímeket megveti. A másik a legrettegettebb bérgyilkos, aki nem hibázik és szenvtelen szívvel gyilkol. Mit kezdenének ők egymással?
Bár Salvatore a gonoszoknak is írni szokott fejezeteket, de nem uralhatják ők a regényeket. Így biztosra vettem, hogy most ez a két kedvenc sötétebb alak elindul a megváltás felé és antihősök lesznek. Mert lehet, hogy a trilógiában a jó ügy emberei lesznek, de nem fognak egyből megváltozni és a módszereiken is alakítani. Intrikusok, harcosok és gyilkosok.

Kellett is egy kis idő, hogy a történet belője, mi akar lenni. Jarlaxle a felszínen kezd terjeszkedni, és észre sem veszi, hogy a Szilánk miképpen kezd el rá hatni. Közben az alvezérei már készítik elő a puccsot. Artemis is felméri a helyzetet, és tőle szokatlan döntést hoz. Döbbenet, de segít a zsoldosvezérnek és átveszi Drizzt korábbi küldetését, hogy a Szilánkot eljuttassa Cadderly kezébe, aki elpusztíthatja majd.
Vagyis, a rosszfiúk ármányai, bandán belüli harcokból jutunk el oda, hogy a főszereplők legyőzzék a Szilánk felélesztette legrosszabb felüket, és hőssé váljanak azzal, hogy az elpusztításában segédkeznek és Cadderly társául szegődnek egy kb. öngyilkos küldetésre. Igen, megint sárkányhoz kell vonulni, ahogy a borító már súgja…

Közben emlegetem, hogy Salvatore története meg szokta idézni bennem a Gyűrűk Urát is. Ahogy a Szilánk manipulál, ahogy a hordozó ragaszkodik hozzá és kezd megváltozni, az magára a Hatalom Gyűrűjére emlékeztet. Csak éppen a Szilánknak nincs gazdája, ő maga akar a hatalom lenni. A sárkányok, ebben a történetben konkrétan Héphaistos szintén Tolkien sárkányát idézik. Ravasz, gonosz, kincseket őrző bestia. Annyira nem emlékeztet egymásra a kettő, hogy ez zavarjon, szinte inkább tisztelgésnek nevezném Tolkien előtt.

A Pap-ciklus végét is helyre tette nekem ez a sorozat. Ez a történet pár évvel később játszódik, de ebben van benne annak a folytatása, mi történt Cadderly és Danica életében az ott leírtak után. Nem akarom elmesélni, maradjunk csak annyiban, hogy Denair helyrehozta azt, amit felróttam neki az öt kötet végén. Vagyis, ettől már jobb is lett a kedvem.

A cselekmény több szálon halad, megint vannak ármányok és szimpla kalandregényes kalandok is. Újfent az egyik kedvenc elemem benne, hogy a 'rosszak' fejébe is beláthatunk, vagyis Rai'gy, Berg'inyon gondolatai és indítékai is megelevenednek.

Van fordulat, és Salvatore újfent építi tovább a regények univerzumát. Ami a jelen kötetben leginkább megcsapott, az Jarlaxle felsejlő múltja. Jarlaxle, aki Baenre Anya harmadik fiaként jött a világra. Azért érdekelne, hogy vajon Berg'inyon sejtette-e, hogy a zsoldosvezér a fivére. Bár kétlem. Az is egy nagy történet lehet, hogy lett belőle az, aki és milyen múltja van Drizzt apjával.

Ami nekem kissé lehúzta a regényt, hogy nagyon sok ismétlődő elemet vélek felfedezni benne. Ahogy Drizzt megszerezte a két mágikus kardját, most úgy fegyverkezik fel Entreri is, akinek a már ismert mágikus tőrje mellé egy kard kerül az arzenáljába. Szintén mágikus, erős fegyver, még neve is van: Kharón Karma. A sárkány elleni trükközés Cadderly saját sorozatából lehet ismerős. De azt is lehetne fejtegetni, hogy a Bregan D'aerthe soraiban levő hatalmi harcok mennyire tükrözik vissza Menzoberranzan nagy házainak küzdelmeit. Mert lehet, hogy a tagok hátrahagyták a családjukat, de azért ott belül őrzik a nevük és a neveltetésük is csak bennük maradt.

Egy történetet kereken elbeszél ez a regény, és szépen folytatja az univerzum más részeiben megkezdett szálakat. Mivel én igyekszem lineárisan és folyamatosan olvasni, nekem így kerek volt és elég sok a visszatekintő magyarázat is, hogy képben legyünk. De azért arra nem esküdnék, hogy csak úgy bele lehetne kapcsolódni. A Szilánk megsemmisítésének kalandja önálló ugyan, de a szereplők és a korábbi kalandjaik mind lementek már, külön regényekben. Azt azért egy-egy utalás teljesen zöld olvasóknak nem pótolja.

Kezdetnek jó volt, sok minden tetszett benne, és érdeklődve várom, merre viszi majd tovább a szereplőket Salvatore a következő részben.

Idézet: 

Az embernek nincs szüksége izmokra, ha egy óriás őrzi.