Fülszöveg: 

Bécs, 1863. Erzsébet királyné egy színházi bemutatón felfigyel a főszerepet játszó színésznő művészi igényű frizurájára. Magához hívatja a fodrászát, és hamarosan állást is ajánl neki az udvarnál. Így kerül az ifjú Fanny Angerer, egy bábaasszony házasságon kívül született leánya a fényűző Hofburgba. E pillanattól fogva minden reggel három órát szentel a császárné hajának, aki hamarosan a legféltettebb titkaiba is beavatja. Amikor azonban Fanny fülig szerelmes lesz, és ki akar lépni az udvar kötelékéből, Sisit az a veszély fenyegeti, hogy nemcsak a fodrászát, de a legfőbb bizalmasát is elveszíti.

Szerintem: 

Sisi mai napig fogalom, rajongást vált ki az emberekből, foglalkozunk vele. Gyerekként ott a mesébe illő történet, hogy az esélytelen hercegnő hogyan lett a császár felesége, felnőttként meg ott van az összetett jelleme, amiért érdekes lehet.

Mara Andeck részben állította őt a középpontba. A főszereplője

Sisi fodrásza lett, aki a regény cselekményében éppen a saját helyét is keresi. De, amit ki akarok emelni, még itt az elején, hogy az egyik cseléd szájába lesz adva az a jellemzés a császárnéról, amit nagyon jellemzőnek érzek rá. Hogy megkapott a sorstól látszólag mindent: vagyont, szépséget, észt, érte rajongó férjet, mégis, mintha arra lenne átkozva, hogy ennek semmi hasznát ne vegye, csak szenvedjen tőle.

Sisi jelleméből ez az, amit a körötte levők által Andeck nagyon meg is tud ragadni. A húszas évei elején járó Sisit festi le, aki még nem mániákus, de már pokolian szenved és keresni kezdi a menekülőutakat. A hajára már nagyon kényes, ott vannak a tornái, a kis harcai a bécsi udvarral. Egy asszony, aki életében hatalmas rajongást váltott ki az emberekből, és egész egyszerűen nem tudott ezzel mit kezdeni. Aki mindenkire gyanakodva nézett és boldogtalan volt.
Különösen tetszett az, ahogy a jellemét visszatükrözi a szerző azzal, ahogy a szolgálóival bánt. Az egyik arca imádnivaló volt: figyelmes, kedves, brutális, milyen ajándékokat adott. Fanny pl. kap tőle egy gyémántokkal kirakott csillagot, mint amilyen a híres frizurájában is szerepel. Ugyanakkor feltétlen imádatot várt el, hangulatember volt, és igyekezett elérni, hogy a szolgálói egymással haragban legyenek, viszálykodjanak, mindenkinek csak ő legyen a minden, akit szeretnek és akinek meg akarnak felelni.

De a fő történet Fannyé. Akinek az élete ízelítőt ad a korszakból, pl. azért kellett fattyúnak születnie, mivel az állam szegény szüleinek nem adott házassági engedélyt. Remekül el van magyarázva a törvénnyel éppen azt érik el, amit el akartak kerülni. Vagyis, az államra hagyott gyerekeket. De van szerelmi szála és Andeck moden módon olyan történetet ír neki, ahol a család és a karrier szembenállását kell megoldania. Ér annyit a szerelem, hogy egy jó és biztos állást feladjon érte? Egy olyan korban, ahol a feleségeknek, anyáknak kb. a háztartásba zárás a sorsa?

Érdekes volt a könyvben az is, ahogy részleteiben és mindenféle fodrászati trükkökkel magyarázza, hogyan lehetett egy olyan hajkoronát, mint Sisi haja, rendben tartani és fésülni. Ahogy szoktam írni, engem a kreatív folyamatok mindig lekötnek, itt az, ahogy a híres, csillagokkal ékesített frizura megszületett.

Jó pontot kap azért is, mert érdemben használja a történelmet. A világban zajló események hatnak a szereplőkre, legyen az háború, vagy Sisi családtagjainak botránya. Emlegetve van a húga helyzete és fattya, vagy éppen bajor Lajos király esetei.
Nem klasszikus történelmi regény, de egy külső szemlélőn keresztül vannak történelmi események, személyek és a Sisi-pletykák mögött is egy elfogadható valóságot mutat. Pl. Andrássy és Sisi kapcsolata itt egy nagyon szoros barátság, de érzékeltetve van, hogy milyen pletykák indultak már akkor is.

Érthető, lineáris, szépen megfogott könyv.
Talán annyi a hibája, hogy néha átbillen egy szárazabb, inkább az enciklopédiák stílusában ismertetésre. Ezek ki is zökkentettek párszor, nagyon más, mint különben a regény női, érzelmekkel aláhúzott stílusa.

Ez utóbbi adja különben a másik olyan pontot, ami miatt kissé lehúztam magamban a regényt: egyes konfliktusokat visszatérően ismétel és a szereplők annyira döntésképtelenek, hogy amikor hetedjére szenvednek ugyanazon, pl. férjhez menjen-e Fanny, akkor már nagyon elegem volt ezekből.

De a szereplőket tudtam szeretni – pl. gonosz illetve ellenség nincs is benne –, a történet lekötött és voltak benne érdekességek. Szívesen olvastam, tetszett.

Idézet: 

És mégis azt gondoljuk, hogy meg tudjuk védeni azokat, akiket szeretünk. Micsoda elbizakodottság. Túlbecsüljük magunkat, ha így gondolkodunk. Nem vagyunk mindenhatóak. Csak Isten az.