Fülszöveg: 

Ava egyre erősebben érzi: EL INNEN, mindegy hová. Muszáj váltania.
Az állása vakvágány, férje, Mark lelécelt, és egy tonna adósságot hagyott maga után. Természetesen nem közölte, mikor jön vissza.
Ava hírt kap: elhunyt a nagypapája, és döbbenetes módon Avára hagyta egész szőlöskertjét, a Chateau Saint Clairt.
Reggelire gőzölgő, friss kávé és croissant – a helybeli pincér, Jacques pedig kérés nélkül hozza a pohár vörösbort –, Ava kezdi otthon érezni magát. De őrültség lenne otthagyni mindent, a házasságát, és szerencsét próbálni gyerekkora helyszínén, amit kiskorában mindig is úgy imádott. Ugye őrültség lenne?! Ugye tényleg az lenne?!

Szerintem: 

Amikor kijött az a Bridget Jones, amelyikben Bridget már özvegy és összejön egy jóval fiatalabb férfival, akkor olvastam több helyen is, hogy mennyire középkorú nőknek szánt mese: nem csak későn szült és mégis lettek szép gyerekei, de átlagos nő létére behúzott egy fiatal szeretőt is. Ugyanezt a célt érzem ebben a kötetben is.

Vagyis, vesz egy

középkorú nőt, akinek minden összejön. Itt van Ava, akinek a jelene siralmas. A lánya kirepült egyetemre. A munkáját mindig is utálta. A férje mindenüket eljátszotta, majd el is hagyta egy fiatalabb, dögösebb nőért. A kötet végére meg: díjnyertes borász jó szerződéssel, kibékül a lányával és egy kb. 15 évvel fiatalabb, dögös francia fiatalember az érte rajongó párja. Egyedül az a reális, hogy a lánya már látja, hogy igazából milyenek a szülei. De az is hihetetlen, ahogy Jacques kb. első látásra ennyire belehabarodik, és semmi tudással olyan bort összehoznak, amilyet. Vagyis, ez egy erősítő történet a nőknek, hogy lehet váltani, lehet a szakmája a szenvedélye is, és bármelyik pasit meg lehet szerezni. És a történet egyáltalán nem kezeli cikinek, hogy pl. a látogatóba érkező egyetemista lány ráhajt Jacques-ra, aki az anyja szeretője – csak ezt ekkor még nem tudja. Pedig a lány lenne az, aki korban, életszemléletben is jobban illene hozzá. Most gonosz leszek, de a jövőjükbe simán belelátok egy Mildred Pierce csavart. Abban pár közös év után a pasi otthagyta a nőt annak lányáért.

Ha a személyes ellenszenvem a nagy mese faktor miatt leszámítom, amikor a romantikus tipikus elemeket szépen hozza a kötet. Ahogy Ava összeszedi magát, ahogy ad egy esélyt a szőlészetnek és a fiatal pincérnek is. Majd jön a nagy csalódás, de Jacques egy nagy gesztussal visszatér és még a versenyen is tarolnak. Ha nem is nyernek, de a nagy vetélytárs előtt végeznek ezüstéremmel. Van benne minimális fordulat és azzal is igyekszik színesíteni a történetet, hogy Ava igyekszik rájönni, miért veszett össze az anyja a nagyapjával, ami miatt a kislány sem mehetett a kedvenc rokonához többet a szőlőbirtokra. Minő meglepetés – az is egy szerelmi történet. Nem emelkedik ki az átlagból, de a zsáner elvárt elemeit szépen hozza.

Női regény, így talán az sem meglepetés, hogy mennyire lelkizős. Ava sokat töpreng, még többet érez és van is egy támogató barátnője, akivel ezt meg is teheti. A zsánerhez megy, nekem ilyen mennyiségben azért több volt, mint ami jól esett volna.

A szereplők is egyszerűek. Vannak az önzők, akik a saját vágyukért, gazdagodásukért (a volt férj, az ellenséges szőlészet feje) átgázolnak mindenkin, és vannak a rendes emberek, akik küzdenek a céljaikért, kedvesek és segítőkészek. Talán egy szereplő van, akit nem tudok besorolni: Ava lánya. Egy elkényeztetett apuci kislánya, aki nem rossz ember, csak nagyon kamaszos még. Sokat nyavalyog, csak egyféleképpen képes nézni a helyzetekre, és annyira várja, hogy minden úgy alakuljon, ahogy neki megfelel.

A borító szép, a tartama annyira nem jött be. Nagy kérés lett volna több realitás? Pl. a fiatal szexi pincérfiú helyett mondjuk az étterem elvált, középkorú tulaja, aki szintén csalódott a szerelemben. És nem rögtön ezüstérem az első borukkal, hanem mondjuk egy különdíj. De mindegy, ez női mese.