Fülszöveg: 

A győzelem az egyetlen lehetőség.

Múlt héten megörököltem a több milliárd dolláros Le Spyre-vagyon minden egyes centjét. De könnyebb lehúzni egy pár tequilát, mint szembenézni szeretett nagymamám váratlan halálával.

Bár túl vagyok a vámpírok játékán, mégsem egyszerű megszabadulni Kyrostól így, hogy kétségtelenül van valami természetfeletti, amely összeköt minket.

Az Adósoknak szükségük van a segítségemre. A nagymamám pedig megérdemli, hogy bosszút álljak érte. Valamint… a harmadik vércsere során történt velem valami.

Most már hivatalos, nem a paranormális szabályok szerint folytatom a harcot. Kizárólag a saját törvényeimet követem – és nem állok le, míg sikerrel nem járok. Mert ha a saját feltételeim szerint lépek be az Ingeniumba, nincs visszaút.

Szerintem: 

Továbbra is bajban vagyok a sorozattal. A második részre a cselekmény egy

halvány vonalnyival jobb, de a szereplők még mindig rettenetesek. Még jobban is, mint korábban.

A kiemelt szereplő továbbra is Basilia, aki most szembesül azzal, hogy a nagyanyja tudott a vámpírokról, és a pénzét, kapcsolatait felhasználva meg akarta menteni Blöff City-t. A lány pedig kész átvenni az örökségének ezt a felét is, ha be is bizonyosodott, hogy Kyros az igazi társa és a vércserék belőle is vámpírt fognak létrehozni. Értem, az írónő hogyan akart modern és erős hősnőt mutatni vele: hiába a nagy fizikai vonzalom, ő aztán nem adja meg magát a párjának. Terveket sző, ármánykodik és sikeres is benne. Amikor azonban a szerettei vannak veszélyben, kész feláldozni magát másokért. Simán besétál a rivális vámpírok csapdájában, kész ebbe belehalni is, csak a barátnője élje túl. St. Clare még azt is megadta neki, hogy ésszel legyőz egy vámpírt ketrecharcban. Vagyis, még harcosnak sem lesz utolsó. Erős, független, van szíve is. Akkor mi a baj? Hogy ez elég egyoldalú jellemzés ebben a formában. Milyen jelző illik a nőre, aki titkokért, befolyásért és más manipulálásáért bedobja a testét is? Megjegyzem, egy ponton önmaga ócska kurvának hívja magát. Amennyire ő független akar lenni, és nem kötődni, az már beteges. Van Tommy, akiért meg is halna. Sokat feláldozna a vámpírok adósaiért is, anélkül, hogy különösebben ismerné őket. Elég annyi, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak és ezért együtt tud érezni velük. Kyros, aki nagyon igyekszik valamit kiépíteni köztük, esélyt sem kap. Olyan dolgok, amiket Basi simán elnéz Tommy-nak, a nagyanyjának, saját magának, a férfi esetében megbocsáthatatlanok. Kyros azért kezdett vele, mert gazdag örökösnő? Basilia simán lefekszik vele, hogy több befolyása legyen az adósokon. Basi a kötelékük miatt már pontosan érzi, hogy Kyros milyen mélyen kötődik hozzá, ő viszont simán úgy tesz, mintha semmi nem lenne köztük, és végig kizárja. Egyszerre akarja is, meg el is lökné magától. Basi sokkal jobban manipulál és kihasznál másokat, mint amit ellene tettek. Odáig eljutunk ebben a részben, hogy Tommy biztonságáért Kyros-t és az egész klánján elárulja. De minden bűntudatot elnyom, még csak annyi sincs benne, hogy figyelmeztesse őket, mi jön. Az ő embereinek jó legyen, ezt saját maga biztosítja, ha bele is pusztul. Megsértődik, amikor Kyros eltitkol előle dolgokat. De azon persze megsértődik, hogy Kyros nem akar csak az ágymelegítője lenni, akit semmibe nem von be. Szóval, én nem tudom benne a tervezett hősnőt látni. Ahhoz túlságosan irritál a kettős mércéje, az érzelmi elzárkózása. St.Clare belőlem kiváltotta, hogy azért kezdjek el drukkolni, egyszer nagyon járjon pórul, érezze csak a tettei következményeit. Ne bocsássanak meg neki mindent.

A szomorú meg az, hogy ő a regény egyetlen értelmesen megírt szereplője. St.Clare még a férfi hősét sem írta meg értelmesen. Mennyit látunk Kyros-ból? Kb. ott tartunk vele kapcsolatban, hogy nagyon szexi, gyönyörű zöld szeme van, kénytelen követni a királya parancsait, de Basi annyira fontos neki, hogy érte megszegi a szabályokat. Elvben domináns és veszélyes vámpír, de annyira szerelmesen elvakult, hogy ebből nem sok jön át. Vannak mellékszereplők köröttük, de annyit senki nincs jelen, hogy jellegzetes figura lehetne. Még Tommy sem, pedig őt mondanám a Basi számára legfontosabb személynek.

Egyszerűek a konfliktusok is: a vámpírok között zajlik az Ingénium, van két oldal, akik így ellenségek. Basi meg beszáll harmadiknak, elvben az emberek védelmében. Aztán, ott van Basi és Kyros. A férfi kb. mindent megtesz, hogy együtt legyenek, Basi meg mindent megtesz, hogy szabaduljon tőle, ha nem is így érez. Ahogy viselkedik, meg is érdemelné, hogy Kyros feladja. Szívesen ide írnám azt is, hogy Basilia pokolian küzd azzal, hogy magányos, nincsenek igazi barátai – csak Tommy. De hogy is lennének, ha ennyire gyanakvó és saját maga lök el mindenkit? Vagyis, Basi vágyai és a tettei között van egy ellentmondás, amit a végére fel kell oldania a szerzőnek, vagy nem tudom elképzelni, hogy happy end lesz. Pedig azt sem tudom elképzelni, hogy ne happy end lenne a trilógia vége.

A cselekmény jobban pörgetve van – Basi már cselekszik, nem csak egy kis bába, aki próbálja megismerni a körötte levő világot. Már nem a világépítéssel megy az idő, hanem a meglevő keretekben harcba küldi a szereplőket a szerző. Néha fizikailag is. Az kevésbé tetszik, ahogy felismerek ismétlődő elemeket: pl. ahogy Basi csapdába sétál, és egy újabb vámpírral csap össze.

A stílusa továbbra is távol áll tőlem. Csajosan túlgondolt, érzelmes és most is zavar Basilia mocskos szája. Attól nem lesz menőbb és erősebb hősnő, hogy káromkodik… Ahogy az sem jön be, ahogy egyfajta szarkasztikus humorral próbálkozik a szerző. A nevekről is ugyanaz a véleményem, mint korábban. Inkább illenének egy társasba – Monopoly –, mint regénybe.

Az első résznél többre tudom értékelni, több a cselekmény, de még mindig problémás sorozat, és nagyon, de nagyon zavarónak találom a hősnőjét.