Fülszöveg: 

Rég ​elveszett apja után kutatva Bransen Garibond a Badden ősatyával szemben vívott reménytelen háború zsoldosai közé kényszerül. Kalandjai során megtanulja, hogy a kétségbeesés a legvalószínűtlenebb szövetségesek között is olyan barátságot kovácsolhat, amelyben neki még sosem volt része.

Bransen Garibond: Ifjúkorát befelé fordulva, saját sérelmeinek árnyékában élte. Most szembe kell néznie azzal, hogy megszerzett tudása és hatalma milyen felelősséget ró rá.

Milkeila: A Yan Ossum sámánasszonyaként Milkeila a tágabb világ misztériumainak megismerésére vágyik, ám e vágyát törzsének vénjei korántsem nézik jó szemmel.

Cormack: Azért csatlakozott Áldott Abelle rendjéhez, hogy terjessze hitét a kietlen Alpinadorban. Ám most odáig jutott, hogy megkérdőjelezi e hitet. Titkos, tiltott kapcsolata Milkeilával bizonyosan bajba sodorja mindkettejüket.

Mcwigik: Kemény, mint egy kőszikla, és kegyetlen, mint a valóság. Legalább olyan gyorsan öl, amilyen hamar jókedve kerekedik, és powri fajtársaival legalább annyi galibát okoz, mint amennyit helyrehoz. Ráadásul úgy tűnik, a legkevésbé sem törődik a következményekkel.

Badden ősatya: A Korona-béli természetközpontú samhaista rend vezetőjeként ő a samhaista mágia és hatalom élő megtestesülése. Hite kegyetlen alaptétele vezérli, miszerint a halál nemcsak elkerülhetetlen, de az élet meghatározó ereje és legfőbb mozgatórugója is egyben.

Szerintem: 

Hova fog ez a történet kilyukadni? Volt egy ötletem, merre haladnak majd, így nem kicsit lepett meg, hogy Salvatore merre kanyarítja az eseményeket. Ugyanakkor meg annyira tipikusan a szerzőre jellemző a cselekmény, hogy mégsem vagyok annyira meglepve.

A történet folytatólagos. Bransen, Cadayle és Callen úton vannak, hogy

Bransen az anyja népe között fejleszthesse magát és talán végleg leküzdhesse a gyengeségét, a mágikus kristály nélkül is képes legyen Bransen, az Útonálló és ne Gólya lenni. De kerülővel mennek, két okból is: továbbra is háború dúl Honce teljes uralmáért és Bransen is készül lélekben szembenézni azzal, hogy lehet, már elérte a legtöbbet, amit el lehetett az ő egészségével. Északon Gwydre királynő pedig vallásháborúban küzd a túlélésért – Bransen belesétál ebbe és a békés további utazásért el kell végeznie egy küldetést a királynőnek. Ez a történet alapja – nagyon messze van még Bransen anyai rokonsága és az a terület. Viszont, Honce sorsa erőteljesen téma. Így utólag a sorozat címéből, Az első király, sejthettem volna, hogy Bransen nem fog egy más országba átköltözni…

Amivel jó érzékkel a szerző feldobja a regényt, hogy újfent több nézőpontot és más szereplőket is kapunk, akik meghatározók a történetben. Gwydre uralmát a samhaista ősatya, Badden veszélyezteti, aki mindenkivel leszámolna, aki nem az ő hitét követi. Mészárlás kezdődik, amikor az ősatya az orkokat és egy szörnyeket is a seregébe állít. Követhetjük kicsit a királynőt és tanácsnokát, magát az ősatyát, de a Mithranidoon-tó körül élők egy-egy kiemelkedő alakját is, ahol majd a nagy összecsapásra sor kerül, amelyben már Bransen is benne lesz nyakig.

Folyamatosan bővül a történet kerete, és egyre többet megtudunk erről a vallásháború történetről. Kicsiben, de nagyobb távlatokban is. Ami a tó körül zajlik, az a nagy folyamatok lekicsinyítése is tulajdonképpen. Országosan így mennek egymásnak a népek, nem felismerve azt, hogy mindannyian ugyanabba vetik a hitük, csak másképp kicsit és más nevet adtak neki. Ettől meg egy kis epikus vonalat is kap Bransen küldetése – Gwydre Badden fejét kérte tőle az asszonyok és a maga hajóútjáért cserébe.
Bransen harca mellett Cormack, Áldott Abelle egyik szerzetesének és egy alpinadori sámánnőnek, Milkeilának a szerelmét és az ő kalandjaikat emeli még ki Salvatore. Mindketten olyan szereplők, akik majd Bransen társai is lehetnek akár egy nagyobb hadszíntéren.

Elkalandoztam. Oda akartam kilyukadni, hogy Salvatore a saját stílusában rendezte meg a mostani összecsapást is a tónál. Igazából nincs taktika, csak összecsapnak. Győz a nyers erő és mágia. Attól még Salvatore jól írja az efféle csatát, de most sem tér el attól, amit már oly sokszor megírt.

Ha már ismerős elemek: ahogy Bransen a nagyobb szerkezeti részek elején visszaemlékezve, tanulságot kiemelve összefoglal? Ugyanezt teszi Drizzt a maga sorozatában. Van némi hozzáadott értéke, de nem annyi, amennyivel ellensúlyozná, hogy mennyire a másik sorozat klónjának tűnik miatta.

Az is ismerős lesz, hogy Salvatore hősöket és nagyon álnok gonoszokat ír. Ugyan most hagy némi helyet a szürke árnyalatoknak is, de minimálisat. Mert bizony el lehet ítélni azt a szerzetest, aki tudja, hogy rosszat tesz, hogy az elöljárója megtévelyedett, de semmit nem tesz, hogy a helyzeten változtasson. Nem lenne rossz ember, de parancsra halálra veri a barátját, elmenekül a csatából és hasonlók. Akkor pedig nem jó ember, hiába van bűntudata. Legfeljebb esélye van, hogy egyszer még összeszedje magát és jobb döntéseket hozzon.

Ami új elem, és még nem döntöttem el, mit szólok hozzá, hogy Salvatore másképpen kezdte írni Bransen küldetését. Most olyan a szemlélet, hogy a fiatalember nem is hős, csak egy önző alak, aki akkor tesz jót, ha azt az érdeke szolgálja. Útonálló lett, mert Cadayle-t segítette így. Most Gwydre küldetésére indul, csatába is megy érte egy nagyon sötét erővel, de azért, hogy aztán mehessen innen a szeretteivel. Mert érezhetően azt akarja Salvatore kihozni belőle, hogy Bransen felfedezze, hogy az erővel felelősséget kapott mások iránt is. Még nem hős, de mindene megvan, hogy az legyen. Hogy a háborút az uralomért is lenne esélye megváltoztatni. Maga Bransen is küzd már ilyesmi gondolatokkal, mások nyíltabban ki is mondják. Kicsit Pókembert is idézi, ahogy éppen csak azt nem mondják neki, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár.

Sok minden tetszik benne, nagyon kalandos és pörgős is a cselekmény. Pár dolog ismerős a szerző más történetéből, kicsit lassabb a történet felvezetése is, de ezektől függetlenül ez egy jó kalandregény volt fantasy színekkel. A vallások értelmetlen összecsapása meg kifejezetten jól sikerült benne, szóval ez egy 'Tetszett.'

Idézet: 

A szerelem a saját törvényeinek engedelmeskedik, ősatya.