Fülszöveg: 

Melyik az az étel, amiért bármit megtennél, csak hogy még egyszer megkóstolhasd?

Egy csendes kiotói mellékutcában van egy különleges étterem. A Koisi és édesapja, Nagare által vezetett kifőzde csodálatosan extravagáns ételekkel kényezteti a vendégeit. Ám nem ez a fő ok, amiért érdemes hozzájuk betérni…
Az apa-lánya páros ugyanis másféle szolgáltatást is nyújt. Zseniális nyomozói képességeik birtokában képesek újraalkotni egy-egy ételt a vendégeik múltjából: olyan fogásokat, amelyek a kulcsot jelenthetik az elfeledett emlékek felidézéséhez vagy a jövőbeli boldogság megtalálásához. Legyen az marharagu vagy makrélás szusi – az idő homályába vesző receptek étterme kapcsolatot teremt a múlttal, és utat mutat egy szebb élethez.

Szerintem: 

Van egy sorozat, amihez hasonlítani szokták. Talán rá is lett írva, hogy a Mielőtt a kávé kihűl rajongóinak. A legtöbbször nem szeretem az ilyesmi ajánlást, de most találó. Tényleg van egy erős, hasonló vonás a történetekben.

Ebben a sztoriban

egy családi éttermet ismerhetünk meg. Apa és lánya vezetik – a hagyományos éttermi funkció mellett a páros ételnyomozást is vállal. (Az apa egykor rendőr volt és nyugdíjasként mondhatni ez a hobbija.) Ha valaki keres egy régen kóstolt ételt, itt megkérheti. Újra elkészítik neki az anyjuk rakott krumpliját, vagy azt az ételt, amit akkor evett, amikor a szerelme megkérte a kezét.

Ebből adódik, hogy nagyon hasonló a részek szerkezete. Mert különben a regény inkább novellafüzérre hasonlít. Minden étel megkeresése és a rendelő érzelmi folyamatai egy-egy külön részt kaptak, mint külön elbeszélések. Maguk a részek is hasonlók: először ide talál egy vendég. Csak egy sorral hirdetik magukat egy lapban, a cégér és minden hasonló le is lett véve az étteremről. Aki idejön, kap egy ebédet/korai vacsorát, érkezéstől függ. Utána hátravonulnak, és elmeséli, milyen ételt szeretne újra kóstolni. Majd két hetet előre megyünk, amikor jön az étkezésre. A szakács/nyomozó közben elmeséli neki, mit és hol talált meg, miképpen sikerült újra előállítani a keresett ételt. Közben pszichésen felépítik, hogy miért akarta ezt enni a kereső, milyen irányba változik tőle. Pl. egy politikus felismeri, hogy a mostohája nagyon szerette és nem csak megtűrt gyerek volt az igazi mellett – megy is leállítani a törvényjavaslatot, ami az egyszerű emberek adóterheit növelné. Röviden, minden történet két étkezésből és a hozzá tartozó beszélgetésből áll, amely az ételt érzelmekhez, emlékekhez, lelki folyamatokhoz köti.

Ami erősíti a novella-füzér jelleget, hogy sok az ismétlődő elem. Minden étkezőnek elmesélik, miért olyan nehéz megtalálni az éttermet, és miért csak egy homályos sorral hirdetik magukat, amiben még a címük sincs benne.
Ahogy a kávés sorozat esetében, itt is megvolt az érzetem, hogy egy-egy történetet egy havilapban leközölve, van így értelme. Mindig átveszik a szabályokat, az is értheti, aki először találkozik a történettel. Viszont, így egy kötetben megjelentetve ez sokszoros ismétlés és zavaró. A végére már szinte fejből lehet szavalni a leánnyal a történetet.

Viszont, szépen ki vannak dolgozva a történetek és az étel szerepe bennük. Változatosak is – hiszen a szakács nyomozása nem is igazán a konkrét étel miatt fontos, hanem amit azzal majd el tud érni az étkezőknél. Amit magyarázatként hozzátesz. Pl. az egyik első érkező a 15 éve halott felesége specialitásából enne újra, mielőtt rászánná magát az újabb házasságra és költözésre. A szakács pedig úgy igazítja az ételt, módosít kicsit rajta, hogy az új asszony fűszeresebb főzési technikáját is könnyebben elfogadja a férfi. Mert az igazi lényeg az, hogy elköszönjön a halott emlékétől és merje vállalni az új kapcsolatát.

Ha már ennyire gasztronómia, nagyon kidolgozott benne az ételek vonala is. Részletbe menően el van mondva, mi miből készül, ez hogyan befolyásolja az ízt. Nem mindegy, miben és meddig volt főzve a rizs. A szakács anyámnak kifejezetten tetszett így, nekem azért kissé sok volt a tényleges gasztronómia. Főleg akkor, amikor japán és keleti ételekről volt szó. Gyakran azt sem tudtam, miről beszélnek éppen, olyan fűszerek és étkek kerülnek elő. Valahol szomorúnak is érzem attól magam, hogy kb. eggyel voltam teljesen tisztában – az egyik történetben egy rántott húst készítenek, és pl. hosszan beszélnek arról, hogy nem mindegy, milyen morzsából készül a panír, milyen szemcsére van morzsolva.

Pozitív az egésznek a hangulata. Az apa – lánya páros tele van jóindulattal és segíteni akarnak az embereknek. Segítségre szoruló, sokféle ember jön hozzájuk, más jellemek, de mindenki pozitív személynek mondható. Az étel és hozzá a magyarázat pedig jó irányba állítja majd őket.
Vagyis, a konfliktus nem személyek között, és nem a cselekményben van. Az étket rendelők hoznak magukkal egy lelki terhet, amit majd itt segítenek megoldani neki, ha nem is sejtette, hogy az is a menü része.

Érzelmileg is sok mindent bele tudtak tenni. Érdemes megnézni pl. hogy a család macskája, Szieszta mikor és hol jelenik meg. Rendszeresen használja a szerző a hangulat oldására – szerintem humoros elemnek van szánva, hogy a szakács nyomozó nincs oda érte és ha tehetné, be sem engedné az étterembe és távol tartaná a vendégektől. De a cica rendszeresen jön, és pl. az először jövő, gondterhelt férfi észre sem veszi. A második alkalommal, miután megvolt az étkezés és lelki épülés, már megsimogatja és eljátszik vele.

Hangulatos, kellemes, könnyen olvasható. Gyakran van benne fájdalmas téma és gyász, mégis életigenlő és pozitív az egész légköre. Igényes is. Nem is irigylem a fordítót, akinek meg kellett birkóznia a gasztronómiával is. Ahogy említettem, én pl. sok mindenről azt sem tudtam micsoda, nemhogy érdemben írni róla és hitelesnek lenni.

Szerettem ezt a történetet és bár az étkek nagyja számomra maga is rejtély, maga a koncepció, az egésznek a hangulata nagyon megfogott. Ha esetleg itthon kiadják a folytatást, azt is szívesen fogom olvasni.

Idézet: 

Nincs olyan, hogy illő vagy illetlen étkezés. Mindenki úgy egyen, ahogy jólesik neki.

Fiatalon az ember mással sem törődik, csak hogy finom legyen az étel, ám az én koromban már az emlék nevű fűszer ejti rabul a szívét.