Fülszöveg: 

Niklas és Bea több mint harminc éve élnek idillinek tűnő házasságban egy jómódú stockholmi negyedben kamasz ikerlányaikkal. Éppen ezért éri Beát villámcsapásként, mikor egy családi nyaralás küszöbén, egy jelentéktelennek tűnő vita közben Niklas csapot-papot otthagyva elviharzik. Távollétének órái napokra dagadnak, felesége üzeneteire nem válaszol, magyarázattal pedig meg sem próbálkozik – mikor pedig előkerül, minden megoldási kísérlettől elzárkózva válni akar, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy nő is van a dologban…

Szerintem: 

Moa Herngren kötete pont nem olyasmi, amit szeretni szoktam. Így nem kicsit lepett meg, hogy mennyire izgalmasnak és érdekesnek találtam ezt a regényt.

A történet egy családot, pontosabban a szülők

eltávolodását és a válásukat vizsgálja. Elindulunk onnan, hogy Niklas egyre inkább boldogtalan. Megteszi, amit kell a családért: sokat dolgozik, hogy mindenük meglegyen. Állandó támasz a felesége mellett, aki gyakran megtalálja olyan kérésekkel, hogy ő egyeztessen a szerelőkkel vagy beszéljen a lányaik tanárával. Aztán megismerkedik lánya barátnőjének anyjával, aki éppen válni készül. Ő tesz fel olyan kérdéseket, amelyeket a férfi nem tud figyelmen kívül hagyni. Nem lenne joga neki is boldognak lenni, megtalálni azt és azokat, akik egésszé teszik? A felelősség másokért mikor nem lehet indok arra, hogy magát mindig a háttérbe nyomja.
Herngren remekül megragadja a folyamatot, ahogy Niklas úgymond felébred, és változtatnia kell az életén.

De a történetben benne van Bea története is, aki roppantul sajnálja magát és mindenért a férjét okolja. Egy idő után már kifejezetten vadásztam a részeket, amikor a környezete ráébred, mit művel, és szembesítik vele, hogy nagyon el van tévedve a gondolkodása. Például: Niklas beleragadt egy munkába, amit gyűlölt, de nem csinálhatott mást, mert szükség volt a fizetésére. Amikor felvetette, hogy Bea is kereshetne másik állást, vérig volt sértve, hogy miért kellene otthagynia a szinte semmit nem fizető félállását, amit imád csinálni? Eszébe nem jutott a kompromisszum. Niklas engedjen. De az talán jobb, hogy Niklas a váláskor kifizette a közös házuk felét Beának. Miután mindent elrendezett, maradt is pénze a nőnek. De azon a jó környéken már nem tellett lakásra neki, kijjebb kellett költöznie. Természetesen halálra sértődött miatta. A közös bútorok nagyját elvitte, kapta a gyerektartást, és mégis háborgott. Amikor a kolléganőjétől azt várta, majd sajnálja, és neki ad igazat, szinte megütötte, hogy a nő nem értette, mi a baja. Többet is kapott, mint más. Aztán amikor éppen dührohama volt, Niklas házából szinte mindent elvitt, kiürítette. Azon aztán mindenki elképedt, még fel is jelenthette volna a férfi. Bea meg nem értette, miért nem vele éreznek együtt. Tudnám végig hozni a példákat, mennyire gáz volt az a nő.

Talán ez is tette izgalmassá a könyvet: érdekelt, meddig tud még süllyedni a nő, és mire jutnak egymással. Abszolút Niklas volt, akivel együtt tudtam érezni. Még akkor is, amikor Herngren szépen kibontotta, miért lettek ilyen emberek, mi van a közös történetük mélyén. Niklas ugyanis Bea bátyjának legjobb barátja volt. Már éppen el akart szakadni tőle, amikor a fiú öngyilkos lett. Bűntudata volt, és vigyázni kezdett Beára, aki teljesen ráfüggött. Niklas lett az, aki mindentől megvédte és kényeztette. Ő adott neki családot. Az egyik legerősebb jelenet volt a karácsonyi. Amikor Beát is pofon csapta, mit művelt a családjával és Niklas mit érezhetett mellette évekig.

Nagyon jók a lélekrajzok, és ahogy haladnak előre az életükben, a történetükben. Átérezhető, tragikus és el lehet hinni.

Bár Bea és Niklas a kiemelt szereplők, az ő lelkükbe merülünk mélyre, érdemben építi fel a történet mellékszereplőit és az ő viselkedésüket. Niklas új párja, az ikerlányok, a családtagok. Ez úgy kétszemélyes regény, hogy nem éreztem annak, és érdemben kezeli a mellékszereplőket.

Olvasmányos, és érzelmeket tud boncolni érzelmesség nélkül. Jól felépítve, jól kibontva az előtörténetet és a karakterek múltját.

Jó volt a történet, megfogtak a karakterei és nagyon jó kérdéseket vetett fel. Családról, kapcsolatokról, de arról is, hogy magunknak mivel tartozunk. Plusz, még a vége is jól sikerült. Herngren érdemben zárta a válás történetét is.