Hazatérő, régi érzésekkel szembesülő, új esélyért dolgozó.

Hanna 18 éves volt, amikor egy nyár erejéig abba a fiatalemberbe bolondultan létezett, aki rég tetszett neki, és aki végre fel is figyelt a lányra. Bolond módon még hozzá is ment Olivérhez, ám mindössze egy hét után érvénytelenítették a frigyet, haragban váltak el és messze kerültek egymástól. Hanna egy családi vészhelyzettel szembesült, és fel kellett adnia az álmait. Olivér volt az egyik, a remek szakácsiskola a másik. Ám 7 év alatt lettek támogató barátai, és ha nem is lett belőle séf, étteremben dolgozhatott. A gond akkor lép az életébe, amikor a barátnője, Lia férjének az üzlettársát bemutatják neki. Olivér az, aki hosszabb külföldi tartózkodás után most tért haza. A régi érzelmek felcsapnak: a vágy, de a harag is. Hanna menekülőre fogná, de Olivér akar még egy esélyt adni maguknak.

A második kötet után már egyértelműen látszik, milyen sorozat lesz a Smaragd Wellness Klinika. Amikor egy baráti társaság minden tagja sorra megtalálja az igazit, és egymás történeteiben mellékszereplőként jelen vannak végig. Sok ilyen van, most egy magyar szerzőtől is érkezett.

Ahogy az első kötet, a második is romantika és komédia határán mozog. Azonban ez a kötet sokkal sikerültebb romantikus komédiaként, mint Lia és Iván története volt. Annak ellenére, hogy ez is egy nagy klisét tett meg alapnak. Az egykori szerelmesek újra találkoznak, és a lángok felcsapnak.

Az alap hangulatot az adja, hogy reagál egymásra ez a két ember. Hanna elég heves, és neki bizony belefér, hogy a rendelését a volt férje nyakába öntse az egész étterem előtt. Olivér azonban állja a sarat, meg a menüt is. Limonádés huzavona ez, aminek pontosan tudjuk, mi lesz a vége, de az út odáig kellően szórakoztató. Ehhez a már emlegetett mellékalakok is hozzájárulnak. Ugyan ez nagyon Hanna – Olivér regénye, de emlékezetesek maradnak Gergő furcsaságai vagy éppen Lia kívánóssága is, ami miatt Iván hajnali kettőkor kénytelen mentás fagylaltot levadászni…

Némi pluszt ad az is a kötetnek, hogy beékelt, úgymond múltbeli levelek formájában a páros eredettörténetét is megismerjük. Farkas Andrea nem vitte túlzásba, nem írt hozzá egy tini romantikus regényt is, de a lényeget átadja. Így tud több tanulságot levonni, amivel ki is voltam békülve. Hogy fel kellett nőni, kellett pár pofont kapni az élettől, hogy tudják értékelni, ami az övék lehet. Nekem az is nagyon benne volt, mennyire fontos az időzítés.

Maga a szerelmi történet, a románc, ami kevésbé fogott meg. Részben azért is, mert a cselekmény, a szereplők is romantikus limonádéba illenek. Mindketten a múltbeli tragédiák miatt érzékenyített alakok, de különben nagyon egyszínűek. Olivér az apját gyászolja, Hanna az anyjáért küzdene, de van, amikor a szeretet nem elég. Hasonló a tragédia, hasonló jellemfejlődést vált ki, és ez is összeköti majd a kettőst. Mindketten keményen dolgozó, pozitív jellemek. Itt még csak olyan látványos egyedi vonás sincs, mint Iván cinikus, piszkálódó természete az előző részben.

Nem éreztem úgy, hogy lett volna igazi konfliktus és igazi tét. Mondjuk, mivel működött a humor és olyan nyári, csajos, gyorsan emészthető szórakoztató regény, nem is hiányoltam. Inkább örültem annak, hogy nincs beleerőszakolva a jelen idősíkban is egy nagy összeveszés, nagy gesztusos békülés – azt már eleve hozta az, hogy a házasságuknak úgy lett vége, ahogy.

Stílusában különben nagyon illik a másik után, ez is egy csajos, pillanatok alatt darálható könnyedség. Szórakoztatni akar, tudott is.

Különben van még szingli lány a csapatban, meg feltűnt a fiúk közt is egy mérnök. Jöhet az ellentétek vonzzák egymást kliséje is Kingáékkal?

Farkas: Szerelem az étlapon – Mint romantikus: 70% szórakoztató, könnyed. Humora elviszi végig, mellékalakokkal együtt.

Szubjektíven: 65% bár a történet maga kiszámítható, a sztori kellemes és nagyon csajos.

Cím: Szörnyeteg

Szerző: Frank Tallis – ezzel a sorozattal debütált magyarul is, és mivel már sorozatot is forgattak belőle, jönnek szépen sorban a részek is.

Műfaj: történelmi krimi, thriller

Cselekmény: gyilkosságsorozat rázza meg Bécset. Mivel az áldozatok fejét emberfeletti erővel tépték ki, ráadásul mind egy antiszemita társaság tagja volt, pletyka indul, hogy a zsidók egy gólemet keltettek életre és levadászták őket. Az ügyet kapó nyomozó barátjától, az ifjú pszichológustól kér újfent segítséget.

Várható megjelenés: idén őszre van tervben magyarul

Miért várós?

• Szerettem a sorozatot, az előző kötetet is, amit olvastam.
• Nekem bejönnek az ilyen pszichológus nyomoz történetek.
• Ez a rész már nem volt benne a sorozatban, ezért pláne várom.
• Érdekel, milyen megoldása lesz az emberfeletti erőnek. Mert biztos, hogy nem egy gólem fog garázdálkodni.

Szerepcserés, tiltott szerelmes, varázslós.

Rianna kénytelen a fivére szerepében maradni, hiszen Roan nem volt hajlandó a mágusok közé állni a kiképzésre. A lány igyekszik hasznosan tölteni az idejét: egyre többet megtudni arról, hogy miért is van igazából háború, bejutni a könyvtárba és megismerni az erejét. A nagy álma, hogy gyógyító legyen belőle, sem tűnik elképzelhetetlennek. Azonban azt sem tagadhatja már le maga előtt, hogy beleszeretett a hercegbe, Kartalba, aki egyelőre még őrzi inkognitóját, és mindenki csak Lidércet látja benne. Pedig az ifjúban ősmágia szunnyad, amit nagyon fel akarnak kelteni az udvari emberek… Rianna szíve veszélyben, hiszen nem remélheti, hogy Lidérc elfogadná akkor is, ha tudná, hogy ő igazából egy szipoly. Rianna élete veszélyben: a táborba érkezik Erdon herceg is, és a lány nyílása is közeleg. A lebukás pedig egyet jelentene a halállal.

A történet ott folytatódik, ahol korábban abbamaradt. Közvetlen folytatás, minden téren. A cselekménynek, a szereplők jellemének. Vagyis, ez nem egy olyan sorozat, amit variálhatunk, vagy akár ki is hagyhatunk részeket. Hogy megértsük, ki Rianna és Roan, miért cseréltek, milyen erejük van, és mi van ebben a fantasy világban, sorban kell előre haladni a kötetekkel.

Ami nagy változás, hogy megjött a romantikus szál. Rianna és Lidérc között korábban is volt vonzalom, de szorosan a mágiához kötve, és csak a mágia milyensége miatt volt erotikus töltete. Itt viszont a lány már beismeri magának, a testvérének is, hogy szerelmes lett. Arról álmodik, hogy Lidérc elfogadná annak, ami. Valahol nem is tudom eldönteni, hogy mit szóljak ahhoz, hogy miközben fiúnak gondolva őt, mindenki rá van gerjedve, lányként meg észre sem veszik.

De különben is, minél jobban belegondolok, annál inkább disztópiába hajlik, amit itt a nőkkel művelnek. A Kés a zajban megvan? Ott majdnem ugyanez a felállás volt. Az alapképesség ugyanaz, férfiaknál és nőknél. Itt a varázslat, ott a mások gondolatainak hallása. Csak itt a nők képesek elszívni a férfiak mágiáját, ahogy abban a másik történetben a férfiak képtelenek voltak a nők gondolatait meghallani. Az eredmény ugyanaz: a nőket elnyomják, elűzik, szinte kiirtják. Az egyik legfájóbb képe a kötetnek, amikor elmesélik, hogy milyen sorsa van a szipoly nőknek, már akinek volt esélye megszületni. Egyetlen ok minden mögött: a férfiak hatalmának biztosítása. Nagyon feminista olvasata is lehetne, de arra nincs fülem.

Azt éreztem fájó pontnak, hogy még mindig nem érzem úgy, hogy a jelen helyzetet érteném. Miért háborúznak, mit akarnak a hercegtől? Milyen népekkel, lényekkel küzdenek és miért? Rianna mindig kicsit közelebb kerül pár válaszhoz, csak sajnos a YA történetszál mindig erősebb lesz.

Viaskodom is a szereplők megítélésével. Értem, miért hősnő Rianna. Bátor, eszes, tehetséges, szabad. Csak éppen nem bírom, amikor következetlen. Mennyire vissza akart kerülni a nemeslány szerepbe – Roan belemegy, megcsinálják. Erre Rianna rohanna vissza a seregbe. Viszont, az öccse nőtt a szememben. Ahogy bántják, mégis helytáll, és majdnem az ikrét is meggyőzi, hogy minden ok. Plusz, ahogy a szerelmét készíti fel arra, mi a testvére. Roan okosabb, mint tűnik. Lidérc – Kartal: cseppet vele is bajban vagyok. Bár azt hiszem, a beléjük nevelt alapok a férfiak és nők helyéről, az előítéletek, amikor zavarnak.

Erre a kötetre is igaz, hogy az aktuális kis cselekményszálakon van a fókusz. Kalandos, Rianna sokféle dologban benne van, csak éppen hiányzik a nagyobb látkép nekem. Egyre több a romantika is – még nem vészes, de félek tőle, mi lesz, ha Rianna titka kiderül.

Egy rész még simán van a történetben és a szerzőben – remélem, arra megkapom a világot érintő kérdéseimre is a választ, nem csak a karakterek sorsára.

On Sai: A két herceg – Mint YA fantasy: 70% humoros, kalandos, abszolút lányoknak célzott olvasmány.

Szubjektívan: 60% nő az érzelmek száma és heve, de a világ képe nem bővült eléggé.

Családos, vidéki életes, veszélyes helyzetet kezelő.

Jenny boldog az új életében, a szeretett férje mellett. Russell nem változott semmit, mindig van legalább egy bolond ötlete, amely a feje tetejére állítja a farmot. Most éppen baromfikat akar tartani, meg is veszi az állatokat. Ám amíg a csirkeól nincs készen, beköltözteti őket a ház fürdőszobájába. A szerelem még tart, és a család is bővült egy kislánnyal, akinek a Joy nevet adták. Jenny magára talált, anya és feleség, már nem a teljes önbizalomhiányban szenvedő semmi lány. A dadogása is már csak ritkán jelentkezik. Ám egy nap feltűnik Jonathan a színen, és Jenny érzi, hogy rosszban sántikál. Maga próbálja kezelni a helyzetet, bár tudja, hogy a férjét is be kellene vonnia. Szerencsére kis időre Thomas is visszatér, és Jenny esélyt kap megvédeni a családját és a kiharcolt boldogságát – magától is.

A cím megtetszett, főleg az előzmények ismeretében. Jenny volt a semmi lány, akit a családja bezárt egy kalitkába és végletekig kihasznált. De jött Russell, kiszabadította, és mellette a lány felfedezhette a saját értékeit, boldog lehetett. Ennek a története volt a Semmi lány, amit érdemes elolvasni, és csak folytatásként ismerkedni a Nem semmi lánnyal.

Hiszen a cím is összekapcsol, a kettő szorosan egymásra épül. Jenny élete, a dadogása, a félelmei és a szereplők is akkor az igaziak, ha megvan az előismeret. Természetesen a farm mókás eseményei, a regény végére betett vészhelyzet érthető az előző kötet nélkül is. De pl. Thomas jelenségéhez nagyon kell a Semmi lány is…

A cselekmény könnyed és a regény teljes első fele mosolygós, életvidám és egy bolondos család mindennapjaiba enged betekintést. Russell nagyon angol figura, ahogy elképzelem, miként telepíti be a tyúkokat a fürdőkádba. De nem csak a humora miatt napfényes. Bár Russell és Jenny között hagyományos értelemben nagyon kevés a romantikus jelenet, mégis süt az egész történetből, hogy mennyire fontosak egymásnak és összetartoznak.

Ami azért nekem fura volt, hogy a kis Joy mennyire nem része az eseményeknek. Ok, kisgyerek még, de alig tűnik fel. Azt gondoltam, sokkal többet cipelik magukkal, vagy jobban kifejezik, hogy ő a kis hercegnőjük. Ahhoz képest gyakran olyan a cselekmény, mintha nem is szülők lennének és Joy se lenne.

Ha már az, ami furcsa és nem tetszett. Jenny visszaesése. Ahogy már utaltam rá, a cím megfogja, hogy Jenny már nem semmi lány. Bátrabb, erősebb, önálló személyiség. Mégis nagyon könnyen hagyja, hogy a kétségek visszalökjék egy korábbi állapotába. Már annyi oka van, hogy magabiztosabb legyen, érezheti, hogy szeretik és a kétségek mégis hosszan nyerni tudnak. Én nem akartam még egyszer azt olvasni, hogy Thomas és Russell igyekeznek összekapni és meggyőzni, hogy ő is értékes és szerethető ember. De volt ez is, sajnos.

A másik csalódás, hogy sokkal nagyobb durranást vártam a végére. Jenny az elbeszélő, de mindentudóként, már a jövőből visszanézve a jelenre. Vannak is folyamatosak utalások, hogy micsoda helyzet lesz a végére, és bár máshogy csinált volna dolgokat. Aztán, ami lett, a rákészülés után alig tűnt valaminek.

De itt nem is az a lényeg, hanem a karakterek és a humor. Azok a legtöbb esetben rendben vannak. Színes alakok vannak az egész regényben, és még ellenszenvesebb figuráknak is lehet egy-egy szerethető vagy éppen mosolygós megjelenése. Francesca erre a tipikus példa, akit nagyon lehetett a dolgaiért utálni, de azért ő nem egy mesebeli gonosz mostohatestvér.

Jodi Taylor stílusa felismerhető a köteten. A cselekményben, a humorában, a hangulatában is. Korrekt folytatás lett, de azért az első rész szintjét – ötletben, mondanivalóban – nem érte el.

Viszont, a vége megint ad egy kiskaput. Lehet, nem is bánnám, ha trilógiává bővülne a sorozat, és látnánk még Jennyt és Russellt a nagyobb lányukkal és a kisfiukkal.

Taylor: Nem semmi lány - Mint humoros: 70% angol humor, sok különc figura és élethelyzet. A szereplők eladják.

Szubjektíven: 55% nem az én humorom, és se a nagy boldogság, se a kétség nem tetszett.

Azt hiszem, az élet túlságosan rövid és túlságosan hosszú egyszerre. Túl rövid ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan kell élni. Túl hosszú, mert a hanyatlás minden egyes nappal egyre láthatóbbá válik. (Bomann: Agathe)

A halál nem fog kedves képeslapot küldeni számunkra, hogy mikor várhatjuk a jöttét. Ő csak jön, tarol, és elviszi, amit akar. (Farkas: A Főnök ajánlata)

A lakás olyan volt, mint egy doboz, mellette, alatta és fölötte pedig további dobozok helyezkedtek el, egymásra rakodva. Ez nem otthon, hanem egy börtöncella, ahová a társadalom zárta be az embereket. (Barker: Szíve helyén sötétség)

– Nagyon szeretheti a nevét, hogy ilyen jelentőségteljesen ejti ki, Gabriel Oak.
– Tudja, nekem sohasem lesz másik, hát ki kell hoznom belőle, amit csak lehet. (Hardy: Távol a világ zajától)

A világ tele van szamárral, és mind ordít, és mind hazugság, amit ordít. (Hodgson Burnett: A titkos kert)

Mielőtt megismertem Natalie-t, azt hittem, a szerelem minden akadályt leküzd. Mostanra megértettem, a szerelem nem mindig elég. (Sparks: Visszatérés)

Szerintem az élet egy sor választásból áll. És csak akkor veszti értelmét minden, ha nem vagyunk hajlandóak felelősséget vállalni magunkért. (Bomann: Agathe)

A vér még nem szeretet, de felkínálja a szeretet lehetőségét. (Clare: Az árnypiac kísértetei)

Egy részem gyűlölni akarta apát, és valószínűleg kevesen nehezteltek volna rám ezért, de a bolygón eltöltött harminc évem során megtanultam: az élet túl rövid és törékeny ahhoz, hogy az ember gyűlöletet tápláljon a szívében, mert felzabálja a lelkét. (Barker: Szíve helyén sötétség)

Titkos szervezetes, kísérletes, egymásért küzdő, gyilkosos.

Jack még kisfiú, amikor a szüleit elveszti egy autóbalesetben. Nagynénje veszi magához, és neveli fel. Minden évben, a tragédia napján kimennek a temetőbe, és Jacknek fel kell olvasnia az anyja sírkövén szereplőket, miközben hallgathatja, ahogy Jo néni az apját becsmérli. Egy alkalommal a temetőben sétálgat, és összeismerkedik Stellával. A lány vele egykorú, igézően szép és koraérett. A fiút már ekkor megragadja, és évente visszajárnak a temetőbe. A lányt mindig fehér ruhások kísérik, és semmit nem tudhat meg róla. Még figyelmeztetik is, hogy ő túl kevés Stellához. Jack azonban meg akarja fejteni a titkot, miközben a saját életében is jönnek a rejtélyek: pénzes borítékok feladó nélkül, gyilkossági kísérlet. Hosszú évek kellenek, mire megtudhatják, kik ők és mit tettek velük, a szüleikkel.

Ha egy szerző túl sok jó könyvet tesz le az asztalra, egy idő után sajnos nagyon magas lesz a léc, amit az újabb köteteknek meg kell ugrani. De nem is sajnos! Írjanak csak jó könyveket, és tartsák is a színvonalat!

Mennyire sikerült ez J.D. Barkernek? Ahogy láttam, megoszlanak a vélemények. Volt, aki nagyon szerette a Szíve helyén sötétséget, más szerint a 4MGY nyomában sem ér. Én a két tábor között helyezkedem el.

Egyrészt, nagyon bírtam a 4MGY-t és én is szerettem volna, ha Barker ugyanazt a feszültséget, ötletességet és stílust hozza, mint abban. Nem így van, ám azonnal van mellette egy DE. De ez a kötet teljesen más történet is. Nem egy sorozatgyilkosos thriller, nincs is benne nyomozás. Ez inkább egy összeesküvés-elméletes, gonosz titkos szervezetes, orvosi kísérletes történet. Annyira más – ami jó, örülök is neki – hogy egyszerűen nem szabad mellé tenni azt a trilógiát. A maga zsánerében nagyon korrekt lett ez a regény.

Barker nagyon messziről, mégis in medias res kezd. Azonnal az események közepében vagyunk Jack oldalán megismerjük Stellát, a fehér ruhásokat és a rejtélyeket. Ám a tényleges felfedezések és a válaszok nagyon sokára érkeznek meg. Éveket fog át a regény, és néha bizony éreztem azt, hogy gyorsabban is történhetnének az események. Az eleje, a vége megmozgatott, a középmezőnyben azért tudtam volna húzkodni.

Mivel Dickens közel áll hozzám, én tudtam értékelni a sok-sok utalást a Szép reményekre. Ezek egy része direkt és elmagyarázott, de bőven akad olyan is, amit az fog megérteni, aki ismeri azt a történetet is. Ha már 1-2 ember e regény után kedvet kap ahhoz, megérte Barkernek megírnia. Bírom a klasszikusok népszerűsítést és átdolgozását!

Jack karakterét nagyon megszerettem, annak ellenére, hogy nem tagadom le, mennyire meseszerű nem egyszer. 8 évesen olyan felnőttes a viselkedése, hogy a huszonéves Jack se sokkal érettebb nála. De jó barát, hűséges és valahol még az is tetszett, mennyire nem esett le neki, ő maga is mivel rendelkezik.

Ha már itt tartunk. Barker helyez el csavarokat, de nem mindenen lepődtem meg. David és Jack kapcsán is volt, amit előbb tudtam. De kellően izgalmas a regény ezzel együtt is.

Stella az, akin még vívódom. Voltak szimpatikus vonásai is, de ő tudott legjobban irritálni is.

Végül, nem bírom megállni. Azért felmerült bennem, hogy mennyire fogadom el azt, hogy túl sok mindenre emlékeztet ez a regény. King megkerülhetetlen Az Intézettel és a Tűzgyújtóval, de a Stranger Things örökségét is érzem benne. Mivel jól szórakoztam olvasás közben, nekem ezzel nincs bajom. Szerettem így.

Barker: Szíve helyén sötétség - Mint thriller: 75% fordulatos, néhol kiszámítható – összességében izgalmas, zsánerben ok.

Szubjektíven: 80% Jack szimpatikus hős, szeretem Barker stílusát és cselekményvezetését is.

5: Hansen: A legtisztábbak – a világot tönkretette az emberiség. A klíma olyan mértékben vált fenyegetővé, hogy az emberiségnek már csak zárt, mesterséges helyszíneken lehetséges az élet. Egy MI-t helyeznek üzembe, mely irányítja a klíma visszaállítására tett munkálatokat. Az új közösségekben a legtisztábbakat keresik, azon embereket, akik a legelkötelezettebbek, legjobbak, hogy vezetőkké legyenek. De mi van, ha az egyiket kitaszítják?

4: Roberts: Napfogyatkozás – egy mágikus fátyol átszakad, és a világ a pusztulás szélére sodródik. Egy vírus tör ki, mely az emberiség nagyját kiírtja. A túlélők létrehozzák a maguk közösségeit, és egyesek felfedezik, hogy mágikus erőkre tettek szert. Megjósolták egy megmentő eljövetelét, de vele együtt a sötétség is küzd a győzelemért. A túlélőkön múlik, hogy lesz-e még jobb kor vagy végleg elbuknak és kihalnak.

3: King: Végítélet – a tudomány hozza el a véget. Elszabadul egy mesterséges vírus, és soha nem látott halálozási rátával büszkélkedhet. Az emberiség végórája közeleg. Vannak azonban, akik immunisnak bizonyulnak. Őket két erő igyekszik megnyerni magának: a gonosz, Randall Flagg Vegasba csábítja az embereket, míg egy különös, idős néger asszony vidékre. Lassan csapatok szerveződnek és készülnek a végső összecsapásra.

2: Hearne: Beszorítva – Atticus, az utolsó druida a Földön nagy munkában van. Kiképezte Granuaile-t, akinek már csak az utolsó szertartáson kell átesnie, hogy belőle is druida lehessen. Ehhez azonban biztonságos földet kell találniuk, és az egyetlen egy olyan vidéken van, ahol egy dühös isten végezni akar a druidával. Ez azonban nem elég a bajból: elszabadult Loki és el akarja hozni a világvégét. Atticusnak arra is időt kell találnia, hogy a Ragnarok ne indulhasson el.

1: Sanderson: Vész – David célja egykor egyszerű volt. Valahogy végezni az Idollal, aki megölte az apját. Csatlakozott egy csapathoz, nagyon jó barátokat szerzett, és szerelmes lett egy lányba, aki maga is Idol. Általa tanulta meg, hogy még nekik is lehetséges a megváltás, nem kell mindet megölni. A vezetőjük, Prof is Idol. Ám az utolsó nagy csatában elvesztette a kontrollt, és most a világ meghódítására tör. David rájön, hogy a tétek még nagyobbak. Mert van egy Idol, aki tudtán kívül, de a pusztulásba lök mindenkit. Őt kell megállítani.

Önállóan boldoguló, testvéri párbajos, nyomozós, kosztümös.

Enola biztos benne, hogy nem akar olyan kisasszony lenni, amilyennek a bátyjai látni szeretnék. Így álcában Londonban marad, és igyekszik többféleképpen is hasznos része lenni a társadalomnak. Nyomozói irodát nyit, egy doktor nevében, és titkárnőnek kiadva magát. Éppen csak az első megbízás nem akar megérkezni. Apácának öltözve az utcákat járja és jótékonykodik. A bátyja, Sherlock miatt pedig aggódik is. Olyan híreket kap, mely szerint a fiatalabb testvérét megviselte, hogy se a húgáról, se az anyjáról nem tud. Enola megnyugtatná, de rejtve is maradna, és a testvérének is van terve. Közben Enola egy eltűnt kisasszonyról hall, aki állítólag megszökött a kedvesével. Enola az aggódó anyától szerez megbízást, és megkezdi a nyomozást is.

Az Enola Holmes sorozatnak nagyon jót tett, hogy a Netflix elkészítette belőle erős szereposztással az első filmet. Ennek köszönhetjük, hogy jönnek sorban Springer történetei. Sajnálom is kicsit miattuk, hogy már nem a 12-13 éves korosztályba tartozom. Akkoriban nagyon tudtam volna élvezni őket, mai fejjel már hiányolom, hogy nem ifjúsági, mint a film.

Továbbra is igaz a történetre, hogy maga a nyomozás csak kis részét teszi ki a cselekménynek. Enola jó analitikus, mindent gyorsan megfigyel és okosan következtet. Így nem tart neki sokáig összerakni a dolgokat, és nagyon szerencsés is. Jókor van jó helyen, a megfelelő emberekkel beszél. Így túl könnyű is a rejtély megoldása.

A krimi szál tehát abszolút gyerekekre van szabva, és a mai agyammal ezt nagyon kevésnek érzem. Az ügy is egyszerű, a nyomozás maga is. Az előző rész receptjéhez hasonlóan ennek a végén is van egy kicsit veszélyesebb helyzet, de igazi feszültséget, amikor tényleg aggódni kellett volna a hősnőért, nem éreztem ki belőle.

A rejtjel, ahogy Enola és az anyja kommunikálnak, szintén az a kategória, amit egyszerűnek és kevésnek érzek. Most ugyan azzal fel lett dobva, hogy Sherlock is feltörte a kódot, de még mindig nagyon gyerekes az a vonal. A viktoriánus Londonban sem tudom elképzelni, hogy egy anya azt gondolja a 14 éves lányáról, hogy már annyira felnőtt, hogy teljesen megáll a maga lábán. Így akkor éreztem igazinak Enola alakját, amikor ki is lesz mondva, hogy magányos, kellene neki a családja.

Viszont Enola továbbra is vagány hősnő, akiből lehet meríteni. Kreatív, feltalálja magát és nem esik kétségbe sem. Tudja mit akar, és meg is szerzi. Sok mindent Sherlock Holmes karakteréből örökített rá Springer: pl. az álruhák iránti szenvedélyét. Bírom ezt a lányt, azzal együtt is, hogy nekem nagyon hiteltelen, hogy 14 évesen ennyire felnőtt és önellátó.

Továbbra is szívesen olvasom, hogy Enola szemszögéből milyenek az ismert figurák. Sherlock sokkal emberibb, mint Doyle történeteiben. Nem a zsenije a lényeg, hanem egészen emberi lény lett, aki aggódik a testvéréért. Most színre lép Watson doktor is – róla még nem döntöttem. A jó barát pipálva, de ennél jobban nem ismertük meg.

A feminizmus mellé érkezett egy másik nagyobb téma is, bár ennek sokkal minimálisabb a kifejtése. Londonban is megindul a marxizmus terjedése, és Enola is kapcsolatba kerül a mozgalommal. Az tetszett, ahogy megmutatja London szegényeinek szenvedését, és következteti belőle, miért lehet vonzó a szocializmus tana. De ez csak háttér, még az is jobban benne van, hogy Enola hogyan lázad a hagyományos női szerep ellen.

Vagyis, a karaktereket szeretem, könnyed kis olvasmány, de a krimit kevesellem.

Springer: A balkezes kisasszony esete – Mint gyerekkönyv: 80% szimpatikus hősnő, klasszikus alapok, kis rejtély és új ismeretek.

Szubjektíven: 60% Enolát és Sherlockot nagyon kedvelem, de nekem gyerekes, kevés a krimi.

• Gabo: A mágia diadala - romantikus fantasy
• 21. Század: Anyja lánya - thriller
  • Szép álmokat - skandináv krimi
• Cartaphilus: Arsene Lupin bizalmas vallomásai - kaland
• Alexandra: Mert kihozod belőlem az állatot - thriller
  • Az utolsó vándorlás - cli-fi
• Álomgyár: Szédítő Balaton - női, krimi
• Könyvmolyképző: Sötétedik - női krimi