Június

14. Karády: A füredi lány - történelmi romantikus 5

15. Poe: A fekete macska - klasszikus/krimi 4

16. Clare & Brennan & Johnson & Link & Wasserman: Az árnypiac kísértetei - Ya fantasy 3,5

17. Hardy: Távol a világ zajától - romantikus 4

18. Farkas: A Főnök ajánlata - romantikus 3,5

19. Frazier: Zsarnok - romantikus 1,5

     Sparks: Visszatérés - romantikus 3

20. Bomann: Agathe - kortárs 4

     Hodgson Burnett: A titkos kert - gyerekkönyv 4,5

Lement a virtuális Könyvhét, remélem, szereztetek új és jó olvasnivalót! :)

Gyógyulás útjára lépő, barátos, családdá váló.

A kis Mary elhanyagolt gazdag kislány volt. A szülei nem foglalkoztak vele, a dadák nevelték, akiken a kislány úrnőként uralkodott. Indiában azonban végigsöpört a kolera és Mary szülei is áldozatul esnek. A kislány egyedüli túlélőként tér vissza Angliába, a nagybátyja kastélyába. A lord magának való, szigorú ember, aki alig van otthon. Testi hibája és imádott feleségének halála még inkább ellökte az emberektől. A kislány a kertet fedezi fel magának, annak is egy zárt részét: a lady kertje volt, de annak halála után a lord lezárta. Mary az idős kertész és egy környékbeli fiú, Dickon segítségével igyekszik új életet lehelni belé. Közben a ház egy más titkát is felfedezi: van egy unokatestvére, Colin, akit betegesnek tartanak és a szobáiban rejtenek. Mary érkezése e fiúnak is új esélyt ad.

Frances Hodgson Burnett gyerektörténetei közül nem egy vált klasszikussá. Nem véletlen, hogy időnként újra elő is veszik őket, és újabb kiadások vagy újabb filmek készülnek belőlük. Legutóbb éppen A titkos kert kapott új feldolgozást, Colin Firth szereplésével, és a filmmel párhuzamosan a regény is újra megjelent.

A történet viszonylag egyszerű, és a benne leírt kalandok is egyszerűek. Itt a gyerekek nem mesebeli kalandokba keverednek, hanem nagyon is hétköznapi ügyeik vannak. Mai szemmel legfeljebb azért lehet egzotikusabb, mert a három gyerekből kettő nagyon nem átlagos. Nemesi sarjak, gazdagok, egy olyan korban, amikor ez nagyobb társadalmi különbséget és elkülönülést jelentett.

De vissza a cselekményre. Természet- és állatbarát, ahol olyan izgalmak vannak, mint a kerti eszközök titokban megvásárlása, összebarátkozni az erdei állatokkal, vagy gyomlálni, új virágokat ültetni. Tornázni, erősödni, miközben a személyzetnek továbbra is megjátsszák, hogy Colin ugyanolyan beteg, mint korábban. Így kiemelve a cselekményből nagyon nem tűnnek nagy dolgoknak, de a történetben súlyuk van és izgalmasak ezek is.

Az egésznek van egy kellemes és baráti hangulata, még akkor is, ha a szerző a tragédiákat is élesen kidomborítja. Mary az egész családját elveszti, egy vadiúj helyen kell élnie idegenek között. Colin tulajdonképpen minden nap a halálos ítéletével élt együtt, az apja szeretete nélkül, bezárva. Benne a szülők elvesztésének a fájdalma – bár mindkét gyerek annyira távol volt az elveszett szülőtől, hogy nem ez az igazán mély fájdalom. Colin esetében az, hogy az apja mennyire nem bír a közelében lenni. De a gyerekek tervet szőnek, és nagyon lehet drukkolni nekik, hogy a család egyesítése sikerüljön.

A három gyerek barátsága legalább annyira olvastatja, mint ahogy a két gazdag gyerek a természet és az igazi barátság hatására saját maga jobb változata lesz. Mary és Colin is nagyon el voltak kényeztetve, de megtanulják, hogy milyen érték a másik ember, és a rang mennyire nem jogosít fel arra, hogy másokat megalázzanak. Egy barát, egy őszinte segítő nekik is több lesz, mint a szolga, aki ugrik a parancsra munkaköréből adódóan.

Talán Dickon alakja tudott irritálni néha – nem is maga a gyerek, hanem a mítosz, amit Mary köré szó. Egy jószívű, állatbarát kisfiú, őt magát még kedveltem is, de ahogy Mary szinte mesehősként látja és bálványozza, az nem tetszett.

Pozitív értékekkel van tele, és igényes gyerekkönyv is. Szép leírások vannak benne, a kert életre kelését kifejezetten élveztem benne. Lassabb, de nem zavart, bele lehet élni magunk.

Érdeklődve várom, filmként mit hoztak ki belőle. Most majd az jön.

Hodgson Burnett: A titkos kert - Mint gyerekkönyv: 90% talán régimódi, de ma is érvényes értékekre nevel és építő történet.

Szubjektíven: 75% van, amit eltúlzottnak éreztem – Dickon –, de jó történet, szépen megírva.

Pszichológusos, nyugdíjba készülő, megváltozó.

Egy pszichológus már azt számolgatja, hány nap van vissza még, míg el tud menni nyugdíjba. Azt is pontosan kiszámítja, az mennyi ülést jelent, ha minden időpontjára megérkeznek a páciensek. Már nagyon várja a végét, belefáradt a munkába. Unja is már. Új beteget már nem akar felvenni: mi értelme lenne? 3 hónap túl kevés ahhoz, hogy bárkin is segíteni tudjon. Így a jelentkező Agathe esélyt sem kap nála. Az asszony azonban nem adja fel, és addig jár a titkárnő nyakára, míg nem kerül be a doktor betegei közé. Agathe mesélni kezd, és a pszichológus azt veszi észre magán, hogy várja az asszony üléseit. Segíteni akar neki, és ezen keresztül már a többi betegének is. Nem csak passzívan hallgatja őket, de ötleteket és feladatokat kezd adni nekik. A titkárnője felé is nyit, és meglátogatja, amikor a férje súlyos betegséggel ágynak esik. Agathe a betege, de ő segít a férfinak.

Annyian olvasták köröttem ezt a könyvet, hogy a borító ellenére kézbe vettem én is. Mi a bajom a borítóval? A történethez is kapcsolódik. A kezelések alatt az unatkozó orvos rajzolgat, és a betegeit madárként rajzolja meg. Agathe pl. egy megtépázott veréb eleinte. Irtózom a madaraktól – szóval, a borító elleni ellenérzésem nem a könyvek szól, ahhoz illik is, meg nem egy ronda könyv. Csak éppen madár van rajta…

Vékony kötet is, így eleve nem számítottam nagy cselekményre. Nem is volt benne. A főszereplő, egyben az elbeszélő egy idős férfi. Nem akar már semmi mást, csak nyugalmat. Mégis, beszippantott, ahogy ezt Bomann átadja. Mert a teljesen életunt, elidegenedett ember egyre inkább felenged és elkezd kapcsolatokat építeni.

Ez pedig egy belső út, és nem is igazán tudja megfogalmazni, hogy miért támadnak olyan igényei, amelyek eddig nem. De Agathe elindít benne dolgokat és változni kezd. Az még tetszett is, ahogy ez a munkájában is visszaköszön. Van egy női betege, aki évek óta azért jár hozzá, hogy panaszkodhasson a férjére, meg a sok munkájára, ami mindig rá marad. Ahogy a pszichológus változik, változtat azon, ahogy a nővel és a problémájával bánik. Ezen jót is mosolyogtam.

Pont ennek az esetnek a kapcsán merült fel bennem az HBO sorozata, a Terápia. Melyik a megfelelő módszer? Ha a beteg jön, és mesél és a doktor legfeljebb kérdez, vagy ha konkrétan meg is mond dolgokat? Emlékeim szerint a Terápiában is felmerült, hogy a jó szakember azt igyekszik elérni, hogy a beteg maga ismerjen fel dolgokat, és nyíltan nem lehet megmondani semmit, még ha az orvos látja is, mi a konkrét lelki baja a betegnek. Rá kell vezetni. Itt viszont úgy éreztem, hogy a pszichológus azt ismeri fel, hogy nem elég hallgatni. Akkor kezd boldogabb lenni, amikor kimond és megmond dolgokat.

A narráció is behúzott, tetszett ahogy Bomann/a fordító megalkotta a szöveget. Elég személyes, elég belső – akkor is tudtam azonosulni, ha én még nagyon messze vagyok azoktól a kérdésektől és életszakasztól, amelybe a főszereplő már jár.

Van benne valami egyetemes is. Az ember társasa lény, és még a magányos farkasoknak is kell egy-egy ember az életébe. A doktorunk is felismeri ezt, és ezzel azonosulni is tudtam. Ahogy azzal is, hogy a céltalan semmittevés csak unalmas, és abba bele lehet pusztulni.

Viszont, a végét túl pozitívnak érzem. Ahonnan indul Agathe és a doktor is, valahogy túl boldognak érzem, ahova eljutnak, főleg az orvos. Túl sok a változás, kevés cselekmény után.

Nem nőtt a szívemhez, de olyan, amit időnként érdemes újraolvasni, mást felfedezni benne.

Bomann: Agathe - Mint kortárs: 75% érzékenyen nyúl az öregedés témájához, és meglepően személyes történet.

Szubjektíven: 60% fura, nem a kevés cselekmény zavart. Inkább a hirtelennek érzett változás.

Almássy Anna a szülei házassági évfordulóját ünnepli a családdal a Balatonnál. A kirándulás közben kissé lemarad, telefonál, de valamit észrevesz a mocsárban. Mire észbe kap, az örvény már el is nyelte.

Egy különös asszony járja a lápot és vezeti ki. Anna semmit nem ért, majd lassan tudatosul benne: az örvény visszarepítette az időben, és most az 1760-as években van. Az asszony egyszer már látott ilyen lányt a korban: ő megőrült, és télen meghalt. Senki nem hitt neki. Annát ő és a férje fogadják be, a nő segít a férfinak a fürdőn, mint ápolónő. Titkolnia kell, ki ő és mennyi mindenhez ért. Itt a nők olvasni sem tudnak.

Anna véletlenül találkozik össze a környék nagyurával, Oroszy Mihállyal. Jóvágású, de a részeg férfi nem tesz jó első benyomást. Ahogy közeleg a tél, Oroszy cselédi állást kínál a lánynak a nemesi kúrián. Mivel télre az orvos és neje nem tudnak otthont adni neki, elfogadja. Anna különben is azt reméli, fél évvel az érkezése után újra nyílik az örvény és hazamehet.

Mihályt azonban izgatja a különös nő, és lassan leveszi a lábáról. Egymásba szeretnek, viszonyuk lesz. Bár rangban nagy a különbség, Mihály mégis feleségül kéri, amikor felméri, hogy ez a nő nem nyúl tisztes, más férj után, nem a vagyona vonzza. Anna a friggyel azt is eldönti, itt lesz az élete.

Egy ponton Mihályt be kell avatnia, ki ő és honnan jött. A férfi mindenre kész, hogy védje a feleségét. Egy nagy vita lesz még: a téli napfordulókor Anna kimegy a lápra, és valóban, ott az átjáró. Majdnem átmegy: a terve, hogy fél évre hazamegy, elköszön és visszatér a férjéhez. De nem meri, hazamegy. Mihály eleinte csak annyit fog fel, hogy majdnem elhagyta és rideg a nővel, de aztán megbékél. Még a lápot is kész megvenni.

Anna pedig vele van otthon: már itt látja a jövőjét, vele és a leendő gyerekeikkel.

Vidéki, szerelembe eső, gyógyuló, másnak segítő.

Trevor dolgozik azon, hogy megint normális életet tudjon élni. Sebész volt a haditengerészetnél, de rosszkor volt rossz helyen. Súlyos sérüléseket szenvedett, melyek nem csak a sebészi munkát lehetetlenítették el a továbbiakban, de lelkileg is megviselték a férfit. A nagyapja halála miatt tér vissza vidékre. Miközben próbálja eldönteni, mit kezdjen az örökölt farmmal, megismerkedik a városka csinos seriffhelyettesével. Natalie olyan érzéseket kelt benne, melyeket nő nagyon régen nem. Próbál közeledni hozzá, érzi, hogy a nő számára is fontossá válik, de valami közéjük áll, ha nem is tudja, mi. Közben nagyapja gyámoltja, Callie is feladja neki a leckét. A kamaszlány valami elől menekül, és Trevor meg kell fejtse, hogy segíthetne rajta, mielőtt túl késő lesz.

Elgondolkodtam, hány olyan férfi sikerszerzőt tudok, aki romantikus regényekkel hódította meg az eladási listákat. Olyan akad, aki a krimi mellé szerelmet is kever, de tisztán romantikus? Nicholas Sparks a megkerülhetetlen, nem véletlenül filmesítik sorra a történeteit is. Tudtommal a Visszatérés még filmen nincs, de ki tudja, meddig.

Mennyire romantikus a Visszatérés? A szerelmi szálat egyértelműen hozza Trevor és Natalie. Fokozatosan barátkoznak össze, van pár találka és megvan a vonzalom. Ami pluszt ad neki, ami elválasztja őket. Maga a szerelmi száluk különben nagyon szimpla. Trevor állapota miatt van benne valami szomorú, Natalie története pedig tragikussá teszi. Az tetszett benne, hogy a szerelem itt sem old meg mindent. Az viszont már nem tetszett, hogy Sparks sem tudja elengedni a tökéletes befejezéseket. Nem is tudom, van-e olyan regénye, amelyet merészen fejezett be. Ok, kettőt tudok, amiben nem a szerelmeseknek jut a nagy happy end, hanem tragikus halál van, de annak is van valami célja. De ez nem az a történet.

Ez a sztori egy tragédia halmozó regény. Trevor szomorú története a múltban van, még szenved, de már látja, merre halad majd az élete, céljai vannak. Ő egy csendes, magát humorral védő, jó ember. Nincs különösebb konfliktus a történetében, nem is egy emlékezetes figura. Simán kedvelhető, annak van megírva.

Natalie ugyanilyen üres figura, csak a saját tragédiája ad hozzá pluszt. Nem is igazán a nő személyiségéhez, hanem a helyzethez, amelybe beleszorult. Elengedni, továbblépni, kitartani – elképzelni nem tudom a pokoli helyzetet, amiben ő van. Nem igazán szeretem azokat a hősöket, akik ennyire feladják magukat, így ő sem nőtt a szívemhez, de sajnálni tudtam. Az önfeláldozása túl nemes, hogy el tudjam hinni.

Callie, akinek szintén van egy nagy tragédia az életében, ami elől menekült. Az ő személyét ez a történet határozza meg, de a menekülés nem megoldás. Őt is lehet sajnálni, de igazán ő sem tud több lenni egy becsomagolt szomorú történetnél, aminek Sparks feloldást írt.

Valahol bajom is ezzel a kötettel, hogy leginkább csak tragédiákat, sokféle sebet halmoz egymásra, amit aztán a végén felold. Limonádé nőknek, sokáig szomorúan. Melankolikus, csendes, egyszerű kötet ez. Nem fájt olvasni, de nem is különösebben kötött le.

Könnyed a szövege, férfi íróhoz képest meglepően sok érzelemmel. Egyszerű olvasni. A mondanivalója is egyszerű, ez csak egy könnyed románc, amiben tragédiák megismerése és feldolgozása adja a cselekményt.

Talán az is a gondom, hogy nekem jobban működnek Sparks kötetei, amikor nem csak a múlt a tragédia. Amikor nem rózsaszín az a happy end, inkább halvány pasztell.

Sparks: Visszatérés - Mint romantikus: 55% sok érzelemmel ad el egy kisebb cselekményt is, tragédia halmozó.

Szubjektíven: 50% keserédes, szomorkodó limonádé, nagyon édesített véggel. Egyszer ok.

Múlttal szembenéző, egymásért küzdő, alvilági.

King gyorsan rájön, hogy hibát követett el. Azt gondolta, ha a saját szívének fájni is fog, mindenkinek így lesz a legjobb. Doe hazakerül a gazdag apjához, ő pedig visszakapja a kislányát. Ám a lány hiánya a tudattal, hogy elárulta őt, elviselhetetlen. Max sem kerül vissza hozzá, helyette egy bérgyilkos tör az életére. Elhatározza, hogy visszaveszi, amiről bután lemondott. Doe az övé, és az is marad. A lány közben próbálja feldolgozni, hogy nem csak egy szökött kamasz, hanem tini anyuka is. 15 évesen esett teherbe a legjobb barátjától, akihez 18 évesen hozzá is akart menni. A fiáról érzi, hogy hozzá tartozik, annak apjáról azonban nem mondható el ugyanaz. Ahogy jönnek vissza az emlékei, próbálja megfejteni, hogy a barátnője mire akarta figyelmeztetni: óvakodj a Zsarnoktól. De ki az a Zsarnok? Hogyan oldja meg, hogy a fiának az anyja lehessen, miközben visszatérne Kinghez is?

Egy kellemes meglepetés már ért. Ezzel King és Doe története lezárul, legalább nem lett nagyon feleslegesen elnyújtva még egy kötettel. Bőven sok volt belőle ennyi is.

Egyszerűen nem szeretem azokat a szerelmeket, amelyeket ez a könyv bemutat. Egy nagy szerelmi háromszög van benne: King – Doe – Tanner között. Egyik sem olyan, amit bárkinek példaként állítanék. Túl erős benne a birtoklási vágy és az erőszakos elem, bármelyik férfival is nézem Doe kapcsolatát. A pasik birtokolni akarják, és a szex jelenetekben ez dominánsan meg is jelenik.

Nem tartom prűdnek magam, de azért fordult egyet undoromban a gyomrom, amikor King kiszúrja, hogy Tanner bemászott volna az ablakon, és most döbbenten nézi, hogy King bassza a fia anyját. Nem véletlen a szóválasztás, mert ez nem szerelmeskedés. Mit reagál a pasi? Megjelöli a területét, mint a kutya – csak nem vizelettel, hanem spermával. A másik szeme előtt. Ez annyira patriarchális, hogy az már fáj.

A korkülönbség is a mocskos oldalra visz. Doe még kiskorú. Regényből nem lehet megítélni, mennyinek néz ki a lány, de akkor is. Nem tudom elhinni, hogy egy 17 éves ott tart, hogy egy életre elkötelezi magát, és kétgyerekes – az örökbefogadottat is számítva – háromgyerekes családanya legyen. Nem látok jövőt előttük sem. Mégis, miből és hogyan fognak élni? Ha King eddig nem tudott a törvényesen oldalon maradni, majd háromgyerekes apaként gürcöl betanított munkásként? Mert bizony nincs olyan tudása, amit a polgári életben tudna hasznosítani. Vagy nagyon kényelmesen eltartja majd őket Doe apja?

Továbbra sem szerettem meg a szereplőket. King – nem tudom mentegetni, nem is akarom. Az, hogy beleszeretett a lányba nem teszi jobb emberré. Szenvedett, érte igazságtalanság az élettől, de ettől ő még egy bűnöző. Gyilkos. Nem egy szociopata vonása van.

Doe nekem úgy hiteltelen, ahogy van. Két dolog dominál nála: King nője akar lenni, meg anyja a fiának. Szomorú, hogy ennyi az összes ambíciója ennyire fiatalon.

Tanner – az ő karakterével Frazier fogta a lányregényes klisék nagy részét és kidobta őket az ablakon. A legjobb barátok egymásba szeretnek. A halálos beteg srác mellett a végsőkig kitart a barátnője és reménykednek a csodában. Az első szerelem és az igazi összemosása. Egy újabb hiteltelen fordulattal megy az egész kukába. Ezzel a zsánernek is bemutat, és ez adja meg nagyon kényelmesen a módszert, amivel megírhatta a kényelmes befejezést.

Nagyon hihetetlen a történet, a karakterek. Erőszakos a cselekmény, a nyelvezet meg mocskos. Nem is érzem igazinak, hogy romantikusnak nevezzem. Dark love regény, az pipa.

Frazier: Zsarnok – Mint romantikus: 30% trágár, kevés cselekménnyel és bántóan elvakult szereplők sorával.

Szubjektíven: 10% nagyon nem szerettem a karaktereket, a döntéseiket, és a csavart – irritált.

Keressük a párokat!

YA sikerek, van szerelmi szál is. De emlékszünk mindkét fél nevére?

1: Clare: Árnyvadász univerzum - Jace és ...

2: Leiner: IOV első kör - Hanna és ...

3: Maas: Tüskék és rózsák udvara - Rhysand és ...

4: Meyer: Alkonyat - Bella és ...

5: Bardugo: Grisa trilógia - Mal és ... 

Megoldás: Tovább!

Álkapcsolatos, nyaralós, szerelembe zuhanó.

Vasvári Iván nem panaszkodhat: menő plasztikai sebész egy sikeres vállalkozásban, melynek résztulajdonosa. Szereti a munkáját, és sokat keres vele. Jóképű, vonzó férfi is, akinek a nők nem mondanak nemet. Ki is használja a lehetőségeket, és a klinikán sokan álmodnak arról, hogy alkalmi kalandnál többre elkapják a férfit maguknak. Nem így Lia, a férfi asszisztense. A lány komolyan rosszul van a főnöke lekezelő stílusától, attól, ahogy az emberekkel bánik. Mégis, amikor Ivánnak haza kell vinnie valakit egy családi eseményre, ahol a volt menyasszonya az új vőlegényével jelenik meg, nincs szíve nemet mondani. Eljátssza a barátnőt, ha még maga sem hiszi el, hogy Iván felfigyelhetett volna rá. A helyzet fokozódik, amikor rájönnek, hogy Lia exe Iván exének jegyese. Még nagyobb lesz a zűr, amikor a lány kénytelen velük tartani egy horvát nyaralásra is…

Kicsit gondban vagyok most ezzel a regénnyel. Az előzetes várakozásom az volt, hogy egy romantikus komédiát fogok olvasni sok poénnal és félreértések sorával. Ehhez képest inkább romantikus limonádénak érzem, de nem is igazán az, mert a komédia alapok is benne vannak. Önmagában egyiknek se az igazi, így vegyítve… még merengek rajta.

A romantika vonala jól indul, de utána visszatér a sablonokhoz. Az kifejezetten tetszett benne, hogy Lia valóban taszítónak találja a főnökét a viselkedése miatt, és nem áll be a rajongói sorába. Amíg panaszkodik rá, meg a barátnőkkel téma, még élveztem is a regényt. De aztán belekerülnek az álkapcsolatba és felcsapnak a szenvedélyek.

Iván részéről még el is hittem. Lia kedves lány, és nagyon más, mint a korábbi tapasztalatai a csinos, de felszínes, pénzre hajtó libákkal. Igen, felfigyel a lábára, megtetszik neki, de az ő részéről nem éreztem azt, hogy ez csak fizikai vonzalom. Már akkor sem, amikor még maga is azt gondolta, hogy ami a nyaraláson történik, az ott is marad.

Lia viszont… nem volt meg az a pont, ahol Iván kilép a borzalmas főnök szerepkörből, és a nő meglátja benne a neki kellő férfit. Az ő részéről inkább tűnt ez nyári szenvedélynek, és lemaradtam arról, ahol Lia olyan nagyon szerelmes lesz. Nekem hirtelen, hihetetlen, ahogy Iván a nagy Ő lesz a számára.

Pedig a nyaralástól ez inkább romantikus regény, mint komédia. Van egy kis félreértés, egy kis szívfájdalom, majd a küzdelem a boldog végért. Vagyis pont az, amire azt szoktam rásütni, hogy romantikus regény tipikus.

Csakhogy itt vannak komikus mellékszereplők, akik feldobják a történetet. Jókat mosolyogtam Gergőn, a barátnőkön, vagy éppen Luca kavarásain. Annyira nincs humora, hogy tisztán komédia legyen, de több velük és a jeleneteikkel, mint egy nyálregény.

A szereplőit érzem különben az erősségének, még akkor is, ha pont Lia az, aki az agyamra tudott menni. Iván bunkó viselkedése sokkal jobban tetszett, mint az örök lábtörlő Lia. Ő az a jó kislány, aki próbál, de nem lehet elég jó a szüleinek. Aki mindenkinek segít, és nem tud nemet mondani. Nem szeretem, aki ennyire áldozat alkat. De lehet, pont azért kell neki Iván, mert mellette nem az a szende virágszál, akin mindenki átgázol.

Szórakoztató is, könnyed is, megmarad végig női szórakoztató olvasmánynak. Így például nem tudok belőle tanulságot kiemelni, vagy nincs kedvem idézgetni sem belőle. Tipikusan az a könyv, amit elolvasok, addig kikapcsol, aztán haladok tovább.

Van folytatás, és már más regénye is jelent meg a szerzőnek. Nyári olvasmánynak jó lesz.

Farkas: A Főnök ajánlata – Mint romantikus: 70% több szálat mozgat, teli van élettel, ha alapvetően kliséket is halmoz.

Szubjektíven: 55% túl hirtelen nekem a szerelembe esés és több poént is díjaztam volna.

Cím: A szanatórium

Szerző: Sarah Pearse - ezzel nyit magyarul. 

Műfaj: thriller, gótikus regény

Cselekmény: Elin nyomozó, de éppen nem jár be dolgozni. Így nem tudja elutasítani a meghívást a családi eseményre, az öccse eljegyzésére. A kastélyszerű épület a svájci hegyekben rossz érzéssel tölti el a nőt – a friss menyasszony reggelre el is tűnik. Elinre vár a feladat, hogy válaszokat találjon.

Várható megjelenés: őszre van tervben a XXI. Század Kiadónál

Miért várós?

• Szeretem a jó thrillereket.
• A kísértetházas történeteket is bírom, bár tippem szerint itt emberi machináció, és nem a természetfeletti ügyei lesznek a terítéken.
• A kiadó hozta thrillerek tetszeni szoktak, ebben is bízom.
• Szeretem a svájci hegyeket.

Romantikus, kosztümös, házasodó, birtokot vezető.

Gabriel Oak keményen dolgozott, hogy alkalmazott helyett a maga ura lehessen. Minden megtakarításával földet bérelt, birkákat nevelt, és már gondolhatott házasságra. A környékre került bájos és akaratos Bathsheba első látásra megtetszett neki, de a nőtől kosarat kap. Amikor egy fiatal pásztorkutya miatt a férfinak mindene odaveszik, még örülni is tud: nem kell a nőnek így vele nyomorognia. Közben Bathsheba egy birtokot örököl meg, amit maga akar irányítani. Gabriel nála kezd dolgozni, mint pásztor. A nő bizalmas barátként kezdi kezelni, noha tudja, a férfi szerelmes belé. Gabriel kénytelen végignézni, ahogy a gazdag szomszéd birtokos udvarol a nőnek, majd színre lép egy fess katona, aki nem hagyja hidegen a szerelemre éhező nőt. A vak szenvedély árát azonban meg kell fizetni…

Nem díjazom, amikor előbb látom a filmet, mint olvasom a regényt, amiből készült. A Távol a világ zajától című filmet azonban már régebben láttam, a regényhez most fértem hozzá. Jár is azon az eszem, hogy mennyire tetszett volna másként, ha nem tudom, mi lesz a történet végkimenete és a férfiak sorsa a regényből.

Az mindenképpen meglepetés volt, hogy a regényben nem Bathsheba a vezéralak. Gabriel Oak van a középpontban, aki abszolút kosztümös regénybeli férj alapanyag. Hűséges, jólelkű, dolgos és felfelé halad a ranglétrán. Azt is emelt főve tudja fogadni, amikor önhibáján kívül mindene elúszik. Egy ponton már kénytelen voltam azt mondani, hogy Gabriel túl jó is, hogy igazi legyen. Ő mindig ott van Bathsheba mellett, akkor is kitart mellette, amikor a nő őrültségeket művel. Gabriel mindig támogatja, segíti és némán szereti. Ma már ez a viszonzást nem váró hűség idegenséggel tölt el. Túl cinikus korban élünk ahhoz, hogy ebbe bele tudjam élni magam, pedig Gabriel ilyen jellem.

Az már jobban ment, hogy Bathsheba sok döntését elítéljem. Nem is értem, miért bolondulnak bele annyian a nőbe. Egyszerre igyekszik Hardy a személyében önálló és modern nőt írni, aki vezetni meri a birtokát, nem érdekből, hanem szerelemből akar házasodni. Mellette gyarló nő is, aki kacérkodik, játszik a férfiakkal és gyakran későn ismeri fel, milyen rossz döntéseket hoz. A házassága a legjobb példa. Bathsheba annak a férfinak mond igent, aki a nyálregényekből ismerős vágyat kelti fel benne. A fess, a szépfiúnak. Csak éppen Hardy nem nyálregényt írt, és nála nem a szenvedély az, amit példaként állít. Így Bathsheba ezért a szenvedélyért fizetni fog.

De nem csak ő – van még olyan szereplő, aki hirtelen felindulásból, szenvedélyből tesz valamit, és megbűnhődik érte. A biztos lábakon állók, a dolgosak és türelmesek, a valóságban élők viszont elnyerik végül a jutalmukat. A visszafogottság, a hűség – ezek Hardy értékei, amiért a szereplőit is jutalmazza.

Azt nem tudom megítélni, hogy a cselekmény tényleg kiszámítható-e vagy csak annak éreztem, mert a filmből már tudtam, mi lesz. Ami bizonyos, hogy kényelmes regény, sok leírással. Kell hozzá némi türelem, ez egy beleélős, lassabb történet, amit néhol kedvem lett volna húzni is a szöveget. Nem nélkülöz némi bulváros elemet, és ezek benne a leggyengébbek. Fanny sorsa, Frank jelleme – nem is értem teljesen, Frank mégis mit akart. Ellentmondásos, és nem hiszem, hogy direkt. (Gyászolja Fannyt, míg előtte nem győzte lekoptatni magáról.)

A modern nyálregényeknél sokkal jobban tetszett, de Bathsheba nem fogott meg.

Hardy: Távol a világ zajától - Mint romantikus: 75% irodalmi igényű, többszereplős és érzelmekben gazdag regény.

Szubjektíven: 65% Gabrielt helyenként nagyon sajnáltam, nem értem Bathsheba vonzását.