Új életet kezdő, sorsváltoztató, vidéki, éttermes.

Marianne német háziasszony, aki a férjével Párizsban nyaral. A hazaindulás előtt az asszonyra rátör az érzés, hogy képtelen visszatérni üres, szürke életébe. A férje mindig is csalta, gyermekük nem született, a házimunka unalmas. Öngyilkos akar lenni, de kimentik a Szajnából. A férje erre is csak annyit reagál, hogy a jegyét nem lehet cserélni, ő hazautazik, Marianne meg majd kövesse, ha kiengedték a kórházból. Az asszony azonban másfelé indul: életében egyszer látni akarja a tengert és ott befejezni. Egy kis csempét cipel magával, rajta egy idilli kisváros képével, ahol meg akar halni. Ám ott is kihúzzák a vízből, és mire észbe kap, már szakács egy küszködő étteremben, ahol a séf szerelmes a pincérnőbe, a tulajdonosnő meg egykori szerelmével rivalizál. Mindenkinek jól jön a segítség, és miközben Marianne barátokat és életet szerez, megismerkedik a sármos, idősödő festővel, aki azt a kis csempét is készítette, ami idevezette az asszonyt.

Alapvetően két érzésvilág viaskodik bennem. Az egyik szerette ezt a regényt, és képes nem foglalkozni azzal, ami a másik felem annyira idegesíti, hogy most is kitör belőlem.

Mert ebben a regényben majdnem olyan, mintha egy nyugdíjas klub mindennapjaiba nyernénk betekintést. Marianne is elmólt más 60, ahogy az új barátai, szerelme is. Ezzel még nem lenne különösebben bajom, csak éppen senki nem olyan, mint aki érezné az évei súlyát vagy lenne benne valami öreges. Egyetlen olyan szereplő van, aki öregkori elbutulással küzd, különben mindenki úgy pörög, él és szeret, mintha a harmincas éveiben járnának.

Nem is fér a fejembe, miért kellett ilyen korú szereplőket választani, amikor nem találtam értelmét annak, hogy ebben a korban járnak. Ok, azt azért elismerem, hogy két fontosabb szereplő van, akik lényegesen fiatalabbak: a séf, Jean-Rémy a harmincas évei elején jár, a pincérlány Laurine huszonéves, és nagyon gyereknek tűnnek az öregek mellett. Ők sok tekintetben olyanok, mintha kamaszok lennének.

De igazság szerint annyi olyan dolog van a regényben, ami elbűvölt és tetszett, hogy nem is érdekel már annyira, hogy miért idősek a szereplők. Egyrészt, a kötet ott indul, hogy egy idős, harminc éves házas, életunt nő véget vetne mindennek. A regény mégis az életet ünnepli, és folyamatosan fedezhetjük fel Marianne oldalán, hogy mennyi szépség, szeretet és olyan dolog van, amiért érdemes élni, és nem feladni.

Bőven kapunk humort, de csak finoman. A kedvenceim közé tartozott, ahogy nyomorult Jean-Rémy és Laurine kerülgetik egymást, és egyik se mer kezdeményezni, pedig majd belebolondulnak a helyzetbe. Egy séf, aki a szerelemtől bekattan és mindent elsóz?

Igaz, a szenvedély és a szappanopera faktor azért egyes esetekben már túlzás volt. Az étterem tulajok perlekedése, ami egy harminc éve megesett szerelmi ügy hozadéka – nem si tudom, irigyeljem, vagy sajnáljam le, hogy hagyták elmenni az életüket egymás nélkül, magányosan, miközben arra vártak, hogy majd a másik megteszi az első lépést. Nem tette, mert mindketten a másikra vártak. Az utolsó pár év együtt, öregen, kivált egy életet? Szerintem nem.

Amit viszont még nagyon szerettem, az a regény helyszíne és annak átadása. A természeti szépségen túl Bretagne történelmi és mondai öröksége is meg van írva, és annyira kellemes, misztikus és csodás hangulatot ad ennek a tájnak, hogy már mennék is felfedezni.

A pozitív élmények, a bölcsességei, az életszeretete bőven kárpótolt azért, hogy a legtöbb szereplő korához képest nagyon fiatalos és nem hiteles, hogy hatvan pluszosok.

George: Kis francia bisztró - Mint női: 90% rengeteg érzés, sok életszeretet és mély érzelmek, egy csodás vidéken.

Szubjektíven: 85% bár furcsa, hogy ennyire idősek a szereplők, a sztori lélekmelengető.

Cím: Sorshasadás

Szerző: Jennie Fields – magyarul a második regénye lesz, és zsánerében is más. Életrajz helyett egy kémes, romantikus sztori.

Műfaj: kémregény, romantikus

Cselekmény: Rosalind számára a II. világháború megbánt döntések sorát hozta el. A Manhattan terv egyetlen női atomtudósa volt, és már bánja, mit segített a világra szabadítani. Nőkét pedig viszonyba bonyolódott egy munkatárssal, Thomasszal, aki összetörte a szívét. 5 évvel később a kormány kéri a segítségét: Thomas után kellene kémkednie, aki állítólag atomtitkokkal üzletel.

Várható megjelenés: jövő év elejére van tervben a magyar kiadás.

Miért várós?

• Érdekesnek tűnik a cselekmény.
• Kíváncsi lettem a végére.
• Atombomba, morális kérdések – bírnám, ha közhelyeknél többet kihozna belőle az írónő.

Szülőt kereső, bűnügybe keveredő, saját utat járós.

Enola Holmes szabadon nőhetett fel, egy olyan anya mellett, aki nem akart a lányából kisasszonyt faragni. A lány 14. születésnapján azonban az asszonynak nyoma veszik: még az ajándékát elküldte a gyereknek, de ő maga nem került elő. A lány kénytelen a bátyjaihoz fordulni, akik meg is érkeznek Londonból és elszörnyülködnek az otthoni állapotokon: a ház lepusztult, a húguk elvadult, és nyoma sincs semminek, amire az anyjuk pénzt kért és kapott az utóbbi években. Mycroft és Sherlock Holmes nem érnek rá egy kamaszlánnyal foglalkozni, intézetbe adnák. Enola így a szökés és az anyja megkeresése mellett dönt, miközben egy rejtélybe is belebotlik. Egy 12 éves fiúcska, mellesleg leendő herceg eltűnt otthonról. Enola gyorsan megoldja az ügyet, és közben rádöbben, hogy a saját szerencséjének kovácsa akar lenni. Bőven akad ügy, amivel foglalkozhat és lehet még egy magánnyomozó Holmes.

Sherlock Holmes a nagy név, és már bőven kapott feldolgozást a története. Akad olyan, amelyben gyerekkori barátok Irene Adlerrel és a francia csibésszel, Lupin-nel. Volt, aki megírta öregkorában az utolsó, fájdalmas ügyét. Üldözött természetfelettit, modernizálták. Most pedig a családja bővült egy fővel.

Enola a húg, aki a könyvben, főleg az elején még nagyon gyerek és esetlen. Egy vadóc, bár az intelligens fajtából. Mivel 14 éves, ilyennek is kell lennie. Aki megszeppen a két híres bátyjától, és nagyon is tisztában van azzal, hogy mennyire alulképzett. De aki mer új dolgokba kezdeni, és nem ijed meg, ha a saját kezébe kell vennie az ügyeket.

A történet kifejezetten egyszerű – meg akarja találni az anyját, nem akar nevelőintézetbe vonulni, így Londonba szökik. Közben véletlenül fut bele a márki ügyébe, és gyorsan el is rendezi azt. A címmel ellentétben nagyon keveset szerepel az eset. Szétnéz a házban, megállapítja a tényeket, majd amikor ténylegesen belebotlik a gyerekbe Londonban, segít neki biztonságban visszajutni a családjához. Ennyi.

Ez inkább egy bevezető kötet, amelyben megismerjük a Holmes családot, és látjuk, Enola milyen körülmények között dönt az önállósodás és a magánnyomozói hivatás mellett.

Játékosan és humorosan van elbeszélve, könnyen követhető és a nyomtatáson is látni, hogy kisebbeknek szánták. A nagy betűk, széles sortávok is erről árulkodnak.

A lánynak hátrahagyott rejtjel is olyan, ami inkább játék, mint komoly feladvány. Gyerekként lehet, hogy nem lenne ennyire pofon egyszerű, de azért felnőtt fejjel csak mosolyogtam rajta, hogy ez nehéznek van titulálva. Magamban el is képzeltem, mit szólna hozzá a felnőtt irodalom Sherlock Holmes karaktere. Ránézne, elmosolyodna, már mondaná is a megfejtés, talán még megjegyzést is tenne rá, hogy gyerekként komolyabb rejtvényekkel szórakoztatta magát.

Kellemes a hangulata, van benne humor is, és szimpatikus a hősnő. Bár elég nagy a különbség az otthon látott Enola és az önállóan boldoguló lány között, ezen könnyen túllendültem. Azért kellett, hogy a testvérei olyan vadócnak és reménytelennek tartsák, hogy szóba se kerüljön, hogy bármelyik is magához venné.

Új nézőpontból ábrázolja a Holmes fivéreket is. Kevésbé dicső itt az alakjuk. Jobban ki van emelve, hogy férfiak – Enola női nézőpontot igyekszik képviselni. Ha nem is a film szintjén.

Mióta láttam a filmet, különben nehezen vonatkoztatok el az ott látottaktól. Kedveltem a regényt is, de a film annyival jobban tetszett, hogy az maradt meg jobban a fejemben.

Springer: Az eltűnt márki esete – Mint ifjúsági: 70% szerethető történet és hősnő, hihető kalandok és Sherlock Holmes.

Szubjektíven: 65% jobban tetszett, amíg nem láttam a filmet. Az sikerült jobban közülük.

Gyógyuló, szerelembe eső, pszichopatával szembenéző.

Anna és a barátja eltervezték, milyen nagy este lesz a lány 16. születésnapja. Egy bárban buli, majd egy előkelő hotelben az első közös éjszakájuk. Ám a lányra felfigyel egy bandavezér, és az este nagyon nem a tervek szerint alakul: Jack holtan, Anna a férfi kezei között végzi, aki hónapokig erőszakolja és kínozza. Anna végül szabadul, börtönbe juttatja kínzóját, de már nem az a lány, aki egykor volt. 19 évesen kezdi az egyetemet, és nagy esély van rá, hogy az apjából lesz az Egyesült Államok következő elnöke. A börtönből továbbra is érkeznek a szerelmes levelek, amelyeket eltitkolnak előle. Mivel meghallgatás is lesz új bizonyíték miatt, egy titkos ügynököt rendelnek mellé álruhában, aki a barátjának kell kiadja magát. Ashton évfolyamelsőként végzett az akadémián, Anna az első feladata. A gyönyörű, sebzett lány megigézi, és elhatározza, nem csak megvédi, meg is gyógyítja. A szenvedély és a szerelem azonban nem csak Anna bűntudatával, de Carter megszállottságával is meg kell birkózzon.

Nem teljes az egyezés, lehet, hogy nem is kellene ide hoznom, de nem egyszer eszembe jutott Moseley regényéről a Túl késő (Hoover). Mindkettőben van egy pszichopata bűnöző, aki iszonyatos módon bánik a nővel, akit elvileg szeret. Mindkettőben el kell menekülnie a lánynak, és megvédeni magát, amiben majd az igaz szerelem fog segíteni. Persze, magában a cselekményben is vannak különbségek: Annát elrabolják, erőszakkal tartja Carter maga mellett, de nem egy olyan jelenet van, amikor kísértetiesen hasonlít Anna viselkedése és a vele történtek arra, ami Hoover hősnőjének jutott.

Ez is fájdalmas olvasmány és nagyon lélekölő, ami a lánynak jutott. A könyv kínzó részei, amikor Anna rémálmaiból kiderül, miket is kellett hónapokig kiállnia. Van érzelmi súly, dráma és nagyon átélhető fájdalom.

Díjaztam azt is, hogy Ashton nem tud mindent varázsütésre meggyógyítani. A túlélők bűntudata, Carter fenyegetése is közöttük áll, és az egy folyamat, ahogy egymásba szeretnek és ahogy kapcsolatba kezdenek. Meg van fogva a gyógyulási folyamat, ami azért ellensúlyozza, hogy két szexi és gyönyörű fiatal szinte első látásra egymásba szeret és Ashton mennyire álompasi – türelmes, helyes, kedves, önfeláldozó.

A karakterekben amúgy is nagyon mesés – hiteltelen a szerző. A pozitív karakterei bántóan tökéletesek, míg a gonoszok eredendően démoniak. Igaz, megszerettem Anna és Ashton karakterét is, de akkor sem tudom elhallgatni, hogy a külsejükkel, képességeikkel simán lehetnének mesehősök is.

Ehhez hozzájön, hogy egy téglányi a kötet, amihez képest cselekmény nem sok akad benne. Nagyon érzelmileg magyaráz mindent, gyakran ugyanazt Ashton és Anna szemszögéből is végig követhetünk. Mivel szeretem, ha van cselekmény is, nekem ebben a formában kissé túl volt írva a regény, de akinek nagy érzelmek, viharok és lelki feszültségek kellenek, nagyon otthonosan érezheti majd magát a történetben.

Van benne erotika is, de nincs elszállva a szerző. Nem is olyan realista, hogy anatómiai részletességgel elemezgesse a főszereplők nemi életét. Ezt is tudtam díjazni, szerencsére ebben nem esett úgy túlzásba, mint az érzelmek gombolyításában és simításában.

Összességében kissé megosztónak éreztem a regényt. Szerettem a hőseit, érzelmileg is sok minden benne volt, de azért hiányzott valami pörgőbb esemény – a végére érkezett ugyan, de az már későn és csak a végén egy kicsi. Azért érdekel, mi lehet a sorozatban még.

Moseley: Nincs vesztenivalóm - Mint romantikus: 70% érzelmekben gazdag, belülről megfogott történet, pörgős véggel.

Szubjektíven: 60% lekötött, vannak szívszaggató részei, szimpatikusak a hősök, de túlírt.

A hit csak a képzelődés szalonképes neve. Amikor azt állítják, a hit visz át mindenen, tévednek. Az embert az ereje viszi át mindenen, nem a fantáziája. (Náray: Zarah álma)

– Én vagyok itt az egyetlen, aki ironikusnak látja a dolgot? – kérdezte komoran mosolyogva Tigra.
– Én azt látom – folytatta a Megtorló –, hogy nektek minden segítségre szükségetek van.
– Remek – dörmögte bólogatva Johnny Storm –, mi lenne, ha felhívnánk Hannibal Lectert? Hátha ráér… (Moore: Polgárháború)

A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet teljes bukását jelenti. (Fekete: Téli berek)

A kémia hatalmas tudomány. Átalakítja az embereket. (Percin: A remény kalózai)

– A világ korlátok közé szorít, a bor felszabadít alóla.
– Biztosan sok piás bölcsességet ismer, de egyik sem érdekel! (Benyák: Képtelen történet)

Amíg tudod, hogy vannak választások az életedben, félsz a rossz döntésektől. (Ballingrud: Szörnyvidék)

Ebben a korban a földrengést szerelemnek nevezik, és éppen úgy nem lehet ellene semmit tenni, mint a valódi földrengés ellen. Jön, pusztít, és romok maradnak utána. (Fekete: Juliska; IN: Szerelmem)

Csalásra épül a világ, érzékcsalódás az élet. (Sienkiewicz: Quo vadis)

Régi sérelmeket feldolgozó, fantázia világos, családegyesítő.

Max egykor nagyon sikeres író volt. Egy ponton azonban elege lett a valódi világból, és beköltözött a fantáziája birodalmába. Rejtőzik, sokat iszik és már egy ideje nem ír. Egy napon azonban felkeresi az egyik teremtménye, egy kislány, akinek a története végén nem volt happy end. A szeretett dobozát nem kapta vissza, és követeli, hogy változzon meg a története! Max kénytelen kilépni a rejtekhelye kapuján, és Moira oldalán a doboz nyomába erednie. Közben látja, hogyan boldogulnak vagy sem a teremtményei, és nyomára akadnak az ellenségei is. Hiszen a történetben nem csak kitalált szereplők kaptak helyet, és ahhoz, hogy boldog véget érhessen a mese, Max rá kell, hogy ismerjen a valódi szereplőkre, és szembe kell nézni a múltja fájdalmaival.

Remek kis gyerekkönyv, ami azért a felnőtteknek is tartogat pár meglepetést. Majdnem mesekönyv, de csak majdnem. Van benne egy kis posztmodern vonás is, humor és mondanivaló is akad benne.

A történet meseként indul: egy meselény változtatni akar a sorsán, ezért elmegy segítségért a világa teremtőjéhez, aki bármit képes papírra vetni, és ezzel életre kelteni. Mivel nagyon bírom az áthallásokat, eszembe is jutott Óz, akihez mindenki ment a maga kérésével. Csak itt nem elég egy csettintés és varázslat, meg kell keresni a dobozt és a két emberkének útra kell kelnie.

Nagyon szerettem azt a fantáziavilágot, ami Max ötleteiből és történeteiből született meg. Tele van kreatív ötletekkel, nyelvi játékokkal és persze sötét történetekkel is. Amennyire a regényből kiderül, Max mesés és sötét fantasy történeteket írt, de akadt némi thriller is nála, így elég sok a tragikus sors és sötétség is a világban. Azért, mondjuk, nekem nem ezek lettek emlékezetesek, hanem a gyermeki fantázia maradványai. A V.Á.R. vagy az azt védő szörny, a Drótszamár. Olyan jó volt újra belefeledkezni abba, mi mindenre lehet képes a képzelet!

Ezt a részét szerettem a történetnek. Ahogy haladnak a hősök, a gonosz oldal ármánykodik közben, és felfedezzük köröttük a világot annak minden színével és humorával.

Még akkor is, ha volt némi áthallásom más történetek felé is. Az író, aki beleveszik a fantázia világába? Akinek megvan a maga kábítószere? Max kedvesebb és mesésebb alak, de nekem beugrott Stephen King is róla. Ahogy egy-egy története is áthallós más regényekkel és valóban létezű művekkel.

A vége felé azonban elmegyünk egy másik irányba. Megtudjuk, pontosan miért költözött ide Max, és kik egyes szereplők eredetijei. Nem lesz teljesen meglepetés, egyes elemekre sokkal előbb rá lehet jönni, mint ahogy az író felfedi a lapokat. Azért volt benne olyan is, amit nem lehetett előre kitalálni.

A vége az, amivel kapcsolatban maradtak fenntartásaim. Még abban sem vagyok biztos, hogy ez happy end. Annak érződik, mindenki elnyeri a jutalmát, vagy a büntetését, de egyszerűen nem érzem valódi boldog befejezésnek. Az én olvasatomban akkor elhagynák a mesevilágot, de lehet, hogy túl sokat akarok csak belelátni.

Humorosan és kedvesen van megírva, rengeteg utalással. Ez megint olyasmi, ami kicsit elgondolkoztatott, ki a célközönség. Az író témává emelése inkább posztmodern és sok utalást szerintem a kisebbek nem is fognak megérteni.

Számomra jó szórakozás volt, kellemes kis mesés kikapcsolódás.

Benyák: Képtelen történet - Mint gyerekkönyv: 85% humoros és szellemes, mesés történet némi tanulsággal.

Szubjektíven: 70% szerettem a stílusát, a humorát, a mesevilágát, csak a történet végét nem.

5: Berry: Máltai csere – Cotton Malone pár levelet igyekszik megbízásból megszerezni Olaszországból. Mire észbe kap, az események nagyon is komoly fordulatot vesznek. Mert azok a levelek nyomok lehetnek egy régi irathoz, amellyel a máltai lovagrend hatni tudott a pápákra, régi titkot rejtenek. A közelgő pápaválasztásban pedig egy bíboros ezt akarja kihasználni – a gonoszság büntetése azonban: bezárás!

4: Dávid – Finy – Gévai – Kertész – Majoros – Mészöly – Miklya – Nyulász: Találj ki! – egy iskolai kirándulás nem várt fordulatot vesz. Pár gyerek nem megy el a közös túrára: van köztük beteg, más lógni akar, de akad, aki simán csak lemaradt. Az egyikük vicces akar lenni, és megvicceli a gondnokot. Az eredmény: bezárják őket a régi, ijesztő házba, ahonnan rejtvények megoldásával juthatnak ki.

3: Musso: Az írók titkos élete – adott egy kultikus író, aki nem hajlandó többet írni. Visszavonul egy szigetre, és senki nem férkőzhet a közelébe. Most azonban érkezik egy lelkes fiatal írópalánta és egy fiatal nő, akik gyilkossági ügybe keverednek a szigeten, és valahogy minden az íróhoz vezet. Akinek egy régi bosszú miatt kell a szigeten élnie, ahol nem csak magát tartja bezárva.

2: Sacheri: Szemekbe zárt titkok – Benjamin a nyugdíjba vonulása után könyvet készül írni az egyik esetéről, ami mai napig nem hagyja nyugodni. Egy fiatal nő megerőszakolása és meggyilkolása, az esetben politikai tényezők is voltak. Ahogy visszaemlékezik, Irene alakja is megelevenedik előtte, akibe szerelmes volt. Nem sejtheti, hogy milyen titok felfedése vár rá, amelyben az igazságszolgáltatás egyet jelent a bezárással.

1: Adler-Olsen: Nyomtalanul – a Q ügyosztály első esete volt, amelyben Karl rákattant egy nő ügyére, aki eltűnt egy utazásról, a fogyatékos öccse mellől. Semmi nem utalt arra, hogy öngyilkos akart volna lenni. Rááll az ügyre, és egy bosszútörténet nyomaira akad. Mert volt régen egy autóbaleset, amelyben két család gyermekei is árván maradtak. Most pedig az egyik árva bezárja érte a másikat, elég extrémen. A fogfájós és -húzós részek meg horror élményt is nyújtottak, a hideg ráz tőle most is…