5: Hansen: A legtisztábbak – a világot tönkretette az emberiség. A klíma olyan mértékben vált fenyegetővé, hogy az emberiségnek már csak zárt, mesterséges helyszíneken lehetséges az élet. Egy MI-t helyeznek üzembe, mely irányítja a klíma visszaállítására tett munkálatokat. Az új közösségekben a legtisztábbakat keresik, azon embereket, akik a legelkötelezettebbek, legjobbak, hogy vezetőkké legyenek. De mi van, ha az egyiket kitaszítják?

4: Roberts: Napfogyatkozás – egy mágikus fátyol átszakad, és a világ a pusztulás szélére sodródik. Egy vírus tör ki, mely az emberiség nagyját kiírtja. A túlélők létrehozzák a maguk közösségeit, és egyesek felfedezik, hogy mágikus erőkre tettek szert. Megjósolták egy megmentő eljövetelét, de vele együtt a sötétség is küzd a győzelemért. A túlélőkön múlik, hogy lesz-e még jobb kor vagy végleg elbuknak és kihalnak.

3: King: Végítélet – a tudomány hozza el a véget. Elszabadul egy mesterséges vírus, és soha nem látott halálozási rátával büszkélkedhet. Az emberiség végórája közeleg. Vannak azonban, akik immunisnak bizonyulnak. Őket két erő igyekszik megnyerni magának: a gonosz, Randall Flagg Vegasba csábítja az embereket, míg egy különös, idős néger asszony vidékre. Lassan csapatok szerveződnek és készülnek a végső összecsapásra.

2: Hearne: Beszorítva – Atticus, az utolsó druida a Földön nagy munkában van. Kiképezte Granuaile-t, akinek már csak az utolsó szertartáson kell átesnie, hogy belőle is druida lehessen. Ehhez azonban biztonságos földet kell találniuk, és az egyetlen egy olyan vidéken van, ahol egy dühös isten végezni akar a druidával. Ez azonban nem elég a bajból: elszabadult Loki és el akarja hozni a világvégét. Atticusnak arra is időt kell találnia, hogy a Ragnarok ne indulhasson el.

1: Sanderson: Vész – David célja egykor egyszerű volt. Valahogy végezni az Idollal, aki megölte az apját. Csatlakozott egy csapathoz, nagyon jó barátokat szerzett, és szerelmes lett egy lányba, aki maga is Idol. Általa tanulta meg, hogy még nekik is lehetséges a megváltás, nem kell mindet megölni. A vezetőjük, Prof is Idol. Ám az utolsó nagy csatában elvesztette a kontrollt, és most a világ meghódítására tör. David rájön, hogy a tétek még nagyobbak. Mert van egy Idol, aki tudtán kívül, de a pusztulásba lök mindenkit. Őt kell megállítani.

Önállóan boldoguló, testvéri párbajos, nyomozós, kosztümös.

Enola biztos benne, hogy nem akar olyan kisasszony lenni, amilyennek a bátyjai látni szeretnék. Így álcában Londonban marad, és igyekszik többféleképpen is hasznos része lenni a társadalomnak. Nyomozói irodát nyit, egy doktor nevében, és titkárnőnek kiadva magát. Éppen csak az első megbízás nem akar megérkezni. Apácának öltözve az utcákat járja és jótékonykodik. A bátyja, Sherlock miatt pedig aggódik is. Olyan híreket kap, mely szerint a fiatalabb testvérét megviselte, hogy se a húgáról, se az anyjáról nem tud. Enola megnyugtatná, de rejtve is maradna, és a testvérének is van terve. Közben Enola egy eltűnt kisasszonyról hall, aki állítólag megszökött a kedvesével. Enola az aggódó anyától szerez megbízást, és megkezdi a nyomozást is.

Az Enola Holmes sorozatnak nagyon jót tett, hogy a Netflix elkészítette belőle erős szereposztással az első filmet. Ennek köszönhetjük, hogy jönnek sorban Springer történetei. Sajnálom is kicsit miattuk, hogy már nem a 12-13 éves korosztályba tartozom. Akkoriban nagyon tudtam volna élvezni őket, mai fejjel már hiányolom, hogy nem ifjúsági, mint a film.

Továbbra is igaz a történetre, hogy maga a nyomozás csak kis részét teszi ki a cselekménynek. Enola jó analitikus, mindent gyorsan megfigyel és okosan következtet. Így nem tart neki sokáig összerakni a dolgokat, és nagyon szerencsés is. Jókor van jó helyen, a megfelelő emberekkel beszél. Így túl könnyű is a rejtély megoldása.

A krimi szál tehát abszolút gyerekekre van szabva, és a mai agyammal ezt nagyon kevésnek érzem. Az ügy is egyszerű, a nyomozás maga is. Az előző rész receptjéhez hasonlóan ennek a végén is van egy kicsit veszélyesebb helyzet, de igazi feszültséget, amikor tényleg aggódni kellett volna a hősnőért, nem éreztem ki belőle.

A rejtjel, ahogy Enola és az anyja kommunikálnak, szintén az a kategória, amit egyszerűnek és kevésnek érzek. Most ugyan azzal fel lett dobva, hogy Sherlock is feltörte a kódot, de még mindig nagyon gyerekes az a vonal. A viktoriánus Londonban sem tudom elképzelni, hogy egy anya azt gondolja a 14 éves lányáról, hogy már annyira felnőtt, hogy teljesen megáll a maga lábán. Így akkor éreztem igazinak Enola alakját, amikor ki is lesz mondva, hogy magányos, kellene neki a családja.

Viszont Enola továbbra is vagány hősnő, akiből lehet meríteni. Kreatív, feltalálja magát és nem esik kétségbe sem. Tudja mit akar, és meg is szerzi. Sok mindent Sherlock Holmes karakteréből örökített rá Springer: pl. az álruhák iránti szenvedélyét. Bírom ezt a lányt, azzal együtt is, hogy nekem nagyon hiteltelen, hogy 14 évesen ennyire felnőtt és önellátó.

Továbbra is szívesen olvasom, hogy Enola szemszögéből milyenek az ismert figurák. Sherlock sokkal emberibb, mint Doyle történeteiben. Nem a zsenije a lényeg, hanem egészen emberi lény lett, aki aggódik a testvéréért. Most színre lép Watson doktor is – róla még nem döntöttem. A jó barát pipálva, de ennél jobban nem ismertük meg.

A feminizmus mellé érkezett egy másik nagyobb téma is, bár ennek sokkal minimálisabb a kifejtése. Londonban is megindul a marxizmus terjedése, és Enola is kapcsolatba kerül a mozgalommal. Az tetszett, ahogy megmutatja London szegényeinek szenvedését, és következteti belőle, miért lehet vonzó a szocializmus tana. De ez csak háttér, még az is jobban benne van, hogy Enola hogyan lázad a hagyományos női szerep ellen.

Vagyis, a karaktereket szeretem, könnyed kis olvasmány, de a krimit kevesellem.

Springer: A balkezes kisasszony esete – Mint gyerekkönyv: 80% szimpatikus hősnő, klasszikus alapok, kis rejtély és új ismeretek.

Szubjektíven: 60% Enolát és Sherlockot nagyon kedvelem, de nekem gyerekes, kevés a krimi.

• Gabo: A mágia diadala - romantikus fantasy
• 21. Század: Anyja lánya - thriller
  • Szép álmokat - skandináv krimi
• Cartaphilus: Arsene Lupin bizalmas vallomásai - kaland
• Alexandra: Mert kihozod belőlem az állatot - thriller
  • Az utolsó vándorlás - cli-fi
• Álomgyár: Szédítő Balaton - női, krimi
• Könyvmolyképző: Sötétedik - női krimi

Június

14. Karády: A füredi lány - történelmi romantikus 5

15. Poe: A fekete macska - klasszikus/krimi 4

16. Clare & Brennan & Johnson & Link & Wasserman: Az árnypiac kísértetei - Ya fantasy 3,5

17. Hardy: Távol a világ zajától - romantikus 4

18. Farkas: A Főnök ajánlata - romantikus 3,5

19. Frazier: Zsarnok - romantikus 1,5

     Sparks: Visszatérés - romantikus 3

20. Bomann: Agathe - kortárs 4

     Hodgson Burnett: A titkos kert - gyerekkönyv 4,5

Lement a virtuális Könyvhét, remélem, szereztetek új és jó olvasnivalót! :)

Gyógyulás útjára lépő, barátos, családdá váló.

A kis Mary elhanyagolt gazdag kislány volt. A szülei nem foglalkoztak vele, a dadák nevelték, akiken a kislány úrnőként uralkodott. Indiában azonban végigsöpört a kolera és Mary szülei is áldozatul esnek. A kislány egyedüli túlélőként tér vissza Angliába, a nagybátyja kastélyába. A lord magának való, szigorú ember, aki alig van otthon. Testi hibája és imádott feleségének halála még inkább ellökte az emberektől. A kislány a kertet fedezi fel magának, annak is egy zárt részét: a lady kertje volt, de annak halála után a lord lezárta. Mary az idős kertész és egy környékbeli fiú, Dickon segítségével igyekszik új életet lehelni belé. Közben a ház egy más titkát is felfedezi: van egy unokatestvére, Colin, akit betegesnek tartanak és a szobáiban rejtenek. Mary érkezése e fiúnak is új esélyt ad.

Frances Hodgson Burnett gyerektörténetei közül nem egy vált klasszikussá. Nem véletlen, hogy időnként újra elő is veszik őket, és újabb kiadások vagy újabb filmek készülnek belőlük. Legutóbb éppen A titkos kert kapott új feldolgozást, Colin Firth szereplésével, és a filmmel párhuzamosan a regény is újra megjelent.

A történet viszonylag egyszerű, és a benne leírt kalandok is egyszerűek. Itt a gyerekek nem mesebeli kalandokba keverednek, hanem nagyon is hétköznapi ügyeik vannak. Mai szemmel legfeljebb azért lehet egzotikusabb, mert a három gyerekből kettő nagyon nem átlagos. Nemesi sarjak, gazdagok, egy olyan korban, amikor ez nagyobb társadalmi különbséget és elkülönülést jelentett.

De vissza a cselekményre. Természet- és állatbarát, ahol olyan izgalmak vannak, mint a kerti eszközök titokban megvásárlása, összebarátkozni az erdei állatokkal, vagy gyomlálni, új virágokat ültetni. Tornázni, erősödni, miközben a személyzetnek továbbra is megjátsszák, hogy Colin ugyanolyan beteg, mint korábban. Így kiemelve a cselekményből nagyon nem tűnnek nagy dolgoknak, de a történetben súlyuk van és izgalmasak ezek is.

Az egésznek van egy kellemes és baráti hangulata, még akkor is, ha a szerző a tragédiákat is élesen kidomborítja. Mary az egész családját elveszti, egy vadiúj helyen kell élnie idegenek között. Colin tulajdonképpen minden nap a halálos ítéletével élt együtt, az apja szeretete nélkül, bezárva. Benne a szülők elvesztésének a fájdalma – bár mindkét gyerek annyira távol volt az elveszett szülőtől, hogy nem ez az igazán mély fájdalom. Colin esetében az, hogy az apja mennyire nem bír a közelében lenni. De a gyerekek tervet szőnek, és nagyon lehet drukkolni nekik, hogy a család egyesítése sikerüljön.

A három gyerek barátsága legalább annyira olvastatja, mint ahogy a két gazdag gyerek a természet és az igazi barátság hatására saját maga jobb változata lesz. Mary és Colin is nagyon el voltak kényeztetve, de megtanulják, hogy milyen érték a másik ember, és a rang mennyire nem jogosít fel arra, hogy másokat megalázzanak. Egy barát, egy őszinte segítő nekik is több lesz, mint a szolga, aki ugrik a parancsra munkaköréből adódóan.

Talán Dickon alakja tudott irritálni néha – nem is maga a gyerek, hanem a mítosz, amit Mary köré szó. Egy jószívű, állatbarát kisfiú, őt magát még kedveltem is, de ahogy Mary szinte mesehősként látja és bálványozza, az nem tetszett.

Pozitív értékekkel van tele, és igényes gyerekkönyv is. Szép leírások vannak benne, a kert életre kelését kifejezetten élveztem benne. Lassabb, de nem zavart, bele lehet élni magunk.

Érdeklődve várom, filmként mit hoztak ki belőle. Most majd az jön.

Hodgson Burnett: A titkos kert - Mint gyerekkönyv: 90% talán régimódi, de ma is érvényes értékekre nevel és építő történet.

Szubjektíven: 75% van, amit eltúlzottnak éreztem – Dickon –, de jó történet, szépen megírva.

Pszichológusos, nyugdíjba készülő, megváltozó.

Egy pszichológus már azt számolgatja, hány nap van vissza még, míg el tud menni nyugdíjba. Azt is pontosan kiszámítja, az mennyi ülést jelent, ha minden időpontjára megérkeznek a páciensek. Már nagyon várja a végét, belefáradt a munkába. Unja is már. Új beteget már nem akar felvenni: mi értelme lenne? 3 hónap túl kevés ahhoz, hogy bárkin is segíteni tudjon. Így a jelentkező Agathe esélyt sem kap nála. Az asszony azonban nem adja fel, és addig jár a titkárnő nyakára, míg nem kerül be a doktor betegei közé. Agathe mesélni kezd, és a pszichológus azt veszi észre magán, hogy várja az asszony üléseit. Segíteni akar neki, és ezen keresztül már a többi betegének is. Nem csak passzívan hallgatja őket, de ötleteket és feladatokat kezd adni nekik. A titkárnője felé is nyit, és meglátogatja, amikor a férje súlyos betegséggel ágynak esik. Agathe a betege, de ő segít a férfinak.

Annyian olvasták köröttem ezt a könyvet, hogy a borító ellenére kézbe vettem én is. Mi a bajom a borítóval? A történethez is kapcsolódik. A kezelések alatt az unatkozó orvos rajzolgat, és a betegeit madárként rajzolja meg. Agathe pl. egy megtépázott veréb eleinte. Irtózom a madaraktól – szóval, a borító elleni ellenérzésem nem a könyvek szól, ahhoz illik is, meg nem egy ronda könyv. Csak éppen madár van rajta…

Vékony kötet is, így eleve nem számítottam nagy cselekményre. Nem is volt benne. A főszereplő, egyben az elbeszélő egy idős férfi. Nem akar már semmi mást, csak nyugalmat. Mégis, beszippantott, ahogy ezt Bomann átadja. Mert a teljesen életunt, elidegenedett ember egyre inkább felenged és elkezd kapcsolatokat építeni.

Ez pedig egy belső út, és nem is igazán tudja megfogalmazni, hogy miért támadnak olyan igényei, amelyek eddig nem. De Agathe elindít benne dolgokat és változni kezd. Az még tetszett is, ahogy ez a munkájában is visszaköszön. Van egy női betege, aki évek óta azért jár hozzá, hogy panaszkodhasson a férjére, meg a sok munkájára, ami mindig rá marad. Ahogy a pszichológus változik, változtat azon, ahogy a nővel és a problémájával bánik. Ezen jót is mosolyogtam.

Pont ennek az esetnek a kapcsán merült fel bennem az HBO sorozata, a Terápia. Melyik a megfelelő módszer? Ha a beteg jön, és mesél és a doktor legfeljebb kérdez, vagy ha konkrétan meg is mond dolgokat? Emlékeim szerint a Terápiában is felmerült, hogy a jó szakember azt igyekszik elérni, hogy a beteg maga ismerjen fel dolgokat, és nyíltan nem lehet megmondani semmit, még ha az orvos látja is, mi a konkrét lelki baja a betegnek. Rá kell vezetni. Itt viszont úgy éreztem, hogy a pszichológus azt ismeri fel, hogy nem elég hallgatni. Akkor kezd boldogabb lenni, amikor kimond és megmond dolgokat.

A narráció is behúzott, tetszett ahogy Bomann/a fordító megalkotta a szöveget. Elég személyes, elég belső – akkor is tudtam azonosulni, ha én még nagyon messze vagyok azoktól a kérdésektől és életszakasztól, amelybe a főszereplő már jár.

Van benne valami egyetemes is. Az ember társasa lény, és még a magányos farkasoknak is kell egy-egy ember az életébe. A doktorunk is felismeri ezt, és ezzel azonosulni is tudtam. Ahogy azzal is, hogy a céltalan semmittevés csak unalmas, és abba bele lehet pusztulni.

Viszont, a végét túl pozitívnak érzem. Ahonnan indul Agathe és a doktor is, valahogy túl boldognak érzem, ahova eljutnak, főleg az orvos. Túl sok a változás, kevés cselekmény után.

Nem nőtt a szívemhez, de olyan, amit időnként érdemes újraolvasni, mást felfedezni benne.

Bomann: Agathe - Mint kortárs: 75% érzékenyen nyúl az öregedés témájához, és meglepően személyes történet.

Szubjektíven: 60% fura, nem a kevés cselekmény zavart. Inkább a hirtelennek érzett változás.

Almássy Anna a szülei házassági évfordulóját ünnepli a családdal a Balatonnál. A kirándulás közben kissé lemarad, telefonál, de valamit észrevesz a mocsárban. Mire észbe kap, az örvény már el is nyelte.

Egy különös asszony járja a lápot és vezeti ki. Anna semmit nem ért, majd lassan tudatosul benne: az örvény visszarepítette az időben, és most az 1760-as években van. Az asszony egyszer már látott ilyen lányt a korban: ő megőrült, és télen meghalt. Senki nem hitt neki. Annát ő és a férje fogadják be, a nő segít a férfinak a fürdőn, mint ápolónő. Titkolnia kell, ki ő és mennyi mindenhez ért. Itt a nők olvasni sem tudnak.

Anna véletlenül találkozik össze a környék nagyurával, Oroszy Mihállyal. Jóvágású, de a részeg férfi nem tesz jó első benyomást. Ahogy közeleg a tél, Oroszy cselédi állást kínál a lánynak a nemesi kúrián. Mivel télre az orvos és neje nem tudnak otthont adni neki, elfogadja. Anna különben is azt reméli, fél évvel az érkezése után újra nyílik az örvény és hazamehet.

Mihályt azonban izgatja a különös nő, és lassan leveszi a lábáról. Egymásba szeretnek, viszonyuk lesz. Bár rangban nagy a különbség, Mihály mégis feleségül kéri, amikor felméri, hogy ez a nő nem nyúl tisztes, más férj után, nem a vagyona vonzza. Anna a friggyel azt is eldönti, itt lesz az élete.

Egy ponton Mihályt be kell avatnia, ki ő és honnan jött. A férfi mindenre kész, hogy védje a feleségét. Egy nagy vita lesz még: a téli napfordulókor Anna kimegy a lápra, és valóban, ott az átjáró. Majdnem átmegy: a terve, hogy fél évre hazamegy, elköszön és visszatér a férjéhez. De nem meri, hazamegy. Mihály eleinte csak annyit fog fel, hogy majdnem elhagyta és rideg a nővel, de aztán megbékél. Még a lápot is kész megvenni.

Anna pedig vele van otthon: már itt látja a jövőjét, vele és a leendő gyerekeikkel.

Vidéki, szerelembe eső, gyógyuló, másnak segítő.

Trevor dolgozik azon, hogy megint normális életet tudjon élni. Sebész volt a haditengerészetnél, de rosszkor volt rossz helyen. Súlyos sérüléseket szenvedett, melyek nem csak a sebészi munkát lehetetlenítették el a továbbiakban, de lelkileg is megviselték a férfit. A nagyapja halála miatt tér vissza vidékre. Miközben próbálja eldönteni, mit kezdjen az örökölt farmmal, megismerkedik a városka csinos seriffhelyettesével. Natalie olyan érzéseket kelt benne, melyeket nő nagyon régen nem. Próbál közeledni hozzá, érzi, hogy a nő számára is fontossá válik, de valami közéjük áll, ha nem is tudja, mi. Közben nagyapja gyámoltja, Callie is feladja neki a leckét. A kamaszlány valami elől menekül, és Trevor meg kell fejtse, hogy segíthetne rajta, mielőtt túl késő lesz.

Elgondolkodtam, hány olyan férfi sikerszerzőt tudok, aki romantikus regényekkel hódította meg az eladási listákat. Olyan akad, aki a krimi mellé szerelmet is kever, de tisztán romantikus? Nicholas Sparks a megkerülhetetlen, nem véletlenül filmesítik sorra a történeteit is. Tudtommal a Visszatérés még filmen nincs, de ki tudja, meddig.

Mennyire romantikus a Visszatérés? A szerelmi szálat egyértelműen hozza Trevor és Natalie. Fokozatosan barátkoznak össze, van pár találka és megvan a vonzalom. Ami pluszt ad neki, ami elválasztja őket. Maga a szerelmi száluk különben nagyon szimpla. Trevor állapota miatt van benne valami szomorú, Natalie története pedig tragikussá teszi. Az tetszett benne, hogy a szerelem itt sem old meg mindent. Az viszont már nem tetszett, hogy Sparks sem tudja elengedni a tökéletes befejezéseket. Nem is tudom, van-e olyan regénye, amelyet merészen fejezett be. Ok, kettőt tudok, amiben nem a szerelmeseknek jut a nagy happy end, hanem tragikus halál van, de annak is van valami célja. De ez nem az a történet.

Ez a sztori egy tragédia halmozó regény. Trevor szomorú története a múltban van, még szenved, de már látja, merre halad majd az élete, céljai vannak. Ő egy csendes, magát humorral védő, jó ember. Nincs különösebb konfliktus a történetében, nem is egy emlékezetes figura. Simán kedvelhető, annak van megírva.

Natalie ugyanilyen üres figura, csak a saját tragédiája ad hozzá pluszt. Nem is igazán a nő személyiségéhez, hanem a helyzethez, amelybe beleszorult. Elengedni, továbblépni, kitartani – elképzelni nem tudom a pokoli helyzetet, amiben ő van. Nem igazán szeretem azokat a hősöket, akik ennyire feladják magukat, így ő sem nőtt a szívemhez, de sajnálni tudtam. Az önfeláldozása túl nemes, hogy el tudjam hinni.

Callie, akinek szintén van egy nagy tragédia az életében, ami elől menekült. Az ő személyét ez a történet határozza meg, de a menekülés nem megoldás. Őt is lehet sajnálni, de igazán ő sem tud több lenni egy becsomagolt szomorú történetnél, aminek Sparks feloldást írt.

Valahol bajom is ezzel a kötettel, hogy leginkább csak tragédiákat, sokféle sebet halmoz egymásra, amit aztán a végén felold. Limonádé nőknek, sokáig szomorúan. Melankolikus, csendes, egyszerű kötet ez. Nem fájt olvasni, de nem is különösebben kötött le.

Könnyed a szövege, férfi íróhoz képest meglepően sok érzelemmel. Egyszerű olvasni. A mondanivalója is egyszerű, ez csak egy könnyed románc, amiben tragédiák megismerése és feldolgozása adja a cselekményt.

Talán az is a gondom, hogy nekem jobban működnek Sparks kötetei, amikor nem csak a múlt a tragédia. Amikor nem rózsaszín az a happy end, inkább halvány pasztell.

Sparks: Visszatérés - Mint romantikus: 55% sok érzelemmel ad el egy kisebb cselekményt is, tragédia halmozó.

Szubjektíven: 50% keserédes, szomorkodó limonádé, nagyon édesített véggel. Egyszer ok.

Múlttal szembenéző, egymásért küzdő, alvilági.

King gyorsan rájön, hogy hibát követett el. Azt gondolta, ha a saját szívének fájni is fog, mindenkinek így lesz a legjobb. Doe hazakerül a gazdag apjához, ő pedig visszakapja a kislányát. Ám a lány hiánya a tudattal, hogy elárulta őt, elviselhetetlen. Max sem kerül vissza hozzá, helyette egy bérgyilkos tör az életére. Elhatározza, hogy visszaveszi, amiről bután lemondott. Doe az övé, és az is marad. A lány közben próbálja feldolgozni, hogy nem csak egy szökött kamasz, hanem tini anyuka is. 15 évesen esett teherbe a legjobb barátjától, akihez 18 évesen hozzá is akart menni. A fiáról érzi, hogy hozzá tartozik, annak apjáról azonban nem mondható el ugyanaz. Ahogy jönnek vissza az emlékei, próbálja megfejteni, hogy a barátnője mire akarta figyelmeztetni: óvakodj a Zsarnoktól. De ki az a Zsarnok? Hogyan oldja meg, hogy a fiának az anyja lehessen, miközben visszatérne Kinghez is?

Egy kellemes meglepetés már ért. Ezzel King és Doe története lezárul, legalább nem lett nagyon feleslegesen elnyújtva még egy kötettel. Bőven sok volt belőle ennyi is.

Egyszerűen nem szeretem azokat a szerelmeket, amelyeket ez a könyv bemutat. Egy nagy szerelmi háromszög van benne: King – Doe – Tanner között. Egyik sem olyan, amit bárkinek példaként állítanék. Túl erős benne a birtoklási vágy és az erőszakos elem, bármelyik férfival is nézem Doe kapcsolatát. A pasik birtokolni akarják, és a szex jelenetekben ez dominánsan meg is jelenik.

Nem tartom prűdnek magam, de azért fordult egyet undoromban a gyomrom, amikor King kiszúrja, hogy Tanner bemászott volna az ablakon, és most döbbenten nézi, hogy King bassza a fia anyját. Nem véletlen a szóválasztás, mert ez nem szerelmeskedés. Mit reagál a pasi? Megjelöli a területét, mint a kutya – csak nem vizelettel, hanem spermával. A másik szeme előtt. Ez annyira patriarchális, hogy az már fáj.

A korkülönbség is a mocskos oldalra visz. Doe még kiskorú. Regényből nem lehet megítélni, mennyinek néz ki a lány, de akkor is. Nem tudom elhinni, hogy egy 17 éves ott tart, hogy egy életre elkötelezi magát, és kétgyerekes – az örökbefogadottat is számítva – háromgyerekes családanya legyen. Nem látok jövőt előttük sem. Mégis, miből és hogyan fognak élni? Ha King eddig nem tudott a törvényesen oldalon maradni, majd háromgyerekes apaként gürcöl betanított munkásként? Mert bizony nincs olyan tudása, amit a polgári életben tudna hasznosítani. Vagy nagyon kényelmesen eltartja majd őket Doe apja?

Továbbra sem szerettem meg a szereplőket. King – nem tudom mentegetni, nem is akarom. Az, hogy beleszeretett a lányba nem teszi jobb emberré. Szenvedett, érte igazságtalanság az élettől, de ettől ő még egy bűnöző. Gyilkos. Nem egy szociopata vonása van.

Doe nekem úgy hiteltelen, ahogy van. Két dolog dominál nála: King nője akar lenni, meg anyja a fiának. Szomorú, hogy ennyi az összes ambíciója ennyire fiatalon.

Tanner – az ő karakterével Frazier fogta a lányregényes klisék nagy részét és kidobta őket az ablakon. A legjobb barátok egymásba szeretnek. A halálos beteg srác mellett a végsőkig kitart a barátnője és reménykednek a csodában. Az első szerelem és az igazi összemosása. Egy újabb hiteltelen fordulattal megy az egész kukába. Ezzel a zsánernek is bemutat, és ez adja meg nagyon kényelmesen a módszert, amivel megírhatta a kényelmes befejezést.

Nagyon hihetetlen a történet, a karakterek. Erőszakos a cselekmény, a nyelvezet meg mocskos. Nem is érzem igazinak, hogy romantikusnak nevezzem. Dark love regény, az pipa.

Frazier: Zsarnok – Mint romantikus: 30% trágár, kevés cselekménnyel és bántóan elvakult szereplők sorával.

Szubjektíven: 10% nagyon nem szerettem a karaktereket, a döntéseiket, és a csavart – irritált.

Keressük a párokat!

YA sikerek, van szerelmi szál is. De emlékszünk mindkét fél nevére?

1: Clare: Árnyvadász univerzum - Jace és ...

2: Leiner: IOV első kör - Hanna és ...

3: Maas: Tüskék és rózsák udvara - Rhysand és ...

4: Meyer: Alkonyat - Bella és ...

5: Bardugo: Grisa trilógia - Mal és ... 

Megoldás: Tovább!