5: Leiner: IOV 1-3 – kicsit közvetve, mert nem magáról a rákról szól. Inkább arról, hogyan kell túlélni, ha már elment, akit szerettél és aki hiába küzdött a kór ellen. Villanásnyi képek, visszaemlékezések akadnak, de most nem ezért emeltem ki ide. Komolyan, talán ifjúsági regényhez képest mélyen is benne vannak a gyász folyamatai és fájdalma.

4: Higginbotham: Éjfél Csernobilban – a csernobili események krónikája, aminek részét képezi a sok betegség is, ami a katasztrófa után történt. Köztük a rák is. Erősen agyaltam, hogy a Csernobili imát teszem ide, amiben szintén fontos ilyen részek vannak, de magyarul ez jelent meg utóbb. Ismeretterjesztő jelleg, széles képet ad az eseményekről.

3: Percin: A Remény kalózai – Tania átlagos kamasz volt, akinek sokáig az volt a legnagyobb gondja, hogy az apja elhagyta a családját, és ketten maradtak az anyjával. Ám amikor kiderül, hogy az anyjának mellrákja van, és nagy küzdelem áll előtte az életért, a lánynak támasznak kell mellette lennie és felnőnie kettejükért.

2: Arikawa: Az utazó macska krónikája – Szatoru haldoklik, a rák hamarosan végez vele. Előtte azonban van még egy feladata. Biztosítani akarja, hogy szeretett macskájának, Nanának jó helye legyen az ő halála után is. Sorra látogatja az életében fontos embereket, és miközben elköszön az élettől, otthont keres a cicának, aki végig mellette van az úton.

1: Green: Csillagainkban a hiba – Hazel rákos, és haldoklik. Egy kísérleti gyógyszert váratlanul leállította a további romlást, de ki tudja meddig. Egy rákbeteg fiataloknak fenntartott csoportban ismerkedik meg az életvidám Gusszal, aki a csontrák ellen a lábát vesztette el. Összebarátkoznak és szerelembe esnek, Amszterdamba is eljutnak Hazel kedvenc könyvének szerzőjét kutatva, amikor a rák megint lecsap. Jó a történet is. Híres a belőle készült film. De főleg azért tettem az első helyre, mert ez indította be a halálos betegségekkel foglalkozó ifjúsági irodalmat. Ez volt az első nagysikerű fecske.

Hatalmi harcos, mágikus képességes, jóslatos.

Kihrin kamaszfiú, aki lázad a sors ellen, amit apja szán neki. Esze ágában sincs előadónak és énekesnek állni, amikor máshoz is van tehetsége. Mágikus látásának köszönhetően minden fémet és ékkövet fel tud becsülni, átlát a mágián és képes láthatatlanná tenni magát. Ideális tolvajjá teszi mindez, és titokban ezzel is foglalatoskodik. Míg bele nem fut egy démonba, és fel nem figyel rá a gazdag és hatalmas Darzin D’Mon. Mire a fiú feleszmél, a családját lemészárolták, őt pedig a palotába viszik. Darzin állítja, Kihrin az elrabolt elsőszülött fia, az örököse. Kihrin hercegként rengeteg hatalmi játszma célpontja lesz, ami úgy végződik, hogy ketrecben egy alakváltó gyilkosnak kénytelen mesélni az életéről. A játék azonban még nem ért véget, és egy sötét jóslat arra vár, hogy beteljesedhessen.

Jenn Lyons monumentális sorozatba kezdett, és úgy tűnik, szerencsénk lesz, magyarul is olvashatjuk majd a további köteteket. Mert aki szereti a fantasy-t, nagy eséllyel ebben a regényben megtalálja, ami leköti. Van benne mágia, hatalmi játszmák, rengeteg lény, csavaros történetvezetés és emlékezetes karakterek is. Én rákaptam, gondolom, ezt érezni is az ajánló jellegből. Várom is a folytatást, nem titok.

Ami elsőre megragadta a figyelmem, a dupla idősík használata. Bár, ha teljesen pontosa akarok lenni, akkor hármas. A jelenben Kihrin ül a ketrecben, és mesélnie kell az alakváltó szörnynek. Ő onnan mondja el a történetét, hogy már ismerte a származását, és elrabolták. Az útját, hogyan szökik, talál szövetségeseket és lesz részese egy ősi jóslatnak, világ sorsát alakító mágikus játszmának. Közben az alakváltó, a lopott emlékekből az elejéről meséli Kihrin történetét – onnan, hogy még csak egy tolvaj volt, aki rosszkor volt rossz helyen, és felhívta magára a hatalmasságok figyelmét.

A két szál felváltva halad, hogy összeérjenek, és visszatérjünk a jelenbe. Ott már vár ránk egy kis kaland és fordulat. Itt meg is jegyzem, hogy Lyons mert bátor véget érni a történetnek. Nem sajnált senkit, jó pár karaktert elintézett és bőven hagyott kérdéseket. Le is zárt egy eseménysort, de valami újat és nagyot kezdett el felvezetni azonnal.

Kihrin megkapó főhős lett, aki alapvetően jellemes és nevezhetem hősnek, de egyben elég csibész is ahhoz, hogy ne legyen csak jó vagy unalmas. Pont azért tud váratlan dolgokat húzni, mert több egy sima jófiúnál. Jellemben talán nem fejlődik a történetben, ugyanazok a tulajdonságok benne szunnyadnak végig, amiket a végső oldalaknál mondanék róla, de a játszmákba nagyon belenő. Ravaszabb és ügyesebb bábjátékos lesz a végére, aki nem törődik bele abba, hogy mások játszmáiban figura legyen, inkább alakítja az eseményeket.

Mellette sok emlékezetes, szimpatikus vagy éppen sötét alak szerepel. Azt még emésztem is kicsit, hogy Lyons a szimpatikusakat is milyen könnyedén küldte a halálba. Még akkor is, ha egy olyan fantasy világ, amiben lehetséges a feltámasztás is.

Ha már a világ. Alapvetően szeretem, ahol ennyire tág. Sok lény él benne, történelme van a helyszíneknek, a karaktereknek. Annyi volt csak a gondom, hogy sok minden olyan evidenciaként van kezelve, ami nem volt alapozva. Menet közben találjuk ki, melyik lények és népcsoportok milyenek, mi a történetük. Az egyik családról volt családfa a kötet végén, és olvasás közben nem egyszer éreztem késztetést, hogy másokról is rajzoljak valami ilyesmit. (Plusz, megállapítottam, hogy előre lelő egy poént az a családfa. Ki Kihrin igazából? A történetben nem derül ki azonnal, az is egy olyan dolog, amit Kihrin fokozatosan sejt meg, más családi titkokkal együtt, de a családfáról már az elején minden leolvasható.)

Van benne humor, nagyon gördülékeny a szöveg és vitt a cselekmény is. Tetszett annyira, hogy nem azt keresgettem, miről mi jut eszembe, csak vitt a sztori előre.

Lyons: Királyok Veszte – Mint fantasy: 70% dupla történetvezetéssel feldobott, összetett világú, hatalmi játszmás.

Szubjektíven: 75% bírtam a szereplőit, volt fordulat, csak a végére sok volt már minden.

• Noran Libro: Szerelmes királynék - történelmi, ismeretterjesztő
• Pozsonyi Pagony: A János vitéz-kód - gyerekkönyv
• Maxim: Mint a homokszemek - romantikus, dramedy, kicsit még kérdőjeles
  • A jó szamaritánus - thriller
  • A kód neve: Helen - kémregény, női
  • A nagy nagy nap (Korábban Bajos lagzi) - humoros, női
  • Otherworld - YA kaland, sci-fi
•  21. Század: Két-három dán - humoros
• IPC: A kétszívű lány - női
• Európa: A piros szalag - történelmi
  • Álmok a csillagok közt - kaland, sci-fi
• Gabo: Egy új korszak hajnala - történelmi
• Gold Book: Álmos haragja - történelmi
• Vinton: Az új lány - kémregény
• Jelenkor: A gyümölcskertész - kortárs
• Művelt Nép: Összetörve - krimi
• Lettero: A bábuk tánca - thriller
• Metropolis: Az alkimista lányának különleges esete - kaland, fantasy
• Könyvmolyképző: Vér a síneken - thriller
  • Hó és hamu lehelete 2. kötet - történelmi, romantikus
• Agave: Eldobható testek - sci-fi
  • Bűnösök - krimi, tárgyalótermi
  • Szörnyvidék - horror
  • Aranybirodalom - fantasy
  • Ő kezdte - thriller
  • Piranesi - fantasy

Szeptember

7. Caplin: Egy csésze kávé Koppenhágában - női 5

8. Gould-Bourn: Szívedbe cammogva - humoros/dramedy 5

9. Huszti: Mesteralvók hajnala - YA fantasy 3,5

10. Kernick: Másodállása: gyilkos - krimi 4

11. Dabos: Bábel emlékezete - fantasy 4

12. Wolff: Mesés ruhák kalandjai - női 3,5

      Hendon: Gyomláló - sci-fi 4

13. Armentrout: Míg a halál... - thriller 3

      Dánielné: Rhédey Claudina - történelmi 4

Nem volt egy száguldó hét, de azért eltelt ez is, jó könyvekkel.

Romantikus, szerelmért küzdő, nemesi udvaros, kosztümös.

Bécsben ünneplésre készülnek. A császári udvarban meg akarják mutatni, hogy már kiheverték a napóleoni háborúkat, és minden rendben, nincs már többé ok a forradalmaktól félni. Így a farsangra a birodalom főurai közül a szokásosnál szélesebb körből hívják meg az embereket. Az erdélyi Rhédey család is Bécsbe érkezik – a családban egy gyermek van, egy bájos fiatal lány, aki már félig-meddig eljegyezte magát egy erdélyi diplomatával, akire Metternich is felfigyelt. Claudina szépsége két herceget is megigéz: az egyik Napóleon fia, a császár unokája. A szép, szőke fiatalember nem találja a helyét, és a lányban látja a lehetőséget, hogy értelme legyen az életének. A másik egy angol főúr, akinek Claudina nagyon rangon aluli feleség lenne, de a szívének nem tud parancsolni. Kész a családjával és birodalmi érdekekkel is szembeszállni, hogy elvehesse az erdélyi szépséget.

Mennyit lehet a valódi eseményeken alakítani, hogy egy regény még történelmi legyen és ne fikció? Nyilvánvaló, hogy a szerzők a szerkezet, a karakterek és a stílusok kedvéért belenyúlnak az eseményekbe. Egyesek ezt azzal helyesbítik, hogy írnak egy zárszót, amiben összefoglalják, hogy mennyit játszottak a tényekkel a regény kedvéért.

Dánielné könyvében is van egy hasonló zárlat, csak azt nem az írónő jegyzi. A lényegen azonban nem változtat, érezni belőle, hogy Dánielné hogyan alakított a történet kedvéért a tényeken. Hamar le is szűrtem, hogy mindent bevont egy romantikus mázzal.

Amin legjobban meg tudom mutatni ezt, Claudina halála. Nyugi, nem a szerelmi történet közepén, ez nem Rómeó és Júlia. Csak kitér a végén arra is, mi lett a nővel, hogyan boldogult az angol udvarban, és hogyan távozott a Földről. Az összes elem romantikus csúsztatáson ment át – tényleg lovas baleset volt, de csak részben. A balesettől megindult vetélésben vérzett el, itt pedig kómába esik az esés után. Más a helyszín és a zárkép is. Itt a férje és a fiuk kísérik a temetőbe – a valóságban volt két kislányuk is. (Igaz, ők elhanyagolhatóak a történet szempontjából, mert a fiú leszármazottai között van az, aki királyi főméltóság lett.)

De ki lehetne emelni Napóleon fiát is, a szép szőke fiatalembert. Számomra ő volt a történet legszerethetőbb alakja, jobban lekötött az ő sorsa, mint Claudina és a kedvesének története. Az tipikusan lánymesébe illik. Ez a fiú viszont egy legenda gyereke volt, akit egy aranykalitkában neveltek fel. Annyira szerették, és annyira tönkretették… Annak a lehetőségét látták benne, hogy az apja legendája vele szimbólumként újra megtörhetné Európa békéjét, így haza sem engedték, az anyja pedig látványosan elhagyta. Olyan magányos, szomorú az ő története… Bár lehet, hogy nekem mindig a kihagyott lehetőségek fájnak, és az ő egész élete az.

Az csak poén benne, és Dánielné is megírja, hogy mennyire nem értek célt az ő jelentéktelenné tételével. Napóleon legendája megmaradt, és a végső bukása semmit nem vett el abból, hogy gondoltak rá az egyszerű franciák.

Dánielné a kor nagyjai közül sokakat megidéz, és pozitív, kellemes képes fest róluk. Nincs is olyan szereplő, akire kicsit is rossz fényt vetne. Ez is a romantika, már szinte szentimentalizmust erősíti a történetben. Goethe, Metternich, a királyi család. Mintha az egészet belengené a nosztalgia – egy kort rajzol, ahol megtörténhetett Claudina románca a szép herceggel, aki rangon alul is elvette.

A szerelmi szál nincs is előtérben – a különféle életképek Európából ugyanolyan fontosak, csak valamiképpen mind Claudina alakjához kötődnek. Ez a habarcs a szerkezetben.

Bár pontosan ki lehet mutatni, mennyi mindenben van csúsztatás, milyen romantikus hangulatot von mindenre a szerző, de akkor is történelmi alapokon nyugszik. Kellemes.

Dánielné: Rhédey Claudina - Mint történelmi: 80% szerelmi történet is, de mellette a kor szebbé festett rajza romantikusan.

Szubjektíven: 75% szerettem a történelmi palettát, a romantikusra színezett személyiségeket.

Hazatérő, régi kapcsolatot felelevenítő, sorozatgyilkosos.

Sasha tíz éve megjárta a poklot. Elrabolta és bántalmazta egy sorozatgyilkos, akit a sajtó Vőlegénynek keresztelt el, mivel áldozatait menyasszonynak öltöztette. Sasha volt az egyetlen túlélő, akinek egy kis szerencsével sikerült végeznie az életét megrontó férfival. De otthon nem bírt maradni, menekült, mindenkit maga mögött hagyva. A családi panzió azonban a végét járja, az anyjának segítség kell. Sasha hazajön, és minden rászakad. Újra lányok tűnnek el, és nem tud szabadulni a gondolattól, hogy ehhez neki is köze van. Az életébe visszatér Cole is, a nagy szerelme, akit akkor mart el maga mellől, amikor próbált felépülni a Vőlegény okozta traumából. Cole most FBI ügynök, és igényt tart egy helyre a lány életében. Együtt kell szembenézniük egy újabb gyilkos nappal.

Jennifer L. Armentrout elsősorban ifjúsági és romantikus regényeket ír, ezekkel szerepel a sikerlistákon, és nálunk is ezek a könyvei mennek nagyon. Igazából nem lep meg, hogy igyekszik más zsánerek felé is nyitni, miközben a stílusát is őrizné.

Nem is lenne bajom ezzel a regénnyel, ha nem thrillerként veszem meg. A kiadói sorozata Kristály Pöttyös, vagyis női thriller/pszicho thriller. Ehhez képest egy nagyon romantikus regényt olvastam, amiben van egy thrillert idéző vonal is. Nagyon nem az a maghatározó. Ha romantikusnak olvasom, örülök, hogy mellette kicsit thriller is. Thrillerként/krimiként viszont keresem a bűnügyet, a nyomozást, a feszültséget. Itt viszont az a nagy kérdés, hogy mikor jön össze megint Sasha és Cole, hogy férkőzik át a férfi a lány emelte védőpajzsokon.

Ok, néha van egy-egy oldal, ami a sorozatgyilkos szemszögéből van megírva. Ezeket tudtam értékelni, azt a gyilkosos nézőpontot, ami különben szinte nincs is a regényben. Az utolsó fejezetekben, amikor aktívan is fellép a gyilkos Sasha ellen, már kapunk izgalmakat, de túl kevés és későn. Ennyi a thriller.

Van a végén fordulat is, hogy ki a gyilkos és miért teszi, amit. A nagy fordulat, miért gyilkol és hogy lehet, hogy a Vőlegény meghalt, mégis ugyanúgy rabol és gyilkol, nincs előkészítve. A végén elmesél egy történetet, és annyi. Mivel Sasha nem is nyomozott utána, de Cole sem, nem kell meglepődni, hogy nem is volt errefelé nyom.

A személye is… olcsó. Mintha a mellékszereplők közül kiválasztott volna egyet Armentrout, aki addig nem gyanús, de alig szerepel – annyi helyet ad neki, hogy ne érezzük teljesen új karakternek a végén. Hiányoltam ennek is az előkészítését. Ez így olyan kényelmes… mintha rámutatna, hogy te vagy a gyilkos, ír neki egy előzményt a múltjában és ennyivel meg is van oldva az egész. Lusta módszer…

A szerelmi szál meg olyan, ami egy ifjúsági regényben eladható – a szex kivételével, az erotikus vonal abban sok lenne. Nem tudom elhinni, hogy Sasha és Cole 10 év alatt nem volt képes továbblépni. Újra találkoznak, és szinte azonnal ott folytatják, ahol annak idején abbahagyták. 10 év alatt annyira más életet éltek, sokat változtak, hogy lehet minden változatlan? Túl gyors, kevés alapokon. Nem volt ezért hiteles számomra a szerelmük.

Mellékszereplő kevés van, ez Sasha és Cole Show. Aki van, az sem hagyott mély nyomokat maga után. Olyan egyszerűen jellemezhetőek, mint a szerető anya, a hű barátnő. Különben nem is igen tudunk meg róluk semmit.

A stílusa is olyan, amilyen egy Armentrout-regény lenni szokott. Könnyed, szenvedélyes, érzelmes és gyorsan olvasható. Nem értékeket keresünk benne, csak kikapcsolódunk. Ha már thriller és krimi van kiemelve belőle, elfért volna benne némi sötétebb szín, esetleg ijesztő rész is. Talán több a gyilkosból, ami valamit villantott ebből…

Nagyon csajos, szerelmes kriminek elmegy, de ez inkább romantikus regény.

Armentrout: Míg a halál… - Mint krimi: 50% a romantika dominál, a bűnügy a végét leszámítva nagyon csak háttér.

Szubjektíven: 55% a vége felhúzta, különben szerelmes regény, aminek nem örültem.

Gould-Bourn: Szívedbe cammogva

Danny a jegyzetfüzetekkel bukik le Will előtt, aki rájön, az apja a panda. Elsőre nagyon megsértődik, de aztán ki tudnak békülni. Danny a bárba is elviszi, ahol a táncot tanulják. Kiderül, Will a nagy tehetség, végül ő tanítja be az apját. Mi több, a műsort is úgy módosítják, hogy a végén Will is beáll pandának öltözve és együtt táncolnak.

Másodikok lesznek, de kiderül, hogy a házmester verőembere Ivan unokaöccse, és így már ők diktálnak. Megint tisztességes a lakbér, de már Danny kész elköltözni is.

Kernick: Másodállása: gyilkos

Dennis megtudja, hogy az igazgatónő, Carla azzal egészíti a karrierét, hogy férfiaknak a kísérője és több is. Az egyik halott lány megtudta, és zsarolni tudta volna. A nőt azonban nem izgatta: ki hinne egy drogos, kiskorú prostituáltnak? Dennis csak akkor biztos benne, hogy nem Carla a gyilkos, amikor a nőt is megölik.

Rájön, minden összefügg. A kamasz, Carla és a vele megöletett pénzügyőrök és könyvelő is ugyanannak a férfinak a nyomában voltak, akivel Dennis főnöke jóban van. Dennis rájön, rá is céltábla került. Megelőzi a bérgyilkost: ő számol le a férfival, és menekül el más vidékre.

Wolff: Mesés ruhák kalandjai

A végére Guy felkeresi a nőt, és szembesíti a múlttal. Mert azt már a tragikus eset óta tudja, hogy a kapcsolatuk sem éli túl Phoebe barátnőjének halálát. De hogy a nő mindenért őt okolja, az sok neki. Visszaidézteti a nővel, hogy ő volt, aki nem ment át akkor este. Ő volt az, aki a programjuknál maradt, nem Guy tartotta vissza. Arról pedig egyikük sem tehet, hogy a nő rosszul volt, és nem ment orvoshoz. Szerencsétlen baleset volt, és megállt a szíve. Így már el tudnak köszönni egymástól. Phoebe kész valamibe belevágni újságíró barátjával.

A másik szálon: kiderül, a zsidó kislány túlélte a haláltábort. Amerikában kezdett új életet, családja is lett. A megőrzött kabátot a nő családjának tudják elküldeni, és tisztázzák, hogy nem a néni volt, aki elárulta a kis barátnőjét.

Katasztrófás, életben maradásért küzdő, megvadult természetes.

Danyelle az alsó középosztályba tartozik a nem túl távoli jövőben. Itt a származás meghatározza, ki mire viheti az életben. Amilyen rétegbe születik az ember, olyan osztályba járhat később iskolába, olyan egészségügyi ellátás és lakás, jogok járnak neki. A lány azonban halad az állatorvosi diploma felé – a tervein akkor sem változtat, amikor egy este egy másik egyetemista elkapja, megerőszakolja és teherbe ejti. Abortuszt nem lehet végezni, a babát képtelen orvosi célokra felajánlani – így szembe kell néznie azzal, hogy az apa gazdag családja rászáll. Éppen egy vitás eset közepén vannak, amikor biológiai vészhelyzet történik köröttük. A békés állatok megvadulnak, az emberekre támadnak, kevesen élik túl. Évekkel később Danyelle állatorvos, aki helyes kisfiát neveli. Sam szerencsére csak külsejében hasonlít az apjára. Valami pedig közeledik, az a régi nap megismétlődni látszik.

Ki hogyan olvas előzménykötetet? Sokszor nincs lehetőségem feltenni ezt a kérdést, mert ha benne vagyok egy sorozat olvasásában, és később jön az előzménykötet – mint az Éhezők viadala, az Útvesztő vagy éppen az Árnyvadászok esetében – akkor kénytelen vagyok később olvasni az előzményeket, mint a jelen eseményeit.

Hendon kötetével azonban kicsit el tudtam játszani. A trilógiából még csak az első kötet jelent meg, viszont megérkezett az előzménykötet. Így most megtehettem, hogy időrendben haladok, és előbb megtudom, hogyan lett a trilógia világa, mielőtt belevetem magam.

Mivel tudom, hogy előzménykötet, nagyon figyeltem arra, milyen folyamatok indulnak el, és milyen világrend épülhet fel ebből. Biológiai katasztrófa, az a társadalmi rendszer, ami a regény cselekményének idején megvolt, majd a katasztrófa. Mindegyik önmagában megérdemli, hogy foglalkozzon vele az ember. A mutatott társadalom felé haladunk – ha ennyire erősen nincs is még kasztosodás, az már tény, hogy a gazdagoknak mindenből jobb jut. Itt ez kapott társadalmileg jóváhagyott formát. Igazságos? Nem. De működött. Kevesen jól, többen rosszan éltek és próbáltak túlélni. Ismerős?

A biológiai katasztrófa a megvadult állatokkal. Mivel a katasztrófa regények és filmek kedvelője vagyok, erről nem tudott nem beugrani a Raj, ami éppen most kapott puha kiadást is. Ez annál könnyedebb, de sok tekintetben hasonló helyzet. Vannak hatásos jelenetek, izgalmas kalandok. Talán csak a vége van elszállva – a nagy szembeszállás és a végjáték. Az már nem hiteles, de addig tetszett a könyv, így elnéztem.

Végül, az emberek okozta katasztrófa. Mivel ez fordulat, erről beérem annyival, hogy kiváló alap arra, hogy minden megváltozzon később, és lehet, hogy minden korábbi gondolat, hogy milyen lehet a jövő, ezért más lesz.

Meglepett, hogy disztópia és sci-fi, mégis mennyire személyes és emberi cselekménye van. Danyelle megerőszakolása és pokoljárása az elején inkább thriller nyitány lehetne, és jól épül fel belőle a nő családjának élete. Szimpatikus, erős lány, akinek lesz egy remek fia, és összeszedi magát, jó életet épít magának. Danyelle egy harcos.

A fia, Sammy egyelőre inkább lehetőség azzal, amit a genetikának hála örökölt. Érdekel is, hogy ezzel a vonallal mit kezd a jövőben a szerző. Mert nem ő az egyetlen génmódosításon átesett baba, ha ő már második generációs is – az apját módosították, a fiú pedig örökölt. Nagyon kevés derül erről még ki, de ki tudja? El tudom képzelni, hogy ezt is lehet tovább vinni, a genetika és az emberi beleavatkozást az evolúcióba témává emelve.

Van tehát emberi dráma és hősiesség, van természeti és emberi katasztrófa is. Az egész személyesen, emberhez közel elmesélve. Felkeltette az érdeklődésem, olvasom majd tovább. Egyelőre nem bánom, hogy időrendben olvastam.

Hendon: Gyomláló – Mint sci-fi: 75% több irányból közelít a témához. Személyes, de el is gondolkoztat. Érdekes.

Szubjektíven: 75% Danyelle és Sammy nagyon szimpatikusak voltak. A sztori is ok, - a vége.

Új karriert kezdő, ruhás, gyászfeldolgozó.

A harmincas Phoebe sokat változtatott az életében. Egy fájó veszteség után szakított a vőlegényével, otthagyta az állását, és egy vintage bolt megnyitásába fogott a megtakarításaiból. Élvezi, hogy a boltjába tévedő embereknek segíthet és a ruhák által változtathat az életükön – hiszen egy jó ruha elég lehet, hogy a házasság tüze ismét égjen, és jövőre érkezzen egy kisbaba is. Szenvedéllyel gyűjti az anyagot, és nyit az új ismertségek felé is. Közben saját maga is egyre inkább magára talál. Ugyan még mindig fájnak a történtek, de újra szerelmes lesz, kapcsolatba kezd, és lassanként próbál megbocsátani a történetben érintetteknek. Ám van, amivel túl fájdalmas szembenézni.

Mennyit merjek erről a regényről előzetesen elmesélni? Az nem nagy titok, hogy Phoebe legjobb barátnője hal meg. Kicsit kérdőjeles, hogy egyfajta öngyilkosság volt, vagy csak egy szerencsétlen baleset, ami halállal végződött. A spoiler inkább az, hogy Phoebe miért hibáztatja magát/vőlegényét, és ez milyen szökőárat idézett elő az életükben.

Pedig, ez lenne az, amiről kedvem lenne írni. Mert azt ragozhatjuk kedvünkre, hogy a gyász nem logikus és az ember ilyenkor tönkreteszi magát. Okokat keres arra is, amire nem kellene. Phoebe tényleg mindent megváltoztat maga körül, és túl sok mindent szétrombol.

Azt nem titkolom el, hogy végig azt vártam, hogy tisztázzák a dolgokat, és kibékülnek Guy-jal, aki messze a legszimpatikusabb férfi volt a nő életében. Utána két pasi jön – az egyik, akivel már komolyan jár a cselekmény alatt. Az kezdetektől kudarcra ítélt kapcsolat volt, a férfi egy pontig jobban akarta, mint Phoebe, aztán belegabalyodtak. A másik, aki barátként kerül az életébe, de a végére kezd több lenni. Ő már szimpatikusabb, nincs is vele bajom, csak annyi, hogy ő nem Guy.

Azért irritál ez a sztori, mert Phoebe annyira drámázza az egész esetet a barátnőjével, ami röhejes. Ahogy bűnbakot keres, szabotálja a saját életét. Abszurd, ahogy bebeszéli magának, miért történt, ami. De biztos vagyok benne, hogy egy érzelmesebb olvasó jobban átérzi a nő érzelmeit. A magam racionálisabb fejével én simán azt mondanám, hogy egy másik ember ostobasága és hanyagsága miatt nem fogom magam okolni. Pláne, nem marom magam mellől el, aki a legközelebb áll hozzánk. Annyira nem tudtam megérteni, vagy átérezni Phoebe döntéseit, hogy ez nekem szabotálta a könyvet.

Amiben pedig volt, ami tetszett. Minden, ami a vintage bolttal kapcsolatos. A ruhák beszerzése, a vevők kis jelenetei és a történeteik. Hangulata van, jó értelemben csajos. Itt is vannak tragédiák, humoros vagy kedves, néha botrányos sztorik, de egyik sem olyan érthetetlen, mint Phoebe gyásza. Wolff jól is ír magukról a ruhákról, gyakran úgy éreztem, hogy le is tudnám rajzolni, milyen modellről van éppen szó.

Van egy másik fontos szál is benne, az idős hölgy története, ami miatt a holocaust is téma lesz. Sokan kiemelik ebből a kötetből, mint értéket a történetben. Nekem ezzel is az volt a gondom, mint Phoebe magánéletével. Túl van érezve. Annyira más a személyiségem, hogy nekem elképzelhetetlen, ahogy a két nő életét meghatározza a fájdalom, az önmaguk és szeretteik kínzása valaki másnak a hibája miatt. Annyira meg nem megható ez a szál, hogy indokolja, miért emelik ki. Simán beleillik a többi ruha mese közé, csak a holocaust miatt kap nagyobb figyelmet, más nem indokolja, ha a hölgy kedves alak is a regényben.

Tanulságnak csak olyasmit tudnék levonni, ami nem az írói szándék volt. Értem, mit akar a gyászról, magunk megtévesztéséről mondani, de nem értek vele egyet. Nyavalygós…

A vintage holmikhoz növelte a pozitív hozzáállásom, de a női és romantikus részek nagyon nem tetszettek benne. Felemás élmény, összességében.

Wolff: Mesés ruhák kalandjai - Mint női: 70% érzelmes, sok divattémával, női szemszögből sok életkérdést végigvesz.

Szubjektíven: 45% a vége nagyon lehúzta nekem. Nagyon nem kedvem szerint alakul a sztori.