Július

27. Mi lett volna, ha...? - mese 3

28. Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája - YA disztópia 3,5

29. Dávid – Finy – Gévai – Kertész – Majoros – Mészöly – Miklya – Nyulász: Találj ki! - gyerekkönyv 4,5

30. Lamprell: Találkozzunk Rómában! - romantikus 2,5

31. Stage: Tejfogak - thriller 3,5

Augusztus

1. Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén - fantasy 2

2. Jókai: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból - pikareszk 3,5

És itt az augusztusi kánikula is...

Bűnözős, életben maradásért küzdő, kalandos.

A neve nem maradt fenn, jobb híján Hugónak nevezték. Rengeteg gonosz tettért kellett bíróság elé állnia, és számot adnia tetteiért. Nem volt kétséges, hogy bűnös és halált érdemel, de azt is meg kellett ítélni, hányszorosan. Így adtak neki egy esélyt, hogy elmondja élete történetét. Ő pedig mesélni kezdett, a tisztes és szegény családjáról, hogyan hurcolták rabként Keletre, hogyan sikerült megszöknie és csatlakoznia bűnözőkhöz, ahol az igaz szerelem is rátalált. Leírja a titkos várost, ahol a visszavonultak éltek, de azt is, hogyan csábították vissza és vesztett el mindent. Hogyan lett egy szekta szolgálója és megrablója, hogyan talált újra egy szerető asszonyra, és alapított családot, míg a háború újra el nem ragadta. Volt ő király is, és a legalja is. Ami kalandot lehetett, ő átélt. Ítéljenek felette!

A pikareszk nálunk annyira nem elterjedt zsáner, még akkor sem volt az, amikor a világirodalomban feltűnt és hódító útjára indult. Meg is lepődtem, hogy a romantika hazai nagymestere, Jókai kipróbálta magát ebben a zsánerben. Egy könnyed, szórakoztató történetet art, ami valóban ilyen kalandos útiregény, de magán viseli Jókai jellegzetes stílusjegyeit is.

Hugó története mozgalmas, és nincsenek benne nyugvópontok. Ha élete egy-egy állomásán kicsit többet el is időzünk, akkor annak érzelmei vetületeit ismerhetjük meg, és ahogy Jókai szokta, mindent alaposan leír közben. Pl. a rablók titkos városát, ahol a családok élhettek szabadon, mégis kalitkába zárva. Már ez önmagában izgalmas téma: ez mennyivel szabadabb vagy éppen zártabb élet, mint amit rablóként űztek? Meg is ismerhetjük a társadalmuk, magunk a helyszínt, és amit itt érzett Hugó. De aztán megy tovább a történet, és jönnek az újabb és újabb kalandok.

Van olyan tempója, hogy szinte idő sincs egyik témáról hangolódni a másikra. Egy ponton már nem is szórakoztatónak éltem meg a történetet, hanem egy nagy hajszának, aminek várni kezdtem, mikor élünk a végére. Túl sokféle, túl változatos és gyors is. Az egyik percben boldog férj és leendő apa, a következőben az egzotikum által elcsábult király…

Ha csak egy-egy történetet nézek, abban ott van Jókai romantikája. Nem véletlenül a rablókat és a férfi első házasságát, nagy szerelmét emlegetem annyit. Abban benne van a puszták romantikája, és olyan karakterek, melyek más Jókai regényekben is felbukkanhattak volna. (Plusz, az egyik nyitó történet, így akkor még nem fáradtam bele a mesébe.) Összességében azonban túl zsúfolt és hihetetlen ez az egész.

Ebben megtaláltam egy másik hagyományt, ami a magyar kultúrában jelen van. A mesélő katonákét, akik akár hazudozással is izgalmasabbra, mesésebbekre színezik a történeteiket. A klasszikus példa Háry Jánosé, de nem ő az egyetlen ilyen a magyar kultúrtörténetben. A listára már felírom Jókai kalandorát is.

Egyszerűen nincs meg a jellemében az a vonzerő, amiért elhinné az ember, hogy Indiában királyi címig tudná vinni. Amiért minden nő veszélyesen beleszeret, aki a közelébe kerül. A vad és gyönyörű rablóleánytól kezdve a holland özvegyen át az egzotikus királynőig mindenkinek pont ő lenne a zsánere? Az nekem valahogy kimaradt, hogy ő lenne a korabeli Brad Pitt. Nem, ő Háry János by Jókai.

A karakterek ebben a sztoriban nem is olyan fontosak, mint egy másik, klasszikus Jókai regényben. Itt a kalandokon és a meséken van a hangsúly, amiben a különféle szereplők egy-egy zsánert testesítenek meg. Még a jó és rossz skatulyát se nagyon lehet rájuk húzni, inkább csak azt, hogy a főszereplő életében milyen szerepet játszottak.

Stílusában tipikus Jókai: a sok idegen szó, a láttató leírások, a sodrás.

Érdekes élmény volt, de ez nagyon nem az, amit a szerzőtől szeretek olvasni.

Jókai: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból - Mint kalandregény: 70% változatos, valóban kalandos történet, amelyben nincs megállás.

Szubjektíven: 50% nem fájt, de nem is fogott meg igazán. Háry János by Jókai érzetem volt.

Lucy megnyeri a viadalt, de rájönnek, hogy Coriolanus segítette, és pl. mérget is szerzett neki. Bünetetésből a fiú nem mehet egyetemre a megnyert ösztöndíjjal sem, békeőrnek kell állnia.

A Tizenkettedik Körzetben újra ott van Lucy, és beszervezi magukhoz. Szökjenek, lázadjanak, tegyenek valamit!  Afiú nem tudja megtagadni magát, küld a tervekről üzenetet Panembe. Eredmény: árulásért az egyetlen igaz barátját, Sejanust kivégzik. Coriolanus pedig retteg, hogy megtalálják a fegyvereket, köztük azt is, amellyel ő végzett a polgármester lányával. Így beleegyezik, hogy elmegy Lucível.

A lány a fegyvereket is viszi, és hirtelen újra van esélye a Snow névnek. Mindent megúszhat. Lucy észreveszi rajta, és egy elszólásból arra is rájön, Coriolanus adta fel a lázadásukat. Próbálja csapdába csalni, de a fiú résen van. Ő sebzi meg súlyosan a lányt.

Hazatérhet a Kapitóliumba, és minden a tervei szerint alakul. Kiderül, ez is csak teszt volt, vele a vezetőségnek tervei vannak. Egyetemre mehet, és Sejanus dúsgazdag szülei örökösükké teszik. Ő pedig tudja, elnök lesz, és a rendszer fenntartója. Megtanulta a leckét. Érzések se kellenek többé - a házasságát is úgy tervezi, hogy lehetőleg olyan nőt vegyen el, aki hidegen hagyja, így nem tud majd hatni rá.

Lucy sorsa rejtély. Eltűnt az erdőben, csak a dalai maradtak utána. Amiket már Coriolanus tervezi is, hogy betiltanak.

Csapatot építő, közelebb kerülő, küldetéses.

Belader nem maradt halott, a világnak most rá is szüksége van. Ez a csapat más tagjaira is áll, de ez nem jelenti azt, hogy felelőtlenül játszhatnak az életükkel. Ha meghalnak, fel kell támadniuk, valamit elkezdenek elveszteni magukból. Már nem hiszik fent sem, hogy Raziel tolvaj lenne. Elkezdik visszaadni neki az angyalságát, de ez is egy folyamat. Közben a Földön küldetést kell végrehajtania: Mihály kitalálta, hogyan számolhat le háborúk nélkül az emberekkel és a terv bejöhet. Egy vírussal. A legyőzéséhez kellene a Tudás, amelyet elloptak. Így Raziel és Belader egy meghatározott csapatot kell, hogy összeszedjen. Őket el kell vinni egy biztonságos szigetre. Ott aztán megtalálhatják az ellenszert, remélhetőleg a vírus okozta teljes pusztulás előtt.

Már írtam, mert tényleg érdekesnek találom, a vírushelyzet mit hoz ki az írókból. Itt egy magyar példa is, és ez még nem is a legdurvább esete. Millan karantén novellákat is írt a két hősének, a démonnak és az angyalnak. A gyors rendelők megkapták ezeket a kötet mellé. El is olvastam őket, és… Még nem nagyon tudok mit kezdeni velük. Akad benne humorosabb, szimplább. Bőven elég filmes utalás. Mondjuk, amikor Belader és John Wick… novellák, tényleg azt gondoltátok, hogy lelövöm a poént?

Pláne, hogy a novellák összességében jobban tetszettek, mint a nagy regény.

Eleve, nagyon abszurdnak érzem, hogy az angyal és a démon gyűjti össze az emberiség megmentésére kiszemelt csapatot, akikkel el kell jutniuk a szigetre, még időben. Csak éppen ez egy olyan társaság, hogy még a tudás angyala sem látja, hogy lesznek képesek ellenszert találni ők a vírusra. Random emberek.

Igaz, a kötetben nem is ez a lényeg, csak nekem sikerült ezen ennyire megakadni. Az utazás a lényeg, nem a cél. A kis kalandok és humoros helyezetek, amibe közbe belekeverednek. Rendben, itt is megállok kicsit. Humoros kalandok – nekem nem voltak azok. Tudom, hogy mókás urban fantasy, de nem találta el a humorom. Legjobb esetben is csak annyi telik tőlem, hogy azt azért érzékeltem, hol kellene nevetni. Csak nem nevettem.

Nem is igazán értem, hogy halad ez a cselekmény. Talán ez is az egyik bajom. Az, hogy utaznak, alig valami közben történik, nagyon átmeneti az egész. Leradírozta a teljes előzményeket új alapokon van a történet, így majdnem felesleges hozzá az első rész. Annak az alaphelyzetéből építkezik, de nagyon érezni, hogy ez egy új és más kaland már.

Aminek vége sincs, mert az egész, amiért történnek az események, már nem ebben a kötetben szerepel. Még akkor is nehezen emésztem, ha el nem tudom képzelni, milyen lesz a szigeten és az emberiség megmentésén dolgozni. Nagyon kétlem, hogy a szerzőben el van rejtve valamerre egy Robin Cook vagy Michael Crichton.

Az is böki a csőröm, hogy az a cím, hogy angyalunk a szerelem küszöbén áll. Mégis, hol? Talán egy vagy két helyen, a sorok között ki tudtam olvasni valami ilyesmit, de ez inkább Egy angyal a vírus kitörésének küszöbén, nem a szerelemén. Nem hiányzik nekem az, hogy nyálregény legyen, de ha már ilyen címet kapott, azért az valamit sejtet… vagy ez is poén? Mert akkor nekem még mindig nem esett le.

Ami viszont tetszett, hogy a múlt beékelt jeleneteivel egyes szereplők történetet kezdenek kapni. Belader hogyan lett démon? Mi lett volna az eredeti küldetése az életben? Tulajdonképpen hogyan vált gyaloggá Lucifer és Isten sakkjátszmájában? Mert ebből is következik, hogyan kaphat most még egy esélyt.

Ennél jobban nem fogom kifejteni, de ez nem az én regényem és világom volt. A humora nekem nem vicces, a története meg nem kötött le.

Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén - Mint urban fantasy: 40% humoros road trip, amely keresi korunk feldolgozásának lehetőségét.

Szubjektíven: 15% nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Már a témát elég abszurdnak érzem.

Van egy elég elmebeteg regény. A szerző fogott egy klasszikust, és tette bele egy olyan elemet, amitől minden a feje tetejére állt benne. Természetfeletti lényeket.

Mondhatom, ritka az ilyen öröm, mióta a Jóisten időszerűnek látta elreteszelni a Pokol kapuját, és a holtakat arra kárhoztatta, hogy közöttünk járjanak.

De persze, a lényeg így sem változott:

Ha már egy leány nem megy férjhez, időnként jól jön neki egy kis boldogtalan szerelem. Lehet rajta tanakodni, s a barátnői is felnéznek rá miatta.

De nyugi, itt végül mindenki férjhez megy, aki az eredetiben is. Igaz, van, aki egy nyomorékhoz...

Na, mi lehet ez?

Megoldás: Tovább!

Anya – lánya kapcsolatos, gyilkos indulatokkal küzdő, gyerekes.

Hanna első látásra a tökéletes kislány: aranyos, jól nevelt, csinos. Imádja az édesapját, és mindenre kész, hogy apuci szeresse őt. Neki Hanna a tökéletes kislánya. Egyetlen kérése lenne, amit nem tud megadni neki: Hanna nem beszél, bármennyire is várja az apja az első szavait. Hanna annyira szereti a férfit, hogy az anyjára ferde szemmel néz. Mert csak magának akarja az apja szeretetét. Már tervezi, hogy érje el, hogy az apja ábránduljon ki a nőből. Ha mégsem sikerülne, akkor messzebb is kész elmenni. Ha az anyja boszorkány, úgy kell vele elbánni, mint a többi boszorkánnyal: tűzre kell vetni! Suzette szereti a lányát, de már egyre fáradtabb. Érzi, hogy Hanna gyűlöli őt. Érzi, hogy a lánya csak látszatra angyali, igazából ördögi. De hogy bizonyítsa ezt a férjének, aki Hanna minden rosszaságát képes elnézni? Meddig mehet még el a kislány?

Abban van valami különösen félelmetes, amikor egy gyerek, pláne, ha még kicsi is, elemien gonosz. A belénk kódolt előítélet miatt: a gyerekeket ártatlannak és aranyosnak látjuk. A természetnek valahogy rá kell vennie az embereket, hogy éveket áldozzanak arra, hogy az utódjukat felneveljék. Minden kisállat is ezért édes…

Hanna egy olyan gyerek, akire nem illenek a klisék. Se nem ártatlan, se nem aranyos. Még a tojáshéj is a fenekén, de már a megtévesztés és a manipuláció mestere. Keveredik benne a gyerekek mesei világa és az emberek kegyetlensége. Szociopata kezdemény? Valami olyasmi. Ez izgalmas is lehetne, ám van egy de.

De amiket csinál, ahogy tervez, az nagyon nem egy 6-7 éves gyerek szintje. Az alapszituáció nagyon tetszett, izgalmas és feszült a regény, de elhinni, hogy ez egy ekkora gyerek, nem lehet. Nagyon sok olyan gondolata, terve, logikája van, ami még egy kamasznak is magas lenne. Mert ok, intelligens, de ennyire? Közben meg vannak olyan dolgai is, amelyek gyerekesek. Már az is, ahogy a szüleit apucinak és anyucinak hívja. Elmondani nem tudom, ez mennyire irritált olvasás közben. Értem, ez kedves akar lenni a lánytól, de számomra irritáló volt. A szüleimet se hívtam így soha, ez már túlzottan becézett, szinte ironikus forma. Apuci, anyuci – inkább ugrik be róla egy cukros bácsi vagy néni, mint igazi szülő.

Suzette az izgalmasabb karakter, mert benne az anyai ösztön küzd azzal, hogy irritálja is a lánya. Veszélyben is van – az azért nagyon durva, amikor Hanna beállít hozzá egy kalapáccsal, amivel le akarja csapni. De voltak még ilyen húzásai. Mit lehet ilyenkor tenni? Az, hogy ellentmondásosak az érzései és a viselkedése, emberivé teszi. Csak az éles váltások nem tetszettek: az egyik percben rátör, hogy szereti a lányát, majd képes kimondani azt, ami valahol tragédia: szereti a lányát, csak nem eléggé.

Az apa karaktere sokkal kevesebbet van jelen, és elég vázlatosra is sikerült a felesége és a lánya mellett. A szerepét eljátssza.

A regény a vad húzásaival guilty pleasure szint. Az nem zavar, hogy hihetetlen – szerintem a nyálregények nagy többsége is az, ott mégsem kérik számon a hitelességet. Itt miért kellene?

Az viszont zavart, hogy igazából nincs itt szimpatikus karakter. Suzette és a párja olyan emberek, akiknek nem kellett volna gyereket vállalni. Együtt jó páros, szeretik is egymást, de a végére nekik is nyilvánvaló lesz, hogy Hanna nem illik az életükbe. Így pláne nem, hogy problémás gyerek. Bár bennem felmerült, egy tündéri gyerekkel se lenne jobb nekik.

Hanna – hogy lehetne egy szociopata karakternek drukkolni? Nekem nem jött össze – talán, ha nem ennyire koravén. Az jobban zavart, mint a gonosz indulatai.

Számomra tökéletes guilty pleasure thriller volt, fordulatokkal és feszültséggel, izgalmas cselekménnyel. De tény, hogy erős benne a mese faktor is. Elhinni nem lehet.

Stage: Tejfogak - Mint thriller: 58% Hanna alakja egyszerre ijesztő és hihetetlen, de a történet izgalmas.

Szubjektíven: 75% jól szórakoztam, de irritált, ahogy anyuci és apuci szavak ismétlődnek.

Cím: Hallgass a neved

Szerző: Frank Tallis – a Max Liebermann-sorozat szerzője, ez lesz magyarul a 3. rész. Van esély, hogy a sorozat megdobja az eladásokat is.

Műfaj: történelmi krimi

Cselekmény: Oskar újabb ügyet kap. Egy elit katonaiskola egy diákját holtan találják. Sokak szerint öngyilkosság volt, de Oskar valami mást sejt a háttérben. Az iskola zárt, valami sötét folyik ott és senki nem akar beszélni. Szerencsére fiatal barátja, Freud tanítványa, aki a viselkedésből olvas, Max Liebermann kész segíteni neki.

Várható megjelenés: ősszel

Miért várós?

• Tetszett a sorozat, ami készült belőle.
• A Monarchia Krimik eddig tetszettek regényként is.
• Bejön a konyhapszichológia, ebben is az van.
• A helyszín is közeli, Bécs. Izgalmasnak találom, hogy mennyire hasonlít a Carr-kötetekre, csak ez New York helyett Bécsbe visz el.

Szerelmes, párra lelő, elköszönő, házasságot mentő, nyaraló.

Öt ember utazik Rómába, és nem is sejtik, hogy mindannyian a szerelem kérdését lesznek kénytelenek átgondolni a városban. A 19 éves Alice küszködik, hogy megfeleljen a családja elvárásainak. Azt tanulja, azzal jár, amit a szülei is el tudnak fogadni. Az egyik tanára veszi rá, hogy magáért is csináljon valamit, újdonságot, ami felpezsdíti. Így Rómába utazik, ahol egy szimpatikus angol fiúval ismerkedik össze. Alec és Meg egykor nagyon szerették egymást, de most válságban a kapcsolatuk. Munkaügyben jönnek Rómába, egy projekthez keresnek csempét, de az érzelmeiket kell igazából tisztázniuk egymás iránt. Lizzie és Constance sógornők, akik a szeretett férfi hamvait szórnák szét. Közben azt is kinyomozzák, Henry csalta-e a feleségét. Három történet, egy város, és nem is sejtik, hogy milyen közel vannak egymáshoz, minden értelemben.

Bírom azokat a regényeket, amelyekben valami/valaki különleges narrátor szerepel. A Best of élményem Zusak Halála, aki egy könyvtolvaj történetét kommentálta végig a II. világháború alatt. De nem rossz választás Lamprell narrátora sem: a hely szelleme, a szerelem, amely Róma utcáin lakik. Azt nem tudom állítani, hogy nagyon eredeti figura lenne, jó szövegekkel, de az ötletet akkor is tudom értékelni.

Még az is ötletes, hogy a három történet a szerelem három fázisát mutatja meg – mondjuk, az már kevésbé találat, hogy mindenki az életkorának megfelelő szakaszt kapta. Az egyetemista fiatalok szerelembe esnek, a középkorú pár egy válságot küzd le, hogy felismerjék, a lángolás talán már nincs meg, de attól még mély kötelék van kettejük között, ami szintén szerelmen alapul. Az idős nő pedig a búcsú szakaszában van, amikor el kell engednie a szeretett férfit. Kezdet, érett és a vég. Szép az ív, a kivitelezéssel azonban voltak gondjaim.

Nem egyformán érdekes a három történetszál. Gondolom, az olvasó életkora is meghatározza, melyiket hogy fogadja, én legalábbis úgy távolodtam egyre inkább tőlük, minél távolabb volt a koruk az enyémtől. Lizzie és Constance története helyenként annyira untatott, hogy azon merengtem, csak át kellene rajta lapoznom. Mondjuk, a gyász sem az a téma, ami olyan nagyon lekötne…

Nem tudom pozitívumkánt értékelni, hogy minden szereplő mennyire kedves és szerethető. nekem ez nem hihető. Ilyen-olyan problémát ad nekik a szerző, de nem jellemhibákat. Barátságos, normális emberek – ok, nem kell minden regénybe gonosztevő, de így kevés volt nekem a konfliktus. Egy-egy fő téma mindenkinél, és ennyi. Alice-nek döntenie kell, meri-e a saját életét élni, vagy a szülei neki szánta utat követi. Alec és Meg, szeretik még egymást? Henry hű volt? Ahogy ezt írom, még rossz értelemben a déjá vu is elkapott. Mintha már írtam volna nagyon hasonlóról…

Kevés a humor, valamivel több a romantika, de ez nem egy klasszikus románc. Sokkal visszafogottabb, lényegesen kevesebb benne a szenvedély.

A városnézős könyveket szeretni szoktam: nekem egy város felfedezésében igenis benne van, hogy megnézzem, mitől híres az a város. Amikor Londonban jártam? Big Ben. Párizs? Eiffel-torony és Notre-Dame. Berlin? A dóm. Rómában a Vatikán és a Colosseum. Athén – az Akropolisz. Sorolhatnám. Nem kell képeslap szinten leképezni a várost, egy kávézó, egy esti séta is nagyon jó hangulatú lehet, és jellegzetes. Csak az számomra nem a full élmény. Itt képeslap irányba van kilengés, amikor minden látnivaló ki lesz pipálva, de az igazi hangulat még sem igazán volt benne. Kell ez is, az is.

Olyan kis semmilyen, limonádé jellegű kötet, ami csak egy kis laza kikapcsolódás, agyi tevékenységet nem igényel. A vége csavar meg felesleges is…

Lamprell: Találkozzunk Rómában! - Mint romantikus: 50% az Igazán szerelem nyomdokain járna, a szerelem fázisait mutatja be.

Szubjektíven: 40% Alice történetével elvoltam, a másik kettő nem tudott lekötni. Untam…