Tárgyalásos, igazság nyomába eredő, gyilkost kereső.

Az év egyik nagy ügye volt, amivel tele voltak a hírek. Egy színes tanár, Bobby lett megvádolva azzal, hogy elcsábította és meggyilkolta egyik diákját, a fehér és gazdag Jessicát. Az ügybe beválogatott tanúk nem sejthették, mennyire megváltoztatja az életüket az eset. A jólelkű, emberekben bízó Maya hitt a megérzésének, és lassan maga mellé állította a többi tanút, kiharcolta az ítéletet, ha ezzel el is vesztette a szerelmét, akivel a per alatt jött össze, és aki hitte, hogy Bobby volt a gyilkos. Évekkel később Rick hívja össze a még életben levőket, és műsort is akar forgatni. Állítólag van egy bizonyítéka, ami világossá teszi, hogy rosszul döntöttek évekkel korábban, Bobby volt a gyilkos. A kíváncsiság Mayát is a helyszínre vezeti, de békülés helyett megint csak veszekednek egykori kedvesével. Amikor Rick holtan kerül elő, és Maya a fő gyanúsított, a nőnek nem csak Rick gyilkosát kell megkeresnie, de meg kell fejtenie Jessica meggyilkolásának ügyét is, hogy szabad lehessen.

Bírom, amikor egy szerző meg tudja mutatni, mennyire sokoldalú és több zsáner között is ügyesen lépked. Graham Moore már bizonyította, hogy otthon van a nem túl régmúlt korszakainak felidézésében, és még egy olyan téma, mint az elektromosság kereskedelmi forgalma, is tud emberi, tárgyalótermi sztorit írni. Most még inkább a bíróságok közelébe megyünk, miközben egy izgalmas krimit is olvashatunk.

A regény egyik erőssége, ahogy meg tudja osztani az idősíkokat. Párhuzamosan olvashatjuk a jelent, ahogy Maya egyszerre nyomoz Rick és Jessica ügyében, miközben megelevenedik a tárgyalás, ahol minden kezdetét vette. A tárgyalótermi részek még úgy is izgalmasak és lendületesek, hoznak fordulatokat, hogy tudjuk, mi lett a per kimenetele. Hiszen Maya a mai napig együtt él azzal, amit akkor az esküdtek tettek. Igazságot szolgáltattak? Nem lehet tudni, és sokan megbánták már a döntésüket.

Mindkét síkon fontosak az érzelmi szálak is, hiszen a motiváció mindenki részéről erősen érzelmi. Maya és Rick kapcsolata meghatározó szerelem volt, amit a más nézetük szakított szét, de tulajdonképpen máig viselik miatta a sebhelyeket. Szerintem Rick nem csak az igazság felderítése miatt ragaszkodott annyira ahhoz, hogy kinyomozza az igazat. Az volt az indok arra, hogy megérte, amit csinált. Feladhatta a szerelmet is, mert neki volt igaza.

Maya a legfontosabb karakter, az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet. Az igazság bajnoka, egy jólelkű nő és sok tekintetben a jó az a jelző, ami illik rá. Tele van erényekkel, amelyek ellensúlyozzák a kevés hibáját, amelyekért különben meg is fizet. A csalók (szerelmi téren) soha nem szimpatikusak nekem, de ez Maya történetében úgy van kezelve, hogy nem akadtam ki annyira a szerelmi életén, mint egy más regényben tettem volna. Az, ahogy vezérli az igazság és a jóvátétel, amilyen rendíthetetlen, ellensúlyozza a jellemét.

Ennek ellenére a kötetben nem lett kedvenc szereplőm. Maya túl jó is, a többiek pedig csak megvillanni tudtak mellette. Inkább azt vettem észre magamon, hogy sajnálom a szereplőket. Nem csak Bobby, Rick, Maya, de sorra a többiek is felkerülnek erre a listára. Mert ebben a könyvben igazán happy end sincs, csak valami keserédes lezárás. Túl sok bűnös ússza meg minden büntetés nélkül, míg ártatlanok nagyon sokat fizetnek, miközben nem ezt érdemelnék.

Az is olyan különös érzet, ahogy a végére mindenki bűnös lesz. Hiszen ez a Bűnösök…

Még nem jött szembe velem a hír, hogy elkeltek a filmjogok, de különben van olyan erős a sztori, hogy filmen, de sorozatként is el tudom képzelni.

Moore: Bűnösök - Mint tárgyalótermi krimi: 85% több idősíkot variáló, mély érzésű hőssel bíró izgalmas mű.

Szubjektíven: 75% szerettem a stílusát, lekötött a történet, de hősöm nem lett benne.

5: Hamilton: Anita Blake sorozat – a természetfelettinek ebben a sorozatban is megvan a maga társadalmi rendszere. Beépítve az emberek közé, hiszen legálisan elismert létezők lettek. Anita nekromanta és a rendőrségi ügyekben is nyakig benne van – ahogy megy előre a sorozat, a másik világba is egyre mélyebben keveredik bele. Az első kötetek még thrillerek voltak horror elemekkel, sajnos aztán természetfeletti erotikus urban fantasyvá lett.

4: Carriger: Időtlen – a szerző kortárs, de a történet nem annyira. A viktoriánus korba van helyezve, ahol a természetfeletti lényeknek is megvan a helye a társadalom egészében. A vérfarkasok hagyományosan katonák, míg a vámpírok a divat és a sikk hírnökei. Alexia, a gyermeke védelmében is, kénytelen a legősibb vámpír fészkébe látogatni, és az is kiderül, hogy keletkeztek az éjszaka eme gyermekei.

3: Gaura: Borbíró Borbála sorozat – e világban a vámpírok, de más lények is köztünk járnak. Bori a vámpírokat tanulmányozza, akik között akadnak egyszerűbbek, de IQ vámpírok is, akik a politikára is hatással. Bori beépül közéjük, és nem csak a vámpírok világáról tud meg többet, de rendszeresen belekeveredik valami mágikus balhéba is. Elátkozzák, természetfeletti gyilkost üldöz egy lagzin…

2: Butcher: Vérrítusok – Harry Dresden, aki a telefonkönyvben is mágusként szerepel, szintén olyan világban él, ahol vannak vámpírok. Csak éppen az emberek elől rejtve űzik a maguk ügyeit: bonyolult társadalmuk, több águk és képességeik vannak. Ebben a részben Harry egy pornófilmesnek dolgozik, akinek az üzletében vámpírok is érintettek, és valaki átkot szórt rájuk. A végére Harry még a családjáról is többet megtud.

1: Frost: A sírcsapda – a Cat és Bones regények egyike, paranormális romantikus, ami már univerzummá nőtte ki magát. Ebben a részben Cat átvett képessége okozza a bajt, hiszen a szellemeket vonzza és érzékeli. Az egyikük segítséget kér tőle: egy egykori inkvizítor minden évben kísért, ártatlan nőket raboltat el, erőszakol meg és kínoz halálra. A vámpírok segíteni akarnak, de hamar rá kell jönniük, veszélyes ellenféllel kerültek szembe. Egy jól kidolgozott urban fantasy világ, összetett természetfeletti társadalommal és kalandokkal, szerelmekkel. Avagy egy világ a mienk mögött, modern vámpírokkal.

Nyomozós, misztikus, klánok közt rivalizáló.

Lan Wangji és Wei Wuxian tovább folytatják a nyomozást, miközben egy másik, régi rejtélyt is sikerül megoldaniuk. Egy híres kultivátor sorsát rég homály fedte, és egy szellemvárosban az ő történetének végére is rábukkannak. Megmentik a tanoncokat, és a nyomokat követve együtt térnek vissza a klánok közé. Ott azonban a felfedezéseik egyre mérgesebb viszonyokat szülnek: mindenki félti a maga hatalmát, és nem akarnak szembenézni azzal, mi vagy ki fenyegeti őket. Wuxian titkára is egyre többen rájönnek: a fogadott testvére kezdi a sort, de mások is felismerik, hogy Yiling pátriárkája visszatért. Az ő személye is vitákat generál. Hiszen egykor a hírhedt férfi sem volt rémmesék tárgya, hanem egy szépreményű ifjú kultivátor, aki Lan Wangji oldalán szörnyeket is legyőzött – az akkor vezető Wen család pedig megtorlásba kezdett, és ezzel elindították az úton, melynek végén a démoni kultiváció nagymestere lett belőle.

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Minden folytatólagos benne, így előzmények ismerete nélkül nem érdemes nekiállni elolvasni ezt a részt. Az csak egy dolog, hogy ugyanazt a nyomozást folytatják, amit abban megkezdtek. Hogy azt a harcot kell befejezni, amit a szellemvárosban elkezdtek. De a karakterek története és kapcsolatai, maga a világ is érthetetlen, ha valaki nem az elején kezdi.

Utána sem lineáris az építkezés. Vannak fejezetek, melyek visszavisznek a múltba, és tovább mesélik a történetet, hogy Wei Wuxian miért lépett egy olyan mágikus útra, amit még a családja is démoninak és mocskosnak tartott. Az önmagában is egy kalandos és izgalmas történet, a jelen részben még jobban is követhető, mint a jelen eseményei. Van benne szörnyvadászat, mágia és egy kezdődő viszály egy zsarnoki kultivátor klánnal – a jelenből pedig tudjuk, hogy ez mihez vezetett.

Igaz, a válaszokat még most sem kaptam meg. Wuxian egy lázadó alkat, de jószívű és semmilyen rossz szándék nincs benne. Nem nézi jó szemmel, hogy a leghatalmasabb klán zsarnokoskodik a többiek felett, de ezzel az érzéssel nincs egyedül, ezért nem kellett volna kitaszítani. Inkább hősiesnek mutatja a történet a múltban. Vagyis, az még mindig rejtély, hogy lett belőle kitaszított.

A jelen pedig belesodródik egy nagyobb történetbe, a klánok közti viszályok és harcok forgatagába. Ez volt az a rész, ahol teljesen el is vesztettem a fonalat. Hiába van a kötet elején egy kis összefoglaló a különböző klánokról és tagjaikról, képtelen voltam megérteni, ki kicsoda, mit akar és miért is veszekednek? Valahol jó, hogy ezzel is foglalkozott a szerző, mert az eseményeket nagyobb színtérre viszi, nem csak két kultivátor nyomozása és kalandjai lesz a sztori, hanem valami nagyobb ívű, ami mindenki sorsát meghatározza. Csak éppen ennek a résznek nincs veleje, és jól össze is zavart.

(Bízom is benne, hogy a világépítés a továbbiakban inkább a mágiára koncentrálódik, és nem a klánok között kell megtanulnom navigálni. Akkor ugyanis szenvedni fogok.)

A szereplők jellemfejlődéséről nem lehet beszélni. Lényegében ugyanaz a karakter Wangji és Wuxian is, csak éppen beindul közöttük egyre erősebben a bromance. Korábban ezt inkább csak sejtette a sorok között a szerző, most viszont egyre inkább valóság lesz. Wangji karakterében még íve is van, a múltból egyértelműen látszik, hogy mit jelentett neki a másik.

Még nem ábrándultam ki, olvasom tovább – csak kérem, ne legyen több klán és politika!

Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 2. – Mint fantasy: 75% egyre több érzelemmel operáló, érdekes világú, kalandos történet.

Szubjektíven: 70% a középső szakaszban elvesztem: milyen klán, ki vezeti, mit akarnak?

• 21. Század: Párizs királynője - regényes életrajz
• Könyvmolyképző: Karantén szerelem - romantikus
• Agave: A jövő orvosa - sci-fi
• Nagy Marvel Képregénygyűjtemény: Mars mentőakció

Február

1. Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1. - fantasy 5

2. Robb: Halálos összeesküvés - krimi 4,5

3. Lim: Ez hát a szerelem - meseregény 5

4. Liviero: Út a romokon át - thriller 1,5

5. Maas: Macskanő Lélektolvaj - akció 5

6. Gortner: A vatikáni hercegnő - történelmi 3,5

    Landon: Megjelölve - romantikus 4

7. Graham: Marnie - krimi 2,5

   Gischler: Deadpool-alakulat Ölőhang - képregény 5

Kint esik az eső, sötét is van - még szerencse, hogy bent a melegben kényelmesen lehet olvasni, különben rossz kedvem lenne...

Küldetésre induló, csapatot összeállító, balhés.

Deadpool nem az a figura, aki békésen lóbálná a lábát. Főleg nem akkor, ha felkérést kap, hogy négy másik világból gyűjtse össze saját magát, és együtt induljanak a világ megmentésére, természetesen jó pénzért. Lady Pool éppen egy csata közepén jár, amiben a megvadult Amerika Kapitányt kell megfékezni, akit Deadpool látványa csak még jobban feltüzel. Kölyök Pool X professzor iskolájában keveredik bajba, felhúzva Scottot és Logant, de a professzornál is kihúzva a gyufát, aki éppen próbált barátnőt fogni magának. Eb Pool egy cirkusz sztárja volt, míg az őrült tudósok ki nem akarták végezni az ebet. A koponya pedig egy olyan szigetre került, ahol a gyilkos kísérletek rendszeresek. Ám nem elég, hogy túlélik a kalandot, még bizonyítaniuk is kell, hogy ők a megfelelő csapat a munkára. Hogyan? Jöhet a zászlórablás a tébolyult mókusokkal és a robotokkal az űrben!

Amikor okos akarok lenni, belefutok ilyen hibákba. Simán a borító alapján, egyszerű szimpátia alapján gondoltam, majd elolvasom a Deadpool képregényeket. Kezdte a Deadpool-alakulattal, most jött az Ölőhang és a Zsémbes zsoldost hagytam a végére. Az eredmény? Sikeresen fordítva olvasok egy sorozatot!

Ok, ettől még értem a történetet és tetszik is, de akkor sem az igazi így. Ebben a kötetben azt mesélik el, hogyan áll össze és tesztelik a csapatot, akik majd mennek a küldetésre, amit én már olvastam az osztagban. Közben meg vannak utalások a Zsémbes zsoldosra, amit még nem olvastam. Hiába szórakoztam így is jól, azért ezek bántják az agyam.

A cselekmény tulajdonképpen előzménytörténetek összessége. Megismerjük a Deadpool másik 4 verzióját és az ő világaikat, majd egy közös kalandot is lenyomnak együtt. A világok, az ottani balhék tetszettek. Mindegyikbe van valami külön vicces, eredeti ötlet, amin még most is jókat mosolygok. Egy bevadult Amerika Kapitány, akinek olyan a keze, mint a Tél Kapitányának. A szuperhősök állatverziója – nagyon kész volt, ahogy a két őrült tudós létrehozta a maga kis szörnyetegét, és a zombiszerű Deadpool eb után megérkezett Rozsomák, aki eredetileg Borz volt… Mondjuk, a kedvencem az X akadémia volt, ahol az, hogy gyerekké tették a karaktereket, még inkább kiemelte, hogy mennyire gyerekes kis ügyeik is vannak. Pl. Jean, Scott és Logan esete már kamaszként is ugyanolyan fárasztó és gyerekes, mint a későbbi verzióban a felnőttek között. Jó kis görbe tükör ez a történetnek, ha vannak is új elemek mellette.

Álnok, sötét humora van az egész könyvnek, ami nagyon illik is hozzá. Ők antihősök, és bizony a rosszaság jó buli. Ha annyira nem is gonosz figurák, mint lehetnének. Ez még az a szint, ami rosszfiús jófiúkat eredményez.

Tetszett az is, hogy most annyira nem szerepel sokat a fejükben levő belső hang. Mivel ismerkednek, egymással beszélnek és ismerkednek, így kezelhetőbb maga a történet és a párbeszédek is. Azt a belső hangot nem mindig értem, mit is akar jelképezni. Ezzel együtt a negyedik falat is békén hagyják, de most nem is hiányzott ennél több interakció. Bőven elég volt a vicces helyzet és jó beszólás a történeteken belül.

A kötet grafikája is tetszetős, a maga módján szép ez a kiadvány. Egy kivétel akadt, amikor tesztelik a csapatot és az űrben játsszák a zászlófoglalást. Ott homályos, bántó a képi világ.

Továbbra sem ezekben a képregényekben kell keresni a nagy igazságokat, de szerencsére nem is várja ezt senki. Ez egy piszkosul szórakoztató történet.

Gischler: Deadpool-alakulat: Ölőhang - Mint képregény: 95% korrekt grafika, jól összefogott és akciódús cselekmény, humoros.

Szubjektíven: 95% bírtam az eredettörténeteket, és a más dimenziókat. A humora is bejött.

Házasságba sodródó, szélhámos, női.

Marnie az anyja betegsége miatt gyorsan kellett, hogy pénzhez jusson. Beállt egy céghez kasszásnak, és miután bízni kezdtek benne, kipakolta a bevételt és távozott. Rájött, élvezi ezt az életformát és mindig más bőrébe bújhat. Új név, új állás, és a megfelelő időpontban a kasszák ürítésével szép bevételt szerez. Még mindig támogatja az anyját is, de már neki jó ez az élet. Egészen addig, míg az egyik helyen az egyik főnök fel nem figyel a nőre. Mark özvegy, aki kötődni kezdett Marnie-hoz, és nem engedi el az életéből. Utánamegy, vissza akarja vinni és feleségül venni. A lány bármibe belemenne, csak a rendőrségre ne vigye. Még az igent is kimondja a férfinak, bár ösztönösen undorodik minden intimitástól. Mark segíteni akar neki, orvoshoz járatja, és reméli, egy napon a nő jobban akar lenni, és képes lesz igazán a feleségének lenni.

Winston Graham újfent felfedezésre kerül, magyarul is. Igaz, nem ennek a kötetének köszönhetően. A BBC filmesíteni kezdte a Poldark családot, ami nálunk is jól menő sorozat lett, és a regények is elkezdtek megjelenni magyarul. Korábban a Marnie volt az ismert regénye, ami szintén létezik filmen is. (Még nem láttam, de a regény után nincs tervben, hogy megnézzem.)

Milyen is ez a történet? Egyrészt, van benne thriller vonal, hiszen Marnie szélhámos. Az elején megismerjük, hogyan dolgozik és veri át az embereket. Érdekes a személyisége, hiszen egyszerre törődő lány, mutat érzelmeket, miközben nem egy szociopata vonása is van. Teljesen hidegen hagyja, kiket és hogyan ver át, tesz tönkre.

Ám, Mark utána megy és magához köti. Innen már egy másik történetbe csöppenünk, amiben szinte nincs is bűnügyi szál. A psziché és a kapcsolatok kerülnek előtérbe. Mark meg akarja javítani a nőt, de beigazolódik az örök tétel: amíg valaki nem akar jobban lenni, nem lehet erőszakkal segíteni neki. Nem is esett jól olvasni, ahogy a nő szabotál mindent. Nem is értem, hogy gondolhatta, hogy a terápia bármit is segíthet neki, ha még az orvossal sem őszinte. Már annyi hazugságot mondott, hogy nem visszakozhat, ki kell tartania mellette, de így igazán segíteni sem tudnak neki.

Ahogy az anyja múltja majd kiderül, új motívumokat kapunk Marnie viselkedésében is, de ezeket nem éreztem hitelesnek. Ha nagyobb lett volna, még talán el tudtam volna fogadni. De annyira kicsi volt akkor, nem is emlékszik, hogyan lehetett volna ilyen döntő a jellemére, ami az anyjával történt? Vagy ennyire elásta volna a tudatalattijába? Nem volt ebben a formában meggyőző, és idegenkedtem is a végjátéktól.

Elvileg ez Marnie fejlődéstörténete is, ahogy szembenéz a gondjaival, beismeri, hogy gond van és a végére úgy dönt, hogy már lehessen neki segíteni. Csak éppen nem győzött meg erről a szerző.

Az sem segített, hogy nekem ellenszenvesek voltak a szereplők. Marnie hideg és zavaros karakter, őt az elejétől nem kedveltem. Mark pedig annyira naivnak tűnik mellette, ahogy hisz abban, hogy megjavíthatja őt és lehet normális házasságuk. Fel nem tudom fogni, miért ez a nő kell neki és küzd érte ennyire megingathatatlanul.

Ma már maga a keret is nehezen hihető, Marnie ma nem tudna így lopni. De hozzá kell érteni, hogy ez nem is ma játszódik. Mondjuk, még ez zavar legkevésbé.

Graham: Marnie - Mint krimi: 45% kevés a krimi elem, a lélektan több – csak éppen nem éreztem hitelesnek.

Szubjektíven: 35% nem voltak szimpatikusak a szereplők, nem tetszett a cselekmény + a vég.

• Liviero: Út a romokon át

Rosalind rég szerelmes volt Georgba, de ő inkább a lány unokatestvéréhez, Monique-hoz húzott. Ám a nő elköltözött, más felesége lett és Rosa elérte, hogy Georg őt vegye el. Az unokatestvére ugyan próbálta figyelmeztetni, hogy nem illenek össze, de nem akarta meghallani és megérteni, mire utal a nő. Rosa még terhes is lesz, de a baba holtan születik.

Egy alkalommal Monique és a férje, Erich is itt vannak vidéken. Rosalind éjjel megébred, a férje nincs mellette. A kerti házban talál rájuk: látja a kuzinját hálóingben, a férjét meztelenül. El is menekül, a városban lesz ápolónő. Hamar a halál angyala lesz – a súlyosan sérült, sebesült katonákat átsegíti a halálba.

A háború után azonban hazamegy. Georg súlyos sérülés miatt ápolásra szorul, és drogok nélkül lehetetlenül viselkedik. A megözvegyült Erich is visszaköltözik. Ők ketten őrzik a titkot, hogy mi lett a párjaikkal. Erich lőtte meg Georgot, és ő temette el Monique-t is.

Stefano és a gyerek érkezése mindenkit felkavar. Emlékezteti őket a bűneikre. Stefano sem az, akinek mondta magát. Olasz partizán volt, aki most német háborús bűnösökre vadászik, mint amilyen Erich is volt. Monique többek között ezért is hidegült el tőle, és segített az ellenállásnak, amiért a férje bántotta és végül megölte. Stefano szerette azt a nőt, miatta is van itt. A szembesítés éjszakáján mindenkinek szembe kell néznie azzal, mit tett. Monique túlélte, a lányával és Stefanóval tévozik egy jobb életbe, Erich meghal, Georgot magukkal viszik. Rosa pedig visszatér az ápolónői szakmához, nem tudván elfogadni a teljes igazat: Georg nem az unokatestvérével csalta meg, Erich volt, akivel viszonya volt.

• Maas: Macskanő – Lélektolvaj

Selina a Lázár-kút miatt tért vissza Gothambe, szökött meg a Ligától, és próbált szövetségre lépni Jokerrel. Tudta, hogy a Liga utána jön, és Joker serege az útjukat állhatja, amíg ő bevégzi a küldetést. A haldokló húgát viszi el a beüzemelt kúthoz, és adja vissza neki az egészségét. Ám ő maga belehal a sérüléseibe.

Luke nem engedi el, Méregcsókkal a kútba teszik, és visszahozzák. Mindenki megköti a maga szövetségeit: Selina az alvilágban marad, összeköltözik Méregcsókkal és alkut köt Luke-kal, hogy együtt keresik Gotham megváltását. Újra a testvére életének része lehet, aki marad a nevelőszüleivel, de már vannak közös programjaik. Harley orvoshoz kezd járni, hogy leszámoljon a Joker iránti megszállottságával, aki visszakerül az Arkham falai közé.

Viszonyba bonyolódó, múlt sebeit begyógyító, szerelmes.

Lucian még csak a húszas éveiben jár, de már mindent elért, amit csak akarhatott. A vállalatával milliókat keres, jó a szakmájában és szereti is. A nők bomlanak érte, nem esik nehezére egyik szép nőtől haladni a másikig. Érzelmekre rég nem vágyik, megtanulta, hogy a nőktől csak alkalmi kalandot várjon. Egy volt szeretőt kellene lekoptatnia, ezért a barátján keresztül egy estére hivatalos kísérőt vesz igénybe. Lia érkezik, a csinos egyetemista, aki a tandíját keresi meg ezzel a munkával, és szigorúan csak kísérő, semmi extra. A férfinak megtetszik a lány, és meg akarja kapni. Lia nem sokáig képes ellenállni neki, de mindkettejüket meglepi, milyen intenzitással válnak a dolgok egyre komolyabbá köztük. Lia első igazi kapcsolata ez, a férfi képes lehet feledtetni vele a családi borzalmakat. Lucian pedig egy olyan nő oldalára kerül, akit merhet szeretni. De ez elég, ha a múlt utánuk nyúl?

Leírtam már nem egyszer, mivel tudnak kiakasztani az erotikus – romantikus regények, amelyek miatt eléggé alulértékelem a zsánert, bár olvasok ilyeneket. Vegyük is csak sorra: szerelemnek neveznek valamit, ami inkább csak szexualitás. A trágár nyelvezet. Feleslegesen sok szexjelenet. Egyszerű szereplők. Kiszámítható cselekmény. Talán nem hagytam ki semmit. A helyzet az, hogy a Megjelölve mindezeket hozza, és mégsem tudtam utálni. Mi több, addig el merek menni, hogy ha a kezemben lenne a folytatás, örömmel olvasnám is.

Tény, sok benne a szex. Onnantól kezdve, hogy Lucian elcsábítja a lányt, rendszeresen része az életüknek, hogy egymásnak esnek. Bírtam is, hogy Lia barátnője ki is mondja az elején, hogy Lia dugópajtást talált magának. A lány ugyan gyorsan szerelmesnek érzi magát, de legalább Lucian nem csinál úgy az elejétől, mintha ez lenne a végzetes és nagy szerelem az életében. Mire addig jutnak, hogy valóban párként léteznek és el is kezdik efelé alakítani a kapcsolatuk, van más is köztük, mint szex. Beszélgetnek, ismerkednek, és olyan dolgokat mondanak el egymásnak, amit másnak nem.

Így még azt is le tudtam nyelni, hogy helyenként kifejezetten a szürke 50 idéződött meg. Lucian alakjában nagyon sok van Christian Grey karakteréből és még szex poén is akad olyan, amiből egyből az a sorozat ugrott be.

A karakterek nem túl bonyolultak, viszont mindkét főszereplőnek van egy komolyabb trauma a múltjában. Talán azért is tudott megfogni a sztori, mert ez úgy van megírva, hogy nagyon tudtam érte sajnálni őket, átéreztette velem a szerző. Egyszerűn drukkoltam nekik, hogy éljék túl, találjanak megint boldogságra, mert túl sokat szenvedtek már. Lia esete van most részletesen megírva, az anyjával és a többféleképpen is bántalmazó mostohaapjával.

Lucian történetéből viszont csak utalások vannak és töredékek – van rejtély, ami megint olyasmi, ami behúzott. Érdekel, mi is történt a múltban pontosan. Elméleteim vannak, de az a történet még várat magára. Fogadnék, hogy a második kötetben ez következik.

Igen, lehet tudni az elejétől, hogy ők lesznek egymásnak a nagy Ő, és merre haladnak az események. Azért Landon szervíroz más fogásokat is, pl. a bírósági ügy és ami abból majd kisül, azt nem vártam előre. Így az csak félig igaz, hogy mindent előre lehetett itt sejteni. Szerelmi téren igaz, de Landon mást is tett a kötetébe.

Végül, a trágárság. Erre nincs mentség, benne van, bántja a szemem és pont. Még akkor is, ha az nem lep meg, hogy egy ennyire erotika felé vitt történet trágárabb.

Nem most fejtem meg a titkot, de tény, hogy a jellemzői alapján utálhatnám, de ezt bírtam.

Landon: Megjelölve - Mint romantikus: 75% tragikus sorsú szereplők, nagy szenvedélyek, kellően rejtélyes is.

Szubjektíven: 70% papíron ki nem állhatnám, de igazság szerint még tetszett is. Fehér holló?