Már szemezek az Emelkedéssel, úgyhogy jár az agyam a Stephen King történeteken.
Elég sokat filmesítettek is, máig ez az egyik kedvencem. A Tortúra.
Amiben egy sikeres szerző autóbalesetet szenved, szerencsére (?) egy rajongó rátalál. Csak éppen a nő nem túl boldog attól, hogy írónk megölte a kedvenc karakterét... Kathy Bates itt zseniális.
Politikai játszmás, mágikus, hatalomért küzdő.
Owen szerencsésen beilleszkedett a királyi udvarba. A Forrás kegyeltje, egyben képzett lovag is lett 17 éves korára. Igaz, a képessége más, mint amit a világ és a király gondol. Ők még mindig abban a hitben vannak, Owen a jövőről kap látomásokat. Valójában a Forrás gyakran megmondja neki, ki 
mond igazat, és ha koncentrál, meglátja bárkinek és bárminek a gyenge pontját. Szükség is lesz a képességére, hiszen megint háború fenyeget. Felbukkan egy fiatalember, aki azt állítja, ő az elveszett Eyric herceg, akit nem sikerült meggyilkolni gyermekként, és most kéri vissza a trónját. Háborúba kell menni, és szövetségeket kell kovácsolni. Ki mond igazat? És mi történik, ha a hatalmi játszmák része egy olyan elrendezett esküvő, mely elválasztja egymástól Owent és Evie-t, akik legjobb barátból szerelmesek lettek? Mennyi kell, hogy Severn király azzá váljon, aminek tartják: szörnyeteggé?
Nem sűrűn akad alternatív történelmi regény a kezembe. Card Fáklya-sorozata, és volt egy olyan Lady Jane is, amiben emberek képesek voltak állattá alakulni, és Tudor Edward nem halt meg gyerekként. Ha már Tudor-kor. Ez a regény is abba a világba visz, csak alternatív vonalon és egy kis mágiával fűszerezve.
Pontosabban, egy olyan világot mutat be, ahol nem emelkedett fel a Tudor-ház. Hiszen Richard, aki itt Severn, megnyerte a csatáját, nem kellett koronáját kínálnia egy lóért. Király lett, aki túszul tartja a testvérei gyerekeit, de a bátyja fiait elvesztette. Nem ő volt a gyilkos merénylő, bár mindenki annak tartja.
Egy sorozat második kötete, de annyira messze vagyunk időben is az első résztől, hogy akár itt is bele lehet kapcsolódni. A kevés múltbeli utalás miatt, meg az élvezet kedvéért érdemes az első részt is elolvasni, de akár itt is bele lehet kapcsolódni.
Ötletes, teljesen megvett, ahogy Wheeler elképzelte az alternatív történelmet. Igaz, hogy fantasy környezetbe helyezte és ebben a világban mágia is létezik, de teljesen felismerhetőek a történelmi fordulatok és személyek. (Aki képben van a Tudor-korral és a Rózsák háborújával, tényleg könnyen be tud kapcsolódni, plusz, folyamatosan szórakozhat azon, mennyire forgatja át ide az eseményeket Wheeler.) Még az is összejön neki, hogy a Tudor-kor egy részének történeteit ide hozza, felismerhetően, annak ellenére, hogy más az alaphelyzet, hiszen más ül a trónon. Vagyis, Eyric szála – az egyik kedvencem a regényben, és valami kis elégtétel is, mert konkrétan sajnáltam azt a fiút, akit Henrik elveszejtett. Itt sem jut neki happy end, de elindul valami a történetéből és a nagyobb kép szerint van még remény.
Anglia. Mágia. Kinek mi ugrik be? Nekem Arthur, Merlin – az egyik kedvenc mitológiám az övék, így nagyon feldobott, hogy ezt is behozza a szerző. Nem véletlenül hívták a valóságban is az első Tudor örököst Arthurnak. Akkor nagyon élt az a hit, amit itt is bedob a szerző. A legendás király visszatér majd – csak itt Arthur helyett Andrew a neve. Azt már most imádom, amit ezen a vonalon betett a szerző, pedig a 3. kötetben lesz kibontva.
De vissza a jelen eseményeire! A keret, a fantasy és alternatív történelem remekül működik. Owen már nem gyerek, éles eszű fiatalember, akit nagyon megkedveltem. A döntései, a logikája, a képességei – remek regényhős, akinek még a belső vívódásai is lekötöttek. Plusz, jár a szerzőnek azért is egy pacsi, mert nem közhelyesen írta a szerelmi szálat. Pedig úgy tűnt, a tipikus történet ismétlődik. Wheeler képes behúzni egy gyomrost, és meglepni.
Széles érzelmi skálán játszik, mert nem enged olyan egyszerűen gondolkodni a szereplőkről, hogy jók vagy rosszak. Talán csak Evie és Owen ilyen jók, de mindenki más sokszínűbb és izgalmasabb. A hősök meg jók úgy, hogy ennyire jók.
Az első rész nem fogott meg ennyire, de ez most nagyon elkapott. Hol is a 3. rész?
Wheeler: A tolvaj lánya – Mint fantasy: 85% ötletes világ, nagyon szerethető karakterek kalandjain keresztül.
Szubjektíven: 95% imádtam, ahogy fantasy világba keveredett egy alternatív történelem!
Az ilyen sebek sosem gyógyulnak be, de nagyanyám azt tanította nekünk, hogy a sebek nem feltétlenül pusztítják el az embert. Nem az élet sebei a fontosak, hanem az, hogy mit teszünk velük. (Longo: Hitler és a Habsburgok)
-Szegény Finnick. Életedben elöször nem nézel ki dögösen, mi? – szívatom.
-Úgy valahogy. Ez az érzés mindenesetre ismeretlen számomra. Te hogy bírtad ennyi éven át? – kérdezi.
-Nem néztem tükörbe. Ne aggódj, majd megszokod – mondom.
-Csak ha nem kell állandóan a képedet bámulnom – vigyorog. (Collins: Futótűz)
A halál nem értelem nélkül való. Az az értelmetlen, ha nem élhetünk szabadon, Darrow. Az az értelmetlen, ha a félelem láncában vergődve élünk, ha rettegünk a veszteségektől, a haláltól. (Brown: Vörös lázadás)
Eddig még sosem tűnt fel, mennyire ismeretlenek lehetnek a csillagok. (Kaufman&Spooner: Lehullott csillagok)
Ha állandóan csak mérlegelsz, és azon töröd a fejed, mi lett volna, ha… Elfelejtesz élni. (Roberts: Mézes puszedli)
A szerelem vakmerővé tesz. Olyan tulajdonságaidat hozza elő, amiket a józan ész és a félelem általában eltemet benned. Mert a szerelem egyszerre önzetlen és önző. (Grey: Ezzel a szívvel)
Konyhát építő, szerelmes, sikeremberes.
Summer a terültén a legjobb. Ő az a cukrász, akiért magángépet küldenek, és vagyonokat fizetnek egyetlen születésnapi tortáért. Művész, akinek minden édessége kulináris élmény. Blake egy szállodaláncot örökölt, és a sikeres vállalatot még kiemelkedőbbé tette. A legjobbakkal dolgozik, és nem éri be a tökéletesnél kevesebbel. Amikor az egyik hotel étterme nagyon leromlik, cselekednie kell. A legjobb Summer, őt akarja megnyerni séfnek. A személyes találkozó után már biztos benne, 
hogy kell neki a nő. Nem csak a konyhában, de az ágyában is. A vonzalom megvan, és Blake mindig megszerzi, amit akar. Arra azonban sem Summer, sem Blake nem számítanak, milyen fontosak kezdenek lenni egymásnak. A két ember, aki eddig mindig magányos farkas volt, most valami újra talált rá, egymással. Blake már a jövőjük tervezi, csak a nőt kell meggyőznie.
Néha nem akar az ember újat olvasni, csak elmerülni egy zsánerbe, annak minden tipikus eleme közé, amit szeret. Ha bejönne nekem a romantikus irodalom, ez a regény pont ilyen lenne. Semmi újítás, minden a rajongók szájíze szerint, iparos munka jó minőségben. Nem tartozom a nyálregény rajongók közé, így én legfeljebb csak értékelni tudom, hogy milyen biztosan hozza ezt a szintet a szerző.
Nora Roberts nem véletlenül ad el annyi regényt ebben a zsánerben. Ez a regénye is nagyon könnyed, abszolút úgy éreztem, hogy minden erőfeszítés nélkül, megerőltetés nélkül és gyorsan írja. Érezni rajta, hogy ez ujjgyakorlat, amiben gyorsan összekeveri a romantika összetevőit, és már tálalja is a rózsaszín desszertet az olvasóknak.
Maga a cselekmény nem is fontos. Hiába tudjuk, hogy egy menő konyhát állítanak fel, ebből ténylegesen nem sokat látunk. A háttérben maradnak ezen események, csak az a fontos, ami Summer és Blake között történik. Van keret, de majdnem meg is lehet kérdezni, minek? Persze, kell lennie. Ha csak egy szerelmi egymásra találást kapnánk, az unalmas lenne.
Hiszen ebben a kapcsolatban nincsenek bukkanók. Két szép és sikeres ember, akik azonnal egymásra kattannak. Summer talán kéreti magát az elején, de nem sokat. Pillanatok alatt lesznek szeretők, majd már családalapításon jár Blake esze. Nagyon gyorsan haladnak az események, és nem látjuk a kapcsolat fejlődését, az érzelmek mélyülését, hanem a szerző ezeket kijelenti és evidenciaként kezeli.
Az összes konfliktus kimerül annyiban, hogy Summer fél elköteleződni. De elég 1-2 fejezet, és a szerző már vissza is tért a romantika bárányfelhői közé.
A két főszereplő is nyálregény tipikus hős. Nem lehet bennük hibát találni. Irigylésre méltó küllem? Alap. Ha nem lennének ennyire ragyogóan, hogyan vibrálna köztük az első pillantástól kezdve a szexuális feszültség? Sikeresek, naná. Ki ne szeretne gazdagokról és szépekről olvasni, akik a szakmájuk legjobbjai? Minimális hiba – mégis, mi? Nem jöttem rá. Summer nem ugrik egyből Blake nyakába, amikor az a kezét kéri. Ennyi. Az anyja jó pár válása után nem tud bízni a házasság eszméjében, szimpla gyakorlati tapasztalat. Gyorsan orvosolják itt, szóval, ezt sem tudnám hibaként beírni.
A humort és külső segítséget a mellékszereplők nyújtanak, és talán ez az, amiben Roberts jó. Pár vonással karakteres és szerethető mellékalakokat hoz be a történetbe, akiket tényleg lehet kedvelni, mosolyogni velük. Ők sem egy pszichés tanulmány alapjai, de színt adnak a különben pártáncra emlékeztető történetnek.
A stílusa is a szokott. Könnyed, szórakoztató, nem teljesen nyálas romantikus. Pont kényelmes annak, aki ezt szereti.
Azért valami plusz, valami új kellett volna bele, de ujjgyakorlatnak megtette a szerzőtől.
Roberts: Mézes puszedli - Mint romantikus: 55% kiszámítható, de hangulatos darab, ami pont azt nyújtja, amit mutat.
Szubjektíven: 50% nem fáj olvasni, de se meglepni, se igazán lekötni nem tudott. Tipikus.
5: Andrews: Törött tükör – ikrek voltak, két lány, akik látszólag teljesen ugyanúgy néztek ki. Az anyjuk erre is nevelte őket: ők egyek. Az egyik lány azonban képtelen volt így élni, és a testvére ellen fordult. Megszervezett egy emberrablást, mintha megszökne a szerelmével – de a testvérét küldte maga helyett, aki így egy eszelős fogságába esett, míg a nővére élvezhette az egykék életét. De a rendőrségnek valami gyanús…
4: Delaney: Játssz velem – az FBI szerint Patrick egy megfontolt sorozatgyilkos, aki legutóbb a feleségével végzett, de bizonyítani nem tudják. Így hajmeresztő tervet eszelnek ki: felbérelnek egy színésznőt, hogy testesítse meg a Nőt a férfi számára. Férkőzzön a közelébe, szerezzen bizonyítékot. De ki játszik kivel? Mi van, ha Claire beleszeret a férfiba? Lehet, hogy nem is ő a gyilkos? Vagy mégis?
3: Koontz: Jane Hawk – sorozat: Jane Hawk FBI ügynök volt, egy egykori tengerészgyalogos boldog felesége. A férje öngyilkossága után azonban egy összeesküvés-elmélet nyomába eredt. Tudta, hogy a férje sosem végzett volna magával. Valakik rávették erre, és Jane nem nyugszik, amíg nem fizetnek meg érte. A nyúl ürege azonban sokkal mélyebb, mint Jane valaha is gondolta volna.
2: Pratt: Egy ártatlan ügyfél – Joe már kiábrándult a jogi szakmából. Jó védőügyvéd, de már szeretne, legalább egyszer olyan embert védeni, aki valóban ártatlan. Amikor egy prédikátort megölnek, és a vádlott egy fiatal lány, a nő szemébe nézve Joe benne tud hinni. Végre 
egy olyan ügyért harcolhat, amiben hisz is. Az ügy elindul, és egyre jönnek a váratlan fordulatok a tárgyalóteremben és azon kívül is.
1: Romig: Fény 1-2 – a Fény egy vallási közösség, vagy inkább szekta? Egy újságírónő a nyomukba ered, miután jó barátnője rejtélyesen eltűnik. Egy autóbalesetet elszenvedett asszony tér magához a Fényben. Nem emlékszik semmire, a saját nevére sem, nemhogy a férjére. Ahogy kezd felépülni, egyre több kérdése van, de itt nem díjazzák a kérdéseket. A férjében bízhat, beleszerethet újra, vagy ő is része a hazugságoknak?
Nyomozós, sorozatgyilkosos, magánéleti válságos.
Mia készen áll új életet kezdeni, és maga mögött hagyni a rendőrséget. Túl van egy klinikai kezelésen, és a barátai meghívták egy kellemes, trópusi hajózásra. Indulás előtt azonban Holger Munch kér egy szívességet. Egy fiatal balerina megfagyott tetemére találtak egy tóban, mellette egy régimódi 
fényképezőgép és egy mesekönyv kiszabott lapja. Mia megnézi a helyszínt, és a kamerába egy számot fedez fel belevésve. Valami nagyon nem stimmel itt, Mia képtelen elutazni. Újra összeáll a csapat és megkezdődik a nyomozás. Mikor újabb holttest kerül elő, újabb számra bukkannak. Igyekeznek rátalálni, mi köti össze az áldozatokat. Közben Mia múltjának újabb árnya bukkan elő: a drogos, aki felelőssé tehető Mia nővérének haláláért. Ahogy egyre személyesebb az ügy, a nyomozók maguk is úgy sodródnak az összeomlás határára.
Samuel Bjork norvég szerző, aki ezzel a sorozatával került fel a skandináv krimi szerzők sikeresebb tagjai közé. Nem véletlen, hogy nem más hősökről, hanem Mia és Holger újabb és újabb ügyeiről ír.
Az Őzike a harmadik a sorban, és most is kínálja mindazt, ami a szerző védjegye. Most is olyan gyilkossal állnak szemben a nyomozók, aki annyira másként gondolkozik, annyira színházat rendez, hogy nem csak egy egész egységet állítanak rá, de Mia is újra színre lép. Akinek megvan az a képesség, hogy érzelmileg azonosuljon az esetekkel, gyilkossal.
Mia még mindig elátkozott figura. Van abban valami mélyen tragikus, mennyire jó abban, amit csinál, de az mennyire önpusztító a számára. Kicsit olyan, mint Will, Hannibal Lecter ellenlábasa. Már szinte természetfeletti, amit meglát a helyszínekben és a gyilkosból kikövetkeztet, de a nagy empátia belülről teszi tönkre. Túlságosan belemerül minden ügybe, érzelmileg megviseli, depressziós. Ehhez hozzájön az indítéka is, ahogy máig hibáztatja és bünteti magát az ikre haláláért. Talán ez az a vonal, amiből a harmadik kötetre nagyon elegem lett. Ha már kezd jobban lenni, valami visszalöki, és megint a nővérén és az öngyilkosságon jár az esze. Arról már nem is akarok elmélkedni, hogy ez az ügy mennyire válik majd személyessé, és hogy kanyarodik vissza Mia gyökereihez. Röviden, nekem már túl sok volt ebből a családi drámából.
Nem mintha Holger családi élete jobb lenne. Ugyanazokat a köröket futja ő is, mint Mia. Vissza akarna hozni valamit, ami már elveszett és ettől szenved.
Szerencsére itt egy komplex csapattal dolgoznak együtt, és a többi nyomozó között akad, aki egészségesebb életet tud élni. Nem véletlenül a hacker a kedvencem, aki a törvény másik oldaláról állt át, megtalálta itt a helyét, és miközben egyre jobb rendőr lett, családot is alapított és rendben van az élete. Üdítő Holger és Mia szenvedései után.
A csapat különben is fontos. Holger vezeti őket, Mia a megérzéseivel irányban tartja őket, és mindenki hozzáteszi, amiben jó. Ha már a kedvencemnél maradunk, ő olyan adatokat is megtalál a számítógépes rendszereken, melyekre más nem bukkanna rá. Így a teljes csapat kell az ügy megoldásához, ez nem egyszemélyes háború a gyilkos ellen.
Pörögnek az események, a nyomozás gyorsan elvezet a regény végére. Talán csak azt sajnáltam, aki a gyilkos személye és az indítéka. Valami más vonal jobban tetszett volna, nem mindig Mia múltjába kellene belemerülni. Van meglepetés, működik a csavar is, mégis csalódott voltam tőle.
Megvan tehát a tragikus sorsú, nyomorult és egyben zseniális nyomozó. Megvan a sötét hangulat, az önpusztítás és fájdalom áthatja a lapokat. A társadalmi üzenet, ami azért kicsit hibádzik, de nem bántam. Ez így is egy jó skandináv krimi volt.
Bjork: Őzike – Mint skandináv krimi: 70% az ügy érdekes, Mia továbbra is különös hősnő. Sötét a hangulata.
Szubjektíven: 65% a megoldása az ügynek nagyon nem tetszett, különben bírtam.
Április
20. Gaura: Vámpírok múzsája - fantasy 4,5
21. Costeloe: Eldobott gyerekek - családregény 4
22. Ellison: Hazudj nekem! - thriller 4
23. Collins: Futótűz - YA disztópia 5
24. Longo: Hitler és a Habsburgok - dokumentumregény 5
25. Grey: Ezzel a szívvel - romantikus 2,5
Kaufman & Spooner: Lehullott csillagok - YA disztópia 4,5
26. May: Szex és hatalom - strandkönyv 3
Brown: Vörös lázadás - sci-fi 5
Bele sem akarok gondolni, hogy ezzel majdnem vége az áprilisnak is.
Jövőbeli, beépülő, rendszer ellen küzdő, játszmás.
A Földön már nem lehet élni, az emberiség reménye, ha sikerül kolonizálni a Mars bolygót. A Mars mélyén bányászok csoportjai dolgoznak keményen, arany felügyelők irányítása alatt, hogy egy napon megvalósulhasson egy jobb élet. Darrow 17 éves, fiatal kora ellenére az egyik legjobb a fúrók között. Amikor a feleségével egy kertbe szöknek be, hogy pár percre kiszabaduljanak a napi robotból, Darrow büntetésből korbácsolást kap, amit az arany vezér is végignéz, és közvetítik a többi kolónia felé is. Eo kihasználja a lehetőséget, és elénekel egy dalt, amiért tudja, hogy kivégzik. Így is tesznek. A párját eltemető Darrow tudja, hogy ezért felakasztják majd, de a lány nélkül nem akar élni. Az Árész fiai, egy az aranyak ellen lázadó csoport azonban megmenti az életét, és a bosszúnál többet ajánlanak neki. Igazságot. Megmutatják, hogy a Mars már meghódítva, az aranyak luxusban élnek odalent, és a vörösöket tudatlanságban és rabszolgaságban tartják. Darrow megkapja az esélyt, hogy beépüljön közéjük, végigjárja az iskoláik, és belülről tegye tönkre a rendszert.
Ha ebbe belelendülök, akkor egy rajongói levelet fogok összehozni. Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és újraolvasva ugyanannyira, ha nem jobban tudok érte rajongani, mint korábban. Pedig próbálom visszafogni magam, és kicsit reálisabban szemlélni a regényt, de nincs hozzá nagy kedvem. Azt hiszem, ez olyan eset, amikor az objektív nézőpont a kukába van hajítva, és még csak nem is sajnálom.
A történet ifjúsági regénynek indul, fiatal szereplőkkel, erős családi kötelékekkel és egy versennyel, hogy a saját csoportjuknak jobb körülményeket nyerjenek. Darrow tele van már itt szimpatikus tulajdonságokkal: hűséges, merész, a szakmájában a legjobb. A nem szokványos környezet, a Mars mélyén egy bányásztelepen, ad neki már itt valami plusz tartalmat. Nagyon más ez, mint egy középiskola vagy napjaink világa.
A történet azonban pillanatok alatt rákapcsol, és máris egy sci-fi disztópiában találjuk magunkat, ahol az uralkodó aranyak létrehozták a maguk álomvilágát. Ők állnak a társadalom csúcsán, amit színek szerint osztottak fel. Pl. a vörösek a rabszolgák, akik még azt sem tudják, hogy rabszolgák. A rózsaszínek a prostituáltak és a szórakoztatásukra létező lakosság. A szürkék szinte harci robotok. Megismerjük ezt a világot alulról, egy vörös szemével, annak minden igazságtalanságával. A római utalásokkal… remekek. Brown megmutatja az Árész fiai célkitűzéseit, ami több puszta forradalom kirobbantásánál.
Darrow átalakul, már ez is izgalmas, majd jön az iskola. Máris akció sci-fiben vagyunk, hiszen az aranyak az Akadémián nagyban játszanak Éhezők viadalát ötvözve a Honfoglalóval. Csapatokra osztják őket, és egymás területeit és csapatait kell meghódítani.
Így Darrow belülről is megismeri az aranyak világát, ami egyszerre lenyűgöző és végtelenül korrupt. Kalandok vannak, egy háborút kell megvívni, miközben rengeteg remek szereplőt ismerünk meg. A Sakáltól kezdve Musztángon át Sevróig rajongani lehet értük, még a gonosz karakterek is nagyon összetettek és érthetőek.
Izgalmas, ahogy Darrow több kettősséggel is gyötrődik. Ő egy Vörös, gyűlölnie kellene, akik közép beépül, de ő pont azokat az értékeket birtokolja, amitől egy Arany naggyá lehet. Meglátja ebben a rendszerben is az értéket, barátai lesznek, miközben pontosan tudja, hogy neki kell mindezt tönkre tennie. Már itt megvan ennek a belső feszültsége, az áldozatok sora.
Van tehát egy összetett világunk, tele disztópia elemekkel. Azzal a plusszal, hogy itt nem simán háborúzni akarnak, rendszert váltani, ami nem csak a pusztításról szól. Vannak nagyon karakteres hősök és antihősök. Az egész cselekmény izgalmas és fordulatos, hol kegyetlen, hol felemelő és drámai betétekkel. Nem fogok hibákra vadászni benne, nem is akarok. Simán élvezem, hogy újra belemerülök ebbe a világba.
Brown: Vörös lázadás - Mint sci-fi: 100% disztópia, kaland és jól kitalált világ emlékezetes hősökkel, szórakoztatóan.
Szubjektíven: 100% szeretem a világát, a karaktereit és a konfliktusait is. Simán rajongok.
Egy világ, ahol a vámpírok voltak az urak, de már kihalóban vannak. Ahol egy nagyúr és egy halandó lány egymásba szeretnek, és a család bárkit felbérel, hogy még emberként visszakapják a lányt.
Egy félig ember, félig vámpír küzdelmei, aki örök harcra és magányra ítéltetett.
Kikuchi mangáját szerettem, ez az animáció annyira nem jött be. Pozitívabb véget adtak neki, ezzel sok mindent elvéve az eredeti erényeiből.