Régi bűnökért fizető, nyomozó, az idővel versenyt futó.

Eve különös ügyet kap – a gyilkos hívja fel, és ad neki egy rejtvényt. Megfejti, de a helyszínre már későn érkezik. Az ír származású üzletember halott. Eve már akkor sejti, hogy ez személyes ügy lesz, amikor a férje, Roarke reakcióhát látja az áldozat nevére és a halálának módjára. (Feldarabolták és kibelezték.) Újabb hívás és rejtvény a gyilkostól, aki úgy érzi, Isten munkáját végzi és jogos büntetéseket oszt. Eve újfent csak a holttestet találja meg, szintén egy ír férfi, és Roarke őt is ismerte. A férfi kénytelen beavatni a feleségét a múltjába: hogy hosszú évekkel korábban történt megtorlásba. Az inasa, Summerset akkor még a társa volt, akinek volt egy szép, ártatlan 14 éves lánya. Marlena szerelmes lett Roarke-be, és a visszautasítás után rossz társaságba keveredett. Meggyilkolták, hogy Roarke szenvedjen. Ő bosszút állt – és most valaki ezért állna bosszút rajta, és a nyomok Summerset felé vezetnek. Eve versenyt fut a gyilkossal és az idővel, hogy igazságot szolgáltasson és a férjét is megvédje.

Ezen a sorozaton remekül nyomon követhető, hogy Nora Roberts hogyan fejlődött, mint krimi szerző. Az elején sokkal erősebb volt a szerelmi vonal, és krimis románcot tálalt nekünk. Most viszont egyértelműen krimit olvashatunk, amiben van szerelmi szál is.

Mivel ehhez kapcsolódik a rossz élményen, ezzel fogom kezdeni. Roarke és Eve házasok, és nagy főfokon ég a kapcsolatuk. Bár nem ez van a fókuszban, Robb koncentrál arra, hogy az intim pillanataik, ahogy szükségük van egymásra és a köztük levő szenvedély ott legyen a lapokon. Egy részről üdítő, hogy nem azt olvassuk, hogyan jön egy pár össze, hanem a kapcsolatuk működésére látunk rá. Másrészt, krimihez képest sok a szex. Nem csak arra használja Robb, hogy a köztük levő vágyakat kifejezze, de menekülési mód is ez náluk. Eve fáradt, feszült, gyötrődik – tuti, hogy Roarke segíteni akar, és egymáson kötnek ki. Hála égnek legalább nem light pornó, de így is zavart már egy ponton, hányszor esnek egymásnak.

De ezt letudtuk, így nézhetjük azt, amit szerettem ebben a regényben. Az egyik a krimi felépítése. Ahogy Eve beleássa magát az ügybe, próbálja megtalálni a gyilkost, Roarke múltjából is egyre többet tudunk meg. Egy idősík van, mégis, a múlt felé is nyílik egy ablak, amin be szabad most lesni. Plusz feszültséget ad neki, hogy a páros és az inasuk is veszélyben van, így személyes is a nyomozás, nagyok a tétek. A gyilkos sem a semmiből jön, logikus és szépen levezetett, mit, miért és hogyan csinált. Ezt egy krimiben mindig díjazom.

Robb most is erős karakterek ábrázolásában. Bár Eve és Roarke nem kapnak új mélységeket, amiket tudunk róluk, a szenvedéseikről és a lényegükről, ahhoz hűek mostani tetteik is. Talán csak annyi, hogy Eve egyre jobban be tudja ismerni, mennyire fontos neki a férje. Most olyat is megtesz érte, amit korábban nem vállalt volna be: elhallgat dolgokat, hagy gyilkosságokat a feledésbe merülni, mert a törvény és az igazság nem feltétlenül egy, ami a nőnek új.

De igazából a mellékszereplőket akartam kiemelni. Peabody már régi ismerősnek számít, és most is jól működik Eve mellett. McNab, az informatikusnak is megvannak a maga nagy percei. Azon mindig jókat mosolyogtam, amikor Roarke felszerelésére és technikai eszközeire folyatja a nyálát. Amikor Eve új felszerelést kap általa, és ő nagyon is önként jelentkezik, hogy üzembe helyezhesse… kész.

Ez lesz a következő pont. A humor és a stílus. Talán eddig ez volt a sorozatból a legjobban megírt rész. Tele van szellemes párbeszédekkel, és akár idézhető, pörgős szóváltásokkal. Humoros, frappáns és szórakoztató.

Kriminek kiváló, csak az a furcsa, hogy mennyire a jövőbe van helyezve a cselekmény, és most a szokásosnál is jobban érezhetőbb, hogy nem is jövőbeli a környezet.

Egyre jobban kedvelem a sorozat, és pár dolgot leszámítva kifejezetten jól szórakoztam.

Robb: Halálos bosszú - Mint krimi: 90% pörgő események, furfangos gyilkos, és jól felépített nyomozás és nyomozó.

Szubjektíven: 75% a krimi rész tetszett – csak a jövő nem futurisztikus, sok a szerelmi jelenet.

Gyászoló, művészetért küzdő, szellemes.

George angol kamasz, aki az anyjával Ferrarában festményeket nézett a nyaraláson. Hamarosan az asszony meghal, és a fiúnak meg kell birkóznia a gyásszal. Nem is sejti, hogy a történetét egy szellem is követi. Ferrara óta Francescho a nyomában jár, és figyel. Maga sem érti, a lelke mitől éledt fel és miért ehhez a fiúhoz kötődik. Viszont, ahogy a nyomában van, a saját emlékei is megelevenednek. Egy életről az 1400-as években, amikor festőnek lenni hivatás volt. Amikor titkolnia kellett, ki ő és meg kellett felelnie a festőkről kialakított képnek, mert nem volt elég, hogy szépen rajzolt és festett. Amikor az egyetlen igaz barátját is majdnem elvesztette, amikor az megsejtette az igazat.

Ali Smith nem egy díjat nyert ezzel a regényével. Nem mondom, hogy ez nem tett kíváncsivá. Még akkor is, ha az egyetemi, de tulajdonképpen a gimnáziumi magyar emelt órák óta tisztában vagyok vele, hogy a kortárs szépirodalom nem tartozik a kedvenceim közé. Hiába, nekem túl fontos a történet és a követhető cselekmény.

Elméletben értem is, miért lett ez kritikus kedvenc regény. Egyrészt, központi témája a művészet. Francescho élete e körül forgott, és az ő történeteiben mindig felbukkan az alkotás, gyakran ennek érzelmi vetületei is. Ez még tetszett is, szeretem az alkotós és feltalálós regényeket. Az pedig mindegy, hogy pl. Chanel alkot meg egy parfümöt, vagy Leonardo egy festményt, esetleg a kőbaltás ember jön rá, hogy mire nem jó egy húr és egy hajlított bot. Itt pedig festenek, egy olyan korban, ami közel áll a szívemhez.

Nyelvezetében is érzékeltetik, hogy ez egy másik, elmúlt kor. Nehezebb, összetettebb, patinásabb mondatokból áll össze a regény eme része, nem egyszer olyan szókinccsel, ami ma nem megszokott. Az olvasás nem lesz ettől könnyebb, de mint szépirodalmi alkotás, értéket tesz hozzá a forma.

Amit akkor is tartok, ha George ellenben túl köznyelvi részeket kap. Ez sokkal jobban taszított, mint a régiesebb szöveg kifejezései vagy bonyolultabb szerkezetei. Értem, egy kamaszfiú nyelvezetét adja vissza, de egyszerűen nem tetszett. Legalább a köznyelvi norma, amit várok egy könyvben, és a második része a kötetnek alatta van.

A cím is egy olyan játékra utal, ami duplázza a regényt. A szellem és az élő kettőssége, annak a rejtélye, hogy mi köti össze ezt a két karaktert. De Francescho életében is megvan ez a duplikálás: egyrészt, a korban a művész férfi. Francescho is férfiként él, férfi énképe van. Ugyanakkor a sorok között nem egy utalás van arra, hogy valójában ő nem férfi. Nő, akit a tehetsége művészi létre, de a neme másra kárhoztat. Így az ő személyében is megjelenik, hogyan lehet mindkettő. A válasz különben nem születik meg, ő még nem lehet mindkettő. Művész vagy asszony. Mivel George a festményét nézi kezdetben, nem kérdés melyiket választotta.

Ezzel a témával kortárs is, aktuális is, hiszen még napjainkban is komoly téma a nemek közti egyenlőség. Szimpatikus, hogy nincs erőltetve a téma, természetesen adja magát.

Vagyis, intellektuálisan értékeltem a könyvet, de különben rühelltem. Érteni akartam, amit nem lehet. Mi az összefüggés a két elbeszélő én között? Mi az egésznek az értelme? George részén kifejezetten szenvedtem, abban még annyi cselekményvezetést és eseménysort sem találtam, mint a kezdő részben.

Nem fogtak meg a szereplők sem.

Utálok ilyesmit leírni, de ennek a könyvnek a nagyját untam.

Most rájöttem, így nekem is sikerült kettőnek lennem. A kulturált agyam értékelte a könyvet, a hétköznapi én meg eléggé szenvedett tőle ugyanakkor.

Smith: Hogy lehetnél mindkettő - Mint kortárs: 70% van trükk a szerkezetben, téma a művészet, és két történet egyben.

Szubjektíven: 45% intellektuálisan értékelem, de élvezni nagyon nem tudtam. Furcsa volt.

Cím: Z – Zelda Fitzgerald regénye

Szerző: Therese Anne Fowler nálunk ezzel a kötettel debütál.

Műfaj: női, történelmi

Cselekmény: Zelda fiatal, csinos teremtés, aki találkozik az írói álmokat dédelgető F. Scott Fitzgeralddal. A lány apja eltiltaná őket egymástól, de a szerelem erősebb. Fitzgerald pedig megjelenik, és egy korszak hangjává válik. Zelda és F. Scott legendás páros lesz, a jazz korszak meghatározó egyéniségei.

Várható megjelenés: december elejére várható magyarul, az eredeti 2013-as.

Miért várós?

• A modern irodalomból F. Scott Fitzgerald az egyik kedvencem. Alig várom, hogy az életéről olvassak!
• Zelda is egyre nagyobb reflektorfényt kap, most majd kiderül, miért.
• Szeretem a zsánert, a Kossuth Kiadó meghatározó nőkről szóló regényeit is kedvelem. Ez valami olyasminek tűnik, mint ami abba a sorozatba is elférne.

Sorozatgyilkost üldöző, tárgyalótermi, rendőrös.

Harry Bosch nem olyan ember, aki ne vállalná fel a kemény döntéseket is. Amikor egy prostituált elmenekült egy kuncsaft elől, mert annyi sminket látott nála, hogy szerinte a Dollmaker gyilkosba botlott, Harry letartóztatná a férfit. Amikor a felszólítás ellenére gyanúsan mozdul, lelövi. Ezért aztán a férfi özvegye perbe is fogja a nyomozót, és nem akárki, a profi Honey Chandler képviseli a vádat. Bosch pontosan látja, milyen találatokat visznek be nekik. De nem ez a fő gondja: megjelent egy másik gyilkos, aki pont úgy öl, ahogy a Dollmaker. Olyan részleteket is ismer, amelyeket nem adtak ki a sajtónak. Tudja, hogy nem tévedett, a Dollmaker-t kapta el. De talán nem minden gyilkosságot ő követett el, van egy profi utánzója. Harry a gyilkos nyomába ered, miközben a magánéletében válság közeleg és Honey Chandler nagyon megkeseríti az életét a bíróságon.

Nem szívesen ismerem be, de ez az a sorozat, ahol kezdenek nagyon összekeveredni az emlékképeim innen-onnan. Mivel később kezdtem bele a sorozatba, mint ahogy elkezdték kiadni, eleve a későbbi részeket olvastam először. Ehhez hozzájött a sorozat is, amiben keverik a részeket. Majd újra megjelentek az első részek, és belekezdtem ezekbe is. Szóval néha már bajban vagyok, melyik emlékképem melyik formátumból származik.

Miért merült ez most fel bennem? Honey Chandler miatt, aki a sorozatban kiemelt mellékszereplő lett. Bosch lánya nála volt gyakornok, és Bosch-t is védte az utóbbi két évad egyikében. Ehhez képest most itt van a nő, Bosch ellen küzd, és ami történik vele… El persze nem mesélem, de megjegyzem, a regény lehetetlenné teszi azt, amit a sorozatban láttam. Ettől meg rossz érzésem van, mintha az orrom alá dörgölnék, hogy mekkora különbségek akadnak.

De ez az egyetlen, ami miatt rossz érzésem lehetett ezzel a kötettel kapcsolatban. A későbbiekben volt még olyan, amit nagyon szerettem, de a korai részek közül egyértelműen ez lett a kedvencem.

Hiszen, ez egy jó krimi! Van egy nyilvánvalónak gondolt sorozatgyilkos ügy, ami kap egy fordulatot és hirtelen egy kemény ügyben van nyakig Harry. Nem csak a korábbi munkáját kell felülvizsgálnia, de rá kell jönnie, mivel áll pontosan szemben. Másoló, tettestárs, vagy félrement az első nyomozás? Több szálon, másokat bevonva, okosan építkezik a szerző, végig fordulatokat adagolva.

Mindez egy kemény Los Angelesbe, amely akár egy noir háttere is lehetne. L.A. egyértelműen a bűn városa lett, amelyben sötét dolgok harapóznak el. Harry szeret, de látja ezt az oldalát is, és küzd valami jobbért, miközben megéli a sötétséget is.

Nem Harry az egyetlen olyan karakter, akit ennyire érzéssel, összetetten hoz létre a szerző. Emberek, nem piedesztálra emelt hősök és mélybe rántott démonok. Ettől működik annyira Honey karaktere is, akiben olyan tűz van, mint Harryben is, csak neki mások a meggyőződései. Nem is csodálom, hogy a sorozat is behozta a karaktert.

Plusz, Connelly nagyon korrekt tárgyalótermi krimit is adott az olvasóknak. Hiszen Harry vádlottként ül a tárgyaláson, és a teljes folyamatot láthatjuk. A tanúk kihallgatását, a beszédeket, a tárgyalások mögötti munkákba is beleshetünk. Feszült és izgalmas, önmagában megállja a helyét – és mégis van mellette egy ütős, sorozatgyilkosos krimi is. A kettő együtt teszi kimagaslóvá a sorozat eme kötetét.

Rendkívül feszes, frappáns a szöveg is. A párbeszédek élesek és pörögnek, a tárgyalótermi részek még rá tudnak tenni egy lapáttal.

Van benne jó krimi, még jobb bírósági részek, szép leírások, Honey Chandler és Harry Bosch. Komor világú, de letehetetlen és minőségi krimi.

Connelly: Feslett szőke - Mint krimi: 100% izgalmas és jól felépített. Erős karakterek, jó csavarok, minőségi bírósági.

Szubjektíven: 95% kicsit komorabb a kelleténél, de a tárgyalótermi részek falatták velem.

Sorozat cselekményét ismertető, írószobába vezető, humoros.

A Dream On siker volt az HBO csatornán, de a sorozat véget érte után az írók nem találták meg az új sikersorozat ötletet. Míg az egyikük meg nem látott egy kávézót, és el nem képzelte, egy baráti táraság hogy beszéli ki itt az életét és jelentik egymásnak a családot. Pont olyan sorozatokra volt igény, amivel a fiatalokat meg lehet fogni, így a Friends Like Us szkriptjét megvették, megkezdődhetett a munka. Egy stáb csiszolta tökéletesre a poénokat, miközben nagyban keresték a színészeket. Cox eredetileg Rachel szerepét kapta volna, de ő jobban szerette Monica figuráját. Aniston más sorozatba volt kötve. De lassan összeálltak, egyszerűsítették a címet, és mindenki érezte, valami nagy készül. Jöttek, láttak, robbantottak. A Jóbarátok világjelenség lett, és a csapat 10 éven át dolgozott a színvonal tartásáért.

Két dolog kell ahhoz, hogy ezt a könyvet valaki értékelni tudja. Az egyik, hogy nem is keveset mondd neki a Jóbarátok cím. Nem kell rajongónak lenni, nem kell szövegrészeket idézni belőle, és az sem gond, ha nem tudjuk, Rachel mikor milyen frizurát és ruhákat hordott. Viszont, az szinte elvárás, hogy végignéztük a 10 évadot, és képben vagyunk a fő vonallal.

Hiszen a könyv nagyon épít a nosztalgiára. Végigveszi a 10 évad vezető cselekményszálait – szinte egy tartalmi összefoglalója a történteknek, kiemelve, hogy miért így alakultak az események, honnan jöttek az ötletek és a poénok. Annyira visszaidézi a mérföldköveket, hogy időnként a szemem előtt futott a sorozat, és sok olyasmi is visszajött, amiről eddig azt gondoltam, elfelejtettem. Aki szerette ezt a sorozatot, azt a régi hangulatot megkapja.

Másrészt, érdekli a háttér. Hiszen a fő ötlete a könyvnek, hogy a kulisszák mögé enged kicsit belesni. Ezt leginkább a kötet elején éreztem, amikor íróktól kezdve a jelmezesen át a szereplőkig mindenkit megismerünk, mint a sorozatban dolgozó entitást. Ahogy a sorozat befutott, már inkább az írószoba trükkjei és a történet magyarázata következik. Ez is érdekes, de itt már voltak hiányérzeteim. Mintha leszűkült volna a tér az írószobára, a cselekményre. Hogy mi történt a színészekkel, milyen viszonyba voltak egymással vagy a beugrókkal, a feléjük áramló rajongás és sztárság hatásai, ilyesmik alig vagy nincsenek is a kötetben, és ezt hiányoltam.

Volt egy olyan érzetem egy ponton, hogy ez túl idilli. Annyira egyben voltak a színészek és a stáb a kötet szerint, amit nem érzek életszerűnek. Hol maradnak a viták és a botrányok? Mert 10 év alatt kellett, hogy legyenek. De Perry függőségén túl más nincs itt.

A kötet elejére és a végére vannak Austerlitz gondolatai becsempészve arról, hogy miben rejlett a sorozat titka, és miért gyakorol ma is nagy hatást a fiatalokra. Ez már kicsit az esszéket idézi, és szárazabb, de vannak benne érdekes gondolatok. Sok megállapítása egyezik azzal, amit én is gondolok. A legfontosabb, hogy ez a sorozat kezdte el a sitcom világot szappanoperásra venni. Ha nincs Jóbarátok, amelyben Rachel és Ross, majd Monica és Chandler szerelméért drukkolnak az emberek, nem lett volna Így jártam az anyátokkal és az Agymenők sem épülhetett volna arra, hogy a zsenik hogyan találnak szerelmet és élik a hétköznapokat a tudományon túli világban. Az Így jártam kapcsán volt egy felismerésem is: nagyon sokban épül a Jóbarátok elemeire, csak itt már megtehettek olyasmit, amit a Jóbarátok idilli világa nem engedett meg: Joey és Rachel nem lett pár, Barney és Robin igen.

A kötetet könnyű olvasni, két dolog miatt is. Nagyon sokat idéz a sorozatból, poénokat is, és az viszi előre a narratívát. Másrészt, Austerlitz téma iránti szeretete és lendülete átszövi az egészet, olvasmányos tőle a mű.

Nekem elsősorban a sorozatos hangulatkeltés volt meg, némi új ténnyel és új szempontokkal. Tényleg, fekete barátjuk nem is volt, ellenben a New girl csapatával…

Austerlitz: A Jóbarátok-generáció - Mint ismeretterjesztő: 60% a stílusa és a sorozat poénjai húzzák, de a háttér kevesebb benne.

Szubjektíven: 65% bekapcsolta a nosztalgia faktorom. Volt új infó is, és sok emlékem jött fel.

Mindenkinek véges az élete. Tudjuk, hogy meg fogunk halni. Csak az a kérdés, mikor. Az teszi elviselhetővé az életet, hogy erre nem tudjuk a választ. Mindenki az agya hátsó részébe száműzi a halál gondolatát, de amikor megtudod, hogy a vég közelebb lett, mint ahogyan valaha is képzelted, minden kitisztul. Az élet sokkal egyértelműbb lesz. (Maxlyn: Mi lesz velem?)

Nagy ajtók is nyílnak apró zsanérokon. (King: Az Intézet)

– Tehát az összes anatómiai beavatkozás ez alapján a félreértés alapján történt, és rossz arcot adtak Bernardnak. Ügy jött ki a sebészetről, hogy egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy szeretett volna.
– Meg kell kérdeznem, milyen színésszel keverte össze a nővér…
Kitty sóhajtott.
– Bermard célja az volt, hogy úgy fessen, mint Christian Bale, de a nővér Kristen Bellt hallott. (Kwan: Kőgazdag barátnő)

– Vagy éppen a harmadik erősítő hataloméhes diktátort csinál belőlem, és neked meg kell majd ölnöd.
– Hát igen, az elég kínos nászút lenne. (Bardugo: Pusztulás és felemelkedés)

A világ sohasem pusztul el. Vagy igen? Vajon a dinoszauruszok mit mondanának erről? (Bessenyei: A jövő harcosai)

– Szóval, vasárnaponként nem szoktál dolgozni, igaz? – kérdezte tőlem Dean, éa közben úgy tartotta maga mellett a kezét, mintha attól tartott volna, hogy a puszta érintésévek is elkaphat valamit Katie-től.
Ez nem tetszett.
Katie csak kuncogott, majd jégkékre festett körmű ujjait a feles pohárra kulcsolta.
– Vasárnaponként szabad, de ez még nem azt jelenti, hogy veled fogja tölteni a napot. Kivéve, ha Winchester a neved. – Aztán felvont szemöldökkel alaposan végigmustrálta a pasit, de úgy, hogy nekem a szám is tátva maradt a látványtól. – És te nagyon nem Dean Winchester vagy. (Armentrout: Zuhanj velem)

Fegyvernek teremtettek, és a fegyverek nem óvatosak. Csak célra tartják és szabadjára engedik őket. (Liu: Rejtek)

A régi emlékek csupán régi sebeket szakítanak fel. (Bowen: A toszkán gyermek)

Ami egykor megtörtént, ismét bekövetkezik… csak más formában. Ahhoz, hogy valaki jós legyen, a történelmet kell tanulmányoznia. (Liu: Rejtek)

Nehézségek mindig vannak, és mindig lesznek. Egyébként egy szóval sem ígértem, hogy sétagalopp lesz. (Modignani: Fekete hattyú)

Időutazós, árulót kereső, csapattá kovácsolódó, mítoszokat megismerő.

Erik és Marcell legjobb barátok. Iskolások, akiket bőven leköt, hogy túléljék a nagyobb fiúk támadó akcióit. Egy alkalommal éppen ezen dolgoznak, amikor segítségükre siet Erik mostohatestvére, a zömök Adria. A fiúk nem köszönik meg, hogy egy lány mentette meg a bőrüket – viszont, éppen ekkor valami lezuhan a közelben. Kíváncsiak, megnézik és egy görög mitológiai teremtménybe botlanak. A Kéer, aki egy halálistennő és Arész szolgája, a világ végét jövendöli, hacsak a gyerekek nem segítenek rajtuk. Marcell a spártai szellem, Adria az amazonok lelki örököse. Erikkel kiegészülve az ókorban találják magukat Kéer vezetésével, ahol rá kell bukkanniuk az árulóra, mielőtt késő lesz. Segítőkre és ellenségekre akadnak, miközben sok eddig, csak tankönyvből ismert alakkal találkoznak, és megtanulják használni az erejüket.

A sikerregények kitermelik a maguk követőit – ha meg mégsem, megtaláljuk, amire rásüthetjük a címkét. A Gergő-regényeket miért is kellett magyar Harry Potterként emlegetni? Mert jól hangzik. Ennek a regénynek is van egy ilyen magától adódó párhuzama.

Három gyerek, akik közül kettő görög mitológiai örökséggel rendelkezik, a harmadiknak meg az egyik isten ad természetfeletti erőt. Van egy kísérőjük, aki mitikus lény. Az istenek között van egy áruló, aki el akarja hozni az istenek alkonyát. Na, mi ugrott be? A Percy Jackson? Nekem is. Pedig ez Az Olimposz legyőzése.

A történetben két rész keveredik nagyon erőteljesen. Amit jobban kiéreztem belőle, egy görög mitológiai ki-kicsoda. Nem is kicsit egy videójátékot idézett fel bennem, ahogy megismerünk egy karaktert, annak történetét valaki ismerteti, mintha felolvasná egy rege gyűjteményből, megoldják az aktuális problémát, és haladnak tovább, míg végül el nem érik a főellenséget, akit szintén le kell győzniük. Nagyrészt azok a történetek kerültek elő, amelyeket a leginkább lehet ismerni. Héraklész, Pandora, Akhilleusz, Midasz király és a mindent arannyá változtató keze, az olimposzi tizenkettek majdnem mindegyike. Van még más is, de sok újdonságot nem tudtam meg belőle. Ok, nem én vagyok a célközönség, én már túl sok mindent összeolvastam a görög mitológiáról és egyetemen szemináriumra is jártam belőle, de ha csak a Percy Jackson kötetekből vett tudásom veszem, az is fölötte van.

A másik rész, ami tulajdonképpen a gyerekeknek szán fantasy. Ahogy a három mai gyerek végigküzdi magát Hellászon, és a végére megmentik – vagy még nem teljesen? – a világot. A gyerekek más-más karakterek, hogy könnyebben tudjon minden kis olvasó azonosulni.

Csak éppen, nekem ez az ugrás nem sikerült. Egyik gyerek sem lett az a hős, akinek drukkolnék oldalakon keresztül. Percy még akkor is megfog, ha éppen csak mellékszereplő egy Riordan-regényben. Itt nincs ilyen hős. Nem éreztem annyira jelentősnek egyik gyereket sem, és nem is kaptak olyan hátteret, ami feldobná őket. Nagy bajban lennék, ha alaposabban jellemeznem kellene őket. Pozitív hősök, megtalálják a bátorságuk és feltalálják magukat, de ezzel sokat nem mondtam.

A történet kis kellemes, kalandos, de nem ragadt meg bennem. A nagy egész megvan, de részletesen már most sem tudnám elmesélni, hogyan követték egymást az események, és miért kellett pl. Marcellnak megszereznie a 300-ak erejét a sírjukból. (Jut eszembe, Marcell korábban mindig elfutott. A spártai viszont inkább meghal, mint meneküljön. És ő az örökös? Vele vagy rajta – a csatából a spártai a pajzsával jön meg, vagy rajta holtan. Nincs is nagyobb szégyen, mint megfutni és eldobni a pajzsot.)

A szerző stílusa viszont jó, és olvastatta a könyvet. Az is pozitív, hogy kedvet csinál a görög mítoszok megismeréséhez. De bízom benne, hogy a 2. részre a történet is jobb lesz.

Bessenyei: A jövő harcosai – Mint gyerekkönyv: 60% sok mitológiai alapismeret, kalandos és gyerekbarát történet.

Szubjektíven: 50% nem egyszer olyan érzésem volt, hogy csak mitológiai ismertetők kerettel.

Az Intézet annyira tetszett, hogy kedvem lett előszedni, miket is szeretek nagyon a mestertől. A teljesség igénye nélkül.

5: A hosszú menetelés – a jövő Amerikája. Totális diktatúra. A kamasz fiúknak egy kiugrási lehetősége akad, a Hosszú Menetelés. A verseny, ahol folyamatosan menni kell, megállás nélkül. A végén csak egy marad életben, és mindent megnyer. De mindenki más, aki leáll, lemarad, rá halál vár. Egy verseny, ahol a nyertes is olyan lelki és egyéb sebekkel távozik, hogy nem tud örülni a nyereményének.

4: Carrie – Carrie szürke kisegér az iskolában, vagy egy fokkal rosszabb is annál. Hiszen őt észreveszik, és a menő lányok piszkálják, kigúnyolják. A lány anyja erősen vallásos, és a lányában csak a rosszat látja meg. Nagyon konzervatívan neveli, rendszeresen bezárja. A remény csillan fel, amikor egy menő fiú elhívja az iskolabálba Carrie-t. Csak éppen újabb csíny van készülőben, miközben a lányban paranormális erők ébrednek fel.

3: Sorvadj el! – átlag amerikai kisváros, ahol minden békésen és unalmasan halad. Míg egy cigánykaraván nem érkezik a tipikus trükkökkel. Míg egy jól kereső ügyvéd némileg a körülmények hatására el nem üti a vajda lányát. A férfi fejére átkot szórnak, amit ő nem vesz komolyan. Ám azt veszi észre magán, hogy fogyni kezd. Hiába eszik, hiába tesz bármit is, elsorvad. Az átok megfogant – mit lehet most tenni?

2: Christine – Christine egy autó, pontosabban egy Plymouth Fury. Egy középiskolás diák, Arnie meglátja és megszerzi. A rossz állapotban levő kocsit megszállottan kezdi felújítani, jó barátja Dennis és a szerelme már rá sem ismernek. Azonban ennél sokkal komolyabb helyzet is kialakulóban van: ahogy Christine egyre inkább működőképes, gyilkosságok – gázolások – kezdődnek a környéken. Lehet démoni egy autó?

1: Tortúra – Paul Sheldon sikerszerző. Csak van egy komoly gondja: már ő maga rühelli a romantikus sorozatot, amellyel a hírnevét szerezte. Így arra készül, hogy a hősnőt az utolsó kötetben megöli. Csak arra nincs felkészülve, hogy utazás közben autóbaleset éri. Hogy nagyon komoly sérüléseket szenved. Hogy, az egykori ápolónő, Annie talál rá. Aki történetesen Paul rajongója, és mániásan rajong a férfi hősnőjéért. Aki nem fogadja el a történet végét, és igencsak drasztikus eszközökkel készteti arra kedvenc íróját, hogy folytassa a kedvenc sorozatát.