Háborút kezelő, életutas, kötelességet teljesítő.

VI. György nem királynak lett nevelve. Bertie herceg a fiatalabb volt a két fivér közül, ráadásul a bátyja megnyerő személyiség és jóképű is volt, őt várták a trónra. David azonban, akiből Edward néven lett király, olyan asszonyba szeretett bele, aki nem lehetett a királynéja. Lemondott a trónról, amit a testvérének kellett átvennie, egy olyan időszakban, amikor Európa az életben maradásért küzdött a nácik ellenében. Ráadásul Bertie rég küszködött egy hiányossággal: dadogva beszélt. Már hercegként órákat vett Logue-tól, aki légzéstechnikákkal, a beszédek uralkodóra szabásával segítette a herceget. Amikor a koronázáson kellett helytállnia, szintén Logue lett a támasza. A két nagyon más hátterű, lelkiismeretes férfi között igaz szimpátia alakult ki és együtt küzdöttek azért, hogy a brit nép elfogadja és szeresse a királyát.

A király beszéde – a film nagy valószínűséggel mindenkinek előbb be fog ugrani. Ez az a film, amelynek a főszerepéért Colin Firth gazdagabb lett egy aranyszoborral. Nem is győzték hangsúlyozni, hogy igaz történet az alapja.

Itt kell megállnunk! Igaz történet, de nem regény alapján! Azt hittem én is, hogy ez a kötet volt az alapja a filmnek. A cím, és a borító is alátámasztja ezt a feltevést. Ám a szerző már az előszóban eloszlatja a tévedést. Elmeséli, hogy a filmhez hívták be tanácsadónak. Ott és akkor kezdte érdekelni a nagyapja története és elkezdte kutatni az életét, a családi örökséget és a hagyatékot. Azokból született meg a kötet, már a film után.

Maga a téma is sokkal nagyobb a regényben. Nem csak azt az időszakot mutatja be, amikor a szakember és a király a beszéden dolgozott együtt. Életrajzi kötetként a születéssel és családdal kezdünk, míg a két életpálya találkozik a beszédképzés miatt. A király története még jobban le is kötött – pláne a kapcsolat a két herceg között. Logue története szimplább. Karrier, nősülés, gyerekek, költözés Angliába.

A nyelvészeti munka sem kap nagy szerepet a könyvben. Az benne van, milyen hatások érték a nyelvtanárt, mit képviselt a munkásságában, de a szakmába nem mentek bele a szerzők. Abba sem, konkrétan milyen munkát a herceggel, majd később a királlyal. Mintha a szerzőt jobban érdekelte volna, hogy emberként milyen kapcsolatuk volt, mint a címbeli beszéd. Utalások vannak, de ezt a részt sok tekintetben éreztem kevésnek.

A zárás sem csak annyi, hogy György király önbizalma nőtt és korrekt beszédeket tudott mondani. A kér férfi utóélete is a kötet része. A gyerekeikkel mi történt, kerültek-e még a későbbiekben is kapcsolatba.

A történet nem lenne rossz, van benne ötlet, de nincs jól elmesélve. Száraz, igyekszik tényszerű lenni, miközben elveszik a történet érdekessége.

Aki a forrásanyagokat szereti, neki tetszeni fog, hogy plusz anyag bőven került a könyvbe. Levelek fotói, amelyeknek akár ki is lehet böngészni a szövegét. Fotók – nekem ezek voltak az érdekesebbek. Kik voltak, hogyan néztek ki, akikről olvastam? Meg is lehetett nézni.

A kötet előnye, hogy logikus a felépítése. Mindkét hős előélete, a közös munka és az utóélet. Átlátható, és minden szakaszt bizonyítékokkal és fennmaradt anyagokkal igyekszik alátámasztani a szerző. Ez az, ami miatt a regényesség elveszik belőle. Ha túl sok a tény, száraz és unalmasabb tőle a végeredmény. Ha valaki történelmi munkaként olvassa, neki megfelelő lesz. A kikapcsolódást keresőknek nem kedvez a stílus és forma.

A karakterek szimpatikusnak vannak ábrázolva, mesésen túl jó emberek. Ez irritált cseppet.

Már írtam, de fontos kihangsúlyozni: nem szabad a filmet keresni benne! Ez egy dokumentumregény, családi krónika és nem a forgatókönyv alapja.

Logue & Conradi: A király beszéde - Mint dokumentumregény: 60% átlátható a koncepciója, a tényanyag bő – de unalmas stílusú.

Szubjektíven: 50% nagy hatást nem tett rám, leginkább semmilyen a szöveg és a cselekmény.

– Ebben a játékban, aki veszít, meghal.
Vállat vont.
– Mire jó a játék, ha nem a legmagasabb tétekben játsszák? (Roberts: Királycsel)

Majd elmondom – gondolta, de amint bajtársára nézett, arra gondolt, hogy az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszakokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel. (Fekete: Tüskevár)

Egy tigris nem bátor, csupán nem fél senkitől. (Urbánszki: Újvérűek)

Manapság nincs hihetetlen emberi sors, mert bárkivel, bármiféle abszurd megtörténhet, a rossz dolgok pedig csőstül tudnak jönni. (Baron: Kárhozottak városa)

A természet bölcs, de könyörtelen. Ami van, annak kell is lennie, és az egyensúly megbontása csak rövid ideig lehetséges. Ez nem volt másként soha, és nem is lesz másként soha. (Fekete: Tüskevár)

– Miért teszed ezt? – suttogta Tir.
– A préda nem kérdőjelezheti meg a ragadozó szándékait – sziszegte a valami, ami nem Szu Ta-csi volt. – A holtak nem kérdőjelezhetik meg az élőket. A halandók nem dacolhatnak az istenekkel.
– Öltem érted – mondta Tir. – Bármait megtettem volna érted.
– Tudom – felelte a nő, és végigsimította Tir arcát. Fesztelen szomorúsággal beszélt, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha újra a császárnő szólna belőle. A színek elhalványodtak. – Bolondok voltatok. (Kuang: Mákháború)

– Tudod, drágám – tűnődik Apu, miután befejezték –, én tényleg lovagias vagyok. Mint egy modern Lancelot. Csak nincs lovam. Miért nincs lovam, Annabel? hogy várhatják el tőlünk, hogy igazi férfiak legyünk, amikor nincs is lovunk? (Smale: A lány, aki mindig mindent félreért)

Süti nem old meg semmit, mert egy gyerek születése nem egy többismeretlenes egyenlet megoldókulcsa, és nem arra hivatott, hogy mások elcseszett kapcsolatait összetoldozza. (Istók: Semmiért egészen)

A dabasiak szerencséjére az asszonyok érzékeny bőrét felsértették az egykilós pisztolyok, aki megtehette, kis űrméretű, könnyű fegyvert szerzett. Fejbelövésnél ezek is halálosak, de a kis célpont eltalálásához nyugodt kéz szükséges. Amikor azonban eltorzult arcú, üvöltő gyilkosok rohannak az ember felé, hamar világgá megy a nyugalom. (Urbánszki: Újvérűek)

Háborús, iskolás, mágikus, harcos.

Zsin árva, aki előtt titkolni sem próbálják a nevelői, hogy csak kényszerből vették magukhoz, és kihasználják, ahogy csak tudják. 13 évesen férjhez is kényszerítenék, hogy ezzel kereskedelmi előnyökhöz jussanak. A lány egyetlen kiutat lát maga előtt: fel kell készülnie úgy az állami vizsgára, hogy bejusson a legkeményebb iskolába, a katonai akadémiára, ahol ösztöndíjat is adnak. Ám a siker hamar válik keserűvé: a lányt ott is kinézik a származása miatt, és megszabadulnának tőle. Ő azonban nem adja fel, segítőkre talál és hajszolja magát. Közben olyan igazságokra bukkan, melyek átalakítják a világról és a múltról alkotott képét is. Egy olyan útra lép, melyre nagyon rég senki nem léphetett. De könnyen lehet, hogy a kitörő háború borzalmakkal és árulásokkal teli világában ez is kevés lesz a túléléshez.

Dicsérve volt nagyon ez a kötet, tartottam is tőle, hogy nagyobb a füst, mint a láng. Ez szerencsére nem igaz, és egy olyan regénnyel bővült a polcom első sora, melynek már most nagyon várom a folytatását. Sok minden van benne, miközben egységes (stílusában, cselekményében is) és kemény fantasy is.

A kiképzés, az iskolai regények általában minden zsánerben tetszenek. Itt is nagyon élveztem a könyv első felét, melyben Zsin a társaival együtt lassan felnőtté és katonává válik. Természetesen itt is lesz egy nagyon jó barátja, akivel mindent meg tud beszélni. Egy nemezise, akivel évekig egymás vesztére törnek. Egy hőse, akihez az iskolában mindenki hasonlítani akar. Igen, ismerős cselekményelemek, de itt ennek semmi negatív hatása. A cselekmény pörög, és mindig van annyi egyedi vonása, hogy nem éreztem ismétlésnek, csak izgalmasnak és érdekesnek.

Közben Kuang pedig világot épít, olyan történelemmel, mely tele van elhallgatott igazságokkal és hazugságokkal. A jelen és a múlt is egy rejtély, amit a főszereplővel együtt látunk egyre tisztábban.

A mitikus szálat is okosan építi: a lány eleinte semmit nem tud, a Nikan Birodalom lakosai nem vallásos népek. Ahogy Zsin látótere egyre bővül, a miénk is vele tágul. Tulajdonképpen a lánnyal együtt tanuljuk meg a világa misztikus oldalát és mágiáit.

Majd a regény második felében megkapjuk a háborút. Olyan brutális dolgok vannak, hogy néha igencsak nagyokat kellett nyelnem, hogy elolvassam a beszámolókat és leírásokat. Nem tudnám megmondani, mi volt a legrettenetesebb. A katonák, akik azzal szórakoztak, hogy a feldobott babákat ketté tudják-e szelni? Az állandó jelleggel erőszakolt nők esete, akiket csak nyilvános WC-knek hívtak maguk között? Egyik megrázóbb volt, mint a másik.

Mindezen felül pedig a bűnök egy új szintet is hoznak. Mert nem csak az egymással háborúzó országok követnek el szörnyűségeket. Az emberek saját vezetői is árulók, önzőek, gyilkosok. Zsin az elején még naiv gyerek, a végére már egy fúria, aki átlátja, mennyi árulással és az árulók miatti fájdalommal van tele a világ. Saját maga is annyit veszít a végére, hogy az már szinte kibírhatatlan. Bosszút akar. Mi pedig törhetjük a fejünk, hogy jogos-e, amit megtesz. Egyik népirtásra lehet válasz egy másik? Ha nem törik meg a gyűlölet köre, soha nem lesz jobb és béke. De ugyan ki lenne képes békejobbot nyújtani az elnyomóknak, gyilkosoknak? Emberileg értem, mi a rossz a döntésében. DE a szívem nemet mond az agyamnak. Nagyon át tudom érezni, miért kellett visszavágnia, és így. Zsin és Kitaj nézőpontját is el tudom fogadni. Kár, hogy itt nincs helye kompromisszumnak a kettő között.

Kuang jó a szereplők ábrázolásában is. Még a mellékszereplőket is könnyen meg tudtam jegyezni. Nem sok vonással ruházza fel őket, de mélyíti és fejleszti őket.

A vége is olyan… roppant sajnálom, hogy a jelen helyzet miatt többet kell várni a folytatásra.

Kuang: Mákháború - Mint fantasy: 85% felismerni kliséket is, de egy jól átgondolt és felépített, izgalmas regény.

Szubjektíven: 95% szerettem a szereplőit, hogy nem romantikus, a világát és a brutalitását.

5: Fletcher: A jövő reménye - az emberiség kihalóban. Az utolsó nő 16 éve született, és elzárva tartják, mint az egyetlen reményt a túlélésre. Az egyik őre és a lány összebarátkoznak, és rá kell jönniük, milyen hazugságban élnek. Az uralkodó rezsim hogyan használja ki őket, és milyen borzalmakat tesz. Lázadni kell!

4: Szerencsés: A 13. emelet - a krimi látszólag egy öngyilkosság körülményeinek a tisztázása. Ám az eset nem ennyire egyértelmű, és Tóth Tamás nyomozó olyan összeesküvésre bukkan, melyben a profitért magukat tisztességesnek mutató emberek is borzalmakat tesznek.

3: de Wind: Auschwitz, végállomás - Eddy zsidó származású orvos volt, aki a holland gyűjtőtáborból került át a feleségével Auschwitzba. Nem a legszörnyűbb utat kellett bejárniuk, de részük volt a borzalmakban. Ahogy az orvosi eskünek megfelelve segíteni próbál, miközben a náci rendszer kínozza és kihasználja őket.

2: Tchaikovsky: Hadállat - nem mindig az a szörny, aki annak látszik. Rex félig kutya, félig gép. Gyilkolásra teremtették. Ám nem ő az, aki saját örömére embereket mészárol. Nem ő az, aki kiadja a halálos parancsot, bár neki kell végrehajtani. Nincs választása. Amikor mégis övé lesz a döntés, kiderül, ki az igazi szörny.

1: Alekszijevics: Csernobili ima - 1986, április. A történelem eddigi legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Alekszijevics nem a felelősöket keresi, azt mutatja meg, mi történt az emberekkel. Hogyan áldozták sokak az életük és/vagy az egészségük, hogy a még nagyobb bajt elkerülje a világ. Megrázó könyv, ami hiába nem teszi fel a bűnösség kérdését, mégis eszünkbe juttatja, kik tehetnek erről.

Kalandos, nyaralós, természetközeli.

Tutajos, 13 éves fővárosi kamasz, aki alig várja már, hogy elkezdődjön a nyári szünet és mehessen vidékre nyaralni a nagybátyjához. Egy akadály van csak előtte: a matematika jegy, hiszen az álmodozása miatt pont az utolsó órán sikerül rosszul felelnie. Igaz, Tutajos sokkal rosszabbnak látja a helyzetet és a szülei hozzáállását, mint amilyen az igazából. A nagy kaland indulhat, és Tutajos bele is veti magát Matula bácsi mellett mindenbe, amit a vidéki, természetközeli élet nyújthat. Nagy horgászat, vadászat, a nádi világ állatainak megismerése. Itt már felelnie kell magáért, és fájdalmasan tanulja, hogy a kajlaságnak és oda nem figyelésnek milyen következményei vannak. Mire Bütyök barátja csatlakozik hozzá, egy komolyabb és felelősségteljesebb kamasz fogadja a barátot.

Magyarországon nem azért kapnak a gyerekek kötelező olvasmányokat, hogy megszeressék az olvasást. Nálunk már általános iskolában is az a cél, hogy hazaszeretetre és magyarság tudatra neveljék vele a gyerekeket. Mi más indokolná, hogy olyan könyvet olvassanak, mint a Kincskereső kisködmön? Ami különben jó ifjúsági regény, de nem 10-11 évesen, amikor Móra szókincsének és az ábrázolt világnak a nagyját nem is ismerik a gyerekek.

Utólag jön rá az ember, hogy jók ezek a regények. A Pál utcai fiúk talán a kivétel, ami másként jó gyerekként és felnőttként.

De most a Tüskevár, amiről mesélni akarok. Lányként nem volt egy nagy élmény 4. osztályos koromban. Tele van olyan cselekményszálakkal, amelyek inkább fiúsak. A horgászat, a vadászat – még mai ésszel is megvisel, amikor Tutajos kacsát lő. Pedig, madárfóbiám van és nem sajnálom a tollasokat.

Most viszont kifejezetten élveztem, ahogy a természetet Fekete István be tudja mutatni. Tele van élettel, és igazsággal. Az általa ábrázolt nádvidéken harmónia uralkodik. Az ember gazdálkodik, de nem teszi tönkre a természetet közben. Ahogy Matula benne létezik, még szinte őrködik is az ökoszisztéma felett. Most például megtalált az a története is, amikor arról beszél, hogy az állatkerti begyűjtés hogyan tett kárt az élővilágban itt, és mennyi időbe tellett, amíg visszaállt a természetes rend.

Nagyon környezetbarát olvasmány, amiben az a követendő példa, hogy a helyünket találjuk meg a világban. Nem rombolni, létezni a köröttünk levő állatokkal. Mindegyiknek megvan a maga szerepe a körforgásban, és a természet nem véletlenül alakította így ki. Ok, leállítom magam. A regény kihozta belőlem a természetvédőt. De most személyesebben érint a téma: gyerekként még szabadon tudtam fürdeni a nagyszüleimtől nem messze levő kisebb folyóban. Ma már a lábujjam se dugnám bele…

Fekete ebben a regényben képes arra, hogy mindezt a természetszeretet és tartalmat kalandossá tegye. Nem csak leírja nekünk, hogyan kell létezni a természetben, de mindig valami kalandosabb eseményhez köti. A sima vihar leírás helyett a két barát kint ragad, túl kell élniük. A madarakat nem csak bemutatja, de mindig köti valamihez, amit Tutajos tapasztal és később bővíti róluk az ismereteit.

A kamasz hősei éppen abban a korban vannak, amikor még gyerekek, de már kezdenek nagyobb kamasszá válni, és nem csak a játéknak élni. Könnyű azonosulni a gyerekekkel, akik félnek a feleltetéstől, élvezik a nyarat és jó barátok. Kedves, szerethető figura mindkét főhős, akik mellett karakteres felnőttek is vannak.

Most még talán az is a regény mellett szól, hogy ez még egy olyan világ képe, ahol nem telefon lóg a gyerekek fülén. Talán kedvet csinál valami máshoz.

Nekem jobban tetszett most, mint gyerekként. Ez is mutatja, hogy jó regény.

Fekete: Tüskevár - Mint ifjúsági: 90% pozitív értékekkel teli, igényes szövegezéssel, és egy más világgal.

Szubjektíven: 95% már értékelek benne sok mindent, amit korábban nem tudtam. Élveztem.

• Libri: Frannie Langton vallomásai - krimi, tárgyalótermi, történelmi dráma
• Móra: Irány a Mars! - interaktív gyerekkönyv
• Scolar: Bűnös - ifjúsági thriller
  • Álnok - ifjúsági thriller
• Kossuth: A sárga csillag gyermekei - dokumentumregény, történelmi
  • Frida Kahlo és az élet színei - történelmi romantikus
• Metropolis: Samhein aratása - fantasy
• Menő: Haverok és bénázások - YA
• Könyvmolyképző: Időtlen - urban fantasy, történelmi romantikus
  • Tökéletes - YA

Bár nem tudom, mennyi jön ki ténylegesen, majd kiderül.

Március

16. Schott: Egy kisállatrendelő hétköznapjai - memoár 2,5

17. Brallier: Az utolsó srácok a Földön - gyerekkönyv 4

18. Urbánszki: Újvérűek - disztópia 4,5

19. Roberts: Királycsel - történelmi krimi 3,5

20. Istók: Semmiért egészen - női 4,5

21. Bliss: Soha többé örökké - romantikus 1,5

      Baron: Kárhozottak városa - disztópia 4

22. Smale: A lány, aki mindig mindent félreért - ifjúsági 3,5

      Household: Magányos vadász thriller 4

Már csak egy hét, és hónapot váltunk.

Merénylettel próbálkozó, menekülős, rejtélyes.

A férfi gyakorlott vadász volt, és most olyan célpontot választott, mely a legveszedelmesebbnek számít. Egy embert, de nem akármilyen embert. Egy diktátort, akik jól fizetett katonák védenek. A terve nem is jár sikerrel, a férfi testőreinek kezébe kerül. Megkínozzák, tudni akarják, kinek dolgozik. Hiába mond bármit, nem elégedettek a válaszokkal. Készek a halálát is megrendezni: összeverve, haldokolva dobják le egy szikláról. Ám annyira sikerül kapaszkodnia, jól is esik, hogy életben marad. Összeszedi magát, és menekülni kezd. Haza próbál jutni, de a nyomában maradnak. Aki ilyesmivel próbálkozott, nem maradhat életben. Neki azonban nincs szándékában meghalni. A hajsza elindul.

Nem egy mai regény, nagyon meg is lepődtem, amikor megláttam, mikor jelent meg először. 1939-ban. Nem mintha bármi bajom lenne a régebben megjelent történetekkel, klasszikusokat is szívesen olvasok, de egy kémregényben, thrillerben zavarni tud, hogy mennyire máshol tart a technika ma, mint a regény idejében. Így olyasmik, amelyek ma egyszerűen tisztázhatóak, ott komoly gondot jelentenek.

Itt viszont fel sem merült bennem, hogy a technikai kérdéseken merengjek. A menekülés tematikának még működik is, hogy egy másik korszakban járunk. Ma is az lenne az első, hogy a menekülő megszabadul mindentől, amivel követhető lenne. Mint a mobil, bankkártya, meg hasonlók. Itt ezek eleve nem játszanak, még nem is léteznek. De nem is hiányoztak: ahogy írtam, a menekülő ezektől válna meg először és egyéb, analóg módszerekkel igyekezne boldogulni, ahogy itt is.

A történet kezdése nagyon erős. Már az események sűrűjében vagyunk, pár ember végezni akar egy másikkal, balesetnek álcázva a történteket. Hangulata van, izgalmas, és bár más a szituáció, de eszembe jutott Leo és a medve esete is. Itt is van egy vadász, akinek szörnyű állapotban kell visszaverekednie magát a világba és igazságot tennie.

Folyamatosan zajlanak az események, névtelen hősünk válogatott eszközökkel igyekszik életben maradni. Már az, ahogy a nyomait hamisítja, hogy megtévessze az üldözőit, kellően lekötött, és ennél csak jobban bonyolódik a cselekmény.

De ami ennél is fontosabb colt számomra, ami igazán megragadott, az a sok rejtély. Eleve, hősünknek neve sincs. Az elejtett foszlányokból kell összerakni, ki ő, mit csinált, ki ellen, hol és mikor járunk. Titokzatos az egész cselekmény. Néha annyira sikerült a szerzőnek tartania a rejtélyt, hogy már abban sem voltam biztos, egyáltalán melyik országban történnek az események, nemhogy közelebbről ismerjem a koordinátákat.

Végig tudja ezt fokozni, még az elvileg magyarázó levélen is csak törtem a fejem.

Tetszett az is, ahogy a belső elbeszélőnek hála bele lehetett látni a vadász gondolataiba. Ha a nevét nem is tudtam meg, ha még maradt bennem vele kapcsolatban nem egy kérdés is, azt tudom, milyen ember. Mennyire céltudatos, kreatív, és milyen elvek szerint él. Nem egy tipikus gyilkos, nem is csak annyi, aminek az elején próbálja feltüntetni magát. Azzal, hogy egy zsarnokkal akar végezni, egyszerre próbál az emberiségnek jót tenni és személyes bosszút is állni. Nyíltan nincs leírva, de a végére arra a következtetésre jutottam, hogy a merénylete tárgya adhatott ki valami olyan rendelkezést, ami miatt a vadász feleségét meggyilkolták. De annyira rejtélyes, hogy ez csak elmélet.

Utólag, a kiadás dátumát is ismerve nem nehéz azt sem belelátni, mi lehetett a regény mögötti történet. Miért olyan hiteles az atmoszférája. A fenyegetettség, a zsarnokság. Nem kellett történelmi regénynek lennie, fikciós a cselekménye, és érzem benne a korát, mégis.

Kellemes meglepetés, izgalmas és nagyon hangulatos könyv is. De hogy lehetett folytatni?

Household: Magányos vadász – Mint thriller: 80% a feszültséget végig tartja, kellően rejtélyes és változatos a cselekmény.

Szubjektíven: 75% végig fordulatos. Szerettem kirakosgatni a rejtélyt: ki, mit és miért csinál.