Barátkozós, iskolás, gyerekes, robotos.

Sammy kisiskolás, akinek az életét kitölti a húga, a legjobb barátja és az iskola. Az otthona izgalmas hely: mérnök anyja folyton újabb robotokon dolgozik, akikkel tele van a ház. Ám a legutóbbi alkotása nem is kicsit borítja ki a fiút: E más, mint a többi robot. Iskolába fog járni a fiúval, akit hamar kikezdenek az osztálytársak, és viccesnek találják a robot testvérét és E heves gesztusait, amiért Sammy lesz szekálva. Egy módosítást követően azonban E már olyan dolgokat tud, mint a biciklis trükkök és a hízelgés. Mire Sammy feleszmél, E az iskola legnépszerűbb diákja, aki őt is beviszi a társaságba, és feltétlenül hű hozzá. Mikor Sammy már a barátjának tartja a robotot, E eltűnik. Sammy nem hagyja annyiban a dolgot, a többi robottal nyomozni kezd, és eszébe jut a fekete autó is, ami napok óta követte. Vissza kell szereznie a barátját!

James Patterson annyira sok mindennel foglalkozik, hogy erősen gyanítom, az ilyen két- vagy többszerzős munkákban ő inkább csak ötletgazda, és nem ő jegyzi a szöveg nagyját. Ne legyen igazam, de azért elég gyanús, mennyi és milyen vastagságú kötet jelenik meg tőle. Rengeteg köztük a társszerzővel együtt jegyzett. Plusz, témában és zsánerben is rengeteg területen jelen van. Thrillerek, romantikus regények, interjúkötet, lazább és csajos krimik, ifjúsági- és gyermekirodalom is. Talán csak horrort nem láttam még tőle…

A Robotház gyerekkönyv, azok közül a jobbak közé tartozik. Hozzátéve, hogy nem a legkisebb, de már a kisiskolás korosztálynak.

A cselekmény lineáris, és könnyen követhető. Ha utal is a szerző korábban vagy később történtekre, nem kell sokat várni az utalás másik felére, nem kell sok mindent fejben tartani. Nincsenek nagy csavarok, nincsen több szálon vezetett összetett cselekmény sem.

A gyerekekre váró kalandok is olyanok, amibe könnyen beleéli magát egy gyerek. A féltékenység, amikor a figyelmet ellopja egy másik személy. Amikor úgy érzed, valakit jobban szeretnek nálad. A barátság, majd a barátért való kiállás. A plusz annyi benne, hogy E egy robot. De ha örökbefogadott gyerek lenne, vagy rokon gyerek látogatóban, akkor is működne a cselekmény. Valószínűleg azért lett robot, mert így mesésebb és fantasztikusabb a cselekmény. Ez inkább leköt egy kisfiút, mintha Sammy örökbefogadott testvért kapott volna.

A mese veszik el, ha felnőttfejjel és logikusan követjük a cselekményt: felesleges azért létrehozni egy intelligens robotot, hogy Maddie helyett iskolába járhasson. Mai fejjel tudom, mi az a táv- és virtuális oktatás, de egy kisgyerek még nem. Nekik menő lehet, hogy Maddie egy roboton keresztül követheti az oktatást, és így valamiképpen iskolába járhat. Ha azonban mai fejjel gondolkodom, a testvére elvinne egy webkamerával felszerelt laptopot, a húga máris látna mindent, és képes lenne a gépen keresztül kommunikálni is. Miért ehhez robot? Ágyúval lőnek csak verébre. De gyerekkönyv, így ebbe nagyon nem is élem bele magam. Kell a robot, hogy színesebb legyen a cselekmény.

Ki kell emelni: gyerekkönyv, így a fantasztikum és humor lekörözi a nyers értelmet. Nem logikát kell keresni benne, hanem sodródni a cselekménnyel és mosolyogni a humoros jelenteken. Annyira poénosnak nem éreztem a kötetet, de ez nem meglepő. Messze vagyok korban a célközönségtől.

A szereplők is a gyerekirodalomból érkeztek: kevés vonással jellemzettek, szimpatikusak. Egyszerű eldönteni is, ki a jó és a rossz karakter. De elvetemült gonosz nincs benne, a vége is olyan, hogy esélyt a megjavulásra a kétes elemeknek.

Rengeteg rajz található a kötetben, melyek viszonylag egyszerűek, de igényesek is.

Gyerekkönyvből az ennél komolyabbat szeretem, de kisgyerekeknek, főleg fiúknak, remek.

Patterson & Grabenstein: Robotház - Mint gyerekkönyv: 70% kedves történet, pozitív üzenettel és jópofa rajzokkal teletömve.

Szubjektíven: 50% értékelem, hogy mennyire helyes kiadvány, de már kinőttem belőle.

Rajta, Alvie! Gondolkozz. Mit tenne Beyonce? Nino szabadon kószál. Nála van a Lambo meg a pénzes bőrönd. Én viszont Gloria Gaynor vagyok: egy túlélő. Ezért még megfizet. Bosszút állok, pont mint Hamlet. (Csak női kiadásban – Hamlette? Nem, ez úgy hangzik, mint az omlett.) Megtalálom, és kinyírom. Majd meglátjátok. Bárcsak ne lenne olyan erős… (Esposito: Bűn)

Holdak emelkednek föl és zuhannak, birodalmak erősödnek meg és hanyatlanak, még a csillagok is jönnek és mennek, de olyasmi is akad, ami állandó, és noha a fajtánk története folyamatosan alakul, változik, közben mindig ugyanaz marad. (Lawrence: Szent nővér)

A világ mindenség mindig furcsább volt, mint az ember gondolta volna. Néha csodákkal volt tele. Néha borzalmakkal. (Corey: Tiamat dühe)

Egyikünk sem tudja megjósolni, milyen sors vár rád. Az élet nem csupa vidámság. Van úgy, hogy napról napra csak végigküzdjük magunkat rajta. (Golden: Egy gésa emlékiratai)

– A párban végzett munka rengeteg alkalmat kínál a kölcsönös megértés kialakításához.
Bólintottam.
A párban végzett munka rengeteg alkalmat kínál partnered megöléséhez.
Ezt persze nem mondtam ki. (Lukjanyenko: KváZi)

Nincsenek félreértések ott, ahol a helyzet fekete és fehér. Csak ott vannak, ahol a szürke valamely árnyalata van, ahol ugyanannak a nyavalyás dolognak két különböző leírása létezik. (Burke: Egy feleség dolga)

Két patak lehet, hogy egy forrásból származik, míg az egyik tiszta, a másik mocskos – felelte gyorsan a lány. (Doyle: A Fehér Sereg)

– Ám meg kell jegyeznem, a hullagyalázás már igen messze van a neveltetésemtől!
– Nézd más szemszögből! Nem hullát gyalázunk, hanem azt a látszatot keltjük, hogy valaki hullát gyalázott!
– Ja, így mindjárt mást! – emelte ég felé a két kezét a suhanc, aztán megtörten legyintett. (Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló)

Marionetta: Lekötelezne Flosky úr, ha egyszerű kérdésemre egyszerű választ adna.
Flosky úr: Ez lehetetlen, kedves O'Carroll kisasszony. Soha életemben nem adtam egyszerű választ egyetlen kérdésre sem. (Peacock: Nightmare Abbey)

Háború elkerüléséért dolgozós, űrkalandos, kutatós, útkereső.

James Holden börtönben várakozik, miközben a csapata szétszéledt, és mindenki a maga módszerével igyekszik kezelni a fennálló új viszonyokat. Bobbie és Alex új csapatot építenek, akik akár harcban is készek helyt állni Laconia erőivel szemben. Naomi a saját útját járja, ő még mindig hinni akar abban, hogy politikával és tárgyalásokkal is tartós békét lehet elérni. Közben egy elhivatott tudós, Elvi Okoye különös kísérletekbe fog, melyek reményt adhatnak, de akár mindennél nagyobb pusztítást is okozhatnak. Holden egyetlen esélye, hogy a körötte gyakran feltűnő Teresát állítja a maga oldalára, az elnök 14 éves kamaszlányát, aki most kezdett el komolyabban azzal foglalkozni, milyen a családja és az apja, milyen örökség vár rá. De vajon időben sikerül maga mellé állítania a lányt?

A Térség az egyik olyan sci-fi sorozat, amivel még mindig nagyon küzdök. Rengetegen szeretik, agyilag fel is tudom fogni, hogy a saját zsánerében erős munka. Mégis, nehezen szánom magam rá egy-egy kötetre, és nem is szoktak nekem tetszeni a történetek.

Most a szokottnál nagyobb odafigyeléssel és több energia befektetésével olvastam, igyekeztem nem csak a kisebb cselekményszálakat megérteni, de kerestem a nagyobb összefüggéseket is. Mert vannak azok is: a háttérben van egy epikusan nagy történet háborúról és békéről, etikáról és emberségről, de eddig szívesebben foglalkoztam azzal, hogy az egyes karakterek milyen kalandokon mennek keresztül.

Pedig, a világépítés a szerző erőssége. Nehezebb volt így olvasni. Azzal is szembe kellett néznem, hogy hiába olvastam a korábbi részeket is, a nagyobb összefüggésekből nem sok maradt meg az emlékeimben, így sok minden miatt volt olyan érzésem, hogy erről-arról többet kellene tudnom, és már megkezdett utakon járnak a szereplők tovább. Biztos, hogy jobban tetszett volna, ha frissebbek az emlékeim. Lehet, hogy neki kellene állnom a sorozatnak, hogy legalább ismételjem a korábbiakat, ha az újra olvasásra nem tudom rászánni magam? Mert ez egy olyan történet, ami akkor mutatja meg az igazi értékeit, ha a világépítésre és a nagyobb szálakra is tudunk figyelni, nem csak az egyéni kalandokra.

Amik vannak, de nem sok. Nem igazán cselekményközpontú a regény, ahhoz lassan haladnak benne az események. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a karakterek kidolgozása több teret kapott, mint a tényleges események.

Karakterekben erős szerző Corey. Az a személyes kínom, hogy az egyik legfontosabb szereplő, Naomi egy korábbi kötet óta nagyon ellenszenves nekem. Nem szeretem a döntéseit, a lényét, mióta az egyik részben az ő múltja volt az egyik központi téma. Hiába nem folytatódik az a szál, és a jelene nagyon más, mint a múltja, az ellenszenvem megmaradt. Holden most nagyon kevés szerepet kap, mondhatni, ő a legkevesebb színen levő szereplő a jelen részben. Rá is döbbenem, hogy ezt nem is bántam.

Elvi és Teresa voltak, akik ebben a részben számomra a legizgalmasabbak voltak. Mindketten komplex női figurák, akik komoly kérdésekkel kell szembenézzenek, és tanúságot tesznek arról, milyen emberek, miért hajlandók küzdeni és áldozatokat hozni. Nagyon problémás, ha az egyik kedvenc szereplőm egy Pézsmapocok névre hallgató kutyus? Pedig nincs is nagy szerepe, de valahogy szívesen olvastam, ahogy Teresa nyomában járt és kutyásan bohókás volt a nagyon komoly emberek gyűrűjében.

Jól van szerkesztve, a szálak fokozatosan és logikusan kapcsolódnak össze. Íve lett a cselekménynek, amit akkor is éreztem, ha egyes tudományos hangulatú részek nagyon nem a fogamra valók is voltak.

Még mindig nem az én világom, de ezt a kötetet már szinte élveztem is. Haladok.

Corey: Tiamat dühe – Mint sci-fi: 75% okosan szerkesztett, tág univerzummal dolgozó, karakterben is erős regény.

Szubjektíven: 40% küzdök a tágabb cselekménnyel, de egyes részeit már tudtam kedvelni.

5: North: A Suttogó – Tom és a kisfia máig töröttek a tragikusan fiatalon elhunyt feleség és anya hiányától. Tom írni se tud, mióta gyászol. A fia érdekében visszaköltözik a gyerekkori városába, hátha a változás segít. Itt azonban szembe kell néznie saját apjához fűződő fájdalmas emlékeivel és egy sorozatgyilkossal, aki az ő fiára is szemet vetett.

4: Leiner: Ég veled – Hanna édesanyja fiatalon hunyt el, és a lánya élete összetört. Sok mindent feladott, bezárkózott a világ elől, és már-már mániásan felügyeli édesapja étrendjét, akit minél tovább életben akar tartani. A lány értelmes, így az igazgató nyáron kiszemeli, hogy legyen az IOV csapatuk tagja. Eleinte nem akar menni, de az apja kedvéért belevág. Talán arra is jó alkalom lesz a bentlakásos verseny, hogy visszatérjen az életbe.

3: Nielk: Sose engedj el! – Jamie egyszer már azt hitte, megszakad a szíve. Élete nagy szerelme az esküvőjük hetében szakított vele, pedig a férfi már azt hitte, megtalálta a happy endet a tökéletes nővel és az újszülöttjükkel. El is költözött, de a szíve még törött. Amikor a kislánynak váratlanul nyoma veszik, hazautazik és igyekszik segíteni a keresésben. Egy újabb tragédia után vajon marad elég erő benne élni? Talán kiderül, miért törték össze a szívét.

2: Baker: Mézeshetek Harryvel – Todd élete eddig mindig könnyű volt. A munkahelye minimális erőfeszítést igényel, és remekül keres. Ragadnak rá a nők. De akkor besétál az életébe Tami és a férfi életében először teljesen szerelmes lesz. Udvarol, nősülni készül – élete legboldogabb napja azonban a legrosszabbá válik. A menyasszonya súlyos balesetet szenved, majd el is huny. Tami ellenszenves apjával, Harryvel repül el a nászútjára, annyira megtörve, hogy legszívesebben halálra inná magát.

1: Szaszkó: Pennington fivérek – Chris és David, fivérek. Chris, a megbízható és sikeres ügyvéd azonban öngyilkosságot követ el. A sikeres író, de magánéletében függőségektől szenvedő David majdnem belepusztul a bánatba. A tragédiát csak úgy képes feldolgozni, hogy írni kezd. Magukról. A gyerekkorukról, minden pokoli mocsokról, amit túl kellett élniük. Gyerekbántalmazás, verések, megaláztatás. A sorozat további köteteiben a barátnő és maga Chris is megszólalnak. Mert ez a történet mindig lehet még fájdalmasabb…

Zombis, nyomozós, vírust kereső.

Gyenyisz az egyetlen tagja a rendőrség Haláleseti ügykezelő osztagának. Ha valaki gyanús, hogy elhunyt, ő meg ki ellenőrizni, halott-e a személy, és a veszélyességétől függően likvidálja vagy begyűjti a feltámadottot. A férfi gyűlöli a kváZi személyeket, így amikor csak teheti, a halálos ítélet mellett dönt. Talán ezért is ragaszkodnak hozzá, hogy a következőkben társsal dolgozzon. Egy kvázi, Mihail érkezik mellé, aki életében vidéki nyomozó volt. Bár Gyenyisz az elején nem is titkolja a megvetését, az emberiséget fenyegető veszély miatt együtt kell dolgozzanak. A halott professzor egy víruson dolgozott, mely végezne minden felnőttel, így a gyerekek a kváZi társadalomban nőnének fel, és megszűnne az emberiség a jelen formájában. A vírust a férfi fanatista felesége vitte el, akinek a nyomára kell akadniuk, miközben a napi ügyeken is dolgoznak. Közben Gyenyisz a magánéleti tragédiájával is szembe kell, hogy nézzen: Mihail egy embergyereket nevel, aki könnyen lehet, hogy Gyenyisz 10 éve elveszett fia.

A romantika és a romantika korszakában bőven volt orosz író, akinek sikerült beverekednie magát a klasszikusok közé. Olyan iskolai kötelezők, mint Gogol, Puskin, Tolsztoj és Dosztojevszkij. A mai orosz irodalomból már jóval kevesebb olyan szerző akad, akinek sikerül világszinten ismertté válnia.

Az egyik sikertörténet Szergej Lukjanyenko. Ő írta az Éjszakai őrséget, amiből filmek is készültek, ismertté tették a nevét. Nem véletlen, hogy az a sorozat már olyan sok részt ért meg, hogy nem elég a két kezem ujjai, hogy megszámoljam őket. De más fantasy, akcióregényeket is jegyez. A legutóbbi magyarul megjelent ez a zombis disztópia, amelyben a zombit nem hívják így. KváZi.

Már eleve úgy indulunk, hogy a társadalom átalakult. A szerző rutinosan azonnal az események közepébe veti az olvasót, és visszaemlékezéseken keresztül, elszórva a cselekményben mutatja meg, hogy jutott ide az emberiség és milyenek voltak a kezdetek. Érdekes mindkettő, szépen ki is egészítik egymást.

Ki van találva, hogyan működhet egy ilyen világ – milyen napi és nagyobb szintű konfliktusok lennének benne. A kváZi – ember, de a kváZi lakosságon belül is van megosztottság és harc. Lukjanyenko mindkettőt alaposan körbejárja, és megismerteti a különféle rétegek meggyőződéseit. A főhősé lesz a legközelebb hozzánk, de van esély arra is, hogy mindenki mást is megértsünk. Nincs elfogultság, ami tetszett.

Ami kevésbé jött be, hogy mennyire piti munkát végez egy ügyintéző, amilyen Gyenyisz is. Akciót vártam, valami izgalmasat, de ez a munka nem olyan. Minden olyan kis napi ügy, amire ki kell vonulnia, érdektelen. A nagy ügy, a vírussal már érdekesebb, de azt folyton megszakítja a szerző a napi esetekkel. Egy sorozatban bejön az ilyen felosztás. Itt jobban szerettem volna, ha kevesebb kisebb ügy van, és nem veszik el a fókuszt a komolyabb történettől, ami kifejezetten erős végjátékot produkált.

Lukjanyenko emlékezetes karakterekkel és ötletes lényekkel dolgozott. A kváZi, a feltámadott közti különbségek, az egésznek az ideológiája kellően átgondolt. Jó a világépítés, és mivel sok frakció van, még bőven van mesélni való ebben az univerzumban. A karakterek nem egyszerűen fekete – fehérek. Mindenkinek megvan a maga háttértörténete és meggyőződése. Nincsenek tipikus hősök sem benne. De pont attól szerethetők ezek a karakterek, hogy szenvedtek és igyekeznek a jelenből kihozni a legtöbbet.

Olvasmányos, helyenként kifejezetten jópofa humorral.

Egy másfajta zombis történet, krimivel és jó világépítéssel. Folytatás jöhet!

Lukjanyenko: KváZi - Mint disztópia: 75% átgondolt, érdekes társadalmat vázol, miközben kriminek is korrekt.

Szubjektíven: 70% tetszett, ahogy variálja a zombi témát. Gyenyisz és Tal is szimpatikusak.

• Álomgyár: A végső megoldás: a remény - a holokauszt áldozatainak emléknapja ma van, nem meglepő, hogy a témába vágó regény is érkezik.
• Fumax: Ölégia, avagy Deadpool kinyírja a Marvel-univerzumot és mindenki mást - képregény.
• Agave: Ubik - K. Dick sci-fi klasszikusa új kiadást kap.
• Maecanas: Nemes harc - női, a legutóbbi Danielle Steel.

Január

20. Cure: A lány, akit élve ástak el - thriller 4

21. Christo: Egy birodalom végzete - YA fantasy 4

22. Esposito: Bűn - strandkönyv 4,5

23. Doyle: A Fehér Sereg - történelmi kalandregény 3,5

24. Burke: Egy feleség dolga - thriller 4

25. Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló - Fantasyparódia 1,5

      Lawrence: Szent nővér - fantasy 3,5

26. Peacock: Nightmare Abbey - szépirodalom 3

      Golden: Egy gésa emlékiratai - történelmi romantikus 4

Ezzel majdnem vége januárnak.

Szakmát tanulós, viszályos, férfiakkal bánós.

Szajuri még csak kislány, amikor édesanyja haldoklik, és kérdésessé válik a lány jövője idős édesapja mellett. Egy városi úr ajánlja fel, hogy örökbe fogadja a két lányt. Ám valójában egészen más tervei voltak: az idősebb, csúnyább lányt egyszerű örömlánynak adja el, míg a szép és különleges Szajuri egy teaház tulajdonába kerül, ahol gésákat is nevelnek. A lányt kezdettől gátolja és ellehetetleníti a ház híressége, a gyönyörű Hatszumomo. Már az örök szolgaság gondolatával kellene megbarátkoznia, amikor a város egyik leghíresebb gésája, Mameha ajánlja fel, hogy a lány gésa nővére lesz. Így a lány felemelkedése elindulhat, ha Hatszumomo továbbra is folyton akadályozza őt és pártfogóját. Szajuri olyan férfiak közelébe kerül, mint a gyáros Nobu, az elismert orvos (Rák) és örök ideálja, az Elnök, aki túl magasan van ahhoz, hogy egy egyszerű gésa a közelébe kerülhessen.

Híres regény. Fent van az 1001 könyv listán. Filmesítették. Magyarul is kifejezetten népszerű, rengeteg kiadást megélt az utóbbi pár évben. Fel is merül a kérdés: mitől lett ez a történet ilyen kapós?

Van benne egzotikum, ha nem is akkora, mint pár évvel korábban. Japán zárt világ volt, sajátos hagyományokkal és szokásokkal. A gésák is olyan részei voltak a kultúrájuknak, ami az európai gondolkodással és neveltetéssel különlegesnek hat. Ez a kötet bevisz a színfalak mögé, az olyan rejtett játszmák és életforma világába, ahova korábban egy átlagos embernek esélye sem volt bepillantani. Ezzel a kötettel megtehette.

Igaz, már a film idejében sem értettem, miért olyan izgalmasak sokaknak a gésák. A modern Európában talán nincs meg a megfelelőjük, de a korábbi korszakokban itt is voltak olyan kurtizánok, akiket nyugodtan említhetnénk a gésákkal egy lapon. A francia királyok hivatásos szeretői, vagy az olyan hölgyek, mint a Dumas megörökítette kaméliás hölgy. Vagy az lett volna benne a pláne, hogy a XX. században nem volt megbélyegzett szakma japán gésának lenni? Arra az időszakra az Államokban és Európában már erősen szégyenbélyeget kaptak az örömlányok.

Itt pedig nem akarok abba belemenni, hogy a gésa nem egyszerű prostituált. A regény szerencsére nem ezt a tételt elemezgeti és érvel/mellette ellene, de a téma azért adott. Ha szigorúan vesszük, a testét árulja. Mellette társaságot és más szolgáltatást nyújt, de az alapot nézve prostituált. Csak több funkcióval, hangozzon ez bármilyen furcsán. Ahogy már említettem, a múltban itt is megvolt a megfelelője.

A történet lineárisan elmesélt, a kisgyerek Szajuri történetétől jutunk el az idős asszonyig, aki az Államokban vezet teaházat (hagyományosat, nem gésákkal, mielőtt bárkinek is kirándulni támadna kedve). Az események nem rohannak, de jó tempóban követik egymást. A szerző megtalálta az egyensúlyi pontot, ahol fontos a cselekmény és a karakterek világa is. Így, ha nem is egy akcióregény sebességével érkeznek a fordulatok, az izgalmas alakok ki tudják tölteni a csendesebb fejezeteket is.

A történet érdekes – egy más gondolkodásra kell hozzá állítani az agyunkat. Nem minden tekintetben sikerült nekem: azt nem vagyok hajlandó elhinni, hogy egy ünnepelten szép 16-19 éves komolyan beleszeret és vonzódik egy 40-es éveiben járó férfihoz. De minden más, ahogy a gésák élnek, tanulnak, vetélkednek, kifejezetten érdekes és szórakoztató volt. Még akkor is, ha rendszeresen elszörnyedtem azon, mennyire kiszolgáltatottak kislányként, később a férfiakkal szemben. Ráadásul, ahogy ebbe bele is törődnek… már írtam, más gondolkodás.

Karakterekben erős a könyv: Mameha, Hatszumomo valósággal él a lapokon.

Jó stílusú, érdekes kötet – de a történelem inkább csak háttér. Ez a gésa életmód regénye.

Golden: Egy gésa emlékiratai - Mint történelmi romantikus: 70% érzelmi és történelmi rész kevés, az életformát mutatja be.

Szubjektíven: 75% a karakterábrázolás és gésák közti viszályok lekötöttek, kellemes mesélős.

Melankóliával küzdő, vidéki nemeses, udvarlós.

Nightmare Abbey egy vidéki, nemesi kúria, melynek gazdája a vagyonért házasodott, és a házassága hamar ki is hűlt. A neje korán elhunyt, a férfi egyedül maradt egy kisfiúval és a világ sötét szemléletével. Fia, Scythrop az egyetem elvégzése után tér haza, és hamar elmerül a világfájdalomba és melankóliába, amit az irodalmi és filozófiai olvasmányai is mélyítenek. Az apja szeretné, ha megnősülne, és jelöltje is van egy barátja lányának személyében. Scythrop azonban inkább fiatal unokahúga után érdeklődne, aki eleven és szépséges, ám hozománya nincsen, így apjának nem tetszik a lehetséges frigy ötlete. Marionetta is szereti áltatni a fiatalembert, aki a tengerparton egy szökevény szépségbe botlik. Miközben egyre közelebb kerül az általa bújtatott, álnéven menekülő lányhoz, a másik nő iránti érzelmeit sem képes elfelejteni. De eljön a pont, ahol választania kell, vagy egyedül marad.

Az angol romantika nem egy olyan költőt adott a világnak, akiknek mai napig legendás a nevük, és nem csak a költeményeik miatt. Byron, akinek a botrányaitól zengett Európa. Shelley, aki szintén összehozott némi magánéleti botrányt. Nemesek, jóképűek, tehetségesek és botrányosak. Ma is közismertek lennének.

Nem meglepő, hogy a saját kortársaikat is megihlették. Thomas Love Peacock Shelley egyik barátja volt, maga is írogatott. A Nightmare Abbey romantikus kisregénye nem egy alakja Shelley életéből vett mintát követ. A főhős, Scythrop maga Shelley alteregója, míg a két lány, akik közt a hős őrlődik, Shelley két feleségéről lett mintázva. (Mozgatja is az agyam, melyik Mary – aki a Frankenstein írója is volt, nem csak a költő felesége.)

A durva az, hogy ez sokkal inkább lekötötte a figyelmemet, mint maga a történet. Azon járt az agyam, hogy mennyire érdekes, milyennek látszottak ezek a közismert személyek a barátaik szemében. Kifejezetten jól szórakoztam azon, hogy azt kerestem, mennyire más ez a kép, mint amit az irodalmi kánon miatt gondoltam ezekről az emberekről.

Sajnos, a cselekmény annyira semmi, hogy bőven ráértem ilyesmiken elmélkedni. Ha röviden össze akarom foglalni, Scythrop őrlődése lenne két lehetséges menyasszony között. Nem tenne semmit, várja, hogy a helyzet magától megoldódjon. Nem is kell csodálkozni, hogy az lesz a történet vége, ami. Nem kifizetődő a semmittevés.

Valahol úgy is éreztem, hogy az a szereplők legnagyobb baja, hogy túl jól megy az életük, túl sok a lehetőség. Scythrop előkelő és pénzes család sarja, van tehetsége is – a saját lakrészéből építészeti kuriózumot alakít ki rövid idő alatt, és mégis, elmegy az élete a semmibe. Ha lenne valami nehézség, kihívás előtte, sokkal boldogabb és értékesebb ember lehetett volna belőle. Nem mintha a két nő szimpatikusabb lett volna – egyik sem harcol a szeretett férfiért. Döntsön a pasi, vagy ők lemondanak a szerelemről a másik javára. Ez a nagy lemondás, mindkét oldalról nagyon könnyen feladás mutatja is, hogy ez inkább csak vonzalom, múló fellángolás volt.

Erőteljes a történetben a német hatás is. Goethe annyira divatba hozta a szenvedést és öngyilkosságot, hogy ennek a tünetei itt is nagyon jól kimutathatóak. A cselekményben konkrétan ráutalnak, és a kötet szenvelgős, túlérző, melankolikus hangulata is ezt a hagyományt folytatja. Irodalmi értéke van, de nagyon nem szívesen olvastam a magát depresszióba süllyesztő hős szenvedéseit.

Bár, volt rosszabb is. A sok filozófiai fejtegetés. Elmondani nem lehet, mennyire nem tudott érdekelni, amikor a mellékszereplők belemennek egy-egy mély, filozófia eszmecserébe.

Volt viszont egy kis humor is benne, mintha maga a szerző is mosolyogna a szereplőin és ezen a szenvelgős világnézeten. Ki tudja… talán, tényleg mosolygott is rajtuk.

Peacock: Nightmare Abbey - Mint szépirodalom: 65% a stílusjegyek, a korhangulat és a főhős jelleme eltalált, de túlírt.

Szubjektíven: 40% hiányzott a cselekmény, valami eredmény – plusz rühellem a filozófiát.