Cím: Vér a síneken

Szerző: Barbara Nickless – ezzel a kötettel debütál magyarul.

Műfaj: thriller

Cselekmény: brutálisan meggyilkolt nő tetemére bukkannak a sínek mellett. Az ügyet a vasúti rendőrség nyomozója, Sidney Rose Parnell kapja. Az első számú gyanúsított az áldozat vőlegénye, a súlyos traumákat elszenvedett iraki veterán. Sidney máshogy gondolja, és együttdolgozva a férfival egy iszonyatos világba csöppennek, a neonáci bandák poklába.

Várható megjelenés: jövőre, talán.

Miért várós?

• A fülszöveg alapján érdekel a cselekmény.
• Még talán horror elemek is lesznek benne.
• Kemény témákat fog előszedni, elég kevés neonácis sztori jut most eszembe, azok is inkább filmek.
• A thriller az egyik kedvenc műfajom, ez sorozatnyitó, vagyis, ha jó és sikeres, lesz egy újabb sorozat, aminek várhatom a részeit.

Tévéműsoros, nézettségért küzdős, családi, átverős.

A Royce család anyából, két lányából és a fiából áll. Évek óta egy valóságshow főszereplői, sokáig ők voltak a csatorna NO1 műsora. A kisebb lány, Bentley titokban normális életre vágyik: már unja a lázadó lány szerepét, amikor ő igazából főiskolára szeretne járni. A terveinek azonban várnia kell, mert nem biztos, hogy újabb évadra berendelik a család történetét. A lány pedig felméri, abba az anyja és a nővére beletörnek. Valahogy műsoron kell maradni! A nővére, Porsche képes lenne egy kamuházasságra. Az öccsének súlyosbítani akarják a játékszenvedélyét. Az anyjuk meg szokás szerint vasmarokkal szorítja a gyerekeit. Ideje, hogy Bentley kézbe vegye az irányítást, mielőtt a nővére beleszeret a kamu pasijába, az öccsét lecsukják illegális szerencsejátékért és az anyjuk kikaparja valakinek a szemét. Közben az egyetlen helyes srácra is rábukkanhat, aki nem a kamu szerepét kedveli…

A valóságshow napjaink egyik menő, tévés ágazata. Sok típusa van már, el is tudok szörnyedni, mennyi. Ide tartoznak a zenés és egyéb tehetségkutatók, a párkeresők, a túlélő show, meg a házba költözéses förmedvények, de már magyarul is volt több olyan, hogy híres párok, családok produkálták magukat a kamerák előtt.

Nem ezzel a regénnyel fejtem meg, miért nézik olyan sokan ezeket. De azt abszolút jól megmutatja Stohl, hogy mennyire mű ez a világ. Ugyanúgy forgatókönyvekkel dolgoznak, és valóságot ezek a műsorok csak nyomokban tartalmaznak. Erősen befolyásolva vannak az események, a szereplők és annyira mű fordulatokkal dolgoznak…

Stohl, ha olyan mértékben nem is, mint Ben Elton a maga, hasonló regényében, lerántja a leplet jó pár átverésről, amit a tévé sugároz. Aki elolvassa ezt a könyvet, így több lehet azzal, hogy nem csak jól szórakozik olvasás közben, de utána más szemmel néz a tévé műsoraira. Már azt kérdezi magában, hogy ki volt a szerző, és milyen hatást akarnak ezzel elérni, és nem hisz el mindent gondolkodás nélkül.

Tetszett a kötetben, hogy nem nyálas irányba halad a cselekmény. Ugyan némi romantikus szálat tartalmaz, de az tényleg csak csepp fűszer az amúgy a show háttérét feltáró ifjúsági történetben. Bentley szerelmi szála elég vérszegény alapból, Porsche ál-jegyessége és házassága… az már egy egészen más történet. A háttérben van ez is, több benne a romantikus vonás, de azért az a csavar a végére… Maradjunk annyiban, ez sem egy szokványos YA kompatibilis szerelmi történet.

Eltalált a hangulat. Van benne bulváros rész, de annak kicsit a fricskája is. Van humora. Van tipikusan kamaszos felütés benne, lelki gyötrelmeket is boncolgatva.

Alapvetően cselekményközpontú regény, de a karakterekre is odafigyelt a szerző. Bentley a kiemelt szereplője, de fokozatosan építi a családja alakjait is a szerző. Szerettem, hogy itt nagyon nem hősökről van szó. Mindenkinek, még a főszereplőnek is megvannak a maga hibái, és messze van a tökéletestől bármelyik szereplő. De így képesek fejlődni is: Mercedes menedzser helyett felfedezi magában az anyát, Porsche rálel a szerelemre…

Igen, kicsit annak ellenére is mese, hogy a kulisszák és a látszatok mögé visz be. De egy szórakoztató, tanulságos mese, ami megnevettetett. Bírtam ezt a könyvet!

Stohl: Royce tarol - Mint YA: 90% a csavar kissé erőltetett, de jó a leleplezős vonal, érdekesek a szereplők is.

Szubjektíven: 95% jókat nevettem rajta, a legtöbb szereplő még hozzám is kezdett nőni.

Kamaszos, gyászolós, barátnős.

Zsófi 17 éves és a halál gondolatával játszik. Ám elborzad arra a gondolatra, milyen traumát okozna a húgának, ha minden magyarázat nélkül véget vetne az életének. Így levelet kezd el neki írni, melyben igyekszik elmagyarázni, miért hozta meg ezt a döntést. Az egész az anyjuk halálával kezdődött. Ahogy már a nagyanyja is kifejtette, Zsófinak erősnek kellett lennie az apjáért és a testvéréért. A gyászát magába zárta, játszotta, hogy rendben van. Ha mégis szomorúnak mutatta magát, ha nem volt a régi önmaga, a barátai megjegyezték, hogy nem normális, hogy még mindig ennyire maga alatt van. De bármibe vág is, bármilyen barátok is csapódnak mellé, a lány egyedül érzi magát és némán szenved. Amíg úgy nem érzi, már nem bírja tovább.

Kamaszos fájdalmas regény, amin most kicsit el is gondolkoztam, mit jelöljek meg témaként. Lehetne a depresszió – hiszen Zsófi ebben szenved. Az anyja meghalt, és ő rosszul van, szenved, egyszerűen képtelen bárminek is örülni, kiürült körötte a világ. Ugyanakkor a gyász regényének is érzem – ahogy Zsófi megreked a fájdalom fázisában, és a veszteség rátelepül az egész életére. Összefügg a kettő, nem is biztos, hogy el akarom dönteni, melyik van meg erősebben a történetben.

Zsófi lelki világa, főleg ebben a gyászolós, beteg verzióban tőlem elég távol esik, így beleélni nem tudtam magam a történetbe. Pedig korrekten le van írva, érzelmileg mi történik a lánnyal. Nyáry Luca abszolút hozza szereplője hangját, és a leveleken keresztül nem csak a húgához, hozzánk is szól. Kamaszos fájdalmas regénynek így ok, az a szubjektív kínom, hogy se magam nem találtam meg benne, se elképzelni nem tudtam ez alapján Zsófi világát.

Nagyon karakterközpontú a történet, ami a fentiek alapján következik is. Alapvetően úgy éreztem, hogy a tényleges történések a cselekményben kicsik, ám a hozzájuk kapcsolódó érzelmek és gyötrelmek hatalmas jéghegynyiek. Mivel nekem a cselekményközpontú történetek jobban tetszenek, így ez tőlem még kicsit távolabb lökte a történetet.

Nem egyszer azon kaptam magam, hogy Zsófi óriásivá növelt traumáit én aprónak érzem. Nem is tudtam mit kezdeni azzal, hogy milyen helyzetek milyen mély sebeket ejtenek rajta. Olyasmik, amelyek józanul gondolkodva pillanatok alatt orvosolhatóak, itt csak nőnek és terebélyesednek, lassan felemésztve a hősnőt.

Távolabb volt tőlem a regény nyelvezete is. Ok, fiatalos – a szerző is az, és a célközönsége is ez a korosztály. Ezt érezni, értékelem is. A gondom az, hogy ha nem indokolja a cselekmény, nem bírom a káromkodásokat és a köznyelv alatti nyelvsíkokat. Valahol tisztában vagyok vele, hogy a 17-18 évesek nem ugyanazt érzik pongyola nyelvhasználatnak, mint én, de akkor se tolerálom jól az én olvasatomban indokolatlan durva nyelvhasználatot.

Amit azonban szeretek az ilyen regényekben: alkalmat adnak arra, hogy beszéljünk ilyen kérdésekről. Mint a depresszió, az öngyilkosság, a gyász. Félig még tabutémák, pedig nem kellene azoknak lenniük. Tanulni kell őket kezelni, segítséget kell tudni kérni.

Ugyan az alaphelyzetben éreztem a 13 okom volt örökségét is, ez azért más történet. Nem igazán az én ízlésemre van szabva, de zsánerében korrekt.

Nyáry: Vigyázat, törékeny! - Mint ifjúsági: 60% a depresszió alapos körüljárás, nagyon személyes, a hangneme a fiataloké.

Szubjektíven: 40% nem volt azonosulási ponton. Helyenként untam, túl érzelmes nekem.

Ha a valóság a legvadabb álmaidat is túlszárnyalja, nem szabad letörni, mikor véget ér az élet. (Meyer: Egy életem, egy halálom)

Időnként meg kell állni, hogy harcolj. Néha nem lehet elfutni. (Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány)

– Férfiként könnyű viccelődni! Az ön testében nem ketyeg a vekker, önnek nem időre kell maradandót alkotnia.
– De magát egyáltalán nem a gyermeknemző képessége minősíti, Steris.
– Ez igaz. Ott a pénzem is.
– Én pedig kizárólag a címemet tudom felmutatni ebben a kapcsolatban – felelte Wax. – Ez kétirányú utca.
Steris ettől megnyugodott kissé. Ellazult, de még mindig szorosan zárta a fogait, és sziszegve fújta ki a levegőt. Kinyitotta az egyik szemét.
– Lőni is tud.
– Olyan erény, melyre minden tisztességes nő vágyik.
– A gyilkolásnak nagy kulturális hagyománya van. Végigkíséri a történelmünket. (Sanderson: Az Elmúlás Pántjai)

Kimondatlan társadalmi igazság, hogy a jó hírnéven esett folt közel sem olyan rossz, mint amilyennek beállítják. Szabadság jár vele. (MacLean: Hozományvadászok kíméljenek!)

Volt abban valami roppant kielégítő, ha az ember végigvitt egy küldetést. Ha az elképzelést pontosan úgy sikerült megvalósítani, ahogy az annak idején megfogant benne. (Cavanagh: Tizenhárom)

– Mi a terv? – kérdezte Marasi.
– Nem halunk meg.
– Egy kicsit részletesebben?
– Nem ma halunk meg. (Sanderson: Az Elmúlás Pántjai)

Karl fennhangon olvassa a címeket:
– Merj boldog lenni; Út a valódi énedhez; Ne légy áldozat, vedd kezedbe az életedet; Lélekfaló emberek, pucold ki a negatív energiákat az életedből. Jóságos ég, te is olvasol ilyen szarokat?
– Mindennap, nem látszik? (Adolfsson: Botlás)

– Ez most komoly, Nath? – kiáltott fel Izia. – Még drónod is van?
– Nem az enyém, meghackeltem – felelte az MI. – Épp csak egy kicsit kölcsönvettem.
– Hogy lehet valaki ilyen halálosan kocka?!
– Talán, mert meghaltam…
– Hm. Egy pont neked. (Fargetton: Szökevények éjszakája)

Nyomozós, viszonyos, traumákat elrejtős.

Doggerland három szigetet jelent, lakosokkal a skandináv országokból és Angliából. Karen itt született, nevelkedett, majd távozott az Államokba pár évre. Később visszaköltözött, és a rendőrségen helyezkedett el. Végigjárta a szamárlétrát, és gyilkossági ügyeken dolgozó felügyelővé küzdötte fel magát. A karrierjére koncentrál, a magánélete ugyanis üres és fájdalmas. Így dupla sokként éri, amikor egy részeg estét követően egy ágyban ébred a főnökével, akivel ki nem is kedvelik egymást. Még aznap új ügyet kap: a főnöke volt feleségét valaki meggyilkolta. Karen a szokott profizmusával, de a részeg estét titkolva kezd bele a nyomozásba. Egy múltbeli titok mellett Jounas családjának dinamikáját is megismeri, és a férfi lánya, Sigrid régi érzelmeket ébreszt fel benne.

Skandináv krimiket nem kifejezetten a szórakozásért olvas az ember. Annyira tele vannak fájdalommal, igazságtalanságokkal, hogy én mindig kissé kikészülök tőlük. Ez alól nem volt kivétel a Botlás sem.

Az ügy nem tűnik olyan borzalmasnak ahhoz képest, miket olvastam már ebben a zsánerben. Itt nincsen vérfertőző és nemi erőszakot továbbörökítő náci család, vagy ártatlanul börtönben ülő fiatalember, aki drogért cserébe bármit magára vállal. Itt egy meggyilkolt nő van, akinek azért nem jutott olyan kegyetlen halálnem, hogy fuldokoljak tőle. Másban rejlik a történet fájdalom faktora.

A hősnő, Karen egy reménytelenül és végzetesen törött ember. A munkája élteti, abban profi is. De amin nem rendőr, csak egy asszony, már gyűlnek a fájdalmas pontok a listán. Nem akarom őket felsorolni, az egyik a regény egyik meglepetése a végjáték előtt, de ezekkel biztos helye van a nyomozónőnek a szenvedésre kárhoztatott skandináv rendőrök között.

A nőt jellemzi a felszínen egy kis szociopata nemtörődömség. A múltja ismeretében ez teljesen érthető is. Ha már tudjuk, miért vált ilyen jégszoborrá, akkor még együtt is lehet vele érezni. Sigrid ezt a páncélt tudja áttörni, és hozni újra érzelmeket, ösztönöket az életébe. A kettejük dinamikája jól sikerült a történetben, ahogy megtalálják egymásban azt, amit elvesztettek, vagy amit eddig fájóan hiányoltak.

Sajnos, a hősnőre jellemző nyersebb, száraz stílus a szövegezést is jellemzi. Egy nagyon realista, tárgyilagos regény a Botlás. Ugyan külső, mindentudó elbeszélő még a szereplők lelkét is megnyitja előttünk, nem bírtam, ahogy ebben a stílusban pl. a gyászról és a mindent elsöprő fájdalomról mesél a kötet.

Megvan tehát a nyomorult hős, a sötét és komor hangulat az ügyben és regényben. A skandináv krimik harmadik pillére a társadalmi üzenet lenne. Ez az, amit itt nem találtam meg. A gyilkosság motivációja, a szereplők magánéleti konfliktusai is mind szubjektívek és személyesek. Még, ami szóba kerülhetne, kivándorlás és bevándorlás, az is csak a háttérben levő, kifejtetlen szál.

Tetszett, hogy a nyomozás hitelesnek hat és logikus is. Kevésbé tetszett, hogy hiába van Karen mögött egy egész csapat, mégis olyan, mintha mindent ő csinálna.

Sorozatnyitó kötet volt. Remélem, a folytatásai jobbak. Korrekt ugyan ez is, de nem több.

Adolfsson: Botlás – Mint krimi: 75% realista, logikusan végigvezetett krimi, tragikus hősökkel és konfliktusokkal.

Szubjektíven: 60% zsánerében korrekt, de nagyon realistának éreztem. Száraz, de a sztori ok.

5: Diamant: Lángelmék - egy nagy amerikai rablás története. Amit pár eszelős, nem éppen agyilag penge fickó hajtott végre. Kellett hozzá egy szerelmes őr, akit aztán meg is akartak ölni, kisemmiztek. De még így is szerencse kellett, hogy lebukjanak.

4: Moore: Kurszk -  hadgyakorlat volt a szovjeteknél. A Kurszk, egy modern atomtengeralattjáró is részt vett a gyakorlaton. Valami történt - máig kérdéses, mi. Az eredmény közismert: a Kurszk elsüllyedt. Nem hat meg mindenki, megindult a mentés. A szovjet propaganda azonban az emberek elé helyezte a látszatot.

3: Oren: Gertruda esküje - Gertruda lengyel lány volt, aki a II. VH küszöbén egy gazdag zsidó pár mellett lett dada. Egyetlen kisfiuk volt, akit a nő hamar a sajátjaként szeretett. Amikor a náci rezsim lecsapott, a nő ígéretet tett, hogy megvédi a gyereket. Így is tett - még az Exodusra is vele tartott.

2: P. Gál: Gylkosokkal szemtől szemben - Magyarországon történt esetek. Közismertek és kevésbé ismertek. Megszólalnak a gyilkosok, az áldozatok családja, az igazságügyben dolgozók. Miért kellett meghalnia a győri taxisoknak? Mi is volt a Szita Bence ügy?

1: Richards & Langthorne: Bohém rapszódia - máig milliók rajonganak érte. Zseniális hang, bonyolult karakter, ikon. Freddie Mercury nagyon mélyről indult, de kitalálta magát és a zenekarát. Világslágerek és világra szóló botrányok kísérték az útját. Megküzdött a nemi identitásával, majd az AIDS-szel is. Itt az élete, benne a zenéje története.

Küldetést teljesítő, különleges képességes, kincskeresős.

Wax és Steris esküvője már a küszöbön van. Bár a férfinak még mindig kissé bűntudata van a halott felesége miatt, és hogy ő újrakezdheti az életét. Egy isteni küldetés időt adna neki, és Wayne trükkje miatt is halasztani kell a lagzit, nem akaródzik neki újra elmerülni az istenek és legendák világában. Ám nem sok választása marad: Edwarn nagybátyja is az Elmúlás Pántjait keresi, és Wax nővére is feltűnik. Ráadásul Harmónia a visszautasítást követően leendő sógornőjét kérte fel a munkára, amit Marasi el is fogadott. Wax is beszáll a kincskeresésbe, és a csapat, köztük Steris is, Új-Seran felé veszi az irányt. Az állandó életveszélyben talán a Pakli nevű titkos szervezetről is többet megtudhatnak.

Most felmerült bennem, melyik volt az első Brandon Sanderson történet, amit megismertem. Ha jól emlékszem, az Acélszív. Annyira megtetszett az író stílusa és a történetei, hogy utána elkezdtem beszerezni az egyéb regényeit is. A Ködszerzet univerzum hamar a szívemhez nőtt, várok minden új kötetet. Ugyan az eredeti sorozatot jobban szerettem, de a Wax és Wayne történeteket is egyre jobban tudom szeretni.

A világképét Sanderson még most is képes tágítani. Bemutat egy új helyszínt, van benne egy kis visszautalás az alaptörténetre, és mindezek mellett még egy korrekt kincskeresős kalandregény is western és viktoriánus kosztümös betétekkel.

Kuszának tűnik? A cselekményben nem az, és ez az író érdeme. Sok-sok elemből rakta össze ezt a történetet, és mindnek megvan a maga létjogosultsága. Elendel határain túl, a civilizáció határán olyan, mint egy western filmben. A városi létben, ha nem is Trónok harca szinten, de erőteljesen játszmáznak és küzdenek a hatalomért, vagyonért. Mellette van mágia, különleges képességek, isteni beavatkozás és nagy küldetések. Talán az egyik kulcsa a regény jóságának, hogy ennyi minden van benne.

Ebben a részben Wax és Steris, akik a legszimpatikusabbak voltak. Jó volt olvasni, hogy hatnak egymásra és válnak többé a másik által. Wax rengeteget fejlődött a történet kezdete óta, most már eljut addig, hogy magánéleti, érzelmi téren is ki tud mondani fájó igazságokat, és kész javítani az életén. Steris pedig bátrabb, kalandozóbb mellette. Élőbb.

Wayne ebben a részben a humorért lett felelős. Így is bírom őt, de azért a drámai múlt és a kínjai kifejtésekor jobban együtt tudok érezni vele. Látok is még esélyt arra, hogy most Wax jutott el egy boldog életszakaszba, legközelebb talán Wayne jut közelebb a megváltásig.

A nagy meglepetés a részben Steris. Rajta venni legjobban észre, mennyire jót tett neki, hogy más életet él az lejegyzése óta, ez mennyire segíti őt a fejlődésben. Ki van mozdítva a komfortzónájából, és olyan oldalait is felfedezi saját magának, amit korábban elképzelni sem tudott. Azt különösen élveztem, ahogy Wax és Steris megtalálnak egymásban valamit, amitől jobb emberek, boldogabbak tudnak lenni.

Most a karakterek jobban lekötöttek, mint a kincskeresős kalandozás (az udvari intrikákat is jobban szeretem a városban). Pörgős, izgalmas, teljesen szubjektív, hogy most nem ez fogott meg a történetben. Mert Sanderson profil mesél, ez a fele is jó.

Lesz még kötete, reméljük, magyarul is. Szívesen olvasnám tovább is! J

Sanderson: Az Elmúlás Pántjai – Mint fantasy: 85% új helyszínek, fejlődő szereplők, olvasmányos elbeszélés. Korrekt.

Szubjektíven: 75% továbbra is nagyon bírtam a szereplőket. Most a kalandot kevésbé.