Még a múlt héten a Könyvmolyképző is kihozta az utolsó köteteit, mint az új Cat és Bones vagy a Gyilkos ház, így most kezdődik a karácsonyi semmittevés. Avagy, új megjelenések helyett olvassuk, amiket eddig beszereztünk!

December

9. Sanderson: Az Elmúlás Pántjai - fantasy 4,5

10. Adolfsson: Botlás - krimi 4

11. Nyáry: Vigyázat, törékeny! - ifjúsági 2,5

12. Stohl: Royce tarol - YA 5

13. Vaughn: Közöttünk a végtelen - sci-fi 3,5

14. Rix: Scott és Goldie - gyerekkönyv 4,5

15. Van Dyken: A randiguru szárnysegédje - New Adult 3,5

      le Carre: Ügynök a terepen - kémregény 2,5

Ezzel még egy héttel közelebb kerültünk az év végéhez.

Kémes, barátkozós, titkos műveletes.

Nat az élete nagyját a Korona szolgálatában töltötte. Már úgy érzi, eleget tett Angliáért, és a nyugdíjas éveit kellene élveznie. A moszkvai fenyegetettség miatt azonban még egy megbízást elvállal, amihez külföldre sem kell utaznia: ő lesz a Menedék irányítója, ami egy haldokló szervezete a Titkosszolgálatnak. Van azonban egy tehetséges ügynöke, aki a kiábrándult szeretőjét is beszervezi ügynöknek. Nat részt vesz a munkálatokban, miközben egyre biztosabb benne, hogy az igazi nagy dobás a feje felett zajlik. Közben teniszpartnere, Ed is elgondolkoztatja. A férfi sokfelé járt Európában, és erőteljesen hangot ad politikai nézeteinek: gyűlöli Trumpot, a Brexitet és akaratlanul is kémjátszmában találja magát.

Akad pár szerző, akiknek a megszeretése komoly nehézségekbe ütközik az agyamban. Miközben imádom a Philip K. Dick novellákat, a regényeivel már szinte szenvedek. John le Carre regényeiben hiába érzem, miért jelenti a neve azt, amit, nagyon nem bírom a történeteit. Sokadik könyve az Ügynök a terepen, amit elolvastam tőle, és most is szenvedtem.

A cselekmény nem a hidegháborúban, hanem napjainkban van elhelyezve. Aki szeret a sorok között olvasni, annak bőven van benne csemege az angol és a világpolitika kapcsán is. Annyira ez engem nem köt le, ahhoz minimum megy izgalmas, más főszál kell, hogy szeressek egy ilyen regényt. A Nevem: Pilgrim, a Fedőneve: Jégmadár, mindben volt valami más is, ami a cselekményben tartott.

Itt meg – szinte cselekmény sincs. Nem tudnám normálisan elmesélni, mi is zajlott ebben a közel 270 oldalban. Fedőneves műveletek, amelyeket nem tudtam és nem is akartam a fejemben tartani. Időnként Ed kirohanásai. Nem éreztem egy olyan vezető szálat a regényben, ami köré elrendeződne a cselekmény és a szereplők.

Jó az, hogy nem lehet nyíltan leírni dolgokat, hanem elrejtik a sorok közé? Bár, az már lehet, hogy politikai állásfoglalás lenne, és nem egy regény. De egy regényben szeretnék izgalmas tartalmat is, nem csak politikai nézeteket elrejtve a szereplők monológjaiba és a tettei mögé. Legalább egy nagy csavart vártam volna a regény végére, de még az sem volt. Vagy, Florence és Ed sorsa annak számított volna? Érezni nem éreztem annak.

Egy regényben kell nekem egy szereplő, akit vagy nagyon kedvelek, vagy elképesztően rühellek. Itt nem volt, aki bármelyik érzést kiváltotta volna belőlem. A lehető legrosszabb, hogy mindenkivel kapcsolatban közömbös maradtam. Egyszerűnek, unalmasnak tűntek annak ellenére, hogy kémek.

Carre stílusa sem tetszik eléggé. Száraznak érzem, azért az unalmas kifejezést nem mondanám rá – azt inkább a cselekményre tartogatom. Realista, leíró, és nem sodor magával. Nem is rémlik, olvastam-e a szerzőtől olyat, amit ne bírtam volna letenni. Kétlem, mélyebb nyomokat hagyott volna bennem.

Most sem bírom megfejteni, mi a siker kulcsa. Filmen vagy sorozatban jobban tolerálom le Carre munkásságát, lehet, ezt is akkor tudom igazán megérteni majd, ha készít belőle a BBC egy sorozatot vagy film lesz belőle. Addig marad az érzés, hogy ez nagyon nem az én regényem, noha akad benne aktualitás is.

le Carre: Ügynök a terepen - Mint kémregény: 60% modern vonatkozások is vannak benne, karaktert is épít a szerző.

Szubjektíven: 10% nem tudtam mit kezdeni vele. Untam is, a szereplőket se kedveltem.

Tiltott szerelmes, évődős, párokat összehozós.

Lex egy szexi kocka: már első éves egyetemistaként ő taníthatná a tanárait a programozásra. Ehhez hozzájön egy nem is kicsit vonzó arc és tökéletes test. Nincs csaj, akit ne kaphatna meg. A sok üres viszony után egy bulin meglát egy zöldszemű lányt, aki a feje tetejére állítja a világát. Ám pillanatok alatt kiderül, ő az egyetlen tabu az egyetemen. A legjobb barátja, aki a családot jelenti neki, Ian. Ian, aki a húgaként szereti Gaby-t, és megtiltja, hogy Lex kavarjon vele. A fiú ezt csak úgy tudja megtenni, hogy meggyűlölteti magát a lánnyal. 4 éven át mennek egymás agyára, amikor Gaby anyagilag megszorul, és Ian beveszi a lányt a vállalkozásukba. Lex tanítja be, és a közelség felszínre hozza az elfojtott, igaz érzelmeket.

Lassan azon lepődök meg, ha találok egy regényt, ami nem folytatás vagy sorozat nyitókötete. A randiguru szárnysegéde az előző kötet párjának (Ian és Blake) barátairól szól. Természetesen azok a szereplők ebben is felbukkannak, csak most mellékszereplők, és velük már minden rendben. Hogy már a romantikus regényekből is univerzum épül…

De milyen ez a történet? A plusz, ami miatt nem csak egy nyálregény, a stílusa lenne. Rachel Van Dyken mindkét karakterét úgy építette fel, hogy mestere legyen a csípős megjegyzéseknek és ne féljen beszólni senkinek. Egymással különösen ellenségesen viselkednek, így szinte lapról lapra jut egy csörte köztük. Igazából nem szúrnak ki egymással, szópárbajoznak csak. Azt jól sikerült a szerzőnek visszaadni, hogy a felszín alatt milyen feszültség tombol közöttük. Mindkét karakternél érződik, hogy csak azért csíp a másikba, hogy ne csókolja.

Így teremt a szerző egy szexi, pimasz hangulatot. Előnye, hogy úgy lesz erotikus és szenvedélyes, hogy nem ír hozzá szexjelenetet. Amikor már pár a kettős, kerül be ilyen is, de csak a történet végén és nem eltúlozva. Nem is lesz olyan korhatáros és realista részletes, mint amit egy bizonyos E. L. James divatba hozott.

Ebben a történetben ráadásul szimpatikusabb volt az a fél, amikor Lex és Gaby már járnak. Általában ott a vége, hogy összejönnek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Itt kicsit kapunk abból is ízelítőt, milyen ez a boldogok, amíg meg nem. Azt is pozitívumnak éltem meg, hogy nem a klasszikus romantikus regény felépítményt követi a szerző. Onnantól, hogy Gaby és Lex összejöttek, működnek együtt. Gond van? Megoldják. Megvan a kommunikáció. Nem is vesznek össze valami mondvacsinált ürüggyel, hogy legyen még 100-150 oldal plusz. Helyette Ian az, akinek meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy a két számára fontos ember egymásban találta meg az igazit. Így sokkal jobban tetszett is a történet.

Lex és Gaby is jól eltalált karakterek. Ok, tipikusak is, de a szövegeik feldobják őket. Különösen tetszett a regény egészén végigvitt Lex Luthor becenév/poén. Így elfeledtette velem azt is, mennyire Van Dyken életművébe illik mindkét figura. A helyes, okos és gazdag srác, aki már kiélte magát. A szűzlány, aki mellett papucsállatkává nevelődik, és még élvezi is ezt. De ok, ez a szerző ismérve, legyen.

Ezt talán jobban élveztem az első résznél, de azért nagyon remélem, hogy ezzel vége a Szárnysegéd Bt. ügyeinek. Nagyon nagy a happy a végén.

Van Dyken: A randiguru szárnysegéde – Mint New Adult: 75% szexi hangulatú, eltér kissé a kliséktől, szerethető szereplőkkel.

Szubjektíven: 60% jó a stílusa, más hangulatomban jobban is tetszett volna. Csajos.

- Adolfsson: Botlás

Karen már az elejétől nyilvánvalóvá teszi, hogy a főnökével összefeküdni rossz ötlet volt. Részeg volt, magányos, nem lesz folytatás. Titokban is tartja, a nyomozás alatt sem osztja meg senkivel, hogy a kérdéses időpont előtt ő volt együtt a férfival.

A férfi volt feleségéről hamar kiderül, hogy mindenkit elűzött magától. Keserű, mindenre féltékeny asszony volt, akinek soha, semmi nem volt elég jó. A lánya is sokat szenvedett tőle, aki most Karenben talál anyapótlékra. A nőnek is fontos lesz a lány: évekkel korábban egy autóbalesetben vesztette el a férjét és a fiát, amit szintén titokban tart. A lány felébreszti az anyai ösztöneit.

A végére rájön Karen, hogy a múltban kell keresni a válaszokat. A halott nő igazából él: volt egy gazdag ikertestvére, akiről nem tudott. De aztán megismerkedtek, és a nő úgy érezte, neki járt volna a gazdagság és a jó gyerekkor. Így megölte a testvérét, átvette a helyét.

- Nyáry: Vigyázat, törékeny!

Zsófi végül nem lesz öngyilkos. A leveleket megírta ugyan, de azzal elérte a mélypontot. Félre tudta tenni őket és a fájdalmát, dolgozni kezdett azon, hogy jobban érezze magát. Visszatalál a régi barátokhoz, a húgához és az apjához.

- Vaughn: Közöttünk a végtelen

May főnökéről kiderül, hogy az első meghibásodás után szabotálta a nő túlélését is. Jobban eladható, ha mindenki odaveszik és ez egy tragédia, mintha kiderül a hibájuk. Stephen titokban dolgozik azon, hogy életben tartsa a feleségét és elmenjenek érte. Sietni is kell, May terhes.

Ahogy visszajönnek May emlékei, eszébe jut, miért ment szét a házassága. A halva született fiuk után May vissza akarta kapni az állását. Milliárdos volt barátjához fordult segítségért, amin a férje megsértődött. Rá mindig is féltékeny volt. Stephen nagy békát nyelt le azzal, hogy most együtt dolgozik vele, hogy a nőt hazavigyék. De Stephen nem tudja, hogy akkor meg is csalta. Amikor segítséget kért, le is feküdt a férfival. May maga sem tudja, a kislányának melyik férfi az apja.

A milliárdos az űrben végezni is próbál Stephennel, hogy megtarthassa a nőt és a kislányát. Stephen túléli, dulakodnak, ő éli túl. Szembesül az igazsággal, de kész megbocsátani. Legyenek család, attól függetlenül, ki a kislány biológiai apja.

Különben érdemes összevetni az eredeti borítóval a magyart: May fekete a regényben. Ami az eredeti borítón látszik is. A mi verziónkon ki lett fehérítve...

Állatmenhelyes, családegyesítős, új célokat találós.

Hamish szülei sokat utaznak, és a legtöbbször a 11 éves kisfiukat is magukkal viszik. A fiú Japánba is szívesen a szüleivel tartana, de szoros a program, nem tudnának foglalkozni vele, így az anyja nővéréhez szervezik ki a fiút az utazás idejére. Hamish a vidéken találja magát, egy a fennmaradásért küzdő állatmenhelyen. Hamish, aki hamarosan már Mishka a barátainak, hamar megszereti a farm minden lakóját, legyen az kutya vagy tehén, vagy a nénikéje és az ő segítői. Mishka ment meg egy kis golden retriever kölyköt, és tölt fel videókat az okos kismalacról, Rozsdásról. Arra is neki lesz ötlete, hogy lehetne megmenteni és népszerűsíti a menhelyet szélesebb körben.

A gyerekkönyvek egy külön világot jelentenek. Kell, hogy legyen benne valami, ami a gyerekek saját problémáira reagál, ami miatt a magukénak érzik a történetet. Harry Potter, hiába a leghíresebb varázsló, hiába képes egy csomó mindenre, csak egy kis árva volt, akit az unokabátyja terrorizált. Mellette kell, hogy eseménydúsak, pozitívak legyenek.

Nem feltétel, hogy legyen fantasy elem bennük.

A Scott és Goldie olyan gyerekkönyv, amely felvonultatja a fenti erényeket, és mágikus képességek nélkül is kalandos, kedves cselekményt nyújt a gyerekeknek, kiskamaszoknak, vagy éppen a nagyobb olvasóknak, ha a borítóra kitett édes kutyák felkeltik a kíváncsiságukat (igen, magamról beszéltem).

A cselekmény fejezetről fejezetre valamilyen konfliktussal, megoldandó problémával tartja fenn a figyelmet. Vannak, olyan kifejezetten kisgyerekes témák, mint amikor a szülő akarata és a gyerek kívánsága nem egyezik meg, és valahogy rendezni kell a vitát. Van, amikor életben kell tartani a viharba kidobott kisállatot. Van, amikor a felvonulásra kell egy látványos dekorációt összedobni. A helyi rossz srácokkal is meg kell birkózni, ahogy az állattartás olyan feladataival is, mint az ürülék összegyűjtése és kidobása.

Nincsenek mesés események, hihetetlen kalandok, de nem is kellettek. Ebben a történetben pont az a vonzó, hogy bárkivel megeshetne. Hogy a nehézségeket egy kis kreativitással és a barátok segítségével küzdik le.

A szereplők nem bonyolultak, gyerekkönyvesen könnyű őket jónak vagy rossznak besorolni. Nincsenek összetett jellemek sem – még a helyi rosszalkodó srácok is csak simán bajkeverők, nem tudjuk meg, miért ilyenek és mi van a történet mögött. Ez a fekete-fehér ábrázolás a gyerekkönyvek sajátja, nincs is ezzel baj. A hősei kedvesek és szerethetőek, ez a lényeg. Az csak magyarul plusz ezen felül, hogy Hamish beceneve, a Mishka, mennyire idézi a magyar Miskát. Ezen végig jót mosolyogtam magamban.

Tele van a könyv érdekes tudnivalókkal is az állatokkal kapcsolatban. Amelyek nekem a leginkább tetszettek, a kiskutyákra vonatkozó részek. Tudtátok, hogy a kiskutyáknak nem tesz jót a lépcsőzés, mert túlzottan megterheli az ízületeiket? Sok más is van még a kötetben…

A hangulata nagyon pozitív és emberbarát. Tele van reménnyel, jósággal. Ha kicsit naivnak is érzem ezt a világképet a mai eszemmel, jól esett elmerülni benne a regény terjedelméig.

Nem csak kiskamaszoknak, de nekik is jó kikapcsolódás Megan Rix kötete.

Rix: Scott és Goldie - Mint gyerekkönyv: 85% élet- és állatszeretettel teli kellemes könyv, ami szórakoztat és nevel.

Szubjektíven: 70% egy kicsit túl kedves és mesés a felnőtt eszemnek, de jó volt belemerülni.

Első mondatok. De melyik regényé?

1. Arnold vagyok. A világ leghíresebb törpéje lehettem volna.

2. Akkor kezdődhetett, amikor az én almafám kiterebélyesedett, Sofiáé pedig elszáradt és elpusztult.

3. Egy távcsővel a parton pár száz méterre tőlem horgonyzó szép, több mint negyven láb hosszú jachtot néztem.

A: DeMille: Szilva-sziget

B: Farrand: Farkasország

C: Gárdos: Királyi játék

Megoldás: Tovább!

Romantikus, űrutazásos, házasságos, túlélésért küzdős.

May álma az volt, hogy kijusson az űrbe. Mindent erre tett fel, és céltudatosan haladt a cél felé. Egy volt, amire nem volt felkészülve: szerelmes lett az egyik tudósba, aki a gépen és a küldetésen dolgozott a NASA-nak. Stephen lesz a férje, akiért egy olyan döntésre is kész, amit korábban elképzelhetetlennek tartott volna. Ám egy tragédia éket ver közéjük: May újra az álma után veti magát, ami egyben a házassága végét is jelenti. Ám a küldetésen katasztrófa történik: a teljes legénység meghal, csak May marad életben egy szétesőben levő űrhajón végtelenül messze és amnéziásan. A Földön a megmentésén dolgozó Stephen az egyetlen reménye, miközben nem is sejti, milyen fontos dolgokat felejtett el az utolsó perceikről.

Soha nem vezet jóra a hasonlítgatás. A legtöbbször egy gyengébb terméket igyekeznek eladni azzal, hogy hasonlítják valami nála sokkal jobbhoz. Ez abszolút igaz a Közöttünk a végtelenre is. Nézzétek csak a borítót! Az Érkezés és a Mentőexpedíció rajongóinak.

Nos, én még szerettem is volna ezt a regényt, ha ezt a két kedvencem nem juttatják eszembe. Mert látom a hasonlóságot, van, amiért ide lehet őket citálni, de ez a regény jön ki rosszul az összehasonlításból minden téren.

Az Érkezéssel a házasság anatómiája és a gyerekvállalás és tragédia a közös pont. Csak éppen az Érkezés ezek mellett filozófiai mélységet mutat olyan témákban, mint a végzet, eleve elrendelés, nyelv és gondolkodás kapcsolata. Igen, megvan a közös metszet, csak az egyik nagyon alul marad a másikkal szemben. A Közöttünk a végtelen sokkal részletesebben mesél a házasságról, két ember mély kapcsolatáról, szerelembe eséséről és a szakításról, de nem vennék rá mérget, hogy többet is mondana, mint az Érkezés ugyanerről.

A marsi (a film után Mentőexpedíció, de az eredeti címe közelebb áll a szívemhez) egy bravúros, technikailag nagyon hiteles történet az emberi találékonyságról, egy űrhajósról, aki képes egyedül életben maradni a Marson, amíg megérkezik a mentőexpedíció érte. Mark és May nagyon nem egy karakter. Egyrészt, a nőnek elég sokat súgnak a Földről, a kezdetektől. Másrészt, Mark esetében részletesen ott volt minden folyamat. Ha krumplit ültetett, alaposan láttuk, honnan szerzi a földet, a trágyát, a krumplit és az egész növési szakaszt a vetéstől kezdve. Ugyanez állt a technikai részekre is, miközben Weir stílusát is lehetett élvezni. Ezzel szemben itt gyakran nagy ugrások vannak. Felmerül egy ötlet, és se a kivitelezés, se semmi részlet, már azt látjuk, hogy May szeli az űrt az elkészült napvitorlákkal. Hogy készítette el őket? Azt elnyelte az űr csendje.

Ha nem kellene ezeken merengenem, ha nem juttatják eszembe, még szerettem is volna a kötetet. Mert a házasság és a gyerekvállalás kérdése szépen ki van fejtve, szerethető May és Stephen kapcsolata is. Akad egy-egy, bár néha szappanoperás fordulat, ami a cselekményt is pörgeti. Még a technikai részekkel se lett volna bajom, nem vagyok amúgy sem a technikai részekben penge. De! A PR nem engedte így olvasnom.

Kb. olyan volt egymás mellé tenni ezeket a regényeket, mint az Yves Saint-Laurent parfüm mellé az Avon illatokat. Parfüm mind a kettő, még hasonlóság is akad, de nagyon nem egy szintet képvisel a kettő.

Vaughn: Közöttünk a végtelen - Mint sci-fi: 70% hihető űrkalandok és egy kapcsolati dráma – ilyen lenne a női sci-fi?

Szubjektíven: 50% a reklámszövegek nagyon eszembe juttatták az ennél jobbakat, kár érte.

Cím: Vér a síneken

Szerző: Barbara Nickless – ezzel a kötettel debütál magyarul.

Műfaj: thriller

Cselekmény: brutálisan meggyilkolt nő tetemére bukkannak a sínek mellett. Az ügyet a vasúti rendőrség nyomozója, Sidney Rose Parnell kapja. Az első számú gyanúsított az áldozat vőlegénye, a súlyos traumákat elszenvedett iraki veterán. Sidney máshogy gondolja, és együttdolgozva a férfival egy iszonyatos világba csöppennek, a neonáci bandák poklába.

Várható megjelenés: jövőre, talán.

Miért várós?

• A fülszöveg alapján érdekel a cselekmény.
• Még talán horror elemek is lesznek benne.
• Kemény témákat fog előszedni, elég kevés neonácis sztori jut most eszembe, azok is inkább filmek.
• A thriller az egyik kedvenc műfajom, ez sorozatnyitó, vagyis, ha jó és sikeres, lesz egy újabb sorozat, aminek várhatom a részeit.