Kórházas, abszurd, humoros, tragikus, ünnepi.

A rezidensek élete, pláne, ha zsidók és nem nősek, nincs gyermekük, ünnepekkor nem fenékig tejföl. Várható, hogy nekik kell a karácsonyi műszakok nagyját vinni. Így járt, éveken keresztül, a nőgyógyászatra szakosodó Adam Kay is. A családi pulyka helyett egy fiatalembert vágott ki a fóliából, aki így akart viccesen karácsonyi pulyka lenni. Kellett közölnie egy zokogó családdal, hogy a nagyi többet már nem megy haza. Fogta kismama kezét, akinek fájdalmas döntést kellett meghoznia. Szedett ki emberekből hihetetlen dolgokat, és töltötte a napokat a kollégákkal, akik közül volt, aki kis humorral igyekezett oldani a kórházi mindennapok szürkeségét.

Adam Kay kötete azért is érdekes, mert azért elég nagy váltás volt, amit a szerző az életében megtett. Elvégezte az orvosit, szakorvos lett, és képes volt az egészet hátrahagyni, hogy író legyen belőle. Ez már önmagában izgalmas, bár nem ez a regény témája. Egyetlen bekezdés erejéig van szó erről a váltásról, bár ez elég elgondolkoztató. Azért hagyta ott az orvoslást, mert kóklernek érezte magát. Vajon hányan maradnak a pályán annak ellenére, hogy hasonlóan éreznek?

De nem ez a történet. Kay a karácsonyi műszakokat meséli el, aminek csak egy része, hogyan érezte magát közben. Mondjuk, amilyen őrültek háza volt, nem nagyon jutott idő az érzelmekre. Egyik vészhelyzetet kellett megoldani a másik után – legfeljebb egy-egy szívszorító eset kapcsán volt idő megállni, és merengeni, miért is csinálja ezt. A kötetben vannak ilyenek is, bár a csúcsnak szánt történetet annyira nem éreztem megrázónak, mint amilyen körítést írt neki Kay. Szomorú, de vannak terhességek, melyeket nem lehet végigvinni az anya vagy a baba betegsége miatt.

Valamiért ezek a szomorúbb esetek maradtak meg a fejemben, pedig a cél az, hogy az őrületben a humort is meglássuk. Így vannak beszúrva olyan kis anekdoták, mint az egymásnak mondott poénok, vagy egy-egy mókás kitűző az ünnepek alatt.

Az esetekben is észrevenni azt, hogy az emberek gyakran maguknak okoznak kínos baleseteket. Kay kifejezetten kiemeli az olyan eseteket, amikor nem rendeltetésszerűen használnak eszközöket. Azok meg beszorulnak, sérüléseket okoznak, vagy olyan tüneteket, amivel aztán orvoshoz rohannak. Pl. a nő esete, aki szokatlan szexuális segédeszközt választott, aztán nem értette, miért lett a nemi szerve színes és pöttyös. (Karácsonyi nyalóka, mint szerető, igen.)

Érdekes mindeközben a kötet hangulata. Kay nem neveti ki az adott embereket, sokkal inkább éreztem azt, hogy kollektíven az emberiséget tartja betegnek. Így egyszerre van humora is a kötetnek, de éle is. Mivel karácsonyi a kötet, a humor a dominánsabb, de a sorok között más is megbújik.

A szerző stílusa könnyed, humoros. A felépítése miatt is könnyű olvasni a könyvet: nem is fejezetek vannak, csak egy-egy naplószerű bejegyzés. Minimális a részek közti kohézió, akár úgy is lehet olvasni, hogy csak felcsapjuk valahol.

Több orvosi esettel jobban tetszett volna, de a célját eléri: kórházi őrület ünnepekkor, pipa.

Kay: Mert szülni karácsonykor kell - Mint humoros/memoár: 60% naplószerű, kevés átíveléssel – hangulatilag is színes memoár.

Szubjektíven: 65% szerettem a stílusát, néhol mosolygós is, csak az orvosi rész kevés benne.

Mesés, kifordított, humoros, kalandos, pártalálós.

Óperencián már egészen átláthatatlan a királyságok sora: egyesülnek, újak jönnek létre, mikor éppen hogyan házasodnak a királyi családok. Van azonban egy város, ahol a tudásra törekednek és ahol szabad emberekként élhetnek az emberek. Itt árva a történet elején 13 éves Vízfüttyő Loson, aki el akarja nyerni a szépséges Csilláncs szerelmét. Ehhez csak vagyon kellene, így vállalkozik egy királylány kiszabadítására a hétfejű sárkánytól. Összebarátkozik a környék boszorkányával, szerez egy örök társat egy fifikás patkány (Muszti) személyében és rálel a hivatására is: a királyok segédje lesz, hogy minél jobb kérőt találjanak a lányaiknak próbák segítségével. Így bonyolódik majd bele Piroska és a farkasok történetébe, és segít Hórózsa királylánynak is a boszorkány mostohája ellenében.

Erre a kötetre könnyen találtam és találok analógiát. Egyrészt, meg tudom idézni Shrek szellemét. Ugyanúgy klasszikus meséket forgat ki a történet, család- és gyerekbarát módon, humorosan. Most pedig beindult a Vaják őrület is, így azzal is példálózhatok: mint egy mesés Vaják. Ebben is a klasszikus mesék mögé nézünk, csak nem horroros tündérmesét találunk mögötte, hanem vidám szélhámoskodást és mókás kalandokat.

A regény nagy ötlete, hogy a mesék mögött van egy megoldóember. Király vagy, a lányod férjhez kellene adni a fele királysággal – igen ám, de nem lehet mindenkiből király! Megfelelő vő kell, ezért kell a próba. Ezért kell Loson, aki megvalósítja az őrült ötleteket és tesz róla, hogy a megfelelő lovag érkezzen elsőként célba és házasodjon.

E kötet három mese kiforgatott változata: Loson eredettörténete a királylány megmentése a sárkánytól népmese egyedi verziója. Már ebben látszik, hogy ebben a világban senki sem az, aminek látszik. Igen, mesevilág, amiben van sárkány is, király is, csak éppen a sárkányok nem olyan lányrabló szörnyek, mint egy átlagos mesében. A boszorkányokat sem szükséges mézeskalács-házikó kemencéjébe vetni, vannak köztük segítőkész banyák is.

Loson itt még nagyon kamasz, aki gyerekesen akarja elérni a vágyait: Csilláncs szerelmét. A következő részekben egyre érettebbé válik, és felismer olyan igazságokat, mint a mágiával kicsikart szerelem nem az igazi. Bár évek telnek el a részek között, érezhető Loson fejlődéstörténete, amit tudtam is értékelni.

Piroska története áll legközelebb egy horrorhoz. Ha már felhoztam a Vaják történetét, ez már majdnem az a stílus. Csak Winney benne hagyja a mese vonalát és humort is visz bele. Egy Vaják novellában ez véresebb és tragikusabb lett volna.

Végül, Ludovika királyné és Hórózsa hercegnő története, amiben nem nehéz felfedezni Hófehérkét. Ebben vannak a legviccesebb mellékszereplők, a szőke hercegen végig jókat derültem. De ebben fejlődik legtöbbet Loson is, aki megtanulja, nem minden mese ér véget happy enddel, és a saját boldogságáért neki is tennie kell.

Szituációs és nyelvi humorral van tele az egész kötet, korosztálytó függetlenül humoros. A meséket nem árt ismerni hozzá, akkor rengeteg jópofa utalást felfedezhetünk benne. De ezek nélkül is kellemes olvasmány.

Folytatása már a polcon, majd mesélek is róla, amint olvastam! J

Winney: Sárkányok, farkasok és almák – Mint meseregény: 80% ötletes, humoros fantasy, mely másként értelmez klasszikus meséket.

Szubjektíven: 85% bírtam a főhőst, tetszett a szakmája, és a kiforgatott mesék. Vidám Vaják?

5: Rider: Csók Londonban - két fiatal találkozik össze, karácsonykor, Londonban. Mindketten az életüket megváltoztató lépésre készülnek: Cassie szakít az álompasival, és a saját útját keresi. Jason színész szeretne lenni az apja akarata ellenére, és felvételizni jött. Együtt kezdenek színházba járni, egyre többet éreznek egymás iránt, és megoldják a gondjaik is az ünnepek alatt. Magunk közt szólva a borító jobb, mint a sztori.

4: Strohm: Herceg álruhában - Dylan nővére férjhez megy karácsonykor. Ez még ok is lenne, de a vőlegény egy skót nemes. Nagy esküvő lesz, és mivel egy valóságshow-ban jöttek össze, minden közvetítve is lesz. A 16 éves lánynak semmi kedve az egész felhajtáshoz, de mennie kell. Szerencsére van itt egy helyes srác, aki könnyeden lehet Dylan első szerelme. Plusz, a testvérek közti kapocs is erősödhet.

3: Green-Johnson-Myracle: Hull a hó - a nagy havazás pár fiatalt egy városkába, egy falatozóba sodor be. Akad itt gyerekkori legjobb barátok, akik titokban többet éreznek a másik iránt, de ezt ki is mondani, nem olyan egyszerű. Van egy lány, aki végre megtalálta az ideális barátnőt, de a választottja mások előtt megjátssza magát. A továbbtanulásról nehéz döntést hozó kamasz életébe pedig egy popsztár csöppen bele. Sok szerelem, sok gond, sok hó - karácsonykor.

2: Carlson: A karácsonyi macska - Garrison szeretett nénja meghal, mindent az unokaöccsére hagy. Csak éppen akad egy feltétele: imádott macskáinak Garrison kell, hogy gazdát találjon. Még lista is van, milyen emberek jöhetnek szóba. Garrison a nénje iránti szeretetből belevág, noha allergiás a macskákra. Beköltözik az örökölt házba, amit elkezd felújítani és nagyban gazdikra vadászik. Ahogy közeledik a karácsony, úgy kerül közelebb az egyik jelölthöz és az egyik macska is igencsak a szívéhez nő. Lehet, hogy ideje letelepednie?

1: Dickens: Karácsonyi ének - az elkészülte óta karácsonyi klasszikus, nekem is ez áll legközelebb a szívemhez. Rengeteg feldolgozást is megélt. Az eredeti Scrooge meséje, aki egész életét a vagyonszerzésnek szentelte. Rideg üzletember, aki a titkárát karácsonykor se engedi haza, nincs senkije, gazdagsága ellenére rémesen zsugori. Halott üzlettársa karácsony éjjelén szellemként megjelenik, és figyelmezteti: ezzel a viselkedéssel komor sorsra jut. Majd jönnek sorba a karácsonyok szellemei is, hogy megmentsék a férfi lelkét, szembesítve a múlttal, jelennel és jövővel.

Menekülős, véres, titkos összeesküvéses, szembeszállós.

Kevin elmenekült Evelyn és az Antro Systeme világából. Egyetlen álma van: híres író akar lenni, mint a nagyapja egykor. Ezért tart Victor Hugo unokájának íróiskolájába, melyet elvégezve biztos helye lenne a könyvkiadás világában. Ám folyton olyan eseményekbe botlik, melyek véres részét képezik az embertípusok vadászatának és kihasználásának. A vonaton a kalauz Trois Indy emberekre vadászik, öli őket, és adja el a tetemük. Amikor a rendőrséget értesíteni próbálja, azzal szembesül, hogy senki nem hisz neki, és a Hülyék Állami Intézetébe akarják bezárni. Ahol az igazgatónő kínozza, és nagyon is tisztában van a fiú igazságával. Ki kell ábrándulnia a Hugo iskolából, a temetőben kapott állásából is. Lola testvére lehet a megváltása, de mi van, ha ő is csak kihasználja a fiút egy véres ámokfutáshoz?

Bár nem hivatalosan Kevin horrornaplójának a folytatása, gyakorlatban mégis az. A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Kevin megszökött, és valahogy boldogulnia kell a világban, annak tudtában, hogy bepillantást kapott abba, mi zajlik a színfalak mögött. Annyiban nem folytatás, hogy az előző rész ismerete nélkül is érthető a regény. Az olyan ismereteket, mint az Antro Systeme, újra elmeséli a szerző, és a nagyon kevés utalás a korábban történtekre is világos annyira, hogy érthető lesz mindenkinek.

Ami érdekes a történetben, és most esett le nekem is, Kevin Lyon ugyanazt a trükköt játssza meg, mint Darren Shan a vámpíros könyvei esetében. A narrátor, a főszereplő személye egyenlő az íróéval. Ezzel hitelességet teremt, és tágabb univerzumba helyezi a cselekményt. Mintha egy titkos történet lenne a világunk működéséről, gyilkos játszmákról, melyeket az átlagember nem ismer.

Közben ez a történet Kevin felnövés története is. Komolyan bosszantott, mennyire naiv a hős. Az olvasónak abszolút nyilvánvaló, különféle gyilkosok és perverz alakok hogyan használják ki folyamatosan. Kevin mindig későn eszmél, mindig reménykedik. Már említettem többször, de a naivitás nálam nem szerepel az erények között. Kevin e története arról is szól, hogyan veszti el ezt a naiv ártatlanságot. Felnő, megkeményedik, és a záró sorokat már egy más, erősebb karakter mondja, nem a kezdeti fiú.

Közben ez egy horror ponyva is. Lyon pörgeti végig a cselekményt, és egyik borzalmas szituációból sodorja a másikba a hősét, egyre romlottabb emberek közé. Olyan ez az egész, mint egy hihetetlen, véres katasztrófa, ami egyszerre torz, undorító is, de muszáj nézni is. Az íróiskolát követően ezt meg is fogalmazzák a regényben: ez messze nem a magas kultúra, de népszerű és szórakoztatja az embereket. A regény cselekményének korában még társult mellé egy társadalmi lenézés is, mára ez már nincs.

Maga a regény stílusa is visszatükrözi azt a naivitást, amit nem szerettem Kevin jellemében sem. Van benne valami gyerekesség, valami… mesterséges írói amatőrség? Ez egyrészt figyelemre méltó, nehezebb lehet így írni, de kevésbé olvasmányosnak találtam.

Mivel horror ponyva, mély tartalmat nem is próbálok keresni benne.

Érdeklődve várom, lesz-e még folytatása Kevin történetének. Elvileg van annyira nyitott a vége és lehetőség egy más irányra, hogy akár lehetne Kevin vadásznaplója is.

Lyon: Pszichonapló - Mint horror: 70% egyedi világképe van, pörgős cselekménye, a narráció lett gyengébb.

Szubjektíven: 55% a főhős naiv viselkedése komolyan bosszantott, bár a ponyva működött.

Karácsonyi pihenés, a kiadókban is ünnepi csend van.

Most lehet pótolni az elmaradásokat :)

December

16. Kubica: A fények kialszanak - krimi 3,5

17. Simsion: A Rosie - következmény - dramedy 4,5

18. Gárdos: Királyi játék - történelmi 5

19. Szaszkó: Kora február - romantikus 3

20. Farrand: Farkasország - disztópia 4

21. Kikuchi: D, a vámpírvadász - képregény 4

      Keyes: Kriptaherceg - fantasy 4

22. Morgan: Álmaimban Manhattanben - romantikus 2

      DeMille: Szilva-sziget - krimi 3

Ezzel kezdetét veszi a téli szünet, és a karácsonyi olvasmányok időszaka!

Nyomozós, rejtélyes szigetes, kincses.

John Corey nyomozó volt New Yorkban. Egy eset kapcsán súlyosan megsérült, és a felgyógyulás idejére nagybátyja vidéki házába vonul vissza. A helyi erőknek azonban segítségre van szüksége: egy itt dolgozó házaspárt meggyilkoltak. Kémiai anyagokkal, vírusokkal dolgoztak a Szilva-szigeten, és akár még terror események lehetősége is fenn áll. Tanácsadóként beszervezik a férfit, aki sorra veszi az elméleteket és lehetőségeket. Mert nem csak a biológiai labor miatt ölhették meg Tomot és Judyt: szép pár voltak, de vajon hűek is egymáshoz? Miért akartak földet venni a Szilva-szigeten? Csak nem a helyi borászatok vetélytársai lettek volna? Esetleg a kalózok elveszett kincse miatt lettek a gyilkosuk prédái?

Nelson DeMille a krimi, thriller regények kapcsán komoly név. Bár a korábbi évtizedekben volt igazán népszerű, még most is jelennek meg új kötetei és a korábbiak is kapnak újabb kiadásokat. A John Corey krimik az egyik olyan sorozata, amelyet életben tart, most éppen a Művelt Nép Kiadó.

Corey a Szilva-szigetben mutatkozott be. Bár hajlamos vagyok a skandináv krimik divatossá lett nyomozói tulajdonságait megtalálni más krimi hősökben is, Corey inkább az amerikai noir elődökhöz vezethető vissza. Alapvetően jó ember, nem tudok belekötni. Megvan a maga becsülete és erkölcsi mércéje, amelyhez ragaszkodik is. Nem tesz rossz dolgokat, csak olyan a munkája és a természete, hogy általában egyedül marad. A magányos hős, akinek egy-egy éjszakára nő is jut, szíveket tör, de az igazság felderítése és a rend megteremtése után továbbáll. Inkább Sam Spade, mint Harry Hole.

DeMille nem igazán jellemzi őt és a mellékszereplőit, a tetteiken keresztül ad képet róluk. Ez krimi, végig zajlik a nyomozás, és felismerhetőek a kötelező elemek. Van benne helyszínelés, adatgyűjtés, tanúk és gyanúsítottak kihallgatása, elméletek felállítása és ellenőrzése. Talán ez volt az, amiben legjobb volt a kötet. Corey nem egyből jön rá a megoldásra, a nyomok alapján elméletet állít fel, majd azt vizsgálja. Ha nem stimmel, másban kezd el gondolkodni.

Talán az volt a krimivel a bajom, hogy nagyon kényelmesnek éreztem a tempót. Logikus, jól is van felépítve, csak lassan haladtak az események az ízlésemhez képest. Annyira nem volt jó a könyv atmoszférája, hogy a világépítés nagyon lekötött volna.

A regény szerelmi szála sem nyerte el a tetszésem. Eleve, az érzelmek bemutatása és átadása nem a szerző erőssége. Száraznak, unalmasnak éreztem a karakterek lelki élete kapcsán. A kriminek jót tett ez a tárgyilagosság, a romantikus szálnak már kevésbé. Az meg, amire ez a vonal vezet, azt inkább hagyjuk. Visszaköszön a noir gyökér – vagyis, happy endet ne várjon senki. Ez nem az a világ.

Tanulságokat se nagyon akarok, illetve tudok levonni belőle. Az emberek önzőek és a haszon reményében borzalmas tettekre képesek. Közhely, van igazságtartalma, és ennyi, amit ebből ki tudok hozni.

Bár egy régebben keletkezett történetről van szó, olyan eleme nincs, ami miatt ne lehetne élvezetes ma is. Ugyan a modern technikával gyorsabban megoldódna az ügy, de így is ok.

Van bőven folytatása is, előbb-utóbb rászánom magam majd egy újabb kötetre.

DeMille: Szilva-sziget – Mint krimi: 60% logikusan és értelmesen végigvezetett, kényelmes krimi, jellegzetes hőssel.

Szubjektíven: 50% nem igazán tetszett, ennél gyorsabb cselekményt szeretek, de kriminek ok.

Szerelmes, vállalkozást indítós, családos.

Paige Walker előléptetésre vár, a legjobb barátaival dolgozhat együtt, és már álmai városában, New Yorkban él. A pofonok viszont egyre csak érkeznek: előléptetés helyett lapátra teszik, és veszélybe kerül a New York-i élete is. Kénytelen a testvéréhez fordulni, akinek gyerekkori barátjából igazi nagyágyú lett. Jake Romano számára a Walker család igazibb, mint az igazi családja. Kész segíteni most is, amennyire Paige hagyja. Csak éppen a kényszerű közelség régi érzelmeket hoz felszínre: Paige első, nagy szerelme Jake volt. Máig azt hiszi, Jake nem viszonozta még a vonzalmát sem. Pedig Jake számára Paige mindig is rengeteget jelentett, csak nem mert kockáztatni. Egy esetleges szakítás után túl sokat veszthetett volna. Most is nagyon ellenállna a vonzalomnak, de Paige most nem adja fel olyan könnyen, mint kamaszként.

Nem fogom megfejteni, mitől lett ez a sorozat annyira sikeres, hogy már lassan nem elég a két kezemen levő ujj, hogy megszámoljam a folytatásait. Annyira tipikus romantikus regény, hogy attól sikítani tudnék. Egyetlen dolog van benne, ami legalább kicsit megfogott.

New York – a város ragyogó helyszíne a cselekménynek. A hősnő rajong érte, és nem egy olyan bennfentes infó van benne, olyan leírás, ami miatt kitartottam, ha különben nagyon untam is a történetet. Ez a regény nem játszódhat akárhol: pontosabban, a szerelmi szál önmagában működne, de a regény az egyetlen erősségét vesztené el, ha nem lenne ilyen fontos benne a helyszín.

De akkor nézzük is a cselekményt! A romantikus regények egyik legócskább alapja: a fiú a báty legjobb barátja, és tesz egy ígéretet, hogy nem kezd ki a barátja húgával. Naná, hogy a lány mégis beleszeret, ő is a lányba, csak éppen az ígéret közéjük áll. Amíg az ösztönök nem lesznek erősebbek a régi gesztusnál, és kerekedik felül a zsigeri vágy. Annyira tipikus, benne van a zsáner alapkliséje. Ahogy összejönnek, ahogy egy butaság miatt szétmennek, majd a nagy romantikus gesztussal a békülés. Mondanom se kell, hogy előkerül a jegygyűrű is a végére. Nyálas, kiszámítható – aki egy ilyet olvasott, ismeri már mindnek a dinamikáját.

A karakterek is a romantikus regények tipikus hősei. Jake, a milliomos és a helyes, kedves lány, aki nem a pénzéért szereti. Egyikükről se tudnék komolyabb jellemzést adni, annyira üresek. Szépek, helyesek, kedvesek, sikeresek. Ennyi. Noha az alapokban több lehetőség volt: mindkettőnek van egy komoly lelki terhe. Paige komoly szívbetegséggel küzdött kamaszként, Jake családi háttere. De ezt éppen csak bedobja Morgan, véletlenül sem tesz egy kis kitérőt drámai színezetek felé.

Nem tudtam komolyan venni a cselekményt, de sajnos szórakoztatónak sem tudom igazán nevezni. Ahhoz túlzottan lehetett tudni, mire számítsak a cselekményben. Ahhoz túlzottan száraz a szerző stílusa, csak a városképeket szerettem benne.

Szórakoztató és romantikus regény, így mélyebb mondanivalót sem érdemes keresni benne. Itt különben nincs is mit. A szerelem legyőz minden akadályt? Annyira nagyon nem akarom ezt kihozni belőle, de ebben legfeljebb ennyi akad.

Ahogy már említettem, van bőven folytatása. Nem lett kedvem hozzájuk.

Morgan: Álmaimban Manhattanben – Mint romantikus: 40% kissé nehézkes, de jó városképekkel megtűzdelt tipikus románc.

Szubjektíven: 20% tucatnyi ilyen történet létezik, untam is kissé. New York dobta fel kicsit.

Eden átlagos lány volt, aki már lemondott a férjhez menésről is. Soha nem a jó férfiba szeretett bele. Aztán jött Aaron, aki jóképű volt és kedves, szorgalmas és nagyon beleszeretett. Aki feleségül vette, elköltöztek egy kertvárosi házba, és családot akartak alapítani. Eden a munkáját is otthagyta, teljes munkaidős feleség és anya lesz a tervek szerint.

Eleinte csak próbálkoztak, de nem akart a terhesség összejönni. Eden egyre irigyebben figyelte a szomszédját, aki könnyeden szült három fiút is, panaszkodott a rosszaságukra, miközben Eden ölni tudott volna ilyen gondokért. Már céltudatosabb lett a baba projekt. Számolták a napokat, mindent kipróbáltak, amit tanácsoltak. Majd orvoshoz kezdtek járni, mindenféle kezeléseket csináltak végig. Eden teljesen a téma megszállottja lett: erre ment el minden pénzük, és a kapcsolatuk is megromlott. Eden már semmivel nem foglalkozott, csak a lehetséges terhességgel.

Amikor végre összejön, pár hétre a mennyet élik meg. A házaspár közel kerül egymáshoz, Eden kezd visszatalálni a régi magához. A kicsi elvesztése azonban mindennél jobban megtöri. Azonnal próbálkozna újra, de Aaron már nem bírja. Ultimátumot ad: nem kell nekik baba, legyenek maguk. Ez Eden szemében egyenértékű a házassága végével.

Aaron elmegy, és nem tudja, Eden mivel tölti az idejét. Egyre irigyebb a szomszédasszonyra, akinek most kislánya született. Egy édes kis szőkeség, akit az a nő nem érdemel meg. Sok időt tölt a városban a balett iskola előtt, ahol egy kis szőke kislány után leskelődik. Mennyivel jobb anyja lenne ő neki…

Jessie az anyja halála után szembesül azzal, hogy ő papíron nem is létezik. Még anyakönyvi kivonata sincs, az apja nevét sem tudja. Ahogy a halott anyja papírjai között turkál, már nem bír leállni. Abszolút nem hasonlít Edenre, lehet, hogy nem is ő volt az anyja, hanem rabolta? A nyomozást nehezíti, hogy az anyja halála óta Jessie nem tud aludni, így egy ponton túl már abban sem biztos, hogy valóban megtörténtek-e vele dolgok, vagy csak képzelte őket.

A végére kiderül az anyja titka. Miután Aaron elment, Eden békülni akart. De a férfit már egy másik nővel látta, boldognak. Nagyon berúgott aznap este és belement egy egyéjszakás kalandba. A férfinak még a nevét sem tudta, és többé nem is látta. De Eden terhes maradt tőle. Örült a babának. Ám Aaron visszajött – neki is hiányzott Eden, kérte, hogy kezdjék újra. A nőn levő kabát miatt nem láthatta, hogy Eden gyereket vár. A nő beleegyezik a békülésbe, és megbeszélik, Aaron mikor költözik haza.

Ám Eden arra már elmenekül. Hogy mondja meg a férfinak, hogy mástól terhes? Pedig neki ez a gyerek kell. Így elszökött, és úgy élt, hogy senki ne akadhasson a nyomára. Így nevelte fel a lányát is. Jessie megtalálja a férfit, beszélgetnek, és kiderül, Aaron szeretett volna Jessie apja lenni. Eden menekülése felesleges volt. Jessie elkezdheti élni az életét, már alvási gondok nélkül.