5: Gallay-Nagy: Poison of Love – Natalie megszállott Poison of Love rajongó. A zenekar énekese, Adrian álmai megtestesítője. Történetesen a lány apja egy őrült tudós, aki felfedezte az időgépet és menekülniük kell. A lány választhatja ki, hova menjenek. Naná, hogy oda, amikor Adrian is tizenéves, és a lány egy osztályba járhat vele. Még nem sejti, egy más Natalie mennyit dolgozik azon, hogy legalább egy világban legyen nekik happy end…

4: Pineiro: Űrugrás – Jack Taylor különleges katona, aki olyan küldetéseket hajt végre, melyekre a legjobban sem vállalkoznak. Az űrből hajt végre ugrásokat, igyekezve elérni a fénysebességet. A Földön csak Angela tarthatná, az elidegenedett neje. Épp a nagy kilövés előtt kezd javulni a kapcsolatuk – ám Jack egy más dimenzióban ér Földet. Itt ő már 5 éve halott, vadásznak rá, csak egy újabb ugrás segítene, de itt azt senki nem akarja engedni.

3: Grossman: A varázslók – Quentin bizonyos szemszögből zseniális fiatalember. Állandó kitűnő, aki bármit képes megtanulni. Kocka, akinek nagy kedvence a Fillory regénysorozat, és minden vágya, hogy a más világok és a varázslat valóban létezzen. Amikor felvételt nyer egy igazi varázsiskolába, a világ új arcait fedezheti fel komoly munka árán. A varázslatnak azonban ára van, pláne, ha más dimenziók történetébe is belekontárkodnak mágiával.

2: Sweterlitsch: Letűnt világok – Shannon Moss egykor időutazó volt, aki a világ végét kutatta. Látta, hogy ér minden véget egy szenvedéssel teli, apokaliptikus pokolban. A súlyos sérülései miatt most olyan nyomozó, aki gyanús eseteket közeli időugrások segítségével igyekszik felderíteni. Most egy olyan gyilkos nyomában jár, aki úgy gyilkol, ahogy Shannon is látta a világ végén. Dimenziókon át jár a nyomában, míg a vég megállíthatatlanul és végzetesen közeledik az emberiség felé.

1: Crouch: Sötét anyag – Jason Dessen boldog ember. Élete szerelme a felesége, akivel egy remek fiút nevelnek. Igaz, hogy karrierjéből nem lett semmi, csak tanít, pedig egykor a zseni lehetősége is benne volt. Valaki leüti, feltesz egy fura kérdést. Amikor magához tér, egy más világban ébred. Itt nincs családja, viszont ő a világ legünnepeltebb tudósa. Lassanként rádöbben, hogy egy másik énje, az itteni zseni cserélt életet vele: ők a két véglet. Az egyik a karrierben, a másik a családban érte el a legtöbbet. Jason vissza akarja kapni a saját életét, és ezért harcolni is kész. Akár önmagával is, hiszen minden egyes út egy más világba egy újabb dimenzió és újabb Jason, aki a tökéletes családot akarja, ami eredetileg az övé volt…

Rejtélyt megoldóst, sorozatgyilkosos, múlttal szembenézős, kapcsolatos.

Alice párizsi rendőr, aki egy sorozatgyilkos nyomában járt megszállottan. Közben rátalált a szerelem, készült családot alapítani, de a munkamániája mindentől megfosztotta, ami fontos volt számára. Azóta sem sikerült helyrejönnie. Egy nap egy parkban ébred, összebilincselve egy idegennel. Semmit nem ért: neki Párizsban kellene lennie, a férfinak Dublinban, mégis: New Yorkban vannak, a Central Parkban. Ki hozta őket ide és milyen célból? A sorozatgyilkos tette, aki egyszer már tönkretette Alice életét? Miközben az alkalmi ismerősök nyomozni kezdenek, Alice lassan rádöbben, hogy talán senkiben sem bízhat meg. Gabrielben sem, aki látszólag lelkesen segítene neki. De még saját magában sem.

Guillaume Musso az egyik legsikeresebb, kortárs francia szórakoztató író. A regényeit filmesítik, van, amelyikből amerikai változat is készült, nem csak francia. Több nyelven kiadják, egy ideje magyarul is olvashatóak a munkái.

A legtöbbször romantikus regényeket kapunk tőle, amelyekbe beleemelt valamiféle misztikus szálat. A végzet, a túlvilág, az emberen túlmutató része volt az eddigi könyveinek, miközben alapvetően a szerelem körül forgott a cselekmény, nem egyszer tragikus színezettel.

A Central Park ugyan thrillerként volt reklámozva, de a fülszöveg és a regény kezdete alapján komédiaként kezdtem el olvasni. Idegen férfi és nő egymáshoz bilincselve ébrednek – miközben ki kellene nyomozni, hogy kerültek ide, biztosra vettem, hogy a végére szerelmi szál is szövődik majd közöttük.

Így nem is kicsit sokkolt, amikor olvasás közben rájöttem, hogy ez igazi thriller akar lenni. Van egy sorozatgyilkos, és egy múltbeli trauma, ami folyamatosan kísérti a nőt. A múlt darabkái fokozatosan derülnek ki, és már messze nem egy könnyed történetben járunk. Súlyos tragédiák vannak a múltban, és a jelen helyzete is veszélyesnek tűnik.

A baj az volt, hogy a regény cselekménye és stílusa nem volt összhangban ezzel a fenyegetettséggel. Egy thrillert nem kellene olyan stílusban írni, mint egy romantikus komédiát! Nem teremtődött meg számomra a feszültség, ahogy izgulni sem tudtam a szereplőkért. Nem éreztem őket veszélyben.

A végére kerül egy csavar, de nem az okos fajta. Inkább a lopott fajta. Nem akarom lelőni a poént, melyik regényben volt majdnem teljesen az a csavar, nagyon spoiler lenne, de az érzés attól még megvan: ezt már olvastam másban, ráadásul sokkal jobban kivitelezve!

A végével sem voltam elégedett. A vége ugyanis nem egy thrilleré, hanem egy romantikus regényé. Ha komolyan akarom venni a thriller vonalat, a végső csavart, akkor ez a rózsaszín zárás minek kellett ide? Súly kellett volna, tragédia, valami keményebb, Ez elvette az egésznek az élét, már ami volt neki.

Volt még valami, amitől majdnem megkattantam. Az étkezés. Szinte minden fejezetben esznek-isznak, és Musso fejtegeti, New Yorkban mit és hol érdemes enni. Romantikus regényben ok, de egy thrillerben?

A szereplők sem nőttek a szívemhez: alig tudtam meg róluk valamit!

Van olyan, hogy romantikus thriller? Ez példa lehetne rá – nekem nem tetszett így.

Musso: Central Park - Mint thriller: 50% a zsáner elemeit használja, de komolytalan. Néha paródiának érződik.

Szubjektíven: 40% a romantikus vonal, a sok kajálás, meg a happy end elrontotta nekem.

• Ezüstút - Animus thriller. Skandináv szerző, de nem skandináv krimi.
• Az utolsó szeánsz - Agatha Christie novellák a Helikontól.
• Legendás lányok - a Partvonal ismeretterjesztő kötete valódi kémnőkről.
• A fények kialszanak - Venton thriller.
• Tiamat dühe - a Térség 8. kötete a Fumaxtól.
• az Agave több kötete is érkezik: Ügynök a terepen (kémregény), Ördögöd van (humoros) és a Repeszhold (sci-fi).

Október

14. McDonald: Ordashold - sci-fi 5/3

15. Tchaikovsky: Pókfény - fantasy 5/4,5

16. R. Kelényi: Szulejmán és a kolostor foglya - történelmi romantikus 5/5

17. Fletcher: A jövő reménye - disztópia 5/4

18. O'Leary: Az ágybérlő - romantikus 5/5

19. Feibel: Mindent tudok rólad - ifjúsági 5/4,5

      Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba - dokumentumregény 5/5

20. Frazier: King - erotikus 5/3

      Highsmith: Két idegen a vonaton - thriller 5/4

Ezzel újabb hétnek lett vége.

Gyilkosságos, fenyegetett, lelkiismerettel szembenézős.

Guy azért utazik, hogy végre elváljon. Felesége, Miriam rég külön él tőle, szeretői vannak. Guy is megtalálta más oldalán a boldogságot, aki mellett el tudja képzelni a teljes életét. A vonaton egy idegennel elegyedik szóba, aki az apja miatt van kiakadva. Bruno szereti a különös ötleteket, és most is felötlik benne egy: a tökéletes gyilkosságé. Mi lenne, ha ők megölnék a másik életét megkeserítő személyt? Nincs indíték, a másiknak meg lesz alibije. Guy örül, amikor magára hagyhatja a férfit. Neje, Miriam azonban kellemetlen meglepetéssel szolgál: terhes, de a házas szeretője nem válik el miatta. Miriam Guy mellett maradna, hogy neve legyen a gyereknek. Guy kész visszafogadni, noha így le kell mondania a szerelméről és az álmai állásáról is. Már megkezdi az eljárást is, amikor Bruno megfojtja az asszonyt. Guy sejti, hogy ő volt, de nem akarja igazán elhinni. Míg Bruno zsarolni nem kezdi: most ő jön!

Vannak olyan írók, akiknek szinte minden regényéből készül film, a nevük valamiért mégsem lesz közismert. Patricia Highsmith volt az, aki kitalálta a tehetséges mr. Ripley karakterét, több regényt is írt róla. Ő írta a Carolt. Hitchcock „Idegenek a vonaton” című filmje is feldolgozás, és Highsmith írta az eredetit.

A filmet is láttam, és elég sok a változás a kettő között. Hitchcock sokat filmesített a történeten, átdolgozták a szereplőket és a cselekményt is, elég jelentősen. A film egy rossz helyzetbe került ember története, aki a szerelmével küzd azért, hogy igazságot is szolgáltassanak, és az életük is visszatérjen a normális kerékvágásba, az őket fenyegető őrült előtti időszakba. A regény viszont egy gyenge férfi története, akinek a gyengesége elvezet addig, hogy egy megszállott (Bruno) gyilkost csinál belőle.

A Két idegen a vonaton egy pszichothriller, amiben nem a gyilkossá a hangsúlyos. Nem a nyomozás és a krimi a lényeg. Ezek csak a cselekmény hátterében vannak benne. A kiemelt helyen azt találjuk, ahogy Guy a folyamatos nyomás hatására megtörik. Szilárd elvei voltak, ugyanakkor egy annyira jó ember, akit könnyű kihasználni. Amit Miriam meg tudna vele tenni, az alapján elég szánalmas kis papucs ez a férfi. Nem egy hős. Bruno folyamatosan sakkban tudja tartani, és lelkileg kínozza. Reálisan gondolkodva Guy tehetett volna ellene valamit, lettek volna lehetőségei. Ő azonban egyre jobban retteg, és annyira szorong, hogy a nála erősebb Bruno el tudja érni, amit akar.

A lelki nyomás akkor sem ér véget, hiszen a férfi lelkiismerete sem nyugodhat, Guy az egész regényben gyötrődik, és mivel elbukik, csak egy módon nyerhet valamiféle megváltását.

A regény erőssége, ahogy a szerző a két fő karakterét megfogja. Bruno a végére számomra egészen pszichopata figura lett, egy megszállott. Nagyon beteges, ahogy rákattan Guy figurájára, és eleven pokollá teszi az életét. Guy teljes összeomlása pedig érzékletesen és átélhetően dokumentálva van a lapokon.

Highsmith jó mesélő, és még úgy is olvastatta magát velem a kötet, hogy viszonylag kevés esemény történik benne. Hiszen itt az a fontos, amit a szereplők, elsősorban Guy, megélnek és éreznek.

Más, mint a film, kevésbé hősies vagy kommersz. De ettől értékesebbnek is éreztem.

Highsmith: Két idegen a vonaton - Mint thriller: 85% lélektanilag erős, jól szerkesztett kötet, magával sodró prózával.

Szubjektíven: 75% mást vártam, a tettek helyett az érzések domináltak, de lekötött.

Szerelembe esős, emlékek után szaladós, bűn peremén táncolós.

Doe, a Jane Doe után. Csak éppen ő még nem halott, bár nem sokon múlt. A lány a kórházban tért magához, nagyon rossz állapotban és emlékek nélkül. Az utcán belátta, nem marad egyedül életben. Így ahhoz nyúlt, amije maradt: a teste. Egy motoros buliba ment el prostituált barátnőjével, abban bízva, ha az egyik motoros csaja lesz, cserébe védelmet kap majd. Balszerencséjére King kezei között köt ki, aki rajta akarja behajtani a barátnője által ellopott pénzt. A brutálisnak tűnő, tetoválásokkal teli férfi nemrég szabadult ki a börtönből, és nem fogad el nemet. Doe azonban lassan otthonra lel mellette, és ahogy King megnyílik előtte, kiderül, neki is súlyos sebeket kell cipelnie. A két törött ember talán egymásban megtalálhatja azt, ami a boldogsághoz szükséges. Bár lehet, hogy Doe elfeledett múltja mindent veszélybe sodor, amint lehull a lepel a titokról.

Mesék kellenek minden korosztálynak. Csak éppen nem mindig hívjuk őket meséknek – egy bizonyos kor után már fantáziáknak, vágyálmoknak minősítjük őket. A kislányok még a szőke hercegről álmodoznak, a felnőttek egy része később azonban már a rosszfiúkhoz vonzódik, és eszébe sem jutna lelépni a nyálas szőke herceggel. Nekik a vad motoros kell! Legalább regényben, ha már az életben nem sikerült nyakig tetoválva, bőrben és rock dallamokkal a háttérben elszáguldani a naplementében…

Ezen utóbbi fantázia kielégítésére szolgál a King című regény. Aminek a férfi hősei tesztoszterontól szagló, nagydarab és erős férfiak, akik egy más korban simán beállhattak volna vikingeknek is. A macsó erő megtestesítői, akik legalább annyira ijesztőek, mint vonzóak. Már akinek ez a típus bejön. A címszereplő, King is ilyen.

Amiben Frazier kicsit eljátszik, hogy igyekszik a karaktert lelkileg is többé tenni. Ad neki egy nehéz gyerekkort, bonyolult családi hátteret és nem kevés lelki sebet. King azonban nem gyötrődik ezektől, hanem folyamatosan a megoldást keresi. Messze nem egy hősies alkat, kifejezetten önző és durva figura. Éreztem is a cselekményben egy kis visszásságot ezért: hiszen szíve is kell, hogy legyen, mégis csak ő a férfi főszereplő, aki nagyon szerelmes lesz a történet folyamán. De hogy lehet egyszerre ő a megmentő, és a szörnyeteg, aki elől menekülni kellene? Nem mindig sikerül okosan kihozni ezt a kettősséget, de Frazier próbálkozik vele.

Doe sokkal egyszerűbb karakter. Az emlékezetkiesése miatt ő egy tiszta lap. Abszolút ártatlan és naiv karakter, aki szinte gyermeknek hat a motorosok drogokkal és gyilkosságokkal teli világában. A végére azonban a múltjáról is megtudunk ezt-azt: lesz is olyan csavar benne, amit még nem dolgozott fel az agyam. Van egy tippem, hogy sokkal sötétebb történet van ott elrejtve, mint amit egyelőre látni engedett belőle Frazier.

Tetszett, hogy nem csak a szerelmi szál szerepel a történetben. Igen, dominálnak az érzelmek és a szex, de van mellette háború. Van mellette üzletelés. Még humor is akad benne, amit nagyon tudtam értékelni. A drogtermelő nagyik vonal kifejezetten tetszett benne, és jókat mosolyogtam a néniken.

Frazier tett bele érzelmi csúcspontokat, tragédiát, árulást. A végére csavart is. Általában ez nagyon nem a zsánerem, de most kíváncsi lettem a folytatásra.

Frazier: King - Mint erotikus: 70% szenvedélyes, érzelmileg felépített, miközben a cselekmény is pörög.

Szubjektíven: 45% a szerelmi szála tipikus, a szexet is sokalltam benne, de volt cselekmény.

A változás folyamatosan zajlott. Egyre kevesebb kislány született, majd már egy sem. A tudomány nem talált megoldást: a lányt váró anyák sorra elvetéltek. Az emberiség már a kihalásra készült, kereste az alternatívákat a létezésre: például gépre tölteni a tudatot.

Igazi reményként érkezett, amikor egy idős házaspár, 8 sikertelen korábbi terhesség után babát várt. Kislányt. Eve megszületett, és minden más projekt le lett állítva. Már születésekor az emberiség reménye lett, akitől azt várták, majd fennmarad általa az emberiség. Az anyja azonban meghalt a születésekor, az apja ebbe beleőrült, így a kislányt egy biztos helyen, elzárva, két orvos felügyelete alatt nevelték fel.

Eve betöltötte a 16-ot, már kezdeni akarják a projektet. Három jelöltet találtak, aki alkalmas lenne a párjának, és akivel családot kellene alapítania. Sorra ismerheti meg őket, hogy kiválassza, aki a legszimpatikusabb neki. A lány egyszerre várja is ezt, nem is.

Kisgyermek kora óta ugyanis van egy legjobb barátja: Holly. A lány igazából nem létezik, csak egy hologram. Mögötte azonban három igazi ember van, pilóták, akik irányítják az illúziót. Eve a szemükről különbözteti meg őket, az ugyanis az eredeti, nem kivetítés. A kedvence van vele gyerekkora óta. Hozzá vonzódik, bár az igazi énjéről nagyon keveset tud.

Bram Wells a forradalmi holo-technológia feltalálójának a fia. 4 éves kora óta játssza Holly-t, így tulajdonképpen Eve mellett nőtt fel. Az évek során több pilótatársa akadt: de amint a fiúk beleszerettek Eve-be, menniük kellett. Ő eddig csak a barátja volt, de magában már érzi, már neki is többet jelent a lány. Próbál küzdeni az ellen, hiszen tudja, három jelölt van, akik közül Eve párja kikerül, és ő nem tartozik közéjük.

Az első találkán a fiú lehányja a hányt, kikerül a listáról. A második rátámad, és meg is öli a nevelőanyát, aki eljátszotta Eve szerepét. A lányt kimentik a szobából, és most szemtől szemben állhatnak egymással. Eve felismeri benne a barátját. Már Hollyként is magáról kérdezgeti, meg akarja ismerni. Nem Holly, Bram kell neki.

A tudósok a 3. jelöltet bemutatni sem akarják, már a mesterséges megtermékenyítést preferálják. Eve bele is egyezik, miközben Holly/Bram, akiről álmodozik. Bram is érzi, de nem mer lépni. Hagyja, hogy Eve közeledjen felé. Amikor az első csók elcsattanna, közbeavatkozik a vezetőség.

A fiút nem engedik Holly szerepébe, büntetésben van. Ő közben gondolkozik, és pár dolog feltűnik neki. Az apját számon is kéri, aki nem tagad. Igen, Eve szüleit ők távolították el, hogy nekik megfelelően nevelhessék a lányt. Még a pár jelölteket is manipulálták. Mindig is ez volt a terv, és Eve semmit nem tud az igazi külvilágról, csak grafikus hazugságokat ismer. Az igazság felfedése azt is jelenti, hogy dr. Wells kiadta a fia kivégzésének parancsát.

Bram azonban megszökik, és csatlakozik az ellenálláshoz. Eleinte nem bíznak benne, de mivel Wells fia és Eve mellett nőtt fel, felismerik, hogy ő lehet a rendszer megdöntésének a kulcsa. A cél is közöd: Eve kiszabadítása. Most szembesül azzal is, mennyire hazug volt eddig a világa. Eve a vállalat eszköze, hogy mindenkit sakkban tartsanak. A pár jelölteket is tulajdonképpen pénztárca alapján választották.

Kezdetben a lány apját kell kiszabadítaniuk. Bram jön rá, hol őrzik. A szabadító akció azonban komoly áldozatokat követel: ott hal meg Johnny, Bram lelkes új legjobb barátja, és a lázadók vezetője, Frost is.

Eve közben megkapja egy titkos jóakarójától az anyja naplóját, a kiszabott lapokat is. Ráébred, hogy itt ő csak egy eszköz, egy szülőgép lehetne. Hazugság minden. Szökne, de egyedül nem képes rá. Fogságban tartják, és már nem is játsszák meg, hogy a védelmezői.

A lázadók következő terve: Eve kiszabadítása. Bram hagyja lefagyasztani magát, már az épületben az egyetlen barátja, az egyik pilótatársa olvasztja ki, és viszi el a szökési üzenetet Eve-nek. A lányba aznap ültetnék be az első embriót, de most az utasításoknak megfelelően, életében először megtöri látszatvilága illúzióját, és szökne. Bram már várja.

Az épület tetején vannak, egymáshoz szíjazva, ugrani készülnek. Vivian és dr. Wells tombolnak, miközben ők az első csók váltása közben ugranak az épületről.

Túlélésért küzdős, család sorsát bemutatós, történelmi.

A Kleinmann család Bécsben élt: a szülők négy gyermeket neveltek. Nem voltak gazdagok, de az ügyes kárpitos volt olyan szemfüles, hogy eltartsa a családját. Mivel háborús veterán volt, a náci hatalomátvétel után is reménykedett, hogy őket békén fogják hagyni. Nem így lett – minden zsidónak, ha csak névben is volt az, szembesülnie kellett az egyre nagyobb megszorításokkal és törvényi tiltásokkal. Gustav munkaszolgálatra is be lett rendelve, nagyobb fiával együtt. Miközben Gustav és Fritz Buchenwald, majd Auschwitz poklát igyekezett túlélni, az otthon maradt anya kisebb gyermekeit igyekezett biztonságba menekíteni. A nagylány Angliába szerzett állást, a kisfiút befogadták az Államokba, már csak a kislányának kellett menedéket lelnie, mielőtt a nácik teljesen elszabadulnak.

Arról akartam kezdő bekezdést írni, hogy nem értem, miért ilyen lett ennek a regénynek a borítója. Egy pillangó, egy olyan könyvön, amely a halálról és az emberi szenvedés mélységeiről szól? De ahogy most nézegettem a képet, valamit észrevettem. A pillangó árnyékát. Azokkal a pontokkal pont olyan, mint a szögesdrót. Így inkább arról írok most két mondatot, mennyire kifejezi ez a kép, miről szólt a könyv. A lehető legnagyobb borzalmak közepette mégis az emberi erőről és szépségről, a szeretetről. Az igazi értékek, mint a pillangó még akkor is felragyognak színeikkel, ha a pokol árnyékában kell megmaradniuk.

A kötet igaz történeten alapul. A regényben is többször emlegetik, hogy Gustav Kleinmann az egész fogsága alatt titokban naplót írt. Ezek a kötetek meg is maradtak, és ezek szolgáltak forrásul a szerzőnek. Regényesítette azt, és kiegészítette a családtagok további sorsával. Így sokkal átfogóbb, meghatóbb kötetet adott kézre, mintha csak a naplót kaptuk volna meg.

A szerkezetet azzal tette érdekesebbé, hogy váltogatta az elbeszélőket. A család minden tagja megkapja a maga fejezeteit, de attól függően szerepelnek többet vagy kevesebbet, hogy mennyi szörnyűséget kellett túlélniük. A nagylány és a kisebb fiú, akik kikerültek még időben a nácik birodalmából, szerepelnek a legkevesebbet. (Azért meg kell jegyeznem, hogy Kurt nagyon hasonló pályát fut be, mint az Üldözöttek és katonák hősei. Ő is Amerikában nő fel, és onnan tér majd vissza amerikai katonaként harcolni a nácik ellen.) Az anya és a kisebb lány már többször felbukkannak, az ő történetükből derül ki, hogy a hátországban milyen események zajlottak. A legtöbbet pedig apa és fia sorsát ábrázolja, akik munka- és haláltábort is megjárnak.

Szerettem a kötetben, hogy egyensúlyt talál a borzalmak ábrázolása és az emberi értékek megmutatása között. Néha sokkol, igen, ilyen dolgokat is képesek voltak az emberek megtenni egymással. De vannak mellette erőt adó morzsák: ahogy a fiú képes Auschwitzba menni a biztonságosabb munkatábor helyett, mert az apja mellett akar maradni. Ahogy a német munkás titokban ezt-azt ajándékoz a vele dolgozó rabnak. Ahogy a frontot megjárt német katona a tábori állapotokkal szembesülve mindent megtesz, hogy segítsen a szenvedőknek, hírt hozzon a családjukról és az életét kockáztatva csempész be egyre több mindent.

Igaz történet, sok ténnyel, de sok érzelemmel is. Közel hozza a múltat. Megérte elolvasni.

Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba - Mint dokumentumregény: 90% regényszerű, részletes regény, tele érzelmi csúcspontokkal.

Szubjektíven: 85% érzelmileg hatott rám, miközben új tényeket is megismertem belőle.

Kamaszos, zaklatós, csapdát állítós.

Nina élete lehetősége előtt áll: behívták próbajátékra, egy profi csapat kapusa lehetne. De a felkészülést nehezíti, hogy az egykori barátja, Limo továbbra is a nyomában van. Folyamatosan telefonon hívogatja, egyre kellemetlenebb üzeneteket hagy. Amikor ezzel nem ér célt, egyéb módszerekkel is próbálkozik. Feltöri a lány számítógépét, rendelget a nevében, és bántó üzeneteket hagy Nina nevében a barátainak. Még a próbajátékot is szabotálja. Nina pedig nem tud kihez fordulni: a rendőrség tehetetlen, a nagyanyját fél beavatni az egész történetbe. Lassan már a barátai is ellene fordulnak. A legjobb barátnője, Paula és egy új ismerős, a lelki segély vonalnál dolgozó Ben próbálnak segíteni neki – vagy lehet, hogy bennük sem lenne szabad megbíznia?

A Scolar indított egy új sorozatot, amelynek röviden a Teen nevet adta. A koncepció röviden az lenne, hogy olyan rövid, ifjúsági kisregényeket adnak ki, melyek a mai fiatalok problémáit elemzik ki. Olyan konfliktusokat és problémákat helyeznek a középpontba, melyekkel a mai társadalmi helyzetben meg kell birkózniuk a kamaszoknak.

Az első kötet Feibel kisregénye, melyben egy zaklatás története elevenedik meg. Divatos most ez a téma különben: a 13 Reasons Why, a Megosztás, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod és társaik sorra ezzel foglalkoznak. Milyen veszélyeket rejt, hogy ennyire digitális már a világ?

Azt azért díjaztam, hogy nem a technika lesz itt elítélve. Az ember, aki visszaél vele. Mert sok remek dolog létezik, csak be kell tartani a szabályokat. Itt is ez lesz a végső tanulság: nem a technika, a net a rossz, hanem az ember, aki visszaél vele.

Kisregény, így az események sűrítve vannak benne, és mozgalmas a történet. Sok mindent el akar mondani a szerző, de erre kevesebb terjedelem áll a rendelkezésre. Benne van a sok trükk és bosszantó csíny, amivel Ninát zaklatják. Benne van, milyen hatással van ez a lányra, hogyan hat rá mindez és a környezetére. Benne van, ahogy tenni próbál ellene és végül a megoldás, a csapda is.

Tetszetős az arány a cselekmény és a lelki részek között. Hiszen ez egy olyan téma, amiben mind a kettő kell, hogy átérezhessük az eseményeket. Mert némelyik zaklatás olyan, hogy kívülállóként akár viccesnek is tűnne. Még kedvencem is volt, amikor vésett tollakat rendelt és szállíttatott ki a zaklató a lányék házába. De ha hozzátesszük, olvashatjuk, mit tesz ez a benne levőkkel, már messze nem vicces a történet.

A karakterek közül Nina, akit legjobban megismerünk és mélyen ábrázol a szerző. Pozitív karakter, akinek lehet drukkolni végig. Akinek nem osztott egyszerű lapokat a sors, de kihozza belőle a legtöbbet, és megdolgozik az álmaiért. Talán maga a jelleme nem annyira kibontott, de amin keresztülmegy, azt részletesen megismerhetjük.

A többiek azonban csak alakok, nem is nagyon tudnám őket jellemezni. Leginkább az határozza meg őket, hogy Ninával milyen a kapcsolatuk.

A regény zárását összecsapottnak éreztem kissé, de minden szál el lett varrva.

Jónak tűnik ez a sorozat, majd mesélek a 2. kötetről is, már beszereztem. A kezdet jó volt.

Feibel: Mindent tudok rólad - Mint ifjúsági: 80% nyelvezetében, témájában is mai. Könnyen olvasható, szimpatikus hőssel.

Szubjektíven: 75% jól indult, hangulatos is, de a végére összecsapottnak éreztem – rövid?