Április

29. Ellroy: Gyilkos az úton - krimi 5/2

30. Cowell: Így lopd el egy sárkány kardját - gyerekkönyv 5/4

Május

1. St. John: Közelgő Vihar - ifjúsági 5/5

    Escobar: A szépség háza - krimi 5/3

2. Juhász: Menekülés a Földről - disztópia 5/3

3. Deaver: Az igazak törvénye - krimi 5/4

4. Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák - humoros 5/5

    White: A csali - thriller 5/2,5

5. Itaranta: A tiltott álmok városa - disztópia 5/4

    Stoker & Barker: Dracul - horror 5/5

Ezzel átléptünk májusba, 18. hét pipálva.

Vámpíros, nyomozós, rejtélyes.

A szobában egy fenevad van bezárva, akit csak a szentelt rózsák, keresztek és imák tartanak vissza. Ha kijut, Bram életének vége. Egy éjszakát kell túlélnie a huszonéves fiatalembernek, s hogy ne őrüljön meg közben, papírra kezdi vetni a történetét. Mesél a születéséről, egy gyenge kisbabáról, akinek nem lett volna szabad életben maradnia. De a házhoz érkező új cseléd, Ellen dada megmentette. A fiú élete folytonos betegségben, visszatérő rosszul létekben nőtt fel a dadája óvó tekintete mellett. Ám a környéken különös esetek történnek: szörnyű gyilkosságok sora zavarja meg a nyugalmat. Ellen dada is különösen viselkedik. Bram és nővére, Matilda, nyomozni kezdenek, és akaratukon kívül egy évszázadok óta tartó játszma részesei lesznek, melytől már soha nem szabadulhatnak.

Az irodalom teremtett olyan szörnyetegeket, akik már mély nyomot hagytak az emberek kollektív tudatában Ha soha nem is olvastak Mary Shelley történetet, azt tudják, ki az a Frankenstein és szörnye. Ugyanez a helyzet Stoker legendás lényével, Drakulával is. A vámpírok pár éve különben is nagyon divatosak voltak, és még mindig rengeteg a történet, melyben vágyak tárgyai vagy éppen a legnagyobb veszedelmet jelentik az emberekre.

A kínálatból kiemelkedik az eredeti Dracula megálmodójának leszármazottja, Dacre Stoker és az egyre sikeresebb JD Barker közös története, a Dracul. Horror, történelmi hangulattal, és valahol egy epikus, nagy szerelem története is. Alma Katsu hasonló trilógiája be is ugrott rögtön, de az én agyam már csak ilyen – keresem a hasonlóságokat a művek között.

A Dracul egy stílusosan megírt rémmese, ami egészen a végéig tartogat meglepetéseket. Két idősíkon játszódik: a jelenben, amikor Stoker megírja a gyerekkora történetét, amely majd elvezet a jelenhez, ahol egy újabb és még veszélyesebb természetfeletti kalandba csatlakozhatunk be a szereplőkkel. Mindkettőben van horror elem – a jelen véresebb és akciódúsabb, cserébe a múlt titokzatos és hangulatos. Nekem az a fele jobban is tetszett a történetnek. Mindkettő pedig része egy nagyobb történetnek, amelyről nem akarok részleteket elárulni. Maradjunk annyiban, hogy találó a borítóra írt szöveg: múltjuk még a halhatatlanoknak is van.

A történet jó a cselekmény- és a karakterábrázolásokban is. Az események nem rohannak, de van akkora a tempó, hogy izgalmasnak tudjam nevezni. Mindent megérthetünk, átélhetünk a szereplőkkel, hiszen azon is mindig van hangsúly, hogy a gyerekek, majd a felnőtt Stoker testvérek hogyan élik meg az eseményeket. Annyira más vérmérsékletűek is, hogy minden olvasó rálelhessen arra a testvérre, akivel a legkönnyebben azonosulni tud.

A történelmi helyszín leginkább külsőségekben és hangulatban van jelen. A korszakról nagyon keveset tudunk meg, de tény, hogy ez a történet ebben a viktoriánus korszakban tud működni, amikor még a levegőben is benne volt a misztikum és az emberek jobban hittek. Ma, a mobilok és a tudományok korában nem lenne ilyen rejtély, vagy sokkal könnyebb lenne lenyomozni a szereplőket. Súgna a GPS vagy küldhetnének egy megfigyelő drónt, míg itt a gyerekek maguk kénytelenek az erdőben osonni a dada után.

Ötletes, hangulatos regény volt, amit szerettem olvasni.

Stoker & Barker: Dracul - Mint horror: 90% nagyon erős a hangulata, ötletes a történet, emlékezetesek a szereplői.

Szubjektíven: 85% az eleje nagyon megfogott, a végére gyengébb, de ez egy jó sztori.

Rendszer ellen küzdős, misztikus, szeretteinkért kiállós.

Eliana a Szövők megbecsült rendjébe tartozik. Olyan nő, aki hozzájárul a szigetük és életmódjuk fennmaradásához a munkájával. Hiszen a sziget a vízre épült, szövetekből létrehozott mesterséges világ. Mindennek megvan a maga rendje, és szabálya. Ami szigorúan tilos, az álmodás. Aki álmodik, azt elragadják és kivetik maguk közül. Eliana titkolja, hogy neki is vannak álmai. De nem tettetheti tovább, hogy minden rendben van vele és a világgal, amikor a Szövők közé egy új ember érkezik. A néma Valeria tenyerébe Eliana neve van tetoválva. Miért? A két nő egyre közelebb kerül egymáshoz, és amikor Valeriát elragadja a Tanács, Eliana a nyomába ered. Megtapasztalja, milyen megbélyegzettnek lenni, és lassan rájön, milyen hazugságokra és titkokra épült a világuk, amit ideje felfedni és rendbe hozni.

Karakterek, cselekmény vagy a világ – ez az a három sarkalatos rész, ami középpontban lehet egy regényben. A karakterközpontúakban az a lényeg, mit hogyan élnek meg a szereplők, mit éreznek, hogyan fejlődnek. A cselekményközpontúban peregnek az események, gyorsak és változatosak. Számomra a legnehezebbnek a világközpontú történetek tűnnek, mert ezekben cselekmény, a szereplők is háttérbe szorulnak a regény univerzumában. Az a fontos, hol játszódik a történet, ott milyen viszonyok vannak.

A tiltott álmok városa azért is izgalmas olvasmány, mert itt egyértelműen a regény világát, ezt a különös szigetet éreztem a legfontosabbnak. Emmi Itaranta valósággal láttatja velünk a szöveteit, a különös és torzító fényeit, az egésznek a különös hangulatait.

Ennek megfelelően a szövegben elég sok a leírás, de itt van létjogosultságuk. Ráadásul szépség is rejlik ezekben a sorokban. Ahogy ez a vízi, mégis szigetszerű világ megelevenedik, nekem nagyon sokszor eszembe jutott Velence, noha egyértelműen egy másvilági közeg, amiben járunk. Ahol minden törékeny, csalfa és viszonylagos.

A történetnek van ugyan cselekménye lázadással és múltbeli titokkal, szerelemmel, de egyszer sem ezeket éreztem a fontosnak. Minden valahogy a szigetből indul ki és hozzá tér vissza. Miért tilos álmodni? A válasz a sziget múltjában. Miért kell lázadni? A válasz a sziget jelenében, az eltorzult uralkodó osztályban.

A kiemelt szereplő Eliana, akit a szerző képes mélységeiben megmutatni. Látszólag egyszerű karakter, de ahogy jönnek a kétségei elő, úgy válik egyre izgalmasabb személyiséggé. Nem válik olyan YA hősnővé, aki eldönti a világ sorsát, de fontos kérdéseke és tettek középpontjában is ott lesz, miközben egyszerre keresi a megoldást a sziget és a saját életére is. Leküzdi a gyávaságot, leküzdi az elrejtőzés ösztönét, és a szeretet lesz, amiért képes lesz kiállni és ő is harcolni. Ha nem is fegyverrel és rendszert döntve, de tereli az életük alakítását.

A többiek kevésbé erőteljesek vagy jellegzetesek. Talán nem jó jel, hogy Eliana testvérét is azért jegyeztem meg, mert különösnek találtam a nevét ebben a történetben. Janos.

Ha a mélységeit keressük, lehetne arról beszélni, hogyan élnek az emberek zsarnoki rendszerekben. Mit lehet tenni, hogy változzon a világ. De maga a zsarnokság kialakulása is: milyen hazugságnak kell lennie a mélyben, amire minden felépül?

A cselekményközpontú regényeket jobban szeretem, de a könyv lírája tetszett nekem is.

Itaranta: A tiltott álmok városa - Mint disztópia: 80% fantasy alapjai vannak, érzékletesen megírt világban. Erős karakterekkel.

Szubjektíven: 55% a világa, ahogy meg volt írva, tetszett. Maga a történet nem fogott meg.

Casey minden álma, hogy egy napon megnyerje a Badminton lovas versenyt. Esélye azonban nincs: lassan betölti a 16-ot, az apja munkanélküli volt tolvaj, nem rég tanult meg lovagolni is, és saját lova sincs.

Egyszer az apjának tartanak hazafelé, amikor Casey szívszorító hangot hall meg. Egy ló szenved, akit éppen a vágóhídra akarnak vonszolni. Nagyon küzd, a szállítóknak meggyűlik vele a baja. Casey segíteni akar neki, kész megvenni a lovat. Ők oda is adják, csak kérik a pénzt, ami a lánynál és az apjánál van. Ami pont egy dollár, de cserébe elvihetik a sérült, haldokló állatot.

Casey munkahelyére, a lovardába viszik, ahol a lány egy hetet kap. Ha addig nem lesz jobban az állat, el kell altatni. Casey öreg, hippi barátnője ismer egy orvost, van egy titkos szere, és a ló lassanként elkezd felépülni. Kiderül, remek a várvonala, ő is csodás állat, csak éppen a tulajának elege lett belőle, hogy csak vitte a pénzt. Mert hiába minden jó tulajdonsága, ha nem hajlandó versenyezni, még a boxból se jött ki.

Casey megkezdi vele a készülést, barátnője, aki egykor szintén lovas volt, lesz az edzője. Egy titokzatos jótevő havonta küld neki pénzt, és Casey is sokat dolgozik. Az első versenyén nagyon hátul végez, de találkozik példaképével, a 17 éves lovas csillaggal, és a lány stábjából egy fiúval. Peter 17 éves, az apja patkolókovács és Peter tőle tanulja a szakmát. Casey megtetszik neki, és a lovakat is nagyon szereti, így ő lesz Vihar kovácsa.

A hónapok telnek, Casey egyre jobb versenyeredményeket produkál. Peter a legjobb barátja. A lánynak sikerül bejutnia a Badmintonra is, de éppen akkor az apja eladja Vihart. A vetélytárs apja félre is vezette, és a férfi jót akart. Casey, az apja és az öreg hölgy összefognak. Sikerül visszaszerezni Vihart egy múltbeli titokkal - az üzletember segített annak idején kisemmizni a hölgyet a csaló férjének - de a ló súlyosan sérült. Mindent megtesznek, hogy a versenyre egészséges legyen és formába hozzák.

Erre az időre Casey már rájött, hogy Peter több a számára, mint barát. De túl sokat várt: a fiú ugyan szakított a barátnőjével, de megsúgta a lánynak, azért mert rájött, hogy másba szerelmes. Mire Casey reménykedne, meglátja a fiút egy helyes szőke lánnyal. Fáj a szíve, de a versenyre koncentrál.

A vetélytársnője nagyon jól indít, de amikor egy akadálynál leesik a lóról, ostorral megy az állatnak. Már a világ is tudja, hogy a felszín alatt mennyire gonosz az a lány.

Casey jól megy, de túl sok a hátránya. Nem akarja meghajtani Vihart a győzelemért, örül a részvételnek is. De Vihart nem lehet visszafogni. Majd beledöglik, de végigszáguld a pályán a lányért. Casey lesz a Badminton valaha volt legfiatalabb nyertese.

Már otthon, este nem bír aludni, és összefut Peterrel. Kiderül, a szőke lány az unokatestvére. Mindig is Casey volt, akit szeretett. A lány megcsókolja, és már kézen fogva mennek be a győzelmet ünnepelni a családhoz.

Emberrablós, csapdát állítós, traumából felépülős.

Sarah Baker egy pap lánya volt, jó házasságban élt, férjével az első babát tervezte. De egy idegen elragadta, foglyul ejtette, hónapokig kínozta és erőszakolta. Volt ereje megszökni, túlélni, a születendő gyermekéért. Ám amikor a babáról kiderült, hogy az elkapott és halálra ítélt gyilkos gyermeke, Sarah még többet vesztett. Örökbe adta a kislányt, de a férje és a szülei így is eltaszították. 12 évvel később Olivia erős nő, aki egy ranch ügyeit intézi. Foglalásokat, túravezetéseket. Semmiben sem akar hasonlítani egykori énjére, az igazi személyazonosságát sem ismeri senki. Mikor a birtok örököse, Cole, hazatér haldokló apjához, a férfi rég feledett érzelmeket kelt fel a nőben. Ahogy Tory is, akit rendőr apja hozott el ide nyaralni. Nem sejti, hogy a kislánynál van egy kisregény, ami felforgatja majd az életét. Nem sejti, hogy a rendőr apa csalinak használja – mert szerinte az igazi gyilkos még szabadlábon van, és itt van, amit igazán akar.

Thriller – kinek mi jut róla eszébe? Sokaknak bizonyára a Lány a vonaton. Ami mintapéldája a női thrillereknek. Egy férfi, aki tönkreteszi a körötte levő nőket. Egy, aki tönkre is ment ebbe, de most összeszedheti magát egy bűnügy kapcsán. Másoknak, remélem, azért beugranak azok a sztorik is, amelyekben egy zseniális gyilkos és egy hasonló formátumú nyomozó közti játszmáknak lehetünk a részesei. Nekem ezek tetszenek jobban, de kinek-kinek ízlése szerint, találni lehet mindkettőt bőven a könyvpiacon.

Ahogy gyakori téma az emberrablás is. Említhetném a Szobát a legnagyobb sikerének, de akad bőven ilyen regény is.

A csali ezeknek akar a kombinációja lenni, csak sajnos nem a nekem tetsző arányokban keverednek a darabkák. Plusz, hozzá kell még írnom a romantikus ágat is, mert e kötetben ez is erőteljesen jelen van. Annyira, hogy szemezek is alul a thriller megnevezéssel, mert női regény thriller és romantikus elemekkel jobban lefedné, mi ez.

Olivia története, abszolút az ő lelkén keresztül az események. Hogyan élte túl, milyen traumái vannak, hogyan épített fel egy új személyazonosságot magának. Egyiket sem tetteiben ismerjük meg, hanem lelkiekben. Minden, Tory és Cole is sokkal fontosabbak, hogy az érzésvilágára hogyan hatnak, mint amit konkrétan együtt tesznek.

Amikor már szereplő szemszögét kapjuk, pl. Cole és Tory, de akár a gyilkos is, akkor is a lelki oldal dominál. Hogy szenved az anyja halálától Tory. Hogy szenved a párja és nevelt fia távozása miatt Cole. A gyilkos meg a szükségtől szenved, csak nála ez párosul a vadászat izgalmával. Szenved itt mindenki, hogy aztán gyógyulni kezdhessenek.

Végig vártam, mikor történik valami. Mikor csap már le a gyilkos? A rendőr csak vár, nem is lesz semmi akció? Csak a regény utolsó pár fejezete mozgalmasabb, addig a fentebb fejtegetett lelki vonal dominál.

Talán jobban tolerálom, ha megszerettem volna a szereplőket. De nem. Sokat nyavalyognak ahhoz. Ha élesebb a rendőr – gyilkos párbaj, de szinte nincs is. Ha inkább thriller – de közelebb áll a romantikus drámához.

Egyszer el lehetett olvasni, de annyival többet vártam, hogy ez most csalódás.

White: A csali - Mint thriller: 50% egy-egy ponton hangulatos, de összességében inkább romantikus, lelkizős.

Szubjektíven: 35% nem szerettem meg a szereplőit, hamar rájöttem a csavarra, elejét untam.

Világ végére készülős, jóslatos, gyermeket összekeverős.

A világ hamarosan véget ér. Már úton van az Antikrisztus, aki majd elhozza a Végítéletet. Az angyal Azirafael és a démon Crowley is azt a feladatot kapja, hogy befolyásolja a gyereket a megfelelő irányba. A teremtés óta eltelt évezredekben a két lény viszonylag barátságot kötött, és egyiknek sincs nagy kedve a végelszámoláshoz. Így alkut kötnek egymással: mindketten részt vesznek a gyerek életében, igyekeznek befolyásolni, de nem nyúlnak durva eszközökhöz. Már a Sátán elküldte a kutyáját neki, meg kellene mutatkoznia a képességeinek is, de a kölyök meglepően normális. A kutya se érkezett meg. A két természetfeletti kénytelen rájönni, hogy a sátánisták elcseréltek két babát, és az Antikrisztus normális kisfiúként nőhetett fel Adam néven. Felbukkan a Négy Lovas, színre lép az utolsó két boszorkányvadász, és egy régi jóskönyv is. A világ vége pedig egyre közelebb.

Mindkét szerző híres a saját nevén is. Így könnyen lehet, hogy egyikükért, másikért veszi kézbe a kötetet egy-egy olvasó. Nekem Neil Gaiman neve volt a vonzóbb, ami magyarul kijött tőle, nagy valószínűséggel olvastam – beleértve a képregényeit is.

Az Elveszett próféciák most azért is jó választás lehet, mert sorozat készül belőle, ha jól tudom, hamarosan itt a premier is. Amilyen kesze-kusza, őrült ez a sztori, könnyen lehet, hogy segíteni fog a szálak követésében, ha a megnézése előtt a könyvet is kézbe vesszük.

Sok szereplőt mozgat, és mindenkinek megvannak a maga őrült kalandjai. A szereplők kavarognak, és nagyjából mindenkinek megvan az a szereplőtársa, akivel többet kerül kapcsolatba, mint a többiekkel.

A kedvenc párosom egyértelműen Azirafael és Crowley – azt már plusz poénnak érzem, hogy a Supernatural egykori pokol királyát, alkukötő démonát is így hívják. A két karakter azonban nem azonos egymással! Ez a Crowley soha nem is volt ember, mint az Odaát karaktere. Az Édenkert óta jelen van az emberek életében, egykor ő volt az Évát bűnbe csábító kígyó.

Kész, ahogy ezek ketten ódzkodnak attól, hogy rendesen végezzék a munkájukat. Egyik sem akar világvégét, és még barátoknak is lehetne őket nevezni. Crowley szívesen szekálja az emberi civilizációval lépést nem tartó angyalt. Persze, Azirafael se marad adós a válaszokkal. Humoros ez a kettős!

Tele van a kötet nyelvi és szituációs poénokkal. Ha majd a keddi Idézzünk! sorai között kikeresitek az e könyvből vett idézeteket, érteni fogjátok. Mintha a két szerzőnek jó értelemben elgurult volna a gyógyszere.

Igazából nem akarok a cselekményéről vagy a karaktereiről sem hosszan mesélni. Sokkal fontosabb ezeknél a regény humora és hangulata. Könnyed, szórakoztató, olvastatja magát. Meg se kell próbálni érteni, vagy megfejteni és követni az eseményeket. Egyszerűen csak sodródni kell a sorokkal, és a poénokkal. (A Queen dalai és Crowley kocsija, kész.)

Cselekmény szinten zsúfolt a könyv. Félreértések, pokoli lovasok, szerelembe esések, lesz itt minden, néha logikusan, máskor nélküle. Az biztos, hogy unatkozni nem fog senki.

Mivel ez az egyetlen általam olvasott Pratchett, nem tudom szétszedni, melyik szerzőtől mit kapott a kötet. De az biztos, hogy a közös gyermekük elnyerte a tetszésem.

Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák - Mint humoros: 90% a történet maga egyszerű, de a szereplők és a humora nagyon olvastatja.

Szubjektíven: 85% a démon – angyal párbeszédek és ügyködések nagyon bejöttek, vicces!

Szerintetek ezek mely regények első mondatai?

Van benne nehéz is, ezért segítségképpen a zárójel kijelölésével a szerzőt felfedem.

1: Amos Decker örökké emlékezni fog mindhárom erőszakos halálra, mégpedig a kék legbénítóbb árnyalatában. (Baldacci)

2: A hírhedt kikötői kocsma és bordélyház a Vén Mary kiemelten nagy forgalmat bonyolított aznap. (Johannsen)

3: A P-38-as náci lőfegyver egész viccesen hat a zabkásás tál mellett a reggelizőasztalon. (Quick)

4: Véresre kaparta a körmét a sima falon, öklével csapkodta a vastag ablaküveget, míg szét nem verte a kezét. (Adler-Olsen)

5: Angelót egy időre elnyomhatta az álom az út mellett, a nyirkos fűben. (Harmon)

Megoldás: Tovább!

Bírósági tárgyalásos, ügyvédes, nyomozós.

Taylor Lockwood igazi aranygyermek: híres és sikeres ügyvéd édesapja nyomására jogi tanulmányokat folytatott, megszerette, jó benne, belőle is ügyvéd lesz. Közben egy menő cégnél jogi asszisztens, és sikeres zenész életmódját sem kellett feladnia. A főnöke, a megnyerő és a tárgyalóteremben is klasszis Mitchell kéri meg, hogy nyomozza le, az irodai széfjéből eltűnt fontos dokumentumot ki vihette el. Miközben Taylor lassan kirakja az eset darabkáit, utána jár a kollégáinak, főnökéhez is egyre közelebb kerül. Ezzel együtt veszélybe is: mert itt nem csak pénzről van szó. Eltitkolt bűnökről is, amiért van, aki gyilkolni is hajlandó – Taylor sincs többé biztonságban.

Írók, akiknek minden új könyvére ugrassz – van ilyened? Nekem akad pár. Pierce Brown, Dan Brown, David Baldacci, Rick Riordan, Dean Koontz, Leiner Laura és még sorolhatnám. Szeretek olvasni, de ha ezt olvasod, akkor gyanítom, Te is.

Ezen íróim listáján ott van Jeffery Deaver is, akiről sokáig azt hittem, nem tud olyat írni, ami ne tetszene nekem. A Csontember kinek rémlik? Deaver találta ki. Regényben sokkal több része van, egyik jobb, mint a másik.

De térjünk vissza ide! Az igazak törvénye nem tetszett igazán – mondhatni, ez az a Deaver-kötet, aminél csak jobb akad. Ok, tudok olyan szerzőt, aki egy ilyen regénnyel is nagyon boldog lenne a művei listáján, de Deaver ennél sokkal-sokkal jobbat és többet tud.

Már eleve furcsa a történet zsánere és cselekménye. A hősnő, Taylor egy jogi asszisztens. Köze nincs magánnyomozáshoz, már felvették a jogi egyetemre, és teljes jogú ügyvéd lesz belőle. Akkor miért neki kell nyomozni? A mai jogi sorozatokban ezzel az ügyvédek nem a jogi asszisztenst, hanem a nyomozót bízzák meg. (Chicago Justice, The Good Fight, pl. így csinálják bennük.) Itt viszont Taylor kapja a főnöktől a feladatot, hogy nyomozzon. Közben megy a bírósági tárgyalás is, amire helyenként bepillanthatunk.

Így a regény a jogi és a krimi között ragad, és sajnos a krimi az erőteljesebb. Sokkal szívesebben olvastam a bírósági részeket, de azokból volt a kevesebb. Mitchell tényleg jó a bíróságon, tetszettek a vád és védelem beszédei. Itt éreztem azt az olvasmányosságot, gördülékenységet, amit Deaver stílusában nagyon szeretek.

Taylor nyomozása sokkal merevebb, nehézkesebb – kevésbé is érdekelt.

Talán az is a bajom, hogy nem tetszett a regény végi nagy csavar. A Deaver-regények végén mindig van egy nagy meglepetés, de most nem örültem neki. Olvasás közben is éreztem, hogy nem azt kellene a kedvenc szereplőmnek választanom, akit kiszúrtam magamnak. Igazam lett – miért kell mindig a zseniális bűnözők, igazságosztók felé hajlanom? Amikor pórul járnak, fáj értük a szívem. Itt is.

Jó, ne legyek olyan szigorú. Ez a szerző egy korai kötetei, az első Rhyme és Sachs regény – a már emlegetett Csontember – 5 évvel ez után jelent meg. Már látszik, hogy Deaver erős nőket, zseniális figurákat képes teremteni. Jó a meglepő csavarokban. Mozgalmas, izgalmas történetet tud összerakni.

Csak éppen a későbbi munkái ismeretében ez kevés magához képest. Talán ez lesz a végszó.

Deaver: Az igazak törvénye - Mint krimi: 70% karakteres főhős, meglepetések a cselekményben, olvasmányos.

Szubjektíven: 60% több jogot szerettem volna, és a kötet végét sem szeretem. Van ennél jobb!

Cím: Stone Tables – Kőtáblák

Szerző: Orson Scott Card – sokoldalú szerző, aki több zsánerben is maradandót alkotott. Az egyik legismertebb munkája a Végjáték, melynek hősei köré több sorozatot is megírt. Némelyik ifjúsági regény, más komoly, filozófiai mélységű sci-fi. De írt újragondolt meseregényt is, mint a Bűvölet. A mormonok, a kereszténység is visszatérő témája. Nálunk elsősorban a sci-fi történetei jelentek meg.

Műfaj: történelmi regény.

Cselekmény: Mózes története. A fiúé, akit az anyja kosárba rejtett és a Nílusra bízott, amikor a zsidó, fiú csecsemőket halálra ítélték. Aki a fáraó udvarában nő fel, hercegi rangban, majd szembesül a származásával, és menekülni kényszerül. Aki a pusztában felfedezi a hitét és Istent, és feladatot kap: szabadítsa fel a zsidókat! Aki szembeszáll a fáraóval, aki előidézi a 10 csapást. Aki a pusztában vándorol a néppel, és elhozza a tíz parancsolatot, de szembesülnie kell azzal, mennyire állhatatlan a tömeg.

Várható megjelenés: 1997-ben publikálta a szerző, nálunk nem jelent meg. Tudtommal tervben sincs.

Miért várós?

• Ebből a zsánerből még nem olvastam a szerzőtől, érdekel, mire képes benne.
• Mózes története epikus, mindig lehet egy új szemszöget vagy hatást találni benne. Vajon mit emelt ki Card?
• Szeretem a történelmi regényeket.
• Card stílusa jó, a mesélőt történetei kivétel nélkül tetszettek.

Lázadós, rendszert megdöntős, harcolós, újrakezdős.

Ervin és Szilvi friss házasok, külön engedély is kellett, hogy összeköthessék az életüket. Ugyanis nem egy kasztba tartoznak: Ervin egy munkás, aki a szemétfeldolgozóban robotol, míg Szilvi bürokraták leszármazottja, és a Főpap mellett dolgozik. Mindketten érzik, hogy valami nem stimmel a rendszerrel, és amikor erre bizonyítékot is szereznek, minden megváltozik. Ervin a szemétben véletlenül kidobott, titkos iratokra bukkan, mely bizonyítja, hogy a népnek rég hazudnak a vezetőik. Szinte nyomorogva élnek, míg valaki lefölözi a munkájuk. Ervin lázadó elemekkel ismerkedik meg, és hamarosan már a rendszer ellen lázad. A döbbenetes igazságra azonban nem lehet felkészülni: a Hold urai gyilkos játszmáira, a Föld igaz történetére, amiben az ő életük csak porszem.

A történet két kötetből áll, és bár tényleg összetartoznak, elég sok különbséget is felfedeztem köztük. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy ez tetszik nekem vagy sem.

Az első rész annyira felidézte bennem Pierce Brown sorozatát, ami már nagyon nem tetszett. Itt is látunk egy munkásosztályt, akik majd megszakadnak, és alaposan átverik őket a vezetőik. Itt is a felesége és a meg nem született gyermeke elvesztése lesz az, ami végérvényesen a lázadók oldalára állítja a férfit. Csak éppen Ervin nem egy Darrow, ezt hamar le is szögezem. Ha meg kellene neveznem, mivel járul hozzá a végső győzelemhez, nem sok mindent tudnék mondani. Jelen van, tesz is ezt-azt, de nem egyértelműen ő a történet hőse. (Plusz, ott a Mars tematika is.)

Ebben a két regényben meglepően sok szereplő mozog, és mindenki megkapja a maga történetszálát. Mindenki másféle kalandokon megy keresztül: lesz, akinek túl kell élnie, hogy a húga puccsot hajt végre az anyjuk és ellene. Lesz, akit rafinált módon vallatnak. Lesznek, akiknek az életük kell adniuk, hogy mindenki mást megmentsenek.

Amivel el is értünk egy fájó ponthoz. Mindkét kötetben volt egy kedvenc szereplőm. Akartok tippelni, mindkét részben kinek kellett meghalnia, hogy az önfeláldozásával mindenki mást megmentsenek? Már az elsőnek se örültem, de amikor megint az én kedvencem lett az áldozati bárány, azt már sokalltam.

De vissza a szereplőkhöz. Mivel sokan vannak, és cselekményközpontú a regény, nagy karakterábrázolások és mélyítések nincsenek. A szereplők 2-3 tulajdonsággal rendelkeznek, eléggé fekete-fehérek. Ezt némileg ellensúlyozza a cselekmény tempója. Azért nem bántam volna, ha legalább a főhősök színesebb egyéniségek.

Az első kötet különben az alulnézet, ahol ráébrednek, mit tesz a rendszer az emberek ellen, és lázadnak. A második kötet a felül, ahol a hatalmasok játszmáznak, és a lázadók is képbe kerülnek. Nekem különben jobban tetszettek a vezető osztály halálos játékai.

A második rész az, amely mondanivalóban értékesebb. Tetszett, ahogy a Föld védelmére felhívja a figyelmet. Vannak nagyon jó gondolatok benne, ha én nem tudnék annyira lemondani a technikáról, ahogy azt a szerző itt sugallja. Plusz, a virtuális valóságos rész is nagyon lekötött. Nem ellenezném ezt a megoldást se, nekem kompromisszum ok lenne.

A borítók szépek, a történetnek van érdekes része is, de azért nem volt az igazi.

Juhász: Menekülés a Földről 1-2. - Mint disztópia: 55% cselekményközpontú, jó meglátásokkal a Földről, környezetvédelemről.

Szubjektíven: 40% rendszeresen a kedvenc szereplőim lettek mártírok. Túlzottan ismerős.