Március

25. Hamilton: A tökéletes barátnő - thriller 5/5

26. Cowell: Így védd ki egy sárkány átkát - gyerekkönyv 5/5

27. Sinisalo: A nap magja - disztópia 5/4

28. Abbott: Rögeszme - thriller 5/4,5

29. Jiles: A kapitány küldetése - western 5/4

30. Taylor: Semmi lány - romantikus 5/5

      Sacheri: Lúzerek éjszakája - heist/bűnregény 5/3

31. Byatt: Mindenem - romantikus 5/2

      Időfutár: A Varázsfuvola - akció - humoros 5/5

A 13. hét és március zárult ezzel. Hamar elment ez a hónap is.

Időutazós, színházas, humoros.

Hanna egy átlagos lány egy átlagos középiskolából. Éppen osztálykiránduláson van, amikor felfigyel egy sakkasztalra, rajta egy megkezdett partival. A lány szereti a játékot, nem bírja megállni, be is száll. Nyer, és mire feleszmél, egy más korban találja magát. A gép megalkotójával, Kempelen Farkassal és segédjével néz szembe a klasszicista Bécsben. Szerencsére a barátai mobilon elérhetőek, és Kempelen is segít neki elrejtőzni a titkos rendőrség elől, akik francia orgyilkosnak nézik. Mozart éppen új bemutatóra készül, és a színházba Hanna is megbújhat. A Varázsfuvola előadása közeledik, és a lány jelenléte úgy tűnik, megváltoztatja a történelmet. Hannának vissza kell állítania az eseményeket az eredeti mederbe, és valahogy haza is kellene jutnia.

Jó, hogy már nálunk is vannak olyan sikerdarabok, mint amilyen karriert ez a sorozat befutott. Elindult a rádiójáték, nagy siker lett. Elkezdtek kijönni a belőle írt regények, 6 kötetben, és még egy ráadást is kaptunk, ami már a rádiójáték cselekményében sem volt benne. A Budapest off gyűjteménybe is került időfutár novella. Majd elkészült a színpadi darab, amit sikeresen játszanak. A legújabb fejezet pedig a színdarab, könyvként kiadva.

A darab szövege, így annak is tartogat meglepetést, aki az összes eddigi Időfutár kötetet olvasta. Rá lehet ismerni a cselekmény egyes elemeire, de úgy átdolgozták, hogy az is értse, aki most találkozik először a történettel.

Természetes, hogy rövidíteni is kellett, és rengeteget egyszerűsítettek a cselekményen. Különben az egyik kedvenc részem emelték ki, és tették önálló kalanddá. Mozart, Varázsfuvola, színház! Humorosan, frissen, de megőrizve az eredeti szellemiségét.

Helyenként annyira megidézik a regény szövegét, hogy abszolút déjá vu érzetem volt. Máskor annyira új volt, hogy küzdöttem is magamban, ez most tetszik nekem vagy sem. A császár helyett a császárnét tenni meg királyi fenségnek… ezt az egyet nem tudtam mire vélni. Bár az is lehet, hogy még túlzottan előttem van, ahogy az Amadeusban Mozart a királynak adja el a darabjai ötletét, és szó sincs a feleségről. Megjegyzem, az eredeti Időfutárban sem. (Néró esete más, de az más kor, más történet.)

A karakterek nagyon szerethetőek, és még az is, aki a regényben esetleg negatívabb figura volt, itt megtelik humorral (a titkos rendőrök főnöke). Nincsen igazából rosszfiú ebben a történetben, hanem emberek, akik elkötelezetten küzdenek a céljukért. Vagy olyan szórakozott egyének, akik a humorfaktort növelik. Sándor, Benedict, Kempelen, Mozart, ugyanazok itt is, mint a könyvekben.

Hannát fejlesztették, de kellett is neki, hiszen most Sándor egész másképp része a történetnek, mint korábban. Önállóbb, de ugyanolyan karakán, a nézők/olvasók könnyen azonosulhatnak vele.

Talán az a mély barátság, az időn is átívelő jó és rossz harca most nincs a történetben, cserében nagyon szórakoztató és könnyen emészthető. Nincs nevelő szándék, de a figyelmet abszolút felkelti a könyvek iránt. Abban benne van az a plusz is.

Már csak a színházba kellene rá eljutni… egyszer talán összejön az is.

Gimesi – Jeli – Tasnádi – Vészits: Időfutár: A Varázsfuvola – akció - Mint humoros: 85% korrektül adaptálja a regényeket, vicces, az eredeti mélysége nincs benne.

Szubjektíven: 80% tudom, hogy kevesebbnek kell lennie a könyveknél, korrekt is, mégis…

Szerelmes, levelek után kutatós, irodalmáros.

Roland Mitchell irodalomtörténész, aki egyetemista kora óta az angol költő, Randolph Henry Ash munkásságát és életét kutatja. Most egy újabb kötet összeállításában segédkezik, amikor egy különös levél akad a kezébe. A költő egy ismeretlen nőnek írta, és határozottan szerelmes a hangneme. Kinek íródott, mikor? Roland a rejtély nyomába ered, és segítségül egy kollégáját kapja, Maud Bailey-t, aki egy költőnő, Christabel Lamotte szakértője. Mi volt a két költő között? Miközben a leveleket, feljegyzéseket kutatják, a két ember az életét és a kapcsolatuk is átgondolja. Roland bent ragadt egy kapcsolatban az egyetemi barátnőjével, Vallal. Már szeretne véget vetni neki. Maud magányos. Talán egymásnak is választ jelentenek? Merik kideríteni?

Miért is figyeltem fel erre a kötetre? A romantikus irodalom nem éppen az, ami olvasásra vonz. Csakhogy, ebből film is készült. Nálunk költői szerelem címen mutatták be, azt elnéztem. Így a könyvnek is adtam egy esélyt! Bár ne tettem volna!

Egy regényben fontosnak tartom a cselekményt. Kell, hogy történjenek az események. Ha izgalmas, még jobb, de legyen cselekmény! Most viszont azzal szembesültem, hogy nem haladunk semerre. A két szereplő régi leveleket, naplókat keresnek elő, majd azokat olvassák. Mi pedig velük együtt olvashatjuk a szövegeket és rengeteg verset.

Sajnáltam is, hogy nem Shelley vagy másik nagy költő életét kutatják a szereplők, mert ott érdekelt volna a költészet is. Itt viszont nem volt meg az érdeklődésem. Iszonyatosan sok vers van a történetben, és önmagában nem érdekesek. Amit tudtam bennük értékelni, hogy jól példázzák, hogyan hat az ember élete a művészetére. Látjuk, hogy egyes motívumok miként jelennek meg az életben, majd a művében. Ezzel arra is példát ad, hogy miért alakult ki olyan irodalomelméleti irányzat, amely a szerzők életrajzi adatait keresik a műveikben is.

Mindkét szerelmi történetre igaz, hogy szinte szenvtelenül van megírva. Főleg a jelenben, Maud és Roland kapcsolatában nincs meg a szenvedély. Mindkét ember nagyon racionális, kutató és végig éreztem távolságtartást is bennük. Nem hittem el, hogy egymásba szeretnek. A múltban is a közös érdeklődésből lesz barátság, majd szerelem. De ott a tiltott jelleg miatt – Randolph nős volt, hivatalosan nem lehetett kettejük között semmi – volt valami plusz a történetben. Ők kockáztattak azzal, hogy együtt mertek lenni.

Gondom volt azzal is, hogy nem szerettem meg a szereplőket. A jelenben Roland és Maud nagyon sótlanak. Minden szenvedélyük a munkájukba ölik, és nem tesznek semmit, hogy igazán boldogok lehessenek. A szerelmük ezen minimálisan változtat, de ők azok a kutató elmék, akikről nem lenne érdemes filmet csinálni, mert leginkább csak olvasgatnak és gondolkoznak. Még Christabel volt a legszimpatikusabb, de utáltam, amilyen helyzetbe került. Nem elég, hogy a szerelmének úgy kellett véget érnie, ahogy, a következményeket is családi titokkal és a kor álszent szellemében kellett megoldani. És direkt vagyok ilyen rejtélyes, ez az egy csavar van a kötetben, nem akarom lelőni.

Aki szereti a verseket, annak a regényt javaslom. Ha viszont, hozzám hasonlóan inkább a cselekmény fog meg, inkább a filmet nézzétek meg!

Byatt: Mindenem - Mint romantikus: 40% két idősíkon játszódik, de a cselekménynél fontosabbak a versek.

Szubjektíven: 10% a cselekményt untam, nem szerettem a szereplőket. A versek se tetszettek.

Juliette látszólag normális fiatal, huszonéves nő, aki most légikísérőnek tanul. A látszat azonban csalóka. Amint leteszi a szolgálatot, megkezdi a maga tervét. Alaposan követi a volt barátját, Nate-et online. Ismeri a férfi időbeosztását, aki pilóta. Amikor Nate úton van, rendszeresen feljár a lakására, átnézi, még kis ajándékokat is hagy hátra.

Nate szakított vele, több teret akart. Juliette látszólag megadja neki. De a nő tudja, hogy őket az ég is egymásnak teremtette. Így elkezdett tanulni, hogy ugyanott dolgozhasson, mint Nate. Már tervezi is a véletlen találkozót, amiért képes a munkáját is szabotálni. Egy vészhelyzetben remekül helytáll, kineveznék érte, de ő úgy hajlandó bármit is elfogadni, hogy biztos legyen, ez nem tesz be a szerelmi terveinek.

Amikor hírét veszi, hogy Nate egy olyan lánnyal randizik, akivel ő is tanult, szabotálni kezdi a kapcsolatot. Magát természetesen nem fedi fel, de arról pletykál, milyen mocskos dolgokat hallott a férfiról.

Megszervezi a véletlen találkozást, jól sikerül. Így Nate nem gyanakszik rá, és legközelebb le tudja itatni. Annyira, hogy Nate részegen és teljesen öntudatlanul felségül is veszi Vegasban. A lány azt hiszi, ezzel kész is, minden visszacsinálva. Nate azonban érvénytelenítést akar, és mindent kész bevetni a lány ellen. Juliette pedig szabotálja minden tervét, házas akar maradni vele.

Annyira azonban elkeseredik, hogy másik megfigyeltje életébe kezd el beleavatkozni. Bella középiskolai osztálytársa volt, aki megkeserítette minden napját. Most házasodni készül. Juliette felszedi a vőlegényét, és viszonyt kezd vele, hogy később ezt is felhasználhassa.

Nate addig ügyködik, mást szeret, hogy Juliette merészebb lépésre szánja el magát. Lecsap, és mesél a férfinak. Feleleveníti az iskolai bált, ahol elvesztette a szüzességét. 15 volt, kicsit félrevonult, kijött hozzá egy fiú. Beszélgettek kicsit, lefeküdtek, és a lány azt hitte, most pár lesznek. De már az este hátralevő részében is úgy tette a fiú, mintha a lány nem is létezne, mintha nem is történt volna semmi. Nate magára ismer, elnézést kér, de a nő azt mondja, ez is csak azt bizonyítja, ők mindig is egymásnak voltak szánva. Most is, akkor is. Megbilincselve bezárja a férfit, de mire hazaér, Nate kiszabadul. Fordul a kocka, most ő követelőzik. Juliette látszólag belemegy, de csak látszólag.

Nate a barátnőjével, a testvérével és annak párjával elutazna haza. Juliette követeli, hogy Nate szakítson Tarával, és őt, mint feleségét vigye magával. Bella, aki Nate húga, ledöbben és ráismer a lányra, akit évekig kínzott és szekált. Kiderül számára is, hogy a bátyja volt az a fiú, aki miatt osztálytársát szekálta. Juliette azzal fenyegetőzik, hogy kiskorú megrontásáért feljelenti a férfit, ha nem lehet a felesége. A család látszólag mindent megígér, de Nate megint kiutat keres. Tarával az oldalán távozik.

Juliette ekkor nyúl Bella vőlegénye után, aki attól félve, hogy a menyasszonya is megtudja a viszont, enged a zsarolásnak. Juliette titkon utánuk megy, és végez Bellával.

A megtört, szenvedő Nate hazatérve Juliette-et találja a lakásán. Arra nem jött rá, hogy a nő tehet mindenről, de látszólag beletörődött, hogy Juliette csapdájába esett. Aki komolyan hiszi, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Szerelmes, otthonról kiszabadulós, megváltozós.

Jenny Dove korán vesztette el a szüleit, és került nénje gyámsága alá. Magányos, csendes kislány volt, akit csak egy általa látott, mágikus ló volt képes lebeszélni az öngyilkosságról. Jenny egyetlen barátja Thomas lett, miközben a családja valósággal bebörtönzi a házba, nehogy valami baja essen a szerintük életképtelen lánynak. A ló-barát kell hozzá, hogy Jenny valami merészbe fogjon bele. Unokatestvére egykori szerelme, az ő gyerekkori barátja, Russell ajánl neki egy tervet. Kössenek házasságot és vele alkut! Russell kiszabadítja a lányt a rokoni házból, cserébe Jenny örökségével megmentik a férfi családi birtokát. Jenny belevág, de még egy elrendezett házasság is tartogat meglepetéseket. Baleseteket, hisztis rokonokat, és annak a lehetetlenségét, hogy a lány beleszeret a saját férjébe.

Jodi Taylor a magyar olvasók számára sem ismeretlen írónő. Van egy időutazós sorozata, amely elég erősen emlékeztet engem a DODO-ra. Annak már három kötete is megjelent, egynél tovább nem jutottam. Ahogy említettem, nagyon DODO utánérzés volt. Most érkezett valami egészen más tőle, ami nagyon tetszett is.

A Semmi lány első blikkre egy romantikus történet, amiben egy érdekekből köttetett házasság fokozatosan megtelik érzelmekkel, és a felek igazi párra lelnek egymásban. De ahogy elmélyed benne az ember, egészen más zsánerelemek is felvillannak.

Az első a fantasy. Jenny társa Thomas, aki egy ló. Csak éppen nem igazi, egyedül Jenny látja és hallja. Képzeletbeli barát, vagy valami több? Lehet egy ló védőangyal? Mert leginkább ezt a szerepet játssza el a lány életében, amíg nem jön valaki más, aki Jenny oltalmazója lehet. Aki olvasott már az írónőtől, hajlani fog arra, hogy Thomas természetfeletti lány. Aki ezzel a kötettel kezd, könnyen lehet, inkább a kitalált, képzeletbeli barát teóriánál marad. A regény megengedi mindkettőt, ami előnyére válik.

Majd jön a krimi is. Jenny eddig elzárva élt, tulajdonképpen a szobája négy fala között. Most kiszabadul, és sorra érik a balesetek. Vagy ezek nem is balesetek? Lehet, hogy valaki ártani neki? De ki, és miért? Nem árulom el, Taylor ügyesen rávezet. A nagy leleplezés meg egészen olyan, mint egy Agatha Christie kötetben lenne.

Természetesen szerelmes regény is, de nem a szenvedélyes erotikus fajtából. Itt a két főszereplő először nagyon jó barát lesz, és fokozatosan válnak ennél többé egymásnak. Sokkal hitelesebb, meg valahol jobban esik is olvasni, mint amikor az ágybeli függéseket nevezik más kötetek életre szóló nagy szerelemnek. Igen, én nagyon rühellem azt a vonalat, amit Christian Grey hozott a női regények világába.

Van értelmes cselekménye, és olyan hétköznapi, de szívmelengető jelenetekkel van tele, hogy jó érzés olvasni. Barátok szerzése, a segítségre szoruló állatok befogadása és megmentése, vagy éppen az utcára került fiú esete, aki a hőseinktől kap esélyt valami jobbra és többre.

Története annak is, hogy megéri hinni magunkban. Azzal kezdődik minden, átalakíthat egy kis hit. Jenny nagy utat tesz meg, és annyira szerethető figura, hogy könnyű szorítani neki az út minden lépésénél.

Pozitív meglepetés volt a kötet, tetszett. Szerethető, értelmes, érzelmes, jó értelemben.

Taylor: Semmi lány - Mint romantikus: 90% humoros, könnyed, emberi történet. Szerelmes is, de nem csak az.

Szubjektíven: 85% hamar megszerettem a szereplőit, tetszett, ahogy a zsánereket keverte.

Kisvárosi, bosszút állós, rablós, összefogós.

Van egy kisváros, ahol a legtöbb ember a megélhetésért küzd. Most támad egy ötletük, és közösen a tőkét is összeszedik, hogy megvegyenek egy telepet, és átalakítsák a saját elképzeléseik szerint. De a helyi bankár egy üzletemberrel összeállva átveri őket, amit képtelenek kiheverni az emberek, ha látszólag bele is törődtek a helyzetbe. Valójában azonban terveznek – amikor Manzi titkos rejtekhelyének a nyomára akadnak, kezdetét veszi a nagy rablás terve. Szereznek robbantási szakértőt, tesztelik a rejtekhely áramellátás, és még egyikük fiát is beszervezik, hogy kertésznek álcázva kémkedjen Manzi irodájában. Rodrigo könnyen rá is áll: Manzi titkárnője felettébb csinos lány, akin megakad a fiú szeme. De vajon összejön az öregeknek a nagy balhé?

Eduardo Sacheri egy korábbi kötetének köszönheti a világsikerét. A Szemekbe zárt titkok nálunk is megélt több kiadást, hiszen filmes borítóval is megjelent, amikor az amerikai változat a mozikban ment. Ez volt az első fecske, a harmadik a Lúzerek éjszakája.

Ami megint krimis elemeket kever egy korrajzzal. De nincs olyan csavar benne, nincs olyan lélektani háttere, mint a fentebb említett regénynek. Így kevésbé is tetszett, ha azért pár szerethető dolgot is találtam benne.

Leginkább a stílusa, az egész történetnek a hangulata, ami megfogott és a történetben tartott. Kicsit melankolikus, de van benne valami élettel teli is. A sors ezeknek az embereknek tényleg elég rossz lapokat oszt, de ők akkor is folytatják tovább, és még a kedélyüket is meg tudják őrizni.

A cselekmény már kevésbé tetszett. Nagyon hosszú a felvezetés, és a nagy rablás sem egy Danny Ocean akció. Végtelenül egyszerű, és nagyon sokáig tart, amíg a részleteket kikísérletezik, majd végrehajtják. Ugyan ilyen-olyan mellékszálakkal a szerző igyekszik feldobni az eseményeket, de ezek is lassan alakulnak.

Rodrigo és Florencia szála különben kifejezetten aranyos. Ugyan itt is felmerült bennem, hogy mennyire igazi ez a szerelem. Mert Rodrigo azért figyel fel a lányra, mert Florencia szép. Elég sokáig az a legfőbb mozgatója, hogy nála szebbet még nem látott. Ez szerintem inkább vágy, mint szerelem. De sokat jár az irodába, megismeri. A lány érzelmei igazabbnak tűnnek, de nem is ez a lényeg. Mert ez nem szerelmes regény, csak a két fiatallal került bele egy szerelmi szál is, ami aranyos. Ez a lényege.

Pozitív a regény világképe is, pedig nem a happy endek világa ez. A jó emberekkel is történnek benne rossz dolgok, és vannak olyan jónak tűnő szereplők, akik aztán árulóvá lesznek. De ahogy az élethez hozzáállna, ahogy összetartanak a szereplők, abban benne van az a plusz, amitől jó olvasni a kötetet és hinni lehet a világban. Még akkor is, ha éppen valami baj ér.

Bár nem a regény témájához tartozik, de érdemes kiemelni a borítót is. Van benne valami olyan művészeti elem, ami különben nem tetszene. Túl… modern? De a témához megy, és érzem benne a könyv szellemiségét. Az Agave jó a borítókban.

A Szemekbe zárt titkok jobban tetszik, de egyszer el lehetett olvasni ezt is.

Sacheri: Lúzerek éjszakája - Mint heist: 50% nem a lopáson van a hangsúly, egy kisvárosi komédia, életképekkel.

Szubjektíven: 55% egy-egy szál tetszett, de összességében kevesellettem az elemeit.

A feladat egyszerű. 5 hős, melyik Baldacci írta regényből ismerhetitek?

1: Sean King

2: Web London

3: Oliver Stone

4: Amos Decker

5: Shaw

Megoldás: Tovább!

Vadnyugatos, utazós, összebarátkozós.

Kidd kapitány több háborút is végigharcolt, felnevelte a két lányát, és öregkorára hírolvasó lett belőle. Járja a vidéket, és újságjaiból a világ híreit viszi szerteszét a vadnyugaton. Most egy különleges feladatot is kap: a kis Johanna 6 éves volt, amikor a családját lemészárolták az indiánok, de őt megkímélték és sajátjukként nevelték. Most 10 éves, az indiánok visszaadták, és Kidd kapja a feladatot, hogy vigye el a nagynénje házába. A lány elfeledte a régi életét, igazi kis vadóc. A két nagyon más ember az úton elkezdi megismerni egymást, és mély kötelék alakul ki közöttük, miközben túlélik az út minden nehézségét. Találkoznak hírhedt banditákkal, felveszik a harcot a lány elrablását tervező bűnözőkkel, és szereznek pár barátot is. Nem sejtik, a legnehezebb mégis az út vége lesz, a búcsú ideje.

A western nem napjaink divatos műfaja, nem is nagyon találkozni vele már. Legfeljebb, ha keverik valami más zsánerrel, legutóbb éppen olyat olvastam, amiben fantasy elemekkel mixelték. Paulette Jiles kötete azonban tisztán vadnyugati történet, minden más cicoma nélkül.

Ami elsőre feltűnt, és kicsit el is tántorított az olvasástól, a nyelvezete és a formátuma. Egy regényben nekem szükségem van a központozásra, a bekezdésekre és jól elkülönülő fejezetekre, a párbeszédek jelölésére. Ok, van egy-egy kötet, ami formabontóan más, és mégis nagyon meg tudott ragadni, Az út ilyen volt. Jiles ennyire nem radikális, de párbeszédeket egyáltalán nem a szokott formában ír. Beleilleszti a prózába, semmiben sem különbözteti meg a szöveg más részeitől. Ez nagyon nem tetszett.

A stílusában is van valami régies, ha angol anyanyelvű amerikai lennék, talán azt mondanám, délies báj. Mintha tényleg egy letűnt korszak prózája lenne, amikor az emberek körülményesebben fogalmaztak. De ez jól ment a korszakról, építette a regény hangulatát, így ezt eszemben sincs sérelmezni.

Tetszett a történetben, hogy egyszerre mond el egy érdekes western történetet és egy örök emberi drámát. A western rész a cselekmény mozgatója: az idős férfi és a lány útja, meg a mindenféle kaland, amit túl kell élniük. Jiles egyszerre tud kényelmes tempót is tartani, amiben mindent kellemesen elbeszél, és haladni is az eseményekkel. Ha sorra veszem, mi minden történt a kötetben, el sem hiszem, hogy csak 200 oldalas. Külön bravúr, hogy egyszer sem éreztem, hogy rohanna, vagy elsietne valamit. Western kötelezők jönnek sorra: a banditák, a seriffek és katonák, a telepesek, az indiánok, marhahajcsárok, mind egyszerre ismerős, és mind kicsit más szemmel van megmutatva.

Mindez annak a meséjében, hogy a szeretet hogyan képes jobbá tenni a világot. Felépíti, hogy a kislány és az öreg, akiket vérségi kapocs nem köt össze, hogyan lesznek mégis családdá. Hogy veszi rá a szeretet a lányt, hogy egy olyan kultúrába illeszkedjen be, amit nagyon nem érez a magáénak. Főleg az út végéért, nekem eszembe jutott Valjean és a kis Cosette kapcsolata, Kidd és Johanna is kapnak egy nagyon Hugót idéző jelenetet.

Kidd és Johanna belsőségesen van ábrázolva, emberiek és nagyon szerethetőek.

Nem szórakoztató könyv a hagyományos értelemben, de tartalmas és van mondandója.

Jiles: A kapitány küldetése - Mint western: 85% emberséggel teli, mély lélekábrázolásokkal, közben western kalandos is.

Szubjektíven: 70% a formátuma sokáig zavart, de a tartalmassága ellensúlyozta.