Varázslós, múlt titkait kutatós, háború előtti.

Grindelwald szövetségeseinek hála kijut a fogságból. Azonnal meg is kezdi a tervét, melynek végcélja az emberek feletti uralom, és a varázsvilág hatalmának kiterjesztése lenne. Az aurorok világszerte a nyomába erednek, az angolok Göthét szeretnék besorozni, hogy Credence nyomába eredjen, akire Grindelwald is szemet vetett. Göthe megtagadja, még akkor is, amikor Dumbledore kéri hasonlóra. Viszont, amint képbe terül Tina, aki azt hiszi, hogy a férfi eljegyzett mást, máris kész nyakig ugrani a kalandba. Mindenki Párizsba megy, ahol Credence a múltját keresi, mindenki más meg őt, miközben szerelmesek vesznek, össze vagy éppen békülnek ki.

Belém hasított, hogy azért lényeges különbség van egy filmkönyv és egy könyvként kiadott forgatókönyv között. A filmkönyvnek van lehetősége hozzátenni a filmhez, gyakran sokkal szórakoztatóbb lesz, mint a mozgókép. Pl. jobban tetszett az Assassins Creed film is regényben, vagy a Valerian. A forgatókönyv ezt nem tudja megtenni.

A Legendás állatok 2. forgatókönyvének olvasása közben teljesen, és totálisan ugyanazok a panaszok fogalmazódtak meg bennem, mint amikor a filmet néztem. Itt esetleg még jobban is éreztem a súlyokat, mert a filmet a látványa feljavítja.

1: a cselekmény üressége. Az egész konkrétan egy nagy előkészület, hogy a jövőben merre viszik tovább a cselekményt. A háború, a varázslók közti harc még nem tör ki, ez a vihar előtti csend, amikor mindkét fél kivár és csendesen vadászik a másikra. De még a végére betett harc is nagyon vérszegény, ennél Rowling talált már ki lényegesen ütősebb összecsapásokat. A drámáról nem is beszélve… bármelyik Harry vs. Voldemort csörte sokkal fájdalmasabb, elemibb volt, mint amit itt kaptunk.

2: a feleslegesen sok és ki nem fejtett utalás. Ugyan eleinte élveztem ezeket, de már úgy érzem, hogy ezzel csak belemagyaráznak dolgokat. Nagini, aki egyszer nő is volt. Több száz oldalnyi Harry Potter regénybe erről szó sincs, most meg behozzák. És mi értelme? Még csak a viszonyok sincsenek rendesen kifejtve. Szerintetek Credence és Nagini szerelmesek, vagy csak bajtársak voltak? A filmbe, de most se lett világosabb a kérdés.

3: ami menő fordulat akar lenni, nem üti meg az olvasót. Kifejezetten rühelltem, ahogy tulajdonképpen a sztori arra van kihegyezve, hogy Leta titka kiderüljön. Most komolyan, ezért a történetért kellett egy egész kötet? Még egy filler részhez is kevés.

4: a szereplők lebutítása. Kivétel nélkül, mindenki. Göthe és Tina szerelmi ál-konfliktusa egy rosszul megírt újságcikk miatt röviden, röhejes. Ahogy Quennie megbolondul, pedig eddig nem volt ostoba, még fájdalmasabb. Se Göthe, se Jacob nincsenek az eseményekben, úgy éreztem, itt mindenki csak sodródik.

Egy valami van, amire több időm volt. A jóslatra az utalások itt jobban kijöttek. Az már csak a személyes kínom, hogy ezt is annyira ködösítik, hogy igazából nem lehet érteni, miért olyan fontos az a látszólag semmit mondó jóslat.

Nagyon úgy éreztem, hogy a filmes látvány nélkül ez túlírt és felesleges is, csak egy újabb bőr lehúzása a Potterverzumról, a pénzért.

Rowling: Legendás állatok 2. Grindelwald bűntettei - Mint forgatókönyv: 50% formailag oké, de a film látványa nélkül sovány a cselekménye.

Szubjektíven: 50% az tetszett, hogy egyes részeket jobban átrághattam, de kevesellettem.

Van itt 6 kép. Amelyek közül 5 egy regénysorozatra utal, de a 6. nem.

Melyik ez a sorozat, melyik a kakukktojás?

A zárójelben egy kis segítség rejtőzik: (A szerző ugyanazt a nevet viseli, mint a sorozat, magáról nevezte el a főhőst. Aki az elején egy kamasz, a végére meg felnőtt kamasz testben, és a Végzettel vívja az igazi harcot, bár látszólag egy háborúba csöppent két faj között.)

Megoldás: Tovább!

Gyerekrablós, szerelmes, gyászolós.

A 4 éves, tündéri Kiera az apjával szeretne lenni. Amberly nem szeretné azt magyarázni a lányának, miért kellett a férfinak elköltöznie, miért nem lehetnek egy család. Így inkább teljesíti a kívánságát: Kiera a játszótérre szeretne menni. Kimennek, hiába van éjjel. Amberly egyet telefonál, és mire felnéz, a kicsi már nincs sehol. Hova tűnt? A rendőrség azonnal megkezdi a nyomozást, és az orvos Jamie is rohan a lányát keresni. Ő a mindene. Ahogy a lánya, ő sem érti, miért nem lehetnek már egy család, noha megküzdöttek egymásért a szerelmével. Most élete minden terhe rászakad, és ahogy szembesülnek azzal, mi történt a kicsivel, a lavina maga alá temeti. Még próbál küzdeni, talpra állni, de elég még pár pofon, hogy úgy érezze, ezt már nem lehet tovább bírni.

Érzelmi gyomros, romantikus körítéssel. Ha röviden jellemeznem kellene a kötetet, ezt választanám. Benne van, hogy mennyire hat az emberre, hogy fájdalmas, de ugyanakkor romantikus sztori is. Bátran olvashatja az is, akinek a romantika, akinek a dráma, vagy akár a thriller a műfaja.

Mert Nielk nagyon jól szerkeszti a történetet. Eleve a gyerek eltűnése egy thriller vonalat indít el, ahol a szülők egyre nagyobb feszültségbe vannak. Szökés, gyerekrablás, gyilkosság? Egyáltalán, mit tudnak tenni egy ilyen helyzetben? Amikor már tudjuk, mi történt a kislánnyal, akkor is vannak titkok és rejtélyek, amelyekkel fenntartja a figyelmet és a feszültséget a szerző, nagyon rutinosan.

Mert a végéig nem lehet tudni, hogy Amberly és Jamie miért nem lehetnek együtt, noha mindenkinek nyilvánvaló, hogy szerelmesek egymásba. Ahogy az is fokozatosan derül ki, hogy milyen múltbeli traumákat kell cipelnie a férfinak.

Jamie és Amberly története a kezdetektől visszatekintésekben bomlik ki, és ez bizony hamisítatlan love story a legnagyobb klisék újrahasznosításával. A gazdag lány, szegény fiú tiltott szerelme pár brutális fordulattal. De a vége is azt mondatja velem, inkább romantikus, mint drámai, bár van benne bőven gyomros.

Mert Jamie története, ahogy eljut arra a pontra, hogy mindenkinek jobb lenne, ha nem is született volna meg, pokoli dráma. Van benne gyerekkori bántalmazás, tönkrement karrier, és az Amberly szerelem is.

Nielk leginkább Jamie szemszögét és érzelmeit bontja ki, és le tud vinni a mélységekbe, ahova a hősét küldi. Egyszerre lehet sajnálni, együttérezni vele, de drukkolni is, hogy élje túl ezeket is és kezdjen el építeni, derüljenek ki az igazságok, amelyek más irányba vezethetnek.

Érezni a regénybe, hogy Nielk két dologról akar nekünk mesélni. Az egyik, hogy nem lehet olyan mélyre merülni, ahonnan ne lehetne felemelkedni, csak pokolian meg kell érte dolgozni. A másik, hogy az emberek gyakran maguk teremtik meg a poklot, amiben élni kényszerülnek. A kényelem, a félelem, néha még az önfeláldozás is csak arra elég, hogy saját és mások számára is rossz helyzeteket teremtsünk. Hogy sokat segíteni, ha titkok helyett beszélnénk.

A regény cselekménye, az érzelmi részei, de a szövege is olvastatja magát. Korrekt könyv, megrázott, de adott is. Jöhet a szerző más kötete is!

Nielk: Sose engedj el! - Mint dráma: 80% van jó thriller szála, érzelmileg nagyon átélhető, jól felépített karakterekkel.

Szubjektíven: 90% beletört kicsit a szívem. Lekötött, jó az időkezelése, és sírósan szerethető.

Cím: UnWholly

Szerző: Neal Shusterman, aki ifjúsági regényeket és gyerekkönyv sorozatokat is ír. Több kötete jelent már meg nálunk is. Szerettem a Tesla sorozatát is, de a kamaszoknak írt Unwind sorozat eddig tőle a kedvencem.

Műfaj: posztapokaliptikus ifjúsági

Cselekmény: Cam a szétbontásoknak köszönheti a létét. Mint egy modern Frankenstein szörnye, ő is mások testrészeiből lett összerakva és életre keltve. Keresi a helyét a világban, az identitását, és gyötrődik azon, neki vajon van-e lelke. Amikor egy különösen kegyetlen testvadásszal kerül összetűzésbe, a sorsa összefonódik az első kötetben megismert srácokéval.

Várható megjelenés: 2012 óta angolul kapható. Magyarul az első részt hozta ki a Könyvmolyképző lassan 4 éve, azóta várom a folytatást.

Miért várós?

- Nem minden kötete, de több tetszett a szerzőnek, mint ami nem.

- Ennek a sorozatának nagyon ütős lett az első része.

- Kíváncsi vagyok, merre halad majd a cselekmény.

- Nekem bejönnek a posztapokaliptikus sztorik, legyen az ifjúsági, vagy felnőtt irodalom.

Kapcsolatos, jó szomszédi iszonyos, kavarós.

Karolina már elmúlt pár évvel 50, de remekül tartja magát. A haja mindig rendezett és szépen festett, odafigyel az alakjára és megvannak a maga elvárásai. Jánoshoz a kényelem vezette, aki jó 30 éve eltartja, akinek szült egy lányt. Akit nem szeret szenvedéllyel, de akitől elvárja, hogy hódoljon előtte. Amit nem tesz meg egy ideje. Karolina aggódni kezd: csak nem a frissen elvált, dögös 40-es szomszéd nőre vetette ki a hálóját? Gabi után kezd el kémkedni, akiről meggyőződése, hogy Jánosra fáj a foga. Így, amikor az önkormányzat felajánlja, hogy fizetnek azért, hogy kertésznek alkalmazzon egy fehérgalléros bűnözőt, az érkező jóképű Attilát Gabira küldi. Indulhat a férj megtartó hadművelet, nem is számít, hogy Gabi mit akart vagy sem!

Az univerzumépítés egy szórakoztató történetben soha nem rossz ötlet. Ha az egyik sikeres lesz, az majd húzza magával a többi projektet is. A legjobb példa a Marvel, de ha regényt akarok mondani, akkor Cassandra Clare árnyvadászait emelném ki. És már minden műfajban épülnek az univerzumok, már romantikusban is. Emlékszem, szörnyülködtem ezen már.

R. Kelényi Angelika története is egy univerzum része. Emlékeztek még a 40-es Emmára, aki attól tartott, hogy pár évvel fiatalabb férje megcsalja? Nos, most megismerhetitek Gabit, aki az ő egyik legjobb barátnője. Felbukkan a sztoriban Emma is, és megtudjuk, mi történt vele azt követően, hogy lezárult a saját regénye. De azért ez Gabi, János, Karolina és Attila regénye. Nem is értem, mi értelme volt ide keverni Emmát. A történet szempontjából semmi, csak így össze lehetett kötni a két regényt. Ahogy mondtam, univerzumépítés.

Karolina, nem tudom, annak szánták-e, de számomra nagyon komikus figura lett, akinek a dolgain nagyon tudtam nevetni. Amiben volt egy kis káröröm is, mert a hozzá hasonlók szenvedéseit tudom élvezni. Annyira unszimpatikus az a nő, hogy nagyítóval kell keresnem benne valami szerethető vonást. Hiú, nagyravágyó, kavarós, sok tekintetben előítéletes is. Az valami brutális, amikor félreérti a lánya párjának a nevét, és azt hiszi, a lánya leszbikus lett. És győzködi magát, hogy a leszbikusok is emberek. És mennyire örül, hogy Marián nem Mariann. Mert így visszatérhet a maga bigott kis nézeteihez.

A regény fele Gabi szemszöge, aki most kezdi kiheverni, hogy a férje lecserélte egy 15-20 évvel fiatalabb nőre. Neki gondjai vannak, színesebb lelki élete, és útkeresése. Amibe túl gyorsan jön bele az Attila szerelem, de mivel romantikus szórakoztató regény, lenyeltem, hogy a szexi, ex-bűnöző kertész jön, lát és győz.

Kevés szereplőt mozgat a szerző, a férfiak nagyon vázlatosak is. Gabit és Karolinát jobban megírta, beenged a lelkükbe, és kicsit mindkettő cipőjét fel lehet húzni. Így nem csak nevettetni próbál, valami mélyebb átadására is törekszik, amit Emma sztorijában ennyire nem éreztem. Csak nem egy kis írói fejlődés?

Itt jól sül el, hogy mennyire agyament a konfliktus. Jól működik hozzá a komédia panel, így nem azon agyaltam, mennyire mondvacsinált az egész helyzet. Még az a csavar is ült, amikor János bejelentett pár dolgot otthon.

Egyszer elment, néhol kifejezetten jópofa, de újraolvasni ezt sem fogom.

R. Kelényi: Váláshelyzet - Mint humoros: 60% kevés, de elkapott karakter, olvasmányos, sok helyzetkomikum.

Szubjektíven: 50% el voltam vele, de a varász nem jött meg. Nem szerettem meg senkit se.

Netes, osztálytalálkozós, régi titkos, zaklatós.

Louise élete kétszer is nagyot fordult. Egyszer kamaszkorában, egyszer két éve. Kisfia apja, a szeretett férje elhagyta egy másik nőért. Csak most kezd el jobban lenni, és próbálni a világ felé nyitni. De akkor kap egy ismerősnek jelölést a Facebook-on. Maria jelölte be, aki több mint 20 éve halott. Akinek a haláláért máig hibáztatja magát, és súlyos titkot őriz iskolai zaklatásról és egy végzetes bál éjszakáról. Ugyanekkor elhívják az iskolai osztálytalálkozóra is. A nő egyre nagyobb veszélyben érzi magát, valaki figyelemmel kíséri, fenyegető üzeneteket küld, és mintha ismerné a múltja titkait. Lehet, hogy Maria még él és eljött bosszút állni? Miközben Louise próbál nyomozni a középiskolában történtek után, egyre közeledik a találkozó dátuma is.

Újabb női thrillert tehetünk a polcra, és Laura Marshall kötete a korrektek közé tartozik. Olvasmányos, női témákat is boncol, jó a dinamikája.

Két téma van a középpontjában: kiemelten az iskolai zaklatás. Annak több formája, hatása. Elsősorban női szemszögből, mert azért van különbség itt is a nemek között. A regényből is kiindulva a lányok alattomosabbak. Ha a fiúknak nem tetszel, előbb fognak fizikailag is neked menni, fellökni és megütni, mint pszichésen tönkretenni minden szabad perced. A lányok ellenben? Ha az Ismerősnek jelölt példáinál maradunk, a pletyka a legkevesebb. Hirtelen használt tampon bukkan fel a táskádban, és hasonlók.

Marshall nagyon jól megfogja, hogyan járul mindehhez a csoport nyomása. Hogy lesz zaklató egy olyan lány is, aki különben a barátod lehetne. Mit érez, aki elszenvedi, és aki zaklat. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy Louise a zaklatók oldalán találja magát, miközben ő nem egy tipikus zaklató. Sajnálja Mariát, az elején barátkozik vele, csak a csoport nyomása képes változtatni a viselkedésén.

Engem a regény ez a része, a középiskola jobban meg is fogott, mint a jelen. Ugyan érdekes, ahogy egyre nő a nyomás, de Louise nem egy hivatásos nyomozó, csak kérdezgeti az embereket és kombinál. Meg egyre jobban retteg.

A regény másik témája a végére érkezik, és nincs előtte logikai kapocs. A nők kihasználása, házasságon belüli erőszak – de a semmiből felvezetve. Louise majd beleroppan, hogy Sam elhagyta, és nosztalgiázik. Milyen jól éltek, mennyire szerették egymást, még a szex is hiányzik neki. Aztán a végére kiderül, ami. Én meg fogom a fejem, és nem értem. Ok, Marshall meg akart lepni, de szerintem nem kellene olyan csavart beletenni, ami ellent mond annak, amit korábban állított! Azt meg ne mondja nekem senki, hogy bárkinek is hiányozna egy olyan kapcsolat, amit megtudtunk Louise és Sam viszonyáról!

De az tetszett, hogy egyszerre igyekszik pszichésen és cselekményben is pörgetni a szerző az eseményeket. Fontos, mit hogyan él meg Louise, de történnek is vele dolgok. Lehet, hogy az egy újabb fenyegető e-mailt jelent, de az mozgatja majd a történéseket.

Jó a könyv hangulata is, Marshall tud feszültséget teremteni. Átadja, hogy Louise mennyire veszélyben érzi magát. Jó a titokkeltés is, ha a megoldás nem is a kedvencem lett.

Itt még a karaktereket se utáltam, csak a végét kell még emésztenem. Összességében korrekt.

Marshall: Ismerősnek jelölt - Mint női thriller: 80% feszült történet. Érzelemben, cselekményben is pörög, a vég logikátlan.

Szubjektíven: 75% lekötött, tetszett is, de a vége kiakasztott. Utálom a derült égből villámot!

A halál nem kérdi, neked mikor kényelmes. És ha már idősebb leszel, és visszanézel, rá fogsz jönni, hogy az élet sem. (Fabiaschi: Szerettem élni)

Az ember egyedül születik, egyedül él és egyedül hal meg. Ha idelent kibírtam egy rettenetesen hosszú, keserves életet, miért ne tudnám majd a halált is elviselni? Bűnös vagyok! Legalább lesz majd mit az Istennek megbocsátani. (Hunyady: Oroszlán és gödölye)

Tukikám, amikor te megszülettél, az ördög tutira felkiáltott, hogy „Basszus! Konkurencia!” (Waltner: Tukorfalat)

Ezzel pedig bebörtönzik a gyerekeiket. A börtönlakókat pedig, mintha csak egy elmegyógyintézetben lennének, folyamatosan bezárva tartják és benyugtatózzák mobiltelefonokkal, számítógépekkel, tabletekkel, tévékkel, közösségi oldalakkal meg a többivel. (Simmons: Dermesztő nyár)

Egymásra fogtunk kardot, mert egyikünknek sem volt bátorsága, hogy ellene ragadjon fegyvert. (Adeyemi: Vér és csont gyermekei)

Freddie úgy gondolta, a rock show-műsor is lehet, hogy olyan élménnyel gazdagíthat, ami minden szempontból elvarázsol. (Richards & Langthorne: Bohém rapszódia)

Néha a dolgok először jónak tűnnek, de aztán megtanuljuk a leckét. hogy nem minden olyan jó, mint amilyennek először látszik. (Carlson: A karácsonyi macska)

Semmi nem olyan egyszerű, mint az ostoba emberek hiszik. Lehetséges, hogy ez az univerzum egyik alaptörvénye. (Simmons: Dermesztő nyár)

Hát, most gyakorlatilag önállóbb vagyok, mint valaha, hisz most nincs senkim, aki gondoskodna rólam. Et a függetlenség így, hogy az ember nem maga választja, egyáltalán nem felszabadító érzés. Kihajítottak, mint a szavatosságát vesztett tejet. (Fabiaschi: Szerettem élni)

Kalandos, állatnevelős, vikinges, gyerekes.

Hablaty Hibbant sziget viking vezérének a fia, így mindenki őt tekinti a sziget reménységének, a következő főnöknek, akinek hőssé kell válnia. Csak éppen Hablaty nem egy hős alkat. Vézna, szereti megfigyelni a sárkányokat, és inkább az eszére, mint a nem létező izmaira hallgat. Ideges is, hogy meg kell kezdenie a beavatási próbákat. Első lépésként be kell fognia egy saját sárkányt, akit be kell idomítania. A helyére pályázó Takonypóc már gúnyolja is, amint meglátja a fiú kicsi, fogatlan közönséges sárkányát. Ráadásul a tankönyv tanácsa nem is működik Fogatlannal. Így Hablaty, aki beszéli a sárkányok nyelvét, más módszerrel próbálkozik. A vizsga napja egyre közeledik, és egy nem várt veszedelmet is le kell győznie a vikingeknek…

Ahogy ígértem, beszereztem a Cowell sorozatot, úgyhogy most neki is kezdünk az Így neveld a sárkányod regényeknek. Azt máris el kell mondanom, hogy aki a mesét akarja írásban viszont látni, kénytelen lesz egy DreamWorks mesekönyvet beszerezni! Mert ugyan Cowell eredeti történetében is találunk olyasmiket, amiket a DreamWorks felhasznált, de lényegében teljesen más a két sztori.

Először is, itt más a társadalom. A vikingek nem ellenségként tekintenek a sárkányokra, ahogy eleinte a mesében. Sokkal kisebbek is a mesebelieknél. Befogják őket, és egyfajta vadászmadarat nevelnek belőlük. Kicsik ahhoz is, hogy lovagoljanak rajtuk. Emlékeztek még a próbákra, amiket ki kellett állnia a viking növendékeknek? Nos, itt sárkányidomítás a lecke a gyilkolás helyett.

Más abban is, hogy itt nincs Astrid. Most, hogy így belegondolok, Hablaty anyja az egyetlen nő benne, aki szintén nagyon más, mint a mesében. Fogatlan is teljesen más: a mesében Éjfúria, a legritkább sárkány. A regényben meg egy kis vézna, közönséges sárkány, amiért kinevetik a gazdáját.

Mindezek ellenére a történet működik és jó is. Mert másként, de arról mesél, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját erősségeit és módszereit, mernie kell akár eltérni a hagyományoktól is. Időnként új utakat kell keresni. A nyers erőszak helyett az eszesség és a barátság diadalát hirdeti ez a mese.

Kalandos és humoros a cselekmény is, ami még gyerekbarát szerkezetet is kapott. Egy-egy fejezet barátain rövid, de tele van eseményekkel és gyakran mosolyogtat is a szerző. Inkább szituációkkal, de akad benne nyelvi humor is.

A szereplői most is szerethetőek, és kevésbé mesések. Ha belegondolok, egyedül Hablaty az, aki mesebeli hős. Rárímel a mesebeli legkisebb királyfira, akinek senki nem adott semmi esélyt, aztán mégis övé lesz majd a korona, a széplány meg a dicsőség. Van is rá utalás, hogy ő lesz az utolsó viking Hős, csak egy más típusú hős, mint akit most sztárolnak.

Valahol az is pozitív, hogy vannak benne rajzok. Érdekesebbé teszi a kötetet, csak éppen nekem nagyon nem tetszenek ezek az elnagyolt alakok. Olyan, mintha egy gyerek rajzolta volna, nem egy grafikus.

De ahogy a szöveg helyenként rárímelt a mesére… ezért is, de magáért is tetszett, folyt.köv!

Cowell: Így neveld a sárkányodat - Mint gyerekkönyv: 95% humoros, kalandos, ötletes történet, amiből a kicsik még tanulnak is.

Szubjektíven: 90% jópofa, szórakoztató, nem zavar, hogy más, mint a film. De a rajzok…