Szerelmes, királyi kötelességes.

Nicholas sok tekintetben tökéletes életet él: jóképű, sportos, van pénze bőven, és még herceg is, akinek mindenki a lába előtt hever, és egyszer király lesz belőle. Ezzel a tudattal nőtt fel, és kész is a nagyanyját követve majd trónra lépni. Ám öccse, a kötelező katonai szolgálat után az Államokba ment búfelejteni, és botrányt halmoz botrányra. A királynő utána küldi Nicholast, hozza haza az öccsét! Ám Las Vegasban valami másra is rábukkan a herceg: egy pincérnőre, akinek felvágták a nyelvét, dögös is, ráadásul fogalma sincs róla, hogy Nicholas az örököse Wessco trónjának. Elkezdi csapni neki a szelet, szenvedélyes viszonyba bonyolódnak, aminek egyikük sem akar véget vetni. Olívia nyárra a herceggel utazik, kalandot terveznek, de a szívük sokkal többet akar pár hónapnál…

Emma Chase tipikusan olyan szerző, aki mesés romantikát, épp csak egy csipetnyit rosszfiús vonással rendelkező szépfiúkat állít csatasorba az olvasók kegyeinek elnyeréséért. Az új sorozata az Uralkodj magadon, melyben az uralkodás a címszó. Ugyanis egy kitalált ország kitalált királyi családjának szerelmi történeteit taglalja. Voltam annyira kíváncsi, hogy belenézzek, mégis, kik fognak sorra kerülni. A második rész Henry története, a harmadik Olívia húgáé, a negyedik egy leendő királynőé, aki szerintem Henry lánya lesz – de még azt sem tartom kizártnak, hogy előzmény kötet: Nicholas és Henry anyjának története.

Ez az első azonban, a fenti tartalomnak megfelelően a trónörökös története. Nicholas és Olívia története. Erről jut eszembe, mégis, miért kell félig magyarítani a neveket? Olivia, angolosan. De ebben végig Olívia szerepel – de csak az ő neve ilyen. Ennek mi értelme? Úgy tűnik, mostanában minden héten belefutok valami olyan szöveggondba, ami az agyamra megy.

Igaz, ez a romantika nem az én világom. Ebben egyszerűen nincs semmi plusz, ami miatt tetszett volna nekem. Az Őrült, gazdag ázsiaiak is szerelmi történet, de abban van egy olyan luxusvilág, ami guilty pleasure történetté teszi – amit azért emlegetek, mert ebben elvileg királyi családot követünk, és annyit tudok meg az életükről, a köröttük levő gazdaságról és szokásokról, hogy a trónörökösnek nemesi származású szüzet kell elvennie. (Wessco – Nyugat-Skócia. Mondanom se kell, mennyire kiakadtam kitalált eredetén. Akkora butaság!)

Visszatérve erre a történetre, ez csak egy romantikus mese. A gazdag herceg belefut a szegény, de szép és talpraesett lányba, és innentől mindent ki lehet számítani. Minimális ellenkezés után jön az isteni szex, majd a kapcsolat, amit egy ostoba félreértés megtör. De akkor jön a nagy gesztus – ami itt tényleg nagy lesz – majd a nagyon boldog happy end. Egész egyszerűen nem tudok kiemelni semmit, hogy mi történt ezzel a két emberrel. Olívia egyre több emberrel megszeretteti magát a királyi udvarba, közben meg élik a boldog szerelmesek életét sok utalással a szexuális életükre.

Erről jut eszembe, azt hittem, ez erotikusabb regény lesz. Nem lett az. Talán két szexjelenet akad benne, amúgy meg csak utalgat az írónő, hogy egymással és ágyban töltik az időt.

Ami talán kicsit menti a menthetőt, hogy legalább a stílusában nem akar Chase csöpögni. Humoros próbál lenni, néha össze is jön neki – bár nem mindig.

Engem nem nyert meg Wessco – a kötetek majd jönnek, de nem hiszem, hogy kap még esélyt.

Chase: Egy ágyban a herceggel – Mint romantikus: 35% egy modern mese, pont, aminek hirdette magát. Szerelmes, de nagyon.

Szubjektíven: 20% nincs rendes karakterábrázolás, nagy mese az egész, kiszámítható!

Melyik regény lóg ki a sorból, és miért? Ha nincs ötlet, a zárójelbe súgok kicsit. (Színpad, zene, tánc.)

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, összeesküvős, kalandos, robotos, jövőbeli.

Zen egy súlyosan paranoiás anya fiaként nőtt fel, akinek rendszeresen költöznie kellett, mert az anyja állandóan attól félt, hogy levadásszák őket. Most a nővérével közösen próbál gondoskodni az asszonyról: lopkod, miközben élvezi a csillagvonaton tett utakat, mely világokon halad keresztül. Ám egyszer egy robotlány, Nova egy különös férfihoz vezeti el, aki megbízza egy nagy lopással. A császári múzeumvonatról kell egy dobozt elhoznia. Zen képes bejutni, hisz ő maga is a császári család tagja, csak a béranya megszerette a benne növekvő magzatot, és megszökött vele. Zen most hazatér, szembe kell néznie egy másik világgal, és egy titokkal, amit a világot uraló mesterséges intelligenciák nagyon rejtve akarnak tartani – és Zen vállán a súly, hogyan legyen tovább.

Már most látszik, nem lesz szerencsém a Philip Reeve regényekkel. Ugyanis a Ragadozó városok nem szerepel túl jól a moziban, akkor nem folytatják a filmeket, és akkor a regényekre is hiába várok. A Móra közben megpróbálkozik a szerző egy másik sorozatával, a Csillagvonatokkal. Ami korrekt gyerekkönyv, de van egy olyan sejtésem, hogy a mozis siker nélkül ez is abba fog maradni, és csak az első kötet lesz beszerezhető magyarul.

Ugyan más történet, mint a Ragadozó városok, de tagadhatatlan, hogy egy szerzőnek a munkája. Ugyan meg vannak változtatva a karakterek, az egész világkép, és mégis, ugyanaz van ennek is a mélyében. Egy jövőkép, csak ez élhetőbb. Szuper technikák vannak, mesterséges intelligencia istenek, embernek is elmenő robotok, olyan világok közt utazó vonatok, melyeknek személyisége van. Itt is van egy felső, zsarnoki hatalom, aki eltitkolja az igazat. Itt is egy az eseményekbe belekeveredő fiú és egy harcias lány, akivel egymásba is szeretnek, változtatnak meg mindent maguk körül.

Alapvetően cselekményközpont a történet, így az események gyorsvonatként száguldanak a szereplőkkel és az olvasóval. Egy élelmesebb szerző akár három regényt is kikerekített volna ennyi eseményből: a szegény fiú kinevelése kémmé és tolvajjá, az akció, egy terv a félresikerült helyzet rendbetételére, csavar, nagy összecsapás. Közben van itt mentőakció és támadás, de menekülés is a csillagvonattal. Szegénynegyed, és a császári család gazdagsága a mindenféle ármányokról nem is beszélve. A mellékszereplők történetei, köztük egy epikusan nagy szerelem, amiből aztán a világot megváltó lázadás robban ki – és ez nem Nova és Zen szerelme, hamar hozzá is teszem.

Mert Reeve nem ír erős szerelmi szálakat, szinte Star Wars szinten van. Szeretlek. Tudom. Itt a kalandok és a veszélyhelyzetek dominálnak, ami szerintem a célközönségnek sokkal jobban meg is felel. Még kicsit csavarosabb is, mint egy átlag gyerekkönyv.

Nincsenek hosszú leírások, a világot is kalandok közepette mutatja be. Van benne sok jó ötlet, ha ez-az ismerős is volt komolyabb sci-fi történetekből – csak itt a gyerekverzió szerepel.

A szereplők is gyerekkönyvesek: könnyen besorolhatóak a jó és rosszak kategória köré, egy-egy kivételtől eltekintve, ami passzol a regény végi csavarhoz, amit a felnőttek várnak, a gyerekek meg szerintem meglepődnek rajta.

Tehát, korrekt gyerekkönyv, folytatása is van – kérdés, hogy magyarul olvasható lesz-e.

Reeve: Csillagvonatok - Mint gyerekkönyv: 70% eredeti ötletek, kalandos, gyerekeknek szánt világ, de némi csavarral.

Szubjektíven: 55% olvasmányos, a világa érdekes, de a főszereplőket nem szerettem meg.

Cím: Ártatlanok

Szerző: David Baldacci - már elég sok regénye megjelent magyarul is. Fordulatos, izgalmas, krimis és thrilleres, összeesküvéses sztorikat ír. Gyakran hőseit sorozatban szerepelteti, a Will Robie regényei magyarul eddig még nem jelentek meg.

Műfaj: akció, thriller

Cselekmény: a kormánynak vannak ellenségei, akiket nyíltan  nem lehet elkapni. Ilyenkor fordulnak az olyan mesterlövészhez, mint Will Robie, aki soha nem hibázik, kiiktatja a célpontját. De Robie az utolsó küldetést megtagadja. Valami nem stimmel, így nem öl. Ezzel magából csinál célpontot, egykori társai már az ő fejéért gyűjtenék be a vérdíjat. Menekülés közben egy menekülő kamaszlányba botlik, akinek megölték a szüleit, és őt is üldözik. Segít neki, ezzel egy olyan összeesküvés nyomába eredve, amibe könnyű belehalni.

Várható megjelenés: egy hatalmas kérdőjel. Az Európa el akarta kezdeni a sorozatot 2017-ben, de aztán Baldacci átkerült a General Presshez. Reméljük, előbb-utóbb ők is sorra veszik.

Miért várós?

- Még nem volt Baldacci regény, ami ne tetszett volna.

- Ennek is bejön a cselekménye. Akció, összeesküvés, menekülés. Még kicsit Jack Reacher is eszembe jut róla.

- Ha jól fogy, több kötet is lehetne belőle. Angolul Will Robie kalandjai már 5-nél járnak.

Hősködős, kamaszos, erőszakos.

Dave halálra unja magát: egy 16 éves kölyök, akinek meghalt az anyja, az iskolába észre se veszik. A képregényeket viszont imádja, és felmerül benne az ötlet, miért nem akart eddig még senki se szuperhős lenni? Neten rendel magának egy búvárruhát, beöltözik és megpróbálkozik vele. Balszerencséjére a vandálok, akiket le akart állítani, úgy összeverik, hogy hónapokig kórházba kerül, lesz egy tucat műtétje. Felépülve sem képes leállni, és egy jól időzített Youtube videó sztárt csinál belőle. Élvezi is a dolgot, még egy barátot is szerez, aki hozzá hasonlóan hősnek öltözve járja az utcákat, ő a Vörös Köd. A játék azonban véresen komollyá válik, amikor Kis Dög és Vérprofi bevonják a maffia elleni hadjáratukba.

Tisztában vagyok vele, hogy fekete és beteg humorom van, amiről időnként újra és újra meggyőződöm. Most éppen azért, mert roppant viccesnek találom a Kick-Ass első kötetét. Az agyam egy hátsó fertályában érzékelem, hogy sokkal helyesebb reakció lenne, ha nem érteném, mit lehet ezen szeretni, de tény, hogy én is nagyon bírom.

Egyrészt, annyira a kifordítása a klasszikus szuperhős történeteknek, hogy azt csak imádni lehet. Dave akkora lúzer, hogy nyomorultat még az ág is húzza. Nincs egy megmozdulása se, ami ne lenne tiszta szánalmas. Álmai nőjének eljátssza a meleget, hogy legalább a barátja lehessen. Annyiszor összeverik és helyben hagyják, hogy csoda az is, hogy még nem dobta fel a talpát. Aztán ott van a hősködése is… ténykedését nagyban jellemzi, hogy amikor gyereket megy menteni az égő házba, kiderül, hogy Charlie egy macska, és még őt is a tűzoltók lesznek kénytelenek kimenteni.

De olyan szövege van mellette, hogy az viszi magával az egészet. Annyira szánalmas, de a szövege miatt mégse az. Egy geek, aki megéli az álmát. És tudjátok mit? Lehet, hogy meg van Dave nem is kicsit kattanva, de nagyon bátor is egyben, amit művel. És nem adja fel, csinálja tovább, hiába béna, meg szerencsétlen és lúzer. Ez valahol a bájának a része.

Kis Dög viszont a képregény hős, aki a klasszikus formát idézi. Bár azért ő is egy fricska: egy cuki, 12 éves szőkeség, aki halálosabb, mint… nem is tudom, ki. Deadpool szerintem jó haverja lenne. Ugyan az ő történetébe is van egy durva paródiája a klasszikus képregényeknek, ami az egészet ironikussá is teszi, de ez is ad a sorozatnak. Úgy hősös, akciós képregény, hogy jól kiforgat mindent, ami hősös képregényes.

Általában a képregények grafikájáért nem vagyok oda, de itt még az is tetszett. Jól meg van ez rajzolva, és működik több szinten. A szánalma Dave, és a csak kissé kevésbé szánalmas Kick-Ass. Arról nem is beszélve, hogy milyen fokon tud brutális lenni. Itt nincs szépítés, roppant brutális képek vannak az egészben. Azért, ahogy egy 12 éves lefejez egy gengsztert, meg hasonlók, nem gyerek kezébe való kötet.

A történet szépen építkezik, íve van. Ahogy már írtam, bírtam, ahogy majdnem klasszikus történetként ad egy fricskát az egész zsánernek. Van fordulat, van benne izgalom, és a hősös, mészárolós részek mellett még értelmes kamasztörténet is, amiből akár azt is ki tudom hozni, hova vezet korunk civilizációja. Az őrületbe, röviden.

Nekem nagyon bejött, szórakoztat végig. Minimális elvetemültség kell ám hozzá…

Millar & Romita Jr: Kick-Ass – Ha/Ver 1. Mint képregény: 90% jófajta fekete humor, izgalmas, korrektül rajzolt, mocskos.

Szubjektíven: 95% szörnyülködtem és vigyorogtam – valahol borzalmas, de tök jó is!

Szanatóriumos, beszélgetős, életproblémás.

Masha egy súlyos egészségügyi krízis után szanatóriumot nyit, ahol egyedi módszerekkel kezeli a betegeit. Egyesek istenítik, mások perelnék. Az aktuális csoportba kilencen érkeznek, egy pár, egy család és idegenek. Mindenki mást akar túlélni: Napoleon és családja a fiuk elvesztését, Ben és Jessica a megromlott házasságuk hozná rendbe, Carmel fogyni szeretne, Frances kiutat keres a mindennapok csalódásaiból: egy szélhámos átverte, és a legutóbbi regényét képtelen kiadatni. Mindenki furcsán tekint az intézmény furcsaságaira, de a jobbulás reményében próbálnak alkalmazkodni. De amikor Masha túl messzire megy, már veszélyben érzik magukat, és az is felmerül bennük, hogy Masha képes lenne ártani nekik. Össze kell fogniuk, és így talán pár valódi választ is találnak a gondjaikra.

Ez a legutóbb megjelent Liane Moriarty regény. Ami kicsit eltér azoktól, melyeket legutóbb olvastam/láttam tőle. Azokban volt krimis szál is, vagy thriller hangulat. Most nincs, ez simán egy női, lelkizős, beszélgetős könyv. Így kicsit nehezebben is haladtam vele – én is olyan vagyok, mint az olvasók, akikre a könyvben Frances panaszkodik. Nekünk kell a vér is…

De van e kötettel egy lényegesen nagyobb bajom. Mutassak példát? Fig eltek, észrevettétek? Vagy most, fig elmesebb oltatok? És nem félregépeltem, kérem! Nem tudom, hogy csak nekem sikerült ilyen példányt vennem, vagy mind ilyen, de iszonyatosan irritáló volt a folyamatos helyesírási hibák és betűkihagyások. A figyelem és a belőle származó szavak egyszer nem voltak hibátlanul leírva a kötetben! Ez rengeteget le is vont nálam a regény élvezeti élményéből – olvasni akartam, nem szókirakózni.

A történetet nézve történni nem sok minden történik benne. Kilenc ember elmegy erre a klinikára, ahol méregtelenítenek, sokat beszélgetnek, és kínjukban elkezdenek kapcsolatokat kialakítani egymással. Az egyetlen nagyobb izgalom, de az se igazán, amikor Masha bedrogozza és bezárja őket. Szóval, kedves cselekményközpontú olvasók, ez a kötet nem nektek készült!

Sokkal inkább azoknak, akik a szereplők lelkében és érzéseiben szeretnek vájkálni. Ott vannak az igazi konfliktusok és az események. Igazán három probléma kerül benne terítékre: Ben és Jessica, akik lottónyertesként teljesen más élethelyzetbe kerültek, és a férfi nem szereti már az összevissza plasztikázott, plázacicává satnyuló feleségét. Zach öngyilkossága, ami már 3 éve összezúzta a családját. A szülei, az ikertestvére is sebzettek, és falakat húztak maguk közé. Frances nyavalyái, aki leginkább azzal küzd, hogy ötvenévesen már nem menő szinglinek lenni, de nem sikerül változtatni az életén, hiába próbálkozik. A többiek csak mellékalakok mellettük, és az ő gondjaik lényegesen kevesebb szerepet kapnak. (Pl. a meleg Lars társa gyereket szeretne, Lars meg nem.) Alapvetően nőiesen van mindenhez közelítve, és iszonyat sokat gondolkodnak, beszélgetnek, éreznek.

A regény végére természetesen mindenre születik megoldás, és még egy meglepő csavar is bekerül Masha kapcsán. De a kedvencem egyértelműen a kisfiú, aki az esküvőn játékautót szorongat. Azzal két szálat is frappánsan és nem szájbarágósan zárt az írónő.

Zárásul: sokkal jobban tetszett volna, ha nem kell szókirakóznom szinte oldalanként.

Moriarty: Kilenc idegen - Mint női: 70% lelkizős, karakterközpontú, jól mélyülő karakterekkel és konfliktusokkal.

Szubjektíven: 40% regény ennél jobban tetszett, de irritált a nyomtatás. Plusz, nekem túl női.

Való igaz, hogy Luke és Serge nem az északi félteke legtehetségesebb atlétái, és Luke talán még GPS és egy vadászkopó segítségével sem lenne képes a hálóba találni, de ez nem ok az otrombaságra. (Solomons: Földönkívüli a tesitanárom! )

Pedig egymás felcímkézése nagyon is emberi dolog, nem igaz? Imádjuk besorolni a másikat mindenféle kategóriába, függetlenül attól, hogy igaz rá vagy sem. (Welch: Szerencsés szerelem)

A világ tele van szörnyű emberekkel – akarta mondani. – Keményítsd meg magadat, és tarts kéznél egy töltött revolvert! (Ryan: A hamu birodalma)

• Azt hiszem, megtaláltuk, hol tartották fogva Marian Russellt – mondta. Társa a válla fölött kukkantott be a konyhába.
• Jézusom. Mintha itt forgatták volna a The Walking Deadet. (Gibney: Az elveszett gyermek)

Tényleg szánalmas az életem. Elfecséreltem. Annyira féltem a vereségtől, hogy soha nem is próbáltam nyerni. (Houck: A tigris végzete)

Őszintén megvallva az eddigi életem a szépségnek hódolva telt: nem érdekelt, hogy a férfi üres, ha a külseje kompenzálta a hiányosságait. (Lakatos: Simlis)