Szinte valamennyien gyűlölik a testüket. A nők és az ő testük! A legmérgezőbb és a legbántalmazóbb kapcsolat. (Moriarty: Kilenc idegen)

Ideje azt csinálni, amit a szuperhősök szoktak: ugrálni kicsit a tetőkön. Baszki. Ezek nagyon messze vannak egymástól. És magasabbak is, mint amilyennek a képregényekben tűnnek. Szarok bele. Gyalog megyek.

(Millar & Romita Jr: Kick-Ass)

Én úgy látom – vélekedett –, hogy csak egy esetben mondhatod azt, felértél a csúcsra: ha élve visszajössz. Csak félig végezted el a munkát, ha nem ereszkedtél le a hegy tetejéről. (Milton: A történelem bizarr lábjegyzetei)

• Azt csinálok, amit akarok. Senkinek sem ártok vele, jó?
• Elég az, ha magadnak ártasz.
• Magának mindenki úgy árt, ahogy akar. A testem az egyetlen dolog, ami igazán az enyém. (Szaszkó: Vigyázz rám)

Mindenki mindig hol elveszít ezt, hol hátrahagy azt, és régi emlékekbe kapaszkodik, miközben száguld a jövőbe. Mindenki egy elszabadult vonat utasa. (Reeve: Csillagvonatok)

Hortnak először is semmi keresnivalója nem volt az iskolában történelemprofesszorként, mivel halvány fogalma sem volt a történelemről, és egészen biztos volt abban, hogy ezt a diákjai is pontosan tudják, de soha nem panaszkodtak, mert jó helyezéseket adott nekik, és péntekenként cukorkát osztogatott. (Chainani: Az én váram)

Az ember sokkal többet el tud viselni, mint azt eredetileg gondolná. Amíg bele nem kerül egy helyzetbe, addig úgy véli, hogy ő biztosan nem élne túl egy ilyen vagy olyan szörnyűséget. Aztán megtörténik vele valami, amit addig elképzelhetetlennek tartott, és meglepve tapasztalja, hogy a szíve tovább dobog, a tüdeje újra meg újra megtelik levegővel, és a vére zubog az ereiben. Egyik sem úgy, mint azelőtt, de mégis minden rendületlenül mozgásban marad. (Cooper: Kétségekbe zárva)

Úgy érezte, mintha a beleit tépkednék ki, ha csak rágondolt, hogy elválik Jessicától, de manapság már attól is úgy érezte, mintha a beleit tépkednék ki, ha vele marad. Bárhonnét nézte, mintha a beleit tépkedték volna ki. (Moriarty: Kilenc idegen)

Traumás, gyászolós, küzdelmes, tragikus, továbblépős.

David újra összetört. Még mindig gyászolja a bátyját, de már Amy mellett sem bír maradni. Hiába szereti a lányt, nem tudja kitörölni a gondolatot, hogy Amy inkább Chris párja lenne, ha a férfi még élne. Pusztítja magát: alkohollal, droggal, alkalmi kapcsolatokkal és mindenki megbántásával, aki fontos volt neki. De Chris halálának évfordulójára Chris pszichiátere átküldi neki a bátyja terápiás anyagait. David majd beleroppan, de elkezdi végighallgatni, a bátyja hogyan küzdött a depressziójával, az anyjához fűződő zavaros érzéseivel, az egész káosszal, amiben mindketten felnőttek. Miközben David eljut a mélypontra, ahonnan Amy és a leendő családjuk, Chris emléke kedvéért kész felállni, az utolsó kirakós darabka is a helyére kerül: mi volt az utolsó csepp, ami után Chris végleg feladta.

Kevés könyv rázott meg annyira, és fájt, mint a Pennington fivérek trilógia első kötete. Jobb szót nem tudok rá, egyszerűen fájt. Brutális, hogy egy anya hogyan tudja bántani a gyerekeit, és teszi őket tönkre. Az volt David nézőpontja. A 2. rész hozta a haragot, és Amy szemszögéből a történetet. És most, hogy Chris szólal meg a 3. részben, megint hasadnak ki belőlem a darabok, és újra fáj.

Rádöbbentem, hogy visszatükrözöm David érzelmeit. Attól függetlenül, melyik karakter a regény fő elbeszélője, David az, akivel azonosultam. Az elsőben majd belepusztult a fájdalomba. A másodikba minden haragja Amy ellen irányul. Most megint szenved, fáj neki, de Amy irányába rálel a megbocsátásra és a jövőre. Teljesen átéreztem ezt az egészet, és vele együtt elengedtem én is, hogy haragudjak a lányra.

Még abban is egyeztem vele, hogy ugyanabban a személyben találtuk meg, aki megérdemli nem is a haragot, de a gyűlöletet. A fiúk anyja – komolyan, ilyen szörnyeteget kevés regényben találtok! Eddig is tudtuk, hogy verte a gyerekeit, komolyan megalázta őket, és legalább annyi lelki sérülést okozott nekik, mint testit. Most pedig, Chris terápiájából az is kiderül, milyen mélyek ezek a sebek igazán. Mert David kicsi volt, ő egyes dolgokat nagyon mélyre elásott magában. Chris felszínre hozta, és pokolian szenvedett. Meg én is, mert egyszerűen elképzelni nem bírom, hogy vannak olyan visszataszító lények, mint az anyjuk.

A cselekmény két szinten is nagyon működik. Most nem is tudtam eldönteni, mit várok jobban. A múlt felvételeit, hogy végre megértsem, miért vágta fel Chris az ereit? Vagy David hanyatlását és felépülését, akinek még nem késő? Lekötött mindkettő, és fájt is mindkettő.

Nagy előnye a kötetnek, hogy úgy váltotta ki belőlem ezt a nagyon érzelmi átélést, hogy nem csöpög, nem magyaráz bele semmit, hagyja a történetet és a cselekményt hatni. Ugyan téma a lelki élet, az érzelmek, de nem magyarázza ezeket, hanem terápiásan feltárja, és az átélésük, az egész reakció megmarad az olvasónak.

Önpusztítás, remény, túlélés, család, szeretet – ezekről rengeteg minden van benne, miközben zajlanak az események is. Tartalmas. Fájdalmas, de van mélysége.

A karakterek, Amy, David, Chris és az anyjuk portréja tovább mélyül. Szinte élnek.

Végül, de nem utolsó sorban, ha adhatok annyi tippet, a 3 rész sorrendjét tartva, folyamatosan érdemes elolvasni. Együtt van íve a cselekménynek, a karaktereknek, a gyász folyamatának.

Szaszkó: Vigyázz rám – Mint dráma: 95% tragikus és fájdalmas a cselekmény, miközben jól szerkesztett történet is.

Szubjektíven: 90% kikészített, tördelte a szívem, még mindig emésztem ezt az egészet.

5: Saylor: Gordianus sorozat - Róma, Julius Caesar kora. A városban él Gordianus, aki egyedi szakmát választott magának. Ő a nyomozó, az első magánnyomozó a város történetében. Az ügyei rendre a politikai és történelmi események közepébe sodorják, így az esze mellett a politikai érzékét is folyamatosan be kell vetnie. Segít Ciceró ügyeiben a bíróságon. Megoldja a Kleopátra ellen irányuló merénylet ügyét, és a híres március 15. eseményei közepette is felbukkan. Annyira sikeres a sorozat, hogy már előzmény sorozata is van, melyből kiderül, hogy lett Gordianus nyomozó és milyenek voltak az első ügyei. A történelmi vetület a sorozat érésével egyre erősebb, mint a krimi, és Saylor nagyon erős történelmi atmoszférát teremt.

4: Schatzing: Az ördög temploma - Jacob, vagy utcai nevén a Róka, egy fiatal tolvaj a középkori Németországban, aki csak túl próbálja élni a mindennapokat. Az épülő dóm körül cselleng, amikor olyat lát, amit nem kellett volna. Az építőmester meggyilkolását. Balszerencséjére a gyilkos is felfigyel a fiúra, és vadászni kezd rá. Jacob kénytelen menekülni, miközben az igazságot is fel kell derítenie, és le kell lepleznie a nyilvánosság előtt, vagy ő is áldozattá válik. Bár nem olyan izgalmas, mint a szerző remeke, a Raj, de éppen olyan gondosan megírt. Szinte életre a középkori város a lapokon, miközben kriminek se rossz.

3: Cornwell: Szorul a hurok - 1810, London. Az akasztások szinte mindennaposak, a családtagok minden lehetőséget megragadva igyekeznek szeretteik megmenteni a bitótól. A kivégzésre vár egy portréfestő is, akit a grófné meggyilkolásával vádolnak, akinek az arcképét festette. A rokonok a belügyminiszter nyakára járnak, aki egy független nyomozót biz meg az esettel. A napóleoni háborúk veteránja, Rider Sandman azt hitte, ez könnyű pénz lesz. De ahogy belemászik az ügybe, rá kell jönnie, hogy az igazság fent és lent is rejtve van, és nem könnyű egy ártatlan életet megmenteni. Széles társadalmi tabló, egy hősies főhős, Bernard Cornwell a krimi szálat is éppen olyan profin kezeli, mint más sorozataiban a politikai ármányokat és csatákat.

2: Kastner: Az ördög színe: kék - 1669, Amszterdam. A városban él egy festő, akit a mi korunk zseniként tisztel, de akkoriban súlyos megélhetési gondokkal küzdött. Ő volt Rembrandt. Egy fiatal festő szegődik tanítványául, aki döbbenten figyeli, hogy a mester kék korszakába lép, és milyen nyugtalanító képeket fest. Közben rejtélyes, brutális gyilkosságok történnek a városban, melyek kapcsolatban vannak ezzel a különös, nyugtalanító kék színnel. Mibe keveredett a mester, milyen gyilkos összeesküvés van a háttérben? A fiatal festő a rejtély nyomába ered, amiben Rembrandt lánya lesz segítségére, akivel a veszélyek közepette egymásba is szeretnek. Korhangulat, romantika, izgalmak, és egy más szemszög Rembrandt karakteréhez. Jó fajta!

1: Carr: Laszlo Kreizler sorozat - ami két kötetet jelent. Az első rész a Halál angyala, melyben 1896-ban, New Yorkban egy új tudomány képviselője, a pszichológus dr. Kreizler a bűn lélektanát igyekszik megfejteni. A városban brutális gyilkosságok történnek, az áldozatok gyerekek, prostituáltak. Különös kegyetlenséggel öl a gyilkos. A rendőrség a törekvő Roosevelt vezeti, aki felkéri a doktort, hogy segítsen. Kreizler egy ütőképes kis csapatot épít, majd a gyilkos nyomába erednek. Történelmi hangulat, erős karakterek, Roosevelt útja a politika, majd az elnökség felé. Olyan hangulatos regény, hogy sorozat is készült belőle sztár szereposztással. A Halált a Sötétség angyala követte, melyben egy elvetemült, gyerekrabló és gyilkos asszonnyal kell felvennie a küzdelmet a csapatnak. Újabb elbeszélő, új nézőpont, történelmi környezet és bűnök. Nem egy boldog világ ez, az emberek szenvednek, és az igazság nem egyenló a happy enddel. De izgalmas, fordulatos, történelmi mindkettő. Sajnálom is, hogy Carr nem folytatta tovább Kreizler ügyeit.

Rejtélyes, különös, vicces, mesélős, történelmi.

Miután elkészült az Eiffel torony, volt egy angol mágnás, aki rossz szemmel nézte, hogy Párizsnak van egy nagyobb nevezetessége, mint Londonnak. Hirdetett ő is egy pályázatot, de olyan kivitelezhetetlen és blőd ötletek születettek, hogy végül egy Eiffel toronyra hajazó pályázatot fogadott el, csak ez magasabb lett volna, mint a párizsi. Bele is kezdett az építkezésbe. Még Adolf Hitler kancellárrá válása előtt volt egy német államügyész, aki meg merte vádolni a feltörekvő politikust erőszak támogatással. Később megfizetett érte. A kötet feleleveníti az Andokban lezuhanó sportolók túlélését a hegyekben. Annak a kérdését, George Mallory feljutott-e a világ tetejére. De szó van a Titanic egy túlélőjéről is, aki a süllyedéskor részegre itta magát, és az alkoholnak köszönte meg, hogy nem fagyott az óceánba.

Jól ismert mondás, hogy az élet írja a legkülönösebb történeteket. A történelem tele is van ilyen esetekkel, amelyekből közel 100 darabot Giles Milton össze is gyűjtött a kötetében. Azért egy minimális történelmi ismeret nem árt hozzá, de igazából nem várja el, hogy végig ötössel abszolváltad a történelem tantárgyat.

Hiszen minden történetet úgy épít fel, hogy elhelyezi időben, történelemben, mondhatni, hamar képbe hozza azt is, aki különben nem merült bele a II. világháború vagy Sztálin életének rejtelmeibe. Így máris tanít, és sok mindent, ami fel sem tűnik közben.

Hiszen a cél a szórakoztatás, és ezek a történetek bizony hatásra törekednek. Némelyik szimplán szórakoztató, mint a részeg, aki vedelt, míg süllyedt a Titanic. Mások döbbenetesek, és nehéz elhinni, hogy ilyesmi megtörténhetett. Mint a férfi esete, aki megégve, de túlélte a Hirosimában történt atomrobbantást. Majd kórházba ment, otthonában, Nagaszakiban. Talán mondanom se kell, ott mit kellett túlélnie pár nappal később. Vannak olyan abszurd történetek is, hogy rá lehet csodálkozni, egyesek mennyire normálisak. Mégis, kinek jut eszébe majom spermával emberi asszonyokat megtermékenyíteni? Pedig volt, aki így akart majom-ember hibridet teremteni, és nem is a történelem régmúltjában.

Minden történet rendelkezik egy ténymaggal, némelyik komoly történelmi személyekhez, eseményekhez kötődik. Abban mind egyezik, hogy stílusában olyan, mint egy anekdota. Egy jó sztori, amiről simán el tudom képzelni, hogy egy beszélgetésbe is be lehessen dobni érdekességként. Mesélős, könnyen olvasható, emberközeli az egész.

Vonzó lehet a kötetben, hogy lesznek olyan történetek benne, melyek különlegességük vagy rejtélyük okán más formátumban is megihlették az alkotókat. George Mallory életéről például Archer írt egy remek könyvet. Az Andokban lezuhantak sztorija filmen az Életben maradtak – különben regény is volt, ugyanezzel a címmel. Született már regény a szülőotthonokról is, ahol a nácik az árja faj számát igyekeztek növelni (Max). De többet is felsorolhatnék – én szórakoztatónak találtam, hogy számolgattam, mit honnan ismerek már.

De sok újat is mond a kötet, és jól is van szerkesztve. A történeteket egy-egy nagyobb fejezetbe sorolja be, amelyeket összeköt egy-egy közös téma. Ami lehet a szex, a pápaság intézménye, szökések, és még sok más is – Milton ebben is kreatív, változatos.

Szórakoztatva tanulás – ilyennek kellene lennie az ismeretterjesztésnek! Bírtam.

Milton: A történelem bizarr lábjegyzetei - Mint ismeretterjesztő: 90% tények, de pletykák is. Mesélős stílusba, jó szerkezeti elosztással.

Szubjektíven: 95% vicces, érdekesnek találtam, sok esetből filmet is láttam, nagyon lekötött.

- Gyógyító szerelem, Álomgyár, romantikus, talán kis komédia elemekkel.

Hirtelenjében ennyit találtam, de mivel múlt hétről vannak átcsúszók, ha jön valami izgi, majd jelzem!

Január

7: Bryan: A háború jegyesei; történelmi 5/4

8: Maas: A hajnal tornya, fantasy YA 5/2,5

9: Moriarty: Kilenc idegen, női 5/3

10: Millar - Romití Jr: Kick-Ass, képregény: 5/5

11: Reeve: Csillagvonatok, gyerekkönyv: 5/3,5

12: Chase: Egy ágyban a herceggel, romantikus: 5/2

      Tucker: Egyetlen kis hazugság, new adult: 3,5

13: Chainani: Az én váram, meseregény: 5/3

      Cooper: Kétségekbe zárva, romantikus thriller: 2,5

De mi van a számok mögött?

Szerelmes, beépülős, játszmás.

Lili Green végre úgy érzi, révbe ért az élete. Mellette van nagy szerelme, Nikosz, aki felhagyott a bűnüldözéssel és a beépített munkákkal, most céget alapított és összeköltöztek. De jön egy telefonhívás, egy ismerős a múltból segítséget kér, és Nikosz eltűnik. Lili majd beleőrül az aggodalomba, és párja után ered. Csak meg akar győződni róla, hogy Nikosz rendben van, de a látvány így is fejbe csapja. Nikosz, dúsgazdagon, gyönyörű nőkkel a karján. Mintha egy másik ember lenne. Mintha a kettejük közös élete kevés lenne neki. Gyötri magát a lány, elmenekülne innen, de balszerencséjére pont annak a veszélyes férfinak a szeme akad meg rajta, akihez Nikosznak be kell épülnie. Miközben Lili is kénytelen szerepet játszani, szembe kell néznie minden kishitűségével is.

Carrie Cooper ott folytatja, ahol az előző regényében abbahagyta. Igaz, nem a cselekményben. Aki nem olvasott még Lili Green regényt, sem kell, hogy feladja a próbálkozást. Teljesen új történetbe vág a szerző, ami nem kapcsolódik az előzményekhez. Ugyan van egy kis utalgatás arra, ki honnan ismeri egymást, de semmi olyasmi, ami a cselekmény megértését gátolna.

Amiben ugyanaz, a stílus és a cselekmény szövése. Ebben is a szerelem és a szenvedély körül megy a játszma, miközben kicsit nyomozgatnak és van bűnügyi szál is. Cooper kölcsönvesz pár elemet a thrillerektől, de nagyon arra használja csak, hogy a szerelmi szálait árnyalja vele. Mutatok is egy példát! Nikosz tudja, hogy szerepet kell játszania, és valószínűleg minden be van kamerázva, éppen figyelik őket. Mégsem képes teljesen szabadulni az igazi énjétől, és ahelyett, hogy a munkán járna az esze, azon töpreng, hogyan adja a szerelme tudomására, hogy még mindig szereti. A félig elrabolt, bedrogozott lánykának sem a szökésen jár az agya, hanem, hogy a szeretője mikor jelenik már meg – amíg odaér, meg lehet drogozni és a házigazdával viszonyba bonyolódni.

Nem sok kellene, hogy bulvárregény legyen belőle, onnan rántja vissza mindig a krimis, thrilleres elem, de tényleg nagyon a kés hegyén táncol a kötet.

Szórakoztatni akar a regény, ugyanúgy, ahogy a korábbi részek is. Egy női, kalandos vágyálom, amelyben a tökéletes pasi és szereti, ez lenne Nikosz, mindig időben érkezik, hogy megmentse, vagy éppen begerjessze a hősnőt.

Ok, ebből ez most erotikus regénynek tűnik, de ilyen szempontból egészen visszafogott volt most Carrie Cooper. Az álca miatt a szereplői csak cicáznak egymással, és húzzák egymás agyát. De fogadnék, majd a folytatásban, ott ténylegesen egy ágyba is fogja helyezni őket. Csak késleltet, növelve a szexuális feszültségeket.

Ezzel el is árultam, hogy ez még nem a történet vége. Szerencsére haladnak az események is, így a kötet végére már elég sok mindent tudunk, és szépen elő vannak készítve a szálak, szerelmi és embermentési vonalon is, amiket lehet mesésen zárni.

Ami zavar, az maga Lili. Nektek nem mennek agyatokra azok a nők, akik szépek és okosak, minden pasi a nyálát folyatja értük, ők meg folyton bizonytalanok, nyavalyognak? Lili ilyen.

A happy endre már most nagy tételben fogadnék, de az idén megjelenő folytatásban kiderül.

Cooper: Kétségekbe zárva – Mint romantikus thriller: 50% inkább romantikus, sok női lélekrajzzal és macsó férfiakkal.

Szubjektíven: 30% igazából két bajom van: túl szerelmes, és Lili nagyon sokat nyavalyog.