Szerelmes, beépülős, csajos, kémkedős, embermentős.

Lili Green élete nem tudott visszazökkenni a mindennapokba, bármennyire is próbálkozott vele. Életre szólóan beleszeretett a Görög becenevű drogkirályba, és ugyan kiderült, hogy Nikosz igazából beépített ügynök és nem bűnöző, mégsem lehetnek együtt boldogok: a férfinak újabb bevetésre kell mennie, és a lány a titoktartási kötelezettség miatt senkinek nem mesélhet róla. Így miután Nikosz elment, és az FBI ügynök barátai bajba kerültek, Lili hajlandó megint besegíteni a fiúknak. Egy klubba kell beépülnie, mint pincérnő, majd a főnök asszisztensévé kell válnia. John igyekszik neki segíteni, miközben Zacet keresik. Arra egyikük sem számít, hogy Nikosz is pont ezen az ügyön dolgozik, és a magánélet megint megkavarja az amúgy sem veszélymentes kémjátszmát.

A durva az volt, mennyire könnyen visszajött az első rész cselekménye, miközben olvastam ezt a kötetet. Annak Szemtanú volt a címe, és arról szólt, hogyan keveredett Lili az FBI ügynökei közé és lett szerelmes. A történet szinte azonnal az előző vége után veszi fel a fonalat, és gyorsan az események közepébe is vág.

Elég önálló ennek a cselekménye, minimálisan kapcsolódik az előzményekhez. A kis utalások segítségével az is követheti a cselekményt, aki nem olvasta az egyet. De azért jobb annak az ismeretében nekivágni, több kapcsolódási pont lesz általa, és az utolsó előtti csavar is az első kötet ismeretében lesz csak izgalmas.

A regény különben tipikusan csajos strandkönyv. Tesz bele krimit és kis csajos akciójeleneteket az írónő, így azért nem egy nyálregénye, de sokban hasonlít rá. Egyrészt, kiemelt szerepet kap a történetben, hogy mi van Lili és Nikosz között. Hogyan működhetne a kapcsolatuk? És ott vannak mellettük még potenciális lehetőségek is – John is szívesen bonyolódna Lilivel viszonyba, ahogy Nikosz is vonzza a női rajongókat. Egymásért megőrülve, mások által kívánva lenni, flörtölgetni – igazából ezek alkotják a történet gerincét.

Lehet, hogy jobban a kémkedésre is lehetett volna koncentrálni, de nekem nehezemre esett. Hogyan is vehettem volna komolyan, amikor Lili úgy jut feljebb a ranglétrán, hogy a sértett vendégnek (aki a beépült John, megjegyzem) spontán előad egy vérforraló táncot? Vagy, Lili nagy konfliktusa a szerelmével azon lesz, hogy a férfi információért hajlandó másokkal is lefeküdni. Most komolyan, hogy hasonlíthatnám ezt egy Gabriel Allon regényhez, vagy akármelyik másik, komoly kémes sztorihoz?

Könnyed, humoros, szerelmes. Ez a könyv ilyen, és a kémkedős, beépülős, akciós részek a ráadás, és olvastatták velem is végig a szerelmi szál ellenére.

A szereplők karakteresek, és akit kicsit humorosra vett a szerző, bírtam is. John, akármilyen macsó nőcsábász is, rákerült a kedvencek listájára. Nikosz túl tökéletes, főleg azzal a nagy romantikus gesztussal a regény végén. Az már egyenesen nyálregényes, anyám kedvelt nyálregényeibe is tökéletesen megállnák a helyüket. Lilit nem utáltam, ez is valami.

A humorát szerettem a kötetnek, az írónő stílusa bejön. Még akkor is, ha a története számomra csajosabb és szerelmesebb, mint nekem jól esett volna.

Lesz még folytatása, majd elmesélem, az milyen lett.

Cooper: Ügynök tűsarkúban – Mint strandkönyv: 70% krimis, akciós vonala is van, de a csajos részek a vezetők. Humoros.

Szubjektíven: 55% jópofa karakterei vannak, de nekem furcsa ennyire csajosan kémkedni.

Hány borítót ismertek meg a montázson?

Megoldás, szokás szerint a Tovább mögött!

Bosszúállós, pszichés, sorozatgyilkosos, nyomozós.

Női holttestet találnak, egyetlen késszúrással végeztek a nővel. Az esetet Kim Stone és egysége kapja, akik éppen most végeztek egy nemi erőszak elkövető elfogásával. Nincs nyom, minden egy hidegvérű gyilkos működésére utal. A gyilkos újra lecsap: ezúttal egy drogos, fiatal lánnyal végzett egyetlen szúrással. Az áldozatok között nincs összefüggés, a nyomok nem vezetnek sehova. De Kim feje nem csak az ügy miatt főhet: a zseniális pszichopata, dr. Alex Thorne a börtönből is képes megnehezíteni az életét. Miközben a doktornő a szabadulásáért játszmázik, Stone személyiségét is meg akarja törni. Ezért ott támad, ahol legjobban fáj: Kim anyjával lép kapcsolatba. A nyomozónőnek saját legrosszabb rémálmaival kell szembenéznie, miközben az áldozatokat sem hagyhatja cserben.

A Kim Stone sorozat is egyike a General Press azon krimis sorozatainak, amelynek minden új kötetének nagyon tudok örülni. Alapvetően krimi, az izgalmas fajta, de egy-egy részben a thriller elemek is nagyobb szerepet kapnak. Ez a rész is ilyen.

Az eddigi kedvencem a második rész volt, melyben színre lépett az embereket manipuláló, zseniális és egyben kegyetlen Alexandra Thorne doktornő. Kim abban a részben sikeresen börtönbe juttatta a doktornőt, de erre a részre Marsons visszahozta a karaktert, nagy örömömre. Megint játszmázik, megint manipulálja a teljes környezetét, és brutális húzásai vannak. Elvileg a mellékszál az övé, de szép lassan egyenértékű lesz a sorozatgyilkosos üggyel. Folyamatosan pszichológiai trükköket vet be, és a narrációban megkapjuk ezek magyarázatait is. Szórakoztató, de kifejezetten érdekes is. Az ilyesmikből, most is, tudtam pár trükköt megjegyezni magamnak. Ez a rész hozza a thriller vonalat, hiszen Alex mesterkedései lesznek, melyek megteremtik a Kim életét felőrölni próbáló feszültséget.

A sorozatgyilkos szál sok szempontból tipikus krimi szál, de Marsons jól írja ezt a krimit. Tetszett, ahogy az egész csapat nyomoz, és hozzátesz valamit a megoldáshoz, nem Kim a megoldóember mindenki helyett. Meg is jegyeztem a körötte levő nyomozókat: a fiatal Dawson, aki nagyobb felelősségre vágyik és jó a terepen. Az adatbázisokban remekül kutató Stacey. Bryant, aki sima modorával ellensúlyozza Kim hevesebb temperamentumát. Kim a csapat vezetője is, és kapunk egy jól működő csoportdinamikát, melyekben lehetnek viharzások, de Kim kezeli őket és tényleg egy jó nyomozó brigád áll össze a kezei alatt.

A fentiekből talán látszik is, hogy a sokféle képességű embernek hála mindenféle szempontból láthatunk egy nyomozást. A nyomelemzéstől kezdve a tanúkihallgatáson át az adatgyűjtésig és elemzésig, lesz itt minden.

Mozgalmas, izgalmas a történet, amiben a csavarok is ügyesen vannak elhelyezve. Marsons ráadásul okosan is ír, elejti a nyomokat, de ügyesen el is vonja róluk a figyelmet. Így meg tud lepni a végkifejlettel, miközben logikusnak is érzem, hiszen a helyére kerülnek az addig kevésbé fontosnak tartott információk.

Ebben a részben kifejezetten szerettem a több pszichológiát, és Thorne játszmáit. Bejön a stílusa, a cselekménye is, sok szereplőt bírok benne. A sorozatnak még van kiadatlan része, úgyhogy várható még Stone eset, majd akkor mesélek még róla!

Marsons: Vérvonal – Mint thriller: 95% cselekménygazdag, izgalmas, összetett szereplőkkel és jó pszichés résszel.

Szubjektíven: 100% dr. Thorne a kedvenc negatív szereplőm, nagyon bírtam a játszmázást!

Cím: Hat varjú

Szerző: Leigh Bardugo

Műfaj: ifjúsági, fantasy, kaland

Tartalom: Katterdam városában minden eladó, ha tudod, kihez kell fordulni. Kaz egyike azoknak, akik megszerzik, amit csak kell. Most olyan vagyont ajánlanak fel neki, amit korábban elképzelni sem tudott. De egyedül egy ilyen veszélyes küldetésre nem indulhat, társak kellenek. És összeáll a 6 fős csapat: a bosszúra éhes elítélt, egy mesterlövész szerencsejáték-függőséggel, egy titokzatos múltú szökevény, egy kém, egy varázserejű szívtipró a nyomornegyedből és a tolvaj, aki mindenhonnan meglóg. Sikeresek lehetnek, ha nem ölik meg egymást még a veszélyek előtt.

Megjelenés: valószínűleg 2018 karácsonyi szezonban.

Miért várós:

• a Grisha regényeket szeretem, és ez is abban az univerzumba játszódik.
• a heist movie az egyik kedvenc zsánerem.
• bírom az írónő stílusát.
• felfogom vigaszdíjnak, ha már nem a Grisha trilógia zárlata érkezik. Különben ez is sorozat, csak duológia. Lehet reménykedni, hogy kijön a kettes rész is…

Becsületi kérdéses, harcos, keleti.

Rozsomák, vagyis Logan keresi a helyét. A mutáns képessége miatt halálos, képtelen öregedni is, a sebei gyógyulnak – de már öregnek érzi magát. Egy ideig az X-Men tagja is volt, de aztán magánúton tesz rendet azok között, akik rászolgálnak a büntetésre, például a felelőtlen vadászon, aki bevadított egy medvét, ami aztán több embert megölt. Mire a küldetéssel végez, azzal kell szembesülnie, hogy japán szerelme az apja adóssága fejében férjhez ment. A klánvezér apa Logant is kiosztja, a férfinak nincs maradása. A harcos Jukio mellett igyekszik felejteni, de a szíve visszahúzza Mariko mellé. Amikor rájön, Jasida milyen összeesküvést szőtt ellene, visszamegy igazságot tenni és felveszi a harcot a Kézzel is.

Ma már két kiadásban is beszerezhető ez a kötet, ha valaki Logan eme kalandjára kíváncsi. Még korábban megjelent szólókötetként, puha borítóban, kisebb méretben. Aztán része lett a Marvel képregényes sorozatnak, amely A4-es méretet és keménytáblát jelent. Az olcsóbb kiadást olvastam, nekem ebből is megvolt az élményem. (Hozzáteszem, a képregény gyűjtés eddig és ezután sem tartozott a hobbiim közé, sorozatok össze-vissza megjelentetett részei helyett minisorozatokat vagy ciklusokat egybe preferálok.)

Ami még könnyítheti a befogadást, hogy sok minden ismerős lehet a Hugh Jackman főszereplésével készült 2. filmből is – legalábbis úgy rémlik, a japános történet a 2. volt a sorban. Vagy ezzel kezdtek? Bocs, lusta vagyok megnézni, hogy a kezdetek vagy ez volt előbb. Minden esetre nem voltam oda a filmért. Ebből következik, hogy a képregény cselekménye se tetszett igazán.

Pedig minden elem benne van, amitől akciós kaland történetként működhet. Van egy ironikus, de még fejlődésre képes hőse. A karakterek, főleg Logan, többek egyszerű fekete-fehér figuráknál. Most Logan mellett a nők kapnak kiemelt szerepet, egyszerre harcostársként és szerelmi aspiránsként. Tele van akció jelenetekkel is, melyekbe Logan hol karddal, hol a karmaival veti bele magát.

És mégis, tőlem távol állt ez az egész. A történet által végigvitt becsület kérdése nekem túl ázsiai volt, aminek jelentős vetületeit nem értem. Annyira más a becsület fogalmuk, amit egy képregény nem tud mélységében megragadni. De nem is ezeken volt a hangsúly, Logan végigküzdi a cselekményt.

Mivel képregény, fontosak a külső jellemzők is. Ami pozitív csalódás volt, hogy színes kötettel állunk szembe. A legtöbb képregény, amibe belefutottam fekete-fehér, pedig sokkal jobb színesben. Mint ez a kötet is. Az már más lapra tartozik, hogy mennyire nem tetszett nekem a képregény grafikája. Tudom, hagyományosan ilyennek kell lennie, de gyűlöltem Rozsomák harci jelmezét! Mert a munkaruházathoz túl… csicsás, harsány – még talán funkciót mellőző is. De nem voltam elégedettebb a szereplők arcával sem, nem dolgoztak szép arcokkal ebben a részben. Még Mariko is csak átlagos, ha kedves vagyok.

Amik végig a történetben tartottak, Logan néha megcsillanó humora. Ami lehet, hogy inkább valami keserű narráció, de nekem bejött. Az összehasonlítás a filmmel.

De nem ez lesz a kedvenc képregényem, és kedvet se kaptam több Marvel sztorihoz.

Claremont & Miller: Adósság és becsület - Mint képregény: 75% színes, jó minőségű lapon, kalandos történet, sok akció elemmel.

Szubjektíven: 40% nem az én világom. Filmen, vagy regényben el lettem volna, ezt keveslem.

Újabb kettő váratlanul feltűnt kötet a polcokon:

- Hendricks & Pekkanen: ... és én téged el nem hagylak. Két nő története. Az egyik sikeres, huszonéves, aki házasodni készül. A másik harmincas, elvált, elvesztett már mindent, ami számított neki. Már csak a bosszú gondolata élteti. És kettejüket valami összeköti. Thriller, remélhetőleg inkább pszicho és krimis beütéssel, nem csajosan.

- És boldogan éltek? Mesegyűjtemény. Amelyben ott kezdődnek a sztorik, ahol a klasszikus mesék véget értek. Kiderül, mi történt a happy end után.

Barátnős, szerelmes, betegséges, középiskolás.

Evie csak normális szeretne lenni. Már elege van abból, hogy mindig ő a beteg és különös lány. Kényszerességét már kikezelték, Evie már azon dolgozik, hogy a gyógyszereket is elhagyhassa és visszamegy a középiskolába is. Barátnőket szerez, és szeretne egy barátot is – szerelmesnek lenni, ahogy egy normális lány. Ethan azonban már az első randevún berúg, és más lánnyal megy szobára. Oli szimpatikus, de róla kiderül, hogy agora fóbiában szenved. Evie maga is meglepődik rajta, hogy Jane (egy barátnője) barátjának egy haverja tetszik meg neki. Guy lenne az igazi? És miért tér vissza a betegsége? Szerencsére a baráti társasága mellette áll, és szembenézhet mindazzal, ami jön.

Az ifjúsági regényeknek, főleg a lányos témájúaknak biztos piaca van nálunk is. Próbálkoznak is a kiadók sorozatok indításával, aztán vannak sikertörténetek, és félbehagyott sorozatok is akadnak szép számmal. Hamarosan kiderül, a Spinster Club melyik kategóriába fog tartozni. Ha jön a teljes sorozat, a klubtagok alapján 2-3 regény még simán benne van.

De milyen ez a kezdet? Nagyon kamaszos, éreztem is, hogy ebből azért már kinőttem, ha szeretem is az ifjúsági irodalmat. Ez a kamasz vonal, a nagyon kamasz vonal, ami hangnemében és komolytalanságában is már távolabb van tőlem. 15-16 évesen tetszett volna.

Komolytalansága: igazából elég sok drámai dolog akad benne. Főleg a lány betegsége, és ennek hatása a családjára. De nincs rajta igazi súly. Azzal se tudott megütni, amikor Evie újra az OCD rabságába zuhan, és fehérítővel akarja lemosni magáról Guy kéznyomát. Pedig nagyon drasztikus jelenet, de nem drámai mégsem.

Talán fakad ez a regény stílusából is, amit különben az erősségei közé sorolnék. Vidám, hangulatos, igazán cserfes csajos. Ha nagyobbaknak szólna, erre mondanám, hogy strandkönyv. De kamaszkönyv. Nem szoktam, de most kiemelem a fordítót is. Kalapos Éva ültette át magyarba, és kiéreztem belőle az írónő hangját is. Amit különben szeretek, és a regényt is ez olvastatta velem. Csak saját munkáiba megvan a kamaszos fájdalmas hangulat is, ebben nem volt.

Azért témáiban szépen jönnek a kamaszos, lányos témák. Önmagunk elfogadása, és a mostani divatnak megfelelően a girl power mozgalom. Ahogy megismertük Guy-t, és Evie helyesnek látta, de ellenszenvesnek, már Ethan idején is arra tippeltem, kétfelé mehet a történet. Lányos happy end és szerelem Guy oldalán, vagy ő is csalódás lesz, és Evie a saját erejére kell, hogy rátaláljon, fiúk nélkül. Eltaláltam, az erősebb tippem nyert, de nem árulom el, melyik volt az. Akkor miért olvasnátok el?

Igen, ez is a bajom, most rájöttem: hiába lehetne jó kamaszos fájdalmas, nagyobbrészt kamaszos szerelmes regény. Evie annyira a fiúkba próbál kapaszkodni, hogy az már beteges. Ez a rajongó, teljes lényét beleadó, elvakult kis kamaszszerelem mai agyammal már nagyon mesének látszik, pedig kamaszként tényleg tud így szeretni az ember. Nosztalgikus is lehetett volna, de most inkább csak idegesít.

A karakterek között Evie a kidolgozott, a többiek csak vázlatos figurák.

Egyszer el lehetett olvasni, de pl. a DAC sorozat (Kalapos sorozata, mellesleg) jobb.

Bourne: Normális vagyok? - Mint ifjúsági: 70% a stílusa könnyed, szórakoztató. Érint komolyabb témákat is, de love story.

Szubjektíven: 50% a szövege olvastatta, de maga a cselekmény nem kötött le. Tipikus csajos.

Csúszó megjelenésként érkezett Toon regénye, Akit mind szerettünk címmel. Csajos, szerelmes, talán kicsit tragikus is. A sztori szerint van 3 nagyon különböző nő, akiknek meg kell hozniuk életük egyik legnehezebb döntését. Nincs bennük közös, csak egy. Volt egy férfi, akit egykor mind szerettek.

Csak akkor használj pengét, ha készen állsz arra is, hogy megöl. (Roth: Elválaszt a sors)

• … álmomban sem jutott volna eszünkbe, hogy ekkorára nője ki magát az üzlet, és te is kivehetted volna belőle a részed. Elképzelni sem tudod, mennyi pénzről van szó. De nem. Neked el kellett venned egy kékvérű szélhámost, aztán elrohanni a vadonba valami szektával. Remélem, beválik ez az új őrültség.
• Apa, azt hiszem, ez a legkedvesebb dolog, amit valaha is mondtál nekem. (Mead: A Ragyogó Udvar)

Meglepően könnyű elrejteni a valódi érzéseidet egy mosollyal és egy kedves szóval. (Slater: Bízz bennem!)

Hidd el, egyedül álló szülőként igen alacsonyak az önmagammal szembeni elvárásaim. Nem adtak vele használati utasítást, de ha létezik ilyesmi, akkor tutira van benne olyan kitétel, hogy ne hagyd magára a gyerekedet egy másik bolygón, ne halj meg kínkeservesen a szeme láttára, hogy utána ne neki kelljen a hulládról gondoskodni. (Neuvel: Védtelen halandók)

A világvége eljövetele időbe telik, és az idő, tűnődött Susannah, olyan ráérősen végezte ezt a feladatot, akár egy kínzómester, aki képes megadni a halált gyorsan is, de mindig gyötrelmes fájdalommal. Nincs előle menekvés. (Nagata: A marsi obeliszk; In: Az év legjobb sci-fi és fantasynovellái, 2018.)

• Te… te vagy az utolsó megmaradt vérrokonom – mondta Akos.
• Ez volna az ok? Elég ostoba – jegyezte meg Lazmet. – Mégis micsoda a vér? Csak anyag, mint a víz vagy a csillagpor. (Roth: Elválaszt a sors)

Megtudtuk, hogy a Föld nem zárt terület, s egyáltalán nem biztos tartózkodási helye az embernek. Sejtelmünk sem lehet róla soha, micsoda láthatatlan jó vagy rossz ront ránk a térből váratlanul. (Wells: Világok harca)

Egyik oldalon az összeszorított fogak türelme van, a másik oldalon a félelem attól, ami a sötétben ólálkodik. De ha óvatosak és vigyáznak, az emberek életben maradhatnak. Többnyire életben maradnak. (Bishop: Holló a hollónak)