Csúszó megjelenésként érkezett Toon regénye, Akit mind szerettünk címmel. Csajos, szerelmes, talán kicsit tragikus is. A sztori szerint van 3 nagyon különböző nő, akiknek meg kell hozniuk életük egyik legnehezebb döntését. Nincs bennük közös, csak egy. Volt egy férfi, akit egykor mind szerettek.

Csak akkor használj pengét, ha készen állsz arra is, hogy megöl. (Roth: Elválaszt a sors)

• … álmomban sem jutott volna eszünkbe, hogy ekkorára nője ki magát az üzlet, és te is kivehetted volna belőle a részed. Elképzelni sem tudod, mennyi pénzről van szó. De nem. Neked el kellett venned egy kékvérű szélhámost, aztán elrohanni a vadonba valami szektával. Remélem, beválik ez az új őrültség.
• Apa, azt hiszem, ez a legkedvesebb dolog, amit valaha is mondtál nekem. (Mead: A Ragyogó Udvar)

Meglepően könnyű elrejteni a valódi érzéseidet egy mosollyal és egy kedves szóval. (Slater: Bízz bennem!)

Hidd el, egyedül álló szülőként igen alacsonyak az önmagammal szembeni elvárásaim. Nem adtak vele használati utasítást, de ha létezik ilyesmi, akkor tutira van benne olyan kitétel, hogy ne hagyd magára a gyerekedet egy másik bolygón, ne halj meg kínkeservesen a szeme láttára, hogy utána ne neki kelljen a hulládról gondoskodni. (Neuvel: Védtelen halandók)

A világvége eljövetele időbe telik, és az idő, tűnődött Susannah, olyan ráérősen végezte ezt a feladatot, akár egy kínzómester, aki képes megadni a halált gyorsan is, de mindig gyötrelmes fájdalommal. Nincs előle menekvés. (Nagata: A marsi obeliszk; In: Az év legjobb sci-fi és fantasynovellái, 2018.)

• Te… te vagy az utolsó megmaradt vérrokonom – mondta Akos.
• Ez volna az ok? Elég ostoba – jegyezte meg Lazmet. – Mégis micsoda a vér? Csak anyag, mint a víz vagy a csillagpor. (Roth: Elválaszt a sors)

Megtudtuk, hogy a Föld nem zárt terület, s egyáltalán nem biztos tartózkodási helye az embernek. Sejtelmünk sem lehet róla soha, micsoda láthatatlan jó vagy rossz ront ránk a térből váratlanul. (Wells: Világok harca)

Egyik oldalon az összeszorított fogak türelme van, a másik oldalon a félelem attól, ami a sötétben ólálkodik. De ha óvatosak és vigyáznak, az emberek életben maradhatnak. Többnyire életben maradnak. (Bishop: Holló a hollónak)

Kalandos, túlélős, varázsos, áldozatos, harcos.

A felhúzható babák tevékenyen élik mindennapjaikat, mert be kell osztaniuk az aznapra kapott húzásaikat. Zee rugója erős, sokkal több fordulata van másoknál. Szerelmes lesz, kalandokra vágyik, de egy nagyon gyenge gyermek átértékelteti vele a világot. (Kilences karnevál) Világvége a küszöbön, az utolsó jelentős építész egy milliárdos segítségével emlékművet emel a Marson az emberiségnek. De elég egy túlélő, hogy a remény és az emberiség jövője megint hihető legyen. (A marsi obeliszk) Az inas már a mestermunkáját készíti, de húga betegsége miatt csalnia kell és manókkal alkudni. Nem sejti, milyen szörnyű árat kell majd fizetnie a testvére egészségéért. (A kesztyűkészítők tiszteletre méltó társasága)

Kifejezetten hálás vagyok, hogy már harmadik éve a Gabo nálunk is megjelenteti ezt a novellagyűjteményt. Mert ez tényleg ütős, és láthatjuk belőle azt is, milyen az aktuális trend a fantasy és sci-fi világban, amely aztán majd regényekben is észrevehető lesz.

Ami a 2018-as kötetből nekem nagyon hamar nyilvánvaló lett: a szerzők valami rosszat éreznek a világban, és ez nagyon rányomja a történeteikre is a bélyegét. Rengeteg végződik tragikusan, sokat foglalkoznak a világ végével, és még a líraian szép történeteket is áthagyja a feloldhatatlan tragédia.

Talán ezek is fogtak meg jobban, mert volt benne happy end is, de azok a sztorik gondolkodtattak el legjobban, melyeknek keserédes a vége. A tehetséges kesztyűkészítő inas a húgának egészséget tud alkudni, de ezért minden saját álmát és jövőjét kell feladnia. Az építész megint reménykedik a jövőben, kész az emlékmű lebontására is, de racionálisan nézve csak pár évet nyernek az elkerülhetetlen végig. A felhúzható baba felelősségteljes életet élt másokért, jó volt, és az álmait teljesen fel kellett, hogy adja ezért.

Mindegyik tudott fájni, még akkor is, ha az erények diadalmaskodtak. Miért kell, hogy a jó győzelme tragédiával járjon? Tulajdonképpen azok jártak jól, akik rugalmasan kezelték a szabályokat, és az elveket ravaszságra cserélték. Nem is tudom, mi rosszabb: hogy ezekről olvasok, vagy, hogy tudom, a világunk is ilyen, ezek csak ennek a leképezése.

A történetek különben tele vannak kreativitással és ötletekkel. Nekem a fantasy történetek jobban tetszenek, a kedvencem is közülük került ki, de vannak benne jó sci-fik is. Olyan, ami majdnem a mi világunkban játszódik, de komoly űropera is akad a kínálatban.

A sokszínűség különben most is kipipálható, minden történet más és másképpen színes, érdekes. Talán nincs is benne olyan, amiben ne találtam volna valamit, amiért érdemes volt elolvasnom.

A stílusokban is megvan ez a sok szín, a szinte tudományostól kezdve a mesésen színesen át a lírai fájdalomig terjed a paletta. Kinek mi tetszik, itt rábukkanhat a neki való történetre.

A válogatásba bekerült szerzők között most elég sok a nálunk még ismeretlen szerző, érdeklődve várom is, hogy fognak-e kiadni tőlük önálló regényt a közeljövőben nálunk. De akad egy-egy ismerős szerző is, mint Gladstone vagy Lynch. Ami nincs, az általuk teremtett világokba illeszkedő novella. Ez mind önálló sztori.

Örülök, hogy kijött, már várom 2019 legjobbjait is!

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018. - Mint antológia: 90% széles merítésű, izgalmas kötet, amibe aktuális trendek is követhetőek.

Szubjektíven: 75% egy-egy nagyon megfogott, de néhány sci-fi nem az én világom.

5: Harry Bosch - háborús veterán, a Los Angeles-i rendőrség igazságért harcoló gyilkossági nyomozója. Anyja meggyilkolása óta neki csak az igazság számít, amit ki is szolgáltat, ha ehhez néha meg is kell kerülnie a szabályokat. A nőkkel nincs szerencséje, a természete is nehéz. Viszont jó apa, amint megtudta, hogy van egy lánya, Maddie mindig számíthatott rá. Michael Connelly rengeteg regényben szerepeltette már, amelyekben nyomozott korrupt politikus után, rendőrségi visszaélésben, sorozatgyilkosságban, a kínai maffia nyomában is járt már. Érdemes megjegyezni Connelly univerzum építését is, egyéb hőseit is beleszőtte már Harry világába.

4: Luther nyomozó - eredetileg tévében debütált az okos, kemény londoni nyomozó, aki kénytelen szembenézni saját természetének sötét oldalával is. Luther nyomozó ugyanis hajlamos az önpusztulásba rohanni, amikor rákattan egy ügyre. Sokat veszít ezért, de soha nem adja fel. Neil Cross teremtménye, regényben a sorozat előzményei jelentek meg.

3: Robert Hunter - a fiatal Robert Hunter csodagyereknek indult, akiből bármi lehetett volna. Ám egy családi tragédia a bűnüldözés világába sodorta, és nagyon fiatalon letett pszichológiai doktorija után a különleges ügyosztály zsenije lett. Ha egy szadista, elképzelhetetlenül gonosz gyilkos feltűnik, Hunter lesz, aki a nyomába ered és levadássza. Rendőrként ő a példakép, magánemberként azonban tele van problémákkal és fájdalmakkal. Az előző nyomozókhoz hasonlóan képtelen normális családi életre - a nők ugyan buknak rá, de senki nem bírja mellette huzamosabban és máig kísérti a múltja is.

Chris Carter már egész sorozatot írt alakja köré, magyarul négy jelent meg. Egyikben brutálisabb gyilkossal, mint a másikban. Pörgős, izgalmas regények.

2: Lincoln Rhyme - a helyszínelők főnöke volt, egy zseniális fickó, aki a nyomokból minden gyilkost képes volt elkapi. De elég volt egyetlen baleset, hogy minden véget érjen: gerincsérülés, lebénult. Az öngyilkosság kezdte foglalkoztatni, és mindenkit elüldözött maga mellől. A feleségét is. De egy ügy miatt, egy brutális gyilkos miatt újra dolgoznia kell. Egy újoncot kap szemnek és fülnek, aki helyszínel az utasításai szerint, míg Rhyme elemez és gondolkozik. A társulás annyira bejön, hogy Rhyme újra a legcsavarosabb gyilkosok nyomába járhat Amelia segítségével. Deaver csavaros, okos, izgalmas regényeinek visszatérő hőse e páros, és sajnálatosnak is tartom, hogy a magyar kiadás mennyire le van maradva.

1: Aloysius Pendergast - FBI nyomozónk alaphangon is zseni. Tökéletes memória, több doktorátus, és vonzalom a különös ügyek iránt. Ha olyan bűneset történik, melyben mintha természetfeletti elem is közrejátszani, Pendergast biztosan felbukkan a helyszínen és az igazság nyomába ered. Rendkívül művelt, gazdag, a végletekig udvarias - de távolságtartó ember. Túl sok tragédia érte már. Elvesztette a feleségét, a családja zsenik és gyilkos őrültek gyülekezete. Mestere az álcázásnak, megállja a helyét közel harcban is, de az igazi fegyvere az elméje. Child - Preston szerzőpáros már 10 fölötti kötetben szerepeltette, csavaros és okos történetekben, melyekben izgalom is bőven jutott. Alakjában nem is titkoltan egy modern Sherlock Holmes ölt testet.

Űrlényes, hatalmi harcos, családos.

9 év telt el, hogy az űrlények magukkal vitték a Themisz robotot, nem is sejtve, hogy négy embert is magukkal ragadtak. Eva az ektek között nő fel, de igazán soha nem illeszkedhetnek be közéjük. Vincent és Rose a tábornok halála után fogadalmat tesznek, hogy hazajuttatják a lányt mindenképpen. 9 év kellett, hogy megtörténhessen a hazaút, amiért Eva nagyon megharagszik rájuk. Ő úgy érzi, megint mindenét elvették tőle. Ráadásul a Föld is rengeteget változott: a Rose által tönkretett robotot az amerikaiak üzemképessé tették, és segítségével a világ urai lettek, míg az oroszok is egyeduralkodók a maguk világfelén. Állandó háborús készültségben élnek, és táborokba gyűjtik, likvidálják azokat az embereket, akikben sok az idegen DNS. Hármukat is politikai bábként használnák, de ehhez nekik is lesz pár szavuk.

A Themisz akták az előző két kötet alapján nagy kedvencem volt. Szórakoztató, de elgondolkoztató is, nagyon jól megírva, egészen egyedi formátumba. Most, hogy kivégeztem Wells Világok harcát is, még jobban tudom értékelni, amit Neuvel kitalált. Nagy reményekkel álltam neki a trilógia zárlatának is, de most csalódottan tettem le a kötetet.

Jó könyv, még az okos jelzőt is használhatom, de egész máshol vannak benne a hangsúlyok. Sokkal kevesebb benne a kaland és akció, helyette sokkal elméleti, filozófiai és hatalmi kérdést tárgyalnak meg. Tulajdonképpen mozgalmas jelent, amikor valóban zajlanak az események, kettő került a cselekménybe. A végére azért Neuvel megpörgette az eseményeket, hogy ne csak elmélet legyen ez a rész…

Talán azért is vagyok csalódott, mert az előző részekben hősöket láttam, olyan embereket, akik hittek és küzdöttek. Magáról az emberiségről volt pozitívabb kép benne, miközben rejtélyt kellett megoldani, akció és kalandos epizódok voltak a kötetben. Most meg az emberiség nagyon tévúton jár, olyan zsarnoki és megszálló rendszer van mindenütt, hogy a hazatérő Vincent és Rose nem is hisznek a szemüknek. És ezt nem volt jó olvasni, mert minden, amiért eddig küzdöttek a főszereplők, mintha ezzel értelmét vesztette volna. Ha ilyen az emberiség, minek megmenteni? Jobb lenne mindenkinek, ha az ektek letarolnák őket.

Ugyan a végére Vincent és Rose elkezdik helyreállítani a rendet, reménnyel zár a szerző, hogy lesz ez még jobb is, rálépnek erre az útra, de akkor is, már lenyomta addigra a hangulatom alaposan.

A dokumentumregényes, interjúkból és naplókból összeálló szerkezet még mindig ütős, de most sokkal több a napló – hiányzik a korábbi narrátor (igen, szegényem meghalt a 2. rész végén) stílusa és az irányított beszélgetések.

Amivel ezt igyekszik pótolni, az időszerkezettel való játék. 9 évvel később vagyunk a jelenben, amikor a hazatérő hármasnak kezdenie kell valamit magával a megváltozott Földön. Közben egy-egy visszaemlékezés, naplórészlet tárja fel, mi történt velük az ektek között ebben a 9 évben. Jól összeérnek a szálak, kellően olvasmányos is.

A karakterek hűek magukhoz, most mégsem ütnek annyira, mert az a hősiesség, ami eddig volt, már nincs a történetben. Nincs eposzi csata az életért, csak a mocskos emberi játszmák.

Sok tekintetben jó könyv, egy érett sci-fi, de visszasírom az előző két részt.

Neuvel: Védtelen halandók – Mint sci-fi: 85% felnőttesebb, komolyabb, bonyolultabb időszerkezettel, ismerős szerkezettel.

Szubjektíven: 70% nehezebben olvastam, már nem olyan szórakoztató, ez elég komor kötet.

- Ui.: Rohadj meg - és most komolyan is gondolom - new adult a Libritől.

- Ha addig élek is - thriller a 21. századtól.

- Engedetlenség - a 21. századtól, kortárs drámának sorolnám be leginkább.

- Meghasadt valóság - thriller az Álomgyártól.

- Melmoth - 21. század, kortárs női regény, talán egy kis krimis beütéssel.

- Száll a kakukk fészkére - ebből készült a híres film, de a regény is elég híres. Pszicho dráma, szatíra, dráma az Európától.

- Rémteremtő - kicsit sci-fi, kicsit horror, a Metropolis Médiától.

- A múmia - orvosi thriller a Letterótól.

- Én, a gyilkos - thriller a Művelt Néptől.

- Wild Cards 3. - Libri, de az eddigi trendből kiindulva a Wild Cards kötetek mindig csúsznak pár hetet.

- Végső fázis - az új Baldacci kötet a General Press jóvoltából. Akciós krimi.

Megkezdi a Könyvmolyképző is az őszi megjelentéseket:

- A kegyetlen herceg - YA fantasy

- Élni akarok! YA

- A kalózkirály lánya - YA fantasy

- Semmi súlya - YA, kamaszos fájdalmas

- Gyanú - thriller

Az Agave is hoz újdonságokat:

- Void Star - sci-fi

- Dracul - kosztümös horror

Természetesen előrehozott megjelenésekkel, és meglepetésekkel, ha lesznek, hét közbe jelentkezem!

Házasságszerzős, új életet kezdős, küzdelmes, szerelembe esős.

Osfrid országában az egyik legnemesebb vérvonallal lady Elisabeth rendelkezik, akinek grófnői címe, de siralmas anyagi lehetőségei vannak. A 17 éves lányt nagyanyja egy gazdag, de nem szimpatikus távoli rokonnal házasítaná össze a vagyonért. De akkor a lány találkozik egy fiatalemberrel: az egyik cselédükért jött. Cedric a Ragyogó Udvar alapítójának a fia, akik azzal foglalkoznak, hogy csinos, de közrendű lányokat tanítanak nemesi viselkedésre, és az új földön, Adoria fővárosában gazdag férjet találnak nekik. Elisabeth helyet cserél a cselédjével, és Adelaide nevén a Ragyogó Udvarral tart. Cedric, akinek pénz kell, hogy új életet kezdhessen a saját vallásában odaát, falaz neki. Egyikük sem számít arra, hogy egymásba szeretnek, és mennyi nehézséget kell leküzdeniük egymásért és a szabadságukért.

Richelle Mead nálunk sem elsőkönyves szerző. Az Agave gondozta a Vámpírakadémia sorozatát, ami az egyik kedvencem volt akkoriban. Sajnálom is, hogy a Vérvonalak nem talált elég olvasóra, és csak az első kötete jelenhetett meg az írónő abban a világban játszódó másik sorozatának. Most viszont színre lépett a Könyvmolyképző, és belekezdtek egy új sorozatba.

A Ragyogó Udvar trilógia lesz, és már ebből a részből is látszik, mennyire okosan építette fel Mead ezt a világát is. Három lány van a középpontban, minden kötetben másik lesz a központi szereplő. Annyira a saját útjuk járják, hogy szerepelnek egymás történeteiben, de eléggé más úton járnak, hogy teljesen más sztorik lehessenek egy-egy csatlakozási ponttal.

Az első rész Adelaide története, aki tulajdonképpen azért küzd, hogy a saját életét élhesse, ne a neve és a családja döntse el, ki lehet, és mit kell tennie. Ezzel nagyon mai lányregényes, abszolút benne van a most nagyon menő girl power. Adelaide mindent hátrahagy egy más élet lehetőségéért, és mindenért meg is küzd. Azt sugallja ezzel a lányoknak, hogy tegyenek azért, amit akarnak. Küzdjenek, harcoljanak, és akkor megírhatják a saját happy endjük.

Adelaide történetében van egy helyes szerelmi szál is, de ez nem a régi Disney mesék hercege, aki majd megmenti a lányt. Adelaide és Cedric egyenlő felek lesznek egymás mellett, és váltakozik, mikor melyikük menti meg a másikat. Küzdenek egymásért, és bizony magukkal is, mire képesek egyáltalán elfogadni, hogy szeretik egymást, és a boldogságukhoz nem csak a maguk által megálmodott élet kell, hanem a másik is.

Mead nem nyálas, hanem szerethető és hiteles szerelmi szálat írt, amit szívesen olvastam.

A világa is kellően komplex. Az alapjaiban ráismerhetünk a történelmi múltra, de Mead ezt kombinálta egy fantasy világgal. A divat, az etikett, Osfrid és Adoria könnyen megfeleltethetőek a viktoriánus Angliával és az Államok történetének kezdeteivel. Adoria őslakosai például nagyon emlékeztetnek az indiánokra, és az is ismerős szál lehet, ahogy egyesek azért mennek az Újvilágba, hogy szabadon gyakorolhassák a vallásukat. Nekem ez is tetszett benne, tudtam hiteles alapú mesének olvasni.

A szereplői összetettek, a kor ellenére is modern figurák. Sokakat megkedveltem benne.

Mead stílusa is jó. Olvasmányos, érzékletesek a leírásai, és van humora is. Nagyon élveztem a Cedric és Adelaide közti csörtéket, de Cedric apjának stílusán is jókat mosolyogtam.

Nekem nagyon tetszett, jót szórakoztam rajta. Romantikus mese kalandokkal, szerelemmel.

Mead: A Ragyogó Udvar - Mint YA: 85% női, pozitív üzenetekkel, de mellette kalandos és érdekes is, érzelmekkel.

Szubjektíven: 90% a sorozat szerkesztése már az első részből is jónak tűnik, jó a sztori is.

Háborús, inváziós, menekülős.

A Mars felől valami furát látnak az égen a tudósok. Mintha valamit kilőttek volna onnan, vagy valamiféle kitörés lenne. Az emberek semmit nem sejtenek a veszélyről, senki. Az első henger egy angliai falu mellé csapódott be. Kivonultak, megnézni, mi az. Egy henger, amiben mozgást hallottak – csak nincs benne marsi élet? Segíteni akartak. Meg is jelent az első marsi lény, emberi szemnek idegen és szörnynek tűnő, kígyószerű lény. Nem történt kapcsolatfelvétel, visszamentek a csőbe. Mire az emberek észbe kaptak, a csőből egy megmagyarázhatatlan fény tört elő, mely elpusztított mindent, amihez hozzáért. Tömegmészárlás. Újabb hengerek zuhantak le, és már lábakon járó, hatalmas fém monstrumokkal irtották az emberiséget, akiknek esélyük sincs a fejlettebb technika ellen.

Vannak írók, akik meglepően eltalálták, mi vár az emberiségre a jövőben. Akkor tudományos fantasztikum volt a munkájuk, most meg rádöbbenhetünk, mennyire eltaláltak dolgokat. Verne, aki megálmodta a Holdra szállást egy korban, amikor a repülés a Földön is kihívás volt. Wells, aki már akkor a génsebészet veszélyeire figyelmeztetett, amikor az emberiség még a DNS-sel se volt tisztában.

A Világok harca Wells munkái közül különben is kiemelt fontosságú. Ez az, amely saját korában pánikot okozott. Hogy pontosabb legyek, készítettek belőle egy rádiójátékot. Még be is mondták, hogy ez egy rádiójáték Wells regényéből, és megnevezték a hallható színészeket. Mégis, tömegpánik tört ki a lejátszása után. Az emberek elhitték, hogy itt vannak a marsiak és megkezdték a kolonizálást. Ez az a történet, amelyből nem egy sikerfilm forgott, a legutóbbiban éppen Tom Cruise nézett szembe az űrlényekkel.

Ami engem legjobban megfogott a történet technikai oldaláról, hogy abban a mienktől messze fejletlenebb korban Wells milyen eszközöket és technikát álmodott meg. A marsiak fegyvere, mellyel hatalmas pusztítást végeznek, annyira a lézereket idézi, hogy magamban annak is hívtam őket. De ahogy a marsiak lépegető gépeit leírja, nekem tökéletesen visszaadta az élményt, ahogy a már emlegetett Cruise filmben lépegettek és halált osztottak.

A cselekmény pedig ősváza lehetne a közben önálló zsánerré kinőtt emberek vs. pusztulás történeteknek. Bírom ezt a zsánert, és az emberiség pusztulása, az egyes emberek küzdelme az életben maradásért, nagyon beidézett nálam olyan sztorikat, mint a Themisz akták vagy a Robokalipszis. Jó érzékkel Wells rájött arra, hogy adjon egyszerre globális képet a világot érintő katasztrófáról, és tegye mégis személyessé, egy-egy kiemelt szereplő küzdelmeinek leírásával. Működött, ma is működik, és tényleg egy pörgős, menekülős, katasztrófát átéltető regény tud lenni a mai kínálatban is.

Talán, csak az a nehézsége, hogy érezni, hogy az általa leírt technikákra akkor még szavak se nagyon voltak. Ettől nehézkes, vontatott néhol a szöveg. Ma sokkal gördülékenyebb, filmesebb leírások vannak ilyenekről, de ez sokban a keletkezési kor sajátja. Ahogy a régiesebb, körül írósabb stílus is, amit ma nehezebb olvasni.

A kötetbe beletették a rádiójáték szövegét is, ami remek. Zseniális az átdolgozása, még inkább a mai zsáner előfutára, mint maga Wells regénye. Tetszett!

Wells: Világok harca - Mint sci-fi: 75% ötletes, jól elbeszélt. Megkapó, korában milyen technikát álmodott Wells.

Szubjektíven: 65% a történet ma is lekötött, de a nyelvezete és a leírásai nehézkesek.

A héten gyors poéngyilkosságokat terveztem, így készüljetek, hogy elárulom több regény végét is!

1: Marinyina: Idegen álarc

Leonyid, a híres író anyja nem is kicsit telepedett rá a fia életére. Mindenről megvolt a véleménye, mindenbe bele akart szólni, és nem szerette a menyét sem. Talán a nevelésének is köszönhető, hogy Leonyid nem tudott nemet mondani. Annyira sikeres szerző volt, hogy a könyveivel vagyonokat kellett volna, hogy keressen. De nem így volt, mert a kiadóból mindig egy ismerősét, barátját küldték el tárgyalni, aki panaszkodott, mennyire rosszul megy a kiadónak, és a regény nélkül csődbe mennek. Így mindig az értékének nagyon töredékéért megkapták Leonyid könyveit. Leonyid nem volt teljesen hű a feleségéhez sem, sikeres és jóképű fiatalember volt, a rajongói a lába elé vetették magukat. De Leonyid azért érdeklődött utánuk, mert gyűjtötte a nők viselkedését, amit a regényeiben felhasznált. Ha le is feküdt eggyel, nem viszony kellett neki, hanem a nő véleménye és kritikája. A halála után Leonyid anyja perre akar menni a menyével: Leonyid utolsó munkáit már az özvegye adja el, és megkéri az árukat. Az anyósa pedig jókora darabot akar a bevételből. Nem sejti, hogy menye két történettel is ki tud állni ellene: igazából ő írta a regényeket, nem Leonyid. És a fiú megjátszotta magát az anyjának. Igazából gyűlölte az életére rátelepedő, kotnyeles asszonyt, azért is költöztek tőle a lehető legmesszebb.

Berjozin sikeres politikus lehetne, a párt is támogatja. De a neje, Irina viselkedése nagyon nem megfelelő. Részeges, rendszeresen csalja a férjét. A pártnak lesz egy ötlete. Egy prostituáltat találnak, aki nagyon hasonlít a nejére. Kicserélik a két nőt. Berjozin elkezdi betanítani az új Irinát, aki a múltja ellenére egy gondoskodó, kedves nő, aki hamar az élete fontos része lesz. A partikon is megállja a helyét, kezdenek egymásba szeretni.

Násztyának Leonyid orvosi papírjai között tűnik fel egy ellentmondás: azok szerint az anyjának azért kellett császárral szülnie, mert asztmás volt, és fulladhatott volna hagyományos szülésnél. De az asszony nem asztmás. Elmegy a klinikára, lenyomozza az orvost. Kiderül, a már nyugdíjas férfi a császármetszés szakértője volt, aki még az ultrahang előtt a kezével megérezte, mi a helyzet. Ő ki tudta tapintani az ikreket, amiről senki nem tudott még. Erre épített bizniszt: az ikreket váró anyákat altatásban, császárral kezelte, és az egyik babát megtartotta. Eladta a fekete piacon babát akaró pároknak jó pénzen. Már visszavonult, az ultrahang miatt nem folytathatta. De ma is van ebből pénzkeresési lehetőséget: az ikrek léte jó árucikk.

Násztya rájön, hogy Leonyid egy őrült rajongója valóban a férfitől kapta a felkérést, hogy lője agyon. Az asszony megtette a beismerő vallomást, majd öngyilkos lett, hogy a túlvilágon a férfival lehessen. Noha Leonyid nagyon is él, az ikre halt meg helyette, ő pedig átvette a helyét tanárként, a feleségével összejátszva. Tovább írhatja a regényeit, a nejével lehet, de már keresnek, hiszen a neje adja el a könyveket és basáskodó anyjától is megszabadult. Násztyának gyanús, hogy Leonyid körül halott gyerekek testét is megtalálták, de nincs bizonyítéka. Ebben az ügyben semmit nem tehet, a gyilkos öngyilkossága előtti vallomása mindent lefed, Leonyid megússza.

A párt, akikhez szintén nem lehet hozzányúlni, elintézte, hogy a részeges Irina ne éljen túl egy autóbalesetet. Az ikre vette át a helyét. Berjozin és Irina szerelmesek, boldogok is lehetnének, de a férfi nem tudja megbocsátani a nő múltját, így mindig marad köztük egy kis távolság. Bekerül a parlamentbe, és egy külföldi úton túszhelyzetbe keveredik. Felajánlja magát a túszok helyett, amibe nem mennek bele, de súlyosan megsebesítik. A káosz közepette Berjozin a sebe elfertőződésébe hal bele. Utána Irina mindent elmesél a rendőrségen az ikres szervezetről, a szeretett férfi nélkül neki már minden mindegy.

2. Roth: Elválaszt a sors

A nagy csavar az, hogy Cyra és Akos elcserélt gyermekek. Igazából Akos a diktátor fia, míg Cyra a látnokn anyja. Aki úgy vélte, akkor jutnak a legjobb végkifejletthez, ha a gyerekek egymás életét élik, így a két nő titokban elcserélte a csecsemőjét. Mindketten beletörnek az igazságba.

Akos az apjához megy, aki segítene a megmaradt fiának kibontakoztatni az áram képességét. Természetesen szoros felügyelet mellett. Cyra merényletre készül ellene. Elbukik, Akos és Lazmet előtt végleg. Akos akarna, de nem tud segíteni neki. Marad a helyén. Így neki meglesz az esélye, hogy megölje az apját, és az elszabaduló áram erőket Cyra sötét képessége fogja majd vissza, így megmentve a bolygót és lakosait.

Cyra és Akos megegyeznek, hogy hagynak időt egymásnak, barátként kezdenek egy új, élhető világ keresésébe. De idővel újra párként tudnak majd létezni.

Eijeh elfoglalja az anyja látnoki helyét a templomban.

Cisi Isae felesége lesz, aki az új kormányzó lesz. Nem is sejtve, hogy szeretett felesége az áram képességével befolyásolja a döntéseit a megfelelő irányba.

3. Slater: Bízz bennem!

Anna nekitámad Amandának, akit az öccse egykori pszichológusának, Ginának vél. A nőnek, akitől segítséget kértek gyermekként, de nem segített. Így Anna elvesztette a kisöccsét, az anyját is. Hiszen a nő, aki rendszeresen bántalmazta a kisfiát, egy elborult percében felakasztotta a fiát, majd öngyilkos lett. Amanda elmondja, Gina az ikre volt. Öngyilkos lett, miután Anna családjának a tragédiája történt. Anna eleinte nem hisz neki, de az ikrek fotója meggyőzi. Nem gyilkolja meg Amandát.

Liamről viszont kiderül, hogy ő a pszichopata, aki játszott a környezetében mindenkivek, Annával és Amandával is. Tört személyiség - Liam rendes, helyes fiatalember, de közbe a másik fele átveszi a vezetést, és akkor katasztrófa történik. Így haltak meg a szülei is: a 10 év körüli fiuk gyújtotta rájuk a házat egy kis sérelem miatt. A nagyanyja nevelte fel, és nyomta el a rossz felét. De a baleset előhozta, és most intézetbe kerül a fiú.

Anna és Amanda megbékélnek, szinte barátnők lesznek. Anna nem tudja meg, de a szomszédja is őriz egy titkot: hallotta, hogy Anna anyja megint a kisfiát bántja. Átment, rászánta magát, hogy közbelép. De elkésett, a fiúcska már holtan lógott a kötélen. Az anya nyakában is volt kötél, de már nem akart öngyilkos lenni, a szomszédot kérte, hogy segítsen lemászni a székről. A szomszéd viszont kirúgta alóla a széket segítség helyett, és végignézte, ahogy megfullad. Majd Anna gyámja lett, és soha nem mondta el neki, hogy halt meg az anyja.

Női lelkes, megszállottas, bosszúállós, múltbeli sebes.

Anna kialakított magának egy rutint: cseveg a szomszédjában lakó idős hölggyel, dolgozik. Szeret postás lenni, és besegíteni az embereknek. De élete nyugodt rendje megtörik: a posta nem engedi tovább a túlórázást, így Anna már nem bír el a területével, és csalni kényszerül. Szemtanúja lesz egy gázolásnak – és a gázolóban azt a nőt ismeri fel, akit 13 éve okol élete tragédiájáért. Megszállottan a bosszú jár a fejében, de ehhez közel kell kerülnie az elgázolt motoroshoz, Liamhez. Miközben Anna egyre betegebben folyik bele a történet szereplőinek életébe, lassan a tragédia is testet ölt, ami miatt ilyen emberré vált. Most ő zaklat másokat, míg gyerekként neki és a testvérének jutott a trauma – és nem is sejti, hogy egy szörnyeteget engedett be az életébe.

Mi kell egy jó thrillerhez? Ami biztos, hogy kell egy nagy csavar a végére. Én tudom díjazni, ha meglepnek, de okosan. Ne a semmiből húzzák elő a fordulatot, mint a bűvész a nyulat a cilinderből, hanem következzen a történetből. Legyen logikus. Kell az a hangulati elem végig, hogy baj van, a szereplők léte fenyegetett – azzal lehet játszani, hogy a kiemelt karakter a feszültség elszenvedője vagy okozója. Díjazom, ha elég pörgős a cselekmény, miközben megvan a zsánerre jellemző lelki leírás is, hiszen a szereplők feszült idegállapotát, érzelmeit is közvetíteni kell. És kell, hogy legyen egy szereplő, akit megszerethetek. Vagy egy jó ember, akinek drukkolok, vagy épp az ellentéte, akitől borzongani lehet.

Azért emelem ezt most így ki, mert Slater a „Bízz bennem” című regényében a legtöbb pontot szépen kipipálja.

A nagy csavar megvan a végén, többszörösen is. Ha alaposan utána számolok, minden kiemelt karakter, Anna, Liam és Amanda történetében megbújik egy fordulat. Sőt, még Anna szomszédja is olyan titkot őriz, hogy csak lestem a lapra, valóban jóé olvasom-e a fejezetet. A piros pont azért is jár, mert ezek a titkok, fordulatok következnek a történetből. Sokra utalnak, és figyelmes olvasással erre-arra rá is lehet érezni, de meg is lepődni mellette.

Folyamatosan érezni lehetett, hogy baj van. Anna szabályosan betegnek tűnik, aki egyszer lett áldozat és elkövető. A múltban, kislányként nagyon tudtam sajnálni is, a jelenben azért több ellenérzésem volt vele kapcsolatban. Nagyon becsavarodik, és Slater nagyon hozza is ezeket a lépcsőfokokat, ahogy a megszállottság már veszélyes lesz.

A cselekmény szerencsére pörgős is. Ugyan a kiemelt karakter lelki életébe is beleshetünk, de mindig fontos a konkrét cselekmény is. Ezek a figurák mozgásban vannak, tesznek dolgokat, nem csak éreznek és sajnálják maguk vagy gyűlölködnek.

Viszont, a szerethető szereplő nem érkezett meg! Anna nekem inkább ellenszenves volt, de nem olyan zseni, aki megmozgatná az agyam. Csak egy beteg nő, akinek gyerekként több traumán kellett átesnie, és ez érzékelteti a hatását. A többiek sem olyanok, hogy drukkoljak nekik. Nagyon Anna a középpont, és nekem problémát okozott, hogy nagyon betegnek láttam, akivel nem tudtam együtt érezni.

Viszont megírva jól van, annak ellenére találtam stílusosnak és letehetetlennek, hogy Anna ennyire ellenszenves volt nekem.

Slater: Bízz bennem! - Mint thriller: 85% több idősíkon vezetett, fordulatos, nagy átérzéssel elmesélt sztori.

Szubjektíven: 80% tetszett, fordulatos, de nagyon antihős volt számomra a főszereplő.