Merényletet megakadályozó, származással szembenéző, kalandos.
A Riyria újabb feladaton van túl, de az anyagi gondok így is jelentősek. Sürgősen kell egy munka, vagy valami olyasmibe kell fogniuk, ami Royce lelkét nem rázná meg, de Hadrian nem lenne rá hajlandó. Így gyorsan elfogadják, amikor a papság egy tervet kér tőlük mindössze: látogassanak el Dulgath vidékére, ahol az ifjú Dulgath úrnőt meg akarják gyilkolni, mielőtt apja örökébe léphetne. Nekik fel kell mérni a védelmet, és megmondani, hol érdemes megerősíteni a nő testőrségét. A helyszínen azonban rá kell jönniük, hogy egy mocskos játszmába akarják őket belerángatni és bűnbakot csinálni belőlük. Ez már eleve visszavágásért kiált, de az úrnő titka, és amiket ő tud, szintén marasztalják a párost. Nysa Dulgath ugyanis olyan dolgokat mond ki Royce származásáról, amelyekkel a férfi maga sem volt tisztában.
Kezdjük talán egy kis rendszerezéssel! A Riyria Krónikák elmesélték, hogy keveredtek nagypolitikai eseményekbe a főszereplők, és nem csak királyságok sorsa múlt rajtuk, de mindketten egy olyan származással is bírnak, ami egy még nagyobb szabású történetet bontakoztatott ki a regények végére. A Riyria – A kezdetek sorozat olyan időkbe visz vissza, amikor még nincsenek ekkora játszmák, csak kalandozik a páros. Egy harmadik sorozat meg azt meséli el, a világ hogyan alakult ilyenné.
A középsőbe illik a Dulgath halála, amely abszolút megáll a maga lábán. Pontosan meg van írva még a világ is annyira, hogy minden előismeret nélkül élvezhető legyen a kaland és a szereplők jellemének alakulása. Röviden utalva van a szereplők barátságára, helyzetére, kapcsolataikra, és hogy milyen népekkel teli világban élnek (elfek helyzete). Természetesen, akinek bármilyen előismerete van, keresheti a plusz adalékokat – én pl. most sokkal jobban figyelek a múltra való utalásokra, az Első Birodalomra és az elfek történelmére.
Látszólag egyszerű a történet, de Sullivan ügyesen bonyolítja mindig kicsit tovább. A megbízás mögött van egy gonosz szándék, az úrnőnek is megvan a maga titka és az egész összeadódik, sokkal nagyobb így a kaland, mint lett volna önmagában. Talán abba bele tudnék kötni, hogy már hányadszor akarnak belőlük bűnbakot csinálni, bár az pontosabb lenne, hogy hányadszor akarnak egy bűnbakra kenni mindent a politikai játszmák miatt. Mert azért nem mindig a Riyria van erre a célra kiszemelve.
A szereplők körét is mindig kicsit tovább tágítja és hoz be izgalmas alakokat. Dulgath úrnő is erőteljes, és jól összerakott figura, de izgalmasabbnak éreztem most az olyan fontos mellékszereplőket, mint a festő Sherwood vagy az egykori Gyémánt, Scarlett. Az ő drámájuk szépen hozzá illik a nagy történethez, és színesíti azt. Még akár azzal is, hogy Sullivan feláldozza őket a regény érzelmi hullámainak érdekében. Igen, még mindig nem tettem túl magam egy bizonyos herceg/király vízbe fúlásán a későbbiekben. A mostani meggyilkoltat annyira nem sajnáltam, de azért sajnáltam. (Nem is volt több kötetnyi előzmény, hogy megkedveljem, ez is igaz.)
Szerettem benne Hadrian és Royce barátságát. Ahogy sajátos humora van annak, ahogy ez a két nagyon más ember együtt dolgozik. Az örök pesszimista az optimistával. Amikor Hadrian egy kiskutyához hasonlítja magát, aki eléd teszi a labdát… az a kép kifejezetten tetszett, de jól ülnek a párbeszédek is. Sikerül még emberibb arcot adni a szereplőknek, és a végére úgy éreztem, hogy jobban ismerem és értem mindkét regényhőst.
Mivel még van a szerzőtől olvasatlan könyvem, folytatom majd.
J. Sullivan: Dulgath halála – Mint fantasy: 90% önálló kalandként is izgalmas, de a sorozat egészében is helye van.
Szubjektíven: 75% volt, akit sajnáltam, de jó sztori és építette a páros jellemét is.