Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Sinisalo: Iron Sky

2022. március 02. - BBerni86

Küldetésre induló, igazságot meglátó, alternatív történelmi.

Renata annak a társadalomnak a hívő gyermeke volt, amelyikbe beleszületett. Vagyis, pontosan tudta, mekkora érték egy darabka papír. Tudta, hogy az már nagy teljesítmény, ha nő létére sikerül tanárnővé válnia. Remélte, hogy olyan férfi kéri majd meg az apjától, akivel nem csak a genetikájuk megfelelő, de szerethetik is egymást. Tudta, hogy a fizikai szépségnél többet jelent az egészség, a sport és a műveltség. Hitt abban, hogy Szent Hitler iron_sky.jpgkijelölte számukra a tökéletes módot az életre és egy napon visszatérhetnek a Földre, amelyet majd meghódítanak a náci eszmékkel újfent. Ám a lányt egy olyan férfi kéri meg, aki idősebb, nagyon nincs egy hullámhosszon a lánnyal. Klaus esélyes arra, hogy a Hold új vezetője legyen, de Renata ennél többet akar. Amikor egy Holdra szálló amerikait elfognak, és megindítják a Földre az első csoportot, a lány velük szökik, és akaratlanul is rálép egy olyan útra, amely megváltoztatja majd világa életét.

Nem véletlen, ha valakinek erről egy film jut az eszébe. A Támad a Hold valóban a film a regény mellett. Johanna Sinisalo írta a film forgatókönyvét is, de annyira benne ragadt a világban, annyival többet akart még mondani, hogy regénnyé bővítette a sztorit. Ez az Iron Sky.

Annak ellenére, hogy mennyire röhejesnek hat az alapkoncepció: nácik a Holdon, Sinisalo egy nagyon izgalmas gondolatmenetet visz végig. Kitalált egy telkes kultúrát, amelynek a náci eszmék az alapjai és a Holdra vannak igazítva. A túlélésért kellett ezt-azt módosítani, de nagyon hithű egyedeket nevelnek ki. Olyan nézeti elvakultság van, hogy az már teljes agymosás. Itt még csak eszébe se jut senkinek, hogy lehetne másképpen is.

Az egy plusz érték benne, hogy Renata is hívő, és vele együtt mi is bejárhatjuk az eszmélés folyamatát. Még akkor is, ha az előismereteimnek hála volt olyasmi, amit sokkal előbb át tudtam látni, mint Renata. Neki még fel sem ötlött a gondolat, de olvasóként mi kombinálhatunk. A gyógytelep, ahova az öregeket és a betegeket küldik? Renata tényleg elhiszi, hogy ott segítenek nekik. Én meg közben tudtam, hogy mit műveltek a nácik a fogyatékosokkal és a pszichés betegekkel. Mondjuk úgy, nekem lett igazam – bár azt a fokú feldolgozást, amit végeztek a telepen, én se gondoltam volna. A csizmák… attól a hideg ráz.

A maga hideg viszonyai között működött az a rendszer, a német pontosság megvolt benne. Sinisalo tényleg nagyon sok mindent átgondolt, és leírt egy egész életformát. Ezt még akkor is tudtam értékelni, ha eszembe nem jutna nácinak lenni a Holdon.

A másik nagy találmánya, amikor a ma emberét ütközteti a Földre ment nácikkal. Ahogy Renata megismeri a földiek éltformáját is, és vele újra és újra rádöbbenhetünk, mennyire nem tudjuk értékelni, amink van és milyen pazarlóan élünk. Ezek a kis dolgok, mint pl. a tiszta víz és zuhany luxusa, a regény kontextusában felértékelődnek és tényleg, el is kellene gondolkozni, hogy mink van és hogyan lehetne meg a későbbi generációknak is.

Az emberi természetről is jön egy jókora lecke a lánynak. Klaustól ennél többet nem is vártam, de amit az amerikai politikában művelnek… Találó és érdemes a sorok közé látni. Itt ugyan nácik ellen készülnek, de a gazdasági érdekek, háború mögötti politikai célok és még sok más is könnyen megfeleltethető korunknak.

Jól megírt szatíra, és Sinisalo szereplőket is jól ír. Árnyal, kidomborít és történetet ad nekik.

A története érdekes, néha abszurd, de amire figyelmeztet közben, ami mögötte van, az fontos.

 

Sinisalo: Iron Sky – Mint sci-fi: 75% részletes és nagyon sok üzenete van korunknak. Érdekes ötlet, jó karakterek.

Szubjektíven: 70% vicc is lehetne, de meglepően komoly és szemfelnyitó. Ki tudta pl. hogy az SS egyenruháját Hugo Boss tervezte?

Corry: Hiba volt

Viszonyos, múlt bűnéért vezeklő, családot összetartani próbáló.

Poppy Page élete első ránézésre teljesen idillikus és boldog. A férje megbízható és jó ember, egy fogorvos. A cége jól megy, egyre jobb neve van, mint színészek ügynöke. A két lánya helyes teremtés, az egyik tiszta apja, a másik magára emlékezteti. Az anyósa meg egy angyal, aki sikeresen pótolta az anyja hiányát a szívében. A felszín alatt azonban akadnak gondok: Stuart jó ember, de már inkább csak barátok, mint szerelmesek. Poppy bele sem merhiba_volt.jpg gondolni, mikor feküdtek le egymással utoljára. A lányok lassan kirepülnek. A cég ugyan jól megy, de azért választotta ezt az utat, mert a színésznői álmait nem tudta megvalósítani. Egy fogadáson újra látja első nagy szerelmét, Matthew-t, aki egy kis ideig nagyon ismert színész is volt. Flörtölnek, és Poppy, aki eddig hű asszony volt, egy veszélyes útra lép. Egy hibát vét, és minden veszélybe kerül: zsarolni kezdik, és a gyilkosságig fajulnak az események.

Jane Corry thrillereit korábban szerettem, és most némi kihagyás után megint kézbe vettem egyet. Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor nem volt meg ugyanaz az élmény, mint a korábbi regényeknél. Ennél valami vérfagyasztóbb, izgalmasabb kellett volna nekem.

Megvan a romantikus regények azon típusa, amit úgy igyekeznek feldobni és kicsit történelmivé tenni, hogy két idősíkon haladunk egyszerre? Mert pl. az unoka megtalálja a nagyi naplóját, amiben van egy rejtély meg egy szerelem, amit a jelenben felderít egy jóképű férfi mellett, akibe a végére bele is szeret? Jane Corry most valami hasonlót játszik el, csak thriller keretek között.

Egyrészt, van a jelen története, amelyben Poppy félrelép és a következmények egyre jobban fenyegetik. Hiszen az egykori szerelme, aki visszatért az életébe, nem egy jó ember és megvannak a maga céljai. Corry nagyon női regényesen fogja meg, ahogy Poppy egyre inkább kétségbe esik és egyre kevesebb esélye van olyan megoldást találni, amellyel nem okoz fájdalmat a családjának. Közben ugyan van egy-egy beékelés, amelyből kiderül, hogy gyilkosság fog történni és Poppy is érintett, de ezek annyira homályosak, hogy inkább csak a hatást fokozzák: tudjuk, hogy nem lesz jó vége az esetnek. A feszültség nő, csak éppen annyira női regényes az egész keret, hogy nem tudott megfogni.

Másrészt viszont Poppy anyósának leveleit olvashatjuk, amely emlékeztet egy naplóra. Ebben el van mondva az, amit a nő észlelt a menye körül zajló eseményekből és elmeséli a saját múltját, amiben szintén volt egy botlás. Ez még inkább női regényes, mint Poppy szála. Mert Betty története tulajdonképpen miről is szól? Egy fiatal lányról, aki beleugrott egy házasságba, a férfiról viszont kiderült, hogy erőszakos és zsarnokoskodó. Nagyon közel áll az egész a családon belüli erőszakot bemutató női thrillerekhez, csak Jock nem megy el annyira messze, mint az ilyen regényekben a férjek szoktak. Van bűn, van elnyomás, de nincs bűntény. Ennek ellenére mégis, ez a szál kötött le jobban.

Betty szimpatikusabb volt nekem, mint Poppy. Egyre nehezebben tudok együttérezni az olyan női szereplőkkel, akiknek megvan mindenük, mégis nyavalyognak és belemennek rossz dolgokba. Mi Poppy baja? Hogy a férje egy ideje nem feküdt le vele – így hagyja, hogy Matthew megbolondítsa és ágyba csalja. Nem lett volna egyszerűbb rákérdezni a férjétől, hogy mi van vele? A végén, amikor már mindenen túl vannak, képesek beszélni és megoldani a gondjaikat. Olyan fárasztó, amikor az ügy mögött kommunikációs rövidzárlat van… Betty történetében súlyosabb problémák vannak, és Betty mégsem megy el addig, mint Poppy. Roppantul rühellem a házasságtörő szereplőket, így néha bizony azért drukkoltam, hogy Poppy fizessen csak meg a hibájáért, pláne, hogy magának még bonyolítja is a történetet.

Lélektanilag szépen össze van rakva, és a két történetet is gondosan összeérteti a szerző. Olvasmányos, fogyasztható. Csak éppen annyira a romantikus szál és a női/házassági kérdésekről szól, hogy számomra kevés volt benne a thriller.

Összességében inkább való a romantikusabb, női regényeket választó olvasóknak, mint akik egy csavaros és jól felépített thrillerre vágynak.

 

Corry: Hiba volt – Mint thriller: 50% A női szereplők gondosan felépítettek, lélektanban erős női regény, de a bűnügy kevés benne.

Szubjektíven: 45% Poppy eléggé ellenszenves volt nekem, ráadásul végig hiányoltam a krimit.

Idézzünk!

Calonita: Bírnod kell a célig

Meg kell tanulnod sebezhetőnek lenni. Megara – folytatta. – És rá kell jönnöd, hogy a szerelem az jelenti: akkor is megnyitod a szívedet annak, akit szeretsz, ha nem mindig úgy végződik a történet, ahogyan szeretnéd.

 

Sose engedd, hogy egy férfi elhalványítsa a fényedet. Ezen a világon csakis magadra számíthatsz.

Calonita: Bírnod kell a célig

Sorsfordító történetek

Küldetést teljesítő, személyiségfejlesztő, humoros.

Hercules kiállta a próbát, megmentette a világot. A szülei tárt karokkal fogadják és megnyílik előtte az Olümposz: isten lehet. A fiatalember azonban vissza akarja utasítani: szívesebben maradna Meg mellett a Földön halandóként. Zeusz nem engedélyezi, és hallani sem akar arról, hogy Hercules tartsa a kapcsolatot az birnod_kell_a_celig.jpgemberlánnyal. Héra az, aki látja, hogy a fia mennyire kötődik a lányhoz, így kiutat ajánl. Ha Megara be tudja bizonyítani, hogy méltó, segít neki istennővé válni és nem kell elválnia a szerelmétől. Meg rááll a próbára, bár tele van bizonytalansággal. Valóban szerelmes Herculesbe és vele akar lenni örökké? Milyen isten lenne belőle? A feladat sem könnyű – annak a férfinak a feleségét kell megmentenie, aki összetörte a szívét és aki miatt elvesztette a lelkét. Szembe tud nézni a múltja titkaival és Hadésszal, akinek szintén van egy titka?

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Van ebben a regényben, amit jó ötletnek tartok és kellemesen merít a görög mitológiából, míg más szálakkal nagyon összevesztem benne.

Az alap, hogy a Disney mesében lesz egy alapvető változás. Itt Hercules isten marad és Megnek kell istennővé válnia, ha együtt akarnak maradni. Így indul egy kaland és nagyon hamar egy nagyon lányos regényben találjuk magunkat.

Eltúlzottnak éreztem, ahogy Calonita bizalmatlanná teszi a hősnőjét. Az anyja arra nevelte, hogy álljon meg a saját lábán és ne bízzon a férfiakban. Ehhez hozzájön saját rossz tapasztalata, és az agyamra ment, ahogy Meg viselkedik és gondolkodik. Egyik percben bármit megtenne a Csodafickóért, a másikban olyat szól be neki, hogy csoda, Hercules kitart mellette. Nagyon bizonytalan, nagyon gyötrődő és túlírt ez a dilemma a lányban. Nem is simán az, hogy bizalmatlan, de azon is folyton mereng, hogy egyáltalán szerelmes-e. Általában meggondolatlanul tesz vagy mond valamit, aztán egy fejezeten át maga alatt van, hogy ezt miért kellett. Nagyon nem bírtam ezt a viselkedést.

Kettes gondom: az exe. Aigeusz tényleg szerepel a görög mitológiában, csak ott nem athéni zenész, hanem király volt. Itt kislánya van, Cassia, akiből felnőve nagy hős lehet. (Megjegyzem, akad görög hősnő a mitológiában, de pont nem ezen a néven.) Aigeusz gyermekéből az eredetiben is hős lett, csak ott fiú volt és a Thészeusz névre hallgatott. A feleség neve meg Katerina – végig azt vártam, hogy kiderül az orosz vagy német származása, mert nem éppen görög hangzású a neve…

Meseregény, már az eredeti Disney mese is bőven csúsztatott, így tudom, hogy nem kellene ennyire komolyan venni és az eltéréseket vadászni, de akkor is irritált.

Még, ha értem is, hogy lesz ez kislányoknak kalandos mese. Hiszen a végére az arany középútig jut el Megara: továbbra is önálló és tevékeny nő, de már tud bízni és segítséget kérni is. Szerelmet tud vallani, de nem rohannak az oltár elé elvakultan. Vagyis, bőven akad a személyében üzenet a mai kislányoknak.

A mese alakjait is szépen felsorakoztatja és igyekszik az egyéniségüket is megtartani. Hercules esetében mondjuk nem tetszettek a felbukkanások, azok nagyon olyan érzetet keltettek bennem, hogy a cselekményt nem viszik előre, csak kell valami, hogy ő is szerepeljen a regényben, ha már a mesében főszereplő volt és Meg párja is ő.

Ami viszont tetszett: Hádész visszatérése és a valódi mitológia felé közelítés. Calonita jópofán dolgozta bele a történetbe Perszephoné meséjét és ebben megvolt az ötletesség és érzelem, a mese, amit Meg történetéből hiányoltam. Más kicsit, mint a mítosz, de az esszenciája egyezik és tetszett az üzenete is.

A Sorsfordító történetek lényegét őrzi, nem rossz igazából, de nem is olyan ötletes, mint lehetne.

 

Calonita: Bírnod kell a célig – Mint ifjúsági: 70% a mesét másként viszi tovább, ötletesen merít az igazi mitológiából is, miközben modern üzenetet tesz bele és sok lelki gyötrődést.

Szubjektíven: 50% Meg lelki gyötrődése nagyon nem tetszett, a mitológiai eltérések is tudtak zavarni, de a Perszephoné-szál tetszett.

Várható heti megjelenések

  • Lettero: Meghalt a pápa - thriller
  • Fumax: Batman: Az utolsó lovag - képregény
    • Thor: A mennydörgés istennője - képregény
    • The Hellbound - képregény
  • Könyvmolyképző: Hableányok, ne sírjatok - YA fantasy
    • Az Éjféli Csillag - YA fantasy
    • Emlékek tengere - kosztümös, női
    • Vízkastély - női
    • A tweetcsata - ifjúsági
    • Egy vidéki affér - romantikus
    • Télerdő - YA fantasy

Idézzünk!

Foley: Vendéglista

De a nosztalgia már csak ilyen – a gyermekkori emlékek zsarnoksága, amelyek oly csodálatosnak és tökéletesnek tetszenek.

 

– Amikor az ember odavan valakiért, akár Brad Pitt is besétálhatna, az sem érdekelné…
– Brad Pitt egy vénember – szólok közbe.
– Ööö… akkor Harry Styles?
Ezen majdnem elmosolyodom.
– Igen. Talán. Vagy Timothée Chalamet.

 

Önmagában a divat nem érdekel, de tiszteletben tartom a ruhák hatalmát a megfelelő hatás elérésében.

Foley: Vendéglista

Esküvőre utazó, titkokat felszínre hozó, bosszút álló.

Jules mindent megkap, amit csak akar. Az egykori duci lány most sikeres és felettébb csinos újságtulajdonos, aki a tökéletes párt is megtalálta. Will nem csak jóképű, de a saját túlélő műsora felettébb népszerű is. Egy szép és vendeglista.jpghíres páros, akiknek a tökéletes esküvő is jár. Egy eldugott ír szigeten kerül rá sor, ahova sorra érkeznek a vendégek. Jules mindent igyekszik kézben tartani és semmi nem ronthatja el a nagy napját. Másnap mégis rendőrt kell hívni: gyilkosság történt. Ahogy a vendégek múltja megelevenedik, kiderül, hogy mindenkinek megvolt az indítéka a gyilkosságra. Mindenkinek megvan a maga sötét titka, és mind egy emberhez kötődik, aki holtan hever a szigeten. De ki tette, és mi volt az ő oka? Öngyilkosság, házasságtörés, abortusz, gyilkosság és átverések sora – választék bőven akad.

Egy új szerző, akinek érdemes lesz megjegyezni a nevét. Lucy Foley. A Vendéglista nem egy krimis és közönségdíjat bezsebelt és tényleg jól összerakott, remek kis regény volt. Miközben nem is hagyományos krimi és mégis az.

Amit elsőnek kiemelnék, hogy mennyire Agatha Christie jutott eszembe – pontosabban két története. A Tíz kicsi néger és a Gyilkosság az Orient Expresszen. A cselekményből szerintem látszik, miért: hiszen egy szigeten vagyunk, ahol mindenkinek megvan a maga sötét titka, és ahonnan nincs kiút. Van egy gyilkos, lesz egy áldozat – ha mindenki nem is hal meg. Viszont, mindenkinek van indítéka gyilkolni – ezzel el is értünk az Orient Expressz, miért jutott eszembe kérdéshez. De egyiket sem másolja Foley, más a megoldása és a története is, de kellemesen eszembe juttatta ezeket a krimi klasszikusokat.

Nagyon tetszett a felépítése. Minden szereplő kapja a fejezeteit, amelyből lassan megismerjük az ő történetét. Ráadásul Foley úgy építkezik, hogy mindig éppen csak egy kis dolgot fed fel. Így folyamatosan húz előre, mert az ember kíváncsi, hogy akkor most mi is a násznagy titka? Mit nem fedett még fel a menyasszony legjobb barátjának felesége? Mibe betegedett ennyire bele a menyasszony húga? Egyre csak halmozódnak a titkok, amelyeknek az olvasó sem tudhatja a megoldását, és a rejtélyekből megépül a regény, hogy a tetőpontra megkapjuk a választ és együtt érezzünk azzal, aki majd lesújt a késsel.

Az időszerkezet is ötletes. A jelen síkja az esküvő, a gyilkosság. Ehhez képest az egyes szereplők múltbéli fejezeteket kapnak, amelyekben akad bőven visszaemlékezés – így az idő rétegei is egymásra rakódnak. Minden összeér abban a pontban, az idő terén is, amikor a gyilkos lesújt a késsel.

Bőven van benne tragikus történet, akadnak meglepő csavarok. Nem egy olyan szál volt, akinek meglepődtem a kiderülő igazságán. Mondjuk, a legvégére azért már volt egy olyan érzésem, hogy nem hiszem el, hogy ezért is az okolható, akit majd meggyilkolnak a jelen idősíkjában. De tényleg: ha valakinek valami traumája van, tuti, hogy azért valamiképpen ez a személy a felelős. Az már azért kicsit túlzás…

Bírtam a szereplők felépítését. Koránt sem szerettem meg mindenkit, de meg tudtam érteni őket. Nincsenek vegytisztán jó emberek benne, de jobbak és rosszabbak azért akadnak. Szépen le van vezetve, hogy a múltjuk hogyan formálta őket. Szembenézés vár mindenkire, és a végére olyan érzetem is volt, hogy nagyjából mindenki megkapta, amit érdemelt.

Gyorsan olvastatta magát, szórakoztató is. Foley jó mesélő és éppen annyira láttatja a tájakat, a szereplőket, amennyire kell. Nincs túlírva, jól szerkesztett regény.

Egészen rákattantam. A vadászpartit is beszereztem, vagyis Foley-t még biztosan olvasok.

 

Foley: Vendéglista – Mint thriller: 80% bár nem igazán nyomoznak, az időszerkesztése és a motivációk, rejtélyek felépítése nagyon olvastatta.

Szubjektíven: 95% bírtam, ahogy a végsőkig van feszítve a rejtély és ahogy az igazságok kiderülnek – ha túlzás is, hogy minden oka egy személy.

Idézzünk!

Lee: Loki A csínytevő sorsa

– Szerettünk volna egy betűszót, de nem jött ki… – motyogta Theo.
– Eszembe jutott egy találó. Hívhatnátok magatokat Szánalmas és Zavaróan Amatőr Romhalmaznak. Vagyis röviden…

 

– Senkinek sincs kőbe vésve a sorsa.
– Nem tudom, van-e választásom.
– Mindig van választás.

 

A Föld nagyon elszántan próbál kétszer olyan nehézzé tenni mindent a nők számára, ami a férfiaknak sem könnyű.

 

Te vagy az egyetlen, aki eldönti, mivé válsz.

 

Szerintem mind képesek vagyunk olyan dolgokra, amiket most el sem tudunk képzelni.

 

Ha a sors rossz lapokat osztott neki, hát újrakeveri a paklit. Vagy szétvagdossa a kártyákat, és saját maga intézkedik.

 

Már úgyis te vagy a főgonosz mindenki történetében, Loki – válaszolt Amora, és fátylát az arcára libbentette. – Miért nem kezdesz a szerepednek megfelelően játszani?

Lee: Loki

A csínytevő sorsa

Küldetésre induló, nyomozó, ármányos.

Odin még nem nevezte meg az örökösét, ami feszültséget szül a két fia között. Loki is nagyon szeretne a kiválasztott fiú lenni, noha folyamatosan érzi, hogy Thor az, akit jobban szeretnek és akinek ragyognia kell mellette. Az sem segít, hogy ő nem harcosnak, hanem varázslónak született. Sokáig titkolja is, mire képes. Amikor Odin belenéz varázstükrébe, és azt látja, hogy az egyik fia élőholtak seregével támad Asgardra, de nem mondja el melyik, Loki nem bírja annyiban hagyni a dolgot. Varázslónőnek tanuló barátjával, Amorával életre keltik a tükörloki_1.jpg erejét, de túl sok erőt használnak – Amora magára vállalja és Odin száműzi a fiatal lányt. Valamivel később egy diplomáciai küldetés sül el rosszul, és Odin mindkét fiának büntetést oszt. Lokinak a Földre kell mennie és a SHARP szervezetnek segítenie nyomozni rejtélyes gyilkosságok ügyében. Loki kénytelen újfent szembesülni azzal, mit gondolnak róla és magának is eldöntenie, ki lesz belőle.

Nem ez az első történet, amely felteszi azt a kérdést, hogy alakulhatott-e volna másképpen. Nem ez az első kötet, ami azzal foglalkozik, hogy Loki rossz volta eleve elrendeltetett volt-e. De azért teljesen más ez a sztori, mint a Loki képregény volt.

Egyrészt, jópofa ötlet, hogy az emberi korszakban messze vagyunk még napjainktól, de azért nem túl messze. Loki küldetése a viktoriánus korral esik egybe, és messze van ez a történelmi regénytől, de ad neki egy plusz színt, hogy akkor a maihoz képest mennyire más volt a világ. Sokkal több a társadalmi dogma, és ki van hangsúlyozva, hogy mennyivel jobb Asgard elfogadóbb világa, mint Viktória Angliája. A nemek közti egyenlőség, vagy éppen a szerelem szabadsága – Theo irigyli ezeket és azért a mai átkapcsolás is megvan. Közel sem van ott a mi világunkban sem, ami itt Asgard jellemzője. Így van némi érzékenyítés a cselekményben.

Az viszont nem tetszett, hogy mennyire kevés a nyomozás a korban. Loki nagy csínytevő, és esze ágában sincs a SHARP mellé állni. A saját érdekeit nézi, hamar átlát mindent, és inkább az lesz a téma, hogy egyesek hogyan akarják kijátszani őt, nem is sejtve, hogy az átverések istene lépésekkel előttük jár. Kicsit olyan volt ez az egész, mintha mindenki kártyázna, miközben Loki sakkozik. Nincs egy méltó ellenfél sem, és mivel pillanatok alatt minden tiszta előtte, nem is izgalmas a sztori.

Az nem tudott lekötni, ami minden mögött áll. Loki harca, hogy ő legyen a kiválasztott. Itt még kiforratlan személyiség, még keresi a helyét. Még bármi lehetne belőle. Nem akar rosszat – csak éppen egészen más képességei és észjárása van, mint a többieknek. Az érdekes rész az, hogy Odin akaratlanul is hogyan erősít rá mindenre, amit nem szeret a kisebb fiában. A kivételezés Thorral, ahogy Loki mintha direkt alázva lenne mellette és hogy igazán esélye sincs. Őt mindenki elkönyvelte már a történet gonoszának – csak maga nem még. Önbeteljesítő jóslat? Azért annyival bonyolultabb a helyzet, hogy alapból erre van késztetése. Még javulhatna, más lehetne, de a környezete nem engedi. Nincs is más út, mint elfogadni a sorsot és rálépni az útra, szabad akaratból. Ilyen téren ifjúsági ez a regény: Loki hiába isten és emberi mércével öreg, ebben a sztoriban válik a Lokivá, itt ér véget számára a naiv ifjúság. Megismeri magát és rálép az útra – talán az egyik legemlékezetesebb jelenet, amikor újra ott áll Thor mellett és Loki életében először meglátja, miért Thor a hős, ő pedig az intrikus.

Van a történetben humor és sok utalás is a későbbiekre is. SHIELD elnevezés egy titkos szervezetnek, vagy éppen az amerikai, akinek Stark a vezetékneve… Ezeket tudtam értékelni, de inkább örültem volna a történet jelenében egy izgalmas kalandnak. Nekem kevés is, lassú is volt a cselekmény.

Amora és Theo karakterét viszont szerettem. Nem kaptak túl sok jellemzőt, de nagyon kidomborították, hogy Loki mi mellettük. Visszatérő motívum az árulás és a kapcsolataikat ez át is hatja. Legyen az illető jó vagy rossz megbélyegzés alatt, Loki nem kötődik. Elárul. Valahol szomorú is, egy-egy ponton mindketten többet érdemeltek volna tőle, de pont ezek hozzák el az utolsó lépéseket, amelyekben megszületik Loki végső jelleme.

Nekem ebben a formában kevés volt: a kaland, a mágia, a korszak mind lehetett volna több. Ez egy jellemalakulásról szóló sztori, minden más csak körítés hozzá.

 

Lee: Loki - A csínytevő sorsa – Mint fantasy: 50% akadnak jó ötletei és utalások az univerzumra, de alapvetően karakterközpontú és több lett volna benne.

Szubjektíven: 35% voltak jó ötletek benne, mint az emberi világ a viktoriánus korszakban megmutatva, de a történet kevés és hiányzott a nyomozás, a krimi belőle.

süti beállítások módosítása