Easton: 44 fejezet 4 férfiról

BB nagyjából eléri a naplókkal, amit akart. A férje megnyílik és szexuálisan is aktívabb lesz, fel lett dobva a házasságuk. Azt meg jótékony homály feddheti, hogy melyik korábbi kapcsolatát hogyan javította fel a hatás kedvéért. Csontarcútól végig rettegett is, volt benne valami félelmetes. Ő később sem lelt nyugalomra: a seregből kitüntetéssel szerelték le, majd egy motoros banda tagja lett. Még 30 sem volt, amikor szét akart választani két verekedőt és lelőtték. A második egy idióta volt, akit még maga előtt is szégyellt, de amíg kicsit is tartott Csontarcútól, mellette maradt. A harmadik, a rocksztár. Aki képtelen volt felnőni – kereshetett vagyonokat, ha aztán mindent el is szórt. Nem lehetett vele tervezni, nem ismerte a hagyományos értelemben a hűség fogalmát sem – a szex isteni volt, de mint ember, nem ő kellett neki.

Süskind: A parfüm

Grenouille a hegyi magányában fedezi fel, hogy nincs saját szaga. Ez teljesen kikészíti: hogyan ismerhetné meg magát, ha nincsen semmilyen illata? Lemegy a hegyről, és magának is készít pár illatot, amellyel el tud vegyülni az emberek között. Van, amelytől szinte észre sem veszik, más illatra kedvesek lesznek vele.

Megfigyeli, hogy egyeseknek annyira vonzó az illata, hogy mindenki rajong értük. Ilyet akar magának is, és vidéken van is egy kamaszlány, aki hamarosan ilyenné érik. Addig elhelyezkedik egy özvegynél, és több illatot gyűjt. Olyan lányokat fújt meg és veszi el az illatukat a környéken, akik szintén rendelkeztek ezzel a plusszal.

A kiszemelt lány apja érzékeli a veszélyt, és próbálja elmenekíteni innen a lányát. Akár rosszabb feltételekkel is férjhez adná, hogy az unokái már nemesek is legyenek, a lány meg a pénzt és magát vinné a frigybe – a férfi ugyanis rájött, csak a hajadonok vannak veszélyben. Grenouille azonban kiszagolja, és a fogadóban veszi el a lány életét.

Elkapják, kivégeznék, de egyetlen cseppnyi parfümöt elszór az elkészült illatból. Az embereken extázis lesz úrrá, és a halott lány apja magához akarja venni, örökbe akarja fogadni a férfit. Aki most döbben rá, nem ezt akarta. Ez is csak hamis, nem őt szeretik.

Így kiszökik, visszamegy Párizsba, és a temetői semmirekellők közelében az összes parfümöt magára önti. A szegények angyalnak nézik, darabokra szaggatják és megeszik imádatukban.

Bűnbanda nyomába eredő, családi titkos, kapcsolatokat rendező.

Dóra visszakapta a fiát és a családja a szigeten gyűlik össze, hogy kitalálják, hogyan legyen tovább. Matyi szerencsére jól van, de idegen neki az anyja, és hiányolja a nagydarab, titokzatos férfit, aki vigyázott rá. A nő volt férje is gyötrődik: viselnie kell a lelki terhet, hogy lemondott a fiáról és a feleségéről, új családot alapított. Puskás pedig vár, hogy kiderüljön, milyen hely jut neki Dóra életében. Valóban szerelem szövődött köztük, vagy a nő csak hálás neki és a közös nyomozás köti össze kettejüket? Közben felmérik, hogy Levente milliárdos vagyona Dóra tulajdona lett, ezzel sok mindent el lehet intézni és kinyomozni is. Dóra nem is akar lemondani arról, hogy levadásszák a teljes Aranykört és véget vessenek az emberkereskedelemnek, az árvák kihasználásának. Amikor a nő apjának nyoma veszik, arra is fény kezd derülni, hogy mennyire régi ez a történet és hogyan kapcsolódik a családhoz.

Mivel egy sorozat második kötete, azonnal jön is a kérdés: kell az elsőt ismerni hozzá? A fő szálat, a további bűnözők utáni hajsza elvileg érthető önmagában is, de tele van a kötet utalásokkal a korábban történtekre és szerintem irritáló lenne annak, aki ki akarná hagyni az Elveszvét. Inkább olvassa el azt is!

Ez nem egy olyan regény, amire könnyen ráírom, hogy thriller, romantikus vagy családregény. Kicsit van benne mindegyikből, ami alapvetően nekem tetszeni szokott, csak itt egyik forma sem elégítette ki az igényeim.

Ha thriller, akkor több nyomozást és tényleges akciót szerettem volna benne. Egy egész, világméretű bűnszervezetet készülnek lebuktatni, ehhez képest a regény első harmadában csak nyüglődnek a szigeten és még csak tervezni se nagyon terveznek. Mindenkinek akad lelki sebe, amit próbál begyógyítani és elfogadni, amin keresztül kellett menniük.

Nem éreztem hihetőnek azt sem, ahogy majd minden alakul. Túl könnyű volt ez így! Ha azt vesszük, hogy Dóra 2 éven át kereste Matyit, és mennyire megfoghatatlannak tűnt az egész szervezet, most szinte a vágóhídra hajtja minden rosszfiú a fejét. Amit évek alatt nem lehetett elérni – ha Puskás egész hajszáját nézzük a Csuhás után, igencsak hosszú évek – most pár nap alatt ilyen könnyen elintézik? Nekem ez nem thriller, legfeljebb olyasmi, mint egy thriller.

Mint romantikus? Azt személy szerint nem bánom, hogy Dóra és Puskás nem kapott több és szenvedélyesebb jelenetet. Van egy randijuk, magában emészti a kapcsolatukat kicsit mindkettő, és van egy egymásra találás. Az is inkább elhallgatásokkal, távoli ráutalásokkal. Mint mellékszál, hogy legyen benne egymásra találó pár is, rendben. Ha azonban romantikus regényként akarnám olvasni, ez édeskevés.

Ez a kötet már családregény is, mert bizony a nagyja arról szól, hogy mi történt a családtagokkal korábban, ki kinek a rokona és hogyan érnek össze a szálak. Rengeteg a flashback jelenet, meg, ahol tisztázzák a korábban történteket.

Ha csak a történetet nézem, a benne szereplő emberi drámákat, akkor erősebb ez a regény. Kemény történetek vannak benne, és borzalmas dolgokat tettek sokan. De nem sikerült ezt érzésben is hoznia nekem a könyvnek. Ez mind a múlt, Dóra és a család már nincs úgy veszélyben. Hiába tudna ütni, hatni rám, így nem tette.

Arról nem is beszélve, hogy néha morálisan horkantam fel. Dóra kijelenti, hogy ő nem gyilkos, de átadja a tagok nevét, tudva, hogy az a halálos ítéletük. Nem ő öl, de valahol mégis.

A női lélektan, Dóra személye szépen meg van írva, de ez most kevés, hogy tetszen a könyv.

Hidasi: Keresés – Mint thriller: 35% a jelenben leginkább csak tépelődnek, kevés cselekmény, sok emlékezés.

Szubjektíven: 15% nagyon nem bírtam a szigeten tipródást és a túl könnyű végjátékot sem.

Szuperképességes, nemezissel szembenéző, útválasztó.

Jessica Jones nem született szuperhősnek. Csak egy kamaszlány volt, akin átnéztek a középiskolában. Pedig nem nagy álmai voltak, nem a menő sportolók, hanem a csendes és intelligens Peter Parker tetszett neki. Egy autóbaleset változtatta meg, amelyben elvesztette a szüleit és az öccsét is. A rájuk ömlő vegyi anyag tette olyan erőssé, ami emberfeletti. Segíteni akart az embereknek, hősnek állt. Ám volt egy gonosz, akire nem készülhetett fel. Kilgrave, a Bíborember nem fizikai erővel bírt. Az ő szava parancs volt bárkinek, aki hallotta. Jessica a személyes csicskája lett, és komoly sérülés, távolság és Jean Grey kellett, hogy el tudjon szakadni. Máig emészti a dolog, és nincs túl a vele történteken. Most mégis azt kérik, hogy nézzen szembe a legrosszabb rémálmával és vegye fel a kapcsolatot a Bíboremberrel. Ahogy lenni szokott, a magánélete sem lett egyszerűbb: ugyan a Hangyával jár, de Luke Cage is színen van.

Mivel elég felemás érzelmeim vannak a kötettel, nem is tudom, hol álljak neki. Van, ami tetszett benne, más annyira nem. Még nem dőlt el, merre billen a mérleg nyelve. Adogassanak egymásnak az érvek – miért is ne?

Tetszett: Jessica Jones nem a Marvel fő sodrában van, de ebben a történetben is ott vannak a nagy nevek a történetében. Thor, Vasember, Pókember és még hosszan sorolhatnám. Nagyon mélyen be van ágyazva a történet a Marvel univerzumba, és ezt szerettem benne. Minden egyes történetben, most is, biztosan jön egy olyan szereplő, aki úgymond sztárvendég és hozza a formáját. Különösen az olyan kis részek tetszettek, amelyek a híres történetek mellékszálain helyezkednek el, mint az, hogy Peter Parker és Jessica osztálytársak voltak.

Nem tetszett: még mindig nem vagyok kibékülve a grafikával. Mint Jessica jelleme, nyers és szinte fájdalmas, éles. Most különösen kiéreztem ezt, mert kapunk egy olyan részt is, amikor még Jessica szuperhősként próbálkozott, reményteli és kedves volt. Egy teljesen más személyiség, mint a mostani. Az sokkal gyengédebben van rajzolva is. A kettő kontrasztja erős, és nekem a szebben rajzolt tetszik jobban. Még ha értem is, hogy a rajzok milyensége jellemzi a hősnőt. Még akkor is, ha a boldog Jessica rózsaszín – lila színű világa taszít is kissé.

Tetszett: a történet íve. Látjuk a kezdetet, amikor Jessica a képességét kapta, és látjuk a véget is, amikor el tudja engedni a bűnöket és esélyt kap egy új kezdetre. Legyőzi a nagy rémálmát, és így már mer jövőt is tervezni. Ebben pedig egy boldogabb Jessica van Luke párjaként, a gyereke anyjaként. Még akkor is, ha valahol durvának érzem, ahogy Scott ágyából megy Luke-hoz át. Megvan, ahogy fent, lent, majd újra fent van – mert ő maga képes erősebb lenni, és szembeszállni a kínzójával.
Ez Jessica igazi ereje és diadala most, nem az emberfeletti képessége. Mert az erő az övé, fizikai, de le kell győznie saját magát, a félelmét.

Hiányoltam, hogy nincs nyomozás és krimisebb ügy, ami eddig a magánnyomozói praxisban azért megjelent. Ez a trilógia legszemélyesebb része.
Cserébe tetszett, hogy megmutatja a nő teljes karakterét, a kockákat, amiből Jessica jelleme összeállt a jelen állapotára. Ismétlem: ez a legszemélyesebb rész.

Összességében azért inkább tetszett, mint nem. Jól összeáll a történet, van íve is, és korrekt zárás is.

Bendis: Jessica Jones: Alias 3. – Mint képregény: 75% a grafika tükrözi a hőst, nyers és összetett történet, hősökkel és lélekkel.

Szubjektíven: 65% még mindig bántja a szemem a grafika, és Jessica pasiügyei se tetszenek.

Melyik a kakukktojás?

1: Zalka: Törpeszarvas és a déli álom - Mesék kópékról, lázadókról, furfangosokról

2: Ewing: Asgard ügynöke

3: Lee: A csínytevő sorsa

4: Abnett: Bosszúállók: Mindenki uralni akarja a világot

5: Gaiman: Északi mitológia

Megoldás: Tovább!

Boszorkányos, kisvárosi, lányért küzdő.

Sabrina kemény döntéseket kellett, hogy meghozzon. Bár nem akart lemondani a lelkéről, hogy mindenkit megmenthessen, erőre volt szüksége, így lett teljesen boszorkány. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elszakad az emberi felétől és a fénytől. Továbbra is segíteni akar, ha egyes kapcsolatok tiltottá is váltak a számára. Boszorkány nem lehet együtt halandóval, így Harvey és Sabrina nem maradhattak együtt. Eljár az akadémiára, képezi magát és meg akarja élni a boszorkány életét is. Ott jó barátja lesz az a Nick, aki arról hírhedt, hogy az iskolások nagy része már megvolt neki, tehetséges és nem lehet komolyan venni. Nick Sabrinát akarja, és életében először azt az emberiséget szomjazza, amit a lány jelent neki. Szeretni és szeretve lenni. Pont Harvey lesz, akitől meg akarja tanulni, hogyan. Mivel egy gonosz erő megint feléledt, a szerelmi ügyek mellett misztikusakat is intézni kell.

Ez egy olyan regény, amire nagyon rá kellene írni, hogy azoknak érdemes elolvasni, akik látták és szeretik a sorozatot. Annyira kötődik a Netflix sorozatához hogy anélkül mondhatni értelmezhetetlen.
Ez magyarázza a bajom is: az első évadon se értem végig, a későbbiekbe csak belepörgettem. Ez a regény meg tele van utalásokkal a sorozatra. Sőt, végig az az érzésem volt, hogy ez egyfajta kiegészítés a sorozathoz. Csak itt azokon van a hangsúly, ami a sorozatba nem került bele. (A fő történetszál meg ott volt, ez, amit ott nem mutattak.)

Sabrina kevesebbet is szerepel, nekem nem is hiányzott belőle több. Ő az a fajta hősnő, aki folyton gyötrődik, amit nem nagyon szívlelek. Most két világ, két fiú között van és hiába bátor boszorkány, aki nagyon menteni akarja a többieket, a magánéleti szenvedései nagyon nem tudnak lekötni. Igen, ifjúsági regény, abba ez kell, csak már nem tudom tolerálni, amikor két regénybeli álompasi között kell választani, ezért meg szenved. Jó vagy jó srác? Komoly dilemma – mondom én gúnyosan.

Ami eladta nekem a sztorit, és amiért annak ellenére tudtam szeretni, hogy gyakran nem nagyon értettem, milyen nagy harc és hogyan folyik a nem látottakban – szerintem az volt a Netflixen – az Nick és Harvey kettőse. Vannak közös pontjaik, elsősorban Sabrina, és ez segít áthidalni a különbségeket. Köztük sokkal inkább éreztem a kémiát, mint akármelyik szerelmi történetben a regényből.
De különben végig nevetgéltem azon, ahogy Harvey kiakad azon, ahogy a sátánista Nick egyes dolgokra reagál vagy ha valamit megtud a boszorkányok világáról, amit nehezen emészt meg.

A két fiú van mélyebben megírva, és jobban beleláthatunk a fejükbe. Ahogy Harvey gyötrődik azon, hogy a mágiát megveti, hogy vadásznak született, de a béke embere. Ahogy Nick felismeri magában, hogy szeretett akar lenni. Ezek érzelmileg is tettek bele többletet, és nem Sabrina világ-, vagy legalábbis városmentésében érzem az átérezhető szálat, hanem itt. Bár a fiúk konfliktusaiban is meghatározó a természetfeletti elem, ezek közelebb vannak a mindennapi dolgokhoz: ahogy a szülő szeretetéért, vagy egy lányért küzdenek és a magány ellen.

Könnyen olvasható, gördülékeny, és a humoros helyzeteket sokat javítanak rajta.
Azért nagyon-nagyon érzem, hogy jobb lett volna, ha előbb megnézem a sorozat második évadát…

Brennan: A káosz leánya – Mint YA fantasy: 70% kiegészítő kötet, több humorral és mélyített mellékszereplőkkel.

Szubjektíven: 65% a két fiú miatt jól elvoltam vele, de végig hiányérzetem is volt.

Cím: Állj mellém

Szerző: Leiner Laura – ifjúsági szerzőként a Szent Johanna Gimivel robbant be, és azóta sorra bestseller kötetek kerülnek ki a keze alól. Humoros, fiatalos, szerethető sztorik kiötlője.

Műfaj: ifjúsági

Cselekmény: az utolsó versenyekre kerül sor a Hortobágyon, és már el meri hinni a négyes is, hogy esélyük lehet nyerni. Miközben egyre szorosabb a barátságuk, sorra veszik az akadályokat és eldől, lesz-e dupla szerelmes pár belőlük a végére.

Leiner happy endeket szokott írni, de most kíváncsi vagyok, mennyire lesz minden happy. Azt gyanítom, hogy a Sára – Rajmund, Vivi – Dominik párok összeállnak és mellette egymás legjobb barátai is lesznek, de az, hogy bocsánatot is nyernek-e a diáktársaktól a múlt miatt, vagy lesz-e Nyertes Szirtes… Majd elolvasom!

Várható megjelenés: november végére jön

Családi botrányos, félresikerült csínyes, nyomozós.

Álmos reggel volt az angol vidéken. Egy idős, jól szituált házaspár még éppen aludna, a cselédek már kezdik elhúzni a függönyöket és így kelteni őket. Azon a reggelen másként megy le a szokott forma: a cseléd megtörten jelenti, hogy a könyvtárszobában egy holttestre bukkantak. Az asszony el sem akarja hinni, felkelti a férjét, aki kimegy ellenőrizni, nem-e rosszul hallotta az asszony. A test azonban ott van: egy fiatal, szőke nő mélyen dekoltált ruhában. Ha már így alakult, a rendőrség is nyomoz, az asszony egy barátnőjéért küld. Jane Marple közismert a környéken, hogy gyilkosság közelébe keveredve előáll az igazi tettessel. Most is ezt várják tőle. Jane pedig el is jön, mert pontosan tudja, a gyanú árnyéka hogyan tenné tönkre barátai békés öregségét. Mire észbe kap, már egy csonka család és egy szegény sorból feltörni akaró lány titkai nyomában jár…

Ez hozta szépen azt, amit egy Miss Marple történetben várok. Nem is annyira kriminek olvastam, hanem inkább egy emberi komédiának, amiben az emberi természet mindenkit leleplez végül, pláne ha az öreglány is a közelben van…

A történet szinte bohózatként indul: egy idős pár könyvtárszobájában egy fiatal szőkeség holtteste. Nehezemre az esetet komolyan venni, pláne, hogy a háziasszony látszólag azért hívja barátnőjét, Jane Marple-t, hogy meglegyen a szórakozása a nyomozással. Mintha tényleg egy bohózat lenne és semmi több.
Agatha Christie remekül mélyíti el mégis a sztorit: hamarosan megtudjuk, hogy sokkal nagyobb itt a tét. Hiába ártatlanok, a köznyelv a szájára venné a férjét, kitaszítanák, és amint ez feltűnne neki, abba beleroppanna. A neje és barátnője ezért akarnak tenni arról, hogy a bűnös lelepleződjön. Így máris van tét, van izgalom, és megint vagyunk vezetgetve abban, ki a gyanús és miért.

Nem Miss Marple van végig a középpontban, de elég sokszor és itt hozza a formáját. Nagyon bírtam, ahogy minden kis viselkedésformáról beugrik neki valami a falujából, és mindig rá is hibázik, ki miért csinált valamit. Ezeket részletesen el is magyarázza – így minden ilyen megnyilvánulása egy anekdota is, egy falu életéből. Már szinte mágikus, ahogy mindig ráhibázik, ha teljesen más környezetben is látta azt a viselkedést, ami most ide passzol. Egyet tudok érteni a mögötte levő logikával, ami olyan tipikusan Jane Marple mondása, mint Poirot esetében a szürke agysejtek dolgoztatása: az emberek természete mindenütt egyforma.

A társadalmi környezet, a kibomló ügy is egyre színesebb. Az áldozat személyisége, egy család, amelyhez köze volt – mind szélesítik a szereplők körét, a gyanúsítottakét is. Kicsit a guilty pleasure élményt is megkapjuk, mert egy jómódú család sötét titkai kerülnek majd felszínre. Van benne tragikus baleset, sok halál, nyomorékká válás és olyan megözvegyült fiatalok ügyei, akik még boldogok akarnak lenni, nem csak gyászolni.
A szerző szépen rajzolja is a karaktereket, ahogy szokta. Itt Marple miatt talán jobban általánosítva vannak az indítékaik, hiszen megvannak a falusi párhuzamok is, de attól még jó kis bulvártörténet ez korabeli díszletek között. Még talán azt is hozzátenném, hogy nem csak térben változatlan az emberi viselkedés. Ahogy a regény cselekményének idejében, úgy a mi korunkban is megvannak ezek az indítékok: nyereségvágy, magány, féltékenység, szerelem.

Krimiként nem nyűgözött le, de az emberi természet komédiájaként szerettem. Talán meg is keresem a Miss Marple filmsorozatban, ott mennyire lett krimi és mennyire családi dráma.

Christie: Holttest a könyvtárszobában – Mint krimi: 70% a hősnő jellegzetes viselkedése, az anekdoták és a brit közösség is benne.

Szubjektíven: 75% Marple anekdotái, a család tagjainak lelepleződései olvastatták velem.

Kosztümös, illatos, sorozatgyilkosos.

A halpiac: a legbűzösebb hely Párizsban. Egy 25 éves munkásnő az egyik munkaasztal alatt szüli meg ötödik fattyát, akit ott is hagyna a halak belsőségeivel, hogy majd kidobják a többi szeméttel. A baba azonban felsír, az asszonyt gyerekgyilkosság kísérletéért felakasztják, a fiú árvaházba kerül. Grenouille kezdetektől más, mint a többiek. Nincsen saját szaga, ő maga viszont mindent megérez. Melyik tehén adta a tejet, hol van az elrejtett pénz, miből áll egy illat vagy étel. Szabadulni akarnak tőle, így inasnak adják. A fiút a szagok, illatok érdeklik, és egy napon fel is figyel rá egy parfümkészítő. Tanul, hogy célt érhessen: egy illatot akar megszerezni – olyan emberét, aki a puszta jelenlétével szeretetet és elfogadást kelt maga iránt. Bármire is van szüksége: ölni, csalni, nem drága az illatért.

Két jelzővel tudnám összegezni az élményt: zseniális és borzalmas. A filmet már láttam, így volt némi fogalmam, mi vár rám, de a regény annyival mélyebb és iszonytatóbb, mint ahogy a film sikerült.

Grenouille egyszerre nagyon egyszerű és nagyon összetett figura. Egy zseniális különc, akit teljesen másképpen kell értelmezni, mint az átlagembert. Ő a szaglásból ismeri a világot, és kisgyerekkora óta ebből definiál mindent. Meg tud bújni az emberek között, de mint egy pszichopata, csak beolvad, megjátszik, nem lesz része a normál társadalomnak. Nem véletlenül akkor a legboldogabb életében, amikor egy lakatlan hegytetőre költözik, és úgy él, mint egy állat. Eszik, pihen, a belső világába merül bele.
Miért lesz belőle sorozatgyilkos? Itt válik bonyolultabbá a figura. Bár nincs igénye arra, hogy a társadalom része legyen, azt akarja mégis, hogy az emberek befogadják és szeressék. Ő érzi, hogy egyesek a szaguk miatt bűvölnek meg másokat, és ezt az illatot akarja megszerezni magának. Ezért öli a lányokat, akik már a puszta illatukkal szimpátiát és szeretet keltenek. Az emberi normák – ölés tilalma – nem riasztják, csak a cél van a szeme előtt. Az valami annyira ambivalens és mégis emberi, hogy bár undorítják az emberek, mégis vágyik a szeretetükre és az elfogadásra! Ez a könyvben meg annyira jól meg van fogva! Nagyon át tudtam élni, és így egyszerre szörnyű és mégis érthető, amit ez a szerencsétlen figura csinálni fog.

Süskind különben remekül rájátszik ezekre a hatásokra: a nagy célpont családját, a lány kellemes jellemét is megírja, átélteti, így egyszerre duplán tragikus, hogy a parfüm szív illata ő kell, hogy legyen, és borzalmasan logikus is.

De a lélektani részen túl a puszta cselekmény is olvastatja magát. Ahogy hősünk túléli a gyerekkorát, az inas évek, majd a vándorlásai. Ha látszólag nem is történnek vele nagy dolgok, Süskind kalandosan írta meg. Nagyon le tudott kötni a parfümkészítés korabeli leírásával is, vagy éppen azzal a hegyi, minimál léttel is.

Az meg hab a tortán, hogy ez egy gonosz – vagy inkább karmikus? – regény is. Azért itt minden szereplő megfizet a bűneiért. Brutális, ahogy Süskind rajzolva az életpályákat, és elintézi a szereplőit. A mester, aki Grenouille kreációit a sajátjaként árulja, karriert csinál, aztán jól beleszakad boltostul a folyóba. Érzek benne fekete humort, de azt is, ami Grenouille esszenciája is: mennyire megvethető az emberiség és ennél nem is érdemelnek jobbat.

Annyi minden ez: thriller, karrierregény, lélektani dráma és még a cselekmény is tudott sodorni. Ahogy benne van az is, hogy a modern ember mennyire elfogadásra és szeretetre vágyik, és ez mennyire elérhetetlen… Ódzkodtam tőle, de nagyon a hatása alá kerültem.

Süskind: A parfüm – Mint horror: 75% sok minden horror mellett. Olvasmányos, lélektani, de másképpen ijesztő.

Szubjektíven: 95% zseniális, csodálatos és rettenetes. Emberi dráma különleges körítéssel.

– Ugyan már! Mért nem tudnak a festők olyasmit festeni, ami szép, és öröm nézni? Miért törekszenek mindenáron rútságra?
– Vagyunk néhányan, mon cher, akik furcsán értelmezzük a szépséget. (Christie: Öt kismalac)

A maga módján az ember egy fantasztikusan burjánzó, dzsungelszerű terrormúzeum. (Baráth: Afázia)

Ekkor jutott eszembe. Alig tíz perce ugyanez a mellbimbó még a kisbaba szájában volt. És néhány évvel ezelőtt a fiaméban. Szóval, erről szól a család, elmélkedtem. Csak egy háznyi ember, akik már mind bekapták a melledet.
És jártak a vaginádban is. (Easton: 44 fejezet 4 férfiról)

Most kiadósat ásít, így megtámasztom a fejecskéjét és óvatosan behelyezem a bölcsőjébe. Egykor én magam is ebben a bölcsőben feküdtem. Sőt, a Papa is. Jó, sajnos Leopold is, de mielőtt Paul először jött hozzánk, alaposan kitisztítottam és fertőtlenítettem. (Falk: Húskenyér-függőség)

Manapság már nem maradt sok Szent Grál a világban. Kár tovább rejtegetni, ha az ember rátalál. (Pattillo: Mr. Darcy összetörte a szívemet)

Ha megölsz valakit, győződj is meg róla, hogy halott… (Young-Oh: Bania, a pokoli futár)

Elismerem, hogy az emberi állat csupa furcsa meglepetés. (Christie: Öt kismalac)

– Kezd elfogyni a türelmem – mondta a férfi.
– Adtam magának egy lehetőséget, ennél jobbat nem tudok. A börtön nem valami jó, de mégis jobb, mint a temető. Két méterrel a föld alól sosem szabadul, még feltételesen sem. (Baldacci: Egy perccel éjfél előtt)

Az esőerdő egyszerre paradicsom és pokol. (Schlüter: Az Amazonas sűrűjében)

Akinek szép a kézírása, annak szép a lelke is. (Pap: És újra felkel a nap)