Középiskolás, jogokért kiálló, csajos.

Vivian Carter texasi középiskolás, akinek lassan elege lesz az iskolájából. Azt kell látnia nap mint nap, hogy a focistáknak mindent szabad, míg a lányoknak semmit. Az anyja kamaszként egy lánybanda tagja volt, és tőlük merít ötletet Vivi: kitalálja a Moxie lányokat, akik szóvá merik tenni, mi nem stimmel az iskolában. Névtelenül terjeszti a lapot, és maga is meglepődik, hogy milyen visszhangot kelt. Amikor a fiúk számonkérés nélkül tapogathatják a lányokat, beszólhatnak, újabb szám érkezik – már matricákkal, amit a zaklatókra lehet ragasztani. Az iskola igyekszik megállítani a magazint, de a lányok csatlakoznak, maguk is szerveznek akciókat és már nem tűrnek szó nélkül. Közben Vivi életében feltűnik Seth is, az új diák, aki fiú létére a lányok ügye mellé áll és egyre több alakul kettejük között, mint barátság.

Van pár divattéma napjainkban. A COVID, a Black lives mather, de a feminizmus is ilyen. A Moxie az utóbbi körébe tartozik, és már most hallani róla, hogy Amy Poehler nagyon szereti a sztorit, és lehet, hogy filmesítik. (Lehet, hogy Poehler lenne Vivi anyja?) De addig is, a regényt olvashatjuk magyarul, és érdemes is betervezni, még akár fiúknak is.

Mert okosan nyúl a témához, több szinten is. Először is, nem esik át a ló túloldalára. Kiáll azért, hogy a lányokat kezeljék egyenlően. Kiáll a bántalmazások ellen. Kiáll a női társaságok, törekvések mellett. Ugyanakkor nem tesz egyenlőségjelet a férfiak és a rosszak közé. Vannak a történetben pozitív férfi hősök, Vivi is megtalálja a szerelmet és ezek a lányok nem férfigyűlölők. Csak azt akarják, hogy ne bánthassák őket büntetlenül, és ne legyen kivételezés. Sajnos sok történet túlmegy ezen, és egyenlőség helyett női uralom felé, a másik nem demonizálása irányába leng ki nem is kicsit. Itt nem ez van.

Ezen túl Mathieu érzékletesen megmutatja a folyamatot, hogy miképpen alakul ki az erőszak. Ha szabad beszólni, elkezdenek tárgyiasítani. Ha már tárgy vagy, elkezdenek tapogatni és nem meghallani a nemet. Innen már csak egy lépés az erőszak. Nem csak az itt bemutatott zaklatás receptje ez, de a gyilkosságé és a bűnözésé is. Ezért pedig érdemes lehet nemtől függetlenül elolvasni ezt a könyvet, mert megismerjük belőle a tüneteket, elgondolkoztat, és segíthet, hogy lépjünk, ha az életben is találkozunk hasonlóval.

Ugyanakkor ez egy szórakoztató történet is egy vagány hősnővel, akit nagyon könnyen meg lehet kedvelni. Egy hétköznapi, normális lány, aki elég erőt talál magában kiállni az igazáért. Ez pedig nem egy könnyű feladat. Vivi ki mer lépni a komfort zónából, én ezért szerettem.

Mellette sok mellékszereplő is van, akik hasonlóan egyéniségek tudnak lenni. Seth ellenpontozza a fiukat, akik ellen a lányok fellépnek. Főleg Mitchellt, aki éppen annyira negatív, amennyire Seth pozitív figura.  A barátnők között akad félénkebb, nyitottabb, de az ügy közösségé formálja őket. A kedvencem különben a minta diák lett köztük, Emma. Aki elsőre úgy tűnik, hogy elvan a maga kis burkában, és nem vállal semmilyen közösséget a lányokkal. Akit a rendszer a lázadók ellen használ – de elkezdünk belátni a maszk mögé, és egy karakán lányt találunk, akinek jó ötletei vannak, aki szerethető és Vivi példáját követve bátran ki mer állni. Amikor a végén ő megindul a tüntetésre, az szintén bátor dolog.

Talán maga a Moxie magazin nem tetszett annyira – amilyen forradalminak élik meg a lányok, nem éreztem ugyanazt. A matricák és a köpeny jó húzás, a többi szimplább.

De a regénynek korrekt cselekménye van, szórakoztató és mozgalmas, fontos üzenettel.

Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak - Mint ifjúsági: 75% fiatalos, csajos, átérezhető problémákról. Feminista, de nem femináci.

Szubjektíven: 70% bár a magazin nem tetszett, bírtam a szereplőket és az üzenetét is.

Bár már a januári munka megkezdődik, új megjelenés még nincs.

Olvashatjuk, amit találtunk a karácsonyfa alatt! :)

December

28. Fayer: Ördögi kör - akció 2

29. Harris: Au revoir á Paris - női 4

30. King: Éjszakai műszak - horror/fantasy/novellák 5

31. Hemingway: Az öreg halász és a tenger - szépirodalom 4,5

2021. január

1. Gaiman: Coraline - gyerekkönyv 4

    Robson: II. Erzsébet ruhája - női/történelmi 4

2. Lethem: Árva Brooklyn - krimi 2

    Gunnis: A lány a levélből - női krimi 2,5

3. Capella: Vendéglő a Vezúvnál - romantikus 3,5

    Dessen: Kulcsra zárt szív - ifjúsági 4,5

Boldog új évet!!! Kívánom, hogy jó regényekben gazdag legyen 2021 is!

Kamaszos, családon belül erőszak, szerelmes, kiutat találó.

Ruby kettesben él az anyjával – sokat költöznek, változtatják a nevük. Ám egy napon az anyja eltűnik, és Ruby egyedül marad. Hetekig titkolja, de rájönnek és a gyámügyhöz kerül. Ők hozzák össze a nővérével, akit azóta nem látott, hogy egyetemre ment. Cora magához veszi a húgát, és a férjével Jamie-vel igyekeznek stabil családot teremteni számára. A lány azonban haragszik rájuk, szökni akar. Az sem segít, hogy a szomszéd helyes srác, Nate lesz megkérve, hogy fuvarozza a lányt iskolába. Ruby sokáig nem akarja felismerni az igazságot, de egy ponton túl nem tagadhat többé, és ezzel a gyógyulás útjára lép. A nővérével rendezheti a kapcsolatát, és Nate is egyre többet jelent neki. Ám a fiúnak is van egy titka, és Ruby segíteni akar neki. Ő saját kézből tudja, hogy milyen mélyek azok a sebek, amiket a szülők ütnek a gyerekükön. Ám van, amit nem tehet meg Nate helyett.

Sarah Dessen nem új szerző magyarul sem. Korábban már jelentek meg kötetei, és a Könyvmolyképző megint elkezdte őket jobban reklámozni, újra kiadni és még meg nem jelent történeteket is hoznak.

A Kulcsra zárt szív okozott egy jókora meglepetést. Ahogy elindult a történet, már listáztam magamban, mennyire ki tudok mindent előre számolni. Ruby egyedül marad, a nővére magához veszi. A lánynak van egy elképzelése arról, amit az anyja alaposan a fejébe vert, miért esett szét a családjuk. Azonban ahogy Cora és a férje viselkednek, amit lehet látni, egészen másról mesélnek. Annyira nyilvánvaló, csak Ruby fogadja el nehezen! Ami valahol hihető, a lány annak ellenére védi és szereti az anyját, hogy pontosan tudja, milyen karakter és milyen betegsége van. De mint olvasó, semmi meglepetés. Azt kaptam, amit vártam.

A szerelmi szál is: a szomszéd srác helyes, rendes és egyidős a lánnyal? Most van túl egy szakításon, és ő fuvarozza Rubyt iskolába? Vajon mi lesz ebből? Pont az, amit mindenki gondol. Vagyis, korrekt, aranyos és szerethető ez a szál is, de semmi új nincs benne.

A regény első felével tehát úgy voltam, hogy olvasmányos, Dessen hihetően felépíti Ruby karakterét, akinek el kell fogadnia, és fel kell dolgoznia, mit tett vele az anyja. Íve van, ahogy a lány elkezd nyitni és pozitívan fejlődik a karaktere. Ennek része a Nate iránti szerelme is, de szerencsére nem a szerelem az univerzális gyógyszer. Ott van Cora és Jamie is, akiket szintén nagyon meg lehet szeretni és jó mellékszereplők. Csak éppen minden pont az elvárt, ettől kissé unalmas is.

Majd jön Nate vonala. Mert a tökéletes látszat csalóka. Ahogy összejönnek a lánnyal, Ruby elkezd belátni a felszín alá. Nate családjának is megvan a maga keresztje, és Nate is bántalmazott gyerek, csak másképpen mint a lány. Most fordulnak a viszonyok, és Ruby lesz az, aki segíteni próbál és menteni a fiút. Ez meglepett, jól volt megírva és még jobban aláhúzta, hogy viselkednek az ilyen gyerekeket és mi kell a megmentésükhöz. Mástól, de maguktól is. Milyen nehéz először kimondani, hogy baj van és segítséget kérni.

Külön élveztem, hogy sok ifjúsági íróval ellentétben Dessen nem érte be azzal, hogy a kamaszok mennyire szeretik egymást és a szerelem a válasz mindenre. Itt nagyon más van, nem egyszer meglepett a szerző, hitelesebb is igazabb. Több is ez, mint egy ifjúsági romantikus regény, amiért szerettem a regényt.

Dessen jól dolgozik érzelmekkel, fontos témát hoz közelebb szórakoztató formában és nem mesét írt. Kár, hogy az elejét annyira nem élveztem, de a második fel nagyon felhúzta.

Dessen: Kulcsra zárt szív - Mint ifjúsági: 90% korrekt a vége, szimpatikusak a karakterek, van szerelem és dráma is.

Szubjektíven: 75% a kezdet nagyon tipikus volt, az nem tetszett. Utána megfogott magának.

Éttermes, háborús időszakos, szerelmes.

Livia a családi étteremben, a Vezúv melletti kis faluban szakácsnő. Itt ismerkedik meg az elbűvölő, csinos fiatal katonával, aki elcsavarja a fejét, feleségül veszi és Nápolyba költözteti. A mézesheteknek azonban hamar vége, a kitörő háborúban a katona férj is harcol, és el is esik. Az özvegynek valahogy életben kell maradnia, és mivel a főzéshez ért, az angolokhoz jelentkezik szakácsnőnek. Itt ismerkedik meg Jamesszel, akinek érdekes feladatot adott a kormánya. Biztosként ügyelnie kell arra, hogy minél kevesebb engedélyt adjon ki angol katona és olasz lány esküvőjéhez. A férfinak különben is sajog a szíve: a menyasszonya levélben szakított vele, és közölte, már más van, aki betölti a helyét a szívében. Az ételek miatt kezd a szakácsnőjükkel csevegni, de hamarosan másért ragadja meg az elbűvölő nő. Lehet, hogy akasztják a hóhért?

Most már pár nap eltelt, hogy olvastam ezt a regényt, és ahogy visszanézem a jegyzeteim, meg kell állapítanom, hogy jót tett neki, hogy némi távlattal nézek rá. Most sokkal pozitívabb gondolataim vannak róla, mint miután letettem.

A cselekmény nem egy bonyolult történet, lineáris és nem tartalmaz fordulatokat sem. Amint fel van vázolva az alaphelyzet, pontosan lehet tudni, merre haladnak az események. Capella nem akar meglepni, csak csendesen elmeséli a történetet. Ez olvasáskor irritált is, nagyon vártam, hogy végre történjen valami. De nem, hiába zajlik a háború, majd jön a béke, ebben a közegben mintha ennek semmi nyoma nem lenne. A legizgalmasabb rész, amikor kitör a Vezúv, de az is alig kap valamennyi helyet a regényben. (Talán két fejezetben van róla szó, és csak az egyikben zajlik az esemény.) Most annyira nem zavar ez az eseménytelenség, jobban értékelem a kötet egyéb erényeit.

Mert hiába romantikus regény, ami James és Livia egymásra találását meséli el, mellette szinte gasztroregény is. Livia életét meghatározza a főzés és a konyha, és a regényben is sokat foglalkozik ezzel a szerző. Főznek, esznek, hozzávalókat szereznek be, ételekről beszélgetnek. Ez ad neki olaszos színezetet, annyira az olasz konyha körül forog minden. Nyilván túlzok is, de néha volt olyan érzésem, hogy más sincs a cselekményben, mint konyha körüli teendők. Az még kis humort is vitt bele, ahogy Livia eleinte az ételekkel fejezte ki a hazafiságát: mindig olyan ételt adott az angoloknak, amelyek az olasz zászló színeiből álltak.

Az egész kötetre jellemző egy csendes, lassú haladás. Nyugodt, talán andalító is ez a regény. Ha nagyon akarom, ebbe bele tudom magyarázni, hogy ez is olaszos. Kényelmes, az emberek nem rohannak sehova, megélik a dolgokat. A regényben is. Kár, hogy ezzel nem nagyon tudok azonosulni, és így én nem egyszer unatkoztam olvasás közben.

Azt most sem tudom mondani, hogy utólag megszerettem volna a szereplőket. Pedig rendesek, helyesek és nem tudok beléjük kötni, csak olyan semmilyenek is. Mindkettő gyászol egy elveszett szerelmet, mindkettő megtalál a másikban egy olyan nyugodt, biztos társat, akivel le lehet élni egy életet. Ez a nyugodt semmilyenség, ez zavar engem. Hol marad az olasz szenvedély? Meghalt Livia első férjével.

Ami még gond, hogy nem éreztem a történelmi színt sem. Annyira nincs szerepe annak, mikor és hol járunk. Teljesen ugyanez lehetett volna, ha pl. James francia és Napóleon seregeivel jön Olaszországba. Miért a történelmi szín, ha nem használja a szerző?

Egyszer el lehetett olvasni, de annyi elég is volt belőle.

Capella: Vendéglő a Vezúvnál - Mint romantikus: 65% lassan kibomló, hihető szerelmi történet étkekkel, de történelem nincs.

Szubjektíven: 55% bár a szereplőket nem szerettem meg, a hangulatát tudtam értékelni.

- Fayer: Ördögi kör

Tamás átköltözik az Államokba, és ott folytatja a katonai karrierjét. Hamar lesz egy fix barátnője is, Kim. A férfi nem tervez komolyan, de Kim teherbe esik és meg akarja tartani a babát. Kislányuk lesz, de a kapcsolat szétesik. A férfi küldetésekre jár, és amikor otthon van, igyekszik kapcsolatot kialakítani a lányával. Jó barátja, Chris is erre biztatja.

Amikor Kimnél gyógyíthatatlan daganatot találnak, a férfi lesz a lányuk gyámja. Az asszony pár hét alatt elmegy, Tamás egyedülálló apa lesz. A sereg megértő, igyekeznek nem kiküldeni, de hosszú távon ez nem megoldható.

Újabb kiküldetés, és olyan helyzet áll elő, hogy egy kislány kerül tűzvonalba. A férfi az életét adja, hogy megmentse a gyereket. Ekkor találkozik újra Luciferrel, aki a fogság idején felkereste a barlangban. Sikerült jobb emberré válnia, nem a pokol a következő megálló. Kiderül, Chris sem egy sima ember és jó barát.

- Robson: II. Erzsébet ruhája

Ann és Miriam jó barátnők lesznek, együtt dolgoznak a hercegnő ruháján is. Az egyik minta Ann ötlete és ő biztatja Miriamot, hogy művészként gondoljon magára, készítse el a képeit igazából. Mindkét lánynak van udvarlója is, ám nem egyforma a két férfi.

Ann barátjáról kiderül, hogy csak információt akart kiszedni a lányból, és amikor ez nem sikerült, felcsalja magához és megerőszakolja. Ann teherbe esik, és azért megy Kanadába, hogy ott a gyerek elől is elrejthesse majd, hogyan fogant. Hazudhat neki egy tisztes apát. Miriam viszont élete szerelmére lel és férjhez megy, családot alapít és híres művész lesz belőle.

Évekkel később az unokáik között alakul a vonzalom.

Nyomozós, egyházi bűnök, családi.

Samantha számára ideje lenne egy újrakezdésnek. A párjával szétmentek, most egyedül neveli a gyermeküket. A munkahelyén felmondanak neki. A nagyapja holmija között pakolva levelekre bukkan, melyek mélyen felkavarják. Egy fiatal lány írta őket egy apácák vezette lányotthonból: teherbe esett, és szinte könyörög a szeretett férfinak, hogy jöjjön érte és a babájukért. A nagyanyja állítja, hogy nem a nagyapja volt a címzett, nem a családhoz tartoznak a levelek. Samantha újságírói vénája azonban már nem áll le, a nő nyomozni kezd Ivy után. Minél jobban belemerül, annál kegyetlenebb kép rajzolódik ki előtte arról, hogyan bántak a lányanyákkal és gyerekeikkel. Az ügybe egy ismert tévés személyiség és a nő családja is belekeveredik. Samantha azonban nem tud, nem is akar leállni. Igazságot akar szolgáltatni Ivy-nak és a kislányának.

Van abban valami plusz, amikor az élmények össze tudnak kapcsolódni. Ebben a regényben számomra az a mérvadó, hogy az egyház mit művelt a lányanyákkal. Most friss emlékem az is, ahogy a The Alienist második évadában az ápolónők beszélnek megvetően a teherbe esett lányokról, akiknek nincs férjük. Meg persze eszembe jutnak regények, ahol a gyerekeket az apácák szinte kiárusították, ahol dolgoztatták az anyákat és a gyerekek is senyvedtek. Ír történetben kifejezetten gyakran bukkan elő ilyesmi.

Ennek a regénynek azonban kicsit az is okozta számomra a vesztét, hogy túl sok ilyen történetet ismerek már. Dráma, fájdalom, az emberbe mar, mit voltak képesek tenni akár vallási meggyőződésből is emberi lények a másikkal. Nagyon szerintem nem kell magyaráznom, hogy az apácák miért nézték le a lányanyákat és a fattyaikat. Itt azonban nem sikerült az írónőnek megráznia. Fájdalmasnak, marónak kellene lennie, de csak az ötlött fel bennem, hogy majdnem ugyanezt olvastam már sokkal erőteljesebben, megkapóbban és fájdalmasan is.

Nem találtam elég jónak a krimit sem. Eleve Samantha nem nyomozó, de akkor is nagyon esetlen, ahogy elkezdi összerakni a történetet. Nem éreztem a téteket. Mintha nem is lett volna súlya annak, amit csinált.

A történet előadása azzal van kicsit feldobva, hogy bontja az idősíkokat. Látjuk Samantha nyomozását, látjuk Ivy történetét. Csak éppen nincs benne semmi rendszer. Samantha legalább lineárisan halad előre, de Ivy története össze-vissza kerül átadásra. Valahol értem, hogy így rakja össze egységesen a múlt képeit a szerző, csak éppen össze is sikerül vele zavarnia, hogy mikor és hol vagyunk éppen.

Azt sem tartom nyerő húzásnak, ahogy a regényt elindítja. Samantha nem tudja az elején, mi lett Ivy és gyermeke sorsa. Lehetett ez volna az olvasónak is rejtély. Ám mi a nyitó fejezet? Ivy öngyilkossága, még az otthonban. Utána hiába ismerjük meg a lányt és válik szimpatikussá, az már nem sokat ér. Hiszen pontosan tudjuk, mennyire érdemes drukkolni neki, mert minden annál az ablaknál és ugrásnál fog véget érni.

Pedig Ivy a szimpatikusabb hősnő, aki reménykedik és jóságos, ártatlan. Az a tragikus is, ahogy az ő ártatlanságát és világát összezúzzák, elárulják. Samantha sokkal kevésbé megfogható, érzelmileg is zártabb karakter. Neki is vannak gondjai, története, de az háttérben marad. Az igazi hősnő, a nagy sztori Ivy.

Biztosan jobban tetszett volna, ha sokan mások nem írnak, rendeznek erről jobban.

Gunnis: A lány a levélből - Mint női krimi: 45% a témát mások jobban megírták már, és a nyomozás is semmilyen.

Szubjektíven: 35% se kedvenc szereplő, se meglepetés. Nem tudott megérinteni a drámája.

Nyomozó, régi titkokat felfedő, korrupt.

Lionel élete soha nem volt egyszerű. Nem elég, hogy árva volt, aki nem került ki az intézetből, még Tourette-szindrómás is. Így alig van esélye normális kapcsolatokat kialakítani, mert a szójátékai, kényszeres cselekvései és a káromkodás elijeszti mellőle az embereket. Frank más volt – a férfi több árvával együtt őt is felkarolta, állást adott neki, a barátja volt. Magánnyomozói irodát vittek, de az egyik ügy rosszul sült el. Frank egy kukából, leszúrva kerül elő, és nem sikerül megmenteni az életét. Lionel nem tud beletörődni abba, hogy a gyilkos büntetlenül megússza. A többi Minna fiúval nyomozni kezdenek, és egyre sötétebb titkokat fednek fel. Egy ponton túl már csak Lionel megszállottsága vezet a puszta és kegyetlen tények felé, árulások közepette.

Ha valamelyik film eredetileg regény volt, én azt preferálom, ha előbb olvasunk, utána nézzük csak meg a feldolgozást. Néha akadnak kivételek, nekem ilyen volt az Árva Brooklyn. Valahol jó is, hogy a filmet láttam először, mert nem tartom valószínűnek, hogy a regény után lett volna kedvem megnézni a filmet, Edward Norton ide vagy oda.

Kezdjük azzal, hogy egy krimiben szeretem, ha van egy logikus, követhető és izgalmas nyomozás. Itt Lionel igyekszik kideríteni, miért kellett a mentorának meghalnia, és ebben legfeljebb a Minna fiúktól várhat némi segítséget. Csak éppen nem éreztem úgy ebben a regényben, hogy haladna a nyomozás. Lionel sodródik ide-oda, szinte random módon beszélget az emberekkel, és logika pont nincs abban, ahogy végül eljut a megfejtésig, és feltárja, miért kellett a férfinak meghalnia.

Szabályosan unatkoztam a regényen, és nem csak a krimi lapossága miatt. Lionel magánélete ugyanennyire hidegen hagyott. Elég magányos figura is, és a nőkkel is fura a kapcsolata. Lesz itt egy nő, akivel összegabalyodik, de olyan kurta-furcsa az egész viszony, hogy rossz volt olvasni.

Kicsit talán a noir elemeit használják, csak napjainkba helyezve. Mondjuk, ez alapvetően az a zsáner, amit tapasztalataim szerint jobban élvezek filmen, mint regényben. Most is ez volt a helyzet.

Nem szerettem, hogy nem kaptam olyan szereplőt, akinek drukkolhattam volna. Alapvetően a regény világában mindenki mocskos és korrupt. Nem jó emberek, legfeljebb akad olyan dolguk is, ami azért nem teljesen öncélú és segítenek vele másokon. Nem ez a jellemző. Lionel kicsit más, ő szinte ártatlannak tűnik ebben a közegben, de ebben él és alkalmazkodik. Attól, hogy más, nem jobb lesz, én inkább sebezhetőbbnek éreztem a karakterét.

Ebben a noir világban nincs boldogság, csak veszteségek és bűn, korrupció. Nem esett jól az egész atmoszférája. Minél több minden kiderült Frank múltjáról, a kapcsolatairól, annál inkább fojtogatott, hogy itt mindenki milyen romlott és negatív.

Amit viszont tudtam benne értékelni: a nyelvezete. Lionel a fő karakter, az ő történetéből bomlik ki a krimi is. Mivel Lionel beteg, ez nyomot hagy a szövegen. Egyedi a beszéde, és a szerző igyekszik is alaposan beemelni a Tourette-szindróma elemeit a kötetbe. Nem csak a beszéde, de az egész gondolkodása és a betegségéből fakadó kényszerek itt vannak, amik szórakoztatóvá nem, de érdekessé tették a kötetet.

Ilyet ritkán írok, pár eset azért van rá, de erre is igaz: az Árva Brooklyn jobb lett filmen, mint amennyire a regényt értékelni tudtam.

Lethem: Árva Brooklyn - Mint krimi: 40% Lionel karakterét nyelvezetét és karakterét jól visszaadja, de az ügy lapos.

Szubjektíven: 25% a film jobban tetszett. A regényt untam, nincs egy szimpatikus figura sem.

Sikerkönyvek. Mondhatni, még a csapból is ezek folytak, és nagyon sokan elolvasták őket. Arra emlékszünk, melyik kiadó hozta ki őket?

1: Rowling: Harry Potter sorozat

2: Brown: A da Vinci kód

3: Meyer: Alkonyat

4: Collins: Az éhezők viadala

Megoldás: Tovább!