Cím: Broken Bones – Kim Stone 7. kötet

Szerző: Angela Marsons – bestseller krimi szerző, a Kim Stone sorozata nem csak nálunk, világszinten ismertté tette a nevét.

Műfaj: thriller

Cselekmény: sorozatgyilkos les áldozatokra. Szexmunkásokat kap el, és végez velük különös kegyetlenséggel. Kim Stone kapja az esetet, aki a szokott megszállottsággal keresi az igazságot. Közben egy elhagyott kisbaba esetén is dolgoznak, mely a szexrabszolgaság brutális világába vezeti el a nyomozókat. Kim dolgát nehezíti, hogy saját kegyetlen gyerekkorának egy szereplője is színre lép.

Várható megjelenés: ha a General Press ilyen tempóban hozza a köteteket, jövőre ideér magyarul is.

Miért várós?

• 6 kötetet szerettem, kétlem, hogy a 7. okozna csalódást.
• Bejön Marsons stílusa.
• Az angol borító is tetszett.
• Erősnek tűnik a cselekmény is.

Másvilági, fantasztikus, emberi, fordulópontos.

Arvid Peckon érdekes állást kapott: egyfajta telefonos segélyszolgálatos, akin keresztül a kiválasztott ügyfelek a képzeletükben létező személyekkel beszélgethetnek. Viccesnek tűnhetne, de minden híváskor valami megszállja – és egyre különösebb hívások érkeznek. (Kicsoda Arvid Peckon?) Augusta egy olyan helyen él, ahol nem telik az idő. Embereket ragadnak el rabszolgának – egyszer a nő egy különös szerkezetet talál, és egy szolgával magyaráztatja el, mi az az óra. Ezzel tudtán kívül felforgatja az életét. (Augusta Prima) Egy férfi és egy nő különös helyzetben, egy raktárban találkoznak. Az egyik a léghajójába, a másik a gőzgépébe szerelmes. A nő nem várt terhessége borítja fel mindennapjaik nyugodt rendszerét. (Beatrice)

Elsőre talán az tűnik fel, hogy méretre milyen kis kötetről van szó. Szolid, vékony és az egész olyan kicsinek tűnik. Már ennyi alapján olvasóbarátnak lehet minősíteni, annyira könnyűnek tűnik elolvasni. Ez részben igaz is: van annyira értékes és érdekes a tartalma, hogy gyorsan végig lehet érni rajta. Ám témáiban, történeteiben nem a könnyű jelző illik rá.

A különleges, jó értelemben más, amivel jellemezném. Valóság és képzelet határán mozognak az események benne, éppen csak egy kicsit más világokban. Amitől ijesztőbb, mintha teljesen idegen világokat mutatna meg bennük a szerző. Sok mindenre ráismerni benne a mi világunkból, de mégis torzabb, sötétebb – ijesztőbb. Nem egyszer jutott Stephen King az eszembe olvasás közben. Hasonlóan teremti meg ez a kötet is a néma borzongást, mint King a legjobb köteteiben. Amikor a rettenet és mágia a valóság szövetei között rejtőzik.

Egy-egy története közelebb áll a tündérmesékhez, mások a valóságunkba kapaszkodnak erősebben, de mindig megvan az a fekete, baljós atmoszféra, ami miatt a horror is eszembe jut róla. Talán ez a kötet egyik legnagyobb erőssége, ahogy megteremt egy hangulatot, amiben egyszerre van lírai szépség és valami fájdalmas, akár ijesztő.

Ok, akadt azért benne olyan is, amin a gyomrom is forgott párat. A Matrónák annyira betegnek tűnő világot mutat, olyan bestiálisnak tűnik a puszta cselekmény…

Mindegyikben találtam valamit, ami megfogott és elgondolkoztatott. Irodalmi élmény is volt, mert nem simán olvastam a történeteket, borzongtam és szórakoztam, hanem kerestem a cselekmény mélyebb jelentését is. A Beatrice, a gépekbe beleszerető emberekkel – mesés réteg van rajta, de ha azt leszedjük, a technikába beleszerető ember nem a társadalmunk tükre? Az okostelefon zombik már most sem bírják a mobil nélkül, fel sem néznek belőle. Ha mondjuk tűz lenne, és menekülni kellene, biztosan az egyik első dolog, amit felkapnék és mentenék magammal, a laptop lenne. De bele lehet gondolni, mit tudnánk kezdeni magunkkal áram nélkül. Hűtő nélkül pl. meddig bírnánk?

Vagy, ott van a Dzsagganáth című történet. Ebben annyi réteget találtam, hogy csak erről az egyről tudnék egy teljes bejegyzést írni. A férfi – nő oppozíció és társadalmi előítéletek, egy társadalmi struktúra működésének szabályai, a rendszerváltás és még sorolhatnám, mi minden. Miközben olvasható szórakoztató sztorinak is egy anyagmozgatóról.

Tartalmas, értékes olvasmány volt, ami szórakoztatott és borzongatott is.

Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről - Mint fantasy: 100% különleges hangulatú történetek, sok árnyalattal és agyalósak is.

Szubjektíven: 95% finoman horror, egyedi és tele van ötlettel. Kifejezetten élveztem.

Űrlényes, fejlesztős, emberiség fennmaradásáért küzdős.

Az emberiségnek meg kell védenie magát, és végre kész a terv is, ahogy ezt megtehetik. A kölcsönös megsemmisítés elvét alkalmazzák a gyakorlatban, és úgy tűnik, be is fog válni. Közben az emberiség kifejleszti a hibernálás technológiáját, így évszázadokon keresztül segíthetnek a ragyogó elmék biztonságban tartani a bolygót és a lakóit. Ahogy a politika és az űrbeli helyzet változik, a Földön is mások lesznek az emberek és a társadalom. Eljön az a pont, amikor meglépik a megléphetetlennek hitt fenyegetések beváltását, és új módszerek kellenek a világűrben fennmaradáshoz. Az emberi érzelmek és karakterek talán az egyetlenek, melyek állandóak maradnak évszázadok tükrében is.

Ezt képtelen vagyok normálisan összefoglalni – nem azért, mert ez már a harmadik kötet, és szükségem lenne a korábban történtek ismertetéséhez. Tulajdonképpen csak az alaphelyzet az, amit az előző regényekben örökölt a cselekmény. Az emberiség olyan helyzetben van, hogy egy fejlettebb kultúra bármikor elpusztíthatná. De ha megteszik, a világegyetem megtudja, ők hol rejtőznek benne. Ami pedig az ő halálos ítéletük lenne.

Maga a szerző emlékeztet nem egyszer arra, hogy ez a helyzet kísértetiesen hasonlít a hidegháborúra. Amikor mindkét félnek módjában áll elpusztítani a másikat: hogy mindenki túlélje, nem tesznek semmit, de a fenyegetés folyamatosan jelen van. Ez azonban mégsem alkalmazható pontosan a helyzetre, hiszen itt a másik fél nem ember, így másként tudnak reagálni, mint tették az amerikaiak és az oroszok a történelem során. Más is lesz a cselekmény végkimenetele, ha maga a feszültség ismerős is.

De visszatérve a cselekményre. Kevesebb kiemelt szereplő van, akik végigélik a durván 5 éra döntő pillanatait a lefagyasztásnak hála. Cixin Liu még azt is megörökíti, ahogy ezek az elmék hol fáradtabbak, hol belevetik magukat az eseményekbe és nem csak passzív szemlélői a történelemnek. A gondom két részből fakad: egyrészt, a cselekmény egy része nagyon igényelné a magasabb fizikai ismereteket, vagy legalább az érdeklődést az irányukba. A szöveg és a cselekmény egy része kifejezetten tudományos. A szerző ezeket magyarázza is, érthető, de akit annyira nem érdekel ez, mint engem, az szenvedni fog. Másrészt, nem sikerült olyan szereplőt találnom, akivel szimpatizáltam volna, akinek izgulva követtem volna a sorsát. Pedig nem rossz figurák, csak egyszerűen hidegen hagytak. Ez az életforma a sok alvással és az ettől módosult kapcsolatokkal nagyon ellenemre volt. Befekszel pár évre, mire felébredsz, már azok leszármazottai vesznek körül, akiket egykor ismertél. Juj.

Az sem segített, hogy a keleti nevek miatt nem is igen tudtam megjegyezni, ki kicsoda és mikor szerepelt legutóbb. A legelején van egy pár fős táblázat, a korábbi regények szereplőiről. Remek lett volna, ha a mostani főszereplők is oda kerülnek, akkor sokkal könnyebben boldogultam volna Xin és Ji megkülönböztetésével, de kiemelhetnék másokat is, nem igazán ment a nevek megjegyzése és karakterhez kötése.

Pedig egy okos, nagyon átgondolt és gondosan szerkesztett kötetről van szó. Minden lapján érezni a belefektetett munkát, és sci-fi szemmel nézve erős kötet is. Tartalmas.

Nem az én regényem volt, de a sci-fi szerelmeseinek érdemes olvasnia és beszereznie.

Cixin: A halál vége – Mint sci-fi: 80% nagyívű, kevés szereplővel is érákat fog át, tudományos alapossággal írva.

Szubjektíven: 15% egyszerűen nem fekszik a zsáner. Rengeteg fizika, unszimpatikus hősök.

– És hogy terjeszti el a szuperhalálos mérget?
– Almákkal.
– Almákkal?
– Almákkal.
– Fú, mint egy igazi, régivágású főgonosz! Bosszantja, hogy nem maga a legszebb a világon? (Stevenson: Nimona)

– Föld és víz. Mindkettőből bőségesen találsz odalent.
– Őrült vagy! Igazi őrült! Senki… se perzsa, se görög… nem fenyegethet meg egy hírnököt! Ez istenkáromlás! Ez őrület!
– Ez Spárta! (Miller: 300)

Ez egy hihetetlenül agresszív és felelőtlen terv. Csakis egy olyan tesztoszteron-túlvezérelt, tökéletesen meggondolatlan és ostoba kapszulahuszár vadállatnak juthatott az eszébe, akinek nagyobb a töke, mint az agya. – A törzszászlós sötéten elmosolyodott. – Természetesen rajongok a tervéért, alhadnagy. (Kloos: Renegátok)

• Miért fából faragsz tárgyakat – kérdezte –, mikor jégből is tudsz, puszta kézzel?
• Áldjon meg az Isten Vaszilisza Petrovna – szólalt meg, határozottan gúnyosan. – Vagy nem ezt kell mondani reggel? Azért faragok fából dolgokat, mert azok a dolgok, melyekért erőfeszítést kell tennünk, sokkal valóságosabbak, mint azok, amik a puszta kívánságunk által jöttek létre. (Arden: A lány a toronyban)

Minden emberi lény megismételhetetlen, végtelen érték, semmi sem tudja pótolni az életet, amelyet magával visz. (Escobar: Auschwitzi bölcsődal)

Minél több ütőkártyát tart az ember a kezében, annál könnyebb sikert aratni az életben. (McDonald: Kárhozat)

Ebből tudom, hogy jó ember vagy. Kételkedsz magadban. Ez teljesen helyénvaló, amikor a gyilkolás a szakmád. Csak a szociopaták azok, akik mindig és tökéletesen biztosak abban, hogy jól döntöttek. (Kloos: Renegátok)

A szűk látókörűek számára – felelte nagyon kihúzva magát – minden tudás varázslatnak tűnhet. (Arden: A lány a toronyban)

A rágót az élet egyik nagy rejtélyének tartotta. Mi értelme van? Nem lehet lenyelni. Nem csillapítja az éhséget, akkor meg minek? (Marsons: Holt lelkek)

A futárunk hírt hozott a spártaiaktól. Bátor szövetségeseink ismét vallási ünnepet ülnek. A termékenység előtt hódolnak, s a rossz nyelvek szerint ez az egyetlen alkalom, hogy összefekhetnek az asszonyaikkal. Nem is csoda hát, ha mindig olyan vérszomjasak. (Miller: Xerxes)

Az idő kielégíthetetlen étvágyával minden emléket fölfal, a szeretteink arcát is. Egyedül az emlékezetünk tartja meg őket, a könnyek és a szeretet fájdalmas sóhajtásainak árán. (Escobar: Auschwitzi bölcsődal)

Az egyetlen dolog, ami gyorsabban terjed a fénynél, a pletyka (Kloos: Renegátok)

Mindent meg lehet persze magyarázni, de az még nem jelenti azt, hogy értelme is van. (Bauer: A látó)

Új kor kezdődik. Nagy tettek kora. Az ész kora. Az igazság kora. A törvény kora. És mindenki tudni fogja, hogy háromszáz spártai az utolsó leheletéig harcolt a védelmében! (Miller: 300)

Az internet egy felbecsülhetetlen értékű eszközt adott a kezünkbe. Az emberek sokkal könnyebben tudnak pszichésen azonosulni ezekkel a gyűlöletcsoportokkal úgy, hogy nem kell eljárniuk a hivatalos gyűléseikre. Az internet megkönnyíti a gyűlöletet. (Marsons: Holt lelkek)

Néha az a legbölcsebb, ha befogod a pofád, és azt teszed, amit mondanak. (Kloos: Renegátok)

Összeesküvős, varázslatos, sorssal szembenézős, varázslós.

Vászja ugyan győzelmet aratott, ám otthon nem maradhatott. Túl sokat vesztett már, és túlzottan más, mint a többiek. Morozko segítségével a világnak vág neki, ahol nem akarják a nemesi származású nők aranyketrecébe zárni. Ám azzal szembesül, hogy egy rablóbanda dúl a környéken. Megment pár gyereket, és összetalálkozik a rablók ellen induló Dimitrij herceggel és csapatával. Köztük a bátyjával, aki a herceg tanácsadója. Mire Szása felfedhetné a húga kilétét, Vászja már fiúnak adta ki magát, így sem Szása, sem a Moszkvában élő nővérük, Olga nem tehet már semmit. Hiába figyelmeztetik a lányt, hogy nem élhet fiúként, Vászja élvezi a szabadságát és segíteni akar a hercegnek a gyülekező árnyak ellen. Nem sejti, hogy ellene is összeesküvés szövődik.

Különleges helyet foglalnak el a szívemben a regények, melyekben remekül összemosódik varázslat és valóság. Amikor nem lehet eldönteni, mi az igazság. Amikor a racionális elme kapaszkodhat a tényekbe, de egy álmodozó hihet a varázslatban. Ezért szerettem bele az Excalibur – sorozatba (Cornwell), és ezt szeretem az Északi erdő legendájában, ebben a részében is.

A regény világa hiteles és középkori. Ahogy leírja a nemes nők életét, akik egy toronyba zárva élnek elzártan, egyszerre nagyon hiteles és valahol döbbenetes. Mai fejjel nehéz elképzelni, mennyi mindentől meg lettek ezek az asszonyok fosztva. Igen, aranykalitka volt: szép ruhák, meleg, élelem és biztonság. De cserébe mindent fel kellett adniuk. Anyák és lányok egy toronyban, ahonnan szinte ki sem léphettek…

Vászja, a hősnő többek közt azért is modern karakter, mert ő olyan életet akar élni, ami ma természetes. A saját életét, a saját szabályai szerint. Ha levesszük a mesei körítést, hogy a benne levő természetfeletti miatt nem bírja a fizikai és társadalmi falak közé zártságot, akkor egy fiatal nőt kapunk, aki küzd saját magáért, és ami jó neki. Aki nem alkuszik meg, aki áldozatokat is hoz a céljaiért. Így példakép lehet minden olvasónak: ha feladod magad, hiába nyersz vele jómódot és biztonságot, boldog nem leszel, legfeljebb elégedett és beletörődött.

Erre a modern igényre, hihető történelmi korban játszódó történetre épül rá a mesebeli réteg. Gaiman Amerikai istenekét idézi, ahogy a lények, akikben már nem hisznek, egyre jobban elhalványodnak, és lassan elmúlnak. Itt ténylegesen látjuk, ahogy a vallások váltják egymást, és ez mivel jár. Ez az a réteg, ahol már a nem hívók számára a korábban tisztelt szellemek és istenek csak mesék, amire vakok. Ahogy leírja a szerző, hogy működnek az erőik, és ezt miképpen igyekeznek racionalizálni vagy kiirtani, kifejezetten szerettem.

Ha csak a történetet nézem, akkor is tele van kalanddal, fordulattal és varázslattal. Annyira nem pörög, hogy egyértelműen izgalmasnak nevezzem, de kellemes tempójú, fordulatos meséről van szó, néhány nagyon jól eltalált csúcsponttal.

A legtöbb szereplőt is nagyon meg tudtam szeretni. Kitaláljátok, ki volt a kedvencem? Nem meglepő, Morozko. Aki jóindulatú a hősnővel, de mitológiai lény, halál- és télisten. Akinek nem lehetnek érzelmei, aki ilyen szempontból szociopata.

Önállóan is jól értelmezhető, de sorozatrésznek is remek mese. Szerettem!

Arden: A lány a toronyban – Mint fantasy: 70% mese és történelem ötletes keverése, modern hősnővel a középpontban.

Szubjektíven: 75% megszerettem a szereplőit. Élveztem, hogy ez nem szerelmes mese.

5: Moore: V mint vérbosszú – a társadalmat központilag ellenőrzik, irányítják, szabályozzák az emberek életét minden szinten. Míg nem jön egy lázadó, aki erőszakot alkalmazva elkezdi lerántani a leplet a korrupció fokairól. Ki ő, miért teszi ezt? Míg V akcióban, a jövő építésére is terve van, a diktatúra emberei az ő nyomában járnak.

4: Aaron: Thor – a viking isten még fiatal éveiben találkozott a pusztítással, amit az istenek gyilkosa hagyott maga után. Nyomoz utána, és döbbenetes felfedezésre jut. Az ő feladatává válik a harc, melyben látszólag esélye sincs. Korszakokon át űzik egymást, míg el nem jön a végső csata napja, s vele a kérdés: fennmaradhatnak az istenek?

3: Millar: Kick/Ass – Dave csak egy átlagos srác volt, akinek őrült ötlete támadt. Mi lenne, ha szuperhős lenne belőle? Szerzett álruhát, és belevágott a műfajba. Csak éppen igazi erő híján többet verték, mint amit segíteni tudott. Mégis az események sűrűjébe csöppen, amikor egy apa – lánya páros a helyi bűnszervezet feje ellen indul.

2: Gaiman: Sandman – az Álmok Istene volt, halhatatlan. Fogságba ejtették ugyan, de szabadulásakor kíméletlen bosszút állt. Majd nekiállt, hogy rendet tegyen a birodalmában. Közben a testvérei is feltűntek, köztük a Halál. A jelen és múlt szerelmei, harcok most és akkor, Sandman nem pihenhet.

1: Hill: Locke & Key – a Locke család súlyos tragédiát kell, hogy kiheverjen. Betörtek hozzájuk, majdnem mindenkivel végeztek. A családapát vesztett gyerekek és anyjuk a Locke vidéki házba költöznek le, ahol különös, természetfeletti erővel felruházott kulcsok bukkannak elő. Ám velük együtt egy gonosz is jár, aki a világba lépve a démonok elszabadításán dolgozik. Aki az apjuk kamaszkorához is köthető. Helyt kell állniuk a jelenben, miközben meg kell fejteniük, mi történt akkor és hogyan nyerhetnek ők is.

Háborús, akciós, űrkalandos, kiképzős.

A Földet sikerült megvédeni, de a veszély még nem múlt el. A csatát nyerték meg, nem a háborút. A nyurgák beássák maguk a Marsra, és ha nem tudja az emberiség sikeresen visszafoglalni a bolygót, esélyük sincs a Földön. Katonában, felszerelésben is hátrányban vannak, hiába találnak ki újabb és újabb technikákat a gyilkos űrlények ellen. Szükség van a renegátok elrabolta felszerelésre, és a kémhálózat a nyomukra bukkant. Andrew Grayson egyike azon keveseknek, akiknek megfelelő tapasztalata van a fronton. Tisztté nevezik ki, és felkérik a felderítésre a renegátok ellen. Grayson és pilóta neje újra szolgálatba áll, és a kiképzések vezetése után újra a harcok sűrűjében találják magukat.

Marko Kloos ma már saját jogon akció sci-fi sikerszerző, de máig nagyon bírom a történetet, hogyan lett belőle író. Tanfolyamon tanulta a szakma csínját-bínját egy másik sci-fi sikerszerzőtől, akinek ráadásul van egy olyan regénysorozata, ami cselekményben is sok hasonlóságot mutat Kloos történetével. Ha azt is megsúgom, hogy az a sorozat a Vének háborúja? Igen, Scalzi tanítványa volt Kloos.

Aki már csak azért is dicséretet érdemel, mert kötetről kötetre javul. Az első része a Frontvonalaknak még annyira nem feküdt, hogy komolyan gondolkodtam rajta, hogy félbe is hagyom. De nem szívesen hagyok félbe sorozatot, adtam még egy esélyt és nem bántam meg. Most már várom az újabb részeket.

A Renegátok képes arra, hogy egyszerre remek sorozatkötet és önállóan is megállja a helyét. Annyi ismétlés van benne, hogy értsen az is mindent, aki most ismerkedik a regények világával. Ugyanakkor, aki folyamatosan olvassa, folytatólagosan kapja az eseményeket, és már ki van jelölve az irány, a következő rész miről fog szólni. Az, hogy egyszerre folytatás, előkészítés és még önmagában is jó szórakozás, remek ajánlólevél a kötetnek.

Változatos a cselekmény. Grayson kezdeti élete, ahogy kiképző lett, egyfajta előkészítés, de még ez a rész is érdekes. (A kiképzések alapból is tetszenek nekem, de ez szubjektív.) Hiszen közben a szerző el tudja mesélni a Föld helyzetét, terveket és mélyítheti a szereplőket. Nagyon bírom, hogy Andrew Grayson nem egy kesergő alkat. Pedig ő is vesztett sok mindent, de nem merül bele az önsajnálatba. Gáz, ami a kezével történt, de nem ragad ebbe bele, igyekszik a legtöbbet kihozni abból, amije van.

Majd jön a kemény akció, űrbetétekkel. Amikor elindulnak a Renegátok ellen. Itt már nincs helye érzelmeknek, katonai helyzeteket kell megoldani. Kloos már remekül képes visszaadni egy csatát – kiemeli a fontos szereplőkkel történteket, miközben a művelet egészére is nyújt rálátást. Értettem, mi történik és élveztem is, noha a csatajelenetek többségét nem szeretem. Itt nem ez volt a helyzet.

Ugyan a technikai hátteret most is sokalltam kissé, de már megszoktam. Kloos azzal teremti meg a hitelességét, hogy részletekbe menően és sokat ír a felszerelésről. Abból is látszik a fejlődése, hogy ezek mellett már izgalmas, érdekes cselekményt is pörget, és nem veszi el a szereplőktől a rivaldafényt a harci felszerelésük.

Alapvetően pasis, tesztoszteronnal teli szöveg és sztori, de szerettem én is.

Kloos: Renegátok – Mint sci-fi: 80% önálló kalandként, de folytatásként is működik. Adrenalinnal teli, izgalmas.

Szubjektíven: 75% még sokallom kissé a harci eszközöket, de különben szerettem a kötetet.

• Európa: A holland lány - életrajzi regény
• Alexandra: Álomdalok - fantasy novellák
  • A tökéletes ló - történelmi, háborús, kaland
• Digi-Book: 39 lépcső - gyerekkönyv
• Libri: A Rosie - következmény - humoros
• Gabo: Lancelot - történelmi kaland
• Agave: Királyok veszte - fantasy
  • A hatodik éjszaka - thriller
• Maxim: Tartsd meg a titkot - krimi, YA
  • Kora február - romantikus
• Gold Book: Halálos kapcsolatok - sci-fi, krimi, romantikus
• Fumax: Véres Rózsa - fantasy, akció
  • A pusztulás gyermekei - sci-fi
  • Dredd bíró - képregény
  • Monstress 2. - képregény
  • Deadpool alakulat - képregény
• Könyvmolyképző: Megkopott korona - New Adult
  • Pokolba a jópasikkal! - ifjúsági, romantikus
  • Álruhában - fantasy, romantikus, YA
  • Abel szava - YA
  • Nincs menekvés - thriller