A jövő héten erről a regényről is fogok írni. Most a magyar és az angol borítót ötvöztem - ráismertek, mi lehet ez?

Megoldás most nincs, inkább elárulom, hogy 18-án érkezik róla a bejegyzés :)

Új életet kezdős, gyászolós, csajos, szerelmes.

Julia rövid idő alatt vesztett túl sokat: először meghalt az apja, majd a szeretett nagyanyja. A barátja támasz helyett szakított, a nő belevetette magát az egyéjszakás kalandokba. Rájött, ez így nem mehet tovább, sürgősen levegőváltozásra van szüksége. Felmond, és elvállal egy vidéki pszichológusi állást. Egy öregek otthonában fog dolgozni. Eleinte irtózik az egésztől, de aztán elkezdi megszeretni a bent élőket és a munkatársakat. Ahogy elkezdi magát is újra összerakni, új férfi is lép az életébe. Az egyik bentlakónak jóképű, kedves unokája van, aki korban is pont illik Juliához. Lehet, hogy élete legjobb döntése volt elvállalni ezt az állást?

Ha film lenne, nagy valószínűséggel szeretném is. Jól illik abba a sorba, mint az Életrevalók és a Bélier család. Van benne valami fájdalmas vonás, de minden tragédia és rossz ellenére is az életet ünnepli. Amit érdemes megélni.

De regény, így sajnos nem tetszett az egész.

A regény első fele a fájdalmak korszaka. Amikor Julia elszenvedi a veszteségeket, és még sok mindent gyászol, miközben igyekszik magához térni. Az időszak, amikor az új munkában is inkább a negatívumokat veszi észre. Nem azért ez tetszett jobban, mert jobb a cselekmény. A narráció miatt. Amíg Julia boldogtalan, cinikus is. Van egy egyedi humora a stílusának, ami nekem kifejezetten tetszett.

A regény második fele a felépülés után a boldogság megjelenése és elfogadása. Itt már sokkal nyitottabb és pozitívabb a hősnő. Már mindenkinek igyekszik segíteni, megszereti az öregeket és a kollégáit, és viszont. Itt lép színre Raphael, hogy szerelmi téren is minden rendben legyen Julia életében. Mivel annyira jól alakul minden, Julia is kinyílik, már nincs szüksége arra a cinikus szemléletre, amit szerettem tőle.

A karakterek is szerethetőek, bár kicsit meseszerűek is. Julia alapvetően jó ember, akinek csak azt tudom felróni, hogy a szakítás után nagyon elengedte magát, de gyorsan rendbe is tette az életét. Erős nő, aki szépen megoldja a gondjait. Raphael sokkal haloványabb, és kevesebbet is szerepel. Rajta nagyon éreztem azt, hogy csak kellett egy minden szempontból kifogástalan, jóképű férfi, aki mellett a romantikus happy end is jöhet.

Sokkal jobban élveztem a munkatársak mellékszálát. Marine, aki egy nagy szerelmi csalódás után van, és egy férfi miatt került ide. Greg, akit mindenki melegnek hisz, pedig… ez a kettős kifejezetten aranyos volt, és nagyon bírtam, ahogy a félreértések tisztázása után elkezdenek összejönni. Mert ez egy olyan sztori, ahol mindenkire vár a happy end! Annyira, hogy még az idősek között is lesz, aki az öregek otthonában esküszik örök hűséget.

Az egészben van valami kifejezetten bájos. Annak az ígérete, hogy minden alakul. Soha nem késő. A remény soha nem hal meg. Tudnék még mondani pár romantikus közhelyet mellé, de ebben a kötetben ezek valóban szívmelengetően megjelennek.

A stílusa könnyed, kifejezetten könnyű olvasni. Ahogy már írtam, az eleje a cinikus megjegyzésekkel, hozzám közelebb állt, de olvasmányos a happy része is. Még akkor is napfényes és kedvet csinál a mindennapokhoz, ha nagyon nem akartam így érezni.

Összességében nem bántam meg, hogy olvastam, ha a vége inkább romantikus is.

Grimaldi: Merci, nagyik! - Mint női: 65% tele van életszeretettel, kedvelhető szereplőkkel és hittel a világban. Bájos.

Szubjektíven: 45% az elejét nagyon szerettem, bejött a humora is. A végére tipikus csajos.

Cím: Renia naplója

Szerző: Renia Spiegel – akit már a lengyel Anne Frankként emlegetnek. 70 után került elő a lengyel, zsidó lány naplója.

Műfaj: napló, dokumentumregény

Cselekmény: Renia Spiegel lengyel zsidó lány volt, szerető családdal és egy gyerek-filmsztár húggal. Amikor a nácik jöttek és megkezdődött a zsidók deportálása, irtása, ő vidéken rejtőzött a nagyszüleinél. Itt ismerkedett meg egy fiatalemberrel, aki kiszabadította, amikor a lány gettóba került. Zygmunt a szüleinél bújtatta el a lányt, aki végig naplót vezetett a történtekről.

Várható megjelenés: még idén, a karácsonyi szezon elején. (November vége, december eleje várhatóan.)

Miért várós?

• Bár tudom, mi lesz a történet vége, érdekel az odáig vezető út is.
• Egyedi szemszöge van a háború alatt történtekről.
• Állítólag sokkal kifinomultabb a stílusa, mint Anne Frank naplóinak. Elolvasom, megítélem majd magam is.
• Tragikusnak és kalandosnak tűnik egyszerre. Sírós lesz…
• Ezeket a történeteket meg kell őrizni. Túl sok szörnyűséget talál ki az emberiség.

Disztópikus, ármányos, politikai, kapcsolatos, akciódús.

A 2050-es évek: Európa az összeomlás szélén áll. A nyugati országok nem tudnak mit kezdeni a beözönlött afrikaiakkal, a terror események mindennaposak. Magyarországon éppen elfoglalja az államfői hivatalt Varga Tibor. Ő régi barátját, állandó támogatóját Zsitvai Lászlót hívatja. Különleges feladata van a számára. Évek óta az arab királyi család pénzeli a karrierjét, akik most benyújtanák a számlát. Zsitvai lenne a kapcsolattartó, és a személy, aki segítene neki kitalálni, hogy maradjon meg az ország magyarnak, hiába vettek már szinte meg mindent az arabok. Közben egy fiatal rendőr átkerül a mesterlövészek közé – az új politikai irányvonal lassan kiábrándítja a szakmából. Egy pszichológusnő pedig a tömegek manipulálásával foglalkozva változtat a politikai álláson, amíg az arabok hagyják.

Réti László rendőrtiszt volt, de már sikerszerzőként is ismert a neve. Nem először ír olyan regényt, melyben Magyarország és Európa sorsa a témája. Nem fest vidám képet – hogy is lehetne azt. Ám annál sokkal jobban elgondolkoztat.

A cselekmény abban a világban játszódik, ahol a Falak mögött is. Annak folytatása a politikában, az európai helyzetben. Amilyen folyamatok ott elindultak, azoknak a kimenetelét látjuk most. Itt is ott van az arab elit a háttérben, akik évtizedekre előre terveznek és befolyásolják az európai történéseket. (Ők a legközvetlenebbül kapcsolódnak az előző kötethez.) De a szereplők, a direkt történet nem folytatása az előzőeknek. Így annak is megfelelő olvasmány lenne, aki nem olvasta a másik könyvet.

Milyen az a világ, amit bemutat? Zord. Egyrészt, benne van az a korrupció, ami mindent áthat. Egy olyan világ rajza, ahol már nincsenek rendes emberek. A vezetésben biztosan nem. Tulajdonképpen mindenkinek rossz világa van benne, kivéve az arab elittel. Még a sikeremberek is csak bábuk. Az átlagember meg nem is számít.

Politikailag kegyetlen. Az ember önkéntelenül is azon kezd el gondolkozni, mi csak fikció, mi az, ami akár igaz is lehet. Mostoha a kép. Megüti az olvasót, de ez jó is. Mert gondolkoztat, megfog és késztetést okoz, hogy megpróbáljunk a politikai jelszavak mögé látni. Már most.

A bemutatott emberek elsőre nagyon nem voltak szimpatikusak. Talán, Kamil volt a kivétel. Ő a rendes, becsületes ember a történetben, meg is fizeti ennek az árát. A többiek olyanok, mint a világ, amiben élnek. Ha ezt elfogadjuk, akkor már sokkal elfogadhatóbbak. Ilyennek kell lenniük, hogy túléljenek. De még így sem biztos, hogy sikerül.

A politikán, összeesküvéseken túl magánéleti szinten is komoly kérdéseket dob fel a regény. A szülő – gyermek kapcsolatok, egy súlyosan fogyatékos gyermek kezelése a családban. Ezek ugyanolyan figyelemmel és érdekesen vannak megírva, mint a politikai és akció szálak. (Kamil miatt még akció jeleneteket is kapunk, hiszen testközelből látjuk, milyen az új rendszer a gyakorlatban, az azonnali lőparancs.)

Réti stílusa is nagyon olvastatja a kötetet. Olvasmányos, realista stílusú, de mesélős is egyben. Nincsenek hosszas leírások, ami van, lényegre törő és fontos. A párbeszédek ülnek, olvastatják magukat.

Nem egy vidám történet, de nem is kell annak lennie.

Réti: Európa halála - Mint thriller: 90% fordulatos. Sok szálon vezetett, de logikusan összekapcsolódik. Agyalós.

Szubjektíven: 90% bírtam, ahogy minden összeér. A szereplőket is bírni kezdtem a végére.

Szerelmes, vidéki, gyászból feléledős, családregényes.

Róza kiskorától tudta, hogy más, mint a többiek. Anyja, nagyanyja is bába volt, neki is ez az út lett kijelölve. De ő többre rendeltetett a felmenőinél: már volt egy boszorkány a családban, és hiszik, Róza is annak született. A szakmában sikeres is lesz, de a magánéletében egy nagy titok és szenvedés rejtőzik. A helyi báró fia, Miklós mindig is megdobogtatta a szívét, de mire egyenrangú félként szembenézhetnek egymással, a férfinak terhes felesége van, aki Rózánál szülne. A kitörő háború miatt Miklós sem maradhat otthon. Mire hazatér, a neje és fia halottak, ahogy az apja is. Róza pedig egy meg nem nevezett férfi szerelemgyerekét neveli. Miklós haragszik a világra, így Róza nem képes elmesélni neki, ki Janó, a fia igazából. Évek telnek el, míg Róza különös naplóra nem bukkan. A történelmen át egy felmenőjével levelezhet, a boszorkány férjével. Míg Róza legalább annak a történetnek a végére happy endet szerez, a sajátját is sikerül megtalálnia.

Bauer Barbara most sorban hozza ki a történelmi romantikus regényeit. Az előző kötet is az volt, ez is az, és már láttam a következő megjelenést, az is az lesz. Ami nem baj, mert jól áll neki a stílus. Csak éppen ez a kötet most annyira nem nyerte el a tetszésem.

Nem a szereplők, nem a stílus, nem is a cselekmény, ami miatt csalódott vagyok. Pontosabban, egy cselekményszál van, ami nagyon ellenemre volt. Kezdjük is ezzel!

Ebben a történetben tulajdonképpen van időutazás. Róza egy ponton vissza tud menni a múltba, és egyszer még Miklóst is magával tudja vinni. A jelenből levelezik a felmenőjével, és befolyásolja a múltbeli eseményeket. Ami eleve fura: ha nem úgy alakultak volna az események régen, ahogy, akkor az ő jelene is más lenne, hiszen a saját családjának történetét alakítja a jövőből. Ez nem ellentmondás?

Igaz, a múltbeli cselekmény eleve nem is nagyon tetszett nekem. Még akkor sem, ha „a történelem ismétli magát” címszó alapján vannak kapcsolódási pontok a jelennel. Annyira nem tudott lekötni, hogy az ottani, kisebbnek tűnő konfliktusnak mi lesz a megoldása. Pont azért, mert a jelenből nézünk vissza, és így pontosan lehet tudni, minek kell történnie.

A jelenben, Róza története sokkal jobban lekötött. A szerelmi szál nem tipikus. Egy finom szerelmi háromszög, majd a gyász. Ugyan egy ponton kifejezetten nyálregényes a cselekmény, de nem végig ilyen.

Tetszett, hogy egyik szereplő sem egy hibátlan álomalak. Róza szimpatikus hősnő, Bauer írt neki egy-egy kifejezetten frappáns monológot is, de nem tökéletes. Miklós jellemezhető sok jó tulajdonsággal, de vannak mellette gyengeségek is. Ő nagyon mélyről verekszi vissza magát, hogy értelmes és értékes életet élhessen még. A múltbeliek, Anna és Imre annyira nem fogtak meg, ők sokkal halványabb szereplők, mint a jelen párosa.

Bauer kellemesen ír, már szinte nosztalgikus, ahogy visszavisz egy másik korba. Érdekesnek is éltem meg, hogy használja a történelmi hátteret. Mert csak háttér, érezni, hogy nem a mában járunk, de ha nem lenne évszám, nem jönnék rá, melyik korszak történelme.

A család a fontos benne, annak folytonossága. Az tökéletesen megvan, és üzenetnek is jó.

Nem ez lesz a kedvenc romantikus történelmim a szerzőtől, de nem bánom, hogy olvastam.

Bauer: Kétszáz éves szerelem - Mint történelmi romantikus: 55% a romantika a vezető szál, misztikummal, olvasmányosan.

Szubjektíven: 60% a történelmen átívelés nagyon nem tetszett, de az alapja érdekes volt.

Nem félek Istentől. Az embertől félek…(Alekszijevics: Csernobili ima)

Minden eszmének az a halála, ha a követői jól megélnek belőle. Onnantól már nem az értékek éltetik, hanem az érdekek. (Szerencsés: A 13. emelet)

Elege volt abból, hogy mindig csak az kérdezhet, akinél lándzsa van, és csak azon lehet számonkérni valamit, akinél nincs. (Rusvai: Tündöklő)

Wetre bizonyára rendkívül eszes, de ugyanabban az országban él, mint az újságírói közül néhányan. Disneylandben – tette hozzá.
– Nos – folytatta Solli-, amikor az embert, aki a világot irányítja, Donaldnak hívják, akkor ez talán nem is akkora hülyeség. (Johnsrud: Kereszt)

Mi már nem hihetünk abban, amiben Csehov hősei hittek: száz év múlva az ember szép lesz! Az élet gyönyörűséges lesz! Ezt a jövőt elvesztettük. E száz év alatt volt sztálini Gulag, Auschwitz… Csernobil… És szeptember 11. New Yorkban… Felfoghatatlan, hogy férhetett bele minden egyetlen nemzedék életébe. (Alekszijevics: Csernobili ima)

Hogyan magyarázhatná el neki, hogy igen, ilyesmiről van szó? Hogy most már azt hiszi, nem, inkább bebizonyosodott számára, hogy a könyvekben egyszerre benne van minden betegség és azoknak minden gyógymódja? (Féret-Fleury: Juliette nagy utazása)

Peter, nagy különbség van a bűnös cselekedet és a bűnös jellem között. Nem az számít, mit csinált az ember, hanem hogy kicsoda. Lehet, hogy valaki soha életében egyetlen rossz lépést nem tesz, és soha nem művel olyasmit, amitől a világ hangosan tiltakozik, de ettől még lehet velejéig romlott. (Hannah: A háromnegyed rejtélye)

Trójai falónak képzeled magad, pedig csak egy taknyos hintalova vagy, amit a kritikusok kinevetnek. (Macneal: Babák városa)

A testem egy süllyedő hajó, aminek én vagyok a kapitánya. (Attenberg: A felnőttkor küszöbén)

Az ember sose nő fel a nagy eseményhez. Az mindig meghaladja az erejét. (Alekszijevics: Csernobili ima)

– Halálra fogom unni magam – nyögte, és láthatóan semmit sem fogott fel abból, amivel Erthol vigasztalni próbálta.
– Remek elfoglaltság – állapította meg Erthol, látva, hogy hiába erőlködik. – Addig én beállok valamelyik sarokba, hogy ne zavarjalak benne, jó? (Rusvai: Tündöklő)

Könyvesboltos, sorsokat befolyásolós, útkeresős.

Juliette álmodozó természet, ami szívesen nézi a metrón, mit olvasnak a körötte ülők. Az olvasmányaikon keresztül térképezi fel őket, és találgatja, milyen lehet az életük. Ő maga is a könyvek szerelmese. A munkáját sem szereti különösebben, de a könyveket és embereket annál jobban. Amikor betéved egy rejtett kis könyvesboltba, egy különös feladattal bízzák meg: könyvfutár lesz belőle. Figyelnie kell az embereket, és nekik ajándékozni a megfelelő könyvet. Mikor Soliman egy betegség miatt el kell, hogy utazzon, Juliette lesz megkérve, hogy vezesse távollétében a könyves boltot, és vigyázzon a férfi kislányára. Juliette közben ráébred, mivel akarja tölteni az életét.

Elvárásaim voltak, de nem teljesültek. Hiába van bájosság is ebben a kötetben, nálam a csalódások közé kerül. Úgyhogy, most panaszkodni fogok egy kicsit.

Kezdjük azzal, hogy alig van cselekmény ebben a történetben. Juliette elvan – tulajdonképpen nem boldog, de nincs is igazi gondja. A könyves futárság, ami elkezdi feldobni a napjait, de úgy láttam, lényegi változás nem lesz az életében. Eddig is azzal szórakozott, hogy nézegette az embereket, és az olvasmányaik alapján felmérte, elképzelte őket. Most is ugyanezt csinálja, annyi különbséggel, hogy van nála egy-egy könyv, amelynek olvasót kellene találnia.

Ez egyszerűen nincs annyira izgalmasan megírva, hogy lekössön! Lehetett volna aranyosan, csajosan krimis, ahogy egy-egy konkrét kötetnek gazdát keres. Ehhez képest véletlenszerűen nyernek olvasót a kötetek, és meglátásom a szerencsén, nem a lányon múlt, hogy jó könyv került a megfelelő emberhez.

Ha már ez a szál: azt sem tudtam elhinni, hogy az emberek egy-egy olvasmány miatt annyira megváltoztassák az életüket, mint amit ebben megírt a szerző. Van, aki nem csak egyszerűen munkahelyet vált, de az egész életét kicseréli. Ki hinné el, hogy a sikeres és jómódú üzletember mindent felad, mert egy könyv rádöbbentette, hogy a kertjében békésen legelésző állatok látványára akar kilépni reggel?

Bajban voltam a családdal is, akiknek az életébe Juliette belefolyik. Nem is igazán lehetett érteni, ott mi és miért történik. Mondjuk, nem is nagyon akartam. Nem lényegesek, ők csak az ok, amiért Juliette bekerül a könyvesboltba és újragondolja magát.

Valahol romantikus és kedves, ahogy ő tényleg elindul az álmai útján. Nincsenek igazán harcai, konfliktusai, egyszerűen megvan az elhatározás és megcsinálja. Csak rajta múlik.

Bár nem vagyok oda a szerelmi szálakért, itt még azt is tudtam hiányolni. Akkor legalább történt volna benne valami konkrétabb is. Mert így azzal tudok jellemezni mindent, hogy Juliette ráébredt, hogy az alkalmi élet, amibe belecsöppent, jobban tetszik neki, mint ahogy eddig élt. Vált. Minden fájdalom nélkül.

Stílusában sincs semmi olyasmi, ami megfogott volna. Szépen van megfogalmazva, de messze nem lírai. Nőies, de csak finoman. Nincsenek idézhető sorok vagy nagy felismerések, amit vinnék magammal belőle.

Kellemes, de kis semleges az egész kötet. Nem fáj olvasni, de nem is nagy élmény. Egyszer elment, de csak ennyi.

Féret-Fleury: Juliette nagy utazása - Mint női: 50% több karakter fejlődésének története, kellemes kis mesék, kevés tanulság.

Szubjektíven: 35% a hősnő szimpatikus volt, de sokkal izgalmasabb cselekményt vártam.

5: Mészöly: Szabadlábon – Dani 16 éves, és ha az asztal mellett látod, a barátja akarsz lenni. Helyes, kedves és még gitározni is jól tud. Ám Dani egy születési rendellenesség miatt mozgássérült, mankóval tud csak járni. Ezt már elfogadta, de most szembesül azzal is, hogy ki volt az apja. Megszökve otthonról az apjához indul, keresztül Európában.

4: Percin: A Remény kalózai – Tania átlagos kamaszlány, aki nagyon szereti a csokit, és próbálja túlélni a középiskolát. Az élete azonban a feje tetejére áll, amikor édesanyját mellrákkal diagnosztizálják. Anya és lánya egymásba kapaszkodik, a kezeléseket egymást támogatva vészelik át, és igyekeznek túljutni a borzalmakon.

3: Glasgow: Lány, darabokban – Charlie még csak 17 éves, de már megjárta a poklot. A kórház előtt találnak rá, több sebből vérezve, halál közeli állapotban. Kórházi kezelésre kell mennie, ahol lassan elkezdik újjáépíteni, nem csak testben, de lélekben is. Ahogy egyre erősebb lesz, a szerelmet is képes beengedni az életébe. Mikor bajok jönnek, kiderül, mennyire sikerült megerősödnie és gyógyulnia.

2: Anderson: Jégviráglányok – Lia és Cassie valamikor legjobb barátnők voltak. A betegségük is közös: anorexia. Mindketten csak jégviráglányok, halványak és tünékenyek, akik bármikor eltűnhetnek. Cassie teste már feladta, Lia még küszködik. Pedig csak el akar fogyni, az éhezéssel uralni magát a végsőkig.

1: Murail: Oh, boy! – a család szétesett. Az apa egy másik nőért elhagyta a feleségét és a gyerekeit. Új családot alapított. Amikor a szülők meghalnak, a kicsik ott maradnak minden nélkül. A felnőtt féltestvéreikhez fordulnak, akik elsőre nem nagyon tudnak mit kezdeni a helyzettel. A felelőtlen féltestvér bátyjuk azonban komoly emberségről tesz tanúbizonyságot, amikor a kisöccséről kiderül, hogy rákos – és ő vele tart a poklon át a gyógyulás felé.