Küldetést teljesítős, jóslatos, új életbe beletanulós, mágikus.

A Fény és Sötétség örök harcát vívja – ám megesik, hogy egy mágus rossz útra téved, és a Fény szülöttéből a legnagyobb gonosz lesz a világon. Ilyen volt a Sötét úr is, akinek a legyőzésére esély sincs. Egy jóslat jelent némi reményt, de olyan nehéz a próba, hogy eddig mindenki elbukott az úton. Dion, a papnő különös csapatot gyűjt maga mellé a kalandra: megkérdőjelezhető alakokat, akiknek kétes az erkölcse. Ő felismerte, néha le kell térni a helyes útról, hogy sikert arassanak. Így fordulhat elő, hogy a pókok anyjától az életéért cserébe elfogadják egyik fiát vezetőnek az útra. Nth a csapat mágusától emberibb alakot kap, és együtt tartanak a Sötét Úr felé járatlan utakon. Közben harcolnak, dűlőre jutnak a hitükkel, és egymással is. Ám a Sötét Úrnál nem az várja őket, amire felkészülhettek volna.

Adrian Tchaikovsky sci-fi regényei nálunk is sikeresek lettek, nem véletlen, hogy már sokan nagyon várjuk az idén megjelenő újabb kötetet. A szerzőnek azonban tágabb az életműve, találunk benne fantasy regényeket is. Egyet a Fumax ki is adott – ez volt a Pókfény.

Ha nagyon röviden a sci-fi regények mellé teszem, azokat jobban szerettem, de nem rossz a fantasy sem a szerzőtől. Volt benne ötlet, ha annyira nem is tartalmas, mint Az idő gyermekei vagy a Hadállat.

A cselekmény izgalmas és pörgős. Egy út, egy küldetés regénye, így a hősök állandóan mozgásban vannak, egyik veszélyből sétálnak bele a másikba. Ezek között találunk harcokat, mint a pókok elleni küzdelmet, de egyéb kihívásokat is. Például Dion rendjében azzal kell szembenézniük, hogy a vallás nem engedné meg azokat a módszereket, melyekkel ők teljesítik a jóslat pontjait. A cél szentesítheti az eszközt?

A kalandok illeszkednek a fantasy zsánerbe, a szereplők jellemében azonban már látunk modern elemeket. Ők nem makulátlan hősök, sőt. Majdnem antihős karakterek. Dion, a csapat vezére, akinek rendíthetetlennek kellene lennie, de folyton kétségek gyötrik. Cyrene harcos, egy íjász, de egyben nő is. Ő komolyan küzd azzal, hogy szereti a férfiak társaságát, az alkalmi együttléteket, amiért romlott nőként lenézik, vagy egy-egy férfi mániásan ki akarja menteni az életéből, és tisztes asszonnyá tenné. Senkit nem érdekel, hogy neki így a jó. Penthos mágus, aki a legerősebb a csapatban, elég erőteljesen szociopata vonásokat mutat. Ő akkor boldog, ha felégethet maga körül mindent. Aztán róla is megtudunk valami meglepő jellemvonást, de azt már nem mesélem el. De ugyanígy mindenkit ki lehetne emelni, miért gyarló ember és nem a Gyűrű Szövetségébe illő Hős.

Különleges figura lett Nth, aki pókból lett emberszerű. Már pókként izgalmas látószöget vitt a történetbe, amikor emberibb lesz, ez csak fokozódik. Bár őt tartják a Sötétség szülöttének, sok szempontból tisztább lény, mint az emberek. Nem tudom nem megjegyezni, hogy vajon azért ez a fantasy jelenhetett meg magyarul, mert ebben már van egy pók? Hídként szolgálhat annak, aki Az idő gyermekeit nagyon szerette?

A történet végére érkezik egy erős csavar is, amivel az egész zsánert visszájára fordítja a szerző. Mint a Vörösingesek Scalzitól, a sci-fi terén, csak itt fantasy témában.

Jól van megírva, meglepő is. Tetszett, bár pont a kedvenc szereplőmnek kell halnia…

Tchaikovsky: Pókfény - Mint fantasy: 85% egyszerre használja és forgatja ki a zsáner elemeit, szinte anti hősökkel.

Szubjektíven: 75% szerettem a humorát, lett kedvenc szereplőm, a csavar is kész.

5: Hand: Vigyázz, Holly Chase – Holly Chase nem ijed meg az árnyékától. Megszokta, hogy neki minden jár, hiszen gazdag és szép is. Még holtában is dirigálna mindenkinek, és simán átlépi a szabályokat. A szerelmért nagy kockázatot is bevállal, és tényleg minden helyzetből kivágja magát. A végére még a jellemfejlődés is összejön neki.

4: Greenwood: Minden csúf és csodálatos dolog – Wavy már születésekor rossz lapokat az élettől. Az anyja mentális beteg, aki a lányát szinte terrorba és elhanyagolva neveli, míg az apja egy banda feje. A lány már gyerekként magáról kell, hogy gondoskodjon, majd az öccse ellátása is az ő nyakába szakad. Wavy azonban helytáll, és még azt a szerelmet is elnyeri, amit a teljes ismerősi köre elítél.

3: Böszörményi: Szer’usz világ – Mári fiatal kora ellenére már sok mindenben kipróbálta magát, az utcán is képes volt életben maradni. Mili azonban maga mellé vette cselédnek, amit Mári a lehető legszebben meg is hálál. Amikor gazdája súlyos sérülten kórházban fekszik, amikor Mili a börtönnel néz farkasszemet, a lány minden leleményét összeszedi, és az igazi bűnösök nyomába ered a sajátos humorával, beszédével és eszköztárával.

2: George: Üveg hercegnő – miután Pipacs hercegnő és testvérei feje fölül elmúlt az átok, végre a lány fellélegezhetett. Még küldöttségbe is elmegy, amikor az apja elküldi. Itt mindenki egy északi herceg szívéért küzd, Pipacs nem. Mégis ő lesz, akire a fiatalember felfigyel: egy lány, aki tánc helyett kártyázik és káromkodik? Aki simán átkokat tör? Ilyen királyné kell neki is!

1: Marly: Coco Chanel és a szerelem illata – Coco Chanel a cselekmény idején már érett nő, de a karakán jelzőt tökéletesen életre kelti. Sikeres üzletasszony, aki forradalmasított a divatot. Tehetséges, több téren. Amikor parfümgyártásra adja a fejét, abból is legendát épít. Közben mer szeretni, újra nyitni a szívét a tragédiák után, és a férfiak a lábai elé is omlanak. Nagy kanállal ette az életet, és maradandót alkotott. Példakép lehet mindenkinek.

Hatalomért küzdős, bosszút állós, családi viszályos, jövőbeli.

A Mackenzie és a Szun család végérvényesen véget akar vetni a Corta Vállalat esélyeinek, már a fontos családtagokat is halottnak vélik. Aki még él, nem tényező. Elosztják maguk között az érdekeltségeket. Azonban Lucas Corta túlélte a merényletet, és nem egyszerűen bosszút akar állni. Mindent vissza akar venni, és véresen megfizetni a családjáért és a hatalmukért. Ezért még várni is képes, hosszú távú terveket kovácsolni. Tudja, a Holdon nincs már biztonságban. Egy szövetséges családnál rejtőzik, felkészíti a testét, hogy kibírja a földi gravitációt. Ott pedig mozgásba hozza a szálakat, és a földi rokonokkal is felveszi a kapcsolatot. Amikor lecsap, alig van idő felfogni, ki és miért jön el értük.

Jövőben játszódó sci-fi. A technika már ott tart benne, hogy a Hold is teljesen kolonizált, saját uralkodó családjai és nekik nagyvállalataik vannak. Így a szerző teremthetett egy új társadalmat ott, miközben az alapok a mai civilizációban vannak megágyazva. Már a második kötet érkezett meg, és ott folytatódik minden, ahol az első rész abbamaradt.

Nem is árt, ha az olvasó felidézi előzetesen, mi történt a Luna első kötetében. Azokat a szereplőket mozgatja tovább a szerző, és az események is közvetlen az előzőek folytatása. Nincs is értelme most belekezdeni a sorozatba, ez annyira be van ágyazva az előző részbe. (Aki olvasta, csak már régebben, neki van esélye behozni. Annyi mankó van, hogy emlékeket beidézzen a cselekmény, de annyi nincs, hogy a semmiből összehozza valakinek a fejében az előzményeket.)

A történet elvileg nagyvállalatok csatája a hatalomért, de mivel minden vállalat mögött egy család áll, ez igazából családok háborúja. Amiben ugyanúgy bevetnek erőszakos eszközöket, mint házasságokat. Mondjuk, ebben a kötetben már olyan szinten elharapóztak a viszonyok, hogy az esküvők inkább múltbeli eszközök már csak, nem reális lehetőségek a jelenben.

Abban látszik, hogy a családok vállalatokat képviselnek, hogy ebben a kötetben már egy vállalati puccs a bosszú eszköze. Hamar el is vesztettem a fonalat. Szervezkednek, titkolóznak – fel se nagyon fogtam, hogy éppen mit ügyeskednek benne. Olyan volt, mintha a felszínen semmi nem történne, és erről olvasok. A háttérben szervezkednek, de nem az a lényeg. Azt már látom, amikor megtörténik a csel, és milyen következményei lesznek. De közben kimaradt számomra egy lépés. A kezdet és a vég pipa, de hogy jutottunk egyikből a másikba?

Nem lettek kedvenc szereplőim se. Itt mindenki könyörtelen és véres eszközökkel nyúl a hatalom után. Már a gyerekek is olyan kis mini felnőttek, hogy a hideg kiráz tőlük. Pedig lennének érdekes karakterek benne: Robson, aki Corta apa és Mackenzie anya gyermeke – jó kis lelki válsága lehetne, melyik családhoz tartozik. De nem, ez nem karakterközpontú történet. Világépítős.

Tudományosan és társadalmilag vannak benne érdekes részek. Az lekötött, amikor Lucas a Földre készült, és láttuk, mit tesz a testével a más gravitáció. Érdekesek a farkasok is, akiket nem is nagyon értek még. Ők most farkasemberek, vagy csak máshogy élnek?

A stílusa szárazabb, mint amit szeretek olvasni. De a sci-fi miatt érthető, miért ilyen.

Nem az én regényem, de gyanítom, a zárás előtt nem dobom félre. Még lesz folytatás.

McDonald: Ordashold – Mint sci-fi: 65% összetett világgal rendelkezik, sok körmönfont szereplővel és viszállyal.

Szubjektíven: 20% nem bírom a szereplőket, nem tetszett a cselekmény, túlírtnak is éreztem.

• Az elveszett gyerek története - a park zárja a Nápolyi históriákat.
• A lánynevelde - kosztümös krimi az Álomgyártól.
• Irigy - Álomgyár thriller.
• Égsötét - Athenaeum pararománca.
• Csók Londonban - a Menő Könyvek ifjúsági romantikusa.
• Az időutazó naplója - sci-fi kaland a Lazitól.
• Kettőnk titka - pszichothriller az Álomgyártól, valószínűleg romantikus is egyben.
• Ügynök a terepen  - kémregény az Agavétól.
• ördögöd van - humoros az Agavétól.

Szeptember

7: Szerencsés: A 13. emelet - krimi 5/5

8. Péret-Fleury: Juliette nagy utazása - női 5/2,5

9. Bauer. Kétszáz éves szerelem - történelmi romantikus 5/3,5

10. Réti: Európa halála - thriller 5/5

11. Grimaldi: Merci, nagyik! - női 5/3,5

12. York: Hannah és a felföldi - történelmi romantikus 5/2,5

      Würger: Stella - történelmi romantikus 5/3

13. Smith: Moses, a megállíthatatlan - ifjúsági 5/2,5

     P. Horváth: Öt torony - történelmi 5/3

Ezzel pipa a 41. hétnek is az évben.

Történelmi, művészetes, családos, túlélős.

Pécs a Zsolnay-család és – gyár városa. Meghatározza az egész város arculatát, hogy milyen emberek élnek és dolgoznak itt. Minőséget állítanak itt elő, amire sokaknak fáj a foga. A XX. század első felében túl kellett élnie az első világháborút, majd a csehek küldte kém is sok borsot tört a család orra alá. Franz Altmayer még szeretőt is úgy választott magának, hogy a titkos máz receptjéhez közelebb jusson. Anna pedig segített, mert el akart innen menni a férfival. A terveket azonban az élet rendszeresen módosította, Anna is más mellett öregedett meg. Majd újabb háború és a szovjeteke következtek. A család próbált kiállni az öröksége mellett, de a politika szelét nem fordíthatták meg.

Történelmi regény – kicsit félve teszem ezt a műfajt a történet mellé. Ha a borítót nézzük, ott regényes krónika szerepel. Ez lenne az, ami jobban kifejezi, milyen is ez a könyv.

Pár évtized történetét meséli el a szerző. Nem egy hősre, nem egy történetre teszi a hangsúlyt. Kiemeli azokat az eseményeket, amelyek meghatározóak voltak Pécs városának életében. Ehhez szervesen hozzátartozik a Zsolnayak életét ért események, de ott is inkább a gyárral kapcsolatosak vannak előtérben, nem a családtagokkal. Krónikaszerű a cselekményvezetés.

Talán egy szál van, ami egyfajta vezetőként összeköti az eseményeket. Franz Altmayer, aki kémkedni érkezett meg Pécsre. Ő bevonja az egyik helyi szépasszonyt, Annát, aki nagyon szabadulni akar a férje mellől. Eleinte Altmayer van az események középpontjában, de ahogy ő lelép a színről, Anna átveszi a helyét. Megtudjuk, hogy alakul az ő további élete.

Elvileg ez egy szenvedélyekkel teli, csalásokkal és viszonnyal teli cselekményszál. Nagyon emberi és gyarló, amiből egy más szerző igencsak szaftos regényt írt volna. Itt viszont krónikaszerűen van megírva a viszony is, minden érzelem ki van irtva belőle. Tárgyszerű, egészen száraz. Nem is volt nagy élvezet olvasni.

Mivel ennyire krónikaszerű a könyv, főszereplőt sem tudok megnevezni belőle. Nem az emberek a fontosak benne. Névről említik őket, esetleg kapunk pár életrajzi adatok, de hogy kik ők, mi jár a fejükben, milyen emberek, ez nem lényeges. Zavart is, azért könnyebb egy regénybe belehelyezkedni, ha van egy szereplő, akinek drukkolhatunk, vagy nagyon utálhatjuk. Itt nincs ilyen. Hiába nagy a Zsolnayak családja is, még tőlük sincs kiemelve egy karakter, akinek az életét lekövettük volna. Ennél nagyobb baj, hogy igazán meg sem ismerjük a családot. Úgy lehet igazán érteni az ő szálaikat, ha alapból megvoltak az ismereteid: ki kinek hogyan a rokona, melyik családi ágba tartozik.

A történelem maga az, ami érdekes a regényben és a cselekményben. Ha az olvasó ismeri is, mi történet abban az évben az országban és a világban, itt meg lehet nézni, az hogyan képződött le ebben az adott városban. Milyen volt a szerb vagy a német, vagy az orosz megszállás alatt? Hogy alakult a város vezetése?

A végén volt az a rész, ami legjobban érdekelt volna, de már csak felsejlik a zárlatban. Amikor jött az államosítás és a kommunista rendszer. Azt felfogni, ami ott is történt… ezért kár, hogy nincs igazán érzelmi vetület a kötetben. Itt volt fájó érzelem bőven.

A történelmi anyaga miatt érdekes volt, de nem igazán regény. Érdekes, de nem szórakoztató.

P. Horváth: Öt torony - Mint történelmi: 65% tablószerű. Sok szereplő, sok esemény, melyekből egy kor rajza épül.

Szubjektíven: 45% zavart, hogy ennyire nem regényszerű. Még csak rendes főszereplő sincs.

Kamaszos, táboros, unokatestvéres, csínytevéses.

Moses még csak 8 éves volt, amikor az unokatestvérével bűnözőset játszottak. Charlie apjának volt egy pisztolya, amiről a fiúk is tudtak. Elővették, azzal játszották el a lelövést. Nem tudták, hogy a fegyver töltve volt. Moses túlélte a lövést, bár pár percig halott volt. Ettől kezdve a fiúk azzal a tudattal éltek, hogy Moses mindig talpra áll, és mindent meg tudnak úszni. Csíny követ balhét, míg Charlie túl messze megy. Mindent fel akar gyújtani, és komolyan megsérül. Moses is felelősségre lesz vonva, közösségi munkát kell végeznie. Egy táborba kell kisebb gyerekek mellett kisegítenie. Itt nem csak a saját tettein van lehetősége elmélkedni, de megismerkedik egy különös kislánnyal, aki egy szökött szarvas megszállottja, és más kamasz felügyelőkkel, akiknek szintén megvan a maguk története.

Talán egy könyvben olvastam, hogy az életet kétféleképpen lehet élni: minden tudva, hogy jön a halál. Vagy úgy tenni, mintha halhatatlanok lennénk. Moses és Charlie, a regény hősei az utóbbi szerint élik a mindennapjaikat. A regény pedig arról szól, mit tesz velük, elsősorban Mosesszel, amikor a valóság pofon csapja. Nagyon nem halhatatlanok.

Azt nem tudom, mennyire jó téma ez egy ifjúsági regényben, de itt az lett.

A gond inkább az, hogy nem átérezhetően mesél erről a történet. Ami Charlie sorsa, tragikus. De nem tudtam igazán beleélni magam, senki szenvedésébe. Charlie valahol maga okozza a vesztét, és nem értettem meg, honnan eredt a pusztító hajlama. Az érdekesebb lehetett volna, hogyan lett ilyen és lehet-e változás, de nem így alakult a cselekmény. Helyette Moses szenved, majd lép tovább.

Matty és Michael története is elsikkad a nagy egészben. Más egy teljes regényt ráhúz, majdnem ugyanerre a cselekményre. A lány elmenekül egy bántalmazó kapcsolatból, lesz egy rendes szerelme. Ám terhes, kérdés: ki az apa? Hoover írt is egy ilyen regényt. Itt meg kapnak egy összecsapott fejezetet? Elveszi az egésznek a súlyát, hiába van mögötte egy komoly eset, amit érdemes lenne kivesézni.

A tábor és Pukli. Egyszerűen nincs olyan súlya az esetnek, hogy érdemes legyen ennyit ragozgatni. Egy olyan történetben, ahol van rendőri brutalitás, komoly gyújtogatás, erőszakos párkapcsolat, az kapja a súlyt, hogy egy kislány meg akar keresni egy elkóborolt szarvast? Ok, Moses számára Pukli megmentése a megváltás, de mennyire nem tudott érdekelni…

A szerkezet is érdekes azzal, hogy fejezetről fejezetre ugrálunk vissza a múltba. Moses magában újraéli, átgondolja a közös múltját az unokatestvérével. Valahol ez is része a folyamatnak: meggyászolni, elengedni. Volt egy-egy eset, ami még humoros is volt. De még ezekben is érezni valami baljós előjelet. Mert mi tudjuk, a csínyek hova vezetnek majd.

Stílusában nem nyújt olyan pluszt, amiért megjegyezném vagy alaposabban akarnám olvasni, vagy akár többször elolvasni benne egy-egy részt. Nem nehéz, de irodalmi értékei sincsenek. A témája miatt pedig könnyed nem lehet.

Nehezen olvastam azért is, mert nem lettek szimpatikusak a szereplők. Moses nagyon szenved, gyötrődik – ez mindig elriaszt egy szereplőtől. A többiek csak mellékalakok.

Nem kötött le, egy-egy érdekesebb téma ellenére is untam. Nem az én regényem.

Smith: Moses, a megállíthatatlan - Mint ifjúsági: 50% vesz elő komoly problémákat, érdekesebb az időszerkesztése, de súlytalan.

Szubjektíven: 40% egy-egy szála érdekes volt, de nem szerettem a szereplőket és untam is.

Varga Tibor elfoglalja az elnöki hivatalt. Azonnal hívatja bizalmasát, a háttérbeli megoldó embert, Zsitvai Lászlót. Bevallja, évek óta az arabok pénzelik a karrierjét, és most benyújtják a számlát. Az országban már minden fontos cég, nyersanyag az övék, már a politikában is szerepet akarnak. Neki kellene úgy ugrálni, ahogy Dubaiban fütyülnek. De nem akar. Az a terve, átalakítva teljesíti az utasításokat. De valakinek ezeket el kell hozni: ez lenne Zsitvai. Még egy új pozíciót is kitalál neki, hogy zavartalanul utazgathasson.

Zsitvai eddig mindig hűen állt barátja mögött, de az első találkozó után megfogalmazódik benne, hogy ideje lenne kilépnie a fénybe és átvennie Tibor helyét.

Mariann sikeres pszichiáter, aki a tömegek befolyásolásával foglalkozik. Egyetemi tanár, sikeres a magánpraxisa is. Ám a magánéletében szenved: a férje, aki pár évvel fiatalabb is nála, családot akar. Mariann azonban nem akar szülni. Titokban fogamzásgátlót szed, bár a férfinak azt hazudja, ő is benne van a baba projektben.

Kamil kiváló lövész, a rendőrség rohamosztagából most megy át a mesterlövészekhez. Eddig még ölnie nem kellett. Kiváló a minősítése, a próbán is jól teljesít. Mivel a nagyapja arab származású volt, hiába keresztény és harmadik generációs magyar, tudja, neki jobbnak kell lennie. De akarja a munkát, kész megdolgozni érte.

Az arab államokban a Herceg tanácskozik az embereivel. Magyarország, ahova az elit át akar költözni. De a nyugati sajtó kezd valamit megsejteni, mivel ott nincsenek terror események. Megegyeznek, párat megrendelnek a nagyobb cél érdekében.

Zsitvai úgy érzi, itt az alkalom. Felveszi a kapcsolatot a lányával, akit hosszú évekkel korábban elhagyott. Mariann az, akit 4-5 hónapos terhes. Őt kéri meg, találja ki, hogy lehetne véget vetni a terrorista eseményeknek. Mariann terve egyszerű: tilos a közvetítés. Ha a közvélemény nem tud róla, nyugodtak. A terrorista szervek meg nem akarják az embereik ott elhasználni, ahol nem érnek el vele semmit, senki nem tud róluk.

A terv beválni látszik, az arabok lépnek. A díjátadón csapnak le, Mariannál korábban indul meg a szülés. A fia súlyos fogyatékosan, és vakon születik. A férje, Kamil elvárná, hogy szeresse és gondozza. De a nő semmit nem érez a gyerek iránt. Most érti meg és bocsát meg az apjának, aki akkor hagyta el a családját, amikor Mariann húga súlyos fogyatékosan született, és az anyja nem engedte intézetbe adni. Mariann is erre készül, de Kamil ezt nem engedi. Zsitvai ér el annyit, hogy a gyerek egy speciális óvodába járhasson, és Mariann visszamehessen dolgozni.

A terroristák ugyanis most már túszokat szednek, és egyenesen a sajtóhoz mennek. Mariann megoldása: ezeket is terrorcselekménynek minősítik, tilos bármit is leadni. Nincs semmilyen tárgyalás. A mesterlövészek mennek, és kilövik a túszejtőket. Ez a terv is bejön, egyre többen veszik át Európában az ötletet.

Kamil majd beleroppan, már úgy érzi, nem is rendőr, hóhér. Ezért és a fiuk miatt is egyre nagyobb a feszültség közte és a felesége között.

Az araboknak is elegük lesz. Mivel úgy tudják, Varga projektjei, le akarják cserélni. Zsitvai a kiszemelt utód. Rendeznek egy újabb túszejtést, egy óvodában, ahova Varga unokái is járnak. Az elnök feladja a saját törvényét, tárgyal és fizet a gyerekekért. A párt ezért megbuktatja, és Zsitvai kerül a helyére.

Ám rájönnek, igazából Mariann az ötletgazda és Zsitvai játszotta ki őket. Elkezdenek rendet tenni. Az összekötővel végeznek. Mariann után bérgyilkost küldenek. Kamil megvédi a családját, de a gránátokkal nem számolt. Egy repesz végez Zolikával, de az állapotos Mariann és ő túlélik. Zsitvai a halálukat akarja megrendezni és külföldre menekíteni őket.

Már a végrehajtás közben elgázolnak egy vaddisznót, amit ki is használnak. A pár elindul külföldre, az apa marad. A nyomában vannak, fának megy. Az autó kiég – három halottat találnak. Hivatalosan Zsitvai, a lánya és a veje a halottak. Az arabok sejtik mi történt, de elengedik őket. Hivatalosan halottak: nem tehetnek ellenük semmit.

Mariann és Kamil már Kanadában élnek a lányukkal. Új életet kezdtek, Kamil vadászik, Mariann még viszi a praxist, de már készül teljesen feladni. Egyre jobban megy a kerámiája.

Háborús, szerelmes, titkos, árulós.

Friedrich svájci apa, német anya gyermeke, aki jómódban nevelkedhet a család genfi kastélyában. Édesanyja megszállottan szeretné elérni, hogy a fia örökölje festészeti álmait. Kisgyermekként kezdi festésre tanítani és a színekre. Ám 8 éves korában olyan verést kap, amiben károsodik az agya is, és elveszti a színérzékelését. A boldog gyerekkor ezzel véget is ért. Már fiatalember, kitör a II. világháború, amikor az elmenő anyja után Franz is világot szeretne látni. Berlin lesz az úti cél, ahol rajzórákat vesz, de igazából a hámból akar kirúgni. Pénze van, az apja mindennel ellátja. Itt ismeri meg Tristan von Appen leendő náci tisztet és lesz szerelmes egy modellbe. Stella azonban súlyos titkokat rejteget, és Franz nagyon nem akarja meglátni az igazat, de egy ponton már nem tagadhat le maga előtt mindent.

Már megszoktam, hogy a romantikus regényekben, a történelmiekben is meséket kapunk. Közben ugyan akad egy-egy kivétel, de általában egy idilli szerelmet követünk, amely, ha nehézségek árán is, de boldog happy endet kap. (Vagy nagy sírás lesz a vége, de ez a ritkább. Szórakoztató zsáner, nem a sírásért veszik az emberek.)

A Stella gyökerei azonban valósak, így ez módosít a romantikus zsáneren is. Nincs meg benne a szokásos menetrend, ez már eleve érdekessé teszi. (Boldogság – félreértés és nagy veszekedés – békülés – még nagyobb boldogság.) Ez a nő valóban élt, ahogy Tristan is, és egy olyan történet fűződik hozzájuk, ami egészen botrányos is lehetne.

Mert Stella egy csinos, de zsidó nő a náci Berlinben. Aki ráadásul csak egy hétköznapi lány, vagyon és ismeretség, kapcsolatok nélkül. Hogy lehet, hogy nem arról szól a könyv, hogyan bujkál, próbál életben maradni? Erre a válasz egy elég nagy csavar a regényben, így nem is mesélem el.

De azt elmesélem, hogy ez a csavar, a történelmileg érdekes és botrányosnak is mondható rész az, ami a regény érdekes része. Ami miatt ez más, amiben az igazi történet rejtőzik. De ez az, amit nagyon sokáig még sejteni sem lehet. Vannak minimális utalások, de csak akkor érthetőek, ha már tudjuk, mit csinál ez a nő igazán.

A regény elbeszélője azonban Franz, aki elmerül a szerelmében, és nem is akarja látni, mi zajlik körötte, és kibe szeretett bele. Ha vannak is jelek, már pedig akad egy-egy komolyabb is, figyelmen kívül hagyja. Direkt vak az eseményekre, amíg csak teheti.

Fel is merült bennem, mennyire szerelem, ami e két ember között van. Franz esetében már rajongás, nagyon elvakult a férfi. Ő az, aki jobban ragaszkodik a lányhoz. Akinél érzelmeket is fel lehet fedezni. De mivel annyira az ideálját szereti a nőben, nem is ismerjük meg a szemén keresztül az igazi Stellát. Ki kell olvasni a sorok közül, végig titokzatos is marad. Pedig ő lenne az érdekes: miért tette, amit? Hogyan élte meg? A szerelmi szálon: szerette a férfit, vagy csak a pénzét? Franz kellett neki, vagy amit egy svájci milliomos megadhatott neki egy háborútól szenvedő országban?

Érdekes benne az is, hogy Franz tulajdonképpen nyaral a háborús Berlinben. Ki is lehet mondani a végére tanulságként, hogy az tarthatatlan állapot. Vakon nyaralni a borzalmakban.

Nem egy szórakoztató könyv, de más, mint a megszokott.

Würger: Stella - Mint romantikus: 60% kevés csavar, de a sorok mögött mély drámák húzódnak. Sodró.

Szubjektíven: 40% sok szereplőt utáltam, nem tetszett a történet sem, de rákattantam.

Elrendezett házasságos, birtokot vezetős, szerelmes.

Hannah három nővér közül a legidősebb, szép örökséggel. Férjet mégsem talál könnyen: egyrészt, meg van győződve róla, hogy csinos húgaihoz képest ő legfeljebb csak átlagos külsejű. Valamint, nem csak a vagyon miatt akar házasodni, szerelmes is szeretne lenni. Egy versenyen megragadja Dunnet bárójának erőteljes alakja, aki aztán megmenti egy erőszakos udvarlótól is. Alexander első látásra vonzódik a lányhoz, a kezét is megkéri az apjától. Hannah, attól tartva, hogy a férfinak a pénze kellene, nemet mondana, de az apja közli, mindenképpen férjhez kell mennie. Ha nem hozzá, máshoz a kérők közül. Így Hannah Dunnet bárónéja lesz, és fokozatosan rájön, férje csendessége mögött milyen szenvedélyes lélek rejtőzik. Miközben egyre szerelmesebbek, a birtokot fenyegető veszélyt is elhárítják.

Már egyetemista koromban is viccesnek találtam, a romantikus regények mennyire egy kaptafára készülnek. Volt olyan kurzusom, ahol viccelődtünk is azon, hogy már a végéről meg lehet ismerni egy nyálregényt. Mert mi van a zárlatban? Kötelezően, rendkívül szirupos stílusban: lánykérés, esküvő, az első közös baba valamelyike.

Ebből talán már kitaláltátok, hogy ez is egy ilyen regény. Igen, még a vége is stimmel. Hiába adok a történelmi romantikusoknak esélyt, hogy többek legyenek történelmi környezetben játszódó nyálregényeknél, a legtöbb esetben nem is akarnak tartalmasabbá válni, csak szépen kipipálják a zsáner jellemzőit és ennyi.

Bosszant, amikor a történelem ennyire csak díszlet. Játszódhatna akárhol és akármikor, éppen csak az öltözködésben és pár szokásban látszik meg a kor. Itt például azért kell a korszak, hogy Hannah és Alexander így házasodhasson. Egyszer találkoztak, az apától megkérte a lány kezét, és ennyi. Ugyan Hannah kapott némi vétójogot, de amikor az apja kimondta, hogy férjhez kell mennie, már nem ellenkezhetett.

A szerelmi szál különben is annyira mese, hogy szinte fáj is. Mindkét részről szerelem első látásra, és utálatosnak találom, hogy itt komolyan úgy van előadva a történet, hogy Alexander már végzetesen szerelmes akkor, amikor még nem is beszélt a lánnyal. A szokásos sérelmem: miért kell a vágyat és a szerelmet összemosni? Itt pl. a Hannah – Alexander páros már akkor szenvedélyes házaséletet él, amikor még alig beszéltek egymással két szót. Ok, utána York szépít azzal, ahogy tényleg elkezdenek ismerkedni és összecsiszolódni, de arra már térdig járunk a végzetes, nagy szerelem tavában.

Nincs is igazi konfliktus, csak mű. Hannah aggódik – ezzel nagyon az agyamra ment, hogy Alexander csak a pénzéért vette el. Alexander aggódik, hogy a nőt elijeszti a sebhelye. Röhej.

A történelmi konfliktus is ennyire mű. Ez az a korszak, amikor az angol nemesség elkezdett birkákat tartani a birtokán, a nagyobb nyereség érdekében. A Dunnet birtokon ez ellen harcolnak, mert a kidobott bérlőknek cudar sorsa lenne. A mese az, hogy pont olyan a hercegük, amilyen. Kétlem, hogy bárki ilyen rangban az emberek érdekét előbbre vette volna, mint a kincstára feltöltését.

A végére lett egy kis humora is. A mellékszereplőket is jobban bírtam, mint a hősöket.

Egyszer el lehetett olvasni, de főleg a rossz tapasztalataim erősítette meg.

York: Hannah és a felföldi - Mint történelmi romantikus: 55% a történelem csak díszlet, a párkapcsolat szenvedélyes.

Szubjektíven: 30% nagyon mesének éreztem, Hannah önbizalomhiánya az agyamra ment.