• Polgárháború - a Marvel sztorit regényként hozza ki a Szukits.
• Vigyázat, törékeny! - Menő Könyvek kamaszos fájdalmas regénye.
• Az aranyműves fia - Bauer Barbara újabb történelmi romantikusa a Jaffa gondozásában.
• Legendary - Kolibri gyerekkönyv.
• Zene és csend - szépirodalom a 21. Század Kiadótól.
• Az angol beteg - történelmi romantikus a 21. Századtól.
• Korra legendája 2. - a képregény folytatódik a Szukitsnál.
• Életeim - thriller a General Presstől.
• Halálos hatalom - thriller a Gold Booktól.
• Csak egy pillanat - thriller a 21. Századtól.
• Utoljára látták - Tericum thriller.
• Nincs kiút - 21. Század krimije.
• A Német Ház - történelmi a Libritől.
• Aki utoljára nevet - thriller és 21. Század.
• A Nickel-fiúk - kortárs a 21. Századtól.
• Az igazság ára - tárgyalótermi, csajos krimi az Álomgyártól.
• Lány a koporsóban - Kossuth thriller.
• Vox - Művelt Nép disztópia.
• Te Én Minden - Művelt Nép thriller.
• A tetoválás tolvaj - ugyanaz, mint az előző sorbani.
• A Fumax hozza az újabb képregényeit: Hellbrazer, Conan, Britannia Kapitány

Szeptember

30. R. Kelényi: Szulejmán és a magyar udvarhölgy - történelmi romantikus 5/5

Október

1. Steel: A helyzet magaslatán - thriller 5/3,5

2. Macneal: Babák városa - thriller 5/4,5

3. A csodálatos fa - mese 5/3

4. Attenberg: A felnőttkor küszöbén - női 5/3

5. Johnsrud: Kereszt - skandináv krimi 5/2

    Rusvai: Tündöklő - fantasy 5/4

7. Hannah: A háromnegyed rejtélye - krimi 5/1,5

    Alekszijevics: Csernobili ima dokumentumregény 5/5

Ezzel megkezdődött az október. Lassan számolunk vissza karácsonyhoz...

Visszaemlékezős, emberi sorsos, tragikus, katasztrófás.

1986, Csernobil. Az atomerőmű égett, a tűzoltóság azonnal a helyszínre sietett. Sajtócsend volt, látszólag minden rendben volt. Ám a tűzoltók pár napon belül, borzalmas kínok között meghaltak. A feleség, aki a férje mellett volt, pár hónappal később halott kislányt szült: a baba szívta be a sugárzást, ami az anyját érte az apjából. A termőtalajt le kellett kaparni. A lakosságot ki kellett telepíteni, a hátrahagyott házi állatokat kirendelt vadászoknak kellett likvidálni. Az öregek nem akartak elmenni, sokan visszaszöktek a kényszerű kitelepítés után. Ahol a robotok már nem bírták a munkát, embereket vezényeltek ki. Pilóták, katonák, családtagok: megannyi halál és szenvedés, aminek máig nincs vége.

Szvetlana Alekszijevics 2015-ben kapott irodalmi Nobelt. Akkor mégsem keltett akkora figyelmet a munkássága nálunk – noha a kötetei nálunk is megjelentek sorban, az Európa gondozásában. A tömegkultúra kellett, hogy szélesen ismert legyen és ez a kötet az eladási listák előkelő helyein szerepeljen.

Pontosabban, az HBO hatalmas sikerű sorozata, a Csernobil kellett Alekszijevics felfedezéséhez. Ugyan hivatalosan semmi köze a regénynek és a mini sorozatnak egymáshoz, mindkettő ismeretében nem lehet nem észrevenni az azonos pontokat. A sorozat mellékszálai mind itt vannak, ebben a kötetben. A tűzoltó feleség, aki a gyermekével fizetett azért, mert a férje mellett maradt a haldoklása alatt. A vadászok, akiknek ki kellett lőni a hátrahagyott macskákat és kutyákat. A bányászok, akik meztelenül hordták a földet a szennyezettség közepén. Amikor a katona ment a tetőre, ahol a robot bedöglött a sugárzástól. Mindaz, amit a sorozatban láttam, a kötet szerves részét képezte.

Ami más: Alekszijevics messze tartja magától a politikát. Nem az okot kereste, miért történt. Nem a tudósokat és a kormány emberét emeli kik, akik hárítani igyekeznek a katasztrófát. Alekszijevics az embereket mutatja be, akik megélték, túlélték, akik máig együtt élnek Csernobil örökségével.

Azért így is érezni lehet, milyen bűnöket követett el a szovjet állam az emberekkel szemben. Csak éppen, itt hozzáadódik az orosz mentalitás is. Ahogy a kötetben az egyik alany fogalmaz, nekik soha nem lesz rendezett útjuk vagy prosperáló gazdaságuk. De ha kell, hőseik mindig lesznek. Akik feláldozzák az életük, mentve a többséget, nem nézve azt, miért és ki miatt kell neki ilyen áldozatot hozni.

Így tele is van a kötet megrázó és fájdalmas történetekkel. A kisemberek meghozták a nagy áldozatokat, és ártatlanok rengeteget szenvedtek itt. Ők maguk mesélik el a történetük, ezt az írónő remekül vissza is adja. Interjúk, de Alekszijevics teljesen háttérben marad, csak közvetíti a történeteket, nagyon ritka, ha valamiért megjegyzést tesz vagy belép a történetbe.

Kiváló a szerkesztés. Annak ellenére, hogy az írónő hangját nem halljuk, érezni, mennyire szíve-lelke a történetekben van. Logikája van a történeteknek, még érzelme íve is, ahogy kötetté rendezte őket.

Érzelmileg nagyon megterhelő könyv: egyszerre szól az emberiség bűneiről, hősiességről, és mérhetetlen fájdalomról. Felnőtt fejjel mindenkinek érdemes lenne elolvasni.

Alekszijevics: Csernobili ima - Mint dokumentumregény: 100% alapos és megrázó. Jó megközelítés, mélyen emberi. Hiteles.

Szubjektíven: 100% közel hozza a felfoghatatlant. Borzalmas, de letehetetlen is. Fájt.

Nyomozós, hamis leveles, családi titkos.

Hercule Poirot békésen tölti a napját, amikor egy felháborodott asszony nekitámad. Hogy merte azzal vádolni őt, hogy megölte Barnabas Pandy-t? Ő még csak azt sem érti, miről van szó. Se a nőt, se a meggyilkoltat nem ismeri, leveleket sem írt. A helyzet fokozódik, amikor újabb emberek jönnek és vádolják a vádló, pontatlan levelek megírásával. Ez már felkelte Poirot nyomozói önérzetét, és nyomozni kezd, ki az a Pandy. Tényleg halott – de vajon tényleg gyilkosság áldozata lett? Poirot beleveti magát az ügy részleteibe, és hamarosan eltitkolt kapcsolatokra is fényt derít. Nem marad más hátra, mint egy nagy leleplezésen mindent kimondani, és hozzájárulni az igazságszolgáltatáshoz.

Agatha Christie nem véletlenül lett a krimi nagyasszonya. Olyan regényeket írt, melyekben nem csak pengeélesen mutatott meg egy bűntényt és a körötte levők lélekrajzát, de a korszak társadalmának is tükröt tartott. A regényei párbeszédekre épültek, kihallgatásokra, de nem lettek unalmasak vagy egy helyben toporgók. Az ő hőseinek el lehetett hinni, miből és hogyan fejtették meg az ügyet. Az olvasó is észrevehette a jeleket és nyomokat, ha ügyes volt.

Teremtett nem egy örök figurát, akik közül talán Poirot, aki máig köztudatban van. Mint ilyen jellegzetes figura, nem meglepő, hogy más író is dolgozik a fenntartásán. Sophie Hannah az, aki több új esetet is írt a belga nyomozónak. Magyarul ez a 3. ilyen.

Szerettem is volna, ha jó lesz, amit írt. Ha méltó örököse lenne Christie örökségének, de sajnos, még mindig azt érzem, minden téren el van maradva az eredetitől.

Ami a legfájóbb, a terjengősség. Agatha Christie regényeiben nincs helye ennyi felesleges jelentnek, beszélgetésnek, időhúzásnak. Itt szabályosan eluntam magam, amíg haladni kezdtek az események. Mesterkéltnek éreztem, a stílusával együtt. Mintha erőszakosan törekedne arra, hogy patinás legyen a nyelvezete, amitől aztán nagyon természetellenes lett a végeredmény. Nem volt se gördülékeny, se megragadó.

Rögtön említeni kell azt is, hogy a krimi sokkal gyengébb. A nyomok annyira jelentéktelenek, hogy a megoldáskor előszedve mesterkéltnek tűnik ezeknek a beállítása is. Tele van az egész felesleges részletekkel, amelyek úgy elrejtik az igaziakat, hogy azok valósággal újnak hatnak a nagy leleplezéskor. Amit említettem fentebb is: nincs meg Christie töménysége. Túl van írva, nyomokban és a krimi részekben is.

A nagy leleplezésnél olyan történeteket rángat elő, és magyaráz bele dolgokat, hogy a hajam égnek állt. Kifejezetten utáltam, ami ebben a történetben kiderült a szereplőkről, miért és kit, hogyan öltek meg benne.

Nem szimpatizáltam a szereplőkkel sem. Az eredetiben mindig van egy fiatal pár, akiknek Poirot segített a nyomozással. Most is van egy nagyon erőltetett szerelmi szál, de az is inkább bosszantott, mint megkedveltette volna velem a szereplőket. Sőt, a viszony erkölcstelen volta miatt inkább ellenszenvesebbé tette számomra a szereplőket.

Azzal különben is küszködtem, mennyire hihetetlen a szereplők érzelmi élete. John szerelme – az már téboly, nem szerelem. Lenore sérelmei – beteg elmére vallanak.

A BBC remekül újraértelmezte Poirot karakterét – Hannah nem volt képes erre.

Hannah: A háromnegyed rejtélye – Mint krimi: 40% a zsáner elemeit korrektül használja, de erőltetett a stílus és a sztori is.

Szubjektíven: 20% túlírt, a megfejtés szinte a semmiből jön, az ügy se kötött le. Nem lett jó!

Két nővér, ikrek egy babakészítőnél dolgoznak. Iris az arcukat festi, míg Rose a ruháikat varrogatja. Keveset keresnek, rosszul bánnak velük, de beleragadtak ebbe az életbe. Egykor többről álmodtak: saját üzletet akartak nyitni. A sors azonban közbe szólt.

Rose szépnek született. 15-16 évesen komoly udvarlója volt, akit szívből szeretett is. Iris kézügyessége volt remek. A terv az volt, hogy közösen vezetik majd a boltjuk. Rose foglalkozik a vevőkkel, férjhez megy és családot alapít, míg Rose a háttérben élhet a szeretett művészetének, a festészetnek. Mivel Iris születésekor eltörték a kulcscsontját, a lány alakja mindig is torz volt a testvéréhez képest. Ám Rose elkapta a himlőt, és az egész testén csúnya sebhelyek maradtak vissza. A vőlegénye elhagyta, és már örülniük kellett annak, hogy van, aki befogadja és alkalmazza őket.

Iris azonban többről álmodik. Festeni akar. Titkon minden félretett pénzét papírra és festékre költi. A kiugrásra akkor lesz lehetősége, amikor a jómódú festő, Louis modellt keres egy lovagregény témájú képéhez. A vörös hajával, csinos arcával Iris tökéletes lenne. A modellkedésért cserébe Louis szállást, némi fizetséget és leckéket ígér a lánynak. Rose nagyon ellenzi az egészet: meggyőződése, hogy Louis csak szeretőt akar, és miután kihasználta a lányt, eldobja. De most ő sem képes visszatartani a húgát.

Louis valóban annyit tesz csak, amit ígért. Festi a lányt és tanítja. A közelség, a közös szenvedély azonban kezdi közel hozni őket egymáshoz, bár mindketten küzdenek az érzéseik ellen.

Közben egy preparátor, aki nagyon vonzódik a torz lényekhez, felfigyel a lányra. A vörös haja emlékezteti a kislányra, akiért gyerekként rajongott. Udvarolni próbál neki, de Iris érzi belőle a veszélyt, nem megy Silas Reed közelébe. Aki így más módszert választ. Kloroformot vesz, és tervezi a lány elrablását. Aki bárhogy az útjába kerül, például a kis utcagyerek, aki elhullott állatok tetemeit gyűjtötte be neki, azzal végez.

Elkészül Louis képe, várják, sikerül-e kiállíttatni is. Közben már nem tudják tagadni, mit jelentenek egymásnak. Ugyan Louis kikötötte, hogy nem nősül, mikor szeretők lesznek, és jól megvannak együtt, Iris magában reménykedik, hogy a férfi meggondolja majd magát. A nővérével is igyekszik kibékülni, akinek segíteni akar a bolt megnyitásában. Rose lassan megbékél, de attól továbbra is tart, hogy Louis csak kihasználja a lányt.

Iris nagyon le is döbben, amikor egy kisfiú érkezik hozzájuk. Kiderül, Louis hosszú évek óta nős és apa. A felesége tőle különváltan, idegbetegen él vidéken. A lányt nagyon megviseli az igazság, de Louis meg tudja győzni, hogy a szíve az övé, a neje nagyon rég csak vegetál és rég nem jelent neki semmit. Mikor az asszony haldoklik, Louis leutazik elköszönni. Most is tartja, nem nősül. Iris ebbe hal majdnem bele: ha özvegy lesz, elvehetné. Miért nem?

Mire Louis visszatér, Iris nincs sehol. Keresi, de nem bukkan a nyomára. Már boldogan elvenné, csak kapná vissza. Nem sejtheti, hogy Silas kapta el a nőt. Iris nagyon próbál kiszabadulni, még kódolt üzenetet is eljuttat a férfihoz. De nem csak vár, lesi az alkalmat is.

Amikor Silas figyelme lazul, Iris meg tud szökni tőle.

A záró kép egy évvel későbbi. Iris festményét állítják ki, amiből kiderül, hogy sikeresen megszökött Silas markából. Újra boldog Louis oldalán. Rose már a maga kis boltját vezeti.

Átkokkal szembenézős, mesés, világmentős.

A tengeri egykor gazdag és büszke nép volt, akik az istenektől kapott szigeteken éltek. Ám eljött a Sárkány, és a birodalmak elbuktak. Már az utolsó is az addig tiltott szárazföldekre menekült, ahol új királyságot hoztak létre. Ám a Sárkány még mindig fenyegetés, ahogy a kimondott átkok is megkeserítik a napokat. Erthol, megárvulása után a legendás Denamals gyámoltja lett, és tanulta meg a lovakkal való bánásmódot. Mikor mesterét az Őrség lefogja, a fiú akaratlanul is belekeveredik a királyság sorsát meghatározó eseményekbe. Akaratlanul működésbe hoz egy átkot, mely új barátait és a lányt veszélyezteti, akibe kezd beleszeretni. Közeledik a Sárkány, és Völgyvár a pusztulás szélére sodródik. Az egyetlen reményük, ha Erthol, a Holló gyermekei és a trónörökös Anothian összefognak, és meglelik a legendák mögötti valóságot.

A szerző maga is leírta, eredetileg gyakorlásnak szánta ezt a történetet. De ahogy dolgozott a szövegen, regény kerekedett belőle. Érdekes, hogy engem pont az fogott meg benne, amit kísérletezgetett az utószó szerint Rusvai.

Ebben a történetben ugyanis kiemelten fontos, hogy a valóságból hogyan lesz mese, miként születnek a mítoszok, őrizve darabkákat a valóban megtörtént eseményekből, de mégis átemelve őket a mitológia világába. A szereplőknek meg kell találni az igazságot a történetek mögött. Közben mi pedig elcsodálkozhatunk, mivé alakult a nyers igazság a néphitnek köszönhetően. Itt csak fokozza a helyzetet, hogy nem telt el sok idő sem. Alig pár évtized, de már úgy mesélnek a szigeteken történtekről, mintha egy rég letűnt korszak meséi lennének. A Gyűrűk urában imádtam még ezt a mesék mögötti valóságot, csak ott éppen évszázadok voltak arra, hogy az egykor történtek legendákká, majd mesékké legyenek.

Sok jó ötlet van a történetben a világépítésre is. A sárkánykígyók, akik az elátkozottak nyomában járnak. Ahogy az átkok kiforgatják azok szavait, akik kivetették őket. A Sárkány személye és titka. Ez egy olyan világ, aminek érezhetően volt múltja és dimenziója, amiből a szerző elég sokat át tud adni nekünk is. Közben késztetést is éreztem, hogy kezdjek el családfákat és kapcsolódási pontokat rajzolni.

A tényleges kalandok se rosszak, de azok valahogy annyira nem fogtak meg. Az első sárkánykígyó elleni harcot követően a többi már ismerős lesz, ha éppen más kígyóval is kell az aktuális részben megbirkózni.

A karaktereket viszont megszerettem. Ha nem is dráma szinten mélyek, sokfélék. Erthol szimpatikus fiatalember volt, akinek lehetett drukkolni. Tipikusan a mesék hőse ő: rejtélyes múlt, híres gyámja van, jó kiállású, jó képességű, és olyan lányba is szeret bele, akit nem olyan egyszerű elnyerni. Mindig az események közepében találja magát. Rien sem egy átlagos kisasszony. Golthin meg nem a mesék hercege, hanem egy olyan nemesi származású fiú, aki igencsak kihasználja, hogy milyen jó körülmények közé született, de azért a szíve a helyén.

Van humor is a kötetben, ha nem is az dominál.

Bár tetszett a cselekménye is, megkedveltem a szereplőket, gyanítom, az marad majd meg legjobban bennem, mennyire tetszett benne a mesék és valóság kapcsolata. Tetszett.

Rusvai: Tündöklő - Mint fantasy: 70% izgalmas a mitológiája, kalandos történetű, szerethető szereplőkkel.

Szubjektíven: 65% a mese és valóság határainak összemosását, a főhőst is nagyon bírtam.

Nyomozós, családi titkos, összefüggéseket átlátós.

Könnyed találkának indult: szeretők játékos együttlétének az autómosóban. Azonban volt ott valaki, akit nem hívott senki. A kormány befolyásos tanácsadója, Henry Falck el is akarta küldeni a leskelődőt, de rá kellett jönnie, nem leskelődni érkezett. Gyilkolni. A rendőrség már csak az autómosóban legyilkolt szeretőket találja meg. Fredrik Beier kapja az ügyet, és eleinte politikai elméletek felé terelgetik. Öltek meg másokat is, akik befolyásosak voltak és kormánykörökben mozogtak. Ahogy azonban Fredrik egyre jobban beleássa magát az ügybe, felfedezi az igazi kapcsolatot: ő maga, pontosabban az apja munkája. Mindenre a múltban kell keresni a választ, és időben meg kell találnia, mielőtt megmenthetetlen lesz a jelen.

Johnsrud ezzel a kötettel zárja a trilógiát. Kint, skandináv területen szép sikerei voltak vele. Mutatja az is, hogy volt igény arra, hogy trilógiává bővüljön Fredrik Beier története. Mindegyik részben észrevehetjük, hogy van egy azonos séma. A bűntény a jelenben történik ugyan, de az indíték a múltban van. A Beier család múltja és a rég elásott titkok, amelyek magyarázhatják a történteket.

Szeretem, amikor összefüggenek az események. Akkor érzem a logikát, hogy a szerzőnek megvolt a terve a cselekményre, nem fog a végén a semmiből előhúzni egy nagy fordulatot, ami csak lóg a levegőben. Most mégis szenvedtem attól, hogy a trilógia egyes eseményei mennyire összekapcsolódnak.

Régen olvastam az előző részeket, és emlékeim szerint nem is tettek rám pozitív benyomást. Nagyon kevésre is emlékszem belőlük. A magánéleti szálak jobban megmaradtak a fejemben, de a gyilkosságok, és azokból milyen múltbeli esemény derült ki, eléggé a homályba vész. Itt viszont kellenének ezek az ismeretek, és nem egyszer éreztem úgy, hogy tudnom kellene, amire utal a szerző, de egyszerűen nem értem. Nem idézi fel Johnsrud a korábban leírtakat, legfeljebb magánéleti vonalon, amire amúgy is jobban emlékeztem. Nagyon hiányoztak a kis mankók, amelyek beindították volna az emlékezetem!

Van azonban egy sanda gyanúm, frissebb emlékekkel se szeretném sokkal jobban ezt a kötet. Egész egyszerűen brutálisan szürke és elkeserítő a hangulat, ami uralkodik a történeten. Tudom, ez a skandináv krimikre jellemző, de most kifejezetten erősnek éreztem a reménytelenség, az igazságtalanságok és a fájdalmak atmoszféráját.

Fredrik Beier ráadásul olyan ember, akire a nyomorult tökéletesen illik jelzőként. Valaha boldog volt, de egy tragikus baleset összezúzta. Lement a boltba, és amíg távol volt, kigyulladt a lakás. A legkisebb gyerek belehalt, ebbe tönkrement a házassága és a bűntudat nem ereszti, hiába telt már el 20 év is. Még ebben a kötetben is Fredrik nagyon szenved ettől a történettől, és még mindig szabotálja a kapcsolatait az önvád miatt. Rossz volt ezt olvasni, Fredrik depresszív élete elnyomta a saját életkedvem is.

Sajnos, a szöveg sem vitt magával. Hosszúnak éreztem a könyvet, sok olyan leírással, amelyek leginkább csak untattak. Nem az én világom volt ez most.

Véglegesen nem írtam le a sorozatot. Biztos vagyok benne, hogy egyben olvasva a három részt sokkal többet tud nyújtani. De most egy ideig biztos nem lesz kedvem újra elővenni.

Johnsrud: Kereszt – Mint skandináv krimi: 50% van társadalmi üzenet, rossz hangulat és szenvedő hős is bőven.

Szubjektíven: 10% kevésre emlékeztem a korábbiakból, túl nyomorult a főszereplő. Untam is.

Melyik, a héten megismert regény utolsó sora lehet ez?

Amikor azonban eljött az alkalom, a helyén volt a szívük.

Megoldás: Tovább!

Karrieres, párkapcsolatos, családos, női létkérdéses.

Andrea kamaszként elvesztette az apját. Imádott rajzolni, fel is vették a főiskolára, ahol a szenvedélyének élhetett. Még egy mentorra is rátalált, és készült arra, hogy valami jelentőset tegyen le az asztalra. De helyette elbukott a saját szemében, mindent maga mögött hagyott, New Yorkba költözött. Lett egy állása, mellyel elé jól keresett, volt egy jó kilátású lakása, és elvolt. Kereste a szerelmet, de valami mindig közbejött és nem talált tartósan párra. A bátyja viszont elvette az álomnőt, épült az álomkarrier, aztán született egy halálos beteg lánya, és minden kifordult a sarkaiból. Andrea nem volt képes osztozni a kínban. A saját helyét kereste, miközben átszenvedte a mindennapokat kiüresedett kapcsolatok közepette.

Képtelen vagyok erről a könyvről úgy tartalmi ismertetőt írni, hogy meghozzam vele a kedveteket az olvasáshoz. Egyszerűen nem megy. Persze, tudnék jó bölcsész szakoshoz illően a semmiről ragozni jól hangzó szöveget. Írhatnám azt is, hogy ez egy modern nő regénye, aki szembenéz a mindennapok szürkeségével. Aki keresi a helyét a világban, a szakmában, a szerelemben és a családban. De most hallgassam el, hogy ez bukások sorozata?

Számomra ez annak a regénye volt, hogy a modern élet pocsék. Ha megnézzük Andrea életét, nem csak szerintem borzalmas a sorsa, ő maga is boldogtalan. Most mit lehet írni egy olyan nőről, akinek az volt hónapokig a napja fénypontja, hogy hazament munkából, és rajzolgatta az Empire State Building sziluettjét, amire rálátott az ablakából? Mondanom se kell, ennek is annyi lett. Épült mellé egy toronyépület, és elvesztette a kilátását. A kis örömének is annyi lett. Ez különben jellemző az egész regényre.

Itt mindennek annyi lesz.

Andrea eleve nem egy kapcsolati lény, meg sem lepett, hogy a viszonyai rendszeresen rossz véget értek. Pedig, folyton keresett valamit, de soha nem lelt rá. Alkalmi viszonyok, üresek. Tönkrement kapcsolatok, kiüresedtek. Ha szerelemnek is érezték, beleszürkültek. Matthew volt talán a legtartósabb kapcsolata, de ez is elhalt. Pezsgés, izgalom csak a kapcsolat elején volt, és nem sikerült fenntartani, elszürkült. Megszakadt.

A barátai, rokonai, akik sikeresebbnek tűnnek, ugyanígy megjárják. David és Greta, akik beleroppannak egy olyan gyerek nevelésébe, akinek max. 3 évet adnak az orvosok. Indigo, aki megfogta a gazdag férjet, szült egy cuki gyereket, aztán a férje lelépett egy feleannyi időssel.

A gond talán az, hogy tényleg el tudom hinni, hogy ilyen a modern élet. Nem tudunk boldogok maradni, mindenbe beleszürkülünk. A kapcsolatok meg pusztulásra ítéltettek.

Érdemes megnézni Andrea karrierjét is! Törekedhetne többre, lehetne olyan is, ami jobban megfelel neki, vagy legalább sikeresebb lehetne. De ő jól érzi magát az unalmas, lélekölő pocsolyában, mert így reménykedhet valami jobban. Ami persze sose jön el.

Remek a szerkezete is. Nem lineáris. Véletlenszerűen tesz egymás mellé jeleneteket Andrea különböző életszakaszaiból. De egyre több történet kapcsolódik össze, egyre látványosabb a rajzolt életkép. Több szempontból is megközelít egy-egy történetet, szinte 3D-s kirakót idézően állítja össze a cselekményt.

Az agyammal nagyon tudom értékelni ezt a regényt, de érzelmileg utáltam olvasni. Lehangolt.

Attenberg: A felnőttkor küszöbén - Mint női: 75% modern létproblémákat ábrázol, valósághoz közeli és súlyos regény.

Szubjektíven: 30% nagyon depresszív regénynek éltem meg, rosszul éreztem magam tőle.

Cím: Ha a titok kiderül

Szerző: Karen McManus - a sorozat előző kötet már nálunk is megjelent, az alapján egy jól író, ötletes cselekményt kitaláló szerzőről van szó.

Műfaj: ifjúsági, thriller

Cselekmény: Echo Ridge látszólag egy átlagos kisváros. Valójában sötét titkokat rejteget. A kamasz Ellery ide kell költözzön, a nagyanyjához. Pedig annak idején itt tűnt el a nagynénje. 5 éve meggyilkolták a helyi bálkirálynőt. És most is fenyegetőzik valaki, hogy eljön az iszonyat, ami 5 éve is. Ellery azt hitte, mindent tud a titkokról. Itt azért éri majd pár meglepetés.

Várható megjelenés: még ősszel, novemberre talán

Miért várós?

• Bírtam McManus előző könyvét.
• Az ifjúsági thriller tetszik - a Lehull a lepel alapján várhatóan ebben is erős lesz a rejtély, meg a kamasz vonal is.
• Még keveset tudok a cselekményről, vannak kérdések, amelyek felkeltették a kíváncsiságom.
• Bejön a borítója is.