Múlt után nyomozós, saját identitást kereső, űrkalandos.

Öldöklő a saját útját akarja járni, ezért otthagyta új bajtársait és igyekszik maga boldogulni. Rejti a személyazonosságát, és felvételeivel üzletelve halad a célja felé. Meg akarja érteni, miért lett az előző életében tömeggyilkossá. Miért más most? De az emlékeit törölték, így más módon keresi az igazságot. Egy újabb szállítóhajó veszi a fedélzetére, de ezúttal egy újabb intelligens gépre lel a fedélzeten. A szállítóhajó kész segíteni neki, és okos kérdéseket tesz fel. Miközben Öldöklő nyomoz, egy feladatot is elvállal. Védelmeznie kell egy csapatot, de hiába látja el lelkiismeretesen a feladatát, vannak olyan események, melyekre nem lehet előre felkészülni, még egy harci robotnak sem.

Öldöklő első története nagyon megfogott. Kisregény volt, de ennek ellenére volt bőven cselekménye és mondanivalója is, a narrációról nem is beszélve, amiért önmagában is megérte volna elolvasni a könyvet.

A Mesterséges sors folytatja Öldöklő történetét, de nem tudott olyan hatást tenni rám, mint az első rész. Mi hibádzott?

1: most nem volt olyan izgalmas a cselekmény. Ugyan Öldöklő megint belekeveredik egy akciókkal teli sci-fi kalandba, most nem drukkoltam az emberek sikeréért, túléléséért. Nem kerültek közel hozzám. Nem is éreztem ezt a részt relevánsnak. Ahogy az sem érdekelt túlzottan, hogy Öldöklő miképpen igyekszik rájönni, mi történt pontosan, amiért törölni kellett a korábbi programját és személyiségét.

2: az én kérdéskör nem olyan húsbavágó. Most nincs körötte közeli ember, aki elől a főszereplőnek titkolnia kellene, mennyire más, mint a többiek. Most nem kell úgy szembenéznie azzal, mi is ő tulajdonképpen. Most nem éreztem azt a problematikát, hogy mikortól számít egy életforma élőlénynek és szabad akaratúnak, mint korábban. Még inkább az maradt meg bennem, hogy Öldöklő elmenekül e problematika elől. Azzal, hogy bujkál, mintha nem vállalná fel azt, ami ő.

Ugyan a szállítóhajóval képbe kerül az a kérdéskör, hogy vajon nem sokkal több az intelligens életforma a gépek között, mint amit az emberek legmerészebb álmukban sem gondolnának, de nem ez a szál a vezető, rendesen fel sem merül.

Ami még mindig olvastatja, a szerző stílusa. Továbbra is Öldöklő a narrátor, és magával ragadó, ahogy leképezi magában a világot. Azt ugyan nem mondanám, hogy ő maga értékelné a saját humorát, inkább ironikus kissé, de megtaláltam ebben a humort, és jókat tudtam mosolyogni rajta, ha most a cselekmény nem is fogott meg annyira.

A részletekben is mindig rábukkanok valami olyasmire, amin jókat tudok mosolyogni. Ebben például nagyon tetszett az, ahogy a szállítóhajó a tévésorozatokból akar az emberekről tanulni. Csak éppen annyira gépszerű, hogy az emberekkel nehezen boldogul, és Öldöklőtől lesi el a megfelelő reakciókat. De az sem rossz, milyen sorozatokat talál ki a szerző – most éppen egy olyat néztek, amiről nekem a Csillagkapu ugrott be. (Nem véletlen, Martha Wells ír Csillagkapu regényeket is.)

Van ebben az univerzumban bőven lehetőség, és szívesen olvasnék is több Öldöklő történetet.

Wells: Mesterséges sors – Mint sci-fi: 70% sajátos, megnyerő stílusban elmesélt történet, gondolkoztat és szórakoztat.

Szubjektíven: 65% az előző kötet túl magasra tette a lécet, ezt kevesebbnek éreztem annál.

Abban az időben úgy gondoltunk magunkra, mint akik egy karámba zárva várják az életbe való kiszabadulásukat. És ha eljön az a pillanat, az életünk – és vele együtt az idő is – hirtelen felgyorsul. Hogy is tudhattuk volna, hogy az életünk már elkezdődött, hogy máris előnyökre tettünk szert és sérüléseket is szereztünk? És hogy sejthettük volna, hogy kiszabadulásunk után csak egy nagyobb karámba kerülünk, melynek falai azonban elsőre nem láthatóak? (Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt)

– (…) Mesék nélkül mindannyian magányos szigetek vagyunk csupán. 
A pasija bambán meredt rá. 
– A történetek segítségével láthatjuk, hallhatjuk és érezhetjük azt, amit valaki más – magyarázta Ro. – Hidakat építenek más szigetekhez. Ezért olyan fontosak a kitalált történetek. Valós átélést tesznek lehetővé. (Hand: Vigyázz, Holly Chase!)

A végső elszámolásban csak az életben maradás számít. Ha valamit az életben maradásért meg kell tenni, azt az emberek megteszik. (DeMille: Bábeli fogságban)

– De miért nem találnak az őszi, téli hónapokra valami más, becsületes elfoglaltságot maguknak? – firtatta értetlenkedve Huba. 
– Jó kérdés, édes fiam. Azonban az a tapasztalatom, hogy sok ember hajlamos sajnos a könnyebbik végén megfogni a dolgokat. (Fiala: Balatoni nyomozás)

– Egy calvadost iszom, és ön? 
– Vajon lehet itt kapni egy pohár tejet? 
Talán ez megmagyarázza, miért volt ennek a harmincöt éves férfinak olyan rózsás arca, mint egy borjú nedves orrocskája? 
– Egy nagy pohárral, főúr! 
– A tejből? 
– A calvadosból! (Simenon: Maigret és a titkos szerető)

Az élet előrehaladtával egy kis pihenésre vágyunk, ezzel talán mindenki így van. Azt hisszük, megérdemeljük. Én ezt éreztem. De aztán az ember kezd ráeszmélni, hogy az érdemek szerinti jutalmazás nem az élet feladata. (Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt)

Kitta Grau – az ördöggel szemben – nem hivatalból, hanem hobbiból volt gonosz, ami, hidd el nekem, sokkalta, de sokkalta veszélyesebb! (Fiala: Balatoni nyomozás)

– Mi is a történelem? Hozzáfűznivaló, Webster? 
– A történelem a győztesek hazugsága. […]. 
– Na igen; szinte biztos voltam benne, hogy ezt fogja mondani. Nos, csak amennyiben nem felejtjük el, hogy a történelem a vesztesek önáltatása is. (Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt)

Aki kishitűen kezd, az legalább nem csalódik a végén. (DeMille: Bábeli fogságban)

Igenis bízom bennetek. Csak a világban nem bízom. Ezért kellenek a szabályaink. Azok óvnak meg minket. (Parker: Lángoló tenger)

Terroristák ellen harcolós, gépeltérítős, arab-zsidó ellentétes.

New Yorkban nagyszabású konferencia készülődik, ahol egy asztal mellett arabok és zsidók beszélnének arról is, hogy végre béke legyen a Közel-Keleten. A legnagyobb készültség mellett két géppel mennének a küldöttség tagjai. Ám már egy évvel korábban egy arab terrorista bombát helyezett el mindkét gépen. Az egyiket demonstrációból meg is semmisítik, a másikat eltérítik. Miközben az izraeli kormány és sereg próbálja kitalálni, mit tegyenek, az eltérített gép lezuhan az Eufrátesz völgyében. Az egykori Babilonban, ahol a túlélőket ellenséges arabok veszik körbe. A katonák igyekeznek összefogni a csapatot, és harcolni a túlélésért, míg a segítséget várják. Közben az egyik politikus, Miriam kénytelen zavaros érzelmeivel is szembenézni az egyik katona iránt.

Nem tudom mit vártam, de nem ezt. Most csalódott is vagyok cseppet, mert nem ilyen regényt akartam olvasni. Jó, legyen, mégiscsak tudom, mi a legnagyobb bajom. A romantika hiányzott nekem, minden téren. Azt hittem, a lezuhantak között többféle ember lesz, nagyobb érzelmek hullámzanak majd, és nem ilyen harcos, politikai, nem szimpatikus szereplős kötettel lesz dolgom.

Igen, van egy kiemelt szereplő, akit annyira utáltam, hogy végig drukkoltam, valamelyik arab sikeresen lője fejbe. Miriam, aki holokauszt túlélő; egy anya, aki elvesztette az egyetlen fiát. Egy feleség, akinek a férje vadászpilóta volt, és nem tudja a sorsát. Lezuhant, arab területen. Fogságba került vagy megölték? Ez alapján még bírhatnám is, de rögtön úgy ismerjük meg, hogy a szeretőjével cicázik. Már ennyi elég lenne nekem: ha várja haza a férjét és gyászolja, ne szedjen már fel mást! Majd, a zuhanás után Hausner karjaiba omlik. Naná, miközben életveszélyes helyzetben vannak, az arabok többször is rájuk támadnak és meg akarják őket ölni, ő talál időt henteregni egy újabb pasival a sivatagban. Szerintem, értitek, mit nem bírtam benne. DeMille nem is igazán tudja megindokolni, mit és miért tesz ez a nő.

A férfiak ábrázolása sokkal jobban ment neki. Hausner, aki német gyökerekkel rendelkezik, aki tökéletes kém. Akinek a képébe merik mondani, ha a szülei nem hagyják el Németországot korábban, kiváló náci lett volna belőle. Az ő gyökértelensége, az életét meghatározó etikai szabályok, egyáltalán az érzelmi világa sokkal hitelesebb és logikusabb. De, ha már itt tartunk, a terroristák is sokkal jobban el lettek találva, mint Miriam.

A regény cselekményének alapvetően három pillére van. Az egyik, amelyikkel a sok bajom volt, Miriam körül szerveződik. Magánéleti nyavalygás és szenvelgés, hiteltelen szerelmi szálakkal. A másik a politikai mondandó, amiből azt lehet kihámozni, hogy ezen a területen soha nem volt, és nem is lesz béke. Már az ókori időkben egymást ölték itt arabok és zsidók, ez már a történelem része, a jelen része. A harmadik az akciórészek. Részletesen le van írva, hogyan támadnak rájuk, hogyan védekeznek. Taktikákat alkotnak, harcolnak, megsebesülnek és meghalnak. Akciót gördülékenyen ír a szerző. Kár, hogy ebben a formában nekem ez kevés. Kellett volna mögé olyan érzelmi háttér, hogy drukkoljak a szereplők életben maradásért. Itt ez nem volt meg.

Nekem nem tetszett ez a könyv, újraolvasni biztos nem fogom.

DeMille: Bábeli fogságban - Mint akcióregény: 55% akciójelenetekben erős, az emberi történetek kevésbé álltak össze.

Szubjektíven: 30% volt egy szereplő, akit nagyon rühelltem. Az akció önmagában nem köt le.

5: Child: Jack Reacher regények - Reacher katonai nyomozó volt, az egyik legjobb a szakmában. Ám, amikor a sereg létszámát csökkentették, Jack is feladta a karrierjét. Most az Államok területét járja, egyetlen táskával. Ő nem keresi a bajt, de az valahogy mindig rátalál. Ha az emberek segítségre szorulnak, nem tud csak úgy továbbmenni. Rendet tesz a kisvárosba, ahol egy család mindenkit terrorizál. Kinyomozza egy lövöldöző merénylő kilétét. Szabadít túszokat, szükség esetén a seregnek is besegít.

4: Polgár: Emberi tényező - napjaink, Budapest. Egy új típusú bankrabló tűnik fel, aki ellen a rendőrség tehetetlennek tűnik. Összerakott egy robotot, amelyet robbanószerrel szerelt fel, Begördítette egy forgalmas helyen levő bankba, és ha a kormány nem akarja újjáépíteni a Belvárost, fizetniük kell. Egy pszichiáternő, egy hackerből lett IT szakértő és a kommandó vezetője igyekeznek kezelni a helyzetet, macska-egér játékba bonyolódva az arctalan elkövetővel.

3: Réti: Budapest Boulevard - a vezető politikusoknak semmi sem drága, pláne, ha közben a saját zsebüket is tömhetik. Adott egy férfi, aki nagyon saját minisztériumot akar és kinevezést. De ehhez bizonyítania kellene, hogy az általa létrehozott és méregdrága terrorelhárító egységre szükség van. Nincs vészhelyzet? Akkor rendel párat. Miközben jelképes és kulturális értékek ellen indulnak a támadások, egy rendőr az igazság nyomára bukkan. Ha azonban a nyomon marad, könnyen az életét vesztheti.

2: Abbott: Pánik - Evan sikeres fiatalember, menő filmes. Egy nap az anyja kétségbe esve hívja fel: azonnal menjen haza! A haza érkező fiatalember már csak a meggyilkolt anyját találja, és rá kell jönnie, a gyilkos most az ő nyomában jár. Evan élete pár óra alatt a feje tetejére áll - hova tűnt a többi szerette? Ki vadászik rájuk és miért? Miközben keresi a válaszokat, futnia kell az életéért, és el kell viselnie, bármit is tud meg magáról vagy a családjáról.

1: Baldacci: A bosszú - gondolkodtam, melyik Baldacci-regény kerüljön ide. A Teve Klub sorozatot szerettem, és ez volt belőle a kedvenc részem. Oliver Stone, akit egyszer régen másként hívtak, és elit katona volt, már csak azért él, hogy leleplezze a korrupciót a hatalom felső köreiben. Barátai segítik ebben, akik magukat Teve Klubnak nevezik. A múltban egyszer Olivernek dolga volt egy kémmel, aki orosz nőbe szeretett bele, és állított át. Akik e férfi ellen indultak, most sorban halnak. Vajon ki jött el értük, és mikor kerül Oliver sorra? Közben Annabelle is segítségre szorul, hiszen egy felbőszült kaszinótulajdonos a fejét akarja.

Bosszúállós, hajós, lány testvériséges, harcos.

Caledonia még csak 14 éves volt, amikor hozott egy döntést. Szabály volt: kartács nem maradhat életben. Amikor a fogságába esett egy, mégis megsajnálta, életben hagyta. A jutalma egy tőr lett a gyomrába, és végig kellett néznie, ahogy a fiú csapata lemészárol mindenkit, aki fontos volt neki. 4 évvel később a lány az újjáépített hajójuk kapitánya, legénysége csupa lányból és nőből áll, akik a kartácsok ellen harcolnak. Ám amikor a fogságukba esik egy, aki melléjük akar állni, Caledonia magával is küzdelemre kényszerül, bízhat-e a fiúban. Aki segíthetne visszaszerezni az öccsét, vagy el is árulhatja. Óvatosan kalandra indulnak, a bosszú felé vezető út hosszú és véres is.

Ifjúsági kalandregény lányoknak? Valami ilyesmi akar ez a kötet lenni, amelyről nem csak nekem jutottak eszembe sikerfilmek. Az ajánlókban olyan címekkel dobálóztak, mint a Karib-tenger kalózai sorozat vagy a Wonder Woman. De a történet annyira eredeti, hogy ezek csak egy-egy elem miatt kerülhettek ide, nem a cselekmény van onnan másolva. A főszereplő lányok egy hajón kalandoznak – mint a Karib-tenger kalózaiban. A hajón csak lányok szolgálnak, akik harcosok – mint Wonder Woman szigetén.

Cselekményközpontú regény, minden fejezetre jut valamilyen fontos esemény és kaland. Hajós csatától kezdve kétkezi harc, menekülés, alkukötés, sebesültek megmentésének próbája, kihallgatás, kinek mi az ingere, itt nagy valószínűséggel megtalálja. Lineáris, könnyen követhető és izgalmas. Bár a sok női hős miatt lányos könyvnek el lehetne könyvelni, a cselekménye alapján nemtől függetlenül lehet élvezni ezt a könyvet.

Díjaztam azt is, hogy nem lett belőle romantikus regény. Caledonia fiatal, 18 éves lány ugyan, akinek az életébe lép most egy megnyerő fiatalember, de a lánynak kisebb gondja is nagyobb, mint a szívügyeken merengeni. Ugyan benne van a szövegben annak a lehetősége, hogy a folytatásban lesz szerelmi szál, itt még nem tart ott a cselekmény. A lánynak bíznia kell először a fiúban, ami még alakulóban van.

Amit viszont komolyan hiányoltam: a világot alig ismerjük meg. Ha azt ugyan nem is mondja még el, hogy alakult ki, azért ennél jobban vonalazhatná a viszonyokat. Középkori környezetnek tűnik, így eléggé fejbe csapott, amikor egyszer azért szerveznek rajtaütést, mert napenergiát gyűjtő árbocot akarnak zsákmányolni.        Aztán kiderül, egy beszélgetésből, hogy a mi civilizációnk bukása után járunk. De mikor? Milyen ez a világ? Miért lett ilyen? Erre egyetlen válasz sem érkezett, ez pedig irritált.

A karakterek könnyen megkedvelhetőek vagy éppen utálhatóak. Nagyon kevés benne az árnyalás: vannak a jók és vannak a rosszak. Caledonia tele van erényekkel, bátor vezéregyéniség, aki a bűntudatát is előnyére változtatta. A társnői is bátrak, okosak, összetartóak. Abban van az igazi erejük, ahogy bízni tudnak egymásban és összetartanak. A kartácsokról még keveset tudunk – de ők a rossz szinonimái. Ölnek, rabolnak, kétszínűek. Oran kapcsán felmerül a kérdés, mi van azokkal, akik kényszerből lettek kartácsok? Van még visszaút a számukra? De ez sincs egyelőre kifejtve.

Bőven van még benne lehetőség, várom a folytatást.

Parker: Lángoló tenger - Mint ifjúsági kaland: 70% erős hősnők, kalandos cselekmény, szórakoztató, de nem több.

Szubjektíven: 60% elment, de igazán nem ragadott magával. Több kell a hősből, világából.

• Pénzzé tett gyermekek - az Alexandra krimis drámája.
• Emlékezz rám - az L&L Kiadó zárja Leiner Laura legutóbbi sorozatát.
• Enyém vagy - thriller a 21. Század Kiadótól.
• A felnőttkor küszöbén - new adult/ifjúsági az Alexandrától.
• Az éjszaka és a lányka - egy Musso-regény a Park Kiadótól.
• Vata fia - történelmi az Athenaeumtól.
• Titkos vacsorák - thriller a Letterótól.
• Cari Mora - a General Press elhozza az új Thomas Harris történetet.
• Vox - a Művelt Nép disztópiája.
• Te Én Minden - thriller a Művelt Néptől.
• #klasszhullák - thriller a Művelt Néptől.
• A tetoválás tolvaj - krimi a Művelt Néptől.
• Öngyilkos királyok - a Libri folytatja a Wild Cards sorozatot.
• Orgyilkos osztály 3. - a Fumax képregénye.
• Ha/Ver 3. - a Fumax egy másik sorozatát is folytatja a héten.
• Lenn a sivár földön - novellák az Agavétól.

Augusztus

26. McManus: Lehull a lepel - ifjúsági 5/5

27. Barron: A szolgáló titka - krimi 5/3

28. Hand: Vigyázz, Holly Chase! - ifjúsági 5/5

29. Gárdos: Hét mocskos nap - kortárs 5/4

30. Fiala: Balatoni nyomozás - gyerekkönyv 5/5

31. Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt - kortárs 5/2,5

      Simenon: Maigret és a titkos szerető - krimi 5/4

Szeptember

1. Houser: A túloldalon - mint képregény 5/4

    Bond: Gyanakvó elmék - thriller 5/3

Elkezdődött az ősz...

Kísérletes, különleges képességes, titkos akciós.

A vietnami háború zajlik, az amerikai fiatalok egyszerre szeretnék élvezni a fiatalságuk, állást foglalni a témában, és megélni az életüket. Terry okos, merész fiatal egyetemista, aki nagyon szerelmes. Ugyanakkor nyitott szemmel jár, és jól jönne neki egy kis plusz kereset is. Amikor szobatársnője jó pénzért jelentkezik egy pszichológiai kísérletre, de nem ébresztett benne bizalmat a csapat, Terry a helyére lép. Ugyan azonnal rájönnek, hogy a barátnője helyett ment, meggyőzi őket, hogy érdemes a kísérletben tartani őt is. Drogokat adnak nekik, különös vízióik és érzéseik lesznek az alanyoknak. Terry egy különleges kislánnyal is megismerkedik, aki különös dolgokra képes, szinte fogságban tartják itt, és név helyett csak egy számot visel. Terry ki akarja deríteni, mi folyik itt pontosan és segíteni a gyereknek. Miközben a barátját behívják katonának, a fiatal nő a saját háborúját vívja meg.

Stranger Things regény, így nagy eséllyel azok fogják elolvasni, akik a sorozatot is szeretik. Ilyen vagyok én is, és pont a sorozat ismerete és szeretete az, amiért nem tudtam igazán élvezni a regényt. Tele vagyok előismerettel, ami miatt ennek a cselekménye nagyon kiszámítható lett számomra. Már amikor megismerjük a szereplőket, pontosan tudtam, a végén mire megy ki a játék.

Érdekelne is, milyen élmény lehet a könyv annak, aki most ismerkedik a sorozat világával. Aki nem tudja, mi lesz a kísérlet eredménye, és nem ismeri a szereplők sorsát pár évvel későbbről. De lehet, hogy nekik sem lenne felhőtlen szórakozás a történet.

A cselekmény a thriller és a horror határán igyekszik egyensúlyozni, de Bond nem képes úgy megteremteni a hétköznapok horrorának hangulatát, mint ami egy King regényben megvan. A cselekményből érezni, hogy a felszín alatt szörnyű dolgok folynak, de nincs az a gyomorszorító érzésem, mint amit a Kedvencek temetője, Az, vagy még sorolhatnám hosszan, milyen regények keltettek bennem.

A regény tempója egyre gyorsul ugyan, de mivel tudtam, hova fogunk kilyukadni, helyenként eluntam. Annyira szerettem volna legalább egy olyan meglepetést, amivel nem számoltam előre… de nem, ez kielégíti a rajongói igényeket és annyi.

Ha nagyon gonosz akarnék lenni, azt írnám, a borító sikerült a legjobban. De nem akarok ilyen negatív lenni, inkább azt írom helyette, a képregény sokkal jobban a fogamra való volt, mint a Gyanakvó elmék.

(Tudom, nem ez a lényeg, de nem furcsa ez a cím? Bennem annyira felidézi a Gyilkos elméket, hogy az már szinte megtévesztő.)

De a negatív élmények mellett ki kell emelni, hogy a szerző jól kezeli a karaktereit. Folyamatosan mélyíti a főszereplőjét, bár a mellékszereplőket valóban csak pár vonással ragadja meg. Terry barátja, a kísérletekért felelős orvos is csak egy-egy váz. Ha már olyan hosszú az alapozás, talán, őket lett volna érdemes alaposabban felépíteni.

Van benne történelmi hangulat is, az a háborúellenes hangulat, a fiatalok meneküljenek-e át Kanadába, vagy vegyenek részt egy értelmetlen háborúba?

Egyszer el lehetett olvasni, de sokkal többet vártam.

Bond: Gyanakvó elmék – Mint thriller: 50% lassabb kezdés után feljavul. A sorozat nézőinek kevés újat tud mutatni.

Szubjektíven: 40% sokkal többet vártam. Hiába javul a végére, arra már kiábrándultam.

Menekülős, másik világgal szembenézős, szörnyes.

Will kiskamasz, akinek a kedvenc hobbija a barátaival szerepjátékot játszani. Egy nap azonban valódi szörnyekkel kell szembenéznie egy másik világban. Hasonlít a sajátjára, de mégsem az. Egyedül van benne, illetve szörnyekkel, akik az életére pályáznak. Igyekszik hazaüzenni, az anyjának elmagyarázni korlátozott módszerekkel a helyzetet, miközben menekül a Demogorgon elől. Mikor már feladná, mindig történik valami, ami visszaadja az élet- és harci kedvét. A barátai üzenete, egy különös lány jelenléte, vagy emberek, akik segítségre szorulnak, hogy kijussanak innen, és ezt csak ő adhatja meg nekik.

A Netflix egyik legnagyobb dobása a Stranger Things, ami sorozatként nagyot tarolt. Nem is meglepő, hogy igyekeznek még több bőrt lehúzni az ötletről, és egyre több mindennel bővíteni a kínálatot. Láttam már játékfigurákat is, de képregény és regény is íródott a sorozat eseményei köré.

A túloldalon Will történetét mutatja be részletesebben – simán olvasható úgy, mint az első évad kiegészítő kötete. Az alapokat láttuk a sorozatban is, de a hangsúly nem azon volt, Will hogyan élte túl a másik világot. Itt ez kerül előtérbe.

Fel is merül a kérdés, mennyire kell ismerni a sorozatot ahhoz, hogy a képregény érthető legyen? Attól függ, mennyire akarunk belemerülni. Simán Will története, aki egy másik világban találja magát, ahol egy szörny vadászik rá, ahol fél és haza akar menni, előismeret nélkül is érthető. Csak a karakter szenvedései és helytállása érthető lesz annak is, aki most ismerkedik a Stranger Things univerzummal.

Ám! Will tesz olyan dolgokat, melyek kapcsolódnak a sorozathoz. Vannak benne olyan részek, melyeket csak az fog megérteni, aki nézte a sorozatot is. Ott láttunk dolgokat, és most megtudhatjuk azt is, hogy ezekhez mi köze volt a fiúnak a túloldalon. Mert ő is reagált a világban történtekre, gyakran segítette a szereplőket anélkül, hogy azok ennek tudtában lettek volna. Ezek azok az események, amelyeket csak akkor lehet érteni, ha láttuk a sorozatot is.

A karakterek ezért nem is lettek bemutatva, érezni, hogy arra építenek, ismerjük már őket a sorozatból. Will a kicsit kivétel, akinek egy új arcát ismerhetjük meg. Azt már láttuk, mit tett vele ez a kaland, most láthatjuk, hogyan tette vele. Szépen leképezi a folyamatot, ahogy egy életre szóló traumát összeszed a gyerek, és ez hatással lesz a személyiségére.

Ha már a karakterek: azt nagyon tudtam értékelni, hogy a rajzolók mennyire igyekeztek hűek maradni az eredeti anyaghoz. Nem csak a CGI lények, mint a Demogorgon, de az emberi szereplők is abszolút felismerhetőek. Azért nem fotó minőség, de nem is kell annak lennie.

Képregény, így a szöveg helyett inkább a mondandót emelném ki. Alapvetően nem érzem olyan történetnek, amit valamely tanulságra akartak kihegyezni. Az benne van, ahogy a sorozatban is, hogy a család és a barátság mennyire fontos, és mennyire meghatározza azt, akik vagyunk. Jó tulajdonságként ünnepli a bátorságot: Will rettenetesen fél az egész kaland alatt, de helytáll és nyerni is tud a végére.

Aki a sorozatot szereti, annak szinte kötelező. A többiek meg inkább a sorozat első évadával kezdjenek!

Houser: A túloldalon – Mint képregény: 70% a sorozat ismerőinek jó kiegészítő, a többieknek nagyon hiányos.

Szubjektíven: 80% szerettem, ahogy kiegészíti az első évadot és a képek is korrektek.