Abban az időben úgy gondoltunk magunkra, mint akik egy karámba zárva várják az életbe való kiszabadulásukat. És ha eljön az a pillanat, az életünk – és vele együtt az idő is – hirtelen felgyorsul. Hogy is tudhattuk volna, hogy az életünk már elkezdődött, hogy máris előnyökre tettünk szert és sérüléseket is szereztünk? És hogy sejthettük volna, hogy kiszabadulásunk után csak egy nagyobb karámba kerülünk, melynek falai azonban elsőre nem láthatóak? (Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt)
– (…) Mesék nélkül mindannyian magányos szigetek vagyunk csupán.
A pasija bambán meredt rá.
– A történetek segítségével láthatjuk, hallhatjuk és érezhetjük azt, amit valaki más – magyarázta Ro. – Hidakat építenek más szigetekhez. Ezért olyan fontosak a kitalált történetek. Valós átélést tesznek lehetővé. (Hand: Vigyázz, Holly Chase!)
A végső elszámolásban csak az életben maradás számít. Ha valamit az életben maradásért meg kell tenni, azt az emberek megteszik. (DeMille: Bábeli fogságban)
– De miért nem találnak az őszi, téli hónapokra valami más, becsületes elfoglaltságot maguknak? – firtatta értetlenkedve Huba.
– Jó kérdés, édes fiam. Azonban az a tapasztalatom, hogy sok ember hajlamos sajnos a könnyebbik végén megfogni a dolgokat. (Fiala: Balatoni nyomozás)
– Egy calvadost iszom, és ön?
– Vajon lehet itt kapni egy pohár tejet?
Talán ez megmagyarázza, miért volt ennek a harmincöt éves férfinak olyan rózsás arca, mint egy borjú nedves orrocskája?
– Egy nagy pohárral, főúr!
– A tejből?
– A calvadosból! (Simenon: Maigret és a titkos szerető)
Az élet előrehaladtával egy kis pihenésre vágyunk, ezzel talán mindenki így van. Azt hisszük, megérdemeljük. Én ezt éreztem. De aztán az ember kezd ráeszmélni, hogy az érdemek szerinti jutalmazás nem az élet feladata. (Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt)
Kitta Grau – az ördöggel szemben – nem hivatalból, hanem hobbiból volt gonosz, ami, hidd el nekem, sokkalta, de sokkalta veszélyesebb! (Fiala: Balatoni nyomozás)
– Mi is a történelem? Hozzáfűznivaló, Webster?
– A történelem a győztesek hazugsága. […].
– Na igen; szinte biztos voltam benne, hogy ezt fogja mondani. Nos, csak amennyiben nem felejtjük el, hogy a történelem a vesztesek önáltatása is. (Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt)
Aki kishitűen kezd, az legalább nem csalódik a végén. (DeMille: Bábeli fogságban)
Igenis bízom bennetek. Csak a világban nem bízom. Ezért kellenek a szabályaink. Azok óvnak meg minket. (Parker: Lángoló tenger)
