– Hogyhogy… hogyhogy nem jártál egyetemre? – hüledezik. 
– Nálunk ez nem igazán számított – vonja meg a vállát Max. 
– Honnan jöttél? A Marsról? (Baráth: Az igazság nyomában)

Az utazás az ember fejlődésének lényegi része – mondta Vándorsólyom kisasszony. – Amíg nem utazott, a legműveltebb ember is tudatlan. (Riggs: Napok térképe)

– Lehetséges, hogy csoda történt. Talán valami szörnyű félreértés, hogy mindenki azt hitte, meghalt, közben pedig… talán amnéziás. Vagy kómában feküdt. 
– Aha – horkantok fel. – És lehet, hogy minden mögött Nate gonosz ikertestvére áll. Mert épp egy tévésorozatot nézünk. (McManus: Lehull a lepel)

Csak azt jegyezzétek meg, hogy azért, mert a gonosz ellen harcoltok, még nem vagytok mindjárt jók! A jó és a gonosz egymás ellenségei, de igen közel is lehetnek egymáshoz. (Dragt: Levél a királynak)

A világ vadul halad tovább, akkor is, ha te csak ülsz. (Riggs: Napok térképe)

Odanyújtom neki a tejesdobozt, és elképzelem, ahogy őszintén elmondom, hol jártam. Krisnél voltam, a meleg barátomnál, akibe szerelmes vagyok. Igen, apa, egy pasinál. Nem, apa, nem viccelek. Kris az UCSD egyetem elsőéves hallgatója, és modellkedni is szokott. Iszonyú jó fej, nekes is szimpi lenne. Aztán apának egyszer csak szétrobban a feje. Mindig ezzel végződik a képzeletben lejátszódó jelenet. (McManus: Lehull a lepel)

Walt Disney-ék aligha neki telefonáltak volna, hogy adjon ötleteket a mesebeli királyfi hiteles eljátszásához. (Shen: Sparrow)

– Miféle ország ez? 
– Kegyetlen – mondta Emma. 
Paul sóhajtott. 
– Van másmilyen is? (Riggs: Napok térképe)

Ismertem egy Danfortht – mondta anyám-, de ő hatvankilencben meghalt a tengeren. A holtteste hat hétig pácolódott a hajófenékben, egy hordó rumban, hogy a felesége tisztességgel eltemethesse. Nem hiszem, hogy van olyan asszony, aki szívesen látná a férjét ennyire elázva. (Barron: A szolgáló titka)

– Alig telt el pár hét a szívrohamod óta. Kímélned kell magad. 
– Ha ennél jobban kímélem magam, akár már most befekhetnék egy koporsóba. (Silence: Ezüsthíd)

Igen – mondta Menaures –, mindig lesz valami, amit hiányolsz, ha elmész, ha maradsz. Az életünk búcsúzásokból áll. (Dragt: Levél a királynak)

Az ember igen kicsinek érzi a világot, ha be van zárva. Rossz az elmének és rossz a léleknek. Az ember a kis problémákat is nagynak látja. És a vágyakozás valaki után, amely másként csillapodott volna… emésztővé válik. (Riggs: Napok térképe)

Megszületésem napjától ehhez az egyházközösséghez tartoztam. Itt kereszteltek meg. Minden héten eljöttem a vasárnapi misére. A kápolna mosdójában, ezen a tetves helyen váltottam az első nyálas csókot. Alighanem itt rendezhetik meg nemsokára a búcsúszertartásomat, ami, családom férfitagjainak hagyományait ismerve, nem nyitott koporsósnak ígérkezik. (Shen: Sparrow)

De szerencsére sosincs késő újrakezdeni. (Baráth: Az igazság nyomában)

De hát tudjuk, hogy a jó származás nem mindig biztosíték a becsületességre… (Dragt: Levél a királynak)

A múlt? – Paul a fejét rázta. – Egyetlen nyílt seb. (Riggs: Napok térképe)

Bronwyn al akar menni az Apple üzletbe, hunyorogva nézegeti az iPod Nanokat a testvérének. 
– Maeve elkezdett futni, és mindig az enyémet veszi kölcsön. Aztán elfelejti feltenni töltőre. 
– Ilyen problémáik is csak a gazdag lányoknak vannak… (McManus: Lehull a lepel)

A horgászat az egyik legegészségesebb és legkevésbé erkölcstelen a férfiak összes szenvedélye közül, ám van egy hátránya: ha valaki jól űzi, sajnos annyi halat fog, hogy aztán nem egykönnyen szabadul meg tőlük, mielőtt megromlanának. (Barron: A szolgáló titka)

Nyaralós, gyilkosságot felderítős, kosztümös.

Jane Austen és a családja végre egy kicsit kikapcsolódhat, ha az apropó nem is kellemes. A családnak anyagi nehézségekkel kell megküzdenie, így a nyarat olcsó helyeken és ismerősöknél töltik, hogy aztán ősztől visszatérjenek a kemény hétköznapok. Jane nagyon élvezi a szép tájat, barátja közelségét, de egy kellemes kirándulást egy holttest felfedezése dúlja fel. A halott lány egy környékbeli nemes családnál volt szolgáló, férfiruhában találtak rá, ráadásul a környéken boszorkány hírében is állt. Jane figyelmét felkelti a rejtély, és egyre jobban beleássa magát a család és a lány életébe. Közben a saját magánélete fájdalmával is szembe kell néznie.

A sorozat ezzel már az ötödik kötetéhez ért, és pont azt nyújtja most is, amit eddig is. Semmi újdonság, csak kicsit más a bűneset, amibe a hősnő belekeveredik. Akinek eddig tetszett, ez a kötet sem okoz csalódást, de nekem egyre nagyobb a hiányérzetem.

Először is: ez elvileg krimi. De csak elvileg. Ez sokkal inkább egy viktoriánus női regény, amiben akad egy bűnügy is. Elvileg Jane Austen karaktere oldja meg az esetet, de ebben a kötetben sem úgy nyomoz, mint egy nyomozó. Fura is lenne a karaktertől, pláne ebben a korban. Inkább az a recept, hogy véletlenül az ügybe keveredik, és mivel okos, szimpatikus nő, neki megnyílnak az emberek. Tudja, kitől kell kérdeznie, és lassan minden információ a rendelkezésére áll. Ami meg nem, azt kikövetkezteti. Nem nyomozás ez, erősen túlzónak is érzem a – Jane Austen nyomoz – sorozatcímet.

Női regényként azonban korrekten működik. Olyan hősnője van, akinek a saját korában még nagyobb volt a gondja, mint a mienkben lenne, de a jelenség kortárs is. Jane karaktere ebben a korszakban egyféleképpen lehetne boldog és társadalmilag elfogadott: ha férjhez menne. Ám erre nincs kilátása, és a regényírás sem olyasmi, amit egy nőtől várnánk a korban. Jane szeretne is szerelmes lenni, van is, akinek szívesen nyújtaná a kezét és a szívét, de a történelemből is tudjuk, neki nem ez lesz a sorsa. Ahogy mégis boldogul, él, a maga módján jó életet él, pozitív kép. Még akkor is, ha a sorok közül ki tudom olvasni, mennyi fájdalom és keserűség lappang a felszín alatt.

Jane érzésvilága, a karaktere hiteles, és mai szemmel is érdekes. Ő van a középpontban, és rajta keresztül látjuk a többieket is. A nők azok, akik jobban árnyalt karakterek a történetben. A meggyilkolt lány, vagy éppen Georgiana hercegnő családja – ez a vonal annyira sikerült a történetben, hogy a hercegné életéről szóló filmhez és regényhez is meghozta a kedvemet.

Érdekes benne az is, ahogy egy korabeli gyógyszeres könyvet beépít és felelevenít a szerző. A kriminek ugyan nem tesz jót: ha valaki elolvassa, mire valók a benne levő receptek, abban benne van a krimi szál megoldása. Mondjuk, különben sem az a regény erőssége, így azért megbocsáthatóbb ez is.

A stílusa könnyed. Barron odafigyelt arra, hogy Austen regényeinek karakterei valamilyen formában megjelenjenek a történetben. Vagy, ebben a kötetben egy helyszín eredetije is felbukkan, Darcy birtoka.

Egyszer el lehetett olvasni, de krimiből, akár kosztümösből is, bőven akad jobb a piacon.

Barron: A szolgáló titka – Mint krimi: 40% kevés a krimi, nagyon esetleges. Jane alakja érdekesebb, és az Austen hősök.

Szubjektíven: 50% kosztümös regénynek, kis krimivel elmegy. De nem lett emlékezetes.

5: Rowell: Fangirl – Cath élénk képzeletű lány, aki többek között imád írni és megszállottja a Simon Snow regényeknek. Mikor egyetemre kell mennie, nehezen illeszkedik be és találja a helyét ikre nélkül, aki sokkal önállóbb nála. Mielőtt kijönne az utolsó Simon-regény, Cath el akar készülni a saját változatával. Közben egy fiút is megismer, aki talán többet is akarna tőle, mint a barátja lenni. Ha Cath meg meri próbálni.

4: De Jong: Amikor esik – Kate rég szerelmes volt a legjobb barátjába, aki óvó angyalként minden lépését óvta a lánynak. Ám Kate elment nélküle egy buliba, ahol olyasmi történt, ami megtörte a lányt. Elfojtja a történteket, és messze löki magától a fiút, aki pedig szereti őt. Ám a városba érkezik a titokzatos Asher, akinek megvan a maga titka, de aki képes lehet begyógyítani a sebet, ami a lány lelkén mérgesedik.

3: Applegate: Szívzűrök – sorozat – egy kisváros. Ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol, ha valakit megbélyegeznek, neki soha nincs bocsánat. Lucas egykor népszerű srác volt, de egy balesetben miatta halt meg az egyik társuk. A fiú most tér haza a nevelőintézetből, és kitaszítják. Zoey a kivétel, aki lassan beleszeret a fiúba. Ám a boldogságuk útjába sok titok áll: mindenki rejteget valamit, legyen az szexuális visszaélés, titkos szerelem.

2: Picoult: A nővérem húga – a Fitzgerald családban minden egy dolog körül forog: az idősebbik lányuk súlyos betegsége körül. Küzdenek, hogy ő minél tovább élhessen. A kisebb lányukat eleve azért vállalták, hogy Anna a nővére donora lehessen, annak bármire is legyen szüksége. A testvérek szeretik egymást, küzdenek egymásért, de eljön az a pont, amikor mindketten elfáradnak. Amikor Anna a bírósághoz fordul, dönthessen a saját testéről.

1: Rács-Stefán: Mikrofonpróba – Hanna nehezen viseli, hogy a testvérével költöznek, és egy vidéki, bentlakásos kollégiumban kell tanulnia a továbbiakban. Azonban itt olyan barátokra lel, akikkel minden vészt leküzdenek. Legyen az karrier, család vagy éppen szerelem. Van köztük, aki azon mereng, élete szerelmével van-e éppen, vagy óhatatlanul el fognak szakadni egymástól. Van, aki tönkrement álmait siratja, van, aki éppen a saját álmáért küzd. A szerelem is a lányra talál, csak éppen két fiú is lehetne az igazi. Az egyik papíron tökéletes, de akkor miért vonzza annyira a másik is?

Nyomozós, középiskolás, kamasz gondokkal teli.

Bronwyn okos lány, aki minden erejével a Yale felvételijére készül. Családi hagyomány, hogy ott tanulnak tovább. Addy olyan lány, akit arra neveltek, hogy a szépségével érvényesüljön. Övé is az iskola legjobb partijának számító fiú szerelme. Nate, a rossz családból származó fiú az örök rosszfiú, akiről senki nem gondolna semmi jót. Cooper, az iskola legjobb sportolója, akinek akár profi karrierje is lehet. Simon, a különc, akinek a pletykákat tartalmazó blogja miatt sokan szeretnének adni egy pofont. Ők öten vannak büntetésre ítélve órák után – valaki átverte őket, de miért? Hamar kiderül, amikor egy pohár víz megivása után Simon haldokolva esik össze. Mindenki szerint a másik 4 diák közül az egyik tette – mert Simon mindenkiről tudott valamit, ami felforgatta volna az életét. Össze kell fogniuk, hogy rájöjjenek, ki szórakozik velük, miközben a titkaik miatt az életük is a feje tetejére áll.

Alapvetően kettő zsánert ötvöz McManus története: egyrészt egy krimi, amelyben megölnek egy diákot, és mindenkit foglalkoztat a kérdés, ki tette. Nyomoznak a rendőrök, és a főszereplők a fő gyanúsítottak, így nekik is nyomozni kell, hogy tisztázzák magukat. Másrészt, ez egy iskolai környezetben játszódó ifjúsági regény is, ahol a kamaszoknak az élet első nagy kérdéseivel kell szembenézni. Nem egyformán hangsúlyos a két oldala a regénynek.

A krimi a gyengébb – a rendőrök nyomozása nem látunk bele, a kamaszok meg teljesen kezdők, nem is nyomozók. Próbálják összeszedni, ki mit tud, esetleg beszélgetnek emberekkel és kombinálnak. A regény nagy részében nem is ez a szál van az előtérben, csak a végére, amire nagyon is tudatosul bennük, ha nem csinálnak semmit, akkor nem az igazi bűnös lesz börtönbe csukva, hanem valaki közülük.

A kamaszoldal ellenben egészen remekül meg lett írva. Az elején viccel az egyik szereplő azzal, hogy egy ifjúsági film tipikus karakterei lettek egy légtérbe zárva. Az okos, a szép, a sportoló, a rosszfiú és a különc. De aztán McManus az összes klisét kiforgatja, és megmutatja, mennyire tévesek tudnak lenni az egyszerűsítő címkék. Olyan problémák rejtőznek a látszatok mögött, mint egy bántalmazó kapcsolat, a túlzott szülői nyomás és annak következményei, a szexuális irányultság, a kirekesztettség és kezelése. Direkt nem fejtem ki jobban, jó a regényben, ahogy a klisék megnyílnak és teljesen megváltoznak.

A karakterek jól össze vannak rakva, a titkaikkal mélyebb dimenziót kapnak és igazivá válnak. Folyamatos feszültséget teremt, hogy ki mit titkol. Ezt a hangulatot egészen a regény végéig sikerül fenntartania a szerzőnek. Szerethetőek a figurák, pont a titkaik és a kis hibáik miatt. Nem is próbál a szerző hibátlan embereket létrehozni, a kétségeikkel és gondjaikkal kerülnek közel hozzánk, és tudunk velük azonosulni.

Nagyon olvasmányos is a regény, könnyű falni a fejezeteket. Könnyed a stílusa, olvasmányos. A fejezeteket más-más szemszögéből olvashatjuk, így kellően változatosak is. Ugyan hangban nincsenek elkülönítve a szereplők, de nem is volt hiányérzetem emiatt.

Talán a megoldás, ki a gyilkos és miért, ami nincs kellően megalapozva. Az lehetett volna logikusabb is, de mivel nem a krimit éreztem a lényegnek, bele tudtam nyugodni.

Jó szórakozás volt, várom is a 2. kötetet! Akkor majd folytatjuk.

McManus: Lehull a lepel - Mint ifjúsági: 90% változatos cselekmény, krimis környezetben kamaszproblémákat veséz ki.

Szubjektíven: 90% bírtam a szereplőket, a helyzeteket, magát az alaphelyzetet is. Tetszett.

• Sisi angol szerelme - a Helikon hoz nekünk egy kosztümös, romantikus regényt a Viktória sorozat készítőjétől.
• Találkozunk a paradicsomban - skandináv krimi a Scolartól.
• Tűzvihar - a Móra befejezi a tervek szerint Vihar, a versenyló sztoriját.
• Ez fájni fog - egy orvos naplója, az Athenaeum gondozásában.
• Vox - a Művelt Nép disztópiája.
• A tiltott ajtó - a 21. Század Kiadó folytatja Jane Hawk kalandjait.
• A Suttogó - thriller a Gabótól. (Előrendelőknek már múlt héten kiment.)
• A Platánfa kapujában - krimi a Gabótól. (Előrendelők szintén megkapták már.)

Augusztus

19. Cates & Show: Thanos győz - képregény 5/4

      Gaiman: Csillagpor - fantasy 5/5

20. Czirák: A nő, aki jobban szerette a kutyáját, mint az embereket - női 5/3,5

      Scalzi: Pusztító tűz - sci-fi 5/5

21. Eriksson: Eltűntek - thriller 5/5

22. Dragt: Levél a királynak - gyerekkönyv 5/4,5

23. Baráth: Az igazság nyomában - krimi 5/4

24. Silence: Ezüsthíd - női krimi 5/4

      Simenon: Maigret és az Új Fundlandi Randevú - krimi 5/4

25. Riggs: Napok térképe - fantasy 5/2,5

      Shen: Sparrow - erotikikus 5/4,5

Durva, túl vagyunk aug. 20-on is, már csak egy hét és naptárilag kezdődik az ősz...

Kényszerházasságos, egymásba szeretős, múlt sebeit begyógyítós.

Troy Brennan nem olyan ember, akinek nemet lehet mondani. Boston egykori maffia királyának a fia profi megoldóember lett, aki szó szerint tudja, hol van elásva a mocsok. Ha ő akar valamit, megkapja. Sparrow Reynes környékbeli lány, megzabolázhatatlan vörös bozonttal, nagy szájjal. Együtt nőttek fel, de más közös nincs bennük. Még csak nem is ismerik egymást, csak látásból. Mégis, Troy feleségül akarja venni a lányt, akinek nem áll módjában nemet mondani. Sparrow makacssága, pimaszsága megtetszik a férfinak, és célul tűzi ki, hogy feleségét igazán az asszonyává tegye, és ne csak névleg. Ám miközben a páros között egyre forróbb a levegő, a múlt egy bűne visszatér kísérteni, és mindent veszélyeztet.

Mint minden zsánernek, a romantikus regényeknek is megvannak a maguk tipikus húzásai. Az alapszerkezetet már annyiszor felvázoltam, hogy kezdem magam is unni: ismerkedés, nagy szerelem, butaság miatt szétmenés és szenvedés, nagy gesztussal békülés és még nagyobb boldogság. Van, ami ennek és a zsáner iránti ellenszenvem ellenére is meg tud fogni.

A Sparrow a tartalma alapján nem keltett bennem vérmes reményeket, ehhez képest már az első fejezettek beszippantott. Igaz, az pont nem szerelmes téma volt. Troy elmegy gyónni, de a templomba menés vége véres igazságszolgáltatás lesz. Ez már előre sejtette, hogy nem arról fog szólni minden, hogy mennyire szeretik egymást a női főhőssel.

Igaz, a maffia és bosszú szál aztán háttérbe került, de annyira azért jelen volt, hogy fenntartsa az érdeklődésem. Nekem több nyomozás, vér, bosszú is belefért volna, de a regény végére ez a szál hozta el a csavart. Amit, ha erre kicsit több oldalt szán a szerző, logikusan és élvezetesen fel lehetett volna vezetni, de így sem volt vele nagyobb gond. Kicsit derült égből villám a regény gonoszának személye, de erotikus regényben ez igazán elenyésző probléma.

A másik, csavarnak szánt fordulat magánéleti. Miért vette el Troy Sparrow-t? Ezt viszont felépítette úgy Shen, hogy aki figyelmesen olvas, összerakosgatja a múltból kapott információkat, erre rá lehet jönni jóval előbb. Pont az lett, amit a regény közepe táján megtippeltem. Ezzel sem volt bajom, inkább örültem, hogy nem a semmiből jött ez a fordulat, hanem logikusnak és a cselekményből következőnek érezhettem.

Romantikus regény, szóval, nézzük a szerelmi szálat! Jó stílusban van megírva. Nem szépelegnek, de illik ez a beszédmód a szereplőkhöz, így hiteles. Nem lesznek egyből szerelmesek, megvan a kapcsolat kialakulásának fokozata. Nekik elhittem, hogy tényleg megszeretik egymást, nem csak az akrobatika tartja őket össze. Bár, miután abba is belemerülnek, lényegesen több a szex a regényben, mint ami jól esett nekem, de alapból nem vagyok oda az erotikus zsánerért, így ez erősen szubjektív megjegyzés tőlem.

A karakterek nem fekete-fehérek, ha a mellékszereplők eléggé zsáner alakok is. Catalina, akit nagyon nem bírtam. Ki tudnám menteni azzal, hogy drogos is, boldogtalan is, de tulajdonképpen magának köszönheti az egészet. Nem mások miatt lett ilyen az élete, ő hozott sorra rossz döntéseket. Sparrow sokkal egészségesebb személyiség, nem is véletlen, hogy ő a hősnő. Troy meg több rétegből áll össze, a rosszfiú felszín alatt vannak mélységei és bűnei.

Kellemes meglepetés volt, ez a kötet jobb lett, mint amit vártam. Több erotikus nyálnál.

Shen: Sparrow - Mint erotikus: 85% árnyalja a karaktereit, a cselekményt bűnüggyel színesíti, stílusos.

Szubjektíven: 75% a bűnügyi szálból elviseltem volna többet is, de lekötött. Bírtam a hőseit.

Képességes, többieken segítős, titkos társaságos, kamaszos.

Jacob Portman csak szeretne visszailleszkedni a mindennapokba, de a szülei ezt nem teszik lehetővé számára. Nem hisznek neki, a különleges kalandjait mesének gondolva elmegyógyintézetbe zárnák. Ám az ajtajukban felbukkan Vándorsólyom kisasszony és védencei, akik kitörtek az időburokból, és képesek a mindennapokban élni. Csak éppen kimaradt nekik jó 100 év, így Jacobtól várják a segítséget, hogy megtanítsa őket a jelenben boldogulni. Mivel a szüleivel képtelen dűlőre jutni a fiú, Emma és barátaik segítségével a nagyapai örökség felderítésére indulnak. Így szereznek tudomást egy titkos társaságról, akik különleges gyereket mentenek. Csatlakozni akarnak, de ehhez pár feladatot sikeresen teljesíteniük kell keresztül-kasul téren és időn.

Volt belőle egy trilógia, ami megnyugtató és lezárt befejezést kapott. Volt egy kiegészítő kötete is, ebben a világban játszódó mesékkel. De tudjuk: ha van egy sikeres történeted, nem ereszted el a kezét! Nyúzható a róka, sokadszorra is. Így Riggs is újabb bőr lerántását tette meg a sorozatáról: indított egy új sorozatot onnan, ahol korábban zárta az eseményeket.

Igazából két nagy bajom volt mindezzel: amiket az első részekben nem szerettem, továbbra is részei ennek az univerzumnak. Másodszor, elég feleslegesnek és erőltetettnek éreztem a sztorit.

Már ott látszik ez, hogy a regény első 100 oldala konkrétan semmiről nem szól. A semmit kerülgetik, és roppant untam is az egész elejét. Riggs érzékletesen szenved azzal, hogy magánéleti és cselekményszinten is újra nyissa a szálakat. Nem is sikerül neki megnyugtatóan. Magánéletben ugyanaz a konfliktus, ami korábban is volt. Emma korábban Jacob nagyapját szerette, vajon valódi érzelem köti a főszereplőhöz, vagy csak a nagyapja pótléka számára? Plusz, Emma ugyan az időhurok miatt egyidősnek néz ki vele, de ha a leélt napokat nézzük, akkor a nagyanyja lehetne. Nem is veszi be könnyen a gyomrom, hogy járnak. Egyszerűen nem látom, mit szeretnek a másikban.

A titkos szervezettel, a mások megmentése közbeni kalandok ötletesebbek, de ezekkel az a bajom, ami az egész univerzummal. (Ami a korábbi trilógiában is nagyon ellenemre volt.)

Vagyis, szerintem nem megoldás, hogy a különleges gyerekeket elzárják egy időhurokba. Ok, életben maradtak, de milyen élet az? Mindig ugyanaz a nap, és fizikailag ők maguk sem változhatnak. Ez egy börtön. Nem véletlen, hogy Vándorsólyom védencei is örülnek, amikor kiszabadulnak a saját hurkukból. Van, ami rosszabb a halálnál. Így nekem eleve furcsa, hogy most azon dolgoznak, hogy gyerekeket ilyen hurkokban helyezzenek biztonságba.

Nem szeretem a hurkok rendszerét, semmilyen szinten. Utáltam, ahogy egyikből mennek a másikba, és érteni sem akarom, milyen szálakat hoz még ide a szerző.

A szereplők nagyját nem szeretem. Emma irritál, Jacob még csak elmenne, de ő sem a kedvencem. Még Enoch a legszimpatikusabb, őt legalább meg lehet jegyezni a morbidságáról.

Végül, a fotók. Ezt is örökölte a korábbi részekből a sorozat, és most sem tetszik jobban, mint elsőre. Taszítanak ezek a képek.

Továbbra sem szívlelem ezt a regénysorozatot, és ezt a kötetet sem.

Riggs: Napok térképe – Mint fantasy: 50% kierőszakolt folytatás, hosszú felvezetéssel és újranyitott konfliktusokkal.

Szubjektíven: 30% az elejét halálra untam, az egésznek a koncepciója zavar. Minek kellett ez?

Greta és a párja nyaralni mennek, velük van a kis Smilla is. Az édes, szőke kislány nagyon kötődik az apjához. Viszik magukkal a szigetre is, ahova csónakkal kell átmenni. Alex és Smilla elindulnak felfedezni a helyet, míg Greta a csónakban vár rájuk. Órák múlva Greta már aggódni kezd: miért nem jönnek vissza?

Ő is elindul a szigeten, nem nagy az egész. De nem látja se Alexet, se a kislányt. Nyomuk veszett, egyre őrültebben keresi őket. Majd telefonálni akar, de nincs meg a készülék sem. Visszaevez a szállásra, hátha már ott vannak és nevetnek rajta. De nem, nincsenek. Alex és Smilla eltűntek. Hívja a rendőrséget? Greta halálosan fáradt és gyötrődik. Visszamegy a szigetre, újra kutat.

Ám csak fiatalokat talál, akik ellenségesen bánnak vele és furcsa dolgokat kérdezgetnek tőle. Nem vitt el valamit, ami az övék? Greta nem tett ilyet, de láthatóan nem nagyon hisznek neki. Ráadásul valami furcsát csinálnak itt. A nő rájön, itt van a srácok temetője. Kisállatokat kapnak el, ölnek meg és itt vannak eltemetve. Rá akarnak ijeszteni Gretára, az ő macskája is erre a sorsra jut. Greta már félteni kezdi magát, és az is megfordul a fejében, ők végezhettek Alexszel és Smillával, akik az állatok mellé lettek eltemetve.

A rendőrséget azonban még mindig nem hívja. Mert a visszaemlékezéséiből kiderül, ő nem Smilla anyja, nem Alex felesége. Ő a szeretője, akivel a munkája kapcsán találkoztak. A magányos, sebezhető nő belement a viszonyba, és Alex nem engedte elmenni, bár Greta már szabadulna. A férfi jómódú, jóképű, jó apa, de különben egy szörnyeteg. Greta fél is tőle. Terhes lett, ő akarja a kicsit. Alex már ráparancsolt, vetesse el. Ezen a hétvégén már a szökés járt az eszébe, de Alex váratlanul magával hozta a lányát. Greta nem Alex miatt maradt: Smilla, akit meg akar menteni. Akit félt, hogy Alex őt is bántotta.

Alex telefonál: ez az egész egy teszt volt. Érdekelte, Greta felszívódik, vagy marad keresni őket. Ő vitte el a kamaszok csónakját, amit azok a nőn kerestek. Most elégedett. Greta teljesen kiakad és szakít. Még az anyjával is felveszi a kapcsolatot, akivel nem túl jó volt a kapcsolata.

Alex azonban nem engedi el ilyen könnyen. A feleségének vallja be, megcsalta. Megint. Ez a nő teherbe esett, és tönkretenné őket. Ha meg akarja menteni a házasságuk, végeznie kell a terhes szeretővel. Az asszony ugyanolyan megfélemlített teremtés, mint Greta volt. Elindul gyilkolni.

Sakkban tartja Gretát, és az anyját. Az idősebb asszony felméri a viszonyokat, és elmond egy történetet. A férjéről, aki ugyanolyan szemétvolt, mint Alex. De ő menteni akarta magát és a lányát. Csak éppen a kislánya látta és az óta rosszul emlékszik az apja halálára. Greta fejében most áll össze, mi és hogyan történt akkor, most tud megbocsátani az anyjának. Alex neje elengedi őket – még Greta anyjával beszélnek pár szót. Kap pár tippet, hogyan szabaduljon meg a férjétől.