5: Matthews: Vörös veréb – Dominyika táncra született. A fiatal lány az orosz balett nagy reménysége, akinek a tehetségen túl szépség és egy különös képesség, a szinesztézia is megadatott. Ám amikor egy féltékeny balerina miatt tönkremegy a lába, új életet kell kezdenie. A kémfőnök bácsikája bevonja a munkájába, és verébnek képezteti ki a lányt. Dominyika első nagy feladata az amerikai Nate lenne, de a két fiatal között igaz érzelmek szövődnek. A lánynak el kell döntenie, kihez lesz hű.

4: Baldacci: Shaw regények – Shaw élete árnyékban zajlik. Hatékony gyilkológép, aki minden titkot kiderít és a lehetetlen küldetéseket is végrehajtja. Ám most szerelmes lett, és ki akarna szállni. Ezt azonban sokan nem akarják, és egy tragédia a pályán tartja a férfit. Meg kell fizetnie azoknak, akik mindentől megfosztották. Majd ő az egyetlen, aki megállíthatja a gátlástalan Evan Wallert. Nem várt segítőkre is akad az út során, legyen az egy okos újságírónő vagy az övéhez fogható készségekkel bíró kémnő.

3: Silva: Gabriel Allon sorozat – Gabriel anyja túlélte a holokausztot, de a családja nem. A nő Izraelbe költözött, itt született meg a fia, aki a családi tehetséget örökölve festőnek tanult. Fiatalember, amikor a hazának szüksége van rá. Terroristákon kell bosszút állni, akik az övéiket ölék. Gavriel Allon már soha nem lehet nagy festő, csak az álcája, hogy restaurátor. Ám a Moszad legeredményesebb ügynöke ő lesz. Náci bűnösök, arab terroristák, orosz mágnások - Gabriel elől nincs menekvés.

2: Anonymous: Fedőneve: Jégmadár – a férfi az Egyesült Államok leghatalmasabb embere lesz hamarosan. A volt felesége divatikon, kelet-európai származású szépség, aki még mindig nagy hatással van a férfira. Grace, a nagyobb karrierről álmodó újságírónő ennek az asszonynak a szellemírója. Ám egy prágai úton felmerül benne, hogy sokkal több van ebben a történetben, mint amit a világ ismer. Lehet, hogy a megbízója igazából egy orosz kém? Az igazság nyomába ered, és mire észbe kap, már az életéért kell futnia. Mert egy kém sem szereti, ha a nyomára akadnak... Jégmadár sem.

1: Cleveland: Tudnom kell – Vivian élete minden színterén sikeres nő. A kémszakmában sikeres elhárítóként dolgozik, egy igazi CIA ügynök. Élete szerelme a férje, aki okos is, jóképű is, imádja őt és a négy gyereküket. Az asszonynak ők a mindene. Így nem kis pofonként éri, amikor egy kémhálózat nyomára akad. Orosz ügynökök, akik amerikai álcában beépültek hozzájuk. Az egyik ilyen beépült ember állítólag a saját férje. Vivian nyomozni kezd, és az egyre meredekebb történetek közepette mindent kockára kell tennie, hogy ne csak az állam biztonságát, de az életét és a családját is megmentse.

Kalandos, szerelembe esős, kincskeresős, trónért harcolós.

Van egy falu, mely különleges határ mellett áll. Fal választja el egymástól a mesék és tündérek világát az emberi hétköznapoktól. Évente egyszer megnyílik a kapu, és egy ilyen alkalommal egy fiatalember egy éjjelre szerelembe esik. Visszatérve a hétköznapokba felejtenie kell azt az éjszakát, és folytatnia az életét. Megnősül, gazdálkodik. Ám egy évvel később csecsemőt találnak az ajtajuk előtt. Tristan, annak az éjszakának a gyümölcse. A fiú úgy nő fel, hogy nem is sejti, félig annak a más világnak a szülötte. Mikor szerelmes lesz, az imádott nő a hullócsillagot kéri tőle a kezéért. Tristan így átkel a Falon, ahol vár rá a származása titka, egy bohém kalózhajó, egy boszorkány és egy hullócsillag, aki egész helyes lány lenne, ha nem lenne annyira harcias.

Meseregények – alapvetően gyerekeknek készülnek, de van egy-egy szerző, aki felnőtteknek is képes írni, miközben gyerekek is kézbe tudják venni a köteteket. Csak, természetesen, mást olvasnak ki belőle. A herceg menyasszonya a nagy ilyen élményem, de ebbe a sorba illik a Csillagpor is.

Aminek nem tudom, ártott vagy segített, hogy sikeres film is készült belőle. Abban a filmben erősebbek a mesei elemek, és a végét is úgy szabták, hogy ne maradjanak az emberben fájdalmasabb érzések is. Aki először a filmet látja, annak könnyen lehet, hogy nem fog tetszeni a regény. Mert ez több ponton eltér a mesei szabályoktól – a legjobb példa a vége. Gaiman nem egy happy endet kerekít ki.

Cserébe a regényben sokkal több a líra. Miközben ügyesen használja a mesei elemeket, túl is mutat azokon. Itt megengedhető, hogy Yvaine képes megbocsátani és megszánni a boszorkányt, aki a szívére pályázott. Itt a hős szinte későn döbben rá, ki számára az igazi és hol a helye a világban. Különben Tristan nem a legélesebb kés a fiókban, de vannak más szerethető tulajdonságai.

Itt együtt él a fájdalom, a boldogság, és vannak fekete humorral teli elemek is. A karakterek lehetnek ellentmondásosak, színesek és sokfélék. Nincs egyértelműen jó vagy rossz. Emberiek a mesebeli oldal szereplői is, és mindenkinek megvannak a maga nyomós indokai. Lamia ugyan Yvaine szívére pályázik, de a szokott eljárást követi. Haza tud menni, el tudja fogadni a vereséget is. Hófehérke mostohájának ugyanez nem jött össze. A kalózok lehetnek bulis népség, nem torkokat metsző gazemberek. Tristan nem a legszebb és nem a legvitézebb, a legokosabb dalia meg pláne nem. De attól még ő a hős.

Az egész kötetnek van egy kellemes, gyerekkori meséket felidéző, elringató hangulata. Kedves, nagyon szerethető az egész történet, amibe finoman beleilleszkednek a valóságba jobban passzoló elemek is. Ezek megtörik a happy endet, de éppen ezektől lesz értékesebb a mese. Mert nincs totális happy end, a fájdalom finom szálai átszövik az egész történetet. Nagyon tudom benne értékelni, hogy gyerekkönyvként olvasva ezeket még nem lehet észrevenni, humorral ellensúlyozza. Ahogy idősödik az olvasó, úgy figyel fel ezekre, és képes a mese mögé látni.

Most távolabbi emlékem a film, idősödtem is, sokkal jobban tetszett, mint első olvasásra.

Gaiman: Csillagpor - Mint fantasy: 85% jól használ mesei elemeket, kellemes a hangulata, szerethetőek a hősei.

Szubjektíven: 80% elvarázsol, még a keserédes végében is van vonzalom, ha fájdogál is.

Hódítós, önmagával szembenézős, végzetes.

Thanos már minden ellenségével leszámolt, minden célját elérte, a világ ura lett. Élő is elvétve akad már csak az univerzumban, nem is tudja, mivel kellene lekötnie magát. Így lelkesen is ugrik be az új kalandba, ami a jövőbe vezet. Ahol saját, idős énje várja, aki az utolsó nagy csatára készül, egy olyan ellenféllel, aki ellen saját magára van szüksége. Thanos ugyan elkeseredik öregkori énjét látva, akit szánalmasnak tart, de egy jó verekedésre mindig kapható. Így találkozhat az Utazóval, aki évtizedeket töltött azzal, hogy méltó legyen. Azonban a titánnak rá kell jönnie, hogy az igazi ellenfél, akit Thanos le akar győzni, nem is az Utazó volt. Egy sokkal hatalmasabb cél vezeti, amit csak az ifjú Thanos érhet el.

De utálom, hogy nem írhatom le rendesen, mert azzal elmesélném a képregények végét! Mert ez több füzet, egy kötetben összefűzve. Egy kerek, összefüggő sztori, aminek a végére van tartogatva egy fordulat, ami mindent árértelmez.

Az nehezebb kérdés, ez mennyire váratlan. Ha figyelmesen olvassuk a részeket, azért sokkal előbb ki lehet következtetni, mi idős Thanos igazi célja a fiatallal. De itt az is spoiler lenne, így kibírom anélkül, hogy ezt kielemezném.

Helyette kiemelem azt, mennyire ötletes a történet, amibe beleékeltek más történeteket is. Az, hogy a Szellemlovas milyen pokoli alkukat kötött, remek kitérő volt, kiegészíti ezt a történetet és önmagában is érdekes.

Az egésznek hangulata van. Jónak nem lehet mondani, de valahogy magával sodor. Éreztem benne egy kis fekete humort, kegyetlenséget, de mégis valami fájdalmasat. Anti hős történet, érdekes hőssel a középpontban.

Igyekszik Thanos egyszerre összetettségét és egyszerűségét megmutatni. Mert igazából nem egy bonyolult lélek szegényem, és a céljai is egyszerűek. Minden életnek véget vetni, elpusztítani az univerzumot. Amiért ezt teszi, az sokkal nehezebb dió. Szerelmesnek lenni a halálba, és mindent neki adni, hogy elnyerje?

Komolyan törtem a fejem, ez mennyire metafora vagy szó szerint kellene vennem? Valamennyire végzetes, hogy Thanos, akinek nincs legyőzője, abba az egyetlen lénybe szerelmes, aki mindennél hatalmasabb, még nála is. Egyáltalán, mint nőbe szerelmes Thanos, vagy a halálba, mint Halálba? Ez az, amit még nem dekódoltam.

A történet így két síkon mozog. Van egy érzelmi része, benne a fiatal és az idős Thanos megváltozott karakterével, miközben a mag mindkettejükben ugyanaz. Másrészt, jó sok verekedés és küzdelem története ez. A kedvenc részem egyértelműen az, amikor Utazó felfedi, miért most jött.

Korrekt a képregény grafikája, illik azokba a Marvel sorozatokba, amiket eddig láttam. Mondjuk, az nem volt sok, de simán oda lehet tenni a polcra a Marvel kapitány mellé.

Véres, durva dolgok is akadnak benne. A Bosszúállók meggyilkolt, szétszakított alakja kísérteni fog egy darabig. Ehhez képest a csettintés kedves volt a filmen…

Kicsit szórakoztató, kicsit gondolkoztató, de érdekes képregény. A plusz darab, melyben Thanos hódításaiba leshetünk bele, meg humor felsőfokon. A cuki bolygó… az nagyon kész.

Cates & Show: Thanos győz - Mint képregény: 70% jól összerakott, korrekt történet érdekes mondanivalóval, jó szerkesztés.

Szubjektíven: 65% van benne ötlet, tetszett a grafika is, de a szimbolikáját még fejtegetem.

• A ragadozó aranya - a Ragadozó városok folytatása a Cartaphilus gondozásában.
• A felnőttkor küszöbén - női regény az Alexandrától.
• Titkos vacsorák - thriller a Letterótól.

Ez a 20-i hét, nem is kell meglepődni, hogy ennyire rövid a lista.

Lassan jön szeptember, akkor megint több cím lesz.

Augusztus

12. Millar & Romita Jr: Ha/Ver 2. - képregény 5/5

13. Cs. Szabó: Koppány - történelmi 5/5

14. Isaacson: Steve Jobs - ismeretterjesztő 5/5

15. Meissner: Híd az óceán felett - női krimi 5/4,5

16. Hyde: Amikor rád találtam - dráma 5/4

17. Kleypass: Rafe karácsonya - erotikus 5/1,5

      Stalenhag: Elektronikus állam - disztópia 5/4

18. Moore: Különleges úriemberek szövetsége - képregény 5/4

      Bernard: Alma Mahler - történelmi romantikus 5/5

Szerencsére még a hétvégének sincs vége, így jobb kedvvel vágok neki a jövő hétnek.

Művészetes, házasságos, saját utat keresős, kosztümös.

Két lánytestvér közül az idősebb és egyben a szebbik volt. Szerette a zenét, ügyesen játszott, és zeneszerzést is akart tanulni. Alma már fiatalon is tudta, mit akar az élettől. Jelentősnek lenni, és mivel nőnek született, ehhez egy híres férjre volt szüksége. Az első kiszemeltje az ünnepelt festő és a nők bálványa, Klimt volt. Aki a bécsi szépséget modellnek és szeretőnek is akarta volna – a lány szíve belerepedt, amikor felfogta, ennél többet nem kaphat a festőtől. Egy estélyen ismerkedik meg az ünnepelt zeneszerzővel és karmesterrel, Gustav Mahlerrel. A korkülönbség ellenére hamarosan házasok, és Alma képes a saját ambícióit háttérbe szorítani, hogy jó feleség és anya lehessen. De egy ponton képtelen megtagadni magát, és keresi az önérvényesülés útjait, akár a házasságán kívül is.

Meghatározó, XX. századi nők. A sorozat Coco Chanel történetével nyitott, most megérkezett a bécsi Alma Mahler. Egy sokkal megosztóbb személyiség, egy izgalmas élettel. Nem véletlen, hogy beválogatták a róla készült regényt a sorozatba.

Két oldalról lehet közelíteni a regényhez. Olvashatjuk, mint romantikus történetet. A történelmi háttér, a szöveg és a cselekmény messze többé teszi nyálregénynél, de tény, hogy fontos eleme a cselekménynek a szerelem. Alma szenvedélyes, élni akaró fiatal nő, aki okosan lavírozott a férfiak között. Nem véletlenül kapta a kötet a Bécs múzsája alcímet. Klimt le akarta festeni, Mahler mellette írta a legnagyobb darabjait, és aki kicsit előrelapoz az életrajzban, a regényen túli életére, a következő férjei is mind kiemelkedő művészek voltak, csak más területen. Ahhoz, hogy Alma valakit szeressen, szüksége volt arra a pluszra, ami a nagy szellemek sajátja.

3 férfival való kapcsolata kap ebben a kötetben helyet, és mindegyik a nő más arcát mutatja. A még némileg naiv lány első szerelmét egy meghittebb, a kor sémájának megfelelő házasság követi, hogy aztán jöjjön egy szenvedélyes, nagy szerelem, ami mindent felbolygat. Ezért olyan kettős Alma megítélése: sokak szemét csípi, hogy megcsalta Mahlert, és a férfi korai haláláért a feleségét is hibáztatják.

Azonban ez a regény máshogy közelít. Nem a szerelmi szenvedélyre teszi a súlyt. Ok, Gropius fiatalabb és helyesebb, szexuálisan is többet ad a nőnek, de Bernard kihangsúlyozza, hogy mellette Alma magát is kereste. Mahler mellett Mahler felesége volt – a férje szerette, de eléggé úgy kezelte, mint egy ékszert, nem társként. Alma többet akart, megkereste és elvette. Igen, erkölcsileg el lehet ítélni, de meg is lehet érteni. Önmaga akart lenni, boldog akart lenni – ha a módszer vitatható, az igény jogos.

Alma Mahler modern, korát meghaladó nőként lép itt elénk. Aki küzdött a saját sorsáért és boldogságáért. Ezért lehet a sorozat tagja, Chanelt követve.

Szerencsére a regény kidolgozottsága is méltó a remek Chanel sztori követésére. Bernard remek karakterrajzokat írt, a szereplők szinte életre kelnek a lapokon. A cselekmény mozgalmas, de kényelme és feldolgozható. Intelligens, de olvasmányos a szövege is.

Nem tudok elmenni mellette, a sorozat külleme, ezé a köteté is nagyon tetszik.

Jó volt ez a kötet is, már alig várom a következő életrajzi regényt: Edith Piaf érkezik majd.

Bernard: Alma Mahler – Mint történelmi romantikus: 95% filmszerű jelenetek, erős karakterek, hű korrajz, jó szöveg.

Szubjektíven: 90% ha nem is értettem egyet mindenben a hősnővel, a története lenyűgöző.

Nyomozós, kalandos, csapatot összeállítós, világot megmentős.

Mina Harker felső körökből, egy magát csak M-nek nevező személytől különleges feladatot kap. Fel kell kutatnia 5 embert a világban, és rávenni őket, hogy csatlakozzanak a csapatukba. A nő sorra gyűjti be az olyan egykor hősi, ma lecsúszott férfiakat, mint Allan Quatermain és az olyan szörnyűségekre is képes alakokat, mint dr. Jekyll és Griffin, a láthatatlan ember. Londonban van szükség rájuk, ahol elraboltak egy különösen veszélyes anyagot. Rossz kezekbe kerülve Anglia ellenfelei is légi sereget építhetnének, és elpusztíthatnák a birodalmat. A csapat a harc közben azzal is szembesül, kit rejt a titokzatos M fedőnév. Akkor el kell dönteniük, hogy felülemelkedve magukon harcolnak-e az igazságért és egy jobb világért.

Az ötlete kifejezetten tetszett. Más-más regények és híres történetek szereplőit szedték össze, hogy közös kalandba induljanak. Az sem lehet véletlen, hogy a helyszín a viktoriánus kor. Arra már lejártak a jogdíjak… Egy hasonló sztorit összehozni korunk híres alakjaiból, pl. Robert Langdon keveredne bele egy mitikus nyomozásba, az izomerőt Jack Reacher adná, míg a másik világ szakértőjeként Harry Potter vonulna fel… nem lenne olcsó mulatság.

De maradjunk a történetnél!

Képregény, így annyira összetett cselekményt nem lehet tőle várni. Moore azonban van annyira rutinos szerző, hogy így is több szálat vezet, ötletes a csavar és a karaktereit is próbálja árnyalni. Alapvetően lineáris a cselekményvezetés, és könnyen követhető. A nagy fordulatok mindig egy-egy fejezet/füzet végére esnek, és meg lehet figyelni, hogyan igyekszik a szerző mindbe tenni valami humorosat, akciósat.

Imponáló, milyen rutinnal használja fel az irodalmi alapanyagát. A karaktereit átemeli ebbe a történetbe, a saját regényeik utáni életüket mutatja be. Nem mondhatni, hogy túl jó világa lenne bármelyiküknek is. Talán a láthatatlan ember kivételével, de ebbe nem is akarok belemenni. A kalandjaik, a karaktereik, a regényeik világa ötletesen össze van passzítva, és aki ismeri az eredetieket, itt sok húsvéti tojásra bukkanhat.

De nem csak a hősök, a korszak egyéb regényei is beköszönnek. A Sherlock Holmes megidézése nagy kedvencem volt, de Edgar Allan Poe krimije is könnyeden belesimult ebbe a világba. HG Wells utalások is akadnak. Minél többet ismer valaki, annál több jópofa utalásra és továbbgondolásra bukkanhat. (Ha maga a történet annyira nem is jött be, ez igen.)

A szereplők azért érdekesek, mert alapvetően anti hősökként vannak kezelve. Mint egy viktoriánus Suicide Squad. Még jó is áll nekik, hogy ők át merik lépni a határokat, és kaptak nem kevés rosszfiús bájt is.

Ami meglepett, erőszak és szexualitás is bőven akad a történetben. Ok, az erőszak nem lepett meg annyira. Inkább a foka. Simán rajzoltak végtag kitépést, harapásokat, jó sok vér folyik. De egy ilyen képregényben meztelenkedés… mintha egy rossz vicc lenne: mit tesz a láthatatlan ember, ha egy lányintézetben rejtőzködik?

A grafikáért különben sem voltam oda. Nem tetszettek az alakok, Mina feje és szemei különösen unszimpatikusak voltak.

De vannak jó kiegészítő anyagok a kötet végén, így összességében korrekt a kiadvány.

Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 1. - Mint képregény: 70% a grafikája tűrhető, a humora jó, a történet korrekt. Az ötlet remek.

Szubjektíven: 65% az irodalmi összevegyítés és a humora tetszett, de a sztori nem annyira.

A jelenben Brette igyekszik úgy élni, mintha nem lenne képessége, és nem látná a szellemeket. Még gyerekként a nagynénje ijesztett rá, ha hagyja, hogy a szellemek érzékeljék, látja őket, nem lesz saját élete. Mert rátelepülnek és tönkreteszik. Ám most szembe kell néznie az adottságával, mert a férje, Keith szeretne gyereket. Brette azonban retteg, ha lánya lenne, örökölhetné a képességet. A férfi biztatja, hogy beszéljen erről az anyjával. Brette kénytelen belátni, ha nem változtat a hozzáállásán, elveszti a férfit.

Beszél az anyjával, aki elmondja, soha nem bánta meg, hogy gyermeke lett és Brette az, a képességgel. Butaság lemondani erről ennyi miatt. Azt is bevallja, van a lánynak egy unokanővére, aki szintén ezzel a képességgel bír. Vele is felveszi a kapcsolatot, és elkezd kibontakozni előtte egy olyan lehetőség, hogy éljen az erejével, és ne őrüljön bele.

Egy régi iskolatárs kérésére elmegy a Queen Mary fedélzetére. Trevor kislánya nemrég vesztette el az anyját, és amikor itt kirándultak, érezte az anyja jelenlétét. Most nem akar Texasba költözni. Trevor kéri, Brette nézzen szét, majd győzze meg a lányt, nincs itt az anyja.

Ő valóban nincs, de egy másfajta szellem igen. Aki kedves, lágy és Brette nem bírja megállni, ki kell derítenie, ki ő és mit keres ott. Kiderül, egy fiatal német nő, Annaliese itt lett öngyilkos 1946-ban. Brette nem hiszi, hogy végzett magával, nyomozni kezd.

Kiderül, három nő utazott akkor egy kabinban. Annaliese német balerina volt, aki halott belga barátnőjének adta ki magát. A család biztonságáért el kellett fogadnia egy náci tiszt lánykérését, aki verte és bántotta. Ő megszökött, de az őt segítő barátnője meghalt egy balesetben. Annaliese a helyére lépett. Sabine egy ellenálló lánya volt, akinek az apját és a bátyját a németek kivégezték a lány előtt. Az elmenekülő Sabine-t egy tiszt elkapta, megerőszakolta, de mielőtt megölte volna, a lány végzett vele. Apja társaihoz menekült. Egy lezuhant amerikai katonatiszt is ide került, súlyos betegen. Sabine ápolta Everettet, és lassan egymásba szerettek. Összeházasodtak, és most a háború után a nő utazik a férjéhez szíve alatt a babájukkal. A németeket máig gyűlöli azért, amit a családjával tettek. Brette őt vádolja meg a jelenben, de Sabine nem meséli el neki a történetet.

Annaliese teszi meg, akit Sabine visszacsempészett Franciaországba, és elrejtett annál a családnál, akik őt is bújtatták. Egy ottani fiatalemberbe szeretett bele, és kezdett vele új életet. Mivel lebukott a hajón, Amerikába nem mehetett. Sabine szervezte meg a látszólagos öngyilkosságot, és őrizte máig a titkát.

Utazós, megváltozott világgal szembesülős, testvéres.

Michelle végignézte, hogyan ért véget a világ. Látta, mit tesz az emberekkel, ha a neuronsisak rabjaivá válnak, majd mit tesz velük, ha meg kell válniuk a készüléktől. A civilizáció összeomlott, a lány sorra vesztette el a szeretteit. Már a legrosszabb gondolatokkal kacérkodott, amikor lett egy célja. Eljutni a tengerhez, Skippel és a robotjukkal. Míg haladnak, számot vet az életével, és látják, mivé lett az ország. Arra nem akar, nem is gondol, mi vár rájuk az út végén. Addig el is kell jutni, az sem lesz könnyű.

Milyen lesz a jövő? Mivel tudós nem vagyok, leginkább az általam olvasottakból tippelhetek. Az én fejemben jön egy tudományos fellendülés, majd az abszolút összeomlás. A természeti erők és a tudomány is az emberiség ellen fog fordulni. Ha elképzelem, a remélem azért nem olyan közeli jövőt, a fejemben Mad Max világa villog.

Ez a történet egy olyan tudományos eszköz gondolatával játszik el, ami azért nem légből kapott. Haladunk a digitális valóságok megvalósulása felé, ahol szó szerint beszippant majd egy másfajta világ. Talán már említettem is, én azt hittem, ez lesz a következő trend a tini filmek és regények között: a virtuális valóságok. A Ready Player One után azonban nem indult el az a hullám, amit a HP vagy Katniss tudott kelteni korábban.

Azért egy-egy ilyen történet felbukkan, mert igenis, ez egy olyan lehetőség, amivel számolni kell. Mit tesz a civilizációval, ha ebben az irányban lesz a fő fejlődési vonal? Ez disztópia, itt a teljes összeomlást látjuk. Egy olyan függőséget, ami elvezet a véghez. Nem egy szívderítő kép. Maradt ugyan pár ember, de mindenki nyomorult lett. Lehet, hogy zombikkal járnánk jobban?

A történet azért hatásos, mert kombinált. Van egy képekkel elmondott története, és van egy szavakkal. Azt látjuk, amit Michelle. Mintha egy nagyon igényes képregény képei elevenednének meg előttünk. Mesekönyvet megszégyenítő a kötet grafikája. Közben halljuk, ami a fejében jár. Az utat, ahogy eljutott ide a világ. Így tulajdonképpen két utazáson is részt veszünk: egyet a jelenben, a szörnyű állapotok között. A másik csak gondolatban, de az adja meg a miértekre a választ.

A kettő remekül működik együtt. Dinamikusak, magába szippantanak. Elsőre talán fura volt nekem, látszólag mennyire nincs összhangban kép és történet, de aztán ráéreztem, és onnantól kezdve már tudtam élvezni mindkét történetet – a képekét és a szövegét. Bár, a szóhasználat nem az igazi. Ezt az utat nem élvezi az ember – átszenvedi a szereplőkkel, miközben pörög az agya. Élmény, csak nem pozitív.

A történetbe direkt nem megyek bele jobban, nem akarom lelőni még kicsit sem a regény végét. Van benne valami tragikus szépség, valami fájdalom. Ami úgy az igazi, ha mindenki átélheti maga. A bennem levő optimista küzdene az utolsó képek sugallta cselekménnyel, de valahol még mélyebben tudom, mi lett a vége.

Üzenetet nagyon nem emelnék ki belőle. Vigyázzunk, mire függünk rá? Nincs nagy kedvem erről elmélkedni, pláne, hogy magam is ráfüggök kitalált világokra.

Egyedi, ötletes kötet, amitől jó kedve senkinek nem lesz, de nem is ez a célja.

Stalenhag: Elektronikus állam - Mint disztópia: 85% a szerkezete a képekkel egyedi, különleges. Hatása van, és a vége…

Szubjektíven: 75% erős atmoszférájú, képileg gyönyörű kötet. A történet volt kevesebb.