Házasodós, estélyes, szerelmes, kosztümös.

Rafe Bowman jól és sikeresen mentek férjhez Angliában. A legidősebb fiútól is azt várja a családfő, hogy tegye a dolgát, vegyen el egy angol nemes kisasszonyt! A kiszemelt lány, lady Natalie gazdag is, rangos is, csinos is, Rafe érzi is, nem lenne ellenére a házasság vele. Csak éppen a nőnek van egy kotnyeles unokatestvére, aki talán nem olyan szép, öröksége nincs is, de fel van vágva a nyelve és kifejezetten hatással van a korábban szoknyapecér életmódot folytató férfira. Hannah azonban nem olyan nő, aki kapható egy forró flörtre, pláne a szeretett rokona kiszemelt vőlegényével. Ha Rafe őt akarja, meg kell érte dolgoznia: saját korábbi énjével, de a családjával is meg kell küzdenie. A karácsonyi bálon eldől, kire és kivel vár a happy end.

Elvileg a sorozat hat kötetes, és ez a záró darab. Szívem szerint azonban rajongói regénynek minősíteném, amin csak ront az a helyzet is, hogy az írónő saját sorozatának írt egy ilyen… rajongókat kiszolgáló nyál tákolmányt.

Mivel is kezdjem? A cselekménnyel. Ami alig van, és annyira mesebeli, hogy csak a gyerekmesékben fordul még elő ilyen. Az egész cselekmény 2-3 nap alatt játszódik, a két szerelembe eső találkozik és beszél egymással talán három alkalommal, és ez máris az életre szóló nagy szerelem, amiért mindenki képes hatalmas áldozatokat hozni? Kleypas még azt is megpróbálja lenyomni a torkunkon, hogy ez nem szerelem első látásra, Hannah elsőre még szimpatikusnak sem találja a férfit. (De azért a sorok között ott van, mennyire vonzódik hozzá már ekkor, csak éppen tiltott gyümölcs Natalie miatt.) Mert attól hitelesebb, hogy csak a 2. beszélgetés után kezd sóvárogni utána? Nem éppen.

De, félreteszem ezt a szálat. Mi marad? A rajongók kiszolgálása. Amiért ez a 6. kötet. Itt van majdnem minden pár – a mellékszereplők közül van hiányzó – akik az előző kötetekben találtak egymásra. Az egyikük ugyan kap egy mondvacsinált konfliktust – annyira gáz, hogy az komolyan felháborító. A nő, akit a férje rajongással vesz közbe, a nem rég született lányuk ellenére is olyan a szexuális életük, mint a nyulaknak – ő kezd el kételkedni abban, hogy a férjének még tetszik-e. A többiek azonban csak a happy end világuk egy szeletkéjét mutatják be, minden konfliktus nélkül.

Erotikus regény kedvelőknek minden bizonnyal szórakoztató, hogy a párok sorra kapnak egy szenvedélyesnek szánt, erotikus ágyjelenetet, de én legszívesebben hánytam volna. Ennek így mi értelme? Cselekmény nincs, konfliktus nincs, csak a boldog párok, akik szépek, gazdagok, nagyon szeretik egymást és jókat akrobatikáznak a lepedőn egymással.

Jellemfejlődés? Izgalmas karakterek? Az itt nincs. Papírfigurák vannak, akik romantikus zenére nyálat eresztenek.

Megfigyeltem azt is, mennyire visszás, ahogy Kleypas próbál korrekt lenni és vegyíti a párokat. Vagyis, a szépek mellé mindig átlagosakat párosít. A legszebb férfi felesége aranyos, de senki nem mondaná szépnek. A barátnők legszebbike, a bálok szépe meg a karakteres, de már szinte ronda férfihoz ment hozzá. Az összes pár, kivétel nélkül ilyen.

Talán gonosz vagyok, de ritkán futok bele ennyire felesleges regénybe. Nagyon nem tetszett.

Kleypas: Rafe karácsonya – Mint romantikus: 30% klisés, sok tekintetben a sorozat rajongói kötete. Nyálas, kiszámítható.

Szubjektíven: 10% értelme nem sok volt, nagyon szirupos az egész történet. Nem tetszett!

Melyik heti olvasmányhoz készülhetett a montázs?

Megoldás: Tovább!

Gyermeket felnevelős, sebekkel küzdős, kapcsolatos.

Nathan idősödő férfi, aki most kénytelen szembesülni azzal, mennyire boldogtalan az élete. A feleségével már régen nem boldogok, egyetlen öröme már csak a vadászatban és a kutyájával való foglalkozásban testesül meg. Ám egy nap nem zsákmánnyal tér haza: egy elhagyott csecsemőt talált az erdőben. A kicsi túléli, a szülei börtönbe kerülnek. Nathan befogadná a kisfiút, de a babát a nagyanyjánál helyezik el. Nathan sosem feledi el, minden évben születésnapi ajándékot küld neki. Amikor a kis Nate szembesül a származásával, balhékba bonyolódik. A nagyanyja nem bír vele, és megkéri Nathant, vegye át a fiú nevelését. Nate eleinte ellenáll, de bármit tesz is, Nathan mellette áll.

Egy könyv, amihez hangulat kell. Mert ez nem egy boldog történet. Ugyan azt tudom mondani, hogy tele van szeretettel és reménnyel, de mellette annyi fájdalom és lemondás is van benne, hogy az ember majdnem depressziós lesz tőle. Vagyis, ne ezt vigyétek magatokkal a nyár végi nyaralásra strandkönyvként!

Ha azonban egy este el akartok mélyülni, érzelmi fürdőzésre vágytok, ennél nem kell jobb könyv. Kifacsar érzelmileg, de ad is mellette. Az pedig egy jó kombináció.

Még akkor is, ha én hiányoltam a pörgős cselekményt. Az csak egy, hogy lassan történnek az események. Mivel a szereplők mindent belülről élnek meg, kell is ez az idő, hogy mindenkiben minden lecsapódjon. De egy ponton nekem ez már túl sok volt: nem azt akartam olvasni, hogy ki miképpen szenved, vagy éppen sajnálja a szenvedőt, és próbál segíteni neki. Díjaztam volna, ha eseménydúsabb a szereplők élete. Nem az. Csendes. Sorsfordító esemény is mennyi akad benne? Talán három. A csecsemő megtalálása, amikor Nathan átveszi a nevelését és még egy később, amit nem mesélek el előre.

A regény középpontjában Nathan és Nate állnak. Nathan szilárd, már kialakult jellem, egy olyan férfi, akinek bárki örülne rokonként. Aki mindig hisz és segít, soha nem adja fel. Akire lehet támaszkodni, aki melletted marad mindig. Nate az, akinek sokat kell tanulnia és fejlődnie a történet során. Az ő fejlődéstörténete a regény.

Ami nehezebb olvasmánnyá teszi, hogy Hyde nem mesét ír, sok tekintetben hiteles a története. Az ő szereplői, még ez a kiemelt karakter is újra és újra rossz döntéseket hoz. Nem jó olvasni, hogyan sikerül tönkretennie a saját életét. De valahol ez kell az üzenethez – jobbá válni nem könnyű munka, meg kell érte dolgozni. Kellenek a pozitív példák, a megerősítések, mert ezek nélkül a jó jellemek is elveszettek.

A kötet tele van emlékezetes jelenetekkel. Melyek látszólag semmiségek, de érzelmileg nagy történetek vannak benne. Mint, amikor Nate vázát vesz Eleanornak. Ezek is olyanok, amelyekbe bele kell gondolni, el kell merülni. Nem felületes olvasásra van kitalálva.

Kedvenc üzenet, kedvenc szereplő – ilyesmit nem tudok kiemelni belőle. Néha nekem már sok volt az érzelem, a lelkemen taposás. A szereplőkkel is azt éreztem, hogy lehangol, ahogy annyira igyekeznek, és mégis ostobaságokon csúsznak el. Vagy, amikor nem látják, mennyire tévúton járnak. Az valahogy egyszerre tragikus és bosszantó.

Egy darabig töri rajta az ember a fejét, érzelmileg megterhelő, de felemelő regény is.

Hyde: Amikor rád találtam - Mint dráma: 75% szívszorító, tragikus, de felemelő is. Visszaadja az emberbe vetett hitet.

Szubjektíven: 65% vannak szép gondolatai, de több cselekményt díjaznék. Nagyon lelkizős.

Cím: Edith Piaf és a szerelem dala

Szerző: Michelle Marly – a Kossuth Kiadó vele kezdte ezt a sorozatot, telitalálat volt. Ha megint azt a stílust, cselekményszövést és szellemiséget hozza, egy nagyon jó Piaf-regény várható.

Műfaj: történelmi, romantikus, női

Cselekmény: a II. VH után az énekesnő Edith Piaf azzal a váddal küzd, hogy együttműködött a nácikkal. Félő, hogy betiltják a fellépéseit. Edith felveszi a kesztyűt, miközben a színpadon feltűnik egy fiatalember, Yves Montand. A két tehetséges ember között szerelem szövődik, és ez az érzelem lesz az ihletője Piaf egyik legnagyobb slágerének, ami a világhírt is meghozta a számára: La vie en rose.

Várható megjelenés: 2019 őszén

Miért várós?

• A sorozat előző két kötete nagyon tetszett. Marly írta azt, amelyik jobb lett szerintem (a Coco Chanel kötetet). Ezt megint ő jegyzi.
• Nagyon jó a sorozat látványterve, ennek ugyanolyan szép a külleme, mint az előző két köteté.
• Maga Edith Piaf is érdekes személyiség.
• Bejön a tematika. Nők, akik letettek valamit az asztalra, meghatározóak voltak, miközben az élet nem egyszer keresztbe tett nekik. Szerelmes is, de túl tud azon mutatni.

Kosztümös, múlt után nyomozós, szellemes, új életet kezdős.

Brette harmincas, boldog feleség. Egy gond gyötri: a férje, Keith nagyon szeretne családot alapítani, de a nő fél az anyaságtól. Van egy adottsága: látja a szellemeket. Retteg, ha lányuk lenne, továbbadná neki a képességet is. A férje biztatására igyekszik beszélni erről a családjával, és egy régi ismerős kislányának is segítene, aki az anyja szellemét vélte érezni a Queen Mary hajón. Brette is elmegy, és egy különös szellemet érzékel. Annaliese lelke lehet, aki a hajón halt meg egy állítólagos balesetben. A II. VH-t követően ezzel a hajóval is vitték az európai feleségeket amerikai férjeik után. Annaliese német balerina volt, aki elhunyt belga barátnője személyazonosságával próbált elmenekülni náci férje elől. A szobatársai között volt egy náciktól sokat szenvedett francia lány, Simone. Brette érzi, Annaliese nem öngyilkos lett. Küldetésének tekinti, hogy kiderítse, hogyan zuhant az óceánba és halt meg a fiatal nő.

Meissner nem elsőkönyves szerző, magyarul is megjelent már több regénye. Eddig azonban nem éreztem késztetést, hogy közelebbről is megismerkedjem a történeteivel. A fülszövegek alapján elkönyveltem őket romantikus nyálregényeknek, melyek történelmi környezetben játszódnak. A Híd az óceán felett viszont egy krimi szálat is belebegtetett, így adtam neki egy esélyt, amit nem is bántam meg.

A regény két nagy részre osztható, és kicsit más is a kettőnek a stílusa. A II. VH után, a Queen Mary fedélzetén utazó két nő története bontakozik ki. Elvileg Annaliese a főszereplő, aki félelemből lett egy náci neje – a családja közölte vele, ha nemet mond az udvarlójának, neki és a családnak is sok gondot okozhat a férfi. Bántalmazással teli, rossz élet következett, amelyből szökni kellett. Annaliese jó ember, szerethető hős. Ennek ellenére Simone volt az, akit jobban kedveltem. Az ő története is tragikus: bátyja és apja az ellenállás része voltak, kivégezték őket érte. A menekülő lányt megerőszakolják, nem sokon múlik, hogy életben marad. A menedékébe egy sérült amerikai pilótát is befogadnak, akit Simone ápolgat. A férfi pedig lassan begyógyítja a nő sebeit, aki Everett oldalán kész új életet kezdeni, de azt nem tudja feledni, mennyi mindent elvettek tőle a németek. Ők ketten összezárva – el tudjátok képzelni, ez milyen feszültségeket generál.

Simone részei kifejezetten olvasmányosak, van bennük tragédia, de jó is. Romantikus, jó értelemben. Annaliese részei ennyire nem tudtak megfogni.

A jelenben Brette nyomozgat, közben a magánéletét is igyekszik rendbe tenni. Egy laza, misztikus krimi bontakozik ki, de nem a krimi lesz a vezető, hiába van belebegtetve. Sokkal inkább azt a kérdést tárgyalja a történet, hogy Brette elkezdi elfogadni a képességét, és képessé válik arra, hogy továbblépjen az életben az anyaság felé.

Az egésznek azonban van egy kellemes hangulata, még akkor is, amikor Meissner a borzalmakról mesél. Mesél – ez fontos szó. Visz magával a szöveg és a cselekmény, miközben könnyeden magunk elé tudjuk képzelni az embereket, érzéseik, a környezetüket is.

Szerettem a szerkesztését. A jelen és a múlt halad a végzetes nap felé, és egy ponton összeérnek a szálak. Még egy korrekt csavar is akad benne.

Kellemes csalódás volt, jól esett olvasni. Lehet, hogy szerzek más Meissner kötetet is még.

Meissner: Híd az óceán felett - Mint női krimi: 75% több zsánert keverő, szórakoztató regény. Olvasmányos, hangulatos.

Szubjektíven: 80% megkedveltem a szereplőit, kellemesen elszórakoztatott, könnyed.

Iparágakat megújítós, karakterrajzos, mai.

Steve Jobs – kezdetben csak egy csecsemő volt, akit az anyja nem tudott megtartani. Egy szír diákkal való viszony eredménye, akiről le kellett mondania. Az örökbe fogadásnál annyit kért, egyetemet végzett pár kaphassa meg a kicsit. A Jobs házaspár ugyan nem felelt meg ennek a kitételnek, de annyira fontosnak tartották a fiú oktatását, hogy anyagi lehetőségeiken felül költöttek Steve iskoláztatására. Aki hamar rájött, hogy nem az iskolapadból fogja meghódítani a világot. Elég volt egy ötlet, Jobs szervező- és beszélőkészsége, hogy megalapuljon az Apple, és elinduljon valami forradalmi. De a zsenialitáshoz nehéz természet párosult. Egyetemi barátnőjét, akit teherbe is ejtett, elhagyta, a kislányukkal sem foglalkozott hosszú évekig. Házasságából 3 gyermek született, de egyedül a fiával sikerült közös hangot találnia. Volt, hogy menesztették az Apple éléről, mire forradalmasította az animációs gyártást. Volt, hogy könyörögtek, menjen vissza. Sikerre vitte az eszközeik, miközben a kiskereskedések, mobilok és szórakoztató technika terén is megváltoztatta a világot.

Miért érdekes kortársak életrajzát olvasni? Ostobán hangzik, hogy tanulhatunk belőle. Nekem jobban tetszik, hogy inspirációt lehet meríteni. Hogy lehet másképp is csinálni, hogy nem csak azok a visszatérő sémák vannak, amelyeket a környezetünkben és a saját életünkben látunk. Ki tudja, hátha valamiből ihletet is sikerül meríteni.

A Steve Jobs kötet azért emlékezetes számomra, mert annyira más vezető típust mutat be, mint ami nálunk megszokott. Jobs egy menedzser típusú vezető volt, aki irányt szabott. Aki nem érte be a tökéletesnél kevesebbel, és keresztülvitte, amit akart. Az a fajta soha nem nyugvás, saját magát is végletekig hajtó tendencia egészen más, mint a hagyományos vezetői viselkedés. Aki nem a tényleges fejlesztésben vesz részt, hanem az egész összefogója és irányítója. Aki megmondja, mit valósítsanak meg a számára.

Nagyon inspiráló – ugyanakkor elszomorító, hogy mennyire nem valósul meg a környezetemben –, hogy mennyire belső kényszer volt a számára a lehető legjobb elérése. Az, hogy nem elég a kevesebb, majdnem jó, addig kell dolgozni, míg nincs meg a jobb. Ehhez nagy belső hajtás kell, és ez nem csak benne volt meg, de a többiekből is kihozta.

A konkrét életrajz, a magánélete nem kötött le annyira, mint a munkássága. Ahogy végigveszi a szerző, hogyan forradalmasította az ágazatokat. Onnantól kezdve, hogy jött egy ötlet, hogyan valósították meg, majd hogyan adták el. A marketing stratégiák kifejezetten érdekesek voltak, és mennyivel jobbak, mint ami a tévéből árad felénk.

Ezért nem is könnyű olvasmány a kötet. Ugyan bemutatja az embert, keresi a természete sarkalatos pontjait és a motivációkat, de mellette az informatika fejlődéstörténetét is megkapjuk. Nem könnyű érteni, nagyon tömény szövegében és ismeretanyagában is a könyv. Ami személyes érdeklődés miatt nekem nagyon olvastatta, a Pixar története. Egész máshogy néztem a Toy Story 4-et is, mert tudtam, milyen harcok voltak mögötte, hogy a karakterek a sajátjaik maradhassanak. Milyen kreatív munka és harcok voltak a háttérben.

Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a témák nehézségéhez képest olvasmányos is.

Nem könnyű könyv, súlyra sem, de érdekes betekintést nyújt a kulisszák mögé.

Isaacson: Steve Jobs - Mint ismeretterjesztő: 90% átfogó képet fest, az embert és munkásságát érthetően bemutatja.

Szubjektíven: 85% figyelmet igényel, de megéri. Vezetéselméletből, korrajzból is okít.

Ha a lényeget keressük, nem marad más, csak az óra, amely ketyeg, majd leáll – meg a porladó sírkövek, amelyekről idővel a név is lekopik. (King: Állattemető)

– Volt már dolgod sárkánnyal, Koppány vezér? 
– Él egy Somogyvártól délre. Még nem láttam, de a környékbeli tudók közül mindegyik találkozott vele. Volt, akinek titkokat mondott, volt, akit megvakított, volt, akinek hatalmat adott a vihar és jégeső fölött. 
– És te mit akarnál kapni tőle, Koppány vezér? – Sarolt kicsit közelebb lépett, fehér ujjaival megigazította a ruháját és a rajta lógó díszeket. 
– Ha a somogyi erdőkben él, akkor az az én sárkányom. Nem kérek tőle semmit. Megparancsolnám neki, hogy kotródjon az utamból! (Cs. Szabó: Koppány)

A világ csak akkor figyel oda az igényeidre, amikor boldog vagy, és nyújtanád a pillanatot, amíg csak lehet. Olyankor ugyanis koszos ujjával megfogja a percmutatót, és orvul előrepöccenti, hogy az idő gyorsabban teljen. Nehogy már egy másodperccel tovább tartson a boldogságod a kelleténél! (Aranth: Propheta)

Marianne-nek az az érzése támadt, hogy az igazi élet valahol tőle egészen távol zajlik, nélküle, és nem tudta, rájön-e valaha, hol és hogyan vehetne részt benne. .Az iskolában gyakran támadt ez az érzése, de nem társult hozzá semmilyen konkrét kép arról, hogyan nézhet ki az igazi élet, milyen érzés lehet. Csak azt tudta, hogy ha majd elkezdődik, akkor nem kell majd elképzelnie. (Rooney: Normális emberek)

És eléggé ismerem az emberiséget ahhoz, hogy tudjam: ha ketten ültök egy asztalnál, és kirakok egy fegyvert az asztalra, akkor valaki rövid időn belül agyon lesz lőve. Nem bírjátok ki, ilyenek vagytok. (Aranth: Propheta)

– Mi legyen az Ölyvvel? Túl dagadt, hogy bevegyük? 
– Egyértelműen….és az sem teszik, hogy Tarantulának kint van a polgári neve a Facebook-oldalán. Aki elárulja a saját titkos személyazonosságát, az a tiédet is simán beköpi. 
– Na és Éjlotyó? 
– Dave, ez egy szupercsapat. Nem bordélyház. Az a jelmez, amelyik ennyi testrészt fedetlenül hagy, teljességgel helytelen. (Millar: Ha/Ver 2.)

Itt maradni, dolgozni, mások helyett vállalni a nehézséget: ez az igazi áldozat. A halál csak egy vágás. Gyorsan jön, és semmi nehéz nincs benne. Élni, és helyrehozni a világot, ez a nagy dolog. (Aranth: Propheta)

Az átlagember hét perc alatt alszik el, dr. Hand Emberi fiziológiá-ja szerint ugyanennek az átlagembernek tizenöt-húsz perc is kell az ébredéshez; mintha az álom olyan tó volna, amelybe elmerülni könnyebb, mint kijutni belőle. (King: Állattemető)

A háta egy idő után sajogni kezdett, nem törődött vele, a fájdalom nem számít annak, aki ő, és főleg annak nem, aki majd lesz. (Cs. Szabó: Koppány)

Az igazság nem egy fegyver, amivel agyonverhetsz másokat. (Aranth: Propheta)

Úgy szeltem a várost, mint egy elbaszott Télapó, aki a kéményen át besurranva osztja a halált, akár a cukorkát. Egyetlen éjszaka alatt nyiffantottam ki mindet. Azóta nem szórakoztam ilyen jól, hogy aputól a nyolcadik szülinapomra kaptam egy terroristát, hogy játsszak vele. Fojtóhurok. Lefejezés. Seggbe feldugott gránát. Észbontó volt. (Millar: Ha/Ver 2.)

Csak annak örült, hogy hallgatott Pata vezérre, és a csuhás Brunót és a másik két megnyírt társát nem hozták magukkal a táborból. Biztos volt benne, azok a német papok nem tudnák, hogyan kell viselkedni férfiak között, és a meggondolatlanságukkal bajt hoznának rájuk, mikor minden mozdulatnak, minden nézésnek súlya van és azt a súlyt vérben mérik ki. (Cs. Szabó: Koppány)

Az igazságot ki kell mondani. Nemcsak, ha fáj, de akkor is, ha jólesik. (Aranth: Propheta)

Történelmi, életutas, ármányos, trónért küzdős.

A magyarok a Kárpát-medencében telepedtek le, uralkodóként az Árpád-ház törzsfői követik egymást. Koppány kisfiú kora óta tudja, hogy rá fog szállni a cím. Az apjának kellett volna lennie a fejedelemnek, aki az idősebb testvér volt. De egy betegsége miatt öccsét, Gézát nevezte ki az apjuk utódjának. Az idősebb fiú felgyógyulása után már nem akartak mindent visszacsinálni, de alkut kötöttek. Géza után bátyja fia, Koppány örökli a rangot. A fiú korán megárvul, de területeit éretten uralja, kiváló katonává érik, teljesítve uralkodója minden parancsát. Várja a sorát. Tűri, amikor idegen urakat részesítenek előnyben helyette. Tűri, hogy soha nem ismerik el érdemei szerint. De amikor Géza halála után nem őt, hanem István unokaöccsét emelnék trónra, betelik nála is a pohár. Elindul az örökségéért.

Mi a történelem? Egy regényben éppen erről olvastam. Egyesek szerint a győztesek hazugságai. A vesztesek mentségei. Illetve, a túlélők emlékezete. Ha annyira visszamegyünk, mint Koppány története, mi marad? Krónikák, az utódok emlékezete. Vajon, ki volt az igazi Koppány? Gyanítom, sokaknak az jut eszébe róla, amit az István, a királyban láttak. Legutóbb Dolhai Attila tolmácsolásában – ez azért más volt, mint Vikidál anyámék idején.

De nem a rockopera a téma. Cs. Szabó Sándor regénye, mely más szemmel igyekszik történelmünk eme alakjára nézni. Elveti a pogány – keresztény ellentétet, és egy egészen más szemszögből közelít a történelemhez és annak alakjaihoz.

Koppány emberként lép elénk, akit felkészítettek egy szerepre. Akit harcossá neveltek, aki vérét ontotta a célért. Egy vezér, akit a saját családja vezetett félre, de nagyon. Kissé túlzónak érzem, hogy áldozatnak mondjam, de elég közel van hozzá. Az is bután hangzik, meg néz is ki, ahogy leírom, de ebben a regényben az Koppány tragikus vétsége, hogy naiv.

A hagyományos értékek szerint az ő szemében az adott szó, ígéretek és eskük számítottak. Ezek szerint élt, nem lázongott, várt a sorára. Egy jó ember képe rajzolódik ki, becsületes és elvhű. Annyira birka volt sok ponton, hogy már Géza életében érezhető volt, hogy neki mindig csak a munka neheze jut, a jutalomban nem részesülhet. Kihasználták, megvezették egész életében. A régi értékek letűntek, de ő ezt nem vette észre, mindig a régi játékszabályok szerint játszott. Abszolút úgy éreztem, hogy a királyi udvar sakkozik, míg nyomorult Koppány kártyázni próbált.

A lázadása sem azért volt, mert a kereszténység megerősödött. Volt annyira ő is politikus, hogy lássa, hogy halad a világ. Itt egy családi esküszegés vezet el a kenyértöréshez, és teszi tragikussá az alakját. Pláne, amikor kiderül, hogy a kedves rokonok a sámánoknak és tanácsadóknak hála hogyan szabotálták a családi életét is. Az nagyon mocskos volt.

Izgalmas a történet így, a szereplők is. Szakít a kánonnal, a többi szereplő esetében is. Érdemes megnézni azt is, milyen a regény István királya!

Jár a pont azért is, mert részleteiben nagyon hiteles regényt kapunk. A korabeli élet darabkái, a mindennapi élethelyzetek és tárgyak, az egésznek a hangulata elhiteti, hogy ilyen lehetett 1000 előtt, a Magyar Királyság megalapítása előtt.

Jó történelmi regény, izgalmas és politikai játszmákkal teli karakterdráma. Tetszett!

Cs. Szabó: Koppány – Mint történelmi: 85% hiteles környezetben, emberivé tett történelmi személyek. Új nézőpont.

Szubjektíven: 90% bár tudtam, mi a vége, lekötött. Izgalmas, sok részlettel és nagyon emberi.