Családtörténetes, rejtett világos, hétköznapi.

Holly kamasz, aki nagyon komolyan összeveszett az anyjával. Otthon azt várnák, hogy legyen jó kislány, szerezzen jó jegyeket és ne fiúkon járjon az agya. De Holly szerelmes, és a fiúval akar lenni. Kész hozzá is költözni: ahol nagy csalódás éri. A barátját ágyban találja a legjobb barátnőjével. Kínjában egy gyümölcsösbe szegődik el szüretelni. Később egy nyaraló találkozik és kezd viszonyt a már idősebb, külföldön dolgozó Hollyval. Akinek ott van az életében a gyerekkori barát, Ed is, akiből újságíró lett. Évekkel később Holly már Ed felesége, akivel van egy lányuk is. Ed folyton őrlődik a munkája és a családja között: kényszere van, hogy elmesélje a többiek történeteit, ha veszélyes helyekre is kell mennie érte. Holly hamarosan meg is özvegyül egy ilyen eset miatt. Majd rá kell jönnie arra, mi okozta az öccse vesztét, még gyerekkorukban. Az élete második felében egy új valóság kapui tárulnak ki.

Még egy regény, aminek nem lehet normálisan összefoglalni a tartalmát. Sem a cselekmény, sem a szerkezete nem engedi ezt meg. A fenti sorok se valami érthetőek, de igyekszem megvilágítani őket.

Sokat segít, ha először a regény szerkezetét vizsgáljuk meg. Mitchell nem lineárisan, folyamatosan mesél el egy összefüggő történetet. Hanem kiragad részeket az események sorából. Mintha lenne egy eseménysor, maga a szereplők élete, de annak nem láthatnánk minden részét. Közbe, egy-egy jelenetsort, egy nap, vagy pár nap történetét. Így valamiféle balladai homályt is teremt, hiszen az utalásokból és a jelen viszonyokból kell kitalálni, mi történt azokban az években, amelyekről Mitchell nem beszél nekünk. Ez játéknak nem rossz, de pihent elme kell hozzá. Vizsgák után olvastam hazafelé, fáradtan, nekem most inkább volt ez így szenvedés, mint élvezet.

Ha már szenvedés: az nagyon nem tetszett, hogy nem a fontos pillanatok vannak megragadva. Egy-egy életképet kapunk, de mintha mindig az a pont előttünk lennénk, ami számít. Mintha folyamatosan az előjátékát néznénk a nagy eseményeknek. Pl. Ed fejezete. Újabb útra készül, de még részt vesz egy családi összejövetelen. Ahol semmi lényeges nem történik. Ellenben a következő útjával, ahol felrobban a kocsijával és özvegyen hagyja a feleségét. De ezt nem látjuk, csak a későbbiekből találtam ki. Mert a családi összejövetel volt kiemelve.

Különben minden fejezet más szereplőt emel ki, akik valahogyan Holly közelében vannak. Aki majd a keretet adja: ő kezd, és övé a zárás is.

A regény sokáig nem fedi fel, miről is akar szólni. A cím sem tűnik érthetőnek. Egyetlen nő, még csak izgalmasnak sem mondható élete, töredékesen. A végére azonban jön egy csavar, amikor kiderül, miért kellett meghalnia az öccsének. Az átrendezi a regény történetét, és fantasy felé hajlítja.

Érzem, hogy ennek kapcsán rá kellene jönni valami nagy bölcsességre, valami többet akar mondani a szerző, de még emésztem, mi lehetett az. Transzcendenst nem akarok beleemelni, lélek halhatatlansága, meg hasonlók, de lehet, hogy kellene. Fejlődés – mindenki fejlődhet. Az is, akinek több idő jut, az is, akinek egy életbe kell mindent belesűrítenie.

Egyszer érdekes volt, de most nagyon nem talált megfelelő idegállapotban.

Mitchell: Csontórák - Mint kortárs: 75% az emberen túlmutató igazságot akar megmutatni. Tudatosan szerkesztett.

Szubjektíven: 30% kell, hogy legyen mélysége, de nem találom. Untam, nem tetszett, kár.

- A másik nő

Hiába Pammie minden terve, nem sikerül másodjára is elhalasztatnia Adam és Emily esküvőjét. Házasok lesznek, Emily boldog. Hamarosan már azt is sejti, hogy gyermeket vár.

Ám Adam kimutatja a foga fehérjét. Egy brutális állat, aki nekitámad a terhes nőnek is. Pammie lép közbe, ráhívja a rendőrséget, és börtönbe juttatja a fiát. Kiderül, soha nem Adamet féltette a lánytól. A lányt féltette a fiától, aki őt is évek óta zsarolja. Adam és James apja iszákos, erőszakos ember volt, aki verte a feleségét. A nőnek egy ponton elege lett, és ő végzett előbb a férjével. De Adam látta, és bár sosem mondta ki, elég nyilvánvalóvá tette, hogy feladja az anyját, ha nem teljesül minden kívánsága.

James jegyzi meg, Adam nem tehet semmit. Akkor este ő ült a lépcső végén, ő látott mindent, nem Adam. Ő szereti az anyját, már gyerekként is tudta, hogy őket védte. Adam nem árthat többé nekik.

A záró jelenetben Emily James feleségével beszélget, aki babát vár. James közben Emily kislányával játszik - a nő meg is jegyzi, hogy remek apa lesz belőle.

- Két lépés távolság

Stella beesik a fagyos vízbe, Will húzza ki. A lány nem lélegzik, kénytelen szájból szájba lélegeztetni. A mentők kiérnek, mindkettőt viszik vissza a kórházba. Stella állapota annyira rossz, hogy előre ugrik a transzplantációs listán, és új tüdőt kaphat. Nem tudja, elfogadja-e. Ha igen, Will soha többé nem mehet a közelébe. A fiú üzen be neki, hogy kérje a tüdőt, és kezdjen igazán élni.

Will betölti a 18-at, és alkut köt az anyjával. Nem hever kórházakba, járja a világot, de mindenhol elmegy kezelésre. Távolról Stella nyomában jár, aki felépülve élheti a szabad életét.

Kamaszos, betegséggel küzdős, szerelmes.

Stella mindent pontos tervek alapján csinál. Hisz benne, ha nem szegi meg a saját szabályait, előbb-utóbb meg fog gyógyulni, új tüdőt kap, és teljes életet élhet. Blogot ír, engedelmesen fekszik a kórházban. Nyugodt mindennapjait egy új beteg érkezése zavarja meg az osztályon. Will is cisztás fibrózisban szenved, ráadásul egy olyan fertőzéssel, ami miatt rendesen kezelni sem lehet, új tüdőt sem kaphat. Egymás közelében sem szabadna tartózkodniuk: az ilyen betegek egymásra különösen veszélyesek, könnyen betegíthetik meg a másikat és juttatják a sírba ezzel. Stella és Will mégis beszélgetni kezdenek, és segítenek egymásnak, hogy szembenézzenek a maguk poklával. Stella az irányítás mániájának eredetével, Will az anyjával. Szerelmesek lesznek, pedig nekik ez szigorúan tilos.

Még egy regény, amit elolvastam azért, mert a film előtt az alapregényre is sort kerítek. De most nem pozitív benyomások sokaságával tettem le a könyvet. Hanem úgy éreztem, hogy egy korrekt iparos munkát szemléltem meg, melyben utánoznak egy sikerterméket, korrekt, de az eredetiség nincs meg benne.

A Csillagainkban a hiba, ilyen téren etalon. Ez hozta divatba a haldokló tinik és szerelem kombinációt, amit az óta filmen és regényekben sokféleképpen megnézhettünk. Volt nekünk Én, Earl meg a csaj, aki meg fog halni, vagy valami ilyesmi című. Volt egy remek sorozat, aminek sajnálom, hogy vége lett, a Red Band Society. Volt Éjszakai napfény és Séta a múltba is, bár az korábbi, mint ezek.

A Két lépés távolság annyi újat tud adni a fentebbiekhez képest, hogy nem mer elmenni a végsőkig. Az ilyen történeteknek része a halál, az ad nekik súlyt. Stella és Will csak az árnyékában élnek, de az „élnek”-en van a hangsúly. Ha akarom, ki tudom ezt hegyezni arra, hogy az életet mindenképpen ki kell élvezni, a saját szabályaink szerint kell megélni. Akkor is, ha kevés van belőle vissza. Talán attól még értékesebb is az idő, hiszen ismerjük a hosszát és a rövidségét is. Nem lesz tőle kevésbé tragikus, de talán minőségileg felértékelődik.

Talán jobban tetszett volna a könyv, ha nem olyan jelentős benne a romantika faktor. Már, amennyire ezt romantikának hívhatom. Egy újabb könyv, amiben nem értem, miért szeretnek egymásba a szereplők. Itt még csak az a fizikai vonzalom és szexuális fűtöttség sincs, ami a nyálregényben indokolja a hasonlóan erős és végzetes érzelmeket. Annyi ideje, és olyan mélységben pedig nem ismerik meg egymást, hogy a puszta szimpátia tovább fejlődhessen valami mélyebbé.

Mégis, kamaszok, úgy van megírva, mintha ez lenne a nagy és örök, végzetes szerelmi történet. Will még nagy áldozatot is képes lesz hozni, az mondjuk szép gesztus volt. Ugyanakkor tragikus is. Az ilyen morzsák értékelhetőek benne.

Cselekménye különben nem sok van – hogy is lehetne? Mindkét kamasz a kórházba kötötten létezik, és nem szabad pár lépésnél közelebb kerülniük egymáshoz.

Stílusában is hozza, amit az ifjúsági regények szoktak. Sok párbeszéd, kevés leírás, alaposan kiemelve az érzelmeket. Bár, legalább a nyál nem folyik belőle, ezt is tudtam értékelni.

Szerintem bőven vannak jobbak a piacon, de azért a filmre kíváncsi vagyok. Majd mesélek!

Lippincott: Két lépés távolság - Mint YA: 50% ismert recept alapján, tipikus szereplőkkel és szerelemmel. Nem emelkedik ki.

Szubjektíven: 40% igazán hatást nem tudott rám tenni. Jobbakat olvastam már ilyenből.

Varázsvilágos, gyerekes, versenyes.

Morrigan Crow pontosan tudja, hogy meg vannak számlálva a napjai. Hiába született egy gazdag és fontos ember lányának, elátkozott gyermek is. Legkésőbb a 12. születésnapján meg fog halni, addig is balszerencsét hoz mindenkire a környezetében. A fiatalok mentor kiválasztására apja el sem akarja vinni: mi értelme lenne? Meglepő módon Morrigan több ajánlatot is kap, egyet sikerül is elfogadnia. Jupiter különös figura, és a lányt a rá vadászó árnyak elől egy másik világba rejti el. Nevermoor diákja lehet, ha sikerül kiállnia a próbákat. A lánynak fogalma sincs, mi a különleges képessége, de nincs választása. Így vetélkedik a többiekkel tudáspróbán, jelvényvadászaton, és otthon kezdi érezni magát. Rá kell döbbennie, hogy a régi otthonában nincs helye, itt viszont lehet még belőle is valaki.

Újabb gyerekkönyv-sorozat igyekszik nagyon sikeressé válni. Morrigan Crow kalandjai elindultak, és a szerző egy sokkötetes sorozatot akar készíteni a kislány és vele a varázsvilág kalandjairól. Még nem döntöttem el, mennyire akarom mindet végigolvasni. Van benne lehetőség, de látok olyan vonásokat is, amelyek nem nyerték el a tetszésem.

Ez nagyon gyerekkönyv. Az igazán jó gyerekkönyvek tudnak a felnőtteknek is szórakozást nyújtani, ebben ilyen téren még van mit fejlődni. Kiskamaszként biztos elég, hogy az események zajlanak, Morrigan játékosan és sorban leküzdi az akadályokat, akad pár gyerekes poén is. De azért idősebben szeretnék valami többet!

Nem kell mély tartalomra gondolni, vagy nagyon komplex, összetett cselekményre. Bőven beérném azzal, ha lenne súlya az eseményeknek, ha a regény könnyedsége mellett egy kis dráma is elférne benne. Mert elvileg van ilyen vonala is: nagyon durva, ahogy Morrigan az elején minden rossz okozójának van elkönyvelve, noha nem csinált semmi rosszat. Egyszerűen csak rossz napon született. De érezni ennek a fájdalmát vagy súlyát? Nem.

Tulajdonképpen mindent maga mögött kell hagynia, 11 évesen. Otthon még a temetését is megrendezik, mintha meghalt volna. Hónapokkal később visszanézhet, és látja, hogy az apja, a felesége és a féltestvérei milyen boldogok nélküle. Érezni ennek a tragikumát? Nagyon minimálisan, és hamar túl is lendül rajta mind Morrigan, mind a cselekmény. Ez meg így nekem nem tetszett.

Nem éreztem semminek a tétjét, nagyon súlytalan a cselekmény. Könnyed, humoros, folyamatosan. Hogy lehetne letehetetlen egy sztori, ha nincs benne feszültség? Nem kell félni semmikor, annyi érezni a hangnemből, hogy mindig minden rendben lesz.

A karakterek is egy meséből érkeztek, ami gyerekkönyv esetében nem baj. Vannak közöttük is ígéretesek, akiket jó lesz viszontlátni a következő részben is. Gondolom, nem meglepő, hogy nem Morrigan lett a kedvenc szereplőm. Egyelőre még a képességét se lehet teljesen érteni, és nagyon lehangoló, amíg ráébred arra, hogy nincs elátkozva. Olyan kisebbségi komplexust kell leküzdenie, hogy az inkább tragédiába, mint egy gyerekkönyvbe.

A kötet humora is gyerekekre van méretezve. Akad benne nyelvi humor, de szituációs is. Van kezdeményezés arra, hogy saját nyelvi kifejezései legyenek, de nem HP szinten, egyelőre.

Egy esélyt még biztosan kap tőlem, aztán majd meglátjuk, merre halad a cselekmény.

Townsend: Morrigan Crow négy próbája – Mint gyerekkönyv: 70% vannak jó ötletei, kalandos és humoros, szerethető szereplőkkel.

Szubjektíven: 60% még nagyon bevezető kötet, nem érezni az események súlyát. Gyerekes.

A feladat egyszerű. Melyik regény első mondatát írtam ki nektek?

1: Az ütközet első tíz perce a félelemről szól.

2: Ujjammal végigkövetem a testvérem rajzának körvonalát, egy virágtengerből megformált tüdőt.

3: Még furcsa leírni az új nevemet.

4: Az újságírók előbb megérkeztek, mint a koporsó.

5: Íme, az összes dolog, ami Franciaországról tudok: MAdeline, Amélie és a Moulin Rouge.

A lehetséges címek:

A: Nevermoor

B: Két lépés távolság

C: A holnap határa

D: Anna és a francia csók

E: Erica nevében

Megoldás - Tovább!

Nyomozós, életmód megváltozós, indiános, gyilkosságsorozatos.

Az oszázs indián törzsnek sok mindent el kellett viselnie. Egyre rosszabb területekre kellett költözniük, a fehérek egyre erőszakosabban integrálták be őket a saját világukba, kényszerítve őket, hogy hagyják el ősi szokásaikat. Ám a lakhelyükön olajat találtak, és a törzs pillanatok hamar nagyon gazdag lett. Címlapsztori lett a bulvárlapokban, hogy milyen luxusban élnek. Hamarosan azonban mással kerültek a vezető hírek közé: holttestek kerültek elő. Oszázs indiánok, akiket kegyetlenül lemészároltak. Mivel gazdag népek voltak, el tudták érni, hogy nyomozzanak az ügyben, miközben a törzs magánnyomozókat is igénybe vett. Az éppen alakuló, szárnyait próbálgató FBI-nak kapóra jött az ügy, és idővel a gyilkosságok megoldása is nekik lett köszönhető.

A legelképesztőbb sztorikat az élet írja, ez bebizonyosodik újra és újra. Így volt ez az oszázs indiánok esetében is, ami olyan filmre kívánkozó sztori, hogy simán el tudnám képzelni egy True detective évad témájának. Minden elem megvan benne hozzá: társadalmi drámába oltott sötét bűneset. True detective nem lesz belőle, de a hírek szerint film igen. Majd meglátjuk.

David Grann mindenesetre képes arra, hogy tényekről, de regényszerűen írjon. Nem sok kellene ahhoz, hogy a dokumentumregény címke mellé egy krimi is odakerülhessen. Ahogy az eseményeket vezeti, ahogy a szereplőket bemutatja, annyira regényszerű, hogy szinte lehet teljesen annak is olvasni.

A beletett forrásanyagok, képek és idézetek miatt azonban végig érezzük, mennyire tényszerű a kötet. Dokumentumregényt olvasunk, csak egy olyan irodalmi érzékkel megírtat, amely a szórakoztatás követelményeinek is maximálisan eleget tesz.

A bűnügy érdekes. Nem regényesen szenzációkeltő, reálisabb annál. Nem véletlenül a True detective, amit annyira emlegetek vele kapcsán. Lassan alakulnak az események, mindig társadalmi üzenettel együtt. A nyomozás nem megy könnyen, minden nyomért és elméletért keményen meg kellett dolgozni. Az esetnek ugyanúgy része a sok sikertelen ötlet, a tanácstalanság és zsákutca, mint a haladás.

Külön ad neki egy réteget, hogy a krimin, az FBI alakulásán túl foglalkozik társadalmi kérdésekkel is. A meggyilkoltak indiánok, ráadásul gazdag indiánok. Sokáig nyomozni se akarnak, indiánok miatt minek? Amikor meglesz a tettes, egy vicc a bírósági tárgyalás is. Olyan erősen megvan a Mi és Ők felállás, a Fehér – Indián oppozíció, hogy az egészen elképesztő. De megismerjük annak is a történetet, az állam miként szállt rá erre az indián vagyonra. Az talán még brutálisabb sztori, mint a gyilkosságoké. Ahogy felnőtt, felelős emberek fölé gyámot rendeltek, akit meg kellett győzniük, hogy a saját pénzükhöz hozzáférjenek. Mondanom se kell, ez mennyi korrupcióra adott lehetőséget. Újabb bizonyítékot kapunk arra, hogy az ember milyen kegyetlen, és megérett a kihalásra.

A stílusára is jellemző, amit a műfaj kapcsán már elmeséltem. Dokumentumregény, tény anyagot használ fel, amit pontosan beidéz. De mellette nagyon mesélős is, olvasmányos.

A borító annyira nem tetszett, de a regényt olvasva érteni, miért ilyen lett.

Ha jön a film, még visszatérünk erre a sztorira. Az alapanyag alapján jó mozi várható.

Grann: Megfojtott virágok - Mint dokumentumregény: 90% regényszerű, miközben részletgazdag, több forrásból készült.

Szubjektíven: 85% simán jó True detective alapanyag lenne. A sztori, a korrajz is ütős.

Cím: Artemis Fowl: The Time Paradox

Szerző: Eoin Colfer, aki leginkább erről a sorozatáról ismert. Jelent meg magyarul bűnregénye is, de Artemis az, akiről mindenki ismeri. Ha jön a film, ez halmozottan igaz lesz.

Műfaj: gyerekkönyv, fantasy

Cselekmény: Artemis anyja halálos kórtól szenved, és sajnos az egyetlen gyógymód egy olyan állatból nyerhető, amelyet maga Artemis irtott ki pár éve. A tündér barátokkal így időutazásra indul, hogy beszerezze az anyjának a gyógymódot.

Várható megjelenés: angolul 2008 óta, abban reménykedem, magyarul megkapjuk az Artemis Fowl film mozikba kerülésére.

Miért várós?

- Egész eddig szerettem ezt a sorozatot, már végig szeretném olvasni.

- Angolul nagyon jó borítói vannak, vajon milyen lesz a magyar? Ha lesz.

- Jó a világa, tetszik a tündérek civilizációjának felépítése.

- Artemis nagy karakter, egyszerre zseni, és jó útra tért mesterbűnöző.

Új világban boldogulós, hatalmi harcos, mágikus.

Nahri nem gondolta magát különlegesnek, csak volt pár képessége, amelyek segítettek neki boldogulni Kairó utcáin. Érzéke volt a gyógyításhoz és a mágiához. Ám egyszer megidézett egy dzsinnt, aki eléggé meg is sértődött, amikor dzsinnek titulálta őt. Dara világosítja fel a lányt róla, hogy nem egyszerű ember. Egy kihaltnak hitt mágikus család leszármazottja ő, akinek a tűz népe között a helye. Sokan akarják a halálát, csak a dzsinn törzsek ősi bronzvárosában, Dévábád falai között lehet biztonságban. Ám itt is harcolnia kell a lánynak, harcosával az oldalán: az uralkodó törzs a saját céljaira akarja használni, ahogy a saját népe is politikai reményeket köt hozzá. Pedig ő nem akarta ezt a hatalmat, mégis bele kell mennie a trón és hatalom véres játszmájába.

Sikerregény, amely jól szerepel a különböző díjkiosztókon is, és a közönség is nagyon szereti. Méltán, többek között én is nagyon rákattantam. Ebben minden megvan, amit kívánni lehet egy fantasy történettől.

A világa kellően egzotikus és komplex. Egy letűnt korba visz vissza, és ott is a hétköznapok mögé vezet. Az emberek élik a maguk életét, a mágia halványan van csak jelen benne. De létezik, csak elzárva tőlük. Ebbe a világba nyer betekintést a hősnő, és akarata ellenére lesz benne fontos szereplő. Az ősei miatt túl sok mindent jelent a puszta személye is, anélkül hogy az számítana, ő saját jogon kicsoda.

Hatalmi harcok dúlnak, több színtéren is. Van egy nagy közös ellenség, aki ellen minden törzs össze tud fogni. Ugyanakkor a törzsek sem egységesek: volt egy háború, melyben megfosztották az uralkodókat és törzsüket a hatalmuktól. Nahri ennek a családnak az utolsó sarja, és a népe vele reméli a felemelkedést a mélyről, ahova taszították őket.

De vannak ember – dzsinn félvérek is, akiket itt ugyan megtűrnek, de kifejezetten rossz körülmények között élhetnek. Azon a téren is készül valami a mélyben.

Mindenkinek vannak hátsó szándékai, titkos játszmái. A lánnyal együtt mi is belecsöppenünk, és sodródunk az eseményekkel.

A történet hoz mágikus kalandokat, harcokat, a fentebb már említett rejtett és nyíltabb politikai játszmákat, de van érzelmi része is. Nahri kötődik, mondhatni, szereti az elátkozott harcosát, miközben az uralkodó család egy érdekházassággal akarja magához kötni. A Bronzváros egyáltalán nem szerelmes regény, de érzelmi téren is nagyon összetett. Van jószívű herceg, aki egyszerre akarja megváltoztatni a világát és a trónörökös testvérének hű öccse lenni. A trónörökös, aki látszólag falja a nőket és élvezeteket, de igaz érzelmeket egy olyan személy felé érez, amit titkolnia kell. Ki az ellenség, ki a barát? A sok hátsó szándék, titok miatt folyton alakul.

A regény tele van fordulattal és váratlan eseményekkel. Komplex, szórakoztató sztori, ami bevezet minket ebbe a világba. Kaptunk belőle egy jókora szeletet, de érezni, hogy ez még csak a kezdet. Mozgásba lendültek most az események, de majd a következő részben látjuk a következményeket és a kimenetelüket.

A borítója is szép lett, de ez nagyon tartalmas szórakozás is. Kérem a folytatást is!

Chakraborty: Bronzváros - Mint fantasy: 90% komplex világa van és emlékezetes szereplői. Összetett a cselekménye is.

Szubjektíven: 95% megfogtak a szereplők, a történet, a kötet univerzuma. Várom a folytatást!

Házi állatos, talpra állós, barátságos.

Bob egy macska. Értelmes, a szeme és a természete is élénk, végtelenül hűséges. James Bowen, aki maga is segítségre szorult, talált rá. Befogadta, és kitartanak egymás mellett. Bob kíséri a fiatalembert, amikor ő újságot árul, vagy utcazenészként igyekszik a napi betevőt összeszedni. Küzdöttek le betegségeket, és ellenséges embereket is. Volt, aki nem hitte el, hogy James és Bob barátok, egy nő fel akarta jelenteni Jamest, amiért kínozza és mutogatja a macskát az utcán. Idővel más reakciókat is meg kellett tanulni a párosnak kezelni: a népszerűséget. Az interneten, a londoni utcán is rajongtak a vörös kandúrért, és James Bowen számára nyílt egy új út. Az egykori drogfüggő könyvet írt, beszélgetős műsorokba jár el, és Bob gazdájaként lett ismert.

A Bob, az utcamacska sikeres könyv lett. Angliában elkapkodták, majd bevette Európát is. Annyira, hogy a Youtube tele van Bob videóival, elkészült egy film is a történetből, és Bowen folytatta írásban is a történetük.

Amivel meg is fogalmazom, mi a bajom. Hogy nem igazán folytatta az eseményeket a szerző, hanem részletesebben elmesélte az előző részben már megismert eseményeket. Annak kiegészítő köteteként lehet felfogni ezt a részt. Nem írta le újra a találkozást, de pl. a regény készültét igen. A közös életük Bobbal, arról kapunk szilánkokat.

Nem regényszerű a kötet, bár az idő lineáris előrehaladása azért megvan. Olyan, mintha epizódokat mondana el egymás után. Mi történt Bobbal, mi történt vele, és ebből felépül a regény.

A cselekmény is fontos, de hangsúlyt kapnak a személyes reflexiók és megfigyelések. Bowen azt is kifejti, mi milyen hatást tett rá, hogyan alakult a gondolkodása bizonyos témákban. Ha nem is olyan direkt módon, de itt is érezni, hogy azzal, hogy egy másik élőlényért lett felelős, Bowen sokat komolyodott, és felnőtt. A szeretet, a felelősség, ami elhozta az új életet és a megváltását. Egy ponton felmerül egy olyan téma is, ami elég drámai. Az egyik műsorban megkérdezték tőle, mi lesz, ha Bob elmegy. Nem tudni a korát, lehet, hogy már nagyon öreg macska és nem sok van neki vissza. Jósolgatni senki nem tud, de Bowen válasza tetszett. Ő a jelenre koncentrál, Bob a legjobb barátja, és szeretni fogja akkor is, ha már nem lesz életben. (Arról meg csönd, mit sejtünk, James mennyire fog szétcsúszni, ha Bob elmúlik.)

De ennyit a komor témáról. Stílusában is illeszkedik e rész az utcamacskához. Ugyanolyan mesélős és könnyen fogyasztható a szöveg. Személyessé teszi, hogy James a saját történetét meséli, velünk is átéreztetve az érzéseit és az események súlyát.

Ki kell emelnem, hogy mennyire tetszettek a kötetbe tett rajzok. Most nem fotókat kaptunk a szerzőről és macskájáról, hanem tollrajzokat a cicáról. Átjön a kedves lénye, abszolút illeszkedik a kötetbe.

A hangulat erőssége a sztorinak. Ember- és állatbarát, reménnyel teli. Ez egyike azoknak a köteteknek, amely után jobban érzi magát az olvasó. Elhiszi, hogy a világban vannak ugyan rossz dolgok, de felül lehet kerekedni, és lehet boldognak lenni. Szerethetsz, szerethetnek.

Nem tud olyan lenni, mint az első volt, de még mindig egy szívmelengető, bájos történet.

Bowen: Bob szerint a világ - Mint memoár: 70% a cselekményszálak újak, de mindössze kiegészíti a korábban mesélteket.

Szubjektíven: 65% cukik a rajzok, Bob nagyon szerethető a cselekményben, de nem újdonság.