Nagyvállalatos, kapcsolatos, átalakulós.
Rosa a Humán osztályt vezeti egy nagyvállalatnál. Mióta megözvegyült, leginkább a kollégái jelentik számára a családot. Keményen dolgozik, és mindent megtesz, hogy a cég leépítési tendenciája ellenére minél több kollégát meg tudjon menteni a kirúgástól. De be kell látnia, hogy a tanácsait nem mindig fogadják meg, csalódik emberekben, és néha későn veszik észre, kinek mi lenne a jó. Van, aki szenved a házasságában, és most egy viszony lehetősége kísérti meg. Van, aki gyűlöli az állását, de hiába igyekszik neki alternatívát adni, észre sem 
veszi. Közben Rosa kénytelen az egészségével is küzdeni: egy agyvérzést követően a kollégái összefogása kell, hogy a vezetés ne vegye észre, mennyit változott a nő, és nem előnyére. Abban reménykednek, sikerül a nyugdíjba vonulásáig eltitkolni, mennyire sokat vett el tőle a betegség. Még Rosa sem sejti, mennyire rossz a helyzet.
Legyek nagyon pikírt? A cím találóbb nem is nagyon lehetne. Ez fájt, nekem nem is kicsit. És nem jövő időben, hanem a múltban, amíg olvastam a könyvet. Nagyon nem tetszett, nagyon nem ezt vártam. Ez most egy hatalmas: CSALÓDÁS.
A legnagyobb bajom, hogy ez a könyv öreges. A szereplők átlag életkora az 50 év, de bőven vannak benne a hatvanas éveiket taposók. Harmincas és huszonéves talán egy akad benne, de a fiatal lány nem sokat szerepel, a harmincas férfi valamivel többet.
Egyszerűen képtelen voltam együtt érezni a gondjaikkal! Egy erős negyvenes, aki belekényelmesedett az állásába, bár ki nem állhatja? A nő, akinek már nyugdíjban lenne a helye, de azt képzeli, hogy nélküle el sem megy a cég? Még csak azt sem éreztem a kötetből, hogy ezek az emberek hasznos munkát végeznének. Most gonosz leszek, de abszolút meg tudtam érteni a vezetőséget, akik ezt a részleget is jócskán le akarták építeni.
Arról már nem is beszélek, hogy a magánéleti szálak a munkahelyi életnél is fájdalmasabbak voltak. Akkor szabályosan sokkot kaptam, amikor Rosa arról ábrándozott, hogy az egyik kolléga több is lehetne neki, mint kolléga és barát. Komolyan, 64-65 évesen ez a legnagyobb gondja? Igen megismerhette a kiszemeltjét, ha még azt sem tudta róla, hogy meleg. De legalább nem kezd ki vele, akkor félre is tettem volna a könyvet.
Több vállalati élettel, vagy ha legalább azt érzékeltem volna, ezen az osztályon mivel foglalkoznak, jobban tetszett volna a könyv. Így csak annak lett a krónikája, hogy melyik szereplő mitől szenved. Komolyan, ebben a regényben nincsenek boldog emberek! Mindenkivel rossz dolgok történnek, mindenki szenved – ok, az élet nem habos torta, de miért kellett ennyire a rosszra kihegyezni? Az nem vigasztal, hogy a végén kapunk pár táblázatot, amiből kiderül, hogy sikerült helyretenni az életüket. Sokra megyek vele, amikor ez a szenvedéseik krónikája.
Ami tetszett benne, ahogy körbemegy a szereplőkön, és mindenki elmondhatja a maga fejezetét a nagy egészből. Komolyan kár, hogy ez a saját siralmainak a gyűjteménye.
Most azon töröm a fejem, tényleg ennyire a mindennapi kínokra volt-e kihegyezve a regény, vagy csak nekem jött le ez belőle. De most nagyon ez az olvasatom. Az emberek nyomorultak és boldogtalanok, a multik meg nem emberbarát munkahelyek.
Medoff: Ez fájni fog! - Mint kortárs: 50% nagyvállalatok világába vezet, érdekes szerkesztésű, váltott elbeszélőkkel.
Szubjektíven: 20% hiányoltam a szerethető karaktereket, sok benne az öreg, untam is.
titkos akcióra. A régi marsiak egy találmánya rejtőzik itt, ami jó pénzt érne meg sokaknak. Csak le kell menni érte egy régészcsapattal, begyűjteni a tárgyat és felvenni a fizetést. Ám arra nem készítették fel előre, hogy a tárgy sokkal értékesebb, mint valaha is képzelte volna. Ölni is képesek érte a Cégek, és a világ sorsára is hatással lesz, ki szerzi meg magának.
5: Tvrtko kötetek - riportkötetek, így a világ elképesztő vagy érdekes történetei mellett a szerző személyét is közelebb hozzák. Nem csak krimi van bennük, de az is. Szita Bence története ugyanúgy bennük van, mint annak a kísérlete, hogyan vezetnek részegen az emberek.
3: von Schirach: Bűnös? - egy osztrák ügyvéd, aki elmond pár történetet a praxisából. Olvasmányos, mellette valódi történetek valódi emberekről.
védőügyvéd mesél az eseteiről, de a neveket elhallgatva. Azért a szemfüles olvasók rá fognak ismerni erre-arra. Pláne, hogy van benne olyan sztori is, amit a másik fél is megírt memoárjában.
1: P. Gál: Gyilkosokkal szemtől szemben - újabb riportkötet a listán, de ez sokkal szélesebb spektrumot vállal fel. Megszólaltatja az ismert bűnesetek több szereplőjét. Van benne interjú gyilkosokkal, rendőrökkel, ügyészekkel és védőkkel, bírókkal, az áldozatok rokonaival. Emberi, ugyanakkor témánál fogva borzalmas. Iszonyatos, egy kis pénzért is mire képesek az emberek egymással.
Afanázia. Kérni jöttek: Móric Madagaszkár királya lett, de a franciák most vissza akarják silányítani a szigetet puszta anyagforrássá. Franklint érdekli e kettős története, így elmesélik neki az életüket. Móricot hogyan semmizték ki a sógorai, amíg katonai szolgálaton volt. Hogyan került orosz fogságba, ahonnan már Afanáziával (a börtön vezetőjének lányával) szökött meg, és vágott bele egy egzotikus hajóútba. Hogyan kerültek Párizsba, kaptak megbízatást és alapítottak családot. Most pedig itt vannak, és rajta is múlik, hogyan alakul a további életük.
segíti a rendrakásban. A Galaxis őrzőivel is összefut – akik közül Mordály meg van győződve róla, hogy Carol macskája egy flerken, akit először meg akar gyilkolni, majd inkább kereskedne vele, hogy a kaland végére átértékelje a véleményét.
Az a macska! Ha Mordály az egyik kedvencem, a flerken macska a másik. Már azt is nagyon bírtam, amikor a kapitány és Mordály egymásnak mennek miatta, de amikor ő is aktivizálja magát, az kész. A filmben is szerepelt, ezek szerint a képregényeknek is állandó szereplője, de jópofa is. Állandó humorforrás, hogy nem macska, hanem flerken.