Kutyás, állatmentős, barátságos.

Tuki élete nem indult könnyen. Egy mocskos pajtában született, tenyésztésre tartott szülőktől. Mint oly sok hasonbőrű társának, neki is lett egy fajra jellemző betegsége, a két hátsó lába volt befordult. A gazdájáék nem is próbáltak segíteni rajta, kidobták az utcára. Állatvédők fogták be, és vitték be a spániel mentőkhöz. Akik nem sajnálták az időt és a pénzt, gondozták a kiskutyát, és a műtéteket is elvégeztették, hogy ép kutya lehessen belőle. Közben házi gondozót kapott, a hatalmas állatbarát Manyus személyében. Ő csinálta végig vele a műtéteket, és annyira a szívéhez nőtt az állat, hogy megtartotta harmadik kutyának. Tuki közben celeb eb lett, a blogjának köszönhetően. Ahonnan rendszeresen tudósít a mindennapjairól, állat- és embertársairól, humorral és sok szeretettel.

Az állatmeséknek régi hagyományai vannak. Ha belegondolunk, már az ókorban is léteztek, és mai napig megvannak. Csak, halad a kor, így új módon mesélnek. Már nem csalimesék és műmesék szereplői, bár azért akad néha egy-egy ilyen is, korunkban az állatos blogok és ott megjelenő valós alapú sztorik, melyek kelendőek.

Szavazhatnánk, hogy melyik az ország legismertebb és legszeretettebb blog állata. Én kutyás vagyok, úgyhogy Demény, akit ismerek és olvasok, de van cicás unokatesóm, aki Erzsit követi. És most ráakadtunk Tukira is, aki a spánielesek nagy kedvence. Most már róla is olvashatunk könyves formában is.

Ami számomra azonnal feltűnt, a személyiségek elkülönítése még hangban is. Manyus, vagyis Waltner Magdi saját bejegyzéseket is ír, ha könyvbe nézem, fejezeteket. Ezekben egy kicsit aggódó, hatalmas szívű, de komolyabb nő hangja szólal meg. Viszont, ott vannak a Tuki bejegyzések. Melyeket szintén Waltner ír, csak Tuki nevében. Ezek sokkal vidámabb, humorosabb, állatosabb részek. Ha nem nézed meg, ki a szerző, Tuki vagy Manyus, akkor is érezni fogod a különbséget, és ez nálam piros pontot ér. (Ha Tuki nekem olykor sok is.)

A történetei mindennapiak, de annyira tele vannak szívvel és humorral, hogy mégse mindennapiak. Sikerül megragadniuk valami olyan pluszt az életben, ami sokakban egyszerűen elhal. Ahol egy nehéz helyzetben sem a bajt és a plusz munkát, hanem a lehetőséget látják. Ahol örülnek minden kis apróságnak. Ahol nevetnek, jól érzik magukat, ahol szeretik egymást. Ez az, amire szerintem szomjaznak az emberek. És amiért ezeket az állatos blogokat olvassák. Egy szerethetőbb világ és életmód rajza ez.

Tuki történetei kedvesek, helyesek, de sok mögött nagyon komoly tartalom van. Vegyük csak BélaÚr meséjét! Aki Tuki agyára ment, akit el kellett távolítani a falkából. És jönnek az olyan vicces részek, hogy akarta a szomszéd, macskagyűlölő kutyához áterőszakolni. De ott van mögötte a történet, hogy egy kismacskát hogy hagytak a piacon, vigye, akinek kell! Az emberek annyira felelőtlenek tudnak lenni az állataikkal!

És a szeretettel teli sztorik nevelgetik is az olvasókat. Mit jelent gazdinak lenni, milyen örömöket ad egy állat, de mit kell ehhez biztosítani és megtenni érte.

Olvastatja a nyelvi humora is, Vavyan Fable szintű nyelvújítás van itt, kérem. A személyes kedvencem a makka, nagyanyám macsekjait le is fogom makkázni, ha a közelembe kerülnek.

Waltner: Tukorfalat - Mint humoros: 90% tele állatszeretettel, komikus helyzetekkel, karakteres állatokkal.

Szubjektíven: 70% tetszett, ahogy hangot ad az állatoknak, de néha nekem sok volt.

- Simmons: Dermesztő nyár

Elm Haven, kisváros 1960-ban. Ahol a srácok nyári szünetben szabadon bringáznak, kalandoznak. A jó barátok, Mike, Duane, Dale, Lawrence, Jim és Kevin is pont ezt tervezik.

Ám valami megváltoztat mindent: az egyik osztálytársuk, Pufi eltűnik. Sokak szerint megszökött, de a srácok tudják, hogy mindent hátrahagyva nem ment volna el. Mivel a rendőrség másfele kutakodik, ők megfogadják, hogy kiderítik mi történt.

Külön-külön kutakodnak, elosztják, melyik felnőttet ki figyeli meg. Jim az iskolát figyeli meg, amikor valami gyanúsat lát. Felmászik, leselkedik, de meglát valamit, annyira megrémül, hogy lezuhan. Szerencsére a kukába esik, túléli, de súlyosan megsérül. Az emlékeit is elveszti.

A többiek is mind természetfeletti jelenséget tapasztalnak, megijednek. Holtak járnak köztük, mintha vadásznának is rájuk.

 Duane a könyvtárban kutakodik, és kinyomozza, hogy a városban van egy régi harang. Még a Borgia család rendelte, állítólag ókori egyiptomi ereklyéből készült. És különleges módon kell táplálni. Életek, lelkek, fájdalom kell neki. Cserébe a gazdáinak hatalmat biztosít.

De mielőtt a többiekkel megoszthatná a felfedezésit, végeznek vele. Balesetnek beállítva, mintha beleesett volna egy mezőgazdasági gépbe. A többiek azonban megtalálják a jegyzeteit, és tervet szőnek. Több holtat is felismernek, és rájönnek, hogy szentelt vízzel harcolhatnak ellenük.

A felnőtteknek nem szólnak - egyszer próbáltak a paptól segítséget kérni, nem lett jó vége. Összecsapnak, és egy robbantással minden rémmel végeznek.

- Hunyady: Oroszlán és gödölye

Budai Nagy Antal és a lázadók megszorongatják a nemesek, akik felmérik, hogy csak egy trükkel nyerhetnek. Tudják, hogy Ilona Antal gyengéje, őt küldik oda a béke ígéretével.

Ám közben csapdát állítanak, lecsapnak. Lemészárolják a parasztokat, Antal is itt hal meg.

Galagonya túléli, de súlyos sebbel. A szerelme, Rézi próbál segítséget szerezni. A nővért kéri meg, keresse meg a férfit. Ahogy leírja neki, a nővér a kisfiára ismer, akit csecsemőként ragadtak el tőle a bátyjai, akik a szerelmét, a fia apját is elveszejtették. Ő talál rá, álruhába rejti, majd Rézivel segítenek a gyógyulásba.

1 évvel később Rézi, Galagonya - aki már az igazi nevét, a Lackót is használhatja - a férfi anyja és a pár csecsemő fia szépen élnek vidéken. Egy koldus jön hozzájuk, aki Budai Nagy Antalról kérdezi őket. Amikor Antal halálát mondják el neki, elrohan. Már nem ismerik fel benne a gyönyörű Ilonát, aki a férfi halála után megőrült. Az sem segített, hogy a püspök meg akarta erőszakolni, de a szerelme lefejezett fejének látványa megőrjítette a nőt.

Történelmi, szerelmes, harcos, lázadós.

Budai Nagy Antal régi család sarja, akik egykor jelentős birtokosok is voltak. Ám az ősök pazarló életmódja, majd a megnövekedett terhek elvitték a vagyont, és a legifjabbnak már csak egy kis birtoka maradt. Néha maga sem tudja, parasztnak vagy nemesnek tartsa magát. 20 éves, erős fiatalember, amikor egy megvadult lótól megmenti a lovasát. Ilona nemcsak gyönyörű, okos teremtés, de egyben a dúsgazdag nádor, Csáky László lánya is. Akinek természetesen nem tetszik a lánya és a szegény Antal szerelme – az eljegyzéshez feltételt szab. Antal beáll a király seregébe, a csehekhez megy háborúba, és gyűjti az elismeréseket. Boldogan tér haza az eljegyzésre, de a nemesek aljassága kizsigereli a népet, az ő anyjával végeznek is, és mire észbe kap, már a parasztokat vezeti a nemesek ellen, az igazság nevében. Akkor is, ha tudja, így elveszti a szeretett lányt, bár végig küzd érte is.

Bár teljesen önálló regény, aki többet is olvasott a szerzőtől, akár a többi mellett is megtalálja a helyét, szinte kiegészítésként tudja azok mellé olvasni. Budai Nagy Antal és Csáky Ilona históriája e kötet saját cselekménye, de az ország helyzete, a nemesség hozzáállása kiegészíti azt, amit a Hollós vitézben is megírt a szerző. Szinte sajnálom, hogy nincs kötete Hunyady László sorsáról, mert az lehetne mindennek a politikai és sanyargató rendszernek a tetőpontja.

Mielőtt a cselekményre rátérünk, ki kell emelni, mennyire erős Hunyady József nézőpontja erről és a korról és a társadalmi berendezkedésről. Itt is azt láthatjuk, hogy a nemesség mennyire korrupt, zsarnok és mennyire csak a saját boldogsága érdekli. A Hollós vitézben elolvashattuk, hogy még egymást és a kiemelkedő nemeseket is hogy teszik tönkre, itt azt látjuk, a népet hogy nyomorgatják. Mindkettőben annyira negatív képet fest róluk, hogy az ember csak azt csodálja, hogy nem lázadt fel ellenük országosan mindenki, aki csak élt és mozgott. Egy gyilkos kígyóverem, ahol semmi sem szent.

Ez a szemlélet egyszerre erőssége, de gyengéje is a regénynek. Hangulatot ad neki, és bizonyára van benne történelmi igazság is. Még azt is elismerem, hogy a magyar mentalitásba jól beleillik. Csak éppen nekem nagyon mentegetőzésnek tűnik. Persze, elbukott Budai Nagy, hogy is nyerhetett volna, ha ilyen álnokak voltak a nagyurak, átverték, a képébe hazudtak? Mintha semmi se lenne az ember hibája, csak a körülményeké. Nem érhető el a történelmi nagyság, ha mindig vannak ilyen visszahúzó elemek.

De ok, itt a romantikus színezet miatt is kellett ez. Mert ez legalább annyira az Ilona és Antal közti szerelem története is, mint a parasztfelkelése. A szerelmi játszmák, cselvetések szerintem több oldalt ki is töltenek, mint a háború. Ezen felül a mellékszereplők is megkapják a maguk romantikus kalandjait: pl. a szegény parasztfiúról hogyan derül ki, hogy nemesi család elvesztegetett sarja.

A stílusa, a cselekményvezetése is mind a romantika korszakát idézik. Olyannyira, hogy ennek a kötetnek az olvasása közben nem egyszer eszembe jutott a Toldi is. (Itt is van paraszt, melyik út vezet Budára.) Antal hozzá hasonló hős itt, és Ilona iránti szerelmében is lelek olyan vonást, ami Piroskát juttatta eszembe és a Toldi szerelmét.

Számomra kicsit túl sok a romantikus színezet, de benne vannak Hunyady stílusjegyei is.

Hunyady: Oroszlán és gödölye - Mint történelmi: 70% romantikus történetbe ágyazza, hangulatos, egyedi történelem tudattal.

Szubjektíven: 60% a kalandos része tetszett, de egyrészt túl romantikus, túlzottan mentegetős.

Gyászolós, apa – lányos, szellemes.

Madeline volt a családja szíve: a tökéletes feleség, a szerető édesanya. A családját sokként is éri, amikor elvesztik. És a terhet súlyosbítja, hogy Maddy öngyilkos lett. Miért nem volt elég neki a családja? A férje, Brady magát hibáztatja, és próbál rájönni, mit kellett volna másképpen tennie. Most a lányával próbál erősebb kapcsolatot kiépíteni, de az sem megy könnyen. Eve ugyanis magába zárkózik, és a barátai előtt sem tud megnyílni. Ugyanúgy hallgat az apja, mint szerelme, John előtt. Nem is sejtik, hogy Maddy lelke még mindig velük van, és igyekszik segíteni nekik. Súg dolgokat, segítene. Az útjukba sodorja Rory-t, aki terapeutaként segít a kamaszlánynak a gyászon túllendülni. De Maddy halványodni kezd, vajon sikerült átsegítenie a családját a gyászon?

Néha nagyon nem jó, ha egy híres művel akarják eladni a regényt. Mert ha nagy a kontraszt egy kis hasonlóság mellett, akkor még kritikusabban nézünk a cselekményre és a szövegre. A Szerettem élni a Komfortos mennyország farvizén evez, és sajnos, minden tekintetben annak a gyengébb verziója.

Már eleve azzal rosszabb helyzetbe van, hogy a Komfortos mennyország a megerőszakolt és meggyilkolt kislánnyal, eleve drámaibban indul. Ott már ez a koncepció is üt. Itt meg egy öngyilkos, negyvenes nő van. Persze, ez is tragédia, de messze nincs egyensúlyban a képzeletbeli mérlegem. Még akkor sem, ha a végére jut egy csavar is, ami azért átértékeli, de csak egy kicsit, Maddy halálát.

Aztán, már nem hat eredetien az ötlet. Az, ahogy a kislány nézhette a családját, valahol fájdalmas volt. Mert csak nézhetett. Maddy képes befolyásolni a dolgokat, és nekem ez se tetszett. Így a halála ellenére aktív szereplő marad, és javíthat dolgokon. Ami sokkal pozitívabb, mint amikor csak azt látja, hogy a tettei milyen hatással voltak a szeretteire. Mindig csak kicsit hat az eseményekre, így igazából természetfeletti thriller nem lehet. Kisebb tőle a drámája, és pl. amikor kezd eltűnni, és elfogyni, az sincs drámaian megírva.

Talán ez volt a legnagyobb bajom. Érzelmileg sok minden hiányzott nekem. Hiába van négy kiemelt szereplő is, mindenki elég nagy terhekkel, egyik sem hatott rám érzelmileg. Hogy lehet az, hogy Fabiaschi rengeteg lelkizős részt tett bele a kötetbe, amivel jócskán túlírtá is tette a cselekményt, mégsem képes tragédiákat megfogni? Semmilyen a cselekmény, a hangulat.

A karaktereket igyekszik emberivé tenni, ad nekik kis hibákat is, de ettől nem éreztem őket igazibbnak. Valahol viccesnek éreztem, hogy az egyetlen karakter, akinek a történetében éreztem a drámát, Brian, akinek van 2 jelenete az egész sztoriban. Aki jól keres, keményen dolgozik, sikeres, de közben elmegy mellette az élet. De eljön az ébresztő, és képes lesz megváltozni. Ezt valahogy igazibbnak éreztem, mint Eve és Brady szenvedését. Akik tulajdonképpen csak gyászolnak. Nem változnak, nem fejlődnek, csak szenvednek.

A szöveg is mesterségesen igyekszik érzelmes lenni. Attól én nem fogom rosszul érezni magam, hogy azt olvasom, hogy a szereplő rosszul van. Kicsit negédesnek is éreztem.

Messze többet vártam, részben a PR miatt is. Így még nagyobb a csalódás, mint egyébként.

Fabiaschi: Szerettem élni - Mint dráma: 50% erős koncepció, de túlírtnak éreztem. Minimális cselekmény, sok körítés.

Szubjektíven: 35% mások, hasonlót, sokkal jobbakat írtak már. Nem ütött meg érzelmileg.

Íme, három méltatás. Rájöttök, melyik regényről írták?

1: Emlékezetes történet bosszúról, hadviselésről és hatalomvágyról, mely a Trónok harca és az Éhezők viadala legjobb pillanatait idézi. Kirkus Reviews

2: Rejtélyes pszichológiai történet az anyaság erejéről, a kamaszszerelem intenzitásáról és a tökéletesség veszélyéről. Reese Whiterspoon

3: Intelligens és lebilincselő: nem csak Monet-rajongóknak. The Times

Megoldás: Tovább!

Családos, féltékenykedős, női.

Emma pár éve nem cserélt volna senkivel: megtalálta a nagy Ő-t Alex személyében, akit mindenki irigyelt is tőle. Mert jóképű, 5 évvel fiatalabb a nőnél, és nagyon szerelmesek is voltak. Az esküvő után családot alapítottak, és a kis Flóra tökéletes lett. De most Emma azzal szembesül, hogy 45 éves, túlhajszolt anya lett belőle, akinek hetek óta nem sikerült összebújni kicsit a férjével. Akinek új munkaadója egy dögös, fiatal 30-as szőkeség. Dóra, akit Emma legszívesebben megfujtana. Aki után kémkedik, miközben a munkahelyén is helyzet van. Kinevezik a cég honlapjának főszerkesztőjének, ami miatt szintén aggódik. Az asszony lassan bekattan, nem is sejtve, hogy nem minden az, aminek látszik.

Ismétlés következik! Mi a romantikus komédia receptje? Van egy pár, akik találkoznak, és azonnal felcsap a szenvedély. Lehet, hogy éppen utálják egymást, de az is a szenvedély egy megnyilvánulása. Összejönnek, boldogok, de akkor valami félremegy. Általában egy félreértés, valami kommunikációs zavar lép fel. De az egyik fél egy nagy gesztussal előáll, kibékülnek és boldogabbak, mint valaha.

1. Kelényi könyvére is rá tudom ezt húzni, egy kis kitétellel. Nem az első ponttól indulunk. Itt Alex és Emma nagy szerelmi története már a múltban lezajlott, ők már élik a boldogan, amíg meg nem halnak életet. És akkor jön a félreértésből a konfliktus – itt indul a sztori, és máris alkalmazhatjuk a fentebb bemutatott általános cselekményvázlatot.

Annyira szeretnék már valami mást olvasni, ami meglep, még ebben a zsánerben is, hogy ezt nem is tudtam ezért élvezni. Rutinos olvasóként nyilvánvaló volt, hogy nincs is ennek a házasságnak semmi baja, csak Emma agyában van egy kis gubanc. Egy félreértés. Kommunikációs gond. Amit csak kibeszélni kellene, aztán minden rendbe is jöhetne.

Ez olvasóként annyira nyilvánvaló, hogy hiába a komédia, engem irritált a konfliktus. Még jobban az agyamra ment Emma, aki elvileg egy értelmes nő, itt mégis mintha nagyon komoly IQ pontokat vesztett volna. Egyszerűen bután viselkedik, és az a sok nyavalygás… ha valamitől a falnak megyek, az önsajnálat, amiben Emma itt jeleskedik. Miért nem csinál valamit ahelyett, hogy azon kesereg, mennyire oda az élete?

Mindezek miatt azok a viccesnek szánt helyzetek, amelyekből a nő ki- és bemászkál, nekem nem viccesek lettek, hanem idegesítőek. Agyilag érzem, hogy ez komédia, nevetni kellene. Tipikusan olyan a nő, ahogy egy féltékeny feleség viselkedne. Ilyen szempontból hiteles a sztori, de akkor is fájt. Miért kell az embernek a saját ellenségének lennie?

A végére kiderül az igazság, ami szintén olyan csavart hoz, amit fárasztónak éreztem. Legalább kis utalás lett volna rá, mert így nagyon úgy éreztem, hogy Emma még annál is idiótább, mint amilyennek a regény közbe tűnt.

A stílusa a szerzőnek női regényes. Nem mélységet keres, szórakoztat. Ebben sikeres is, egy nagyon könnyen olvasható, könnyen felfogható, limonádé női regényt hozott össze. Mesénél kicsit realistább, de még így is beletenném a mese felnőtt nőknek kategóriába. (Az, hogy 45 évesen tervezi a második babát… kb. annyira mese, mint Bridget Jones családalapítása.)

Akinek rááll az agya, és nem idegesíti Emma agybaja, annak jó kis kikapcsolódás lehet.

R. Kelényi: Egy hajszálon múlt - Mint női komédia: 65% a szituáció abszurd, de pszichésen hihető. Vicces, néhol erőltetett.

Szubjektíven: 45% nagyon kierőszakolt a konfliktus, és Emma önsajnálata nagyon idegölő.

Cím: Én, a gyilkos

Szerző: Max Manning - nálunk ezzel a kötettel mutatkozik be. Siker esetén Fenton felügyelő következő ügyei is érkezhetnek sorra.

Műfaj: thriller

Cselekmény: adott egy sorozatgyilkos, aki az áldozatairól készít két felvételt. Az egyiket, amikor még élnek. Majd egyet a holttestről. De egy vírus mindig letörli őket a netről, mielőtt Fenton felügyelő nyomra bukkanhatna. A gyilkos munkája egyre népszerűbb, egyre többen követik figyelemmel, és lassan már nem is véletlenszerű az áldozatok kiválasztása. Fentonnak már személyes érdeke is, hogy a nyomára akadjon.

Várható megjelenés: talán ősszel

Miért várós?

- Tetszik a tematika. A neten keresztül közvetített gyilkosság, amit a nyomozó igyekszik megakadályozni.

- Kint szép sikerei vannak, kideríthetjük, miért.

- Még sok mindent nem tudni róla, érdekel is, pontosan milyen.

Kamaszos, nyomozós, halálos, titkos.

Az 1960-as évek, amikor a gyerekek sokkal szabadabban mozoghattak még. Felpattantak a kerékpárjukra, és nyáron övék volt a világ. A jó barátok is ezt tervezik a nyáron, 11-12 évesen. Ám nem várt veszedelem csap le rájuk és a városukra: az egyik kis társuk eltűnik, majd élőholtan látják újra, amit nem tudnak kinek elmondani. Egyes felnőttek furán viselkednek, mások visszajönnek a halálból, és gonoszak. A fiúk megfogadják, kiderítik, mi folyik itt. Az eszes Duane felfedezi a Borgia harang legendáját, és a fiuk lassan képesek szembeszállni az ellenük törő erőkkel. Egyre több múltbeli esemény nyer értelmet, és egyre többet tudnak. Szentelt vízzel, tűzzel, egy tervvel készülnek a nagy összecsapásra, miközben a lények sem tétlenkednek.

A horror zsánerén belül is külön kasztot képvisel, amikor gyerekek kerülnek életveszélybe, olyakor természetfeletti, máskor egyéb veszedelem miatt. Mivel itt a természetfeletti az ellenfél, nekem hamar be is ugrott Stephen King klasszikusa. Az. Nagyon nem akartam, de egyfolytában ezzel hasonlítgattam össze Simmons kötetét.

A cselekményben nem is kevés a hasonlóság. Mindkettőben van egy eltűnt kisgyerek, amit majd egyre több furcsaság követ. Mindkettőben egy csapat gyerek fog össze, és menti meg a várost a szörnyűségektől, miközben a felnőttek tehetetlenek és érthetetlenek. Bár a tényleges cselekményben nem hasonlítanak, más jellegű a gonosz és a segítői, máshogy harcolnak ellene, de akkor is, az esszenciája nagyon hasonló.

A történet végig pörög, és nagyon sok szálon fut. A baráti társaság minden tagja megkapja a maga fejezetét és kalandját, ha egyik-másik jobban ki is emelkedik a többi közül. A számomra egyik legérdekesebb Duane szála volt, akiben Artemis Fowl elődjét fedeztem fel. Ő még gyerek annyira, hogy higgyen a természetfelettiben. És van olyan okos, hogy le is tudja nyomozni. Éppen csak küllemükben nem egyeznek meg – Duane kövér, akinek egyértelműen az agya az erőssége. De emlékezetes az is, ahogy Mike a nagyanyja egykori udvarlóját nyomozza le, vagy Jim Harlen, aki merészen falra mászik, aztán a kukában köt ki.

Erről most rájöttem arra is, hogy egy kis fekete humor is megcsillan a lapokon. Ugyan alapvetően inkább a feszültséget és az ijesztő elemeket adagolja a szerző, de mivel kiskamasz fiú hősei vannak, néha egy-egy könnyedebb pillanatot is kapnak. Pl. amikor Jim azon viccelődik, hogy mivel a zuhanásban elvesztette az emlékeit, még akár az is lehet, hogy nem esett, hanem a barátai ütötték le egy lapáttal, aztán dobták ki a kukába.

Kicsit vacillálok is, hogy ez horror vagy inkább thriller. A vége már inkább horror, az eleje inkább thriller. Ott még nem látjuk a szörnyűségeket, csak érezzük, hogy valami nem stimmel. De aztán egyre több minden kiderül, egyre több rémség bukkan fel.

A srácok kapnak annyira egyedi karaktert, hogy külön és csapatban is működjenek. Mondjuk, nekem jobban tetszett, amikor közösen gondolkoztak és találtak megoldást, de egyénileg is haladtak. Nem túl bonyolult jellem egyik sem, de sokfélék és hitelesek.

Tanulságot nagyon nem lehet ebből a kötetből leszűrni. Simmons stílusosan szórakoztat és ijesztget kicsit, újabb emlékezetes nyomozó gyerekcsapatot találva ki.

Simmons: Dermesztő nyár - Mint thriller: 80% horror és ifjúsági elemekkel kevert, hangulatos, szórakoztató regény.

Szubjektíven: 70% tetszett, de folyton King és „Az” jutott róla eszembe. Atmoszféra pipa.