Világvégés, túlélős, menekülős, veszélyes.

Malorie tudja, hogy ideje útra kelnie. A gyerekek már elég nagyok, és megtanította őket, hogy hallgassanak a fülükre. Bekötik a szemük, beszállnak a csónakba, és elindulnak lefelé a folyón, miközben őrült emberek, vadállatok, és egy elmondhatatlan rettenet leselkedik rájuk. De menniük kell, jobb életet érdemelnek, mint a magányt és kísértetekkel teli házat. Út közben Malorie emlékei is sorra jönnek elő: hogy az elején szkeptikus volt, nem hitt abban, hogy van odakint valami, amitől megőrülsz és gyilkossá, majd öngyilkossá leszel. Jobban aggasztotta saját nem tervezett terhessége. De a nővérét így vesztette el, és a valóság pofon csapta. Egy újsághirdetésben menedéket ígértek, oda menekült el. Barátokra, reményre lelt, míg be nem költözött hozzájuk is a rettenet.

Pár éve megjelent már a Madarak a dobozban, de a Netflix filmesítette idén karácsonyra, így a könyv is megkapta az ilyenkor megszokott filmes borítót. De! A Fumax szerencsére ennél többet is tett. Egyrészt, újraszerkesztették a kötetet. Másrészt, beletettek egy novellát, amit eddig nem olvashattunk a szerzőtől. Így annak is kedve lehet megvenni a kötetet, akinek megvan az első kiadás.

A történet még mindig borzongató, pedig én már olvastam. Mindenkinek megvan, mitől fél legjobban. Az én félelmeim királya a vakság. Ebben a regényben pedig a jelen arról szól, hogy egy kis család vakon, csak a hallásukra hagyatkozva nekivág az ismeretlennek. Annak is para, akinek más a félelem csúcsa, de nekem ez még rátett egy lapáttal.

Malerman mesterien adagolja az ijesztő effekteket. Soha annyira nem féltél még egy lehulló falevéltől, mint ebben a kötetben. Csak a zajokkal, de leképezi a világot, és minden sarkon ott rejtőzhet az iszonyat. Kíváncsi is leszek a filmre, mert csak ez a pokoli hajózás vakon, emberek és vadak által fenyegetve is elég lenne egy filmre.

De a regény többet is tud. Több idősíkon játszódik, és míg a regényben drukkolunk a kis családnak, megismerjük az utat is, Malorie hogy vált azzá a nővé, aki már anyaként nekivág í gyerekekkel a folyónak. És az egész máshogy horror, mint amit a folyó nyújt. Az ismeretlentől való félelem, ahogy a társaid is megbolondulnak körötted, az egésznek a feszültsége falatja a fejezeteket.

A múlt, az idegenekkel egy fedél alatt és a túlélési ötletekkel, de a folyón haladás is a horror remek képviselője.

Mindezt remek karakterekkel előadva. Malorie hatalmas utat jár be, amíg egy életét éppen csak elkezdő fiatal nőből kemény anyává válik. A mellé tett emberek is karakterek, Tom jóságát például remekül ellenpontozza Don mogorvasága. Emlékezetesek, megvan a saját kálváriájuk, tőlük is működik a történet.

Na, meg attól, hogy mi se tudjuk, mi az, amitől félni kellene. Az ismeretlen az egyik legijesztőbb, és a szerző erre remekül rájátszik.

A Bobby bekopog pedig egy új nézőpont. Csak egy novella, de benne van e világ összes félelme, és Bobby által azt is megtapasztaljuk, amit Malorie nem mesélhetett el. Durva.

Aki minőségi horrort akar olvasni napjainkban, ezt a kötetet mindenképpen szerezze be!

Malerman: Madarak a dobozban - Mint horror: 100% eredeti, rafináltan ijesztő, jó karakterekkel és halálpontos szerkezettel.

Szubjektíven: 100% nem először olvastam, de még mindig a frászt hozza rám. Ütős könyv.

Karácsony előtt vagyunk, a legtöbb kiadó már kihozta a kínálatát. Kettőt találtam csak, ami hét elején kerül ki a polcokra:

- Kurszk, Gabo Kiadó. Az atomtengeralattjáró tragédiájának története, amely hamarosan a mozikban is kezd.

- Kettős: játék - Tilos az Á ifjúsági regénye, virtuális valóság témában.

Sportos, maffiás, kisiklott életes.

Aaron Hernandez már középiskolásként hatalmas sport reménység volt. Atletizált, kosarazott, de a focihoz olyan érzéke volt, ami máshoz nem volt fogható. Magas, erős, mozgékony játékos volt, akit már akkor több pozícióban is eredményesen játszattak. Ám elvesztette az apját, ami hatalmas törés volt az életében. Az anyjára haragudott a szeretője miatt, a bátyja már egyetemre maradt, a fiút unokatestvére és társasága fogadta be és nyújtott vigaszt neki. Ám ez a társaság több szállal kötődött a bűnözői világhoz, és Aaron is velük tartott erre is. Hiába ment ösztöndíjjal egyetemre, hiába lett profi, aki több milliós szerződéseket írt alá, élete gengszter oldalát képtelen volt felszámolni. Mikor egy ügye miatt a rendőrség a nyomára akadt, minden gyorsan véget ért. Sztárból elítélt bűnöző lett, egy gyilkos.

James Patterson egyike azon íróknak, akik folyamatosan ott vannak a bestseller listák élén. Van több saját sorozata - a legismertebb talán Alex Cross nyomozó esetei, amiből magyarul csak pár rész jött ki – és a legkülönfélébb műfajokban is alkot. Van romantikus regénye, krimik sora, de ifjúsági sorozata is. Több regényét meg is filmesítették. És még valamiben piacvezető: nagyon jól válogatja meg az írótársait, tucatnyi többkezes regénye is van.

A Gyilkos hazafi azonban valami olyasmi, amit eddig még tőle sem olvastam. Félúton van egy dokumentumregény és egy interjúkötet között. Nem egyszerűen egy életrajzi regény, hanem lekövetése annak, hogyan lett egy profi sportoló elítélt gyilkos. Ha valaki otthon van az NFL világában, talán ismerős is neki Aaron Hernandez neve. A részemről, a csapatkapitánya volt az, akit még én is ismerek – Tom Brady.

A kötetet legszívesebben két részre szedném: az első fele a regényszerű. Ugyan ott is be vannak idézve interjúk és nyilatkozatok, de az egész illik egy karriertörténet regényes elbeszélésébe. A cselekmény, a karalterek bemutatása, mind illenek Patterson köteteinek stílusába. Ez tetszett is: a sport és a maffia kapcsolatok épülése is követhető, szórakoztató, szinte filmszerű. Majd jön a lebukás, és a tárgyalások. Innentől kezdve dominálnak a bizonyítékok, interjúk, jegyzőkönyvek. Az egész nagyon közel kerül egy klasszikus dokumentumregényhez, amelyben rekonstruálják az eseményeket, és nem a jó mesélés, hanem a tények visszaadása a lényeg. Engem kicsit el is vesztettek a végére. Ez lényegesen szárazabb és nehezebben olvasható, mint a kötet első fele.

Ami még nem árt a kötet előtt: hamar átvenni az amerikai football szabályait, vagy legalább azt, milyen játékosok vannak, és mit csinálnak a pályán. Nem a meccsek a hangsúlyosak, de a posztok fontosak. Sokkal könnyebb követni az eseményeket, karaktereket, ha ezzel az előzetes tudással rendelkezünk.

Olyan szempontból is érdekes a kötet, hogy rávilágít arra, amit innen Európából nehéz elképzelni: milyen sztárok az Államokban a focisták, az NFL játékosok pláne. Az a vagyon, ahogy már egyetemistaként mi mindent elnéznek nekik. Nem biztos, hogy ez olyan része a kultúrának, amit érdemes átörökíteni a következő generációknak.

A címről meg annyit, hogy a hazafi a csapatra utal. Hernandez Patriots játékos volt, vagyis hazafi. Az eredeti címben All American van, vagyis a profi focista a lényeg a címben.

Patterson: Gyilkos hazafi - Mint dokumentumregény: 70% sok forrásból merít, igyekszik regényszerű lenni. Karakteres.

Szubjektíven: 65% a sport és ifjúság regényszerű, tetszett. A tárgyalás nagyon újságszerű.

Varázslatos, összeesküvős, hatalomátvevős.

Az élet visszaállt a rendes kerekvágásba: a lányok tanulnak, Finnian tovább szervezi az Akadémia hatalma elleni lázadást. Ám ekkor váratlan támadás történik, és az eltűnt Isis lesz az, akit bűnbaknak akarnak beállítani. Pedig a lány fogságban van, de ezt csak a barátai hiszik el. Furia elhatározza, hogy nem csak visszahozza a barátnőjét, de az ártatlanságát is bizonyítja, bármilyen mélyre is kell merülnie a könyvmágia világába. Nem is sejti, hogy a háttérben egy ősi titok és egy hatalmi összeesküvés szálai is egyre jobban összekeverednek: a könyvmágia ősanyja visszatérni készül, miközben az Akadémia három vezető családja harcot vív a hatalomért és egyre piszkosabb eszközökhöz nyúlnak.

Jó régen volt, hogy a Varázskönyv sorozat első része megjelent. Gondot is okozott, hogy hamar előszedjem róla az emlékeim. Ugyan látszólag erre nem is volt szükségem: az egy zárt történet volt, ebben a részben egy új veszi kezdetét. De azért van pár dolog, ami miatt jobb lett volna egy frissebb emlék.

Egyrészt, a világot vázolja nekünk Kai Meyer, újra, de a szereplőket nem építi fel a semmiből. Ők haladnak tovább az útjukon, és a mostani tetteik, a jellemük az előző részben formálódott. Vannak is olyan elemek, a képességeiket is illetően, amelyeket ott ismertünk meg, itt meg csak használja őket a szerző. Ha csak homályosan derengenek olyanok, mint a könyvből kiesés, vagy a lélekkönyv, akkor eleinte nehéz megérteni a cselekményt.

A cselekmény, ami szintén egy jó csavart hordoz magában. Kalandos, a kamaszok sorra kerülnek szembe a nehézségekkel, de közben valami más bontakozik ki a háttérben, ami már mutatja, hogy a sorozat fejlődik. Egy hatalmi játszma, az Akadémia uralásáért. Ez már meghaladja a gyerekkönyv besorolást, és egy YA minőségét hozza. Főleg, ha eljutunk a regény végére, ami remekül visszacsatol az első részhez. Nem akarom a poént lelőni, de a szerző összehozza a két könyv cselekményét, és egy ütős zárlat lehetőségét veti fel a következő kötetre. Mert biztosan nem ez a sorozat vége: nagyon nyitott a vége, és Meyer elhúzta azokat a szálakat, melyeken mehet majd tovább a cselekmény.

A karakterek könnyen megszerethetőek, és a szerzőnek van még ötlete, hogyan bonyolítsa a jellemüket tovább. A kedvenceim korábbról Finnian és Cat, nekik is jut épp elég nehéz helyzet ebben a részben. Finnian megtanulja, hogy a cél nem mindig szentesíti az eszközt és Cat kénytelen szembenézni azzal, honnan származik.

Nehéz is megragadni, miért nem szerettem mégsem ezt a kötetet. Nem vártam irodalmi mélységet belőle, gyerekkönyv. Ahhoz elég korrekt a nyelvezete, hogy szórakoztató legyen. A cselekményében vannak ötletek, és tetszett az is, ahogy szereplők tudnak kiesni a történetekből, így olyan karakterek is a cselekmény része lehetnek, mint a Kincses szigetből ismerős Jim – az már más kérdés, hogy a mai gyerekek mennyire olvassák még a Kincses szigetet. Talán most kedvet kapnak hozzá? Vannak kedvenc szereplőim. És mégis, valamiért nem az én sorozatom ez. Bár könnyen lehet, hogy csak túl régen olvastam az első részt, és nehezen állt rá vissza az agyam.

Könyvet szerető gyerekeknek ajánlható, olyasmi különben, mint a Tintaszív volt.

Meyer: A sötétség oldalai – Mint gyerekkönyv: 75% egyedi világa van, nő a cselekmény és a szereplői is, ötletes.

Szubjektíven: 30% nehéz megmagyarázni, miért nem tetszik. Valami irritál benne, de mi?

• Kaira Rouda: A legszebb nap

Paul Strom a szegénységből küzdötte fel magát a gazdagságba, ahol most tart. Ahol egy jó nevű cég egyik vezetője, aki feleségül vett egy gazdag szépséget, és aki két helyes kissrác édesapja lett. Szereti, hogy az emberek irigylik. Szereti, hogy a feleségét még mindig irigykedve végigmérik, ahogy bemennek valahova.

Erre a hétvégre Paul megtervezi a legszebb napot: amikor a család nélkül, kettesben együtt tölthetnek Miával egy kis értékes időt. Amikor a gyerekeket leadják a dadusnak, ők pedig elvonulhatnak romantikázni a vidéki villájukba. Paul vidáman vág neki az útnak, tele van jó érzésekkel. Ez most csodás lesz.

De már az út elején elromlik valami. Mia kényeskedik az étellel: az utóbbi időben sokat fogyott. Orvoshoz is jár, de még nem jöttek rá, mi baja. A pékség, ahova menni akart, zárva. Ahova Paul akar beülni, az nem tetszik a nőnek. Paul kicsit fel is húzza magát, és csodálja, hogy a pincér nem akad ki Mia rendelésein. De elnyomja magában a dühöt, ez akkor is a legszebb nap lesz!

De Mia az autóban olyan megjegyzéseket tesz, amelyek rosszat sejtetnek. Mintha többet tudna, mint amit tudhatna. Célozgat Paul dolgaira, amelyekről nem lehet tudomása. Idegesíti a férfit azzal is, hogy turkál a kesztyűtartóban. Hogy hívogatja a bébiszittert, ellenőrzi a fiukat. De amikor Paul akarja elérni a lányt, neki nem sikerül.

Nem tetszik neki, hogy a felesége vissza akar menni dolgozni. Ráadásul annak a férfinak az üzletébe akar betársulni, aki korábban Paul mentora volt, de Paul sikeresen kirúgatta. Megtiltja a nőnek, ha nem is indokolja meg, miért nem akarja, hogy ott dolgozzon. Nem tetszik neki, hogy Mia Caroline felől kérdezi. Aki egy fiatal alkalmazott a cégnél, aki tetszett a férfinak.

Mire megérkeznek a villába, a szomszédjuk már ott van. Buck, aki kertészkedni segített az asszonynak, akit Paul megvet. Most is Mia mellé áll, és Paul döbbenetére szembesítést akarnak tartani, ellene. Kiderül, hogy Buck korábban elit magánnyomozó céget vezetett. Neki tűnt fel Mia hirtelen fogyása, és rávette a nőt egy alaposabb vizsgálatra, majd figyeltette Paul-t. És most szembesítik a megtudottakkal.

Hogy jelenleg is szeretőt tart, egy fiatal eladólányt. Gretchen a neve, őt is megfigyelték. Tudják, hogy volt már felesége, Lois, aki kidobta az őt bántalmazó férjét. Tudják, hogy már az állása sincsen meg. Egy szép pályakezdő, Caroline a férfi alkalmazottja lett, és Paul rányomult. A lány kellemetlenül érezte magát, szólt feljebb és áthelyezték, Paul figyelmeztetést kapott. A férfi kivárt, aztán megint közeledni próbált a lányhoz. Zaklatásért elbocsátották, és most a felesége pénzéből élnek. De arra is van bizonyítékuk, hogy ő mérgezte folyamatosan Miát arzénnal. A mai azért lett volna neki a legszebb nap, mert vacsorára adta volna be neki a halálos adagot. Mia annyit értékelt csak, hogy Paul soha nem bántotta a fiaikat. Így futni hagyja, elég sok mindent meg is tarthat, például a házukat. De alá kell írnia a válást és le kell mondania a fiai láthatásáról is. Paul eleinte tiltakozik, de aztán beadja a derekát. Felméri, nincs mivel zsarolnia a feleségét. Aláír.

De többé már nem is próbál játszani. A fiúkat nem tudja elvinni, már Mia szüleinél vannak. Gretchen is ellöki: Mia és Buck neki is meséltek a dolgairól. Paul így tervet sző: elmegy Palm Beach-re, felszed egy gazdag özvegyet, és megint gazdag lesz mellette. De előbb még meg akar fizetni azoknak, akikre dühös. Belenyúl Caroline gépébe, és mocskos leveleket ír. Megveri Buck-ot. A szomszéd villa gazdáinak házát felgyújtja.

A rendőrség nem tud mit tenni, nincs bizonyíték ellene. Mia pedig nem ad, csak meg akar szabadulni a férfitól. Aki lement nővadászatra Palm Beach-re. Buck kijött a kórházból, és már jegyben járnak a nővel. Aki kezd felépülni, és a fiuk is jól vannak. Mia pszichológushoz hordja őket, aki biztatja: nem lesz semmi bajuk az apjuk miatt.

• Jason Matthews: A Kreml jelöltje

Csak a legvégét akarom elmesélni.

Leleplezték Putyin kémjét, és a fedőművelet is lement, akit a nő helyett téglának mutatnak az oroszoknak. Dominyika kész lenne kiszállni, jelez, hogy mentsék ki. Nate jön is, hogy kivigye. De Nate esik orosz fogságba. Dominyika el tudja vitetni Moszkvába, és kész tárgyalni a túszcseréről. Bízik benne, hogy kevés fájdalommal kimentheti innen a férfit.

Ám Putyin, aki már Dominyika szeretője is, az amerikai vezetésbe beépült kéme leleplezése miatt paranoiás. Nem hiszi, hogy az a vakond, akit az amerikaiak annak akartak eladni neki. Három jelöltje van, ki az amerikaiak besúgója. Dominyika is az egyik jelölt. Elviteti őket a moszkvai börtönbe, ahol a legkegyetlenebb kínzómesterrel akarja kiszedetni a tégla nevét Nate-ből. Iszonyatosan megkínozza, de Nate nem árulja el a szerelmét. Magában csak azért imádkozik, hogy a lány ne lépjen közbe az érdekében. A hármasból más már kimenekült, Dominyika meg parancsba adja a kínzás befejezését. Nate fontos dolgokat tud, de ez az állat megöli, ami senkinek sem az érdeke. A kínzó csak azért is, még egyszer lecsap az acélrúddal. Dominyika agyonlövi a kínzót, majd Nate mellé siet, aki meghal a kezei között. De az álca sértetlen maradt.

Dominyika nem szállt ki. Vezeti tovább az orosz kémszervezetet, miközben Putyin heti kétszer rámászik – a nő így újra veréb lett. De most az amerikaiaké. Folyamatosan jelent a CIA-nak. Nate halálával valami benne is meghalt.

Ahogy írtam már: kémként győzelem, de magánemberként Nate és Dominyika is vesztett.

Gyerekrablós, gyilkosos, nyomozós, misztikus.

Janka a boldogulásért küzdő fiatal lány Szegeden. Helyes, kedves, de egy életét megnehezítő betegség és furcsa lidércnyomások miatt többet kell küzdenie a társainál. Talán ezért is Léna a legjobb barátnője, akit bíztat, hogy költözzön fel hozzá a szülőfalujukból, és teljesen legyen önmaga. Hiszen Léna is küzd: fiúnak született, de kiskora óta inkább lánynak érzi magát. Már meg is kezdte az átalakulást, amit a saját apja is rossz szemmel néz. A két lány éppen csak megkezdené a közös életet, amikor tragédia történik. Janka öccse és pár barátja eltűnik, majd az egyik fiú brutálisan megcsonkítva kerül elő. A rendőrség is nyomoz, de Janka sem bír tétlenül ülni. Álmait, a sziget múltját is felhasználva siet az öccse megmentésére.

Szeretném hinni, hogy a magyar regényekről lassan lekerül a stigma. Miért lenne rosszabb, mint egy amerikai vagy angol történet attól, hogy magyar a szerző? Ifjúsági regényekben már siker sorozatok is születtek, és egyre több zsánerben bizonyítanak a hazai szerzők.

John Cure ugyan álnéven publikál, de az angolos név ellenére nála is észrevettem az elmozdulást. A boszorkány hagyatéka az ötödik regénye, de az első, amelyben magyar történetet mond el. A korábbi négy angolszász területen játszódott, és ha valaki nem nézte meg alaposan a kiadási adatokat, nem tűnt fel neki, hogy magyar szerzővel van dolga. De most magyar történetet kaptunk, szegedi és környéki helyszínekkel, magyar történelemmel.

Talán ennek is köze van ahhoz, hogy most először nem az ugrott be, hogy mire emlékeztet a regény. Sokkal eredetibbnek és ötletesebbnek éreztem, mint az előző regényeket. Mintha sokkal jobban a szerzőé lenne, de az is lehet, hogy sokkal jobban a magaménak éreztem.

Tetszett, ahogy minden zsáner elem szépen működik, pedig abszolút magyar a regény környezete. Akad benne utalás, bár csak egy nagyon minimális, a mai társadalmi-politikai hangulatra, és a misztikus elemet is a magyar történelembe és hitvilágba ágyazza be. Az egyetlen, ami nekem kicsit fura volt, a keresztnevek. Igen, magyar nevek, a Jankát az Aranyélet szépen vissza is hozta a köztudatba, de a Léna? Az annyira orosz hangzású. Ahogy belegondolok, nem is ismerek se egy Jankát, se egy Lénát. De ez legyen a legnagyobb bajom.

A cselekmény szépen építkezik, finoman kezelve a horror, misztikus és thriller elemeket is. A thrillert éreztem legerősebbnek benne: ahogy a fiúk a fogságban az életükért reszketnek, ahogy Léna és Janka nyomozni kezdenek. Működik is, mindkettő elem. Erre épül rá Janka boszorkány öröksége, amit még saját magának is fel kell fedeznie és el kell hinnie. A lány félelme, az álmok lidércnyomása nekem nem volt elég, hogy meglegyen a horror élményem. Az leginkább ott érhető tetten, amit a gyerekrabló, gyilkos művel. De mintha oda lenne figyelve a korhatárra, nem kapjuk meg az igazi slasher horror képeket és hangulatot. Azt nem írja meg a szerző, hogyan öli meg a kamaszokat, és a fiúk mit éreznek közben. Ahogy a holttestek előkerülése, a rendőrségi részek is szolidak ezen a téren. Van egy szűrő, ami az igazán durva részeket levágja. Ezért is húzok inkább a thriller irányába: inkább azt írja meg, a még élő fiúk hogyan rettegnek és küzdenek, nem a halálba menők sorsát követi.

De a két hősnőt szépen mélyíti el, és a stílusa is olvastatja magát. Nem is hiányzott az a plusz horror, nagyon korrekt, és magyar thriller lett így a végeredmény, ami tetszett is.

Cure: A boszorkány hagyatéka - Mint thriller: 80% minimálisan horror elemek, misztikus hangulat, izgalmas karakterek.

Szubjektíven: 80% tetszett, ahogy a magyar történelmet beleemeli, és korrekt a gyilkosos szál.

Egyszerű feleletválasztás: válaszd ki, amelyik beugrik!

Kinek a vezetékneve ugrik be először: Anita, Jack, vagy Fitzwilliam?

1: Reacher

2: Blake

3: Darcy

Kiről olvasnál szívesen?

1: kiugrott CIA ügynök

2: vámpírok, farkasemberek

3: megárvult grófnő

Mely szerzőktől olvastál legtöbbet?

1: Baldacci, Child, Abbott

2: Frost, Hamilton, Cole

3: Austen, Kleypas, Lindsey

Melyik leírást olvasnád szívesen végig?

1: Megfigyelés, majd autós üldözés.

2: Fekete rontás kiszórása éjfélkor.

3: A bálra érkező nemesek és lányaik toalettje.

Melyik mondat csábít legjobban olvasásra?

1: Fuss az életedért!

2: Telihold idején a mágia szinte sebezhetetlenné tesz, ne feledd!

3: De a szívem soha nem lesz a magáé!

Megoldás, tovább!

Háborús, családtörténetes, kalandos.

Valyria egyszerre varázslatos és démoni hely volt: sárkányokat lovagló családjai vetélkedtek, mágiával kacérkodtak, és túl messzire mentek. Kevés családban volt annyi belátás, hogy az elkerülhetetlen pusztulás előtt elmeneküljenek. A Targaryen család ilyen volt. Westeros mellett Sárkánykő lett az otthonuk, de az ambiciózus család hamar a Hét Királyság trónja felé tekintgetett. Sárkányaikkal szemben a királyságoknak esélyük sem volt: I. Aegon megszerezte a trónt, és dinasztiát alapított. A szokásaikat azonban időbe tellett elfogadtatni: a családon belüli házasságok még lázadáshoz is vezettek, amikor testvérek is a trónért vetélkedtek, és sokaknak nem tetszett a trónra lépni akaró testvér házaspár. I. Jaehaerys békét és felvirágzást hozott, nem is sejtve, hogy őt követi majd a pusztulást elindító Sárkányok Tánca.

Korunk egyik legsikeresebb sorozata a Trónok harca. Regénynek indult, az HBO pedig megalkotta belőle az évtized talán legsikeresebb tévésorozatát. Aminek lassan a végére érünk. A regényekből még van vissza, és Martin láthatóan tele van még ötletekkel, hogyan bővítse a Westeros univerzumot. Ennek bizonyítéka a Tűz és vér, amit a Targaryen család krónikájának, Westeros történelmi könyvének is nevezhetnék.

Mert miről is szól ez a kötet, ami olyan súlyos és vastag, hogy önvédelmi eszközként is bevethető lenne? Elkezdi elmesélni, hogyan került a család ide, hogyan szerezték meg a hatalmat és hogyan uralkodtak. Az egésznek van egy krónika jellege, a keret is olyan, mintha egy mester krónikát írna Westeros történetéről és királyairól.

De a hangnem messze nem tudományos, vagy száraz. Regényszerű, mesélős, csak éppen váltakoznak a fontos szereplők. Mint egy családregényben: apát követi a fia, a viszályok is öröklődnek, és megy a hatalomért a harc. Viszont, jobban összefügg, mintha novelláskötetnek akarnák kezelni. Szépen görgeti egymásból az eseményeket, összeköti a szereplőket és az eseményeket. Hiába van generációváltás, akkor is folyamatosak a történések, nincs megszakítás. Így inkább regény, mint elbeszélés gyűjtemény.

A cselekmény pedig pont olyan, ahogy George RR Martintól megszokhattuk. Vannak benne durva húzások, szórakoztató és meglepő, egyaránt jól bánik a magánéleti és a politikai szálakkal. Ha kell, működő szerelmes jelenetet ír, de ugyanolyan otthonosan mozog a csataterek és küzdelmek világában is.

Az is könnyeden beleszerethet, akinek eddig valamiért kimaradt a GoT. Nincs közvetlen kapcsolat a regényekhez, bár, aki azokat is követi, lesz, ami ismerősnek fog tűnni. Ebből a kötetből például kiderül, honnan származik a három tojás, amelyből Daenerys sárkányai kikeltek. De a kötet nem is utalgat ezekre, a saját történetét meséli, csak a szemfüles olvasó vonhat le ilyen következtetéseket, ha van kedve hozzá.

A szereplők is Martin tipikus hősei. Álnokak, hősiesek, nagyok vagy kisszerűek: de mélyen emberiek. Ez nem egy fekete-fehér világ, rengeteg a szürke árnyalat. Azért mindenkinek biztosan akad majd kedvence, az enyém I. Jaehaerys lett, de nagy a választék. Ez a rész 6 király története, és elkezdi a hetedikét is.

Talán ebből látszik is, hogy még a Tűz és vér is kaphat folytatást. Nem is bánnám – tetszett. Jut eszembe, azt még nem is említettem, hogy mennyire szép grafikákat kapott a kötet. Igényes abban is.

Martin: Tűz és vér - Mint fantasy: 90% jól elmesélt, érdekes, önmagában is szórakoztató, de a GoT világba is illik.

Szubjektíven: 95% sok szereplőt megszerettem, jó a története, meglepő és szórakoztató is.

Cím: The Winds of Winter (A tél szelei)

Szerző: George RR Martin, vagyis a Trónok harca atyja. De más sikerei is vannak, csak éppen a GoT-tal ment mennybe. Írt egy eredeti, vámpírokat újragondoló fantasyt. A Wild Cards történetek házigazdája és szerkesztője. A Nightflyers éppen most próbálkozik tv-n is befutni. Arról meg nem is kell mesélnem, mi épül a GoT köré.

Műfaj: fantasy, kaland

Cselekmény: Westeros trónjáért megy a vetélkedés, míg Északon a holtak is készülnek a végső támadásra. Vajon képesek az emberek összefogni ellenük, vagy bukásra vannak ítélve? A szereplők kapcsán sok szálat ki lehetne emelni, de már abba a szakaszba érünk, ahol az igazi csata vár. Nem a trónért, hanem a Tűz és Jég összecsapása az életért.

Várható megjelenés: évek óta várjuk. Reméljük, már nem kell sokáig. És egy kötet még visszavan...

Miért várós?

- Nagyon bejön a sorozat is, de azért az érdekel igazán, Martin hogy zár, nem Weiss és Benion.

- Meglepő, sötét, kalandos - letehetetlen volt eddig is, reméljük, az is marad.

- Most ez a legmenőbb fantasy.

- Már annyi mellékkötetet végigolvastam, legutóbb a Targaryen-család krónikájába merültem bele (Tűz és vér), hogy már igazán az original regényre fáj a fogam.

Történelmi, uralkodós, házasságos, küzdős.

A spanyol királylány, Katalin rég tudta, hogy az angol trónörökös, Arthur felesége lesz. Fel is készítették, hogy egyszerre szolgálja majd új és szülőföldjét is. A fiatal lány igyekszik helytállni férje mellett, de házasságuk nem lehet igazi. A herceg már akkor súlyos beteg, amikor egybekelnek, és gyorsan romlik az állapota. A fiatal özvegy Angliában marad, arra kapott ígéretet, hogy Henrik herceg felesége lehet. Már a herceg házasodhatna, de mégse kelhetnek egybe: közben az angol király szinte semmit nem juttat a lánynak. Aki kitart, és jutalma a király halála után Henrik szerelme és a királynéi cím lesz. 5 éven át szinte tökéletes boldogság jutott neki: egy szerető férj, aki hallgatott rá. De Henrik tanácsadói, és a gyermekeik csecsemőkori elvesztése lassan éket ver a pár közé, és Henrik hűtlenné lesz.

Rendszeresen jelennek meg történelmi regények, amelyek a Tudor-kort vagy a Rózsák háborúját dolgozzák fel. A másik Boleyn lány sikere óta ez a téma kikophatatlannak tűnik. Most is elindult egy új sorozat: Alison Weir VIII. Henrik feleségeinek történetét írta meg több kötetben. Az első természetesen az első feleség, Aragóniai Katalin története.

Ami tetszett, és ami miatt újnak érezhettem a cselekményt akkor is, ha már tucatnyi kötetet olvastam e korszakról és e szereplőkről, hogy teljesen Katalin van a fókuszban. Az írónő csak arról mesél a korszakból, amit e nő látott belőle, amiben ő is benne volt. Ezzel nagyon személyessé tudja tenni a történelmi eseményeket is, mert egyszer sem azt érezzük, hogy a történelemnek miért fontosak az adott esetek, hanem mert a nő szubjektív szemszögéből nézhetjük a történéseket.

A külpolitikát remekül meg tudta ragadni azzal, hogy a spanyol származású Katalin lányi kötelességből mindig úgy igyekezett befolyásolni a férjét, hogy az angol korona a spanyol érdekeket is szolgálja. Hiszen a lányát is spanyol frigyben szerette volna látni többek között.

Henrik feleségeinek botránya is igencsak egyedi látószögből elevenedik meg. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy Katalin itt teljesen gyanútlan, és nem veszi észre, mi zajlik körötte. Ott van Boleyn Anna, ott vannak a férje korábbi hódításai, és egyszerűen elképzelni nem tudja, hogy Henrik mire lesz képes. Nagyon sokáig tart neki az is, mire rájön, hogy a férje Anna miatt akar válni.

Tetszett az is, hogy talán most először volt Aragóniai Katalin nekem szimpatikus szereplő. Ahogy Weir a címben is megelőlegezte, az igazi királyné volt itt. Egy művelt, érzékeny teremtés, aki nagyon szerette a férjét. Talán ez volt nekem a döntő: eddig mindig inkább éreztem Arthur párjának, mint Henrik feleségének. De Weir nagyon tudja ábrázolni, mi volt ennek a kettősnek meg, és a férfi vágya egy fiú örökös után hogy rombolt mindent szét. Ami különösen tragikus azért, mert Katalin több fiút is szült, csak túl korán elvesztették mind.

Széles történelmi tablót fest az írónő, és bár a szereplőkön van a hangsúly, a korszak is megjelenik és élettel teli. Ékszerek, ruhák, sportok, a királyi háztartás is a történet része.

Weir stílusa kifejezetten olvasmányos. Gregory talán történelmileg hitelesebb, de Weir a jobb mesélő, nekem az ő Katalin-története tetszett jobban.

Erősen női regény, de történelminek is jó. Nekem tetszett.

Weir: Aragóniai Katalin, az igazi királyné – Mint történelmi: 75% emberivé tett hősök, életszerű, és megszeretteti a hősnőjét.

Szubjektíven: 70% tetszett, hogy sok mellékszálat is belevett, teljesen Katalin oldaláról.