Családi titkos, gyerekrablós, múltat felfedős.

Kim sikeres ausztrál nő, aki elégedett a karriere alakulásával, és a családi igényeit pontosan kielégíti a húga és az ő gyerekének szeretete. Ám egy férfi állít be hozzá, és egyetlen kijelentéssel felkavarja az életét. Azt állítja, 28 éve az Államokban elraboltak egy kislányt. Azt állítja, ez a kislány Kim volt. A nő nem akar hinni neki, de a férfi titokban DNS tesztet csináltat és a tényeket már nem lehet tagadni: a férfi a bátyja, és Kim eredetileg Sammy volt. A nő vele tart a szülővárosába, hogy választ kapjon a kérdéseire. Ki rabolta el, és miért? Az asszony, akit imádott, aki szerető anyja volt, hogy keveredhetett ebbe az egészbe bele? Ahogy a testvérek a múlt nyomába erednek, olyan titkok közelébe kerülnek, melyekért ölni is hajlandóak egyesek, és melyek még jobban összetörhetik az életüket.

Bár az angolszász regények uralkodnak a könyvpiacon, krimi és thriller tekintetben is, de néha akad a palettán valami más is. Christian White ausztrál író, és bár a cselekmény egy részét az Államokba helyezi, a thrillerének van bőven kötődése a kenguruk földjéhez is.

De ami a fizikai helyszínnél is fontosabb, érdekes a zsáner. Ha csak a fülszöveget ismerem, ha csak éppen beleolvasok a kötetbe, gyorsan elkönyvelném femi-thrillernek. Van benne cselekmény is, de erős az érzelmi oldala is. A témája is tipikusan femi-thriller: egy elrabolt gyermek, aki hazatér.

Ám, ha kicsit jobban belemélyedünk, látni fogjuk, hogy tágítja a zsánert. Egyrészt, sokkal mozgalmasabb, mint egy átlagos femi-thriller. Van bőven cselekmény benne, két idősíkon is. A jelenben Kim és a bátyja nyomozza az igazságot, a múltban pedig lineárisan haladunk előre a gyerekrablást követő eseményekben. Izgalmas, fordulatos, cselekményközpontú, ha oda is figyel a szereplők lelki hitelességére a szerző.

Másodszor, több nézőpontból is megmutatja az eseményeket. Köztük ott vannak a férfiak is, mint Sammy apja. Ezek sokkal reálisabban, kevésbé érzelmesen megfogott részek, melyekben nem azt olvasod oldalakon keresztül, hogy ki hogyan érzi magát és mi zajlik benne.

Jó a kötet szerkesztése. A különféle idősíkon nem azonos tudással rendelkeznek a szereplők, így az olvasó a szereplőkhöz képest többet tud. Amire a nyomozó testvéreknek rá kellene jönni, gyakran mi egy más nézőpontból már tudjuk. Érdekes is, ugyanarra az eredményre, vagy tévútra hogyan jutnak.

White odafigyelt arra is, hogy hagyjon csavarokat. Logikusan jut el a végső, nagy meglepetésig, de ügyesen tereli el a nyomokról a figyelmet. Már ráállt ezekre az agyam, még a regény felénél sem voltam, amikor kb. 80%-ban megmondtam a végét, de ennek ellenére élveztem a kötetet, mert jól felépített, és egy-egy csavar még így is maradt.

A karaktereit is építgeti, árnyalja. Nem tökéletes, hanem emberi szereplőket mozgat. Pl. vannak gyávák, megalkuvók, megszállottak is benne. Túlzott szimpátia nem is ébredt bennem a jelen szereplői felé, a múltban azért találtam olyat, akinek drukkoltam.

A szórakoztat thriller mellett még egy kis mélység is akad benne. Foglalkozik olyan témákkal, mint a vak hit, a homoszexualitás, a stigmák, a szekták. Aki érzékeny erre, talál agyalnivalót is benne.

Nem újítja meg a műfajt, de a zsáner elemeit korrekten alkalmazza, tetszett.

White: Az elveszett gyermek - Mint thriller: 75% jól használja a zsánereket, az érzelmek és cselekmény között összhang van.

Szubjektíven: 70% bár sok mindenre ráéreztem, maradt meglepetés is, elszórakoztatott.

Szinte valamennyien gyűlölik a testüket. A nők és az ő testük! A legmérgezőbb és a legbántalmazóbb kapcsolat. (Moriarty: Kilenc idegen)

Ideje azt csinálni, amit a szuperhősök szoktak: ugrálni kicsit a tetőkön. Baszki. Ezek nagyon messze vannak egymástól. És magasabbak is, mint amilyennek a képregényekben tűnnek. Szarok bele. Gyalog megyek.

(Millar & Romita Jr: Kick-Ass)

Én úgy látom – vélekedett –, hogy csak egy esetben mondhatod azt, felértél a csúcsra: ha élve visszajössz. Csak félig végezted el a munkát, ha nem ereszkedtél le a hegy tetejéről. (Milton: A történelem bizarr lábjegyzetei)

• Azt csinálok, amit akarok. Senkinek sem ártok vele, jó?
• Elég az, ha magadnak ártasz.
• Magának mindenki úgy árt, ahogy akar. A testem az egyetlen dolog, ami igazán az enyém. (Szaszkó: Vigyázz rám)

Mindenki mindig hol elveszít ezt, hol hátrahagy azt, és régi emlékekbe kapaszkodik, miközben száguld a jövőbe. Mindenki egy elszabadult vonat utasa. (Reeve: Csillagvonatok)

Hortnak először is semmi keresnivalója nem volt az iskolában történelemprofesszorként, mivel halvány fogalma sem volt a történelemről, és egészen biztos volt abban, hogy ezt a diákjai is pontosan tudják, de soha nem panaszkodtak, mert jó helyezéseket adott nekik, és péntekenként cukorkát osztogatott. (Chainani: Az én váram)

Az ember sokkal többet el tud viselni, mint azt eredetileg gondolná. Amíg bele nem kerül egy helyzetbe, addig úgy véli, hogy ő biztosan nem élne túl egy ilyen vagy olyan szörnyűséget. Aztán megtörténik vele valami, amit addig elképzelhetetlennek tartott, és meglepve tapasztalja, hogy a szíve tovább dobog, a tüdeje újra meg újra megtelik levegővel, és a vére zubog az ereiben. Egyik sem úgy, mint azelőtt, de mégis minden rendületlenül mozgásban marad. (Cooper: Kétségekbe zárva)

Úgy érezte, mintha a beleit tépkednék ki, ha csak rágondolt, hogy elválik Jessicától, de manapság már attól is úgy érezte, mintha a beleit tépkednék ki, ha vele marad. Bárhonnét nézte, mintha a beleit tépkedték volna ki. (Moriarty: Kilenc idegen)

Traumás, gyászolós, küzdelmes, tragikus, továbblépős.

David újra összetört. Még mindig gyászolja a bátyját, de már Amy mellett sem bír maradni. Hiába szereti a lányt, nem tudja kitörölni a gondolatot, hogy Amy inkább Chris párja lenne, ha a férfi még élne. Pusztítja magát: alkohollal, droggal, alkalmi kapcsolatokkal és mindenki megbántásával, aki fontos volt neki. De Chris halálának évfordulójára Chris pszichiátere átküldi neki a bátyja terápiás anyagait. David majd beleroppan, de elkezdi végighallgatni, a bátyja hogyan küzdött a depressziójával, az anyjához fűződő zavaros érzéseivel, az egész káosszal, amiben mindketten felnőttek. Miközben David eljut a mélypontra, ahonnan Amy és a leendő családjuk, Chris emléke kedvéért kész felállni, az utolsó kirakós darabka is a helyére kerül: mi volt az utolsó csepp, ami után Chris végleg feladta.

Kevés könyv rázott meg annyira, és fájt, mint a Pennington fivérek trilógia első kötete. Jobb szót nem tudok rá, egyszerűen fájt. Brutális, hogy egy anya hogyan tudja bántani a gyerekeit, és teszi őket tönkre. Az volt David nézőpontja. A 2. rész hozta a haragot, és Amy szemszögéből a történetet. És most, hogy Chris szólal meg a 3. részben, megint hasadnak ki belőlem a darabok, és újra fáj.

Rádöbbentem, hogy visszatükrözöm David érzelmeit. Attól függetlenül, melyik karakter a regény fő elbeszélője, David az, akivel azonosultam. Az elsőben majd belepusztult a fájdalomba. A másodikba minden haragja Amy ellen irányul. Most megint szenved, fáj neki, de Amy irányába rálel a megbocsátásra és a jövőre. Teljesen átéreztem ezt az egészet, és vele együtt elengedtem én is, hogy haragudjak a lányra.

Még abban is egyeztem vele, hogy ugyanabban a személyben találtuk meg, aki megérdemli nem is a haragot, de a gyűlöletet. A fiúk anyja – komolyan, ilyen szörnyeteget kevés regényben találtok! Eddig is tudtuk, hogy verte a gyerekeit, komolyan megalázta őket, és legalább annyi lelki sérülést okozott nekik, mint testit. Most pedig, Chris terápiájából az is kiderül, milyen mélyek ezek a sebek igazán. Mert David kicsi volt, ő egyes dolgokat nagyon mélyre elásott magában. Chris felszínre hozta, és pokolian szenvedett. Meg én is, mert egyszerűen elképzelni nem bírom, hogy vannak olyan visszataszító lények, mint az anyjuk.

A cselekmény két szinten is nagyon működik. Most nem is tudtam eldönteni, mit várok jobban. A múlt felvételeit, hogy végre megértsem, miért vágta fel Chris az ereit? Vagy David hanyatlását és felépülését, akinek még nem késő? Lekötött mindkettő, és fájt is mindkettő.

Nagy előnye a kötetnek, hogy úgy váltotta ki belőlem ezt a nagyon érzelmi átélést, hogy nem csöpög, nem magyaráz bele semmit, hagyja a történetet és a cselekményt hatni. Ugyan téma a lelki élet, az érzelmek, de nem magyarázza ezeket, hanem terápiásan feltárja, és az átélésük, az egész reakció megmarad az olvasónak.

Önpusztítás, remény, túlélés, család, szeretet – ezekről rengeteg minden van benne, miközben zajlanak az események is. Tartalmas. Fájdalmas, de van mélysége.

A karakterek, Amy, David, Chris és az anyjuk portréja tovább mélyül. Szinte élnek.

Végül, de nem utolsó sorban, ha adhatok annyi tippet, a 3 rész sorrendjét tartva, folyamatosan érdemes elolvasni. Együtt van íve a cselekménynek, a karaktereknek, a gyász folyamatának.

Szaszkó: Vigyázz rám – Mint dráma: 95% tragikus és fájdalmas a cselekmény, miközben jól szerkesztett történet is.

Szubjektíven: 90% kikészített, tördelte a szívem, még mindig emésztem ezt az egészet.

5: Saylor: Gordianus sorozat - Róma, Julius Caesar kora. A városban él Gordianus, aki egyedi szakmát választott magának. Ő a nyomozó, az első magánnyomozó a város történetében. Az ügyei rendre a politikai és történelmi események közepébe sodorják, így az esze mellett a politikai érzékét is folyamatosan be kell vetnie. Segít Ciceró ügyeiben a bíróságon. Megoldja a Kleopátra ellen irányuló merénylet ügyét, és a híres március 15. eseményei közepette is felbukkan. Annyira sikeres a sorozat, hogy már előzmény sorozata is van, melyből kiderül, hogy lett Gordianus nyomozó és milyenek voltak az első ügyei. A történelmi vetület a sorozat érésével egyre erősebb, mint a krimi, és Saylor nagyon erős történelmi atmoszférát teremt.

4: Schatzing: Az ördög temploma - Jacob, vagy utcai nevén a Róka, egy fiatal tolvaj a középkori Németországban, aki csak túl próbálja élni a mindennapokat. Az épülő dóm körül cselleng, amikor olyat lát, amit nem kellett volna. Az építőmester meggyilkolását. Balszerencséjére a gyilkos is felfigyel a fiúra, és vadászni kezd rá. Jacob kénytelen menekülni, miközben az igazságot is fel kell derítenie, és le kell lepleznie a nyilvánosság előtt, vagy ő is áldozattá válik. Bár nem olyan izgalmas, mint a szerző remeke, a Raj, de éppen olyan gondosan megírt. Szinte életre a középkori város a lapokon, miközben kriminek se rossz.

3: Cornwell: Szorul a hurok - 1810, London. Az akasztások szinte mindennaposak, a családtagok minden lehetőséget megragadva igyekeznek szeretteik megmenteni a bitótól. A kivégzésre vár egy portréfestő is, akit a grófné meggyilkolásával vádolnak, akinek az arcképét festette. A rokonok a belügyminiszter nyakára járnak, aki egy független nyomozót biz meg az esettel. A napóleoni háborúk veteránja, Rider Sandman azt hitte, ez könnyű pénz lesz. De ahogy belemászik az ügybe, rá kell jönnie, hogy az igazság fent és lent is rejtve van, és nem könnyű egy ártatlan életet megmenteni. Széles társadalmi tabló, egy hősies főhős, Bernard Cornwell a krimi szálat is éppen olyan profin kezeli, mint más sorozataiban a politikai ármányokat és csatákat.

2: Kastner: Az ördög színe: kék - 1669, Amszterdam. A városban él egy festő, akit a mi korunk zseniként tisztel, de akkoriban súlyos megélhetési gondokkal küzdött. Ő volt Rembrandt. Egy fiatal festő szegődik tanítványául, aki döbbenten figyeli, hogy a mester kék korszakába lép, és milyen nyugtalanító képeket fest. Közben rejtélyes, brutális gyilkosságok történnek a városban, melyek kapcsolatban vannak ezzel a különös, nyugtalanító kék színnel. Mibe keveredett a mester, milyen gyilkos összeesküvés van a háttérben? A fiatal festő a rejtély nyomába ered, amiben Rembrandt lánya lesz segítségére, akivel a veszélyek közepette egymásba is szeretnek. Korhangulat, romantika, izgalmak, és egy más szemszög Rembrandt karakteréhez. Jó fajta!

1: Carr: Laszlo Kreizler sorozat - ami két kötetet jelent. Az első rész a Halál angyala, melyben 1896-ban, New Yorkban egy új tudomány képviselője, a pszichológus dr. Kreizler a bűn lélektanát igyekszik megfejteni. A városban brutális gyilkosságok történnek, az áldozatok gyerekek, prostituáltak. Különös kegyetlenséggel öl a gyilkos. A rendőrség a törekvő Roosevelt vezeti, aki felkéri a doktort, hogy segítsen. Kreizler egy ütőképes kis csapatot épít, majd a gyilkos nyomába erednek. Történelmi hangulat, erős karakterek, Roosevelt útja a politika, majd az elnökség felé. Olyan hangulatos regény, hogy sorozat is készült belőle sztár szereposztással. A Halált a Sötétség angyala követte, melyben egy elvetemült, gyerekrabló és gyilkos asszonnyal kell felvennie a küzdelmet a csapatnak. Újabb elbeszélő, új nézőpont, történelmi környezet és bűnök. Nem egy boldog világ ez, az emberek szenvednek, és az igazság nem egyenló a happy enddel. De izgalmas, fordulatos, történelmi mindkettő. Sajnálom is, hogy Carr nem folytatta tovább Kreizler ügyeit.

Rejtélyes, különös, vicces, mesélős, történelmi.

Miután elkészült az Eiffel torony, volt egy angol mágnás, aki rossz szemmel nézte, hogy Párizsnak van egy nagyobb nevezetessége, mint Londonnak. Hirdetett ő is egy pályázatot, de olyan kivitelezhetetlen és blőd ötletek születettek, hogy végül egy Eiffel toronyra hajazó pályázatot fogadott el, csak ez magasabb lett volna, mint a párizsi. Bele is kezdett az építkezésbe. Még Adolf Hitler kancellárrá válása előtt volt egy német államügyész, aki meg merte vádolni a feltörekvő politikust erőszak támogatással. Később megfizetett érte. A kötet feleleveníti az Andokban lezuhanó sportolók túlélését a hegyekben. Annak a kérdését, George Mallory feljutott-e a világ tetejére. De szó van a Titanic egy túlélőjéről is, aki a süllyedéskor részegre itta magát, és az alkoholnak köszönte meg, hogy nem fagyott az óceánba.

Jól ismert mondás, hogy az élet írja a legkülönösebb történeteket. A történelem tele is van ilyen esetekkel, amelyekből közel 100 darabot Giles Milton össze is gyűjtött a kötetében. Azért egy minimális történelmi ismeret nem árt hozzá, de igazából nem várja el, hogy végig ötössel abszolváltad a történelem tantárgyat.

Hiszen minden történetet úgy épít fel, hogy elhelyezi időben, történelemben, mondhatni, hamar képbe hozza azt is, aki különben nem merült bele a II. világháború vagy Sztálin életének rejtelmeibe. Így máris tanít, és sok mindent, ami fel sem tűnik közben.

Hiszen a cél a szórakoztatás, és ezek a történetek bizony hatásra törekednek. Némelyik szimplán szórakoztató, mint a részeg, aki vedelt, míg süllyedt a Titanic. Mások döbbenetesek, és nehéz elhinni, hogy ilyesmi megtörténhetett. Mint a férfi esete, aki megégve, de túlélte a Hirosimában történt atomrobbantást. Majd kórházba ment, otthonában, Nagaszakiban. Talán mondanom se kell, ott mit kellett túlélnie pár nappal később. Vannak olyan abszurd történetek is, hogy rá lehet csodálkozni, egyesek mennyire normálisak. Mégis, kinek jut eszébe majom spermával emberi asszonyokat megtermékenyíteni? Pedig volt, aki így akart majom-ember hibridet teremteni, és nem is a történelem régmúltjában.

Minden történet rendelkezik egy ténymaggal, némelyik komoly történelmi személyekhez, eseményekhez kötődik. Abban mind egyezik, hogy stílusában olyan, mint egy anekdota. Egy jó sztori, amiről simán el tudom képzelni, hogy egy beszélgetésbe is be lehessen dobni érdekességként. Mesélős, könnyen olvasható, emberközeli az egész.

Vonzó lehet a kötetben, hogy lesznek olyan történetek benne, melyek különlegességük vagy rejtélyük okán más formátumban is megihlették az alkotókat. George Mallory életéről például Archer írt egy remek könyvet. Az Andokban lezuhantak sztorija filmen az Életben maradtak – különben regény is volt, ugyanezzel a címmel. Született már regény a szülőotthonokról is, ahol a nácik az árja faj számát igyekeztek növelni (Max). De többet is felsorolhatnék – én szórakoztatónak találtam, hogy számolgattam, mit honnan ismerek már.

De sok újat is mond a kötet, és jól is van szerkesztve. A történeteket egy-egy nagyobb fejezetbe sorolja be, amelyeket összeköt egy-egy közös téma. Ami lehet a szex, a pápaság intézménye, szökések, és még sok más is – Milton ebben is kreatív, változatos.

Szórakoztatva tanulás – ilyennek kellene lennie az ismeretterjesztésnek! Bírtam.

Milton: A történelem bizarr lábjegyzetei - Mint ismeretterjesztő: 90% tények, de pletykák is. Mesélős stílusba, jó szerkezeti elosztással.

Szubjektíven: 95% vicces, érdekesnek találtam, sok esetből filmet is láttam, nagyon lekötött.

- Gyógyító szerelem, Álomgyár, romantikus, talán kis komédia elemekkel.

Hirtelenjében ennyit találtam, de mivel múlt hétről vannak átcsúszók, ha jön valami izgi, majd jelzem!